Magyar Nemzet, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

4 SZ::cED /JJ "f Magyar Nemzet === A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • mmsBMmc'wwnmn Életünk is formát hozott... Nem vagyunk angyalok. Életünkben sok zavart csinál az önzés, a törtetés, a hatalomvágy, a felelőtlenség, az üres élvezetek hajszolása, a lélektelen betűvágás, a hivatal sok fölösleges és elítélendő packázása, bujkálások az emberi tisztesség és a törvény paragrafusai között. Az egyéni és közösségi tervek összehangolása még mindig elég sűrűn üt ki a közérdek rovására, s az anyagi érdekeltség — akár munkáról, akár társadalmi tulajdonról, gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok bonyolult életéről, tanácsi és egyéb hivatali ügyintézésről legyen szó — néha görbe utakon érvényesül. A nép vagyonát és az állam érdekét a legsajátabb sajátunknak kellene éreznünk, hiszen ez az ország minden gazdagságával és szépségével valóban mindannyiunké, ezt már senki el nem vitathatja tőlünk. Ha becsületesen dolgozunk, magunknak gyarapítjuk, ha rossz gazdái vagyunk, mi fogjuk megérezni a böjtjét. Az senyém, és a »mienk« vitáiban mégis elég gyakran eltévedünk, s isten tudja, hogyan — sűrűn példázzuk a szentet, akinek maga felé hajlik a keze. És mégis napról napra figyelhetjük, hogyan alakulnak életünk új formái, telik meg mind több szocialista tartalommal belső »egymás mellett élésünk«, bomla- toznak az osztálykorlátok és épül a nemzeti egység. Gyerekkorom falusi éveiben apámék még vasárnapról vasárnapra bírókkal, ököllel és késsel is megharcolták a giszszerek — az öntök — s a bányászok hagyományos csatáit a parasztok ellen, jóllehet talán rokonok is voltak, egyikmásik munkásnak még valami kevés krumpli alá való földje is akadt, senki sem tudta volna megmondani, mi bajuk van egymással, mindannyian keservesen húzták az élet igáját. A húszholdasok lenézték a szegényebbeket, a lovasgazdák a sovány tehénnel igázó ■"koldusokat", a katolikusok törzsalkodtak a kálvinistákkal, s nemcsak az üdvözlés mennybéli lehetőségei miatt, az alvég nem házasodott a kolonistákkal, papjaink, jegyzőnk, orvosunk magasan lebegtek a közönséges nép világa felett, s majdnem olyan rangjuk volt közöttünk—de mégsem egészen akkora! — mint Andrássy Dénes gróf komornyikjának, aki nemzeti ünnepeinken földesurunkat képviselte. De nemcsak mi voltunk így. A magyar falu ilyenféle társadalmi renddel vonult be a felszabadulás utáni új világba, ez alól kivétel igen kevés volt, s bizony bőven akadt tanulnivalónk. Zuglói utcánkban az ötvenes évek elején épült fel az első új ház. Emberi és újságíró érdeklődésem vitt el lakói közé már betelepedésük első napjaiban. Hivatali állás, élmunkás érdemek, szociális helyzet, tisztiorvosi bizonyítvány, »egy kis összeköttetés" hozta össze ezt a népet, érdekes keveredésben foglalkozás, származás szerint: egy cseppben már az alakuló új társadalom tükröződött. Munkásból lett mérnök családjával barátkoztam össze — kedves, kicsit ijedt asszony, aki sem élettársa új rangjával, sem a kétszoba-hallal nem tud még mit kezdeni, három szép leány, azóta közülük kettő már férjhez ment, egy ördögborda kisfiú, akit alig lehetett lebeszélni a gázóra leszereléséről —, s míg a férjet vártuk munkából, az asszony félelmeikről beszélt, mert valaki az ■ osztálykorlátokra" figyelmeztetve már a beköltözés napján óvta őket a szomszédokkal való barátkozástól. Biztattam az ijedt asszonykát, nem lesz itt semmi baj az egymás mellett éléssel, persze akkor még nem volt annyira ismerős sem a fogalom, sem ez a kifejezés. A mérnök is bátorította családját, mikor hazajött, pedig sokathallott akkor arról, hogy a szocializmus építése közben állandóan élesedik az osztályharc ... Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Az én mérnököm már főmérnök és Wartburg-kocsija van. Környékünket, de Budapest valamennyi külső kerületét teleültettük új házakkal, lakótelepekkel. Bár építkezéseinkkel még nem tudjuk teljesen eltüntetni a hiányokat, az új épületek betelepítésénél már a természetes fejlődésből származó igényekre is ügyelni próbálunk. Az új otthonok túlnyomó többsége emelkedő általános jólétről tanúskodik. Szellemi életünk a felszabadult emberi értelem mind bátrabb szárnyalásának, egészségügyi és szociális intézményeink az emberi élet magas értékelésének, életformánk az állandó gyarapodásnak és optimizmusnak jegyeit hordozza. A falu mélyebbről indult és ott még szembeötlőbb az életforma forradalmi átalakulása, s ez még ott is jelentkezik, ahol a parasztok botladozva birkóznak a mezőgazdasági nagyüzemi rend egyikmásik követelményével A munkás-paraszt szövetség élő valóság, a falusi értelmiség együtt él a néppel. Arról már sehol sincs vita,, hogy a termelőszövetkezet magasabbrendű az egykori kisparcellánál és segítségével végre ráléptünk földünk, természeti adottságaink teljes kiaknázásának útjára. Nemcsak az ellenforradalom előtti íitok feszültségei oldódtak fel Uusadaimuntban, hanem 105B kártételeit is rendbehoztük, politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Nem valami csodatétel, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt évek óta folytatott poétikája következtében, amely egyszerre volt kommunista és emberséges — ami egymástól elválaszthatatlan. Kemény és kérlelhetetlen az ellenséggel szemben, elismerő és figyelmes minden jóakarat iránt, ami emberekben, osztályokban és társadalmi rétegekben, különböző foglalkozási ágak képviselőiben, korra, származásra való tekintet nélkül a szocializmus megismerésének és befogadásának dolgában megnyilatkozik. A párt megnyerte a nép bizalmát és bizalommal támaszkodva a legszélesebb tömegekre, azokkal együtt munkálkodva érte el győzelmeit, amelyeknek ma már az egész világon visszhangja van, s amelyeknek örömét mindannyian napról napra, óráról órára érezzük a magunk életének gazdag szépségében. A múltból örökölt ellentétek enyhülnek, a társadalmi választóvonalak fokozatosan elmosódnak a munkában, a megértett közös nagy célok szolgálatában, abban a nagy nemzeti elhatározásban, hogy tovább megyünk a szocializmus útján, hogy eddig elért eredményeinket őrizzük és a párt bevált vezetésével újabb és újabb erőfeszítéseket teszünk további sikerek érdekében. Életünk új formái között örvendetesen gyarapodnak az egész dolgozó népet átfogó nemzeti egység ismertetőjelei. A választások alkalmat adnak belső együttérzésünk tüntető kinyilvánítására és a Hazafias Népfrontban kifejezett egységünk szocialista tartalmának gazdagítására. nernes Kocsis László Élénk diplomáciai tevékenység a brüsszeli tárgyalások kudarca után A külpolitikai helyzet A BRÜSSZELI TÁRGYALÁSOK KUDARCÁT követően megélénkült a diplomáciai tevékenység a nyugati fővárosokban. Macmillan angol miniszterelnök szerdai késő esti rádió- és televízió-beszédében határozottan leszögezte, hogy a kudarcért de Gaulle francia elnököt terheli a felelősség. Az angol miniszterelnök több alternatíváról beszélt, így például felhozta, hogy Anglia megerősítheti a nemzetközösségi országokhoz fűződő kapcsolatait és továbbfejlesztheti kereskedelmét az EFTA-országokkal és az Egyesült Államokkal. A dolgok ilyen irányú alakulására mutat egyébként Javíts republikánus szenátor szerdán beterjesztett törvényjavaslata, amely módosítaná az Egyesült Államokban a kereskedelem kiterjesztéséről tavaly elfogadott törvényt. A törvényjavaslat értelmében az Egyesült Államok »teljes gazdasági társulást« tenne lehetővé Nagy-Britannia és a Brit Nemzetközösség államai számára, így ellensúlyozva Anglia közös piaci tagságának meghiúsulását. A moszkvai lapok a brüsszeli tárgyalások kudarcával foglalkozva általában megállapítják, hogy a NATO-ban folyó viszály visszatükrözi a tőkés világban az erők már végbement és folyamatban levő átcsoportosulását. A Novoje Vremja a többi között megállapítja, hogy az atlanti tömb szerkezete és e tömbben a szerepek elosztása a második világháborút követően alakult ki, amikor Nyugat-Európában még senki sem gondolhatott komolyan arra, hogy ellene szegüljön az Egyesült Államok akaratának. Azóta viszont Nyugat-Európában kialakultak olyan erők, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy kesztyűt dobhatnak az óceánon túli monopóliumoknak. Ezek a tényezők elavultnak tekintik a NATO-n belüli viszonyokat és rámutatnak arra, hogy ezek már nincsenek összhangban a tényleges erőviszonyokkal. Itt van az atlanti tömb épületét megrázó földrengések tulajdonképpeni középpontja. . . ... - " A Pravda londoni tudósítója azt elemzi, milyen visszhangot keltettek az angol sajtóban a brüsszeli események. A tudósító rámutat arra, hogy még a kormányhoz igen közelálló lapok is elismerik: a brüsszeli tárgyalások meghiúsulása hatalmas csapást mér a Macmillan-kormány presztízsére. Az angol polgári sajtó a legutolsó pillanatig abban a reményben ringatta olvasóit, hogy valamilyen csoda folytán a nyugatnémet kompromisszumos javaslat megmentheti a brüsszeli tárgyalásokat. Azeurópai integráció" reményükben csalatkozott londoni védelmezői most haragjuk nyilait de Gaulle francia elnökre lövellik. Londoni körökben nem titkolják ingerültségüket Adenauer viselkedésével kapcsolatban sem. A Daily Telegraph szerint a nyugatnémet kancellársohasem volt hajlandó arra, hogy gyakorlatilag nyomást gyakoroljon Franciaországra". A legutóbbi események nyugtalansággal töltötték el a francia közvéleményt. A lapok túlnyomó többsége de Gaulle-t teszi felelőssé Franciaország elszigetelődéséért. Maurice Faure, a Radikális Párt elnöke kijelentette, ahatok" egységét súlyos csapás érte. Franciaország egyoldalú döntése alkalmas arra, hogy megtörje azeurópai szellemet". De Gaulle európai egyeduralomra tör, mondotta Macmillan Londonból jelenti az MTI. Macmillan angol miniszterelnök szerdán, a viharos alsóházi vita után, a késő esti órákban rövid nyilatkozatban tájékoztatta az országot a brüsszeli bukásról. A nyilatkozatot valamennyi brit rádióállomás és TV-adó egyidejűleg közvetítette. -Ami Brüsszelben történt — rossz. Rossz nekünk, rossz Európának, rossz az egész szabad világnak. Nagy lehetőséget szalasztottunk el« — kezdte beszédét Macmillan. A továbbiakban hangoztatta, hogy afrancia kormány habozás nélkül és meglehetősen durván megszakította a tanácskozásokat". A brüsszeli tárgyalások nem azért fulladtak kudarcba, mert eredménytelenek voltak, hanem ellenkezőleg, Franciaország éppen azért ragaszkodott abrutális szakításhoz, mert Brüsszelben a tárgyalófelek már a siker küszöbén voltak — mondotta, majd biztosította az angol közvéleményt, hogy a kormány mindent megtett a közeledés érdekében. A kudarc felelősségét de Gaulle-ra hárította. Franciaországot és személy szerint de Gaulle elnököt azzal vádolta, hogy európai egyeduralomra tör. Kijelentette, hogy Európa emlékszik diktátorokra, akik belebuktak egyeduralmi törekvéseikbe. A nyilatkozat külpolitikai részében helyet kapott akommunista veszély" formulája is, ezzel kapcsolatban Macmillan hangsúlyozta, a kormány továbbra is a legszorosabb angol—amerikai együttműködésre törekszik. Ezután a brüszszeli kudarc gazdasági vonatkozásaival foglalkozott. "A nép most azt várja, tőlem, hogy körvonalazzam a Közös Piac alternatíváit" — mondotta Macmillan, majd közölte, hogy nem kell kétségbeesni, sok alternatíva kínálkozik. Mindazonáltal csupán általánosságokat mondott a nemzetközösségi országokhoz fűződőtörténelmi kapcsolatok megerősítéséről, az EFTA-országokkal és az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem továbbfejlesztésének fontosságáról. Érintette az ipar korszerűsítésének jelentőségét és azt ígérte, hogy kormánya gondoskodik ateljes foglalkoztatottság fenntartásáról". (A január 22-én nyilvánosságra hozott adatok szer riint ez a "teljes foglalkoztatottság" együtt jár azzal, hogy a munkanélküliek száma meghaladja a nyolcszázezret.) Laza vámszövetség a Közös Piac és az EFTA között Londonban úgy tudják, hogy a francia kormány egykét napon belül indítványozza a Közös Piac és az EFTA, az európai szabadkereskedelmi társulás lazább formájú vámszövetségének létrehozását. De Gaulle-nak ezzel állítólag az lenne a célja, hogy lecsillapítsa közös piaci partnereit, akik nyugtalankodnak Nagy-Britannia kizárásának várható gazdasági, politikai és katonai következményei miatt. Az angol források szerint Párizs tulajdonképpen a "szabadkereskedelmi övezet" 1958- ban előterjesztett angol tervét akarja elővenni, amelyet akkor a francia kormány kereken elutasított. Ha most de Gaulle valóban olvassa az általa eltemetett angol kezdeményezést — hangoztatják Londonban —, ez csupán partnerei megtévesztésére szolgál, mert időközben a helyzet gyökeresen megváltozott. Az eredeti angol terv ugyanis még azon az elgondoláson alapult, hogy Nagy- Britannia és Franciaország egyenlő partnerek lennének egy olyan szervezetben, amelynek tagállamai többségükben London felé hajlanak. Azóta azonban a Közös Piac szorosra zárt tömbje az uralkodó helyzetbe került Párizs —Bonn-tengely körül forog, s lazább felépítésű és gyengébb EFTA a legcsekélyebb gazdasági, vagy politikai befolyást sem gyakorolhatná a Közös Piacra. De Gaulle tehát ■— mondják az angol fővárosban — annak biztos tudatában terjesztheti elő a békülékeny javaslatát, hogy azt London mindenképpen elutasítja majd Lemondással fenyegetőzik a NATO főtitkára A londoni szerkesztőségekben elterjedt az a hír, hogy dr. Stikker NATO-főtitkár, aki a napokban az angol fővárosban tárgyalt, lemondással fenyegetőzik. Stikkert állítólag rendkívül felháborítja, hogy az Egyesült Államok kormánya nem konzultált vele arról a döntésről, amelynek értelmében kivonja Jupiter-rakétáit Olaszországból és Törökországból. Hasonlóképpen sérelmezi a NATO-főtitkár, hogy az amerikai kormány ugyancsak előzetes tanácskozás nélkül határozot, úgy, hogy nem látja el Nyugat-Németországot a Straushadügyiminszterségfó ideje, megígért középhatósugarú Pershing-rakétákkal. Stikker állítólag attól tart hogy Washington lépései tovább fokozzák a zavart az amúgyis meghasonlott atlanti táborban. A franciák ugyanis rámutathatnak: a Skyboltprogram elejtése és e legutóbbi amerikai önkényeskedések újabb bizonyítékai, hogy Kennedy elnök komolyan gondolta újévi-fogadalmát", s megpróbálja rövidebb pórázra fogni NATO-partnereit. Londonban bizonyos elégtétellel nyugtázzák Kennedy "keménykezű" politikájának Párizst és Bonnt nyugtalanító jeleit. Angol—amerikai társulási tervek Az MTI jelenti. Amerikai politikai körökben nagy hatást keltett a brüsszeli tárgyalások meghiúsulása. Az AP washingtoni tudósítója szerint az Egyesült Államok figyelmeztetést intéz európai szövetségeseihez, hogy esetleg revidiálni kényszerül a Nyugat-Európa védelmében vállalt amerikai "szerepről" eddig vallott felfogást, ha a nyugat-európai államok megengedik, hogy de Gaulle elnök átvegye vezetésüket. A tudósító szerint a Kennedy-kormányzat most nyilván mindent elkövet, hogy erős ellenállást építsen ki Nyugat-Európában de Gaullelal szemben. Javits republikánus szenátor szerdán törvényjavaslatot terjesztett be, amely módosítaná az Egyesült Államokban a kereskedelem kiterjesztéséről tavaly elfogadott törvényt. A törvényjavaslat értelmében az Egyesült Államokteljes gazdasági társulást tenne lehetővé Nagy-Britannia és a Brit Nemzetközösség államai számára, így ellensúlyozva Anglia közös piaci tagságának meghiúsulását. Dán—angol tárgyalások Krag dán miniszterelnök és Haekkerup külügyminiszter londoni látogatására a brüszszeli tárgyalások meghiúsulása nyomja rá bélyegét. A két politikus szerdán délután érkezett Londonba, hogy Macmillannel és Home-mal tárgyaljon. Mint ismeretes, de Gaulle a múlt héten azt ajánlotta Dániának, hogy abban az esetben is lépjen be a Közös Piacba, ha az Anglia csatlakozásáról folytatott tárgyalások kudarccal végződnének. Dánia Angliával együtt az Európai Szabadkereskedelmi Társulás alapító tagja és a két ország egyidőben kérte felvételét a Közös Piacba. A dán miniszterelnök Londonba érkezésekor kijelentette, hogy a Brüsszelben történtek aggodalommal töltik el. Dánia arra számított, hogy Angliával együtt rövidesen csatlakozhat a Közös Piachoz. Krag azt is kijelentette, hogy a mostani körülmények között nem lehet szó Dánia közös piaci csatlakozásáról. Linns holland külügyminiszter szerdán este kijelentette, hogy a közös piac hat tagállama közötti politikai együttműködésről nem lehet szó addig, amíg teljesen új helyzet nem alakul ki és lehetővé nem válik Anglia csatlakozása. A miniszter megállapította, hogya hatok közötti bizalom erősen megrendült", miután Franciaország megakadályozta Anglia közös piaci csatlakozását. "Ez nagy politikai csalódás volt" — jelentette ki Luns. Jean Monnet francia politikus, akit a Közös Piac szellemi atyjának tekintenek, sajtónyilatkozatában élesen támadta de Gaulle elnöknek a brüsszeli tárgyalásokkal kapcsolatos szerepét. Monnet szerint az előállott helyzet