Magyar Nemzet, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

4 GYEREKJÁTÉK Bar­tók-tér­em: AZ EZERNEVŰ LÁNY AZ ÖRÖMET ÉS A DALT, a jóságot és a szépséget ke­resi Zelk Zoltán "­Az ezernevű lány" című mesejátékának cselekménye, amelynek fordu­lataihoz, hangulataihoz, költői mondanivalóihoz és mesealak­jainak karakteréhez Szer­­vánszky Endre írt muzsikát. Az emberi öröm, a munka mellől a nótaszó és a fiatal szívekből az érzelem szabad kifejezése elveszett abban a világban, amelyben egy Ko­párszív nevű tündér, a go­noszság megtestesítője, az úr. Betiltotta a jóságot, de a szép­séget s a léleknek ezek a kin­csei megbénítva, gúzsba kötve élnek Kopárszív kis foglyá­ban, a Néma lányban. Az édes és feloldó emberi szó ki­mondatlanul alszik a nyelve alatt, megértetni magát csak fákkal, felhőkkel, cseresznye­­virágokkal tudja, elnémított jóságát csak a kertnek tudja adni, embernek nem. Körü­lötte is boldogtalanok az em­berek: a kovács, a csizmadia, nótátlanul dolgozni nem tud, egy vándorlegény meg hiába találja meg párját a leány­ban, ha egyezer szava nincs... A mesejáték bús-bohó cse­lekménye az a teraszodás, ahogyan az emberek, s a ter­mészet, az idő és a tett le­­küzdik lassan Kopárszív uralmát s a Néma lány előbb csak álmában mer beszélni, utóbb meg egy napon már ébren is neki bátorodik az éneklésnek. A csizmadia és a kovács azonmód megleli a nó­táját, nótában a munka elve­szett örömét, a vándorlegény meg visszahallja végre a lány hangjában a saját szíve do­bogását. POETIKUS MESEJÁTÉK ez, tele a meséknek azzal az áttetsző, naiv és mégis ösz­­szetett szimbólumával, amely a felnőtthöz is szól és ame­lyet a gyermek is megért, mert a költészet tiszta hang­ján beszél. Zelk Zoltán, mint kis mesehősmese, megtalálta azt a hangot, amely játékos­ságával és komolyságával, rí­meinek finom csengésével és gondolataival visszhangot ver az értelemben és az értelem­ben, megragadja a kicsinyek figyelmét és odaadásra kész­teti a nagyokat. Hét-nyolcéves gyerekek olyan elmélyülten fi­gyelnek, nemcsak akkor, mi­kor a színpadon a játékosság hancúrozik, hanem akkor is, amikor a költő csöndesen s melegen szól, mint a felnőt­téit, akikben a mesejáték már élettapasztalatokat is felboly­gat. A játék derűje és a poézis varázsa önti el a nézőteret, s míg a kétrészes cselekmény tart, kedves, mozgalmas fel­hőjárással cserélődik a közön­ség hangulata: hol a szórako­zás és a látvány, a mókázás és a tréfa köti le, hol utána­pillant elmerengve egy mon­datnak, mely a rímek kerekén gurul, s felporzik a gondolat. A komoly mondanivalót kö­vető csönd azt jelenti, hogy a kis nézők képzeletvilágában megindult egy folyamat, amely mozgékonyságukat, nyughatat­­lanságukat csillapítja, valami szöget ütött a fejükbe, s fog­lalkoztatja őket. Az apró fan­táziák nyitogatásában persze része van Szervánszky Endre zenéjének is. Hol vidám, hol drámai hangvétele azon túl, hogy hangulatokat ébreszt, se­gít eligazodni a cselekmény finom erővonalai közt, kiemel és színez jellemeket, nagy ér­zelmi hatással élez ki helyze­teket. A BARTÓK-TEREM ELŐ­ADÁSÁT Ádám Ottó, a ren­dező, olyan hittel és odaadás­sal dolgozta ki, mint a komoly, a felnőtt drámákat szokta. Munkájának mozgatója a gyermeklélek ismerete és a szeretet. Fáradhatatlan moz­galmasságot teremt a színpa­don, a kis néző szeme előtt folyvást úgy változik a kép, szívében a hangulat, mintha képeskönyvet lapozna, vagy kaleidoszkópba nézne. Komoly pillanatra játék, játékos perc­re észrevétlenül egy csöpp ta­nulság következik, anélkül, hogy ez a váltás szétzilálná a szép mesejáték szerkezetét. A színészek játékán is a szeretet ömlik el, s az a me­leg törekvés, hogy a gyereke­ket megnevettessék, elgondol­koztassák, tanítsák és szóra­koztassák. Legszebb színészi erényeiket mozgósítja ez a szeretet, s nem "gyerekeknek játszanak", hanem szinte a sa­ját gyereküknek, meghitten, föléje hajlón. A Néma lányt Magda Gabi gyönyörű lírával, bájjal, szemének sokféle őszinte kifejezésével játssza s végül megeredő hangján szinte felröppen az öröm. A kovács és a csizmadia szere­pében Garas Dezső és Harká­nyi Endre humoruk javát, öt­leteik telszínét adják, hogy a gyerekek színházi élményét megédesítsék. Kopárszivet Bé­kés Itala igaz ég mesebeli, bensőséges és hatásos jellem­vonásokból eleveníti meg és Tordy Géza azt az egyszerű, vonzó mesehőst játssza el a vándorlegény szerepében, aki a gyerekek álmaiban él. A kert fáit Horváth Jenő, Mik­­lósy György és Tóth Éva já­téka járja át emberi tulajdon­ságokkal, s finom hangmodu­lációkkal és mozgással tesz élővé egy kedves bárányfel­hőt Zsolnay Judit. A kovács és a csizmadia feleségét kü­lönösen Schubert Éva, de egy kicsit Németh Gabi is túlmó­­rikálja. A kedves, szmes elő­adást Czigány Judit és Dallos Szilvia egy-egy madár­alakí­tással, Kozári Eszter és az or­kán szerepében, Szinte Gábor díszlete, Mialkovszky Erzsébet jelmeze és Széki József ko­reográfiája teszi még megra­­gadóbbá. Mátrai-Betegh Béla Bábszínház: FEHÉRLÓFIA A régi magyar monda­világ­ba vezeti el közönségét Hege­dűs Géza verses mesejátéka. A bábszínpadon — Kovács Gyu­la rendezésében — színesen, ügyesen elevenedik meg a me­se a nagyszerű hősről, Fehér­lófjáról, aki legyőzi az óriáso­kat, s könnyen elbánik nem­csak az egy­fejű, meg a három­­fejű, de még a hétfejű sár­­­kánnyal is. A fordulatos játék méltán lelkesíti a kis színiház gyer­mekközönségét. Hegedűs Gé­za versei természetesen csen­genek. Szövege költői és egy­szerű, a gyerekek jól értik, nem fáradnak el a másfél órás vershallgatástól. A sikerben a mozgalmas, ötletes rendezés is részes. A színpadon állandóan történik valami, mindig van mozgás, ami a gyerekeket újra és újra felfigyelteti. Ez az elő­adás technikailag bonyolul­tabb a régebbieknél. Szinte elejétől végig több síkon fo­lyik a játék, táltosok, mada­rak, mulatságos boszorkányok röpködnek a levegőben. Bródy Vera bábui most is a tőle meg­szokott szelíd iróniával készül­tek. Nagyrészt neki köszönhe­tő, hogy a mese rémfigurái csak mulatságosak. A gyere­kek már első pillanatban ne­vetnek a rongybaba külsejű, arctalan boszorkányokon, a butapofájú óriásokon. A szín­padon igazi játék folyik. A jóslatok rögtön beteljesednek, a csecsemő nagyfiúként száll ki a bölcsőből, hogy megbir­kózzék a rókával és utána szép szál legényként térjen visz­­sza. Ha itt eldobnak valamit, az okvetlenül átváltozik vala­mivé, de szilárdak, változat­lanok maradnak a jellemek. A két legjobb figura a törpe és a tó. Különösen a törpe si­került, külsőleg, belsőleg egy­aránt — Balajt­hy Andor moz­gatja a figurát. Jellemét épp olyan jól jelzi a bábu fejére nyomott pici kalap, a terme­ténél jóval hosszabb zöld sza­káll, mint az izgatott, fürge mozgás, a törpéhez ilő ere­deti harcmodor. A vitéz szere­pében Galamb György jó vers­­mondását dicsérhetjük. A já­tékhoz Szöllösy András írt hangulatos kísérőzenét. Az öt­letes, érdekes díszletek­et is a bábuk készítője tervezte. V. A. — Madar Nemzet- Két fiatal művész a rádióban BORGULYA ANDRÁS ne­vével elsősorban tömegzenei rádióműsorok keretében talál­kozhatott eddig a hallgató Egy nagyobb méretű kantátá­ját leszámítva teljes értékű be­mutatkozásnak tekinthetjük nemrég bemutatott, háromté­teles Csellóver­senyét. Érzésünk szerint a meglehe­tősen szegényes csellóverseny- irodalom értékes alkotással gazdagodott. A fiatal kompo­nistának sikerült megoldania azt a sarkalatos problémát, hogy a szólóhangszer mindvé­gig hallható, amellett, hogy a kísérő zenekar gazdag, árnyalt és kifejező hátteret ad a csellista kibontakozásának. Emellett a mű legfőbb érde­mének tarthatjuk, hogy fino­man egyesíti a szigorú szer­kesztés és a hangulati-érzel­mi jelentés , elvét. Az első tétel alapgondolata — az erőteljes zenekari téma, amelyet a szó­lóhangszer beszédes-lírikus módon fejleszt tovább —, egy­ben meghatározza a mű to­vábbi sorsát is: e téma külön­féle beállításban és jelentés­sel még többször ismétlődik. A középső tétel egyike az új magyar termés gyöngyszemei­nek: ironikus, "bicegő" tánc, amely fanyar mosolyt kelt a ballagtóban. Az utolsó tétel virtuóz csillogása új hangként jelentkezik a magyar zenei termésben. A kitűnő megoldá­sért a Magyar Rádió Szimfo­­nikus Zenekara Lehel György karmesterrel, valamint Mező László, a ragyogó fiatal csel­lista dicséretet érdemel. SÁNDOR JÁNOS nyilvános rádió-hangversenyéről szint­úgy hiba lenne meg nem em­lékezni : műsorának utolsó szá­ma, Bartók Concertó-ja kény­szerít arra, hogy néhány szót ejtsünk róla. Nemrégiben a Zeneakadé­mián adott nagysikerű hang­versenyt ez a fiatal művész — ezúttal azonban bebizonyí­totta, hogy a legnagyobb fel­adatot is ragyogóan meg tudja oldani. A készülék mellett ülő hallgatóra is átsugárzott az a magasrendű művészi lelkese­dés, amely Sándor János min­den produkcióját jellemzi és ami abban konkretizálódik hogy a keze alatt játszó együt­tes (ez esetben a Rádiózene­kar) szinte m­esi­géz­ve követi őt. A középső tétel mágikus természeti képe hanglemezre kívánkozott, minden változta­tás nélkül. Pds Közgyűlést tart a Képzőművészek Szövetsége A Magyar Képzőművészek Szövetsége február 13—14-én tartja rendes közgyűlését. A kétnapos tanácskozáson elő­ször beszámoló hangzik el a szövetség eddigi munkájáról, majd ennek megvitatása után javaslatot tesznek az alapsza­bály módosítására és végül megválasztják a szövetség új vezető testületét. A közgyűlés elé nagy vára­kozással tekintenek a képző­művészek, mert munkájuk te­rületén sok a tisztázandó kér­dés, ezért a kétnapos közgyű­lésen élénk vitára számíta­nak. NAPLÓ Az egész osztrák sajtó a megbecsülés és az elragadta­tás hangján ír Kodály Zoltán bécsi látogatásáról és a mes­ter 80. születésnapja alkalmá­ból a Konzerthausban rende­zett ünnepi hangversenyről. Fényképpel illusztrált cikket közölt a Volksstimme, a Pres­se, s az österreichische Neue Zeitung zenekritikusa így ír az ünnepi hangversenyről: "Bécs a zenetörténetein értékes órái­val lett gazdagabb.« Az oszt­rák lapok ismertetik azt a nyi­latkozatot, amelyet Kodály Zoltán a Budapest—Bécs­­expressz fülkéjében adott az osztrák APA-hírü­gynökségnek. A Budapesten tartják július 22—27 között a hetedik euró­pai molekula-spektroszkópiai konferenciát, a Magyar Tudo­mányos Akadémia, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és a Magyar Kémikusok Egyesülete rendezésében. A nagyszabású tudományos összejövetelre ed­dig négyszáz külföldi részvevő jelentkezett.* Három kiállítás nyílik meg vasárnap délelőtt a ceglédi Kossuth Múzeumban. Meg­nyitják a múzeum felújított Kossuth-emlékkiállítását és ré­gészeti-néprajzi kiállítását, v­a­­lamint a Giccs a képzőművé­szetben című tárlatot.­­ A berlini rádió énekkara szerda este hangversenyt adott a XX. század magyar és né­met kórusm­űvészetének alko­tásaiból. Az énekkart a jelen­leg Berlinben tartózkodó Vaj­da Cecília és Herbert Rungem­­hagen berlini dirigens vezé­nyelte. Vajda Cecíliát nagy ünneplésben részesítette a kö­zönség. Két vendégművésze lesz februárban az Operaháznak. Tijt Kuuzik, a Szovjetunió népművésze, a tallini és a bé­csi Operaház tagja február 6-án az Operaházban a Borisz Godunov címszerepében, 9-én az Erkel Színházban a Rigo­­letto címszerepében mutatko­zik be. Zdenek Kroupa, a fia­tal csehszlovák művész, a prá­gai Nemzeti Színház tagja feb­ruár 19-én az Operaházban a Don Carlos II. Fülöp szerepét, 23-án az Erkel Színházban az Anyegin Greminjét énekli.­ ­ Február 1 * . A Rádiószínház bemutatói A Magyar Rádió havonként általában három új rádiójáté­kot mutat be. A népszerű Rá­­diószínház az első negyedév­ben a klasszikusok közül Lui­­gi Pirandello: Az ember, az állat és az erény, Szophoklész: Antigoné, Shakespeare: Mach­­beth, Schiller: Ármány és sze­relem című műveinek rádió­­változatát veszi magnetofon­­szalagra. A Rádiószínházban február­ban tűzik műsorra Várkonyi Tibor­ izgalmas, feszült han­gulatú dokumentumjátékát Katangan tudósítás címen. Feb­ruárban hallhatjuk Fülöp Já­nos mai tárgyú rádiójátékét is. Márciusban O’Neill: A jeges című drámájának bemutató­jára kerül sor. Tavasszal ad­ják elő Fletcher amerikai író Bocsánat, téves kapcsolás cí­mű detektív-játékát. A Rádió archívuma alapján az idén több régebbi rádió­játékot felújítanak. Ebben a sorozatban elsőnek Szomory Dezső II. Józsefet sugározzák, Tímár Józseffel a címszerep­ben. ­ A Verseny Áruház ÉRTESÍTI KEDVES VÁSÁRLÓIT, hogy folyó hó 2-án, este 5, 6 és 7 órai kezdettel divatbemutatót tart A bemutatott ruhák hétfőtől megvásárolhatók. Mindenkit szeretettel vár a VERSENY ÁRUHÁZ Rákóczi út 12. é­n­t­e­k, 1963. február 1. Egy magánbankház rejtelmei Párizsi jegyzetek A párizsi A­teher Színház­ban estéről estére egy külö­nös magánbankház történetét játsszák el a kitűnő színészek. A színpadi bankház külsőleg szabályos, szolid pénzintézetre emlékeztet, jelentős forgalmat bonyolít le, alaptőkéjét biz­tos páncélszekrény őrzi. És amikor az elnököt a sors el­szólítja az élők sorából, a sze­mélyzet mély megilletődéssel áll főnöke koporsójánál. V. Frank Az elnök azonban nem halt meg. Az elnök koporsójában nem az elnök fekszik. A holt­test­ egy szegény tolvajé, ak­i ki akarta rabolni a bankot. A szolid magánbankházat az egyszerű tolvajnál ügyesebb banditák vezetik. Vezérük, V. Frank szigorú fegyelmet tart alkalmazottai között, így kez­dődik Dürrenmatt vérfagyasz­tó komédiája, amelyhez Burk­­hard, a Tűzijáték zeneszer­zője írt szellemes muzsikát. V. Frank magánbankházá­ban közönséges gengszterek dolgoznak. A történet kezde­tén a cég szerencsére már ha­­nyatlani kezd. A hanyatlást a munkastílus végzetes elörege­dése okozza. V. Frank végül nyugalomba vonul. A cég új tulajdonosa, a volt vezér fia pedig átszervezi a munkát. A legifjabb Frank ugyanis ki­váló közgazdasági ismeretek­kel rendelkező pénzügyi szak­ember. A naiv bűnözést meg­szünteti, az ügyeket legális alapra helyezi, a cégből, amely eddig csak fedezte a gengszte­rek tevékenységét, most iga­zi magánbankházat csinál. "Igazi" bankházat... é­s ki­derül, hogy a legális geng­szterkedés sokkal gyümölcsö­zőbb. Korszerűsítő törekvései a haszon gyors gyarapodásá­val kecsegtetnek. Dürrenmatt keserű komé­diája, hírek szerint a svájci pénzügyi élet visszásságai el­len irányul. Leleplezi a töb­bi között az államhatalom és a nagytőke kapcsolatát, az ál­lamelnök és a bankvezér ben­sőséges barátságát. Sokan azonban, úgy látszik, Francia­­országban is aktuálisnak tart­ják a témát. Az előadást leg­alábbis élénk tetszésnyilvání­tás kíséri. Öt frank A színházban gyakran gon­doltam arra, hogyan hatna nálunk ez a komédia? Lenne-e sikere? Bizonyosan, de más­képpen. A párizsi akusztiká­ban elevenebb, aktuálisabb a szatíra, megnő egyes szavak, utalások jelentősége. Nagyobb talán a harag, a szenvedély az együttesben, az előadás­ban is. Bennünket V. Frank bankjától nagy távolság vá­laszt el, s e távolság nem mérhető kilométerekben. Egy­szerűen rábámulunk V. Frankra, mint egy szórakoz­tató furcsaságra, amit itt elég borsos áron nyújtanak ne­künk. Odébb már olcsóbb, egysze­rűbb szórakozások várnak. Színes, mutatványt® bódék kí­nálják titkaikat. Az egyikben Afrika legveszedelmesebb vad­állatait mutogatják, a másik­ban a kétszázhét kilós asz­­szonyt. S alig néhány lépésre a Piace Pigad­e világhírű mu­latóiban karcsúbb hölgyek is láthatók — ezek már lénye­gesen drágábban. A pénz, amellyel a tisztes emberek erősen takarékoskod­nak, nemcsak ételt és lakást, autót és bankbetétet jelent, hanem néha az igazolvány szerepét, is betölti. A párizsi csavargók, a metró szellőz­­tető rácsain és a Szajna-hi­­dak alatt alvó clochard-ok öt új frankot kötelesek maguk­kal hordani. Ha véletlenül igazoltatják őket és van ná­luk ennyi pénz, mentesülnek a további zaklatás alól. Ez az öt frank jogosítvány az élet­hez, a nyugalomhoz, és a clochard-ok nem is vágyód­nak másra. Akit elfáraszt a színes for­gatag és már megnézte a Montmartre romantikus ut­cácskáit,­ ahol művészek és giccsfestők élnek békésen egy­más mellett, megcsodálta a kirakatok ízléses vagy ízléste­len emléktárgyait, a házat, ahol a Bohémélet librettója készült, a környezetet, amely híven őrzi e romantika kül­sőségeit, eltávolodván az üz­leti élet mindennapi zajától, megpihenhet a Szent Szív templomában. A Sacre Coeur hófehérein emelkedik a bohémek, csavar­gók és a szerelemmel üzér­­­kedők hajlékai fölött. Méltó­ságteljes tisztaságot, erőt és rendet sugároz a kedélyes ren­detlenség felé. Bent áhítatra, imára szólít a környezet. A bejárattól jobbra egyébként jól felszerelt, elegáns üzlet működik. A pult mögött feke­teruhás, idős hölgy. Az üzlet­ben képeslapok, emléktár­gyak, útikalauzok, könyvek, újságok, folyóiratok, s egyéb apróságok kaphatók. És a centime-ok szerényebb keretek között, de nagyobb forgalommal áru­sítanak a Notre Dame-ban. A középkori építőművészet e vi­lághírű remeke az ember nagyságának és esendőségének megrázó élményét nyújtja. Tiszteletet ébreszt, elgondol­koztató, múltba néző csendet áraszt. Közhely, de kénysze­rítő itt Victor Hugóra gondol­ni, gyermekként bámulni a sejtelmes, színes üvegablakok­ra, a leírhatatlan fényjátékra, a forma és tartalom tökéle­tes összhangjára. És ekkor, az egyik megszentelt oszlop mel­lett, kis polc bukkan elő, raj­ta színes, fényes, harsogó bo­rítólappal egy folyóirat: "Le Chrétien devant la télévision­­— a keresztény a televízió előtt. Ha a folyóirat árát bedobom a mellette elhelyezett persely­be, hazavihetem a lapot. A folyóirat mellett egy katolikus napilap, természetesen az is megvásárolható. A Notre Dame-ban a külföldieknek szánt emléktárgyak, képesla­pok árusításán kívül aránylag kevés a hívőkhöz szóló propa­gandaanyag. Annál változa­tosabb könyv- és folyóirat­gyűjtemény fogad más temp­lomokban. Oldalfolyosókon, vagy a bejáratnál, nemegyszer néhány lépésre az oltártól gazdag kiállítás látható a mo­dern nyomdatechnikával ké­szült, színes kiadványokból. A folyóiratok, újságok egy ré­szét már néhány centime-ért megvehetik a hívők. A kiad­ványok között hasznos tanács­adót láttam például a jegye­sek számára. Egy másik bro­súra az aszkézisről közöl tud­nivalókat. Bernadette látomá­sainak hiteles történetét is ol­csón árulják. Egy vonzó kül­sejű köteten pedig ez a cím ékeskedik: Ki... mondja el nekünk az igazságot? Az igazságot egyébként min­denki legjobb belátása szerint hirdeti. A katolikus filmköz­pont például a templomok előcsarnokában kifüggesztett plakátokon igazítja el a nézőket a filmművészet bonyolult útvesztőiben. A tanácsadó osztályozza az egyes filmeket. A leg­rosszabb osztályzatot azon a héten Brigitte Bardot film­je, A harcos pihenője kapta. Ennél csak fél jeggyel része­sült jobb minősítésben a­ Gombhábor­ú című, haladó szellemű, háborúellenes film, amelyet rendkívüli sikerrel játszanak Párizsban. A ta­nácsadó­­„csak nagyon indo­kolt esetben, ha végképp nincs más megoldás" ajánlja a film megtekintését. Lénye­gesen elnézőbb viszont a ka­landos, háborús filmek, a geng­szter­ történeteit és az andalí­tó szerelmi giccsek iránt. Feltűnő jelenség a párisi templomokban a perselyek szokatlanul nagy száma is. Szinte hihetetlen mennyiség­ben, a feliratok megszámlál­hatatlan variációjával szólíta­nak adakozásra ezek a perse­lyek. A hívek azonban nyu­godtak lehetnek. Pénzük­ nem V. Frank bankját gazdagítja. Centime-jaikkal nemcsak bű­neiket enyhítik, hanem olyan hasznos kiadványok terjeszté­sét is elősegítik, mint Berna­dette látomásainak "hiteles" története. Vilcsek Anna Solti György, a londoni Co­­vent Garden Opera magyar származású főzeneigazgatója nagy sikerrel adta elő a lon­doni szimfonikusok hangver­­sényén a Bartók Csodálatos mandarinjának zenéjéből ké­szült zenekari szvitet.

Next