Magyar Nemzet, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

* Magyar Nemzet A HAZAFIAS IV­É­P F­R­O­N­T­I­A­L­­J­A S­t­r­i­il * 1963. májm­­ XIX. dz. 100. szám MÁJUS ELSEJE írta: dr. Ajtai Miklós Május elseje, a munkásosz­tály nemzetközi összefogásá­nak ünnepe hosszú történelmi utat járt be. Ami az elnyo­mott tömegek harci program­jának meghirdetésével vette kezdetét, ma már a célok hir­detése mellett magában fog­lalja az elért sikereket is. —• A világot formáló változáso­kat. A társadalmi fejlődés esz­méi és a népek nemzetközi összefogásának eszméi édes­testvérek, az emberiség nagy haladó gondolkodóinak és köl­tőinek műveiben összeforrnak, egy céllá kovácsolódnak. A mi Ady Endrénk is az elnyo­mott népek összefogását meg­álmodva így kiált fel: “Mért nem találkozunk süvöltve az eszme-barikádokon?-” A mos­tani május elsején azt is ün­nepeljük, hogy állnak már az eszme-barikádok, a proletár internacionalizmus hatalmas, világot átfogó, győzelmes tör­ténelmi harcokban megedzett eszme-barikádjai. A mostani május elsejének történelmi tartalma az is, hogy a proletár internaciona­lizmus eszme-barikádjain, a mai seregszemlén együtt me­netelnek a szocialista orszá­gok népei a szabadságukért küzdő, az elnyomás ellen har­coló népekkel. A megvalósult szocializmus történelmi ténye és növekvő ereje az, amely a mának meghatározó történel­mi vonása, amely a világbé­­kéért folyó harcnak reális esé­lyét megteremtette, amely a gyarmatok felszabadulásának forradalmi gyorsaságát elő­idézte és amelyre a békés gazdasági verseny új történel­mi programra támaszkodik. Az ünnepet munkás hétköz­napok készítik elő és az ün­nepi célokat munkás hétköz­napokon formáljuk eredmény­­nyé, valósággá. Amikor ün­neplünk, az ünnep fényét az növeli, amit elértünk, a népi hatalom sikerei, a szocialista demokratizmus erősödése, az, hogy leraktuk a szocializmus alapjait, mindaz tehát, amit a párt VIII. kongresszusa össze­foglalt és megállapított. A szocializmus építésében elért eredményeink segítik a prole­tár internacionalizmus ügyét és gyorsítják sikereit. Gazdasági építőmunkánk helyes iránya és sikeres vég­rehajtása része az egész vilá­gon folyó békés versenynek, és része a szocialista táboron belül folyó gazdasági együtt­működésnek. A proletár nem­zetköziség nagy céljaiért dol­gozunk és ugyanez az eszme segít a gyakorlati építésben, a szocialista országok fejlődé­sének összehangolásában. Gazdaságpolitikánk alapvo­nása a magyar népgazdaság sajátosságainak legjobban megfelelő termelési szerkezet kialakítása — egész népgazda­ságunk gyors fejlesztése. Mind­ez csak úgy lehetséges, ha közös fronton haladunk előre a baráti szocialista országok­kal, ha velük úgy hangoljuk össze terveinket, hogy az a szocialista országok közössé­gének céljait i­s a legeredmé­nyesebben szolgálja. Ez a gazdaságpolitika ma már sok év próbáját kiállta, és fő iránya, tartalmának lé­nyege változatlan. Az ipari termelés szerkezetének kiala­­kílásában talán legjobban VIII. kongresszus határozatá­nak egyik megállapításával jellemezhetjük: »...úgy javít­­juk iparunk szerkezetét, hogy növeljük a korszerű műszaki kultúrát képviselő, modern technikán alapuló, hazánk adottságainak és a szocialista nemzetközi munkamegosztás követelményeinek megfelelő iparágait részarányát.« A célkitűzés felemelő és lelkesítő, de egyben kemény feladat is. Tartalmazza annak felismerését — és e felismerés gyakorlati konzekvenciáit is —, hogy a szocialista építő­munka előrehaladásával meg­nőtt a tudomány szerepe, a tudomány közvetlen termelő­erővé vált. A fejlődésnek ez az iránya a képzettség igen gyors növe­lését követeli meg a termelő­­munka minden vezetőjétől és beosztottjától, és azt, hogy a műszaki fejlesztést megvaló­sító tudományos kutató háttér növekedése az általános fejlő­dést megelőzze. A szakképzettség növelésé­nek ez a követelménye, tehát a szakmunkások, a techniku­sok, a mérnökök, a magas képzettségű tudományos kuta­tók számának gyors növelése távlati terveink egyik fő kér­désévé vált, a gazdasági fejlő­désnek egyik leglényegesebb — és sok erőfeszítést igénylő — előfeltétele éppen ez a kul­turáli­s-oktatási program. Hoz­­­zátéve, hogy szocialista nagy­üzemmé szervezett mezőgaz­daságunk is sürgetően igényli a magas szintű agrotechniká­hoz elengedhetetlen szaktudás gyors emelését, képet alkotha­tunk arrról, hogy gazdaságpo­litikánk, gazdasági helyünk és szerepünk a nemzetközi szo­cialista együttműködésben a tudásnak, a képzésnek, a ta­nulásnak milyen feladatait tűzi napirendre. Hogyan állunk ma ezen a téren, hogyan hatnak, érvé­nyesülnek ezek a gazdaság­­politikai elvek a gyakorlat­ban? A mai május elsején a ter­melésben legkiemelkedőbb eredményeket elért üzemek a párt kongresszusi zászlaja­ kapták elismerésül, büszkén hordozva azt a felvonuláson, jelképéül annak, hogy kiemel­kedően teljesítették kötelessé­güket szocialista hazájuk és az internacionalizmus nemzetközi eszméje iránt. Példának vá­lasszuk ki egy üzem, a Kőbá­nyai Gyógy­szeráru­gyár mun­kasikereit. Az eredményt jelző számok száraz felsorolása he­lyett feltehető a kérdés: mire alapozta a gyár az elért ered­ményeket. Az elemzés azt mu­tatja: éppen arra, hogy helye­sen értette meg és hajtotta végre gazdaságpolitikán­krat. Az üzem, belföldi kötelezettségei­nek hiánytalan teljesítése mel­lett, a világ 54 országába irá­nyuló exportját kereken meg­kétszerezte. Az utóbbi év ter­melésének fele olyan ú­j gyógy­szerekből állt, amelyek 1959- től kerültek gyártásra A fel­adatok megoldása érdekében az üzem az elmúlt évben 210 hazai tudományos intézettel és 15 klinikával, illetőleg kórház­zal épített ki tudományos együttműködést, kooperációt a gyár saját kutatórészlegeiben 210 fő dolgozott, legnagyobb részt új, korszerű gyógyszer­készítmények kutatásán. Fel­ismerve a szocialista nemzet­közi munkamegosztás jelentő­ségét a tudományos munká­ban is, sorra épülnek ki nem­zetközi kapcsolatai is, így pél­daként megemlíthető, hogy je­lenleg egy sor szovjet klini­kán és kórházban folyik a gyár új készítményeinek tudo­mányos vizsgálata. A munka ilyen jellegét biztosította az, hogy három év alatt a szak­munkások létszáma kereken megduplázódott, a mérnökök és technikusok száma pedig 260-ról 410-re nőtt. A képzett­ség ilyen növekedését csak részben biztosította az új fel­vétel, a növekedés jelentős forrása a tanulási mozgalom, amely az üzemben megindult az általános iskolai képzettség megszerzésétől a szakmunkás képesítésen keresztül a dok­tori és kandidátusi címek megszerzéséig. A zászló, amelyet ezek a ki­emelkedő sikereket elért üze­mek a május elsejei felvonu­láson magasra emelnek, jel­képes: erőfeszítéseink, mun­kánk tartalmának jelképe. Jelképezi azt, hogy céljaink, munkánk, erőfeszítéseink kö­zéppontjában maga az ember áll, azt, hogy mindannak, amit teszünk, végső célja és tartal­ma a dolgozó nép szabad, szebb élete, nagyobb kultú­rája, magasabb életszínvonala. Jelképe a zászló annak, hogy amit teszünk és amiért dolgozunk, mindaz május el­seje nagy nemzetközi eszmé­jéért is történik, minden sike­rünk a proletár in­ternaciona­­lizmusnak, a szocializmus ügyének, a béke ügyének a si­kere is. Reich Károly rajéti A Kommunista Párt nagyarányú előretörése az olasz választásokon • A k­ilpolitikai helyzet AZ OLASZ VÁLASZTÁSOK közzétett eredményei az itá­liai politikai élet balratolódásáról tanúskodnak. Mind a sze­nátusban, mind a képviselőházban jelentősen előretört a Kommunista Párt, amely a mostani választásnak egyik nagy nyertese. Térnyerésére a­ legjellemzőbb, hogy képviselőházi mandátumainak számát 140-ről 166-ra növelte, s így nem­csak megtartotta Olaszország második legnagyobb pártjának szerepét, de pozícióját éppen a kereszténydemokratákra mért vereséggel erősítette meg. A balratolódás másik nagy tényezője — amint ezt a nyu­gati hírügynökségek is kiemelték —, hogy első ízben történt meg: a kommunisták a Menni-féle szocialistákkal együttesen mind a szenátusban, mind a képviselőházban több szavazatot kaptak a kereszténydemokratáknál. Ennek alapján jelent­hette ki Togliatti, hogy a választások eredménye bevezetője lesz az olasz politika új vonalának, amelynek meghatározá­sában döntő szerepet játszhat a Kommunista Párt és más bal­oldali erők kezdeményezése. Érthető, ha a közzétett eredmények ismeretében a keresz­ténydemokrata főhadiszálláson­­„komor hangulat” uralkodott el. A kereszténydemokratáknak minden bizonnyal igen ne­héz lesz megalakítaniuk az új kormányt, hiszen a Liberális Párt mögé tömörült monopolista nagytőke teljes erejét latba­­veti majd a “­nyitás balra- politikai vonal folytatásának meg­akadályozására. Ha a kereszténydemokrata jobbszárny pró­bálná meg kezébe ragadni a kezdeményezést a mandátumát megkétszerező Liberális Pártra támaszkodva, ezzel csak újabb válságok sorozatába taszítaná az olasz politikai életet. • 1-VunUark m­­ifi­gataraik­ A bérkövetelő mozgalom politikai sztrájkká vált nepli idén a nyugatnémet mun­kásosztály május elsejét. »Az idei május 1. a harc napja lesz számainkra« — írta a Me­­tall, a kétmillió tagot számláló fémipari dolgozók szakszerve­zetének lapja, majd hangsú­lyozta: a nyugatnémet munká­sok ezen a napon nemcsak jo­gos követeléseikért tüntetnek, hanem a béke megőrzéséért is. Azt követelik, hogy a tö­megpusztító fegyverek gyártá­sára szánt óriási összegeket fordítsák a békés fejlődés fel­adatainak teljesítésére. A Baden-Württembergben im­már hétfő reggel óta folyik a fémipari munkások sztrájkja és sztrájkra készülődnek a Ruhr-vidéki acélipar munká­sai is. A szakszervezet ott, pén­teken dönt a sztrájk megkez­désének időpontjáról. A gyár­iparosok azonban továbbra sem hajlandók teljesíteni a munkások béremelési követe­lését, ellenkezőleg, provokatív lépésre szánták el magukat és elrendelték a munkások kizá­rását az üzemekből. Ez azt je­lenti,­­ hogy egész Baden- Württemberg tartományban, amely a Ruhr-vidék után Nyu­­gat-Németország második leg­- Dobsa János, az MTI bonni tudósítója jelenti. A bonni ál­lam történetének eddigi leghe­vesebb bérharca közepette ön­fontosabb acélipari központja, a száz munkásnál többet fog­lalkoztató acélipari üzemek be­zárják kapuikat, azok is, ame­lyeket eddig a sztrájk nem érintett. A munkáltatók ezzel, a lé­péssel nyomást akarnak gya­korolni a szakszervezetre, amelynek most valamennyi ki­zárt, szervezett munkás szá­mára folyósítania kell a sztrájksegélyt. A gyárosok azt remélik, hogy a szakszervezet kasszái hamarább kiürülnek, s könnyebben letörhetik majd a sztrájkot. A kizárások kö­vetkeztében gyakorlatilag az egész tartományban megszűnik az acéliparban a munka (ami napi 90 millió márkás kiesést okoz a termelésben), így a munkabeszüntetés e nagymé­retű kiterjesztésével a gyáro­sok önmaguk akarnak előidéz­ni olyan helyzetet, hogy az­után a kormány­­­az ország gazdasági érdekeire" hivatkoz­va, közbeléphessen a sztrájko­lók ellen. Az acélipar dolgozói azo­kán fegyelmezett egység szállnak szembe a tőke-, újabb kihívásával. Még a nagypolgári lapoknak a hely­színre küldött tudósítói is kénytelenek elismerni, hogy a manások körében határozott és elszánt a hangulat. A munkás­asszonyok sem siránkoznak a keresetkiesés miatt, ellenkező­leg, kitartásra buzdítják fér­jüket. A Frankfurter Rundschau kommentárjában hangsúlyoz­ta, hogy a sztrájk immár túl­lép egy pusztán bérkövetelési mozgalom keretein és kifeje­zetten politikai sztrájkká vált. A gyárosok azt a célt tűzték maguk elé, hogy nyers hatal­mi harcban megtörjék és megalázzák a szakszervezete­ket. A nyugat-berlini fémipari munkások szakszervezete pén­tekre összehívta funkcionáriu­sait. A meghívó szerint a nyu­gat-berlini 16 Metall is nyolc­­százalékos béremelést követel majd a munkáltatóktól. A frontvárosi gyártulajdono­sok a munkások követeléseit illetően kijelentették, hogy Ny­ugat-Berlin különleges hely­zetét tekintetbe véve, politikai okokból szeretnének elkerülni mindenféle bérharcot, más­részt viszont tartani fogják magukat a vas- és fémgyáro­sok nyugat-németországi szö­vetségének határozataihoz. Souvanna Phoum­a ismét a Kőedény-síkság­on Harriman beszámolt K­enne-c­yvek moarkiai tárfivalóaitirol Vientiane-ből jelenti a Reu­ter és az AP. Souvanna Phou­­ma, a laoszi kormány minisz­terelnöke kedden ismét a Kő­edény-síkságra repült, hogy ott Szufanuvong miniszterel­nök-helyettessel, a Laoszi Ha­zafias Front Pártjának vezető­jével, a laoszi viszály megol­dásáról tanácskozzék. A mi­niszterelnököt elkísérte útjára a nemzetközi ellenőrző bizott­ság több tagja is. Szufanuvong miniszterel­­nökhelyettes azt indítványoz­ta Souvanna Phoumának, hogy vitassák meg Nosavan tábor­nok és az amerikaiak manő­verei következtében az egész országban kialakult helyzetet. Harriman amerikai külügy­miniszter-helyettes szovjet­unióbeli útjáról és rövid ang­liai látogatásáról hétfőn este visszaérkezett az Egyesült Ál­lamokba. Harriman kedden beszámolt Kennedy­vek moszk­vai útjáról. Drozniak, Lengyelország washingtoni nagykövete hét­főn George Ball külügyminisz­ter-helyettessel félóra hosszat tanácskozott a laoszi kérdés­ről. A nagykövet kifejtette kormányának álláspontját a laoszi problémával kapcsolat­ban. Lengyelország, Kanadával és Indiával együtt tagja a laoszi nemzetközi ellenőrző bizott­ságnak.

Next