Magyar Nemzet, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

nr * % *v„ P ?.Magyar Nemzet .* A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Nem egészen természetesAz angol Munkáspárt vezetőjének moszkvai tárgyalásai A külpolitikai helyzet A világpolitika és a nemzetközi diplomácia gépezetének kerekei a hét elején gyorsabban kezdtek forogni. A távol-keleti események változatlanul előtérben vannak, de a helyi jelentőségű, perifériális ázsiai és latin-amerikai problémák mellett a kelet—nyugati kapcsolatokban is van újság. Moszkvában a szovjet—amerikai konzuli egyezményt írták alá, továbbá a szovjet fővárosban megkezdte tárgyalásait Harold Wilson, Anglia árnyékkormányának miniszterelnöke. A KELET-NYUGATI KAPCSOLATOK szempontjából jelentős esemény színhelye volt hétfőn a szovjet külügyminisztérium moszkvai villája, ahol ünnepélyes külsőségek közepette, a sajtó, a televízió és a filmhíradó nagy nyilvánossága előtt Gromiko szovjet külügyminiszter és Foy Kohler amerikai nagykövet aláírta a hosszas tárgyalások eredményeként létrejött konzuli egyezményt. Gromiko a két ország kapcsolatai és a világpolitikai légkör megjavítása szempontjából pozitív lépésnek nevezte az egyezményt, Kohler pedig annak a reményének adott kifejezést, hogy a két világhatalom között tovább csökkennek majd a nézeteltérések. A másik fontos moszkvai esemény: a Wilson-vezette munkáspárti küldöttség megérkezése és tanácskozásai szovjet vezető politikusokkal. Gromiko és Mikojan már tárgyalt Wilsonnal és Hruscsov is fogadja majd őt. A munkáspárti vezér, mint ezt elutazása előtt maga is hangsúlyozta, nem kormánymegbízásból tárgyal. Ámbár rendkívül jellemző, hogy Butler angol külügyminiszter tájékoztatta Wilsont Moszkvába repülése előtt a délkelet-ázsiai helyzetről és a moszkvai megbeszéléseken ez a kérdés minden bizonnyal szóba fog kerülni. A tárgyalások jelentőségét az adja meg, hogy általános vélemény szerint Wilson néhány hónapon belül már a szigetország kormányának élén fog állni. Az MTI londoni tudósítója azt írja, hogy ottani megítélés szerint Wilson idei második találkozása Hruscsovval növeli tekintélyét és pártja választási esélyeit. A tudósító, munkáspárti forrásokra hivatkozva, azt írja, hogy Wilson, ha hatalomra kerül, szorgalmazni kívánja a kormányfők csúcstalálkozójának rendszeresítését az ENSZ keretei között. Tárgyalásai során elsősorban a genfi leszerelési értekezletéletrekeltésének lehetőségeit kívánja felbecsülni, mert külpolitikai programjában első helyen az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása szerepel. DÉLKELET-ÁZSIA Bush amerikai külügyminiszter szavai szerint -sorsdöntő napoknak néz elébe. Honoluluban magas rangú amerikai katonák készülnek értekezletre, ahol az indokínai összeomlás ellenszerét próbálják majd megkeresni. Dél-Vietnamban Khanh helyzete nagyon ingatag, mint a Guardian című londoni lap írja, »az amerikai politikai és katonai vezetőknek az általános összeomlás összefonódó vonásait kész tényekként kell kezelniük. Laoszban felrobbant a háromhatalmi koalíció és a jobboldal helyzete — jóllehet a semleges irányzat vezetői behódoltak neki — majdnem reménytelen. Az Egyesült Államokban a szélsőséges politikusok a jelenleginél is nyíltabb katonai beavatkozást és a háború kiterjesztését követelik. A Pravda szemleírója megállapítja, hogy a Fehér Ház, úgy látszik, nem akar túl messzire merészkedni, de fokról fokra enged a szélsőségesek nyomásának. "Csak egyszer kerüljünk ki ebből a sfincéból, mindennel meg leszünk elégedve.* Emlékszel-e még, valamikor nyájasnak becézett olvasó erre a fogadkozásra? Emlékezned kell, hiszen nemcsak hallottad, hanem mondtad is. Te is, én is, ő is, mindannyian. Nem is olyan régen, mindöszsze húsz esztendeje. Ha akarom, rövid, ha akarom, hosszú volt ez a két évtized. Történelmitávlatban alig egy másodperc, az egyes ember életében tekintélyes fejezet. Az akkori csecsemők ma a legkülönbözőbb munkahelyeken építik új életünket — és hej, de sokan nincsenek már közöttünk azok közül, akikkel együtt vártuk annak idején, hogy a föld alól ismét a világosságra kerüljünk. Viszont, ha azt nézzük, mit alkottunk 1944 óta, az eredményekhez képest valóban arasznyinak tűnik az elröppent idő. Éppen ezért kell a huszadik évforduló előtt felidéznünk azt, amiről sohasem szabad elfelejtkeznünk. A kilátástalannak látszó indulást, az általánossá válással fenyegetőminden mindegy- hangulatát, a szellemi és fizikai világunkat elborító romhegyeket. Meg azt, hogy mindnyájunknak mennyi erőfeszítésébe került, amíg a nehézségeket egymás után leküzdöttük, a megoldhatatlmoknak hitt problémákat megoldottuk. Persze nem valamennyit. És itt érkezünk el ahhoz, amin érdemes kissé elgondolkoznunk. Örök emberi tulajdonság, hogy a rosszat hamarabb elfeledjük, mint a jót. Amegszépítő messzeségben elhalványodnak a bajok, a nehézségek. Úgy tűnik, valamikor régen göröngymentes sima volt az út. Az igazság az, hogy akkor is problémákkal kellett megküzdenünk. De fiatalok voltunk és az akadályok legyűrése kevesebb gondot okozott. Csoda-e, ha évtizedek múltán még rózsaszínűbb színben él emlékezetünkben a múlt? Eszembe sem jut, hogy egykori pinceéletünkhöz viszonyítsam azt, ami most körülvesz bennünket. Az effajta erőszakolt, igazságtalanul kedvezőre stilizált hasonlatra semmi szükség. Van nekünk más, sokkal reálisabb mércénk is. Évről évre többen és többet járunk idegen országokban. Közvetlen közelből látjuk a mieinknél jobb eredményeket, de jócskán akadnak olyan tapasztalataink, amelyeknek nyomán joggal lehetünk elégedettek. És ezt állapítják meg a nálunk járt külföldiek is. Joggal lehetünk elégedettek ... De vajon néha nem túlságos-e ez a megelégedés? És vajon nem tekintjük-e egészen természetesnek azt, aminek tizedrésze is vágyálomnak tűnt húsz év előtt? És nem háborodunk-e fel azon, ha átmenetileg nem engedhetünk meg valamit abból, aminek valóra váltása egy-két esztendővel ezelőtt eszünkbe sem jutott? Külföldi vendégemmel járom a főváros utcáit. Nézegeti a kirakatokban egymás mellett sorakozó televíziós készülékeket, rádiókat, különböző háztartási gépeket, autókat. Szinte hitetlenül csóválja fejét, amikor lefordítom, mit jelent ez a tábla: »OTP hitelre is kapható*. Magyarázgatom, hogy nem régen van ez így. Egy idő óta azonban úgy felfutott a termelés, hogy ezt a *luxust« is megengedhetjük magunknak. De azután gondolatban felelevenítettem a pár évvel ezelőtti helyzetet, amikor még a szocialista összeköttetés kellett egyik-másik kedvelt rádiófajta megszerzéséhez. És rájöttem arra, hogy ami most van, az nem magától jött, az nem egészen természetes. Meg kellett érte dolgoznunk alaposan. Zsúfolásig telve a divatos belvárosi cukrászda valamennyi terme. Édességcsodák a pultokon, az asztalokon, a tányérokon. Fiatalok ülnek mellettem, 17—18 évesek lehetnek. Nekem, ebben a korban csak annyi jutott cukrászdára, amennyit a gyengébben tanuló osztálytársaimnak adott magánóráimért kapott pénzből elspóroltam. Szomszédaim fizetnek, fejenként gondolkodás nélkül kiadják a tizenöt— húsz forintokat."Nem egészen természetes... A legnagyobb sikerű nyomdai termékek egyike az a füzet, amely a külföldi társasutazásokról tájékoztat. A legtöbb helyen kifogyott, új kiadásra várni kell. Addig is egymásnak kölcsönzik, akik a határokon túl akarják tölteni nyári szabadságukat. Hónapokra előre betelt minden jelentkezési keret, pedig csaknem mindegyik kiránduláshoz fejenként több ezer forint szükséges. Jó, hogy így van, örülünk neki. De nem egészen természetes. Érdemes déltájban vagy a késő délutáni órákban belátogatni valamelyik nagyobb szövetboltunkba. Hegyek tornyosulnak a nemegyszer türelmetlen vevők előtt: hegyek a magyar ipar legkülönbözőbb mintájú, árú és minőségű termékeiből, de a baráti és a kapitalista országokból érkezett óriási választékból is. Nem kell már évekkel hátrább kullognunk a külföld mögött, lépést tarthatunk mindennel, amit odakinn szépnek és divatosnak ítélnek. Jó dolog ez is, de nem egészen természetes. Folytathatnám a példákat, de talán felesleges. A lényeg az, hogy nagyon megszoktuk, természetesnek tartunk ma már sok olyasmit, ami nem máról holnapra, magától hullott az ölünkbe. Időnként nem árt visszaemlékeznünk azokra az erőfeszítésekre, amelyeken át kellett vergődnünk addig, amíg idáig eljutottunk. Mindnyájunknak munkája benne van ezekben a nem egészen természetes eredményekben. Aminthogy valamennyiünk munkája szükséges ahhoz is, hogy ezeket az eredményeket megőrizzük, továbbfejlesszük. . . Kemény István Közös közlemény a magyar—jemeni tárgyalásokról A jemeni kormányküldöttség vasárnap délelőtt elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Szalai marsall és Dobi István mondott beszédet. A jemeni elnök búcsúbeszédében hangsúlyozta: »A tárgyalásainkon megnyilvánult teljes egyetértés és kölcsönös bizalom azt bizonyítja, hogy a magyar és a jemeni nép céljai és vágyai azonosak. A továbbiakban rámutatott arra, hogy »jelentős lépésnek tekintjük azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket tárgyalásaink során értünk el a gyümölcsöző nemzetközi, gazdasági, kulturális és tudományos együttműködés további fejlesztésének útján. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke megállapította, hogy a jemeni kormányküldöttség látogatása eredményes volt, és tárgyalásaink során ismét bebizonyosodott, hogy kormányaink teljesen azonos nézeteket vallanak a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, majd kijelentette: »Teljes támogatásunkról biztosítottuk a baráti jemeni népet és a jemeni kormányt a függetlenség megvédéséért, a gyarmatosító imperializmussal és belső monarchista támaszaival folytatott harcában. A budapesti tárgyalásokról a jemeni küldöttség elutazása előtt közös közleményt adtak ki, amelyet jemeni részről Abdullah al Szalal marsall, magyar részről Doboi István írt alá. A közlemény bevezetőben megállapítja, hogy Szalal elnök magyarországi tartózkodása folyamán hivatalos tárgyalásokra került sor a két ország képviselői között. Leszögezi, hogy Kádár János, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke fogadta a jemeni elnököt és a két országot egyaránt érintő kérdésekről, valamint a nemzetközi helyzet fontosabb problémáiról folytattak eszmecserét. A közös közlemény első pontja felsorolja a hivatalos tárgyalások során elért megállapodásokat: a barátsági és együttműködési szerződést, a hosszúlejáratú kereskedelmi és fizetési megállapodást, a kulturális együttműködési egyezményt, a gazdasági, a nevelésügyi és a közegészségügyi segélynyújtásra vonatkozó jegyzőkönyvet. A közlemény bejelenti, hogy gazdasági szakértőkből álló küldöttség utazik majd Magyarországról Jemenbe. A közös közlemény második pontja a tárgyalások során érintett világpolitikai kérdéseket foglalja össze. Megállapítja: ~az időszerű nemzetközi kérdésekről folyó megbe széléseken a felek hangoztatták azon meggyőződésüket, hogy a békés egymás mellett élés elve biztosíthatja a leghatékonyabban a világbékét, valamint az egyes országok és az egész emberiség zavartalan fejlődését. Egyöntetű a vélemény abban a tekintetben, hogy a béke védelme mindenképpen megköveteli az általános és teljes leszerelést*. A közlemény a továbbiakban hangsúlyozza, hogy mindkét fél síkraszáll az atommentes övezetek létrehozásáért, az idegen területeken levő agresszív imperialista katonai támaszpontok haladéktalan felszámolásáért, mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásának. A közlemény aláhúzza, hogy a magyar fél teljes mértékben szolidáris a Jemeni Arab Köztársaság nemzeti forradalmával és függetlenségi harcával és azon a véleményen van, hogy fel kell számolni az adeni angol támaszpontot, mint a kolonializmus bázisát A magyar—jemen közös közlemény végül megállapítja: Szalai elnök magyarországi látogatása és tárgyalásai jelentős mértékben hozzájárulnak a két ország és népeik baráti kapcsolatainak erősítéséhez és fejlesztéséhez, a világ népei közötti béke és barátság megszilárdításához. Szalai elnök Pekingijeit Pekingből jelenti az Új Kína: Szalal jemeni elnök és a vezetése alatt álló küldöttség hétfőn Liu Sao-csi kínai elnök és Csou En-laj miniszterelnök meghívására baráti látogatásra Kínába érkezett. A jemeni elnököt katonai díszalakulattal és 21 ágyúlövéssel fogadták. Érkezésekor a repülőtéren megjelentek Liu Sao-csi és Tung Pi-vu, a Kínai Népköztársaság elnöke, illetve alelnöke, Csu Te, az országos népi gyűlés állandó bizottságának elnöke, Csou En-laj miniszterelnök és sok más vezető kínai személyiség. Öt éven belül a h-itodik látogatás Wilson Gromikóval és Mikojannal tárgyal Moszkvában Londonból jelenti a TASZSZ. Harold Wilson, az angol Munkáspárt vezére vasárnap pártjának küldöttsége élén repülőgépen Moszkvába utazott. Elutazása előtt sajtóértekezletet tartott. Többek között kijelentette: 1959 óta már ötször voltam Moszkvában és érzésem szerint előnyös kapcsolatokat teremtettem a szovjet vezetőkkel. Mint az ellenzék vezetőjének, nincs hivatalos felhatalmazásom arra, hogy tárgyaljak a szovjet kormánnyal, de szeretnék eszmecserét folytatni a nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseiről a szovjet vezetőkkel. Wilson hangoztatta, hogy tovább kell haladni azon az úton, amelynek kezdetét a moszkvai atomcsend-szerződés aláírása jelezte. A munkáspárti vezető síkraszállt egy olyan nemzetközi egyezmény aláírásáért, amely megakadályozná az atomfegyverek további elterjedését és befagyasztaná az atomfegyverkezést Európában. Végül közölte, hogy a fentieken kívül tárgyalni kíván még a délkelet-ázsiai helyzetről, az angol—szovjet kereskedelem fejlesztéséről és más problémákról. Mint az MTI moszkvai tudósítója jelenti, a vasárnap este óta Moszkvában tartózkodó Harold Wilson, az angol Munkáspárt vezére hétfőn délelőtt a szovjet külügy- és külkereskedelmi minisztérium épületében találkozott Gromiko külügyminiszterrel, majd Patolicsev külkereskedelmi miniszterrel. Délben az Interparlamentáris Unió szovjet csoportja díszebédet adott Harold Wilson és a már szombaton Moszkvába érkezett Gordon Walker, az angol munkáspárti „árnyékkormány külügyminisztere tiszteletére. Délután Mikojan fogadta Harold Wilsont. Aláírták Moszkvában a szovjet—amerikai konzuli egyezményt Moszkvából jelenti az MTI. Mint a múlt hét közepén Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg kiadott közlemény tudatta, Moszkvában befejeződtek a szovjet—amerikai konzuli egyezményről folytatott tárgyalások és az egyezménytervezetet mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta. Az egyezményt hétfőn délután négy órakor Moszkvában, a szovjet külügyminisztérium villájában ünnepélyes keretek között aláírták. A szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődése szempontjából fontos egyezmény aláírására szovjet részről Gromiko külügyminisztert, amerikai részről pedig Foy D. Kohlert, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét hatalmazták fel. Az aláírást követően Gromiko külügyminiszter kezet szorított az amerikai nagykövettel, majd rövid nyilatkozatot tett. Rámutatott, hogy a két ország törvényeiben mutatkozó különbségek sokáig gátolták a megegyezés létrehozását. Az aláírás ténye azt bizonyítja, hogy kölcsönös törekvés esetén meg lehet találni a megoldást. A két ország bővülő kapcsolatai is sürgették a konzuli egyezményt, amelynek megkötése pozitív lépés, az enyhülés irányába mutató tendencia egyik megnyilvánulása. Gromiko befejezésül kifejezte reményét, hogy a jövőben tovább javul a két állam viszonya és bonyolultabb kérdésekben is megtalálják a megegyezéshez vezető utat. Kohler nagykövet nyilatkozatában szintén utalt arra, hogy az egyezmény hosszú és nehéz tárgyalások eredménye. Nagy öröm számomra, hogy engem hatalmaztak fel aláírására — mondotta. — “Hajók és áruk, emberek és eszmék” fokozott cseréjének szükségességét hangoztatta, majd annak a reményének adott kifejezést, hogy tovább csökkennek a nézeteltérések a két állam között, s újabb észszerű megegyezések születnek.