Magyar Nemzet, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-01 / 152. szám

■mm m t­i *-¡ |l;im;ír Hifi 1964, *'1 * * •1­60 fillér Ilii ’IJF W Éj || B HM® P || H B I H-® gj XX- ér, 152. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Egy ifjúság regénye történelmi háttérben Olvasd el Dieter Noll »Egy ifjúság regénye* című nagy művének magyar nyelven fél­ezer oldalon megjelent első kötetét, s »­Werner Holt ka­landjain* keresztül alighanem közelebb kerülsz az Európát és a világot annyira nyugta­lanító német probléma társa­dalmi és lélektani hátterének megértéséhez, mintha száz ta­nulmányban keresnél választ e nehéz témakör egymásba­­fonódó, bonyolult kérdéseire. A tanulmányok jobbra vagy balra többé-kevésbé árnyaltan mutatják az igazságot, a hang­súlyok néha megtévesztőek a szerzők szán­dék­ai szerint. Itt egy rendkívül tehetséges és bátor író az igazmondás nyers elhatározottságával vette bonc­kés alá saját nemzedékét, s úgy tűnik , mert a nemzedé­kért, amelynek sorsa a hitle­­rizmusból a német nép új rendjének és életformáinak kialakításába ível, felelősséget érez — semmit el nem titkolt, minden kérdésre felelni pró­bált, amit az élet ennek az ifjúságnak a háború éveiben és a hitlerizmus összeomlása közben felvetett, s amelyek helyes vagy helytelen megvá­laszolása jó vagy rossz érte­lemben befolyásolja a jövőt. Tanúi és bizonyos mérték­ben részesei vagyunk az erő­feszítéseknek, amelyek arra irányulnak, hogy a német bé­keszerződéssel végre lezárul­jon a második világháború, s a német nép a történelmi fej­lődésben kialakult keleti és nyugati államával, Nyugat- Berlin mindkét fél számára elfogadható ideiglenes függet­lenebb jogállásával, később pedig egyesülten, ne nyugtala­nító eleme, hanem egyik fon­tos tényezője legyen az álta­lános emberi haladásnak, a vi­lág békés fejlődésének. Ezek a törekvések állami szervezet­ben, átfogó, rendezett, egybe­hangolt politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális moz­galmakban állandóan hatnak és érvényesülnek a Német De­mokratikus Köztársaságban, de tudjuk, hogy a nyugatné­met államban is emberek mil­liói keresik jószándékúan a békés kibontakozás útját, ál­­landó erőfeszítéseket tesznek, hogy a német fejlődésben a szabadság és demokratizmus eszméi minél szélesebb kör­ben érvényre jussanak. Nem rajtuk múlik, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban sokszor gátlástalanul, harsá­nyan jelentkeznek a milita­­rizmus, a revansizmus, a gyű­lölködés hangjai, s még a két német állam közvetlen beszél­getéséig sem jutottak el, ho­lott egy éppen a minap le­zajlott közvéleménykutatás ál­lapította meg, hogy a nyugat­német állam felnőtt lakossá­gának háromnegyed része ilyen tárgyalásokat kíván. Az NSZK-nak a NATO- ban elfoglalt helyzete, a gör­csös igyekezet, hogy valami­képpen közelébe jussanak an­nak a gombnak, amelynek érintése kirobbanthat egy atomháborút, a Bundeswehr erőltetett ütemben folyó fegy­­verzése, a német fegyveres erőben érvényesülő és a Hege­­afferban lelepleződött tenden­ciák, a Hitler szerepének "át­értékelésére" irányuló törek­vések, a gombamódra szapo­rodó neonáci szervezetek tű­rése, sajtójuk széles körű népszerűsödése, mind-mind olyan elemei a nyugatnémet politikának, amelyek gátolják Kelet és Nyugat közeledését, de végső fokon a német kér­dés megoldását is. Néha úgy tűnik, mintha a szövetségi köztársaságot céltudatosan fejlesztenék ütköző állammá Kelet és Nyugat között — ho­lott ez sem a világnak, sem a német népnek nem érdeke. Számunkra soha sem lehet közömbös a német fejlődés. Történelmünk sok fájdalmas emléke és csalódása fűződik azokhoz a szövetségekhez és kényszerű kötelékekhez, ame­lyek hazánkat a múltban a nagynémet imperializmushoz kapcsolták. Mégis tárgyilago­san törekszünk nézni a mai idők minden német problé­máját. Tanulmány­ozzuk a né­met élet különböző jelensé­geit, nem is titkolt keserű­séggel azokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy a náci fer­­tőzöttség még mindig nem múlt el a Német Szövetségi Köztársaságban, sőt számos esetben virulens jelentkezéseit kénytelen tudomásul venni a világ. Tisztelettel vesszük tu­domásul a békés és haladó tö­rekvéseket, s azokat a kultu­rális, tudományos, technikai, művészi, termelési és kereske­delmi sikereket, amelyek nagy tekintélyű helyet szerezhetnek a németségnek egy békés vi­lágban, több megbecsülést, mint bárminő fegyvercsörtetés és fasiszta demagógia. S csak ezekre, nem az atombomba bármifajta birtoklására, csak a megértésre és nem a szom­szédokkal való értetlenségre, nem a nmzetközi feszültség szítására lehet felépíteni a német nép egészséges, biztos jövőjét. Dieter Noll regénye arra mutat, hogy a békére való biztonságos felkészülést a né­met ifjúság tudatának legmé­lyén kell elkezdeni. Már túl vagyunk a világháború dere­kán, amikor az író bevezet bennünket egy csoport diák közé, akikről el lehet mon­dani, hogy a Hitlerjugend ne­veltjei, de ennek a nevelés­nek a jegyein kívül gondol­kozásukban és cselekedeteik­ben családjuk, porosz vagy nem porosz mivoltuk,­­alatt­­valóik vagy katonás szárma­zásuk, népi és faji gőgjük vagy közönyösségük, egy rot­hadó, bomló társadalom ha­tása, ismertető jelei is érvé­nyesülnek, s valahol a dolgok legmélyén, éppen csak éppen észrevehetően, szinte csak hal­vány nyomokban az a valami, amit egyszerűen emberségnek szoktunk nevezni. A fiúk a Hitlerjugendben tanulták meg, hogy erőszakosak, kegyetle­nek, embertelenek legyenek — néha gonoszabb fasisztáknak tűnnek, mint azok az SS- vadállatok, akikkel később ne­kik is dolguk lesz —, de alatt­valók, mert apjuk, nagyapjuk is alattvaló volt és érzed: lé­­nyegében mindegy, ki van a hatalom csúcsán: Hitler, II. Vilmos, vagy bárki más. Azon­kívül leendő katonák, álmuk, hogy katonák legyenek, s ké­sőbb, bármilyen gyűlölt, mégis természetes állapot az életük­ben az embertelen fegyelem, a kiképző altisztek hitvány szadista kegyetlensége, a pa­rancsnokok vérengző kedve. Mindegy, hogy a légvédelmi segédszolgálatban reszketnek-e életükért a Ruhr-vidéken, hogy a munkaszolgálatnál van­nak-e, ahol bűnrészesei a szlo­vák partizánokkal és a néppel szemben elkövetett gaztettek­nek, vagy pedig már katonák. Már nincs front, nincs hitleri hatalom, de ezek a fiúk még ülnek páncélosaikban, lövöl­döznek, futnak, újra lövöl­döznek. Már semmi reményük sincs, de még mindig az őrült Wolzow az ideál, mert tábor­nokok ivadéka, ez ám az igazi német — még az író is meg­­síratja, amikor a gyilkosok már egymást akasztják és Wolzowot is felhúzzák egy kút kávájára... Hullnak a fiúk, mint a legyek, lógós már bő­ven akad, de közülük csak úgy szegődik az őrvezető mel­lé, aki elindul a szovjet kato­nákhoz, s a hős csak Wolzow kivégzése után fordítja gép­puskáját az SS-ek ellen. Félelmetes és elgondolkoz­tató könyv. Tanulságos szá­munkra, akik sok mindent néztünk értetlenül a hitleri idők német életében, de sokat tanulhatunk belőle azért is, hogy jobban megértsük azo­kat a társadalmi mozgalman­­kat és harcokat, amelyekről mostanában újsághírekben ér­tesülünk Bonn felől. Jó és nyugtalanító újsághírekhez, hasznos útmutató. Dernői Kocsis László A szovjet és a norvég nép egyaránt érdekelt a békében mondotta Hruscsov az oslói városházán . ...­­ —■ ■■ ■ —■■■ A külpolitikai helyzet ! A SZOVJET—NORVÉG TÁRGYALÁSOK kedden délelőtt megkezdődtek Oslóban. A megbeszéléseken Hruscsovon és Gerhardsenen kívül részt vett a két ország külügyminisztere, Gromiko és Lángé, valamint számos szakértő. Az MTI tudó­sítójának jelentése szerint elsősorban a két ország kereske­delmi és kulturális kapcsolatai álltak a megbeszélések előteré­ben, de természetesen szó volt a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről is. Hruscsov — mint ismeretes — már Dániában hangsúlyozta, a Szovjetunió az adott körülmények között nem kívánja a NATO-ban részvevő skandináv államoktól, hogy ki­lépjenek a szervezetből, s ezt a kérdést az általános és teljes leszerelés, illetve a NATO és a Varsói Szerződés szervezetei közötti megnemtámadási egyezmény keretein belül találja megoldhatónak. Ami a két ország kereskedelmi kapcsolatait illeti, ezeknek fejlesztésére megvan a lehetőség. Hruscsov hét­főn a norvég parlament elnökével folytatott megbeszélésén említést tett arról a gyümölcsöző együttműködésről, amely a két ország északi területein kialakult. Hasonló lehetőségek nemcsak az egymással közvetlenül határos területeken kínál­koznak. A délelőtti politikai tárgyalások után Hruscsov az oslói Grand Hotelben ebédet adott Gerhardsen tiszteletére, dél­után részt vett az oslói városi tanács fogadásán, este pedig be­szédet mondott a norvég Külügyi Intézetben.­­ AZ NSZK ÚJ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÉT MA VÁ­LASZTJÁK MEG Nyugat-Berlinben. A nyugatnémet kor­mány a Szovjetunió tiltkozása ellenére, a „frontvárosban” ren­dezi meg az elnökválasztást, noha Nyugat-Berlin sem jogilag, sem területileg nem tartozik az NSZK-hoz. Az elnököt a Bun­­desversammlung nevű testület választja meg, amelynek 1042 tagja van. Ennek fele a bonni parlament képviselője. Másik felét pedig a tartományi parlamentek delegátusai alkotják. Mivel az "­ellenzéki" nyugatnémet szociáldemokrata párt jú­nius elején Lübke újraválasztása mellett foglalt állást, Bonn­ban nem várnak meglepetést és általában biztosra veszik, hogy Lübke már az első menetben megszerzi a szükséges abszolút többséget. A másik jelölt Bucher igazságügyminiszter, akit a kormánykoalícióban részt vevő szabad demokraták (FDP) je­löltek. Bár mindenki biztosra veszi Lübke újraválasztását, po­litikai körökben érdeklődéssel várják, hány szavazatot kap a koalíció­­belső ellenzékének a jelöltje.­­ A KONGÓI ENSZ-KATONÁK MEGBÍZATÁSA a keddi *­*• nappal véget ért és a kéksisakosok utolsó alakulatai is el­hagyták az éppen negyedik éve önállóvá vált országot. A poli­tikai és katonai zűrzavar következtében — Adoula kormánya ezen a napon benyújtotta lemondását — a nemzeti ünnep min­den külsőség nélkül telt el, az ünnepségeket elhalasztották. Míg Mobutu csapatai az ország legkülönbözőbb részeiben rendszer­telen és vereségekkel tarkított háborút vívnak a partizánok­kal, Leopoldville-ben lázas politikai tanácskozásokat tartanak. Részt vesz a megbeszéléseken Kaszavubu elnök, Adoula ideig­lenesen megbízott miniszterelnök, továbbá a két szakadár ve­zető: Moise Csembe és a dél-kaszai tartomány egykori diktá­tora és „istencsászára­, Albert Kalondzsi. Az UPI értesülése szerint már leopoldville-i diplomáciai megfigyelők is arra haj­lanak, hogy Csombét *tippeljék* új miniszterelnöknek. Csombe egy ideje azt állítja magáról, hogy ő az ellenzéki erők össze­fogásának szószólója. Az országban közben folytatódik az or­szágos népszavazás az új alkotmánytervezetről, amely jóváha­gyás esetén átmeneti kormány létrehozásáról intézkedik. Szovjet—norvég tárgyalások Fogadás Hruscsov tiszteletére az oslói­­városházán Oslóból jelenti az MTI. A szovjet—norvég tárgyalások hivatalos közlés szerint szí­­vélyes és őszinte légkörben folytak. A mintegy három­órás megbeszélés nagyobb ré­szét a két kormányfő a nem­zetközi kérdéseknek szentel­te, s ezt követően érintették a két ország kapcsolataival összefüggő kérdéseket is. Gerhardsen és Hruscsov kifejtette nézeteit a nagyobb jelentőségű nemzetközi prob­lémákról. A norvég miniszter­­elnök például hangsúlyozta, hogy alapvető célkitűzésnek tekinti az általános és teljes leszerelés megvalósulását, ed­dig azonban szükségesnek tartja számos részleges egyez­mény megkötését is.­­ Hrus­csov kifejtette: a szovjet kormány egyetért az általá­nos és teljes leszerelés meg­valósításának szükségességé­vel. Mint ismeretes, az erre vonatkozó javaslatokat első­nek a Szovjetunió tette meg. A szovjet kormányfő azonban aláhúzta, hogy mindaddig, amíg a német kérdést nem rendezték a két német ál­lammal kötendő békeszerző­dés aláírásával, s Nyugat- Berlin helyzetének ezen az alapon történő rendezésével, addig nem lehet megoldani a leszerelés kérdését sem. Gazdasági megállapodások A két ország kapcsolatai­ról szólva Hruscsov és Ger­hardsen egyaránt megállapí­totta, hogy szükség van a ke­reskedelem fejlesztésére. Meg­bízták a szakértőket, hogy a szovjet—norvég hároméves kereskedelmi egyezményről ősszel induló tárgyalásokig tanulmányozzák, hogyan le­het növelni az egyes iparcik­kek importjának arányát az árucikk-listában. Ugyancsak megállapodás született arról, hogy a két or­szág szakértői közösen tanul­mányozzák az Atlanti-óceán északkeleti térsége halállomá­nyának megóvását, illetve az itt folytatott halászattal kap­csolatos problémákat, ame­lyekhez közös érdek fűződik. Érdekes epizódja volt a tár­gyalásoknak, hogy amikor a két kormányfő áttért a ke­reskedelem kérdéseinek meg­vitatására, a jelenlevő Trygve Lie, az ENSZ volt főtitkára, aki ma a norvég kormány tagja, s a norvég szociálde­mokrata párt jobboldalához tartozik, megjegyezte: ezek nem olyan érdekesek, mint a nemzetközi kérdések. — *Lehet, hogy nem olyan ér­dekesek, de mindenképpen rendkívül hasznosak* — vá­laszolta Hruscsov. A két kormányfő kifejtette nézeteit az Észak-Norvégia, illetve a Szovjetunió mur­­manszki területe közötti gaz­dasági kapcsolatok továbbfej­lesztésének lehetőségeiről. A szovjet fél felvetette egy újabb erőmű építésének lehe­tőségét a határmenti Pasvik folyón. A tárgyalások befejeztével Hruscsov ebédet adott Ger­hardsen tiszteletére az oslói Grand Hotelben. Délután a szovjet küldöttség tiszteletére fogadást rendeztek az impo­záns oslói városházán. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnököt Bryngull Buli, a városi tanács elnöke üdvözölte. Elmondotta, nagy megtiszteltetést jelent számá­ra, hogy a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökét kö­­szöntheti Oslo városházán. A norvég nép rokonszenve Bull szólt arról a rokon­­szenvről, amellyel a norvég nép a második világháború alatt a szovjet emberek har­cát kísérte, majd elmondotta, nagy érdeklődéssel értesültek a Szovjetunió kimagasló ered­ményeiről az építő munkában és a világűr meghódításában. Hruscsov válaszában a töb­bi között hangsúlyozta: bár csak két napja tartózkodik Oslóban, ez a rövid idő is ele­gendő volt arra, hogy képet alkosson a norvég főváros éle­téről. Oslo szép város és igen vonzó — mondotta. — Oslói tartózkodásunk során meg­figyeltük a város lakosságá­nak békés, munkaszerető, al­kotó életét, láttuk azt a nagy­szabású lakásépítkezést, amely a városban folyik, a korszerű új épületeket, a házak művé­szi megformálását. A szónok emlékeztetett a szovjet és a norvég főváros kapcsolataira, majd elmon­­dotta, Moszkvában is nagy­szabású építkezések folynak. Mintegy 11 millió négyzetmé­ternyi lakóépület készült el, annyi, mint a forradalom előtt 800 év alatt. Őrizzük meg a békét ! Amikor az ilyen nagysza­bású alkotó munkára nézünk, megfigyeljük a fővárosok bé­kés életének ritmusát, akarat­lanul is az jut az eszembe, hogy minden józan gondolko­dású embernek meg kell ten­nie minden tőle telhetőt a há­ború megakadályozására, azért, hogy elhárítsa a háborús konf­liktusok veszélyét, megőrizze a békét. Csak ebben az esetben lehet megőrizni szép városain­kat, mindazokat az értékeket, amelyek évszázadok alatt hal­mozódtak fel — állapította meg Hruscsov. — A szovjet, s a norvég nép egyaránt érdekelt a béke fenn­tartásában, abban, hogy Észak- Európában és a Balti-tenger térségében megőrizzük a békés élet feltételeit. A fogadást követően a szov­jet kormányfő átment a nor­vég szakszervezetek központi házába, a Folkets Hus-ba, amely alig néhány évvel ez­előtt épült. Az épület nagytermében rendezett gyűlést a norvég Külügyi Intézet, amelyet a Storting, a parlament kezde­ményezésére hívtak életre né­hány évvel ezelőtt a különbö­ző nemzetközi kérdések tanul­mányozására. Az intézet felkérésére Hrus­csov miniszterelnök előadást tartott. Mikojan Bandánkban Bandungból jelenti a TASZSZ. A szovjet parlamen­ti küldöttség egyik csoportja kedden reggel Anasztasz Mi­kojan vezetésével Nyugat-Jáva fővárosába, Bandungba érke­zett. Subandrio, Indonézia el­ső miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere és más indo­néz államférfiak is elkísérték a vendégeket. Kedden délután abban az épületben, ahol kilenc évvel ezelőtt lezajlott az afro-ázsiai országok nevezetes bandungi konferenciája, a szovjet kül­döttség tiszteletére rendkívüli ülést tartott az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés. Lübke, Erhard és Adenauer Nyugat-Berlinben Berlinből jelenti az MTI. Mint ismeretes, a bonni veze­tő körök provokatív módon Nyugat-Berlinbe hívták össze a nyugatnémet parlament bő­vített elnökválasztó testüle­tét, a Bundesversammlungot. Hétfőn este amerikai kato­nai repülőgépen az újra­vá­­lasztandó Lübke nyugatnémet elnök meg is érkezett a front­városba, nem sokkal később pedig Erhard kancellár és elődje, Adenauer gépe szállt le a tempelhofi repülőtéren. Nyugat-Berlinben hétfőn este mintegy kétezer egyete­mi hallgató nagyszabásúi tün­tetést rendezett Lübke köz­­társasági elnökké való újra­választása ellen.

Next