Magyar Nemzet, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
■mm m ti *-¡ |l;im;ír Hifi 1964, *'1 * * •160 fillér Ilii ’IJF W Éj || B HM® P || H B I H-® gj XX- ér, 152. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Egy ifjúság regénye történelmi háttérben Olvasd el Dieter Noll »Egy ifjúság regénye* című nagy művének magyar nyelven félezer oldalon megjelent első kötetét, s »Werner Holt kalandjain* keresztül alighanem közelebb kerülsz az Európát és a világot annyira nyugtalanító német probléma társadalmi és lélektani hátterének megértéséhez, mintha száz tanulmányban keresnél választ e nehéz témakör egymásbafonódó, bonyolult kérdéseire. A tanulmányok jobbra vagy balra többé-kevésbé árnyaltan mutatják az igazságot, a hangsúlyok néha megtévesztőek a szerzők szándékai szerint. Itt egy rendkívül tehetséges és bátor író az igazmondás nyers elhatározottságával vette bonckés alá saját nemzedékét, s úgy tűnik , mert a nemzedékért, amelynek sorsa a hitlerizmusból a német nép új rendjének és életformáinak kialakításába ível, felelősséget érez — semmit el nem titkolt, minden kérdésre felelni próbált, amit az élet ennek az ifjúságnak a háború éveiben és a hitlerizmus összeomlása közben felvetett, s amelyek helyes vagy helytelen megválaszolása jó vagy rossz értelemben befolyásolja a jövőt. Tanúi és bizonyos mértékben részesei vagyunk az erőfeszítéseknek, amelyek arra irányulnak, hogy a német békeszerződéssel végre lezáruljon a második világháború, s a német nép a történelmi fejlődésben kialakult keleti és nyugati államával, Nyugat- Berlin mindkét fél számára elfogadható ideiglenes függetlenebb jogállásával, később pedig egyesülten, ne nyugtalanító eleme, hanem egyik fontos tényezője legyen az általános emberi haladásnak, a világ békés fejlődésének. Ezek a törekvések állami szervezetben, átfogó, rendezett, egybehangolt politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális mozgalmakban állandóan hatnak és érvényesülnek a Német Demokratikus Köztársaságban, de tudjuk, hogy a nyugatnémet államban is emberek milliói keresik jószándékúan a békés kibontakozás útját, állandó erőfeszítéseket tesznek, hogy a német fejlődésben a szabadság és demokratizmus eszméi minél szélesebb körben érvényre jussanak. Nem rajtuk múlik, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban sokszor gátlástalanul, harsányan jelentkeznek a militarizmus, a revansizmus, a gyűlölködés hangjai, s még a két német állam közvetlen beszélgetéséig sem jutottak el, holott egy éppen a minap lezajlott közvéleménykutatás állapította meg, hogy a nyugatnémet állam felnőtt lakosságának háromnegyed része ilyen tárgyalásokat kíván. Az NSZK-nak a NATO- ban elfoglalt helyzete, a görcsös igyekezet, hogy valamiképpen közelébe jussanak annak a gombnak, amelynek érintése kirobbanthat egy atomháborút, a Bundeswehr erőltetett ütemben folyó fegyverzése, a német fegyveres erőben érvényesülő és a Hegeafferban lelepleződött tendenciák, a Hitler szerepének "átértékelésére" irányuló törekvések, a gombamódra szaporodó neonáci szervezetek tűrése, sajtójuk széles körű népszerűsödése, mind-mind olyan elemei a nyugatnémet politikának, amelyek gátolják Kelet és Nyugat közeledését, de végső fokon a német kérdés megoldását is. Néha úgy tűnik, mintha a szövetségi köztársaságot céltudatosan fejlesztenék ütköző állammá Kelet és Nyugat között — holott ez sem a világnak, sem a német népnek nem érdeke. Számunkra soha sem lehet közömbös a német fejlődés. Történelmünk sok fájdalmas emléke és csalódása fűződik azokhoz a szövetségekhez és kényszerű kötelékekhez, amelyek hazánkat a múltban a nagynémet imperializmushoz kapcsolták. Mégis tárgyilagosan törekszünk nézni a mai idők minden német problémáját. Tanulmányozzuk a német élet különböző jelenségeit, nem is titkolt keserűséggel azokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy a náci fertőzöttség még mindig nem múlt el a Német Szövetségi Köztársaságban, sőt számos esetben virulens jelentkezéseit kénytelen tudomásul venni a világ. Tisztelettel vesszük tudomásul a békés és haladó törekvéseket, s azokat a kulturális, tudományos, technikai, művészi, termelési és kereskedelmi sikereket, amelyek nagy tekintélyű helyet szerezhetnek a németségnek egy békés világban, több megbecsülést, mint bárminő fegyvercsörtetés és fasiszta demagógia. S csak ezekre, nem az atombomba bármifajta birtoklására, csak a megértésre és nem a szomszédokkal való értetlenségre, nem a nmzetközi feszültség szítására lehet felépíteni a német nép egészséges, biztos jövőjét. Dieter Noll regénye arra mutat, hogy a békére való biztonságos felkészülést a német ifjúság tudatának legmélyén kell elkezdeni. Már túl vagyunk a világháború derekán, amikor az író bevezet bennünket egy csoport diák közé, akikről el lehet mondani, hogy a Hitlerjugend neveltjei, de ennek a nevelésnek a jegyein kívül gondolkozásukban és cselekedeteikben családjuk, porosz vagy nem porosz mivoltuk,alattvalóik vagy katonás származásuk, népi és faji gőgjük vagy közönyösségük, egy rothadó, bomló társadalom hatása, ismertető jelei is érvényesülnek, s valahol a dolgok legmélyén, éppen csak éppen észrevehetően, szinte csak halvány nyomokban az a valami, amit egyszerűen emberségnek szoktunk nevezni. A fiúk a Hitlerjugendben tanulták meg, hogy erőszakosak, kegyetlenek, embertelenek legyenek — néha gonoszabb fasisztáknak tűnnek, mint azok az SS- vadállatok, akikkel később nekik is dolguk lesz —, de alattvalók, mert apjuk, nagyapjuk is alattvaló volt és érzed: lényegében mindegy, ki van a hatalom csúcsán: Hitler, II. Vilmos, vagy bárki más. Azonkívül leendő katonák, álmuk, hogy katonák legyenek, s később, bármilyen gyűlölt, mégis természetes állapot az életükben az embertelen fegyelem, a kiképző altisztek hitvány szadista kegyetlensége, a parancsnokok vérengző kedve. Mindegy, hogy a légvédelmi segédszolgálatban reszketnek-e életükért a Ruhr-vidéken, hogy a munkaszolgálatnál vannak-e, ahol bűnrészesei a szlovák partizánokkal és a néppel szemben elkövetett gaztetteknek, vagy pedig már katonák. Már nincs front, nincs hitleri hatalom, de ezek a fiúk még ülnek páncélosaikban, lövöldöznek, futnak, újra lövöldöznek. Már semmi reményük sincs, de még mindig az őrült Wolzow az ideál, mert tábornokok ivadéka, ez ám az igazi német — még az író is megsíratja, amikor a gyilkosok már egymást akasztják és Wolzowot is felhúzzák egy kút kávájára... Hullnak a fiúk, mint a legyek, lógós már bőven akad, de közülük csak úgy szegődik az őrvezető mellé, aki elindul a szovjet katonákhoz, s a hős csak Wolzow kivégzése után fordítja géppuskáját az SS-ek ellen. Félelmetes és elgondolkoztató könyv. Tanulságos számunkra, akik sok mindent néztünk értetlenül a hitleri idők német életében, de sokat tanulhatunk belőle azért is, hogy jobban megértsük azokat a társadalmi mozgalmankat és harcokat, amelyekről mostanában újsághírekben értesülünk Bonn felől. Jó és nyugtalanító újsághírekhez, hasznos útmutató. Dernői Kocsis László A szovjet és a norvég nép egyaránt érdekelt a békében mondotta Hruscsov az oslói városházán . ... —■ ■■ ■ —■■■ A külpolitikai helyzet ! A SZOVJET—NORVÉG TÁRGYALÁSOK kedden délelőtt megkezdődtek Oslóban. A megbeszéléseken Hruscsovon és Gerhardsenen kívül részt vett a két ország külügyminisztere, Gromiko és Lángé, valamint számos szakértő. Az MTI tudósítójának jelentése szerint elsősorban a két ország kereskedelmi és kulturális kapcsolatai álltak a megbeszélések előterében, de természetesen szó volt a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről is. Hruscsov — mint ismeretes — már Dániában hangsúlyozta, a Szovjetunió az adott körülmények között nem kívánja a NATO-ban részvevő skandináv államoktól, hogy kilépjenek a szervezetből, s ezt a kérdést az általános és teljes leszerelés, illetve a NATO és a Varsói Szerződés szervezetei közötti megnemtámadási egyezmény keretein belül találja megoldhatónak. Ami a két ország kereskedelmi kapcsolatait illeti, ezeknek fejlesztésére megvan a lehetőség. Hruscsov hétfőn a norvég parlament elnökével folytatott megbeszélésén említést tett arról a gyümölcsöző együttműködésről, amely a két ország északi területein kialakult. Hasonló lehetőségek nemcsak az egymással közvetlenül határos területeken kínálkoznak. A délelőtti politikai tárgyalások után Hruscsov az oslói Grand Hotelben ebédet adott Gerhardsen tiszteletére, délután részt vett az oslói városi tanács fogadásán, este pedig beszédet mondott a norvég Külügyi Intézetben. AZ NSZK ÚJ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÉT MA VÁLASZTJÁK MEG Nyugat-Berlinben. A nyugatnémet kormány a Szovjetunió tiltkozása ellenére, a „frontvárosban” rendezi meg az elnökválasztást, noha Nyugat-Berlin sem jogilag, sem területileg nem tartozik az NSZK-hoz. Az elnököt a Bundesversammlung nevű testület választja meg, amelynek 1042 tagja van. Ennek fele a bonni parlament képviselője. Másik felét pedig a tartományi parlamentek delegátusai alkotják. Mivel az "ellenzéki" nyugatnémet szociáldemokrata párt június elején Lübke újraválasztása mellett foglalt állást, Bonnban nem várnak meglepetést és általában biztosra veszik, hogy Lübke már az első menetben megszerzi a szükséges abszolút többséget. A másik jelölt Bucher igazságügyminiszter, akit a kormánykoalícióban részt vevő szabad demokraták (FDP) jelöltek. Bár mindenki biztosra veszi Lübke újraválasztását, politikai körökben érdeklődéssel várják, hány szavazatot kap a koalícióbelső ellenzékének a jelöltje. A KONGÓI ENSZ-KATONÁK MEGBÍZATÁSA a keddi **• nappal véget ért és a kéksisakosok utolsó alakulatai is elhagyták az éppen negyedik éve önállóvá vált országot. A politikai és katonai zűrzavar következtében — Adoula kormánya ezen a napon benyújtotta lemondását — a nemzeti ünnep minden külsőség nélkül telt el, az ünnepségeket elhalasztották. Míg Mobutu csapatai az ország legkülönbözőbb részeiben rendszertelen és vereségekkel tarkított háborút vívnak a partizánokkal, Leopoldville-ben lázas politikai tanácskozásokat tartanak. Részt vesz a megbeszéléseken Kaszavubu elnök, Adoula ideiglenesen megbízott miniszterelnök, továbbá a két szakadár vezető: Moise Csembe és a dél-kaszai tartomány egykori diktátora és „istencsászára, Albert Kalondzsi. Az UPI értesülése szerint már leopoldville-i diplomáciai megfigyelők is arra hajlanak, hogy Csombét *tippeljék* új miniszterelnöknek. Csombe egy ideje azt állítja magáról, hogy ő az ellenzéki erők összefogásának szószólója. Az országban közben folytatódik az országos népszavazás az új alkotmánytervezetről, amely jóváhagyás esetén átmeneti kormány létrehozásáról intézkedik. Szovjet—norvég tárgyalások Fogadás Hruscsov tiszteletére az oslóivárosházán Oslóból jelenti az MTI. A szovjet—norvég tárgyalások hivatalos közlés szerint szívélyes és őszinte légkörben folytak. A mintegy háromórás megbeszélés nagyobb részét a két kormányfő a nemzetközi kérdéseknek szentelte, s ezt követően érintették a két ország kapcsolataival összefüggő kérdéseket is. Gerhardsen és Hruscsov kifejtette nézeteit a nagyobb jelentőségű nemzetközi problémákról. A norvég miniszterelnök például hangsúlyozta, hogy alapvető célkitűzésnek tekinti az általános és teljes leszerelés megvalósulását, eddig azonban szükségesnek tartja számos részleges egyezmény megkötését is. Hruscsov kifejtette: a szovjet kormány egyetért az általános és teljes leszerelés megvalósításának szükségességével. Mint ismeretes, az erre vonatkozó javaslatokat elsőnek a Szovjetunió tette meg. A szovjet kormányfő azonban aláhúzta, hogy mindaddig, amíg a német kérdést nem rendezték a két német állammal kötendő békeszerződés aláírásával, s Nyugat- Berlin helyzetének ezen az alapon történő rendezésével, addig nem lehet megoldani a leszerelés kérdését sem. Gazdasági megállapodások A két ország kapcsolatairól szólva Hruscsov és Gerhardsen egyaránt megállapította, hogy szükség van a kereskedelem fejlesztésére. Megbízták a szakértőket, hogy a szovjet—norvég hároméves kereskedelmi egyezményről ősszel induló tárgyalásokig tanulmányozzák, hogyan lehet növelni az egyes iparcikkek importjának arányát az árucikk-listában. Ugyancsak megállapodás született arról, hogy a két ország szakértői közösen tanulmányozzák az Atlanti-óceán északkeleti térsége halállományának megóvását, illetve az itt folytatott halászattal kapcsolatos problémákat, amelyekhez közös érdek fűződik. Érdekes epizódja volt a tárgyalásoknak, hogy amikor a két kormányfő áttért a kereskedelem kérdéseinek megvitatására, a jelenlevő Trygve Lie, az ENSZ volt főtitkára, aki ma a norvég kormány tagja, s a norvég szociáldemokrata párt jobboldalához tartozik, megjegyezte: ezek nem olyan érdekesek, mint a nemzetközi kérdések. — *Lehet, hogy nem olyan érdekesek, de mindenképpen rendkívül hasznosak* — válaszolta Hruscsov. A két kormányfő kifejtette nézeteit az Észak-Norvégia, illetve a Szovjetunió murmanszki területe közötti gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A szovjet fél felvetette egy újabb erőmű építésének lehetőségét a határmenti Pasvik folyón. A tárgyalások befejeztével Hruscsov ebédet adott Gerhardsen tiszteletére az oslói Grand Hotelben. Délután a szovjet küldöttség tiszteletére fogadást rendeztek az impozáns oslói városházán. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnököt Bryngull Buli, a városi tanács elnöke üdvözölte. Elmondotta, nagy megtiszteltetést jelent számára, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét köszöntheti Oslo városházán. A norvég nép rokonszenve Bull szólt arról a rokonszenvről, amellyel a norvég nép a második világháború alatt a szovjet emberek harcát kísérte, majd elmondotta, nagy érdeklődéssel értesültek a Szovjetunió kimagasló eredményeiről az építő munkában és a világűr meghódításában. Hruscsov válaszában a többi között hangsúlyozta: bár csak két napja tartózkodik Oslóban, ez a rövid idő is elegendő volt arra, hogy képet alkosson a norvég főváros életéről. Oslo szép város és igen vonzó — mondotta. — Oslói tartózkodásunk során megfigyeltük a város lakosságának békés, munkaszerető, alkotó életét, láttuk azt a nagyszabású lakásépítkezést, amely a városban folyik, a korszerű új épületeket, a házak művészi megformálását. A szónok emlékeztetett a szovjet és a norvég főváros kapcsolataira, majd elmondotta, Moszkvában is nagyszabású építkezések folynak. Mintegy 11 millió négyzetméternyi lakóépület készült el, annyi, mint a forradalom előtt 800 év alatt. Őrizzük meg a békét ! Amikor az ilyen nagyszabású alkotó munkára nézünk, megfigyeljük a fővárosok békés életének ritmusát, akaratlanul is az jut az eszembe, hogy minden józan gondolkodású embernek meg kell tennie minden tőle telhetőt a háború megakadályozására, azért, hogy elhárítsa a háborús konfliktusok veszélyét, megőrizze a békét. Csak ebben az esetben lehet megőrizni szép városainkat, mindazokat az értékeket, amelyek évszázadok alatt halmozódtak fel — állapította meg Hruscsov. — A szovjet, s a norvég nép egyaránt érdekelt a béke fenntartásában, abban, hogy Észak- Európában és a Balti-tenger térségében megőrizzük a békés élet feltételeit. A fogadást követően a szovjet kormányfő átment a norvég szakszervezetek központi házába, a Folkets Hus-ba, amely alig néhány évvel ezelőtt épült. Az épület nagytermében rendezett gyűlést a norvég Külügyi Intézet, amelyet a Storting, a parlament kezdeményezésére hívtak életre néhány évvel ezelőtt a különböző nemzetközi kérdések tanulmányozására. Az intézet felkérésére Hruscsov miniszterelnök előadást tartott. Mikojan Bandánkban Bandungból jelenti a TASZSZ. A szovjet parlamenti küldöttség egyik csoportja kedden reggel Anasztasz Mikojan vezetésével Nyugat-Jáva fővárosába, Bandungba érkezett. Subandrio, Indonézia első miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere és más indonéz államférfiak is elkísérték a vendégeket. Kedden délután abban az épületben, ahol kilenc évvel ezelőtt lezajlott az afro-ázsiai országok nevezetes bandungi konferenciája, a szovjet küldöttség tiszteletére rendkívüli ülést tartott az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés. Lübke, Erhard és Adenauer Nyugat-Berlinben Berlinből jelenti az MTI. Mint ismeretes, a bonni vezető körök provokatív módon Nyugat-Berlinbe hívták össze a nyugatnémet parlament bővített elnökválasztó testületét, a Bundesversammlungot. Hétfőn este amerikai katonai repülőgépen az újraválasztandó Lübke nyugatnémet elnök meg is érkezett a frontvárosba, nem sokkal később pedig Erhard kancellár és elődje, Adenauer gépe szállt le a tempelhofi repülőtéren. Nyugat-Berlinben hétfőn este mintegy kétezer egyetemi hallgató nagyszabásúi tüntetést rendezett Lübke köztársasági elnökké való újraválasztása ellen.