Magyar Nemzet, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

i Árat 60 fillér Magyar Nemzet _______________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA_________­___ Szombat 1964. augusztus­­ XX. év, 179. szám Iskola, hátrányok nélkül Annak a levélnek a hang­ja, amelyet a napokban kap­tam az egyetemi felvételekkel kapcsolatban, erősen eltért a többitől. Nem azért, mert vi­tatkozott a felvételekről írt cikkel — ehhez mindenkinek joga van. Ez a levél nem vi­tatkozott, hanem állított Nem kevesebbet, mint azt, hogy az egyetemi felvételek mai rend­szere kiüti a nyeregből a munkás- és parasztszülők gyer­m­­ekeit. Idézem egyik mondatát: »­Ezek a fiatalok hátrányosabb helyzetben van­nak azokkal a polgárgyerekek­­kel szemben, a­kiket jól eresz­tettek el otthonról, és nem jönnek zavarba a szigorú vizs­gabizottság előtt.­* A levél állításaira könnyű a válasz; ismeretes az a tény, hogy a következő tanévben is minden második helyet mun­kás- és parasztszülök gyerme­ke foglal el a felsőfokú intéz­ményekben. A levél egy pont­jára azonban érdemes reagál­ni. És ez­ a hátrányos hely­zetben levő gyermekek sorsa általában. Általában — írom —, mert itt nem csupán fizi­kai dolgozók fiairól és leá­nyairól van szó, hanem olya­nokról például, akik osztat­lan, vagy részben osztott isko­lából jelentkeznek gimnázium­ba, vagy vonaton, autóbuszon járnak be az iskolába, távoli falvakból. Hátrányos a helyze­tük azoknak is, akiknek több testvérük van és a szülői gon­doskodásból, de az anyagi ja­vakból is kevesebb jut egy gyermekre. Előnytelenül indul az iskolában az a fiatal is, aki áldatlan családi, vagy mostoha lakásviszonyok között él, vagy ahol a szülők műveltsége, is­kolai végzettsége nem elegen­dő a tanulmányi segítséghez. Elég széles ez a kör, és a kö­rön belül sok munkás- és pa­raszts­zármazású gyermek foglal helyet. De nemcsak ró­luk van szó, hanem mindazok­ról, akik valamilyen ok miatt gondokkal küszködve teszik meg első lépéseiket az iskola felé. A kérdés azért időszerű, mert a Művelődésügyi Minisz­térium közoktatási főosztálya nemrégiben bocsátott ki út­mutatót a hátrányos helyzet­ben levő tanulók segítésére. Az útmutató, amelyet a Köz­nevelés legutóbbi számában olvashattunk, hasznos tanácso­kat ad az iskoláknak. Telje­sen egyetértünk a bevezetés­sel: »A hátrányos helyzet nem minden tanulónál jelentkezik egyben tanulmányi elmaradás­ban is. Vannak tanulók, akik képességeik, szorgalmuk foly­tán a hátrányos helyzetből származó akadályokat önma­guk is le tudják győzni.. .•« Később ezt olvashatjuk: »A hátrányos helyzet megállapí­tásakor minden esetben a ta­nuló viszonyainak konkrét elemzéséből kell kiindulni. «­ Azért idézzük e néhány mon­datot, mert azt bizonyítja, hogy a sommás ítélkezés, mint minden másban, itt is veszélyes. Ismerek egy tavaly érettségizett munkásszármazá­sú leányt, aki szüleivel, kis­testvéreivel együtt egyetlen szobában lakik, mégis kitű­nően tanult, mert szülei min­denben támogatták. A segít­ség, amelyet az ő számára biztosítottak volná a tanárai, jobban gyümölcsözött mások­nál, akiknek lakásviszonya ta­lán jobb, de családi helyzete rosszabb volt. Az útmutató, amely abból indul ki, hogy a VIII. pártkongresszus hatá­rozata alapján mindenkinek azonos feltételeket kell bizto­sítani a tanuláshoz, részlete­sen ismerteti, hogyan lehet megteremteni ezt az egyenlő­séget azok számára is, akik messzebbről indultak, mint osztálytársaik. Az útmutató kibocsátása bi­zonyára eloszlatja levélírónk és mások jogos, vagy indoko­latlan aggodalmait is. Van azonban itt olyan kérdés is, amelyben nem elég világos és pontos a minisztérium állás­­foglalása: »A középiskolák el­ső osztályában, különösen az első félévben, igen óvatosan kell kezelni a felmérő és egyéb dolgozatokat... Az osz­tály előtti, személyekre szóló értékelést jobb mellőzni... Hasonlóan óvatosan kell felel­tetni a tanév elején.* Ez a né­hány mondat vitára késztet. A hátrányos helyzetben levő diá­kokat nem szabad »babus­­gatni«, óvni a széltől, a hatá­rozott bírálattól. Ezzel a mód­szerrel lényegében nem ju­tunk előbbre, mint ahol az öt­venes évek elején tartottunk. Tapasztalatból mondom: an­nak idején is sok munkásgye­reknek sértette az önérzetét, hogy tanárai a középiskolá­ban vagy az egyetemen szinte bántóan dajkáltak, elnézték hibáit, fogyatékosságait. A rossz dolgozatot nem kell óva­tosan javítani és bírálni. A gyermek kedvét elsősorban nem az veszi el a tovább­tanulástól, hogy gyenge dol­gozatot írt, hanem az, hogy nem készítették kellőképpen elő erre a dolgozatra. A spor­toló előtt sem lehet elhall­gatni, hogy leverte a magas­ra tett mércét. Egy értelmes fiatalember úgy is észreveszi, hogy rosszul sikerült a szám­tandolgozata, még ha nyájas szavak kíséretében adják is át neki. Az óvatosságra intés ebben az esetben félreérthető és megzavarja a tanárokat. Inkább azt szorgalmazza a minisztérium, hogy a dolgo­zatírás és a feleltetés alapja a korszerű oktatás legyen. Nem a rossz felelettől kell tehát félni, hanem a gyenge tanítási módszerektől. Ez pe­dig mindenkinek elveszi a kedvét a tanulástól. Helyes, hogy az útmutató a társadalmi szervek, elsősorban a KISZ segítségéről is szól. Itt azonban nem szabad szűk­keblűnek lenni. A KISZ pél­dául sokkal többet tehetne an­nál, amit erről a rendelkezés­ben olvashatunk. Nemcsak bizonyos fajta ifjúsági önkor­mányzat kell a tanulószobá­ban, sokkal fontosabb lenne felszólítani az iskolából egye­temre került KISZ-tagokat arra, hogy időnként látogas­sanak el régi iskolájukba. Ezek a volt diákok részt ve­hetnének a tanulószobai kor­repetálásban, a nehezebb tár­gyakból tanfolyamokat tart­hatnának. Olyasfajta munka lenne ez, amilyent a közép­­iskolás KISZ-tagok végeznek az úttörő-mozgalomban, mint őrs- és rajvezetők. Az anyagi, családi, vagy akár származási okok miatt rosszabbul tanuló fiatalok sorsa az egész társadalmat érinti. Helyes, hogy a minisz­térium útmutatóban hívta fel erre a pedagógusok figyelmét, de még helyesebb lenne, ha a pedagógusokon kívül mások is gondolnának ezekre a gyer­mekekre. Levélírónk is például, aki aggódik ugyan a fizikai dol­gozók gyermekeinek egyetemi felvételéért, de a felelősséget áthárítja ezért az államra és a tanárokra. Nem lenne jobb megosztani egymás közt ezt a felelősséget? Gábor István Az ENSZ közgyűlése elé kerül a ciprusi kérdés A külpolitikai helyzet AZ AMERIKAI SZÉLSŐJOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE szinte naponta foglalkoztatja a világsajtót, amióta a Republi­kánus Párt Goldwater szenátort választotta elnökjelöltjévé. A Pravda pénteki számában Valentyin Zorin írt cikket arról a folyamatról, amely az Egyesült Államok gazdasági és politikai életének mélyén zajlik, s amely lehetővé tette, hogy a leg­­reakciósabb politikai csoportosulás állíthatott elnökjelöltet. Az utóbbi években mérges gombák módjára szaporodtak el Ame­rikában azok a hangzatos hazafias elnevezésű szervezetek — írja Zorin —, amelyek nyíltan fasiszta nézeteket vallanak. A teljes büntetlenséget élvező fasiszta szervezetek gyors elter­jedésének oka abban a politikai programban rejlik, amelyet az amerikai nagytőke legreakciósabb csoportosulásai hirdet­nek. A hatvanas évek elején az Egyesült Államokban érez­hetően feltámadt a fasiszta hullám, s ennek legfőbb oka az, hogy a kapitalizmus egyre inkább hatalmas és állandóan fo­kozódó nehézségekkel találja magát szembe minden területen, gazdasági, politikai és ideológiai síkon egyaránt. Az ultrák megkísérlik, hogy az amerikai burzsoázia hagyományos párt­jain belül legalizálják tevékenységüket, a fasiszta földalatti szervezetek fél-legális tevékenysége egybefonódik e pártok te­kintélyes gépezetével. Ez nyilvánult meg a San Franciscó-i republikánus kongresszuson is. Ugyanakkor bővül a déli faj­üldözők tevékenysége a Demokrata Pártban. Mindez a mai Amerika súlyos belpolitikai válságára vall. A Goldwater-féle politikusok »egyszerű megoldásokat« javasolnak bonyolult problémákra, alantas ösztönökre, sovinizmusra, a nacionaliz­mus szélsőséges formáira apellálnak, erőszakot és agressziót hirdetnek, s ez vonzza mindazokat, akik elvesztik lábuk alól a talajt és kétségbeesnek. A megrémült polgár­­erős kéz­ után sóvárog, ettől várja, hogy megvédje őt a modern világ egyre tornyosuló veszedelmeitől. Ez az a talaj, amelyen az ultrák és vezetőik tevékenykednek — állapítja meg a Pravda cikk­írója. Goldwater jelölése erős hatást gyakorolt az angol közvé­leményre is, ezt a hangulatot idézik fel a fontosabb angol hetilapok cikkei is. A Spectator például ezeket írja: Butler moszkvai útja nagyon jó időben jött, mert ha­ nem is jár köz­vetlen eredményekkel, életbevágóan fontos, hogy ne szüne­teljen a Kelet és a Nyugat közötti párbeszéd. A New States­­man arra mutat rá, hogy Goldwater jelszavait éppen úgy han­goztathatták volna az amerikai fajüldöző zavargások bujtoga­­tói, mint Verwoerd vagy Hitler gauleiterjei,­ vagy akár a spa­nyol főinkvizitorok. Amíg a Washington és Moszkva által gya­korolt hatalom mérsékelt emberek kezében marad, addig nincs ok a kétségbeesésre. A szélsőségek azonban esetleg közvetle­nebb vonzóerőt gyakorolhatnak egyes kis nemzetekre, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok mérsékletre intő tanácsa és közös ragaszkodásuk ahhoz az elvhez, hogy minden hala­dásnak fokozatosnak kell lennie. Ciprus az ENSZ közgyűléséhez fordul Makarlosz beszéde athéni látogatása után Nicosiából jelenti az MTI. Cipruson csütörtökön viszony­lagos nyugalom uralkodott, összecsapásokról nem érke­zett jelentés. A ciprusi parlament csü­törtöki ülésén vitát kezdett arról a határozati javaslatról, amelynek értelmében a tör­vényhozás ünnepélyesen ki­nyilvánítaná Ciprus népének jogát az önrendelkezésre. A vitában felszólaló Potamitesz képviselő hangoztatta, hogy a szigeten levő angol támasz­pontok veszélyt jelentenek a Ciprusi Köztársaságra, aka­dályt gördítenek a ciprusi függetlenség útjába és ellen­tétben állnak a ciprusi kor­mány által követett el nem kötelezettségi politikának. Frangosz képviselő hangoztat­ta, hogy a támaszpontokat az angolok a Ciprus közelében fekvő arab országok ellen használják fel. A vita végeztével a parla­ment egyhangú határozatot hozott, amely megállapítja, hogy a ciprusi népnek e♦sza­badon kell döntenie az egész sziget jövőjéről és teljes mér­tékben élnie kell az önrendel­kezés jogával­. Makariosz elnök csütörtök este Athénből visszaérkezett Ciprusra. Egy Nicosiában tar­tott tömeggyűlésen Makariosz bejelentette, hogy a görög kormánnyal létrejött megálla­podás értelmében Ciprus az ENSZ novemberi közgyűlésé­nek napirendjére kívánja tű­zetni a ciprusi kérdést. Az október 18-án benyújtandó kérelemben a ciprusi kor­mány felhívja a közgyűlést, mondja ki a szigetország kor­látozás nélküli függetlenségét és a ciprusiak azon jogát, hogy maguk dönthessenek jö­vőjükről. A Thant elutazott Moszkvából Moszkvából jelenti a TASZSZ. V Thant, az ENSZ főtitkára háromnapos moszkvai látoga­tás után visszaindult New Yorkba. A szovjet főváros sereme­­tyevói repülőterén a főtitkárt Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és több más hi­vatalos személyiség búcsúztat­ta péntek reggel. Ott volt U Ba San, a Burmai Unió moszk­vai nagykövete is. Elutazása előtt U Thant fő­titkár hálás köszönetet mon­dott Hruscsov miniszterelnök­nek azért a rendkívüli vendég­szeretetért, amelyben részesí­tette. „Sohasem fogom elfelej­teni ezt az igen hasznos láto­gatást” — fűzte hozzá. A fő­titkár elmondta, hogy Hrus­­csovval és Gromikóval folyta­tott megbeszélésein sok fon­tos nemzetközi kérdés szóba került. Búcsúzóul a békére, a haladásra irányuló legjobb kí­vánságait tolmácsolta a szov­jet kormánynak és a Szovjet­unió népeinek. U Thant Moszkvából haza­térőben négy órát töltött a svéd fővárosban. A repülőté­ren Torsten Nilsson svéd kül­ügyminiszter fogadta, majd a két államférfi a közeli Sigtu­­nába indult zártkörű megbe­szélések céljából. U Thant ki­jelentette a repülőtéren, hogy az ENSZ ciprusi békefenntar­tó alakulatainak jövőjéről, a leszerelésről és az ENSZ-et ér­ deklő egyéb kérdésekről, min­denekelőtt afrikai problémák­ról tárgyal a svéd vezetőkkel. Hírügynökségi jelentések sze­rint az ENSZ főtitkára annak a nézetének adott kifejezést, hogy az őszi közgyűlésen az afrikai problémák, mint ko­runk legsürgősebb kérdései, uralkodó szerepet töltenek majd be a vitában. A ciprusi kérdésről szólva U Thant ki­jelentette: az elmúlt időszak­ban folytatott utazásai közben állandóan figyelemmel kísérte a szigeten uralkodó helyzetet és­ úgy gondolja, elérkezett az ideje, hogy új jelentést terjesz­­szen e tárgyban a Biztonsági Tanács elé. Hruscsov fogadta Dávid Rockefellert Moszkvából jelenti a TASZSZ­­­Hruscsov szovjet miniszterel­nök pénteken a Kremlben fo­gadta Dávid Rockefellert, a New York-i Chase Manhat­tan Bank elnökét. Az ame­rikai bankár leányával együtt tartózkodik a Szovjetunióban, hogy részt vegyen a szovjet és amerikai közéleti szemé­lyiségek negyedik találkozó­ján. Hruscsov és Rockefeller őszinte beszélgetést folytatott több kölcsönös érdeklődésre igényt tartó kérdésről, egye­bek között a béke megerősí­tésének, valamint a szovjet— amerikai kereskedelmi kap­csolatok fejlődésének problé­máiról. Gromiko és Butler megbeszélése Moszkvából jelenti a TASZSZ. Gromiko szovjet külügyminisz­ter és Butler, Nagy-Britannia külügyminisztere pénteken ba­ráti légkörű megbeszélést folytatott a két felet érintő kérdésekről. A megbeszélésen szovjet részről Kuznyecov, első kül­ügyminiszter-helyettes és Szol­­datov londoni nagykövet, an­gol részről Trevelyan moszk­vai nagykövet és Caccia, a kül­ügyminiszter állandó helyette­se vett részt. Francia—román közös közlemény Párizsból jelenti az MTI. Pompidou francia miniszterel­nök egyhetes csendes-óceáni útjáról visszatérve, pénteken ebédet adott Maurer román miniszterelnök és a román kormányküldöttség tiszteleté­re. A­ délutáni órákban megbe­szélésre került sor Pompidou és Maurer között, s ezzel a ro­mán kormányküldöttség fran­ciaországi látogatásának hiva­talos része befejeződött. A francia külügyminiszté­riumban pénteken tudományos -műszaki együttműködési szer­ződést írtak alá a Román Nép­­köztársaság és a Francia Köz­társaság között. Az egyez­ményt Manescu román és Cou­­ve de Murville francia külügy­miniszter írta alá. A román kormányküldöttség látogatásáról pénteken este kö­zös francia—román közle­ményt adtak ki Párizsban. A közlemény szerint a két fél megelégedéssel állapítja meg, hogy van lehetőség Franciaor­szág és Románia hagyományos jóviszonyának továbbfejleszté­sére. Ennek érdekében folytat­ják az eszmecserét. A közlemény bejelenti, hogy tárgyalásokat kezdenek a jelenleginél hosszabb lejáratú francia—román kereskedelmi egyezmény megkötésére. Meg­egyezés született arról is, hogy­­az ősszel tárgyalni fognak francia—román kulturális egyezmény, valamint konzuli egyezmény megkötéséről. A román kormányküldött­ség a hét végét vidéken tölti. A francia kormány vendégei­ként látogatást tesznek a Chi­­noini atomerőműben és megte­kintik a Loire völgyét. Az FKP a francia—nyugatnémet szerződés felbontását követeli A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatko­zatban foglalt állást de Gaulle július 23-i sajtóértekezletén tett kijelentéseivel kapcsolat­ban. Az FKP elítéli az atomütő­­erőt, amit a köztársasági el­nök magasztalt, és rámutat: a francia atomfegyverkezés elő­segíti a nukleáris fegyverek elterjedését olyan időpontban, amikor az amerikai imperia­lizmus legagresszívebb erői a Bundeswehrt tömegpusztító fegyverek birtokába akarják juttatni. A nyilatkozat kiemeli, de Gaulle kénytelen volt beis­merni, hogy a francia—nyu­gatnémet katonai szövetségre alapozott *»Európa-politikája* növekvő nehézségekbe ütkö­zik. A Francia Kommunista Párt felszólítja az ország de­mokratikus erőit, követeljék a francia—nyugatnémet szerző­dés felbontását, a német kér­dés békés megoldását és az NDK diplomáciai elismerését. A nyilatkozat viszont reális­nak nevezi de Gaulle Délke­­let-Ázsiával kapcsolatos ál­láspontját és a genfi ti­zen­négy hatalmi értekezlet össze­hívására tett javaslatát. A NATO-államok akadályozzák az NDK állampolgárainak utazásait Az NDK kormányának emlékirata Berlinből jelenti a TASZSZ. Az ADN­ hírügynökség jelen­tése szerint Berlinben közzé­tették az NDK kormányának a Nyugat-Berlinben működő úgynevezett Szövetséges Uta­zási Iroda működéséről szóló emlékiratát. Az okmányt dip­lomáciai úton eljuttatták a NATO-országok és több más állam kormányaihoz. Mellék­letképpen átadták az NDK külügyminisztériumának nyi­latkozatát is. Az emlékirat sok ténnyel bi­zonyítja, hogy a NATO-álla­­mok az NSZK kormányának nyomására a Szövetséges Uta­zási Iroda segítségével minden eszközzel akadályozzák az NDK állampolgárainak külföl­di utazásait. Ez kárt okoz a nemzetközi együttműködésnek — hangoztatja az NDK kor­mánya. — Ezek a cselekmé­nyek durván megsértik a Né­met Demokratikus Köztársa­ság szuverenitását, állampol­gárainak jogait. A legutóbbi hónapok eseményei csak fo­kozták annak szükségességét, hogy számolják fel a Szövet­séges Utazási Irodát.

Next