Magyar Nemzet, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
i Árat 60 fillér Magyar Nemzet _______________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA____________ Szombat 1964. augusztus XX. év, 179. szám Iskola, hátrányok nélkül Annak a levélnek a hangja, amelyet a napokban kaptam az egyetemi felvételekkel kapcsolatban, erősen eltért a többitől. Nem azért, mert vitatkozott a felvételekről írt cikkel — ehhez mindenkinek joga van. Ez a levél nem vitatkozott, hanem állított Nem kevesebbet, mint azt, hogy az egyetemi felvételek mai rendszere kiüti a nyeregből a munkás- és parasztszülők gyermekeit. Idézem egyik mondatát: »Ezek a fiatalok hátrányosabb helyzetben vannak azokkal a polgárgyerekekkel szemben, akiket jól eresztettek el otthonról, és nem jönnek zavarba a szigorú vizsgabizottság előtt.* A levél állításaira könnyű a válasz; ismeretes az a tény, hogy a következő tanévben is minden második helyet munkás- és parasztszülök gyermeke foglal el a felsőfokú intézményekben. A levél egy pontjára azonban érdemes reagálni. És ez a hátrányos helyzetben levő gyermekek sorsa általában. Általában — írom —, mert itt nem csupán fizikai dolgozók fiairól és leányairól van szó, hanem olyanokról például, akik osztatlan, vagy részben osztott iskolából jelentkeznek gimnáziumba, vagy vonaton, autóbuszon járnak be az iskolába, távoli falvakból. Hátrányos a helyzetük azoknak is, akiknek több testvérük van és a szülői gondoskodásból, de az anyagi javakból is kevesebb jut egy gyermekre. Előnytelenül indul az iskolában az a fiatal is, aki áldatlan családi, vagy mostoha lakásviszonyok között él, vagy ahol a szülők műveltsége, iskolai végzettsége nem elegendő a tanulmányi segítséghez. Elég széles ez a kör, és a körön belül sok munkás- és parasztszármazású gyermek foglal helyet. De nemcsak róluk van szó, hanem mindazokról, akik valamilyen ok miatt gondokkal küszködve teszik meg első lépéseiket az iskola felé. A kérdés azért időszerű, mert a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztálya nemrégiben bocsátott ki útmutatót a hátrányos helyzetben levő tanulók segítésére. Az útmutató, amelyet a Köznevelés legutóbbi számában olvashattunk, hasznos tanácsokat ad az iskoláknak. Teljesen egyetértünk a bevezetéssel: »A hátrányos helyzet nem minden tanulónál jelentkezik egyben tanulmányi elmaradásban is. Vannak tanulók, akik képességeik, szorgalmuk folytán a hátrányos helyzetből származó akadályokat önmaguk is le tudják győzni.. .•« Később ezt olvashatjuk: »A hátrányos helyzet megállapításakor minden esetben a tanuló viszonyainak konkrét elemzéséből kell kiindulni. « Azért idézzük e néhány mondatot, mert azt bizonyítja, hogy a sommás ítélkezés, mint minden másban, itt is veszélyes. Ismerek egy tavaly érettségizett munkásszármazású leányt, aki szüleivel, kistestvéreivel együtt egyetlen szobában lakik, mégis kitűnően tanult, mert szülei mindenben támogatták. A segítség, amelyet az ő számára biztosítottak volná a tanárai, jobban gyümölcsözött másoknál, akiknek lakásviszonya talán jobb, de családi helyzete rosszabb volt. Az útmutató, amely abból indul ki, hogy a VIII. pártkongresszus határozata alapján mindenkinek azonos feltételeket kell biztosítani a tanuláshoz, részletesen ismerteti, hogyan lehet megteremteni ezt az egyenlőséget azok számára is, akik messzebbről indultak, mint osztálytársaik. Az útmutató kibocsátása bizonyára eloszlatja levélírónk és mások jogos, vagy indokolatlan aggodalmait is. Van azonban itt olyan kérdés is, amelyben nem elég világos és pontos a minisztérium állásfoglalása: »A középiskolák első osztályában, különösen az első félévben, igen óvatosan kell kezelni a felmérő és egyéb dolgozatokat... Az osztály előtti, személyekre szóló értékelést jobb mellőzni... Hasonlóan óvatosan kell feleltetni a tanév elején.* Ez a néhány mondat vitára késztet. A hátrányos helyzetben levő diákokat nem szabad »babusgatni«, óvni a széltől, a határozott bírálattól. Ezzel a módszerrel lényegében nem jutunk előbbre, mint ahol az ötvenes évek elején tartottunk. Tapasztalatból mondom: annak idején is sok munkásgyereknek sértette az önérzetét, hogy tanárai a középiskolában vagy az egyetemen szinte bántóan dajkáltak, elnézték hibáit, fogyatékosságait. A rossz dolgozatot nem kell óvatosan javítani és bírálni. A gyermek kedvét elsősorban nem az veszi el a továbbtanulástól, hogy gyenge dolgozatot írt, hanem az, hogy nem készítették kellőképpen elő erre a dolgozatra. A sportoló előtt sem lehet elhallgatni, hogy leverte a magasra tett mércét. Egy értelmes fiatalember úgy is észreveszi, hogy rosszul sikerült a számtandolgozata, még ha nyájas szavak kíséretében adják is át neki. Az óvatosságra intés ebben az esetben félreérthető és megzavarja a tanárokat. Inkább azt szorgalmazza a minisztérium, hogy a dolgozatírás és a feleltetés alapja a korszerű oktatás legyen. Nem a rossz felelettől kell tehát félni, hanem a gyenge tanítási módszerektől. Ez pedig mindenkinek elveszi a kedvét a tanulástól. Helyes, hogy az útmutató a társadalmi szervek, elsősorban a KISZ segítségéről is szól. Itt azonban nem szabad szűkkeblűnek lenni. A KISZ például sokkal többet tehetne annál, amit erről a rendelkezésben olvashatunk. Nemcsak bizonyos fajta ifjúsági önkormányzat kell a tanulószobában, sokkal fontosabb lenne felszólítani az iskolából egyetemre került KISZ-tagokat arra, hogy időnként látogassanak el régi iskolájukba. Ezek a volt diákok részt vehetnének a tanulószobai korrepetálásban, a nehezebb tárgyakból tanfolyamokat tarthatnának. Olyasfajta munka lenne ez, amilyent a középiskolás KISZ-tagok végeznek az úttörő-mozgalomban, mint őrs- és rajvezetők. Az anyagi, családi, vagy akár származási okok miatt rosszabbul tanuló fiatalok sorsa az egész társadalmat érinti. Helyes, hogy a minisztérium útmutatóban hívta fel erre a pedagógusok figyelmét, de még helyesebb lenne, ha a pedagógusokon kívül mások is gondolnának ezekre a gyermekekre. Levélírónk is például, aki aggódik ugyan a fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemi felvételéért, de a felelősséget áthárítja ezért az államra és a tanárokra. Nem lenne jobb megosztani egymás közt ezt a felelősséget? Gábor István Az ENSZ közgyűlése elé kerül a ciprusi kérdés A külpolitikai helyzet AZ AMERIKAI SZÉLSŐJOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE szinte naponta foglalkoztatja a világsajtót, amióta a Republikánus Párt Goldwater szenátort választotta elnökjelöltjévé. A Pravda pénteki számában Valentyin Zorin írt cikket arról a folyamatról, amely az Egyesült Államok gazdasági és politikai életének mélyén zajlik, s amely lehetővé tette, hogy a legreakciósabb politikai csoportosulás állíthatott elnökjelöltet. Az utóbbi években mérges gombák módjára szaporodtak el Amerikában azok a hangzatos hazafias elnevezésű szervezetek — írja Zorin —, amelyek nyíltan fasiszta nézeteket vallanak. A teljes büntetlenséget élvező fasiszta szervezetek gyors elterjedésének oka abban a politikai programban rejlik, amelyet az amerikai nagytőke legreakciósabb csoportosulásai hirdetnek. A hatvanas évek elején az Egyesült Államokban érezhetően feltámadt a fasiszta hullám, s ennek legfőbb oka az, hogy a kapitalizmus egyre inkább hatalmas és állandóan fokozódó nehézségekkel találja magát szembe minden területen, gazdasági, politikai és ideológiai síkon egyaránt. Az ultrák megkísérlik, hogy az amerikai burzsoázia hagyományos pártjain belül legalizálják tevékenységüket, a fasiszta földalatti szervezetek fél-legális tevékenysége egybefonódik e pártok tekintélyes gépezetével. Ez nyilvánult meg a San Franciscó-i republikánus kongresszuson is. Ugyanakkor bővül a déli fajüldözők tevékenysége a Demokrata Pártban. Mindez a mai Amerika súlyos belpolitikai válságára vall. A Goldwater-féle politikusok »egyszerű megoldásokat« javasolnak bonyolult problémákra, alantas ösztönökre, sovinizmusra, a nacionalizmus szélsőséges formáira apellálnak, erőszakot és agressziót hirdetnek, s ez vonzza mindazokat, akik elvesztik lábuk alól a talajt és kétségbeesnek. A megrémült polgárerős kéz után sóvárog, ettől várja, hogy megvédje őt a modern világ egyre tornyosuló veszedelmeitől. Ez az a talaj, amelyen az ultrák és vezetőik tevékenykednek — állapítja meg a Pravda cikkírója. Goldwater jelölése erős hatást gyakorolt az angol közvéleményre is, ezt a hangulatot idézik fel a fontosabb angol hetilapok cikkei is. A Spectator például ezeket írja: Butler moszkvai útja nagyon jó időben jött, mert ha nem is jár közvetlen eredményekkel, életbevágóan fontos, hogy ne szüneteljen a Kelet és a Nyugat közötti párbeszéd. A New Statesman arra mutat rá, hogy Goldwater jelszavait éppen úgy hangoztathatták volna az amerikai fajüldöző zavargások bujtogatói, mint Verwoerd vagy Hitler gauleiterjei, vagy akár a spanyol főinkvizitorok. Amíg a Washington és Moszkva által gyakorolt hatalom mérsékelt emberek kezében marad, addig nincs ok a kétségbeesésre. A szélsőségek azonban esetleg közvetlenebb vonzóerőt gyakorolhatnak egyes kis nemzetekre, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok mérsékletre intő tanácsa és közös ragaszkodásuk ahhoz az elvhez, hogy minden haladásnak fokozatosnak kell lennie. Ciprus az ENSZ közgyűléséhez fordul Makarlosz beszéde athéni látogatása után Nicosiából jelenti az MTI. Cipruson csütörtökön viszonylagos nyugalom uralkodott, összecsapásokról nem érkezett jelentés. A ciprusi parlament csütörtöki ülésén vitát kezdett arról a határozati javaslatról, amelynek értelmében a törvényhozás ünnepélyesen kinyilvánítaná Ciprus népének jogát az önrendelkezésre. A vitában felszólaló Potamitesz képviselő hangoztatta, hogy a szigeten levő angol támaszpontok veszélyt jelentenek a Ciprusi Köztársaságra, akadályt gördítenek a ciprusi függetlenség útjába és ellentétben állnak a ciprusi kormány által követett el nem kötelezettségi politikának. Frangosz képviselő hangoztatta, hogy a támaszpontokat az angolok a Ciprus közelében fekvő arab országok ellen használják fel. A vita végeztével a parlament egyhangú határozatot hozott, amely megállapítja, hogy a ciprusi népnek e♦szabadon kell döntenie az egész sziget jövőjéről és teljes mértékben élnie kell az önrendelkezés jogával. Makariosz elnök csütörtök este Athénből visszaérkezett Ciprusra. Egy Nicosiában tartott tömeggyűlésen Makariosz bejelentette, hogy a görög kormánnyal létrejött megállapodás értelmében Ciprus az ENSZ novemberi közgyűlésének napirendjére kívánja tűzetni a ciprusi kérdést. Az október 18-án benyújtandó kérelemben a ciprusi kormány felhívja a közgyűlést, mondja ki a szigetország korlátozás nélküli függetlenségét és a ciprusiak azon jogát, hogy maguk dönthessenek jövőjükről. A Thant elutazott Moszkvából Moszkvából jelenti a TASZSZ. V Thant, az ENSZ főtitkára háromnapos moszkvai látogatás után visszaindult New Yorkba. A szovjet főváros seremetyevói repülőterén a főtitkárt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és több más hivatalos személyiség búcsúztatta péntek reggel. Ott volt U Ba San, a Burmai Unió moszkvai nagykövete is. Elutazása előtt U Thant főtitkár hálás köszönetet mondott Hruscsov miniszterelnöknek azért a rendkívüli vendégszeretetért, amelyben részesítette. „Sohasem fogom elfelejteni ezt az igen hasznos látogatást” — fűzte hozzá. A főtitkár elmondta, hogy Hruscsovval és Gromikóval folytatott megbeszélésein sok fontos nemzetközi kérdés szóba került. Búcsúzóul a békére, a haladásra irányuló legjobb kívánságait tolmácsolta a szovjet kormánynak és a Szovjetunió népeinek. U Thant Moszkvából hazatérőben négy órát töltött a svéd fővárosban. A repülőtéren Torsten Nilsson svéd külügyminiszter fogadta, majd a két államférfi a közeli Sigtunába indult zártkörű megbeszélések céljából. U Thant kijelentette a repülőtéren, hogy az ENSZ ciprusi békefenntartó alakulatainak jövőjéről, a leszerelésről és az ENSZ-et ér deklő egyéb kérdésekről, mindenekelőtt afrikai problémákról tárgyal a svéd vezetőkkel. Hírügynökségi jelentések szerint az ENSZ főtitkára annak a nézetének adott kifejezést, hogy az őszi közgyűlésen az afrikai problémák, mint korunk legsürgősebb kérdései, uralkodó szerepet töltenek majd be a vitában. A ciprusi kérdésről szólva U Thant kijelentette: az elmúlt időszakban folytatott utazásai közben állandóan figyelemmel kísérte a szigeten uralkodó helyzetet és úgy gondolja, elérkezett az ideje, hogy új jelentést terjeszszen e tárgyban a Biztonsági Tanács elé. Hruscsov fogadta Dávid Rockefellert Moszkvából jelenti a TASZSZHruscsov szovjet miniszterelnök pénteken a Kremlben fogadta Dávid Rockefellert, a New York-i Chase Manhattan Bank elnökét. Az amerikai bankár leányával együtt tartózkodik a Szovjetunióban, hogy részt vegyen a szovjet és amerikai közéleti személyiségek negyedik találkozóján. Hruscsov és Rockefeller őszinte beszélgetést folytatott több kölcsönös érdeklődésre igényt tartó kérdésről, egyebek között a béke megerősítésének, valamint a szovjet— amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének problémáiról. Gromiko és Butler megbeszélése Moszkvából jelenti a TASZSZ. Gromiko szovjet külügyminiszter és Butler, Nagy-Britannia külügyminisztere pénteken baráti légkörű megbeszélést folytatott a két felet érintő kérdésekről. A megbeszélésen szovjet részről Kuznyecov, első külügyminiszter-helyettes és Szoldatov londoni nagykövet, angol részről Trevelyan moszkvai nagykövet és Caccia, a külügyminiszter állandó helyettese vett részt. Francia—román közös közlemény Párizsból jelenti az MTI. Pompidou francia miniszterelnök egyhetes csendes-óceáni útjáról visszatérve, pénteken ebédet adott Maurer román miniszterelnök és a román kormányküldöttség tiszteletére. A délutáni órákban megbeszélésre került sor Pompidou és Maurer között, s ezzel a román kormányküldöttség franciaországi látogatásának hivatalos része befejeződött. A francia külügyminisztériumban pénteken tudományos -műszaki együttműködési szerződést írtak alá a Román Népköztársaság és a Francia Köztársaság között. Az egyezményt Manescu román és Couve de Murville francia külügyminiszter írta alá. A román kormányküldöttség látogatásáról pénteken este közös francia—román közleményt adtak ki Párizsban. A közlemény szerint a két fél megelégedéssel állapítja meg, hogy van lehetőség Franciaország és Románia hagyományos jóviszonyának továbbfejlesztésére. Ennek érdekében folytatják az eszmecserét. A közlemény bejelenti, hogy tárgyalásokat kezdenek a jelenleginél hosszabb lejáratú francia—román kereskedelmi egyezmény megkötésére. Megegyezés született arról is, hogyaz ősszel tárgyalni fognak francia—román kulturális egyezmény, valamint konzuli egyezmény megkötéséről. A román kormányküldöttség a hét végét vidéken tölti. A francia kormány vendégeiként látogatást tesznek a Chinoini atomerőműben és megtekintik a Loire völgyét. Az FKP a francia—nyugatnémet szerződés felbontását követeli A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatban foglalt állást de Gaulle július 23-i sajtóértekezletén tett kijelentéseivel kapcsolatban. Az FKP elítéli az atomütőerőt, amit a köztársasági elnök magasztalt, és rámutat: a francia atomfegyverkezés elősegíti a nukleáris fegyverek elterjedését olyan időpontban, amikor az amerikai imperializmus legagresszívebb erői a Bundeswehrt tömegpusztító fegyverek birtokába akarják juttatni. A nyilatkozat kiemeli, de Gaulle kénytelen volt beismerni, hogy a francia—nyugatnémet katonai szövetségre alapozott *»Európa-politikája* növekvő nehézségekbe ütközik. A Francia Kommunista Párt felszólítja az ország demokratikus erőit, követeljék a francia—nyugatnémet szerződés felbontását, a német kérdés békés megoldását és az NDK diplomáciai elismerését. A nyilatkozat viszont reálisnak nevezi de Gaulle Délkelet-Ázsiával kapcsolatos álláspontját és a genfi tizennégy hatalmi értekezlet összehívására tett javaslatát. A NATO-államok akadályozzák az NDK állampolgárainak utazásait Az NDK kormányának emlékirata Berlinből jelenti a TASZSZ. Az ADN hírügynökség jelentése szerint Berlinben közzétették az NDK kormányának a Nyugat-Berlinben működő úgynevezett Szövetséges Utazási Iroda működéséről szóló emlékiratát. Az okmányt diplomáciai úton eljuttatták a NATO-országok és több más állam kormányaihoz. Mellékletképpen átadták az NDK külügyminisztériumának nyilatkozatát is. Az emlékirat sok ténnyel bizonyítja, hogy a NATO-államok az NSZK kormányának nyomására a Szövetséges Utazási Iroda segítségével minden eszközzel akadályozzák az NDK állampolgárainak külföldi utazásait. Ez kárt okoz a nemzetközi együttműködésnek — hangoztatja az NDK kormánya. — Ezek a cselekmények durván megsértik a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását, állampolgárainak jogait. A legutóbbi hónapok eseményei csak fokozták annak szükségességét, hogy számolják fel a Szövetséges Utazási Irodát.