Magyar Nemzet, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
■ Bizalom, mű a jólét írta DOBI ISTVÁN A szabadság harmadik évtizedének küszöbére léptünk. Húsz évvel ezelőtt ezekben a hónapokban vonult át Magyarország földjén keletről nyugat felé a front, s népünknek meg kellett ismerkednie a háború minden nyomorúságával és szenvedésével, ami korábban még nem jutott el hozzánk. Igen nagy harcok voltak, talán sohase fogjuk megtudni, menynyi véráldozatába került a hét szovjet hadseregnek Magyarország felszabadítása. Hitler a magyarországi csatákban Németország déli és délkeleti területeit védte, a mi sorsunkkal, se pusztulásunkkal, se szenvedéseinkkel nem törődött idegen földnek, haszontalan népnek tekintettek bennünket, mi tőlük se kíméletet, se szánalmat nem kaptunk. Közben ki is raboltak bennünket, kiszámítottan, módszeresen. A felszabadulási ünnepek, amelyek most már egymást követik, az első szovjet katona magyar földre lépésének évfordulójától április 4-ig, felidézik a múltat, az 1944—45-ös állapotokat, de a korábbi helyzetet és húsz év alatt elvégzett építőmunkánk fontosabb állomásait is. Nincs okunk szégyenkezésre, különösen az utóbbi évek eredményei megnyugtatóak. Talpraálltunk, új gazdasági és társadalmi rendre tértünk át. Megküzdöttünk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet nehézségeivel, válságaival. Ezek nagyjában elkerülhetetlenek voltak. A közben elszenvedett károk egy részét alighanem megtakaríthattuk volna, azonban erre ma már nemigen érdemes szót vesztegetni. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével kerestük és megtaláltuk a tiszta lenini utat, meggyorsult a fejlődés, gyarapodott, gazdagodik az ország, szebb és tartalmasabb az életünk. Sikereink forrása a párt helyes, céltudatos vezetése, a párt körül kialakult bizalom és nemzeti egység, a dolgozó nép egyetértése a kitűzött célokkal. Nyugaton sűrűn írják és mondogatják rólunk, hogy itt valamiféle liberalizálódás történt, erre vezetik vissza fejlődésünket, szerintük ennek eredménye volna a tömegek bizalma a párt és a kormányzat iránt Elképzeléseikhez csökönyösen ragaszkodnak, ami érthető emberi gyengeség. A valóság — s ezt népünk jól tudja, érti — egészen más. A Magyar Szocialista Munkáspárt lenini szellemben politizál. Akik ezt liberalizmusnak nézik, nem értik Lenint, s mert elvakultan gyűlölik a szocializmust, a kommunizmust, talán sohasem fogják megérteni, hogy Lenin tanítása mélységesen emberséges — nem is lehet más, hiszen az emberekért van. Lenin a kitűzött célokat, a meghatározott elveket soha szem elől nem tévesztve vezette a világtörténelem legnagyobb forradalmát. Kemény és kérlelhetetlen volt az elnyomókkal, a kizsákmányolókkal, a dolgozó nép és az emberi haladás ellenségeivel szemben, de mindig tanított, nevelt, s mert szerette az embereket, megértette, elnézte a gyengeségeiket is, szigora, keménysége sohasem volt öncélú. A Magyar Szocialista Munkáspárt a lenini eszmék és politikai módszerek hűséges követésével nyerte meg a tömegek bizalmát. Nemzetközi helyzetünk megnyugtatóan alakult az elmúlt esztendőben. A Szovjetunió Kommunista Pártjával egyetértésben valljuk a népek békés egymás mellett élésének elvét, s azt a politikát, amelyet a Szovjetunió kormánya a leszerelés, a béke érdekében, a két rendszer békés versenyének minél szélesebb kiterjesztése céljából folytat, a magyar kormány minden nemzetközi fórumon teljes meggyőződéssel támogatja, a magunk nemzetközi érintkezési területén gyakorlatilag alkalmazni törekszünk. A két világrendszer földrajzi határán élünk, külpolitikai, gazdasági és kulturális cselekedeteink hatása olykor kilép abból a körből, amelyben élünk. Gondolok itt a Vatikánnal kötött megállapodásunkra, Ausztriával kötött egyezményeinkre, államférfiak hazánkban történt látogatásaira, gazdasági és kulturális szerződéseinkre, számos folyamatban levő nemzetközi tárgyalásunkra. Ide kell számítani a Magyarország iránt megnyilvánuló turisztikai érdeklődést is, amely Keleten és Nyugaton évről évre növekedik, s úgy gondolom, több van mögötte az emberek egyszerű kíváncsiságánál. Állampolgáraink tömegesen utaznak kapidalista országokba is. Megnézik a fényeket, a ragyogást, a tömérdek autót, álmélkodnak a gazdag emberek gazdagsága miatt, de az a tapasztalatunk, hogy a szegények szegénységét is megfigyelik. Észreveszik a nemzetközi munkapiacon az embervásárt, amely olykor már-már a rabszolgaság korára emlékeztet Megfigyelik a Róma belvárosában két-három szál marharépával házaló parasztasszonyt, rádöbbennek, hogy a kapitalizmusban még effajta parasztélet is van. Szánják a halászt, aki négy apró halacskával csinál »üzletet«, s a másik szegény embert, aki a négy halból kettőt vásárol meg a családjának, többre nincs pénze. Bejutnak üzemekbe, nézegetik a kereskedelmet, és ha idősebb a mi emberünk, a munkás, az alkalmazott kenyérfélelmében ráismer a harmincas évek magyar munkásának, kereskedelmi alkalmazottjának, kishivatalnokának létbizonytalanságára, aggodalmaira. Ha pedig fiatal a magyar turista, nem érti, egyszerűen nem érti, amit lát. Megismerik a tömegek lakbérgondjait, meglepetéssel tapasztalják, hogy a vasútvonalak, az országutak mentén mennyi az úri ház, s hátsó udvarában hullámlemezes bódéban lakik a cseléd. Magyarunk elnézegeti a fényűzést, a hajszolt életet, a kíméletlenséget Tapasztalatokat gyűjt, azután hazajön, mert lehet, hogy odakint több az autó és a fényes reklám, bizonyos dolgokban nagyobb az áruválaszték, de idehaza gondokkal terhelten is nagyobb a létbiztonság, emberibb az élet. A szocialista építés mögöttünk levő éveinek talán legszebb sikere, hogy sikerült ezt az emberibb életet kialakítani, s nem a kiválasztott kevesek, hanem az egész dolgozó nép hasznára, örömére. Sűrűn emlegetik, hogy A Magyarország híd a Kelet és a Nyugat között, de ezt a fogalmat többféleképpen lehet értelmezni. Van valami megnyugtató abban, hogy lassan Nyugaton is kezdik megérteni, beletörődnek, hogy a magyar nép végleges társadalmi és gazdasági rendjének választotta a szocializmust, s amikor vállalkozik a földrajzi helyzetünkből következő áthidaló, összekötő feladatok betöltésére a sok értelemben egymással szemben álló, de egymás mellett élő két világ között, minden körülmények között szocialista módon, a szocialista fél, a szocialista népek családja képviseletében lép fel, politikában, kereskedelemben, kulturális cserében és a békés érintkezés bárminő egyéb területén. Sokféle oka van ennek, kezdve attól, hogy ennek a századokon át elnyomottba kapitalizmus korában az erősebbektől kíméletlenül kizsákmányolt népnek milyen mélyről kellett elindulnia, s mire jutottunk — végezve azon, hogy szabadságunk, húszéves fejlődésünk minden sikere, országunk mai állapota, népünk mostani viszonylag már magasabb életszínvonala elválaszthatatlan attól, hogy szakítottunk a kapitalizmussal és a szocializmust választottuk. Elválaszthatatlan a Szovjetunióval bennünket összefűző barátságtól és szövetségtől, a szocialista országokkal évek óta folytatott és mindinkább elmélyülő együttműködésünktől. A szabadság harmadik évtizedének küszöbére léptünk. Gyarapítani akarjuk országunkat, tovább növelni életszínvonalunkat és jól tudjuk, hogy a további fejlődés és a jólét anyagi alapjait nekünk magunknak kell megtermelnünk, létrehoznunk. Elégedettek vagyunk eddigi eredményeinkkel, de nem értékelhetjük túl sikereinket anélkül, hogy önmagunknak, az országnak ne ártanánk. Ettől óvakodnunk kell. De a gondokat, nehézségeket se túlozzuk el, mert ezek nagy részben a növekedés nehézségei, s ha valaki húsz évvel ezelőtt, a romok között, az elindulás szörnyű gondjai között azt jósolta volna nekünk, hogy 1965-ben ilyen, és nem egészen más természetű problémáink lesznek, bizony hitetlenkedve hallgattuk volna. A kormány néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozta az 1965-re szóló népgazdasági tervet. Ezzel a munkaprogrammal kezdjük a szabadság harmadik évtizedét. Igen komoly, alaposan átgondolt, a magyar föld és az élet minden adottságával és lehetőségével számotvető munkaterv fekszik előttünk, sok kritikai megállapítással, amit meg kell szívelnünk, sok feszített feladattal, amelynek teljesítéséhez rendkívüli érdekek fűződnek, és közben olyan perspektívákkal a jövőre, amelyek mindannyiunk számára lelkesítők. Az állam, a hatalom, ennek a magyar földnek minden java és értéke örökre és visszavonhatatlanul a miénk, a magyar népé. Ebből a szemléletből kell kiindulnunk a munkában, a feladatok megoldására irányuló erőfeszítéseinkben, akár az iparról, a mezőgazdaságról, vagy a közösség bárminő érdekvédelméről legyen szó. Mint előbb említettem, a terv sok értelemben feszített feladatokat hoz, elsősorban az iparra és a mezőgazdaságra. De teljesítésüknek megvannak az előfeltételei. Az ipar húsz év alatt óriási mértékben fejlődött, a mezőgazdaság jelenlegi termelési viszonyai mindjobban beválnak, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok nagy része már olyan feladatok megoldására képes, amilyenekkel a harmincas években Magyarország legjobban kezelt mintabirtokai sem könnyen tudtak volna megbirkózni. A termelékenység fokozása, a takarékosság, a gazdaságosság szempontjaira való gondosabb ügyelés, a minőségi munka, a szorgalom, az általános művelődés mellett a szakismeretek megszerzésére irányadó nagyobb erőfeszítések, az öntudat, amit a szocializmusban a hatalom birtoklása teremt, és szükségszerűen együttjár a felelősségérzet fokozódásával, minden területen megmutatkozó érvényesülésével, — olyan hatóerők ezek, amelyek komoly mértékben elősegítik a tervek teljesítését, meggyorsítják a fejlődést, s annak gyümölcseit az egész nép élvezni fogja. Bizakodva indulunk neki az új esztendőnek és a szabadság, a szocialista építkezés harmadik évtizedének. A siker eszközei kezünkben vannak, éljünk velük, használjuk őket. Magytremzet ^ Így SBSP A HAZAFIAS Rí¥kONT LAPJA ! A Biztonsági Tanács döntése a kongói ügyben Vonják ki a zsoldosokat és szüntessék be a beavatkozást A külpolitikai helyzet AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN a szovjet sajtó összegezte az 1964-es nemzetközi eredményeket. A külpolitikai mérleget megvonva a szovjet lapok az év eseményeinek ellentmondásosságára utalnak. Egyfelől emlékeztetnek a moszkvai részleges atomcsend-egyezményen összegyűlt több mint száz aláírásra, a kozmosz atomfegyvermentesítéséről, a katonai rendeltetésű hasadóanyaggyártás csökkentéséről létrehozott megállapodásokra, az ENSZ világkereskedelmi értekezletére, az el nem kötelezett országok második konferenciájára, az új független afrikai államok jelentkezésére. Rámutatnak azonban arra is, hogy az elmúlt esztendőben igen súlyos konfliktusok is kirobbantak Indokínában, Cipruson és Kongóban. Hasonlóképpen a feszültség fokozásának irányában hatott a NATO decemberi ülésszaka. A világ mégsem néz csüggedt reménytelenséggel, vagy kishitűséggel 1965 elé — állapítják meg a szovjet lapok és szembeállítják a NATO 1964-ben megünnepelt 15. évfordulóját 1965 két tanulságosnak ígérkező évfordulójával: a második világháború befejezésének és az ENSZ megalakulásának 20. évfordulójával, amelynek alkalmából 1965 a nemzetközi együttműködés éve lesz. A közgyűlés 19. ülésszaka ugyan több nehézséggel néz szembe, de ez is csak azt bizonyítja, hogy milyen nagy szükség van a világszervezetre, mint a béke és a nemzetközi biztonság óvásának fontos eszközére. Egyébként az új esztendő alkalmából több államférfi üzenettel fordult országának közvéleményéhez, amelyben szólott a belső feladatokról és nemzetközi kérdésekről. Belgrádban Tito elnök, Párizsban de Gaulle francia államelnök, Londonban Wilson miniszterelnök újévi szózata hangzott el. Kongói határoz nt ■ T A dokoknak tÜTiMnink kell, mi*.; kell aránlelni minden brit dalhoz :.*t Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa háromhetes vita után szerdán este 10 szavazattal, Franciaország tartózkodása mellett elfogadta Elefántcsontpart és Marokkó közös határozati javaslatát a kongói kérdésben. A javaslatot csupán azután fogadta el a Tanács, hogy annak benyújtói hozzájárultak a 18 afrikai állam nevében Guinea képviselője által előterjesztett módosításokhoz. Az elfogadott határozat értelmében a Biztonsági Tanács felhív minden államot a kongói belügyekbe történő beavatkozástól való tartózkodásra, illetve a beavatkozás megszüntetésére. Megállapítja továbbá, hogy az Afrikai Egységszervezet szeptember 10-i határozatainak megfelelően az idegen zsoldosoknak haladéktalanul el kell hagyniuk Kongót. A határozat felkéri az Afrikai Egységszervezetet, folytassa erőfeszítéseit a kongói nemzeti megbékélés elérésére. A 18 afrikai állam követelésére a határozatba beiktatott pont értelmében a Biztonsági Tanács az ENSZ alapokmányának 54. cikkelye értelmében felkéri az Afrikai Egységszervezetet, tájékoztassa a Tanácsot a kongói kérdésben tett lépéseiről. A határozati javaslatból elhagyták azt a mondatot, amely felhívja a világszervezet főtitkárát, kísérje figyelemmel az elfogadott határozat megvalósítását. A szavazás után a Csombekormány képviselője kijelentette, hogy kormánya "►fenntartja magának a jogot külföldi segítségre", amennyiben azt a helyzet megkívánja. A delegátus igazolni próbálta a külföldi zsoldosok bevetését, ugyanakkor Szudánt, Algériát és az Egyesült Arab Köztársaságot -a Kongó belügyeibe való indokolatlan beavatkozással vádolta. Stevenson amerikai küldött felszólalásában megelégedéssel beszélt az elfogadott határozatról. Fedorenko, a szovjet küldöttség vezetője felszólalásában emlékeztetett arra, hogy a Tanács 22 állam — köztük 18 afrikai állam — kérésére ült össze, hogy megvitassa az amerikai—belga intervenció következtében Kongóban kialakult helyzetet. Bizonyos hatalmak próbálkozásai ellenére a Biztonsági Tanács a kongói kérdés rendezését az Afrikai Egységszervezetre bízta. A Biztonsági Tanács ülését ezután meghatározatlan időre elnapolták. Fitsorontot A Szovjetonió 1965-ben sem járul hozzá az ENSZ ki szip-keesi és kongói községeihez Január 18-ig elnapolták a kiírayfiléat New Yorkból jelenti a TASZSZ, a Reuter és az AFP. Az Egyesült Nemzetek közgyűlésének 19. ülésszaka szerdán a késő esti órákban úgy döntött, hogy ülésezését 1965. január 18-ig elnapolja. A plenáris záróülésen a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amelynek értelmében a közgyűlés szervének nyilvánítja az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó értekezletét. A közgyűlés felhatalmazta U Thant főtitkárt, hogy a világszervezet rendes költségvetésének a jövő évben történő elfogadásáig az ENSZ kiadásait január 1-től kezdve az 1964. évi költségvetés szintjén tartsa. Ezzel kapcsolatban Fedorenko, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a Szovjetunió 1965-ben sem járul hozzá anyagilag az ENSZ közép-keleti és kongói műveleteinek fedezéséhez. Fedorenko hangoztatta, hogy a szovjet küldöttség nem ellenzi az U Thant főtitkárnak ideiglenes intézkedésként adandó felhatalmazást, amelynek értelmében a világszervezet kiadásait 1964. évi szinten tartják. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban megismétli a közgyűlés 18. ülésszakán kifejtett elvi álláspontját és felhívja a tagálla mokat mindazon kiadások csökkentésére, amelyek nem a világszervezet egyetemes érdekeit, hanem csupán az államok bizonyos csoportjának érdekeit szolgálják. Quaison-Lackey, a közgyűlés elnöke közölte, minthogy az"tájékozódás" keretében sem Mali, sem Jordánia nem kapta meg a Biztonsági Tanács Marokkó mandátumának lejártával megüresedett egyik nem állandó tagsági helyének betöltéséhez szükséges kétharmados szótöbbséget, a közgyűlésen részt vevő delegációk megállapodása értelmében a mandátumot megosztják olyan módon, hogy Jordánia képviselője 1965-ben, a Mali Köztársaság képviselője pedig 1966-ban vesz részt a Biztonsági Tanács munkájában. A közgyűlés elnöke ezután kifejezte azt a reményét, hogy az új évben a közgyűlésnek sikerül több, eddig rendezetlen problémát megoldania. 4 bérel Kmirr merint J Vlikojan 1965-bben Ausztriába látogat Bécsből jelenti az MTI. A bécsi Kurier csütörtöki jelentése szerint Mikojan 1965-ben Ausztriába látogat. A látogatás pontos időpontjáról most folynak tárgyalások Moszkvában. Mikojan viszonozná Scharf osztrák köztársasági elnök négy évvel ezelőtti látogatását a Szovjetunióban. Viszonzásul Bécs már annak idején meghívta Brezsnyevet, majd a meghívás automatikusan átszállt Mikojanra. A szovjet államfő ausztriai útja, a lap értesülése szerint elsősorban protokolláris jellegű lesz, de Bécsben lehetségesnek tartják, hogy a kíséretében érkező személyek részvételével fontos tárgyalásokat is tartanak majd, például gazdasági kérdésekről. Feszülét tör jetl mezre a nigériai TillIXZtYMi Ikit Laposból jelenti az AFP, a Reuter és az AP. Nigériában szerdán feszült légkörben bonyolították le a parlamenti választásokat. Az Egyesült Nagy Haladó Szövetség (UPGA), a legnagyobb ellenzéki párt a választások elhalasztását követelte, ebben támogatta Azikiwe elnök is, viszont a kormánypárt, a Nigériai Nemzeti Szövetség (NNA), élén Abubabar Tafawa Balewa miniszterelnökkel, ragaszkodott a választások megtartásához. Az UPGA a választás bojkottálására hívta fel híveit. Az NNA befolyása alatt álló északi és nyugati vidékeken a szavazás általában incidensek nélkül folyt le, Közép- Nyugaton és Keleten viszont igen nagyarányú volt a tartózkodás. Közép-Nyugaton 2500 szavazóhelyiséget leromboltak. Az UPGA felhívására 21000 közlekedési dolgozó sztrájkolt szerdán. A rendőrség többhelyütt összecsapott a tüntetőkkel, sokan megsebesültek. A választások eredményei még nem ismeretesek. Az UPGA szerdán este nyilatkozatot tett közzé és kijelentette, nem fogad el semmiféle olyan kormányt, amely a csaló választások eredményei alapján jön létre. A nyilatkozat szerint az államszövetségi választás gyakorlatilag az északi körzet választásává zsugorodott.