Magyar Nemzet, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
Maovaráoinzol ==? ♦ jy__________.. A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Megállítani a történelem kerekét? Johnson elnök szerdai sajtóértekezlete, amit több napos bizalmas tanácskozás előzött meg a legbelsőbb tanácsadókkal, arról győzte meg a világot — s az Egyesült Államok közvéleményét is —, hogy Amerika nagyobb méretű háborúra rendezkedik be, amihez sok katona kell és sok pénz, újabb behívások lesznek, és minden egyéb, ami a háborús állapothoz hozzátartozik, s egyelőre ugyan nem kerül sor rá, de számolni lehet az nemzeti szükségállapot” bevezetésével is, amihez rendkívüli veszély esetén szoktak hozzányúlni a kormányok. Tehát az elnöknek ebből a mondatából is, de általában a komor képből, amit felvázolt, s amit még komorabbá tett az alelnök előző napi beszéde (az amerikai családok százezreinek életét érintik az új háborús intézkedések), az Egyesült Államok népe megértette, hogy súlyos áldozatokat kell magára vennie. Az egész így is elég megrendítő, minden mástól eltekintve az amerikai nép és az amerikai demokrácia szempontjából is (a belpolitikai kilátások, tekintettel a texasi stílusra, mely egyre inkább rányomja bélyegét az amerikai közéletre, a legkevésbé sem biztatóak). Nem meglepő, hogy Johnson beszéde élénk riadalmat keltett a sajtóban, az Egyesült Államokkal szövetséges nyugati országok lapjaiban is. Nyugtalanul kérdik: mi lesz ebből? A kérdés tele van aggodalommal, nem annyira a béke miatt, mint inkább azért, mert a nyugati pozíciók gyengülését kénytelenek számításba venni, miközben Washington háborús érvei között első helyen szerepel az "Egyesült Államok tekintélyének megvédése". De hát milyen politika az, amely odáig juttatta a világ egyik legerősebb nagyhatalmát, hogy tekintélyét már csak fegyveres agresszióval képes megvédeni? Nem beszélve arról a mentalitásról (a texasi stílus!), amely egyáltalában hisz a tekintély fegyveres megóvásában. Ez is azok közé a gyakran alkalmazott közhelyek közé tartozik, amelyek felett nem szabad elgondolkodni, mert a józan értelem első érintésére a butaságnak valami olyan penetráns gázfelhője száll fel belőlük, hogy elszédül tőle az ember. Az Egyesült Államok olyan rossz helyzetben lenne, hogy a távoli Vietnamban fegyveres erőinek bevetésével tudja csak helyreállítani a tekintélyét? S ha így van, kit terhel ezért a képtelen és nemcsak Amerikára, hanem az egész világra veszedelmes helyzetért a felelősség? Ki tehet róla, hogy a hatalmas Egyesült Államok a ►►nemzeti szükségállapot” határához érkezett el azoknak a katonai vereségeknek a következtében, amelyeket a vietnami szabadságharcosok mértek reá? A nyugatnémet Welt, egyébként kitűnően tájékozott és a mindenkori kormány iránt messzemenően lojális washingtoni tudósítója teszi fel a legkényesebb kérdést Johnson vietnami háborújával kapcsolatban. A nyugatnémet újságíró három teljes hasábon keresztül azt a kérdést veszi vizsgálat alá, hogy tulajdonképpen mi a hadi cél ebben a háborúban? S noha egyike a Fehér Ház körül nyüzsgő újságíróknak, s köztudomás szerint bírja Johnson személyes rokonszenvét is, erre a kérdésre képtelen megközelítően is értelmes választ adni. Az egész költséges és veszélyes vállalkozásnak egyáltalán nincs politikailag megfogalmazható célkitűzése. Amilyen megdöbbentő az egész vállalkozás, annyira megdöbbentő, hogy nincs válasz a kérdésre: mit is akar elérni az Egyesült Államok? Eddig arról volt szó, hogy az Egyesült Államok segítséget nyújt a dél-vietnami "demokratikus kormánynak*, nehogy elnyeljék a kommunisták. Függetlenül attól, hogy milyen fajta "elkötelezettség" alapján védelmezte a "dél-vietnami demokratákat" az amerikai hadsereg, végül is olyan helyzet alakult ki, hogy tudomásul kellett venni: a dél-vietnami kormány mögött nem áll senki, katonái megbízhatatlanok, a lakosság a szabadságharcosokkal szimpatizál és gyűlöli az amerikaiakat. A helyzet ebből a szempontból annyira egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államok kormánya kénytelen nyíltan és közvetlenül belépni a háborúba, ami legalább annyira irányul Dél-, mint Észak-Vietnam ellen. Maguk az amerikaiak beismerik, hogy Dél- Vietnam fékentartása jelentős amerikai erőket köt le. S aki ebből a teljesen reális szempontból értékeli azt az érvet, hogy az Egyesült Államok, ha magára hagyná Dél-Vietnamot, kénytelen lenne kivonulni az egész délkelet-ázsiai térségből, könnyen megértheti, hogy az amerikai katonák nem egy "megtámadott szövetséges országért" harcolnak, hanem olyan amerikai hídfőállásokért, amelyeknek megtartása felülmúlja az Egyesült Államok erejét. Aminthogy minden más hatalom erejét felülmúlná, amely több mint tízezer mérföldnyire egy másik kontinensről akarna átnyúlni Ázsiába. Johnson elnök szerdai sajtóértekezletét azzal kezdte, hogy elmondta: röviddel ezelőtt levelet kapott az Egyesült Államok délnyugati részéből egy asszonytól, aki azt írta, hogy fia Vietnamban harcol, s hozzátette, férje harcolt a második világháborúban, de akkor ezt megértette, mivel az ország hadat viselt. »De most valami olyasmi történik, amit nem tudok megérteni* — írta az Egyesült Államok elnökének egy amerikai asszony. Johnson elnök egész sajtóértekezlete tulajdonképpen kimerült abban, hogy megpróbált választ adni a nyugtalankodó anya kérdésére. A hosszú fejtegetés azonban csak arról győzhetett meg minden józan gondolkodású, embert, hogy az Egyesült Államok elnöke csupán mellébeszél és képtelen egyenes választ adni arra az egyszerű kérdésre: tulajdonképpen miért kell az Egyesült Államoknak hadat viselnie Délkelet-Ázsiában? Johnson azt hangoztatta, hogy Amerikának valójában nincs is más célja Vietnamban, mint meggyőzni a kommunistákat: sem erővel, sem túlerővel nem lehet legyőzni az Egyesült Államokat. A helyzet valóságos fő jellemzője azonban éppen az, hogy az Egyesült Államok vezetőinek kell meggyőződniök arról, hogy sem erővel, sem túlerővel nem lehet legyőzni egy nemzetet, amely a szabadságáért harcol. Meg kellene érteniük, hogy a XX. század második felében, amikor már teljes szélességben kibontakozott az elnyomott népek szabadságmozgalma, az Egyesült Államok minden erőfeszítése hiábavaló, hogy fegyveres erővel rákényszerítse akaratát egy ázsiai nemzetre, amely függetlenségért és szabadságért harcol. Itt valójában az Egyesült Államok nem csupán egy néppel került szembe, hanem a történelem sodrási irányával. Ezt a háborút, amibe Johnson újabb dollármilliókat és az amerikai ifjúság százezreit akarja belökni, az Egyesült Államok csak akkor nyerhetné meg,ha képes lenne megállítani a történelem kerekét. Padi Ferenc Tovább mélyül a görög válság A külpolitikai helyzet GÖRÖGORSZÁG TÁVOLABB KERÜLT súlyos belső válságának megoldásától, mint valaha is volt. Papandreuék parlamenti taktikája — az tudniillik, hogy távolmaradnak a törvényhozás ülésterméből és ezzel bizonyítják be a Novaszkabinet légüres térben lebegését —, nem hozta meg a kívánt eredményt. Úgy látszik, ennek a módszernek a megválasztása ügyetlen taktika volt. Az elűzött miniszterelnök táborának a legalitás keretei között az adta az erejét, hogy a parlamentben kisebbségbe szoríthatta volna a puccsal beiktatott új kormányt. Azzal, hogy a nemzetgyűlés bojkottálásával nem aknázták ki ezt a lehetőséget, úgy tűnik, egyik igen fontos harci eszközüktől fosztották meg magukat. Ezt alátámasztani látszik az udvar új taktikája is. Az MTI szófiai tudósítójának athéni lapjelentésekre hivatkozó jelentése szerint Konstantin király úgy igyekszik felszámolni a jelenlegi kormányzati válságot, hogy parlamenten kívüli kormányt iktat be. Ez azt jelentené, hogy Athanassziadesz-Novasznak előbbutóbb mennie kell, viszont a hatalom nem kerül vissza a többségi párthoz, a Centrum Unióhoz sem. Ez a "hivatalnokkormány" — amire már sok példa volt az elmúlt évek görög politikai történetében — fél évig maradna hatalmon, amíg valamelyest helyreáll a stabilitás, majd új parlamenti választásokat írnának ki. Noha a görög politikai élet megfigyelői elsősorban a mostani válság kibontakozási lehetőségeit kutatják, még mindig igen nagy a sajtója a krízisokok kutatásának is. Ebből a szempontból figyelemre méltó az Ethnosz londoni tudósítójának jelentése. Eszerint Papandreu megbuktatásában még a NATO londoni ülésszakán Kosztopulosz volt külügyminiszter egyezett meg Dean Rusk amerikai külügyminiszterrel. (Ebben a vonatkozásban érdekes mellékkörülmény, hogy athéni udvari körökben Novasz egyik lehetséges utódaként legújabban éppen Kosztopuloszt emlegetik.) A lap kommentárja szerint az amerikaiak elsősorban azért kívánták Papandreu menesztését, mert az eltávolított agg kormányfő annak idején akadályozta, hogy a ciprusi kérdést Washington és a NATO szájaíze szerint rendezzék. A görög lapnak ezt az értesülését mindenesetre alátámasztani látszik, hogy az athéni krízissel egyidőben került ismét élesebben napirendre Ciprus ügye olyannyira, hogy kedden a Biztonsági Tanács ismét kénytelen lesz foglalkozni vele. A FRANCIA GAZDASÁG új terveit tették közzé Párizsban. A kommentárok az elkövetkező öt esztendő irányító francia gazdaságpolitikai elveiből két tényezőt emelnek ki: 1. fokozódik a törekvés a beruházások növelésére; 2. ennek javára erősen korlátozni kívánják a belső fogyasztást. Az új francia gazdaságpolitikai elképzelésekkel egyelőre még nem hozták összefüggésbe a Közös Piac válságát. Mégis nyilvánvaló, hogy Párizs erre is gondolt, amikor felvázolta a nemzetgazdaság fejlődésének irányát. A mai Közös Piac-válság elsősorban politikai eredetű, de Gaulle európai elképzeléseit pillanatnyilag semmiképpen sem lehet összeegyeztetni a nyugatnémet szándékokkal. Ebben a tekintetben úgy látszik, az Elysée-palotában a közeljövőre nem várnak lényeges változást. Ezért fordítanak olyan nagy gondot a beruházások fokozása révén a termelés fejlesztésére és törekszenek minden eszközzel arra, hogy erőteljesen növekedjék Franciaország versenyképessége a hatok közösségein belül is. Jellemző, hogy a francia termelési adatokat, a rentabilitási mutatókat éppen a nyugatnémet számokkal vetik össze. Párizs tehát változatlanul Bonnban látja egyik legnagyobb vetélytársát. Sekou Touré szombati programja A guinei küldöttség, amely Sekou Tourénak, a Guineai Demokrata Párt főtitkárának, a Guineai Köztársaság elnökének vezetésével tartózkodik hazánkban, szombaton délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Csémi Károly vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, Kőmives István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, továbbá a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium több vezető beosztású munkatársa. A koszorúzás után a Parlamentben folytatódott a magyar és a guineai küldöttség tárgyalása. Szovjet—guineai közös közlemény Moszkvából jelenti a TASZSZ: A Szovjetunió és Guinea ismét megerősíti hűségét a békés együttélés és minden nemzetközi kérdés békés rendezése elveihez — hangzik az a közös közlemény, amelyet abból az alkalomból adtak ki, hogy Sekou Touré, a Guineai Köztársaság elnöke július 26- tól 30-ig hivatalos látogatáson volt a Szovjetunióban. A felek kifejezték komoly nyugtalanságukat amiatt, hogy jelentősen bonyolódott a nemzetközi helyzet az imperialista erőknek a világ különböző térségeiben elkövetett agresszív cselekményei miatt. A Szovjetunió és Guinea — hangzik a közlemény — elítélik az Egyesült Államok dél-vietnami katonai intervencióját, agresszióját a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen és követelik, hogy haladéktalanul vonjanak ki minden külföldi csapatot Dél- Vietnamból. Véleményük szerint a vietnami helyzet hatékony rendezése csak az 1954-es genfi egyezmények pontos és teljes betartásának viszonyai között lehetséges. A szovjet fél üdvözli Guinea erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy antiimperialista, antikolonialista alapokon megerősödjék az Afrikai Egység Szervezet. "A szovjet fél ezzel kapcsolatban kijelenti, üdvözli azt az elvet, hogy az afrikai problémákat maguk az afrikaiak oldják meg, az afrikai népek érdekeinek megfelelően.* "A Szovjetunió és a Guineai Köztársaság támogatják az afro-ázsiai országok második konferenciájának megtartásáról hozott döntést" — hangzik a közlemény. A guineai fél megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió következetesen síkra száll annak az ENSZ- határozatnak a megvalósítása mellett, amely szerint növelni kell az afrikai és ázsiai országok képviseletét az ENSZ fő szerveiben. A közlemény hangsúlyozza: a szovjet-guineai kapcsolatok a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, az egyenjogúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapjaira épülnek. A felek kifejezték azt a készségüket, hogy továbbra is fejlesztik és erősítik a baráti kapcsolatokat és az együttműködést a gazdasági élet, a tudomány és a technika, valamint a kultúra vonatkozásában és más tekintetben is. Az SZKP és a Guineai Demokrata Párt közöttsikeresen fejlődnek az elvtársi kapcsolatok, amelyek alapja, hogy mélységesen megértik a célok azonosságát az imperializmus és a kolonializmus ellen, a békéért és a nemzeti függetlenségért, a társadalmi fejlődéshez vezető forradalmi folyamat meggyorsításáért vívott harcban. A két párt állást foglalt a pártközi együttműködés további megerősítése mellett. Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, és Anasztasz Mikojan elfogadta a meghívást, hogy baráti látogatásra utazzanak Guineába. Ellentmondó hírek Athénban Kosztopuloszt emlegetik új miniszterelnök-jelöltként Athénból jelenti az AP, a Reuter és az AFP. A pénteki parlamenti ülés után szombat reggel Konstantin király fogadta Papandreut. Úgy tudják, hogy a volt miniszterelnök hivatalos kihallgatást kért a válság ügyeinek megbeszélésére. Athanassziadész Novasz miniszterelnök felkért két alkotmányjogi szakértőt, nyilvánítson szakvéleményt arról, vajon a képviselők tömeges távolmaradását lehet-e bizalmatlansági szavazatként felfogni, más szóval: megbukott-e kormánya vagy sem. Időközben a legellentmondóbb hírek terjedtek el Athénban. Némelyek tudni vélték, hogy a király feloszlatta a parlamentet. Ez — a XJPI amerikai hírügynökség véleménye szerint — "vagy új választások kiírását, vagy inkább a diktatúra bevezetését" jelenti. Ezt a hírt azonban a király politikai tanácsadója megcáfolta. A kormány bejelentette, hogy "tisztogatás" indult meg a KIP (Központi Hírszerző Hivatal) soraiban. Az AP szerint legalább 170 KIP-tisztviselő veszíti el állását azok közül, akiket a Papandreukormány nevezett ki. A király péntek este váratlanul magához kérette Sztavrosz Kosztopulosz hadügy- és korábbi külügyminisztert. Ebből némely megfigyelők arra következtetnek, hogy esetleg ő lenne a következő miniszterelnök-jelölt. A néhány nappal ezelőtt gyakran emlegetett kompromiszszumos jelölt, Sztefanopulosz nevét ugyanis a király időközben elvetette. Ciprus ügye újra a Biztonsági Tanács előtt New Yorkból jelenti a Reuter. Kedden magyar idő szerint 20 órakor Törökország kérésére összeül a Biztonsági Tanács és megvitatja a ciprusi helyzetet. Törökország amiatt emelt panaszt, hogy Cipruson a parlament módosította a választójogi rendszert, és a választások időpontját egy évvel elhalasztotta. s. Saigon közelében támadnak a dél-vietnami partizánok Hétfőn amerikai katonai tanácskozás kezdődik Honoluluban A nyugati hírügynökségek szombati jelentéseikben közölték, hogy a dél-vietnami hazafiak folytatják harci tevékenységüket, s támadásaikat főként Saigon közvetlen közelében hajtották végre. Két nagyobb partizán-kötelék a délvietnami fővárostól hat, illetve tíz kilométernyire őrtornyokat támadott meg és veszteséget okozott a kormánycsapatoknak. Néhány kilométernyire északkeletre Saigontól, Bien Hoánál ausztráliai katonák vívtak több órás tűzharcot a hazafiakkal. Az ország északi részén, a fővárostól 575 kilométernyire a partizánok felrobbantottak egy 600 méter hosszú hidat és ily módon teljesen elvágták a Csau Lauhoz vezető fontos főútvonalat. Dél-vietnami katonatisztek közölték, hogy legalábbis két hét szükséges a híd helyreállításához. A forgalmat addig a Thu Bon folyón — a híd hiányában — kompokkal próbálják lebonyolítani. Saigontól 100 kilométernyire északra amerikai vadászbombázók intéztek támadást a dél-vietnami hazafiak egyik feltételezett központja ellen. A támadás részletei nem ismeretesek, ha a légi bevetésről egy amerikai gép nem tért vissza, hanem lezuhant a dzsungelben. Szombat reggel dél-vietnami repülőgépek ismét behatoltak a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterébe és a demilitarizált övezettől 220 kilométernyire északra terrorbombázásokat hajtottak végre. A támadásban tíz gép vett részt. A gépek tizenkét tonna bombát dobtak le és röplapokat szórtak szét. A Johnson elnök által meghirdetett fokozott katonai intézkedések megvitatása végett magasrangú amerikai katonatisztek rövidesen tanácskozásra ülnek össze Honoluluban (Kawai). Westmoreland tábornok, a dél-vietnami amerikai csapatok parancsnoka szombaton elutazott Saigonból, s Hongkongon át Honoluluba repült. Hongkongban csatlakozott hozzá Taylor, a lemondott nagykövet is, aki három na