Magyar Nemzet, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
*... Hja iSvaf Muhi mi ■ '°n,u' iTiayMuwmm C Mi 9,3 * • i .................-Vjr‘^1^/........-■.......................1....................................•------------ ■ ----------________________________________A HAZAFIAS lPFRONT LAPIA Új tanév külsöbén Iskoláinkat az utóbbi években szerényen, de roppant tervszerűen, céltudatosan — és nem kevés összeg árán — fejlesztjük. Erre mutatnak bevezetőül a következő számadatok. A most kezdődő tanévre 74 új tankönyv és munkafüzet jelenik meg, kilencmilliósnál nagyobb példányszámban. Ettől a tanévtől kezdve az általános iskola I— VI. osztályában minden tantárgyat úgynevezett reformtankönyvből oktatnak. A mai napon 307 új általános iskolai tanteremben kezdődhet meg az oktatás és a naptári év végéig még 267 terem felépítése várható. Az 574 általános iskolai tanterem építési költsége 220 millió forint. Az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalat az új iskolákba 30 000 padot, 90 000 széket, 28 000 asztalt és 13 000 szekrényt szállított. Néhány nap múlva ismét megkezdi adásait az iskolatelevízió, az eddiginél gazdagabb programmal és több adási nappal. A legtöbb televíziós órát az általános iskolák ötödik osztályos növendékeinek szánják; csaknem valamennyi ötödikes tárgy fontosabb részeit televíziós formában dolgozzák fel és sugározzák az iskoláknak. A tanyasi gyermekek számára ezer férőhellyel bővül a kollégiumok hálózata. Az adatokkal kapcsolatban két tényre szeretnénk felhívni a figyelmet: a támogatás jelentős része az általános iskola felé irányul, másrészt a támogatás jellege sokkal korszerűbb, minőségileg magasabb rendű, mint néhány évvel ezelőtt volt Húsz évvel ezelőtt az ideiglenes kormány egyik első rendelete az általános iskola megalapítása volt. Két évtizeddel ezelőtt államunk törvénybe iktatta a népnek azt a jogát, hogy gyermekei egyenlő elbírálás és egyenlő feltételek mellett az ország minden részében azonos típusú iskolákban tanulhassanak. Később a jogszabályokhoz megteremtettük az anyagi feltételeket is: az általános iskola ingyenessé vált, új, egységes tantervek készültek, és új iskolák épültek mindenütt az országban. Néhány évvel ezelőtt magasabb fokra emeltük a tanítóképzést, amely korábban középfokú volt. Az általános iskola létrehozása forradalmi tett volt és ez az egységes iskolatípus történelmi hivatást teljesített. Tegyük hozzá: jól teljesítette, mert jelenleg az általános iskolás korú gyermekek 99 százaléka rendszeresen jár iskolába, és háromnegyed részük időben elvégzi a nyolcadik osztályt. Talán érdektelennek tűnik ez a tény azok előtt, akik nem éltek a Horthyrendszerben, vagy felületesen ismerik a nyugati országok mai iskolahelyzetét. De aki emlékszik még, hogyan maradtak ki a Horthy-rendszerben a gyermekek a falusi népiskolák negyedik osztályából, a városi fiúk és lányok a hatodik osztályból, az megérti, miért tekintjük történelmi tettnek az általános iskola megalapítását. És erről nem szabad megfeledkezni a huszadik évforduló. Ugyanakkor, sajnos, az általános iskolák gondokat is fölvetnek. Amikor elkövetkeznek a középiskolai beiratkozások, az érettségi vizsgák, az egyetemi felvételek, másképp is beszélünk ezekről az iskolákról. Amidőn az érettségiző diák alapvető számolási hibát vét, nem ismeri a múlt idő-jére vonatkozó szabályt, az egyetemi felvételnél nem tudja megmondani, honnan ered és hová folyik a Duna, bizony sokan és gyakorta utalnak az általános iskolákra. Először a középiskola kerül szóba, de a tüzetesebb oknyomozás kideríti, hogy a szóbeli kifejezés készségét, a helyesírás és a numerikus számolás biztonságát, az alapvető irodalmi, történelmi és földrajzi ismereteket az általános iskolának kellett volna megalapoznia. Az enyhe vagy szigorú fejcsóválás is jogos tehát. Való igaz, hogy a középiskolának nem szabad megfeledkeznie az alapok megszilárdításáról, de a megalapozás elsősorban az általános iskolára hárul. A középiskolai tanár, akinek munkájáról olyan sok szó esik egyetemi felvételi vizsgák szüneteiben, gyakran két malomkő között őrlődik. Vagy megtanít az alapokra, és emiatt elmarad a középiskolai követelményektől, vagy nem vesz tudomást az általános iskolai hiányokról és előresiet a tananyagban, eleget téve ezzel a tanterv igényeinek. A legtöbbször ennél is bonyolultabb a középiskolai pedagógusok dilemmája, mert diákjai sokféle általános iskolából kerülnek hozzá. Ilyenkor döntenie kell, hogy kivel törődjék inkább: a kis tanyasi iskolákból jött, hátrányos helyzetű gyermekekkel, vagy azokkal, akik otthon és az iskolában is megkapták mindazt, ami az előrejutáshoz szükséges. Világos, hogy ezt az ellentmondást csak az általános iskola oldhatja fel Az itt tanító pedagógusok eddig is megtették — képességeik és felkészültségük szerint — mindazt, amit tehettek, de néha nehezen küzdhettek meg a feltételek hiányával. És most térünk vissza ismét azokra az adatokra, amelyekről cikkünk elején szóltunk. Ezek a számok azt kívánták szemléltetni, hogy kormányzatunk felismerte az általános iskola szerepét egész közoktatásunkban. Ide kívánkozik az az örvendetes tény is, hogy az idén már nem vesznek fel képesítés nélküli nevelőket az iskolákba és akiket jelenleg foglalkoztatnak, azok is rendre elvégzik a felsőfokú tanítóképzőt és a tanárképző főiskolát. Az általános iskolai oktatás feltételei tehát fokozatosan megjavulnak. De a korszerűbb oktatási eszközöket, a jobb és hatékonyabb tankönyveket, az iskolatelevízió gazdagodó adásait, a modernebb filmeket és a szellemesebb szemléltető eszközöket eredményesebben kell felhasználni is. Mert hiába sugároz kiváló órákat az ötödik osztálynak a televízió, ha néhol kicsinyes aggályoskodás gátolja a műsorok megtekintését, vagy bürokratikus megkötések akadályozzák újabb készülékek beszerzését. És hiába hoznak forgalomba nagyszerű lemezeket, művészi magnószalagokat az irodalomoktatás támogatására, ha az igazgató nem hívja fel reá a pedagógusok figyelmét, s ha a tanár nem viszi magával az órára. Néha a drága pénzen vásárolt epidiascop, teli árium vagy magnetofon a szertár mélyén porosodik, és csupán leltári vagy statisztikai adatként szerepel. Ma reggel az ország csaknem hétezer iskolájában, másfél milliónál több diák és majdnem 80 000 pedagógus számára megkezdődik a tanév. Azt kívánjuk minden tanítónak és tanárnak az új tanév küszöbén, hasznosítsák az állam korszerűbb támogatását, éljenek a sokasodó, gazdagodó lehetőségekkel. Egyszóval: nagyon eredményes, hasznos — és szeretetteljes, kellemes légkörben eltöltött —, dolgos napokat kívánunk valamennyi pedagógusnak és diákinak. Gábor István Szovjet-egyiptomi barátsági nagygyűlés a Kremlben Mikojan és Nasszer a két ország kapcsolatairól és nemzetközi kérdésekről A külpolitikai helyzet BONN FELESLEGESNEK TARTJA A BÉKESZERZŐ-*•DÉST a jelenlegi körülmények között — ez tűnik ki Von Hase államtitkár legutóbbi sajtóértekezletéből. Az államtitkár hangoztatta: a német békeszerződés kidolgozására irányuló tárgyalásokról csak akkor lehet szó,ha előbb normalizálódnak a kapcsolatok a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között". Bonn a kapcsolatok normalizálását úgy képzeli el, hogy a Szovjetunió változtassa meg álláspontját a német kérdésben és fogadja el a nyugatnémet követeléseket. Von Hase kijelentette, a bonni kormány szükségesnek tartja, hogy leszögezze álláspontját: egy békeszerződés-tervezet kidolgozása a jelenlegi helyzetben "értelmetlen, sőt veszélyes* lenne. Bonn csak abban az esetben hajlandó tárgyalni a békeszerződésről, ha azt nem a status quo alapján, hanem a nyugatnémet kormány "újraegyesítési* (vagyis az NDK bekebelezésére irányuló) követelése alapján kötnék meg. A nyugatnémet kormánylapok is elismerik: széles körökben rokonszenvre talált a szociáldemokrata vezetőknek az az ígérete, hogy a választás megnyerése esetén megalakuló szociáldemokrata kormány azonnal megtagadná a kezdeményezést a békeszerződés megkötése érdekében. A CDU—CSU propaganda most "veszélyesnek" tünteti fel a békeszerződést és azt hangoztatja, hogy a szociáldemokrata javaslat csupán a nyugatnémet "jogi pozíció" meggyengítéséhez vezetne, mert a tárgyalások előkészítésekor óhatatlanul szóba kerülne a határok kérdése s a katonai státus problémája is, mindez pedig veszélyeztetné a nyugatnémet "jogigényeket", sőt az ország biztonságát. Willy Brandt megismételte korábbi indítványát és megállapította: a CDU azzal a magatartásával, hogy elutasítja a békeszerződés-tervezet kidolgozását, tulajdonképpen lemond az újraegyesítésről, Ő a délkelet-ázsiai perspektívákkal foglalkozott .• Li Kuang-ju, Szingapore miniszterelnöke a londoni Daily Mail-nek adott kizárólagos interjújában. Három héttel Szingapore-nak a Malaysia Államszövetségből történt kiválása után, a kormányelnök felsorolta a feltételeket, amelyek a városállam területén levő brit katonai támaszpont jövőjéről folytatandó tárgyalások alapját képezhetik. Li Kuang-ju külön kiemelte, hogy az Egyesült Államoknak semmiféleképpen nem engednék meg a támaszpont használatát, még akkor sem, ha amerikai haderők részt vennének olyan harcokban, amelyek a Malaysia Államszövetség megmaradt területén folynának. A továbbiakban hozzáfűzte: "Megtörténhet, hogy 24 órás előzetes értesítést adok az angoloknak, közölve, nincs más választásuk, mint a távozás. Amennyiben e felszólításnak nem tesznek eleget, ez agressziós tettnek minősülne.* A délkelet-ázsiai helyzetről, a vietnami háborúról és más időszerű problémákról folytatott Johnson elnök hétfőn este megbeszélést Eisenhower republikánus volt elnökkel. Eisenhower egy köztársaságpárti csúcsbizottság értekezletén vett részt Washingtonban. A konferencián jelen volt Goldwater, a párt szélsőjobboldalát képviselő volt elnökjelölt is. A Fehér Ház sajtófőnöke közölte: Johnson telefonált Goldwaternek és felajánlotta, hogy tájékoztatja a kormánypolitikáról, így a CIA kémszolgálat főnökének jelentéseiről is. Emellett meghívta Goldwatert: "ugorjon be valamelyik nap egy kávéra". Goldwater megígérte, hogy felkeresi Johnsont... Mikojan és Nasszer beszéde Moszkvából jelenti az MTI. Kedden délután a moszkvai Kreml nagy palotájának üléstermében szovjet-egyiptomi barátsági nagygyűlést rendeztek abból az alkalomból, hogy Nasszer, az EAK elnöke befejezte moszkvai tárgyalásait. Iszajev, a moszkvai városi tanács elnökhelyettesének bevezető szavai után Mikojan beszédében részletein elemezte a szovjet— egyiptomi barátság, a gazdasági és kulturális kapcsolatok, az önzetlen segítés, valamint a nézetek azonosságának és közelségének különböző oldalait. Szólt az EAK szilárd el nem kötelezettségi politikájáról és pozitív semlegességéről. Mikojan megjegyezte, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, valamint Ázsia és Afrika más független államai a békéért, a népek szabadságáért, az agresszió, a feudális tőkés kizsákmányolás politikája ellen folytatott harcukkal érzékeny csapást mérnek a nemzetközi imperializmusra, gyengítik és megrendítik az imperializmust. Ez nagy segítség és támogatás a szocialista országok és a világ összes haladó erői számára — hangsúlyozta. A vietnami kérdésről szólva elmondotta: ezt a kérdést csak akkor lehet rendezni, ha szigorúan betartják az 1954. évi genfi egyezményeket, beszüntetik a VDK bombázását, kivonják Dél-Vietnamból az amerikai és a velük szövetséges fegyveres erőket, elszállítják az amerikai fegyvereket és a vietnami népet feljogosítják arra, hogy maga döntsön sorsa felett. A nyugatnémet revansista területi követelésekről kijelentette, hogy azok bonyolítják az európai helyzetet és veszélyeztetik a fejlődésben levő országokat . Nagyon örülünk annak — mondotta —, hogy az EAK és más arab országok kellő választ adtak Bonn beavatkozási kísérleteire. Az ENSZ-ről szólva hangoztatta: legfőbb ideje, hogy az afro-ázsiai országok súlyuknak megfelelően szerepeljenek a nemzetközi színtéren és ezért helyes lenne megfelelő módosításokat véghez vinni a világszervezet vezető szerveiben. A novemberre kitűzött afroázsiai konferenciára utalva aláhúzta, a Szovjetunió jelen f'Gj./ulf^VTQK' TOTW aainain tékenyen hozzájárul e népek felszabadító harcához, támogatja az értekezlet összehívását és a maga részéről — amennyiben részt vesz rajta — mindent megtesz annak eredményességéért. Ezután Nasszer emelkedett szólásra. Kijelentette: — Az arab—szovjet barátság az a cél, amelyet minden utunkban álló akadály, minden nehézség és minden ellenünk intézett támadás ellenére elértünk. A két ország kölcsönös megértése egyre mélyebbé válik az eszmecserék, a kérdések építő jellegű vitatása révén. Nasszer a társadalom szocialista átalakítását célzó intézkedéseket kemény és határozott forradalmi lépéseknek nevezte, amelyek nem elméleti kísérletek, hanem a történelmi szükségszerűség által diktált lépések voltak. Rámutatott arra, hogy a népi harc céljai még nem valósultak meg maradéktalanul, de a nép már ura jövőjének. Élesen elítélte az EAK belső reakciós erőit amelyek az arab egység megbontására törekednek. Kijelentette, hogy az arab egységért vívott harc most már haladó tartalmat kapott, emiatt a gyarmati rendszer és a reakció egységes agresszív frontot igyekszik vele szembeállítani. Az egység ellenségei nem akarják, hogy eltűnjenek az arab népeket elválasztó határok. A gyarmatosítók e határokat az oszd meg és uralkodj jelszó alapján gyarmati uralmuk fenntartására használják fel. — Népünk tudja — fűzte hozzá —, hogy egyeseknek Washingtonban talán nem tetszik, hogy elítéljük az Észak- Vietnam elleni agressziót. Ennek ellenére népünk még jobban felemeli szavát és más békeszerető népekkel együtt arra törekszik, hogy a nemzetközi küzdőtéren minél nagyobb erők mozduljanak meg és forduljanak szembe az agresszióval. Nasszer befejezte moszkvai tárgyalásait Moszkvából jelenti a TASZSZ. Kedden a Kremlben befejeződtek Nasszer és a szovjet vezetők tanácskozásai. Az utolsó megbeszélésen részt vett Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan és több más személyiség. Nasszer és a kíséretében levő személyiségek kedden látogatást tettek a páncélos alakulatok akadémiáján. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány kedden a Kremlben fogadást adott Nasszer elnök tiszteletére. Szovjet részről Brezsnyev, Koszigin, Mikojan, Selepin és más hivatalos személyiségek vettek részt a fogadáson. A fogadáson Mikojan és Nasszer mondott pohárköszöntőt. A szovjet államfő éltette a szovjet-arab barátságot, s kijelentette, hogy a végzett munka eredményeivel mindannyian elégedettek. Nasszer a szovjet vezetőkhöz fordulva kijelentette: jövő év elejére az Egyesült Arab Köztársaságba várjuk önöket, hogy népünk személyesen is kifejezésre juttathassa a szovjet nép iránt érzett szeretetét és tiszteletét. Az EAK elnöke nagyon eredményesnek nevezte a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokat. Az Imbert-junta lemondása után ismét bonyolódik a dominikai helyzet Santa Domingóból jelenti az MTI. Imbert tábornok úgynevezett nemzeti újjáépítési kormánya hétfőn este a rádión és televízión keresztül bejelentette lemondását. A jobboldali juntához két tábornok és három polgári személy tartozik. Imbert televízió-nyilatkozatában kijelentette, hogy a junta tagjai helyükön maradnak mint ügyvivő kormány, mindaddig, amíg létre nem jön az ideiglenes kormány, ő a maga részéről azonban haladéktalanul visszalép. Az Imbert-junta tagjai a televízió-nyilatkozat során aláírt okmányban hangsúlyozzák, hogy a visszalépés végérvényes. Imbert hozzáfűzte nyilatkozatához: »A junta tagjai, mint az ország állampolgárai ígérik, hogy éberen őrzik Dominikát az ellenséggel szemben.* Imbert azt is bejelentette, hogy a junta tagjai nem írják alá a megbékélést szolgáló AÁSZ-tervet. Mint ismeretes, az alkotmányos Caamano-kormány már kijelentette, hogy némi módosításokkal kész a megbékélési terv aláírására, amely lehetővé tenné az átmeneti Godoykormány megalakulását. A jobboldali junta meglepetésszerű lemondása közvetlenül azután következett be, hogy a polgárháború dúlta Dominika fővárosában súlyos incidens történt. Vasárnap éjjel az Amerika-közi csapatok állásaiból aknatűzzel és automatafegyverekkel lőtték az alkotmányos erők állásait. A kialakult tűzharc több halálos áldozatot követelt. Az alkotmányos erők szóvivője szerint brazíliai, nicaraguai, hondurasi és északamerikai katonákból álló csapatok kezdeményezték a lövöldözést Az incidens súlyosságára jellemző, hogy dr. Cury, a Caamano-kormány külügyminisztere az ENSZ főtitkárához intézett különüzenetben hívja fel az ENSZ figyelmét a helyzet súlyosságára és kéri a világszervezet közbelépését. Az Imbert-junta lemondásának időpontja állítólag meglepetést keltett az Egyesült Államokban is, amelynek támogatásával a junta megalakult A lemondáshoz ennek ellenére feltételezhetően hozzájárult az a tény, hogy az Egyesült Államok a jobboldali juntával szemben megnyilvánult belső ellenállás és a válság elhúzódásának nemzetközi visszhangja alapján felmérhesse, hogy a junta további támogatása céltalan, s megvonta tőle a csapatai és tisztviselői fizetéséhez szükséges összegek folyósítását.