Magyar Nemzet, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
.... II;ifi\;irom “• 60 fillér "V,éT’238 “é” V *;sa»if _________________________________________________________________________________________________________________________________________ A HAZAFIAS jttTT FRONT LAPJA Ki a felelős A telefon másik végén ingerült hang bizonygatta igazát. »A cikk igenis elfogult volt. Alaptalanul rossz színben tüntette fel üzemünket és bennünket, vezetőket. Évente több száz millió forint nyereséget fizetünk le a népgazdaságnak. Exportterveinket túlteljesítjük. Hogy közben történnek melléfogások? Néhány százezer forint elúszik? Előfordul. De nem ez a jellemző munkánkra .« Azt nem is állítottuk cikkünkben, hogy jellemző. Csupán azt írtuk meg, hogy néhány százezer forint »elúszott« hanyagságból, hozzá nem értésből. Pontosan meg lehetett állapítani, kiknek a hibájából történt, de a felelősségre vonásra csak részben került sor. Az egyik mérnököt saját kérésére gyorsan elengedték a vállalattól, egy másik műszakinak új beosztást adtak, fizetésének meghagyásával. Egyedül a csoportvezető ellen indult bűnvádi eljárás. Ma már ritkábban találkozni ilyennel, s inkább azokat az eseteket lehetne hosszan sorolni, amikor a bűnös mulasztásért, a hanyagságból eredő károkért beosztásra való tekintet nélkül megtörtént a szigorú felelősségre vonás. Meggyőzően vallanak erről azok a példák is, amelyeket a KNEB elnöke hozott fel egyik cikkében a napokban. Ezek jó jelek és azon kell lenni, hogy a felelősségre vonás, a kártérítésre kötelezés hasonlóan következetes legyen minden esetben. Ez azonban nem könnyű feladat. Több oka van ennek. Például az, hogy a felelősség megoszlik egy tucat ember, vagy szerv között. A hiba kiindulópontját pedig nehéz megtalálni. Különösen akkor, ha nem is nagyon akarják. Gyakran a hiányosság feltárására hivatott szerv, egyén is ludas a dologban. »Nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Ne vegyük el ennek a szakembernek a kedvét. Elintézzük mi ezt házon belül is — mondják néhol. Elintézik, szóban vagy írásban figyelmeztetik, megróják a kárt okozót, miközben a másik kezükkel vállon veregetik. »Ne vedd a szívedre, muszáj megtennünk, hogy befogjuk a revizorok száját.« Ez esetben nemcsak az kifogásolható, hogy a büntetés nem áll arányban az okozott kárral, hanem az is, hogy a dolgozók még erről a minimális felelősségre vonásról sem tudnak. Így a közvélemény nevelő ereje egyáltalán nem érvényesülhet. Sérti viszont az emberek igazságérzetét. Az egyik tervezőintézetben pontosan meg lehetett állapítani, hogy melyik mérnök rossz munkája következtében dobott ki a beruházó hárommillió forintot. A tervezőintézet igazgatója széttárta a karját. "Nagyon rendes, becsületes ember. Mit tegyünk vele? A tudatos károkozás ténye nem forgott fenn. Két év múlva úgyis nyugdíjba megy. Az ügy ilyen a módon való lezárása igen rossz hatással lehet a többi dolgozóra. Az emberek látva, hogy társaik, feletteseik megússzák az ilyen dolgokat, nem igyekeznek a lehető legkisebbre csökkenteni a hibás elgondolások, kivitelezések arányát. Tovább folyik a felelőtlen munka, a selejtgyártás, a pénz, az anyag pazarlása. Ennek illusztrálására rengeteg területről lehetne példát felhozni. Sor került volna-e például 11 milliós pótrendelésre a Bánhidai Erőmű bővítésénél, ha a keretek túllépése, a határidők elcsúszása súlyosabb következményeket vont volna maga után? Még mindig gyakori jelenség: amikor az ellenőrző szervek némely irányító emberrel szemben felelősségre vonást javasolnak, megindul a mentőakció. Cikket írtunk néhány fővárosi vendéglátóipari egységnél tapasztaltakról, a közpénzzel való pazarló gazdálkodásról, a társadalmi tulajdon nem kielégítővédelméről. A felettes szerv reklamált: a kiragadott példákkal rossz színben tüntetjük fel a vállalatokat, lejáratjuk vezetőiket. Röviddel ezután egy vizsgálat támasztotta alá kritikánk jogosságát. Az ellenőrök ugyanis azt állapították meg, hogy az említett vállalatoknál tavaly mintegy háromszáz esetben folyt eljárás társadalmi tulajdon elleni vétség miatt. A kárt okozók melletti elvtelen kiállást azonban legtöbbször »elvi« köntösbe burkolják. Rosszul értelmezett humanizmusra, vagy az üzem, a vállalat hírnevére hivatkoznak, amikor elkenik a hibákat. Felhozzák az egyén múltbeli érdemeit, emberi jó tulajdonságait. S természetesen a kár fő előidézőjének a rossz kooperációt, vagy a szállítási nehézséget kiáltják ki, csak éppen a hanyag, a nemtörődöm munkát végző embert nem okolják. Ennek pedig a már említett hátrányos következményeken kívül olyan hatása is van, hogy csökkenti az emberekben a vállalat, a gyár munkája, a közügy iránti érdeklődést. "Miért szóljak, miért tárjam fel a hibákat, ha úgyis marad minden a régiben! — hallani itt-ott az üzemekben. Nem is beszélve arról, hogy nemegyszer éppen a bejelentő, a leleplező húzza a rövidebbet. Igyekeznek az ilyen »izgága« emberektől minél előbb megszabadulni, alacsonyabb beosztásba helyezéssel figyelmeztetni: maradjon nyugton, ne üsse mindenbe bele az orrát. Nem ötödrendű kérdésről, személyi ügyekről van tehát szó, hanem politikai-gazdasági életünk fejlődéséről, a demokratizmus növeléséről. Ezek érdekében van szükség a következetesebb, határozottabb felelősségre vonásra azokkal szemben, akik rossz munkájukkal százezres, milliós károkat okoznak — még akkor is, ha atudatos károkozás ténye nem forog semm.* Keserű Ernő A két ország kapcsolatairól és európai problémákról tanácskozott Koszigin a francia külügyminiszterrel A külpolitikai helyzet A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER szovjetunióbeli tárgyalásai befejeződésükhöz közelednek, s a tanácskozásokról kiadott hivatalos rész-kommünikékből és a Couve de Murville kíséretében levő újságírók jelentéseiből megítélhető az eszmecsere hordereje. Már most látni, hogy a két ország kapcsolatai szinte ugrásszerűen fognak javulni. Mikojan vasárnap megismételte vendége előtt a de Gaulle-hoz intézett korábbi meghívást. A francia elnök esetleges látogatásának időpontját egyelőre még csak nem is találgatják, azt viszont bizonyosra veszik a francia lapok, hogy Koszigin javaslata értelmében rendszeressé válik a két ország vezetőinek találkozása. Az Aurore szerint innét már csak egy lépés, hogy a Szovjetunió és Franciaország összehangolja politikáját. A francia külügyminiszter szovjetunióbeli tárgyalásainak kezdetekor a derűlátó jóslatok főként arra alapozódtak, hogy az utóbbi időben nagyon jól alakultak a két ország gazdasági kapcsolatai és szorosabbá vált politikusaik személyes érintkezése. Most viszont már sokkal inkább a világpolitika egyes konkrét kérdéseiben vallott azonos, vagy hasonló álláspontra teszik a hangsúlyt a hírmagyarázók. A leningrádi Pravda Tabouis asszony cikkét közli, amely a közeledés alapját a német problematika hasonló megítélésében jelöli meg. A cikkíró, aki a francia külügyminiszter kíséretében érkezett újságírók között egyike a legtekintélyesebbeknek és saját bevallása szerint 1924 óta krónikása a szovjet—francia kapcsolatoknak, érdekes fejtegetéssel bizonyítja, hogy talán még soha nem volt akkora a hit a két ország közeledésének lehetőségében, mint éppen most. Magyarázatképpen arra a katonai szerződésre utal, amelyet 1964 végén kötött az Egyesült Államok Nyugat-Németországgal. A szerződés titkos cikkelyei kettős veszélyt rejtenek magukban: egyrészt Bonn előtt megnyílik a lehetőség, hogy politikáját ráerőszakolhatja Nyugat-Európára, másrészt hozzájuthat az áhított atomfegyverekhez. Tabouis asszony szerintaz európai egyensúly eme felbillenése ú jeladás volt Párizs számára, hogy erősítse kapcsolatait a Szovjetunióval. A világsajtóban megjelenő kommentárokból látható, hogy a NATO vezető hatalmait mennyire aggasztja Franciaország új külpolitikai orientációja. A Combat hivatkozik a New York Times szombati vezércikkére, amely sürgeti Washington, London és Bonn összefogását, hogya NATO-t meg lehessen menteni a degaulleb politikától®. Formális háromhatalmi összefogásnak egyelőre ugyan nincs látható jele, de páros diplomáciai erőfeszítések máris történnek, hogy egyrészt elszigeteljék de Gaulle-t, másrészt vele szemben erősítsék az NSZK-t. A francia lapok azt írják, hogy az Egyesült Államok vezetői — Bush, Ball és Bundy — személyesen kérték fel az amerikai lapszerkesztőket, indítsanak támadást a francia politika ellen. Szándékos indiszkrécióval de Gaulle állítólagos németellenes kijelentéseit hozták az újságírók tudomására. S ők meg is oltották kampányukat. A Le Monde megjegyzi, hogy ez a sajtóhadjárat és hangulatkeltés tulajdonképpen illetéktelen beavatkozás a francia elnökválasztási küzdelembe. Rendkívül figyelemre méltó az MTI bonni tudósítójának jelentése, amelyből az derül ki, hogy az Erhard-kormány nagy akciót szándékszik kezdeni az atomfegyverek megszerzése érdekében. A Die Welt washingtoni tudósítója azt állítja, hogy a Johnson-kormány elszánta magát és dűlőre akarja vinni a nyugatnémet atomfelfegyverzés kérdését. Az MTI londoni tudósítója, ottani lapvéleményekre hivatkozva úgy véli, hogy Schröder tervezett londoni látogatásakor a Bundeswehr atomfelfegyverzéséhez akar pártfogást szerezni. Egyik-másik vasárnapi lap — például a Sunday Telegraph — máris puhítja a Wilson-kormányt, hogy majdan támogassa ezeket a nyugatnémet atomigényeket. Koszigin és Mikojan fogadta a francia külügyminisztert Moszkvából jelenti a TASZSZ: Couve de Murville francia külügyminiszter és kísérete a Szovjetunióban tett körútjáról visszaérkezett Moszkvába. A külügyminiszter Szocsiban vasárnap Koszigin szovjet kormányfővel és Mikojannal, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökével találkozott. Moszkvában közleményt adtak ki Couve de Murville és Koszigin megbeszéléseiről. E szerint a két államférfi megvitatta a nemzetközi helyzet kérdéseit, így az európai problémákat is, továbbá a szovjet—francia kapcsolatos kérdéseit. Az eszmecsere szívélyes, baráti légkörben folyt le. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja hétfőn fogadta a francia külügyminisztert és eszmecserét folytatott vele az időszerű nemzetközi problémákról, valamint a szovjet—francia viszony kérdéseiről. A találkozóról kiadott hivatalos közlemény megállapítja, hogy a megbeszélés barátságos légkörben folyt le. Brezsnyev—Gomulka találkozó Belorussziában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Október 29-én és 30-án Belorussziában Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB első titkára, K. Mazurov, az SZKP elnökségi tagja, a Minisztertanács elnökének első helyettese, J. Andropov, a KB titkára, és V. Novikov, a KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese megbeszéléseket folytatott Wladyslaw Gomulkával, a LEMP KB első titkárával Józef Cyrankiewicz-csel, a LEMP Politikai Bizottsága tagjával, a Minisztertanács elnökével, Zénón Kliszkóval, a Politikai Bizottság és a KB tagjával, Stefan Jendrychowskival, a Politikai Bizottság tagjával, a tervbizottság elnökével. Az SZKP és a LEMP vezetői a találkozók során kölcsön nősen tájékoztatták egymást a szocializmus, illetve a kommunizmus építésének menetéről, megvitatták a szovjet— lengyel gazdasági és politikai kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit, véleményt cseréltek a jelenlegi európai és nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről. A felek megállapították, hogy a két ország kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Megvitatták e téren a további teendőket és hangoztatták, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság, az SZKP és a LEMP testvéri kapcsolatainak szilárdítása megfelel mind a szovjet és a lengyel nép, mind pedig az egész szocialista közösség érdekeinek, erősíti a béke és a szocializmus erőit. Hangsúlyozták az összes szocialista ország együttműködése további tökéletesítésének és elmélyítésének időszerűségét és jelentőségét. Nyolcórás éjszakai»nál»li«iá» után nincs döntés Algíriáig Valószínűleg elhalasztják az afro—ázsiai csúcskonferenciát A Szovjetunió meghívását általában biztosra veszik Vasárnap éjjel az Algírban tartózkodó afro-ázsiai küldöttségek vezetői több mint nyolcórás tanácskozást tartottak, amelynek napirendjén a leendő csúcskonferencia szavazási módszerének meghatározása, új országoknak — a Szovjetunió, Malaysia, Singapore és néhány legutóbb függetlenné vált ország — az afro-ázsiai tömbbe való felvételére vonatkozó indiai javaslat és a csúcsértekezlet elhalasztásának kérdése szerepelt. A vita középpontjába ez utóbbi probléma került, mert több küldött szerint nincs értelme részletesen foglalkozni az előbbi napirendi pontokkal, amíg az elhalasztás ügyében döntés nem született. A tanácskozáshoz közelálló körök szerint elvben valamennyien hozzájárultak az elhalasztáshoz. A miniszterek, illetve a küldöttségek vezetői a vasárnap éjszakai ülést hétfőn hajnalban, magyar idő szerint 3.40 órakor végleges döntés nélkül felfüggesztették és újabb tanácskozást tűztek ki. A külügyminiszteri értekezlet valószínűleg ma ér véget és mára várják az elhalasztást bejelentő záróközlemény kiadását is. Hírügynökségek ismertetik a vasárnapi tanácskozásról kiszivárgott értesüléseket, amelyek szerint a Szovjetunió meghívására vonatkozó javaslat gyakorlatilag nem ütközött ellenállásba, mellette foglalt állást Algéria, a vendéglátó ország is. Az AFP kommentárja szerint az afro-ázsiai külügyminiszterek tanácskozásának eredménye kompromisszum lesz: a csúcskonferencia elhalasztása és a Szovjetunió meghívása. Egy ilyen kompromiszszum vélemények szerint bebizonyítaná, hogy az Algírban képviselt országok nem vetik alá magukat Pekingbdiktátumának®, de ugyanakkor nem tartják meg az afro-ázsiai csúcsértekezletet Kína és több más állam akarata ellenére. Szaleh miniszterelnél*-helyettes: Indonéziában polgárháborúban Közép-Jáva a fegyveres harcok központja Az Indonéz hadsereg által ellenőrzött Antara hírügynökség vasárnap közölte Suroso őrnagynak, a közép-jávai hadseregparancsnokság szóvivőjének nyilatkozatát. Suroso kijelentette, hogy felfegyverzett kommunista erők megszállás alatt tartanak két nagy körzetet Jáva központi részében. Elmondta, hogy a sziget egész középső részén súlyos helyzet alakult ki a kormánycsapatok számára. Bojolali és Musuk városok között megszakadt az összeköttetés, ebben a térségben napok óta folytatódnak az összetűzések a kormánycsapatok és az Indonéz Kommunista Párt felfegyverzett egységei között. A djakartai rádió hétfőn közölte, hogy Szukarno elnök Közép-Jáva területét katonai törvénykezés alá helyezte azzal az indokolással, hogy ott a feszültség fokozódása a nemzet biztonságát veszélyezteti. Közép-Jáva katonai parancsnoka már a saját hatáskörében a múlt héten elrendelte a statárium bevezetését, s most ezt a rendelkezést Szukarno elnök megerősítette. A rendelkezés hatálya alá esik az AP tudósítója szerint — Djakarta és környéke is. Szaleh miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy Indonéziában »polgárháború folyik®. A hadsereg parancsnoksága a malaysiai határterületekről visszavonja a csapatokat, hogy bevethesse azokat Közép-Jávában. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Indonézia különböző részein tovább folyik a hadsereg kommunistaellenes terrorhadjárata. Az indonéz hadsereg szóvivői beszámolnak arról, hogy kommunistákat vettek őrizetbe Kelet-Jávában, Nyugat-Jávában és Celebesz szigetén. Celebeszen a rendőrség és muzulmán fegyveresek üldözik a kommunistákat, akik a dzsungelbe vették be magukat. Bush sajtóhadjáratot indíttatott de Gaulle ellen A Le Monde szerint Washington feladta a kibékülés reményét Párizsból jelenti az AP. A párizsi Le Monde és a Paris- Presse hétfőn éles hangú cikkben veti az amerikai kormányzat szemére, hogy megszegte Párizs és Washington "hallgatólagos tűzszünetét". A Paris-Presse részletesen beszámol arról, hogy az elmúlt hét péntekjén vezető amentai