Magyar Nemzet, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

.... II;ifi\;ir­­om “• 60 fillér "V,­éT’238 “é” V *;sa»if­­ _________________________________________________________________________________________________________________________________________ A HAZAFIAS jttTT FRONT LAPJA Ki a felelős A telefon másik végén inge­rült hang bizonygatta igazát. »A cikk igenis elfogult volt. Alaptalanul rossz színben tün­tette fel üzemünket és bennün­ket, vezetőket. Évente több száz millió forint nyereséget fizetünk le a népgazdaságnak. Exportterveinket túlteljesítjük. Hogy közben történnek mellé­fogások? Néhány százezer fo­rint elúszik? Előfordul. De nem ez a jellemző munkánk­ra .« Azt nem is állítottuk cik­künkben, hogy jellemző. Csu­pán azt írtuk meg, hogy né­hány százezer forint »elúszott« hanyagságból, hozzá nem ér­tésből. Pontosan meg lehetett állapítani, kiknek a hibájából történt, de a felelősségre vonás­ra csak részben került sor. Az egyik mérnököt saját kérésére gyorsan elengedték a vállalat­tól, egy másik műszakinak új beosztást adtak, fizetésének meghagyásával. Egyedül a cso­portvezető ellen indult bűn­vádi eljárás. Ma már ritkábban találkoz­ni ilyennel, s inkább azokat az eseteket lehetne hosszan sorol­ni, amikor a bűnös mulasztá­sért, a hanyagságból eredő ká­rokért beosztásra való tekin­tet nélkül megtörtént a szi­gorú felelősségre vonás. Meg­győzően vallanak erről azok a példák is, amelyeket a KNEB elnöke hozott fel egyik cikké­ben a napokban. Ezek jó jelek és azon kell lenni, hogy a fe­lelősségre vonás, a kártérítés­re kötelezés hasonlóan követ­kezetes legyen minden eset­ben. Ez azonban nem könnyű feladat. Több oka van ennek. Például az, hogy a felelősség megoszlik egy tucat ember, vagy szerv között. A hiba ki­induló­pontját pedig nehéz megtalálni. Különösen akkor, ha nem is nagyon akarják. Gyakran a hiányosság feltárá­sára hivatott szerv, egyén is ludas a dologban. »Nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Ne vegyük el ennek a szakembernek a kedvét. El­intézzük mi ezt házon belül is­ — mondják néhol. Elintézik, szóban vagy írásban figyel­meztetik, megróják a kárt oko­zót, miközben a másik kezük­kel vállon veregetik. »Ne vedd a szívedre, muszáj megten­nünk, hogy befogjuk a revizo­rok száját.« Ez esetben nem­csak az kifogásolható, hogy a büntetés nem áll arányban az okozott kárral, hanem az is, hogy a dolgozók még erről a minimális felelősségre vonás­ról sem tudnak. Így a közvéle­mény nevelő ereje egyáltalán nem érvényesülhet. Sérti vi­szont az emberek igazságérze­­tét. Az egyik tervezőintézetben pontosan meg lehetett állapí­tani, hogy melyik mérnök rossz munkája következtében dobott ki a beruházó hárommillió fo­rintot. A tervezőintézet igazga­tója széttárta a karját. "Na­­gyon rendes, becsületes ember. Mit tegyünk vele? A tudatos károkozás ténye nem forgott fenn. Két év múlva úgyis nyugdíjba megy.­ Az ügy ilyen a módon való lezárása igen rossz hatással lehet a többi dolgo­zóra. Az emberek látva, hogy társaik, feletteseik megússzák az ilyen dolgokat, nem igye­keznek a lehető legkisebbre csökkenteni a hibás elgondolá­sok, kivitelezések arányát. To­vább folyik a felelőtlen mun­ka, a selejtgyártás, a pénz, az anyag pazarlása. Ennek illuszt­rálására rengeteg területről le­hetne példát felhozni. Sor ke­rült volna-e például 11 milliós pótrendelésre a Bánhidai Erő­mű bővítésénél, ha a keretek túllépése, a határidők elcsú­szása súlyosabb következmé­nyeket vont volna maga után? Még mindig gyakori jelen­ség: amikor az ellenőrző szer­vek némely irányító emberrel szemben felelősségre vonást ja­vasolnak, megindul a mentő­akció. Cikket írtunk néhány fővárosi vendéglátóipari egy­ségnél tapasztaltakról, a köz­pénzzel való pazarló gazdálko­dásról, a társadalmi tulajdon nem kielégítő­­védelméről. A felettes szerv reklamált: a ki­ragadott példákkal rossz szín­ben tüntetjük fel a vállalato­kat, lejáratjuk vezetőiket. Rö­viddel ezután egy vizsgálat tá­masztotta alá kritikánk jogos­ságát. Az ellenőrök ugyanis azt állapították meg, hogy az em­lített vállalatoknál tavaly mintegy háromszáz esetben folyt eljárás társadalmi tulaj­don elleni vétség miatt. A kárt okozók melletti elv­telen kiállást azonban legtöbb­ször »elvi« köntösbe burkol­ják. Rosszul értelmezett hu­manizmusra, vagy az üzem, a vállalat hírnevére hivatkoz­nak, amikor elkenik a hibákat. Felhozzák az egyén múltbeli érdemeit, emberi jó tulajdon­ságait. S természetesen a kár fő előidézőjének a rossz ko­operációt, vagy a szállítási ne­hézséget kiáltják ki, csak ép­pen a hanyag, a nemtörődöm munkát végző embert nem okolják. Ennek pedig a már említett hátrányos következ­ményeken kívül olyan hatása is van, hogy csökkenti az em­berekben a vállalat, a gyár munkája, a közügy iránti ér­deklődést. "­Miért szóljak, miért tárjam fel a hibákat, ha úgyis marad minden a ré­giben­! — hallani itt-ott az üzemekben. Nem is beszélve arról, hogy nemegyszer éppen a bejelentő, a leleplező húzza a rövidebbet. Igyekeznek az ilyen »izgága« emberektől mi­nél előbb megszabadulni, ala­csonyabb beosztásba helyezés­sel figyelmeztetni: maradjon nyugton, ne üsse mindenbe bele az orrát. Nem ötödrendű kérdésről, sze­mélyi ügyekről van tehát szó, hanem politikai-gazdasági éle­tünk fejlődéséről, a demokra­tizmus növeléséről. Ezek érde­kében van szükség a követ­kezetesebb, határozottabb fele­lősségre vonásra azokkal szem­ben, akik rossz munkájukkal százezres, milliós károkat okoznak — még akkor is, ha a­­tudatos károkozás ténye nem forog semm­.* Keserű Ernő A k­ét ország kapcsolatairól és európai problémákról tanácskozott Koszigin a francia külügyminiszterrel A külpolitikai helyzet A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER szovjetunióbeli tárgya­lásai befejeződésükhöz közelednek, s a tanácskozásokról kiadott hivatalos rész-kommünikékből és a Couve de Murville kísére­tében levő újságírók jelentéseiből megítélhető az eszmecsere hordereje. Már most látni, hogy a két ország kapcsolatai szinte ugrásszerűen fognak javulni. Mikojan vasárnap megismételte vendége előtt a de Gaulle-hoz intézett korábbi meghívást. A francia elnök esetleges látogatásának időpontját egyelőre még csak nem is találgatják, azt viszont bizonyosra veszik a francia lapok, hogy Koszigin javaslata értelmében rendszeressé válik a két ország vezetőinek találkozása. Az Aurore szerint innét már csak egy lépés, hogy a Szovjetunió és Franciaország összehangolja politikáját. A francia külügyminiszter szovjetunióbeli tárgyalásainak kezdetekor a derűlátó jóslatok főként arra alapozódtak, hogy az utóbbi időben nagyon jól alakultak a két ország gazdasági kapcsolatai és szorosabbá vált politikusaik személyes érintke­zése. Most viszont már sokkal inkább a világpolitika egyes konkrét kérdéseiben vallott azonos, vagy hasonló álláspontra teszik a hangsúlyt a hírmagyarázók. A leningrádi Pravda Tabouis asszony cikkét közli, amely a közeledés alapját a német problematika hasonló megítélésében jelöli meg. A cikkíró, aki a francia külügyminiszter kíséretében érkezett újságírók között egyike a legtekintélyesebbeknek és saját bevallása szerint 1924 óta krónikása a szovjet—francia kapcsolatoknak, érdekes fejtegetéssel bizonyítja, hogy talán még soha nem volt akkora a hit a két ország közeledésének lehetőségében, mint éppen most. Magyarázatképpen arra a katonai szerződésre utal, ame­lyet 1964 végén kötött az Egyesült Államok Nyugat-Német­­országgal. A szerződés titkos cikkelyei kettős veszélyt rejtenek magukban: egyrészt Bonn előtt megnyílik a lehetőség, hogy politikáját ráerőszakolhatja Nyugat-Európára, másrészt hozzá­juthat az áhított atomfegyverekhez. Tabouis asszony szerint­­az európai egyensúly eme felbillenése ú jeladás volt Párizs szá­mára, hogy erősítse kapcsolatait a Szovjetunióval. A világsajtóban megjelenő kommentárokból látható, hogy a NATO vezető hatalmait mennyire aggasztja Franciaország új külpolitikai orientációja. A Combat hivatkozik a New York Times szombati vezércikkére, amely sürgeti Washington, Lon­don és Bonn összefogását, hogy­­a NATO-t meg lehessen men­teni a degaulleb politikától®. Formális háromhatalmi összefo­gásnak egyelőre ugyan nincs látható jele, de páros diplomáciai erőfeszítések máris történ­nek, hogy egyrészt elszigeteljék de Gaulle-t, másrészt vele szemben erősítsék az NSZK-t. A francia lapok az­t írják, hogy az Egyesült Államok vezetői — Bush, Ball és Bundy — személyesen kérték fel az amerikai lapszerkesztőket, indítsanak támadást a francia politika ellen. Szándékos indiszkrécióval de Gaulle állítólagos németellenes kijelentéseit hozták az újságírók tudomására. S ők meg is ol­tották kampányukat. A Le Monde megjegyzi, hogy ez a sajtó­­hadjárat és hangulatkeltés tulajdonképpen illetéktelen beavat­kozás a francia elnökválasztási küzdelembe. Rendkívül figyelemre méltó az MTI bonni tudósítójának jelentése, amelyből az derül ki, hogy az Erhard-kormány nagy akciót szándékszik kezdeni az atomfegyverek megszerzése érde­kében. A Die Welt washingtoni tudósítója azt állítja, hogy a Johnson-kormány elszánta magát és dűlőre akarja vinni a nyugatnémet atomfelfegyverzés kérdését. Az MTI londoni tudó­sítója, ottani lapvéleményekre hivatkozva úgy véli, hogy Schröder tervezett londoni látogatásakor a Bundeswehr atom­felfegyverzéséhez akar pártfogást szerezni. Egyik-másik vasár­napi lap — például a Sunday Telegraph — máris puhítja a Wilson-kormányt, hogy majdan támogassa ezeket a nyugat­német atomigényeket. Koszigin és Mikojan fogadta a francia külügyminisztert Moszkvából jelenti a TASZSZ: Couve de Murville francia külügyminiszter és kísérete a Szovjetunióban tett körútjáról visszaérkezett Moszkvába. A külügyminiszter Szocsiban va­sárnap Koszigin szovjet kor­mányfővel és Mikojannal, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökével találkozott. Moszkvában közleményt ad­tak ki Couve de Murville és Koszigin megbeszéléseiről. E szerint a két államférfi meg­vitatta a nemzetközi helyzet kérdéseit, így az európai problémákat is, továbbá a szovjet—francia kapcsolatos kérdéseit. Az eszmecsere szí­vélyes, baráti légkörben folyt le. Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Szovjetunió Legfelső­ Tanácsa elnökségének tagja hétfőn fogadta a francia kül­ügyminisztert és eszmecserét folytatott vele az időszerű nemzetközi problémákról, va­lamint a szovjet—francia vi­szony kérdéseiről. A találkozó­ról kiadott hivatalos közle­mény megállapítja, hogy a megbeszélés barátságos lég­körben folyt le. Brezsnyev—Gomul­ka találkozó Belorussziában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Október 29-én és 30-án Belo­russziában Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB első titkára, K. Mazurov, az SZKP elnökségi tagja, a Minisztertanács el­nökének első helyettese, J. Andropov, a KB titká­ra, és V. Novikov, a KB tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese megbeszéléseket folytatott Wladyslaw Gomul­kával, a LEMP KB első titká­rával Józef Cyrankiewicz-csel, a LEMP Politikai Bizottsága tagjával, a Minisztertanács el­nökével, Zénón Kliszkóval, a Politikai Bizottság és a KB tagjával, Stefan Jendrychows­­kival, a Politikai Bizottság tagjával, a tervbizottság elnö­kével. Az SZKP és a LEMP veze­tői a találkozók során kölcsön nősen tájékoztatták egymást a szocializmus, illetve a kom­munizmus építésének meneté­ről, megvitatták a szovjet— lengyel gazdasági és politikai kapcsolatok további fejleszté­sének kérdéseit, véleményt cseréltek a jelenlegi európai és nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom kérdéseiről. A felek meg­állapították, hogy a két ország kapcsolatai eredményesen fej­lődnek. Megvitatták e téren a további teendőket és hangoz­tatták, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság, az SZKP és a LEMP testvéri kapcsolatainak szilárdítása megfelel mind a szovjet és a lengyel nép, mind pedig az egész szocialista közösség ér­dekeinek, erősíti a béke és a szocializmus erőit. Hangsú­lyozták az összes szocialista ország együttműködése továb­bi tökéletesítésének és elmé­lyítésének időszerűségét és je­lentőségét. Nyolcórás éjszakai­­»nál»li«iá» után nincs döntés Algíriáig Valószínűleg elhalasztják az afro—ázsiai csúcskonferenciát A Szovjetunió meghívását általában biztosra veszik Vasárnap éjjel az Algírban tartózkodó afro-ázsiai kül­döttségek vezetői több mint nyolcórás tanácskozást tartot­tak, amelynek napirendjén a leendő csúcskonferencia szava­zási módszerének meghatáro­zása, új országoknak — a Szovjetunió, Malaysia, Singa­­pore és néhány legutóbb füg­getlenné vált ország — az afro-ázsiai tömbbe való fel­vételére vonatkozó indiai ja­vaslat és a csúcsértekezlet el­halasztásának kérdése szere­pelt. A vita középpontjába ez utóbbi probléma került, mert több küldött szerint nincs ér­telme részletesen foglalkozni az előbbi napirendi pontokkal, amíg az elhalasztás ügyében döntés nem született. A ta­nácskozáshoz közelálló körök szerint elvben valamennyien hozzájárultak az elhalasztás­hoz. A miniszterek, illetve a küldöttségek vezetői a vasár­nap éjszakai ülést hétfőn haj­nalban, magyar idő szerint 3.40 órakor végleges döntés nélkül felfüggesztették és újabb tanácskozást tűztek ki. A külügyminiszteri értekezlet valószínűleg ma ér véget és mára várják az elhalasztást bejelentő záróközlemény ki­adását is. Hírügynökségek ismertetik a vasárnapi tanácskozásról ki­­szivárgott értesüléseket, ame­lyek szerint a Szovjetunió meghívására vonatkozó javas­lat gyakorlatilag nem ütközött ellenállásba, mellette fog­lalt állást Algéria, a vendég­látó ország is. Az AFP kommentárja sze­rint az afro-ázsiai külügymi­niszterek tanácskozásának eredménye kompromisszum lesz: a csúcskonferencia elha­lasztása és a Szovjetunió meg­hívása. Egy ilyen kompromisz­­szum vélemények szerint be­bizonyítaná, hogy az Algírban képviselt országok nem vetik alá magukat Peking­bdiktátu­mának®, de ugyanakkor nem tartják meg az afro-ázsiai csúcsértekezletet Kína és több más állam akarata ellenére. Szaleh miniszterelnél*-helyettes: Indonéziában polgárháború­ban Közép-Jáva a fegyveres harcok központja Az Indonéz hadsereg által ellenőrzött Antara hírügynök­ség vasárnap közölte Suroso őrnagynak, a közép-jávai had­seregparancsnokság szóvivőjé­nek nyilatkozatát. Suroso ki­jelentette, hogy felfegyverzett kommunista erők megszállás alatt tartanak két nagy kör­zetet Jáva központi részében. Elmondta, hogy a sziget egész középső részén súlyos helyzet alakult ki a kormánycsapa­tok számára. Bojolali és Mu­­suk városok között megsza­kadt az összeköttetés, ebben a térségben napok óta folytatód­nak az összetűzések a kor­mánycsapatok és az Indonéz Kommunista Párt felfegyver­zett egységei között. A djakartai rádió hétfőn közölte, hogy Szukarno elnök Közép-Jáva területét katonai törvénykezés alá helyezte az­zal az indokolással, hogy ott a feszültség fokozódása a nem­zet biztonságát veszélyezteti. Közép-Jáva katonai parancs­noka már a saját hatáskörében a múlt héten elrendelte a sta­tárium bevezetését, s most ezt a rendelkezést Szukarno elnök megerősítette. A rendelkezés hatálya alá esik­­ az AP tu­dósítója szerint —­ Djakarta és környéke is. Szaleh miniszterelnök-he­lyettes kijelentette, hogy In­donéziában »polgárháború fo­lyik®. A hadsereg parancsnok­sága a malaysiai határterüle­tekről visszavonja a csapato­kat, hogy bevethesse azokat Közép-Jávában. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Indonézia különböző részein tovább fo­lyik a hadsereg kommunista­ellenes terrorhadjárata. Az in­donéz hadsereg szóvivői be­számolnak arról, hogy kom­munistákat vettek őrizetbe Kelet-Jávában, Nyugat-Jává­ban és Celebesz szigetén. Ce­le­bes­zen a rendőrség és mu­zulmán fegyveresek üldözik a kommunistákat, akik a dzsun­gelbe vették be magukat. Bush sajtóhadjáratot indíttatott de Gaulle ellen A Le Monde szerint Washington feladta a kibékülés reményét Párizsból jelenti az AP. A párizsi Le Monde és a Paris-­ Presse hétfőn éles hangú cikk­ben veti az amerikai kormány­zat szemére, hogy megszegte Párizs és Washington "hallga­tólagos tűzszünetét". A Paris-Presse részletesen beszámol arról, hogy az elmúlt hét péntekjén vezető ament­ai

Next