Magyar Nemzet, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

2 mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma, ki is használják saját céljaik érdekében és nemcsak propagandájukban. A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrészben léteznek szocialista államok, amelyek más-más gazdasági alapról indultak, és ma a fejlettség különböző fokán állnak, amikor a kommunista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a kapitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyetlen üldöztetések közepette, harcol, természetszerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vélemények alakulnak ki, és nézeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan, a marxista—leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk minden olyan vitának, amelyben sértő jelzőkkel, címkékkel és frázisokkal dobálóznak. — A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vitás kérdést és minden vitát az internacionalizmus szellemében feltétlenül alá kell rendelni az imperializmussal, az osztályellenséggel szembeni akcióegység érdekeinek. Különösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országok mindegyike biztosította szolidaritásáral harcoló vietnami testvéreinket, és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egységben és még összehangoltabban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz. KÉRDÉS: Mindent egybevet▼e, hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresszió visszaszorítását, egy szóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkés államok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibevételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit háromnégy évvel ezelőtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniük hidegháborús politikájuk-fájdalmas újraértékelését. — Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált. — Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények között végzett munkájáról is, a parasztemberekről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobban összeforr a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális életünk gazdagodott. KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt. Hogyan értékelhetők eredményeink és melyek 1966-ban főbb népgazdasági feladataink? VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965- ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről, ezért csak előzetes adatok alapján szólhatok e kérdésekről. — A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 —14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben —, növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom, a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult . Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem új létszámmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértük. Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell veni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életet Eiwandl is számottevően emelkedett , mindezt nehéz körülmények, egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósították meg. A gazdasági munka javulását 1965-ben a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966- os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy keresőre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet 3,5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oka és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni: már az is jelentékeny eredmény, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és ismét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szocialista országhoz. — A valamivel lassúbb fejlődési ütemben — amely ütemért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kifejeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet, amelyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond a külterjes gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevonása, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyiségi növelése volt nagymértékben a jellemző. Folytatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a soron levő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség hajszolása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaságvezetési módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk. KÉRDÉS: a különböző szerkesztőségekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendő-e, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk? VÁLASZ: A szobán forgó ár- és bérintézkedések közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntést^L.,vitatkoznak. fifHál sja$rt,,j». .beszélni kell, hogy elősegítsük a tisztázást. ! ' — Mint mondottam, érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az egyéb intézkedések közül kiragadott áremelésekmagyarázatába* már bekapcsolódtak a dolgozók olyan **•védelmezői* és olyan lakosok", a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akik korábban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektásokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia. — Nehogy bárki is azt higygye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új ,kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmegegyezéssel kialakított illemszabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget illeti: ne azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocializmust és mi fáj a munkásnak, akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Magyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. — Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyítja, hogy az ár- és bérintézkedések, az ebből következő állami bevételek és kiadások kiegyenlítik egymást. Ezen felül az 1966. évi népgazdasági terv reálbér-növekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a tervszámítások szerint 2,1 százalékkal, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összességére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családokat az intézkedések, a körülményektől függően különbözően kedvezően vagy kedvezőtlenül érintik, s a családok egy részének reáljövedelmét kisebb-nagyobb mértékben kétségtelenül csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedezte az előállítási költséget, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonatkozó döntést. Az emberek általában azért értik meg nehezebben az elhatározott áremelések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos —, ha ezekről a körülményekről már korábban többet beszélünk. — Miből támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövedelemből, amelyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen, azokkal a pénzösszegekkel, amelyeket az árak támogatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók összbéralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fogyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek elosztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igazságosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és feszültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy család— és alacsony a szükséges bízernescédésekbőladódó sfertiek legalább részbeni ésteszszílyozása. • De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az öszszegszerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint, vagyis aki többet ad munkájával a társadalomnak, az annak arányában többet is kapjon a javakból. Bízunk abban, dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan észrevételek is, hogy ezek az intézkedések a falu javára és a város kárára oldják meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire gondolnunk kell, az, hogy államunk legfőbb politikai alakja a munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt, hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával, helyes politikával, 1957-től kezdve jelentősen megerősítettük a munkás-paraszt szövetséget. Ezt, a munkás-paraszt szövetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmények között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tudnám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, törekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosítottabb életkörülmények vonzzák őket Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átlagos életkorban ne öregedjen tovább. Az olyan felszínes megállapítások, melyek szerint a város kárára oldjuk meg a problémákat, nagyon is szubjektívek, hangulati elemeket tartalmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az országban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész munkásosztályt vagy az egész értelmiséget egy-egy helytelenül viselkedő munkás- vagy értelmiségi ember magatartása szerint, úgy nem lehet a mezőgazdaságban dolgozókról, a termelőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzérkedő falusi ember alapján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sokszor idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorgalommal dolgozik. KÉRDÉS: Miben foglalná öszsze Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt állnak és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk, és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinknek, amelyeknek az élen kell járniuk, párttagságunknak, amelynek példát kell mutatnia. A KPM Útügyi Főigazgatósága részleteiben is kidolgozta az ország úthálózatának 1966. évi fejlesztési és felújítási programját Az új esztendőben 450 kilométer hosszúságban, mintegy 180 út korszerűsítését fégák el. A munkálatok költségigénye kereken egymilliárd forint. Dr. Kozáry István, az Útügyi Főigazgatóság vezetője hangsúlyozta, hogy az úthálózat korszerűsítésekor elsősorban a biztonságosabb, gyorsabb közlekedés feltételeit igyekeznek megteremteni. Ahol arra csak lehetőség van, korrigálják az éles kanyarokat. A korszerűsítés kapcsán az utak nagy részét aszfalttal burkolják, és a nagy forgalmú útszakaszokat szélesítik. A program érinti a főhálózat nagy részét és felöleli az alsóbbrendű útvonalak hosszú sorát. Az 1966. évi munkaterv alapján folytatják a balatoni 7. számú főútvonalon a munkálatokat, amelyre 80 millió forintot költenek. Martonvásár—Siófok között befejeződik, Balatonföldvár után pedig megkezdődik a főútvonal újabb szakaszának korszerűsítése. Folytatják Kecskemét— Szeged között az 5-as számú főútvonal építését és a jelenlegi 5,5 méteres burkolatot 7 méterre szélesítik. Röszkénél korszerűsítik a határátkelési útszakaszt. Megkezdődik az új esztendőben a 4-es számú főútvonal felújítása, amelyet Budapest—Szolnok között 5,5 méterről szintén 7 méterre szélesítenek. Átépítik a hajdúszoboszlói átkelési szakaszt és a főútvonal debreceni bevezető szakaszát is. Budapest—Aszód között a 3-as számú főútvonal felújításának munkálatait szintén megindítják. Miskolc bejáratánál hozzákezdenek a hejőcsabai közúti aluljáró építéséhez és az útszakasz korszerűsítéséhez. Erre a munkára 45 millió forintot irányoztak elő. Fejlesztik Tatabánya—Tata között az E 5-ös nemzetközi útvonalat. A Tata—Almásfüzitő között megfelelő csatlakozást létesítenek a győri országútra. Kezdetét veszi Komárom—Győr között az 1-es főútvonal felújítása. A program szerint megindul a 84-es főútvonalon Sopron—Balatonederics között az újjáépítés. Nagyrészt teljesen új nyomvonalon, a telepítések elkerül— Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait, a marxista-leninista eszméket, szervezzék és tömörítsék szövetségeseinket, a párton kívüli tömegeket, pártunk politikájának szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron levő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bérintézkedések okainak és céljainak helyes magyarázata. Párttagságunknak mindenekelőtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a döntő feltétele —, hogy ezek az intézkedések egy átgondolt koncepció részei, amely — eddigi politikánkhoz híven — a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja, hogy az eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocialista építésben, mind az életszínvonal emelésében. Bátorítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlanok. Engedjék meg, hogy éljek az alkalommal és ezúton köszöntsem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép ügyének állhatatos szolgálatában A Központi Bizottság és a magam nevében jó egészséget, a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt kívánok párttagságunknak, a Hazafias Népfrontba tömörült hű szövetségeseinknek, munkásosztályunknak, egész népünknek. 1ésével vezetik majd az új utat, amelyeddig Jánosházáig elkészült, 1066-ban pedig Sümeg felé folytatódik a munka. A Balaton északi partja forgalmának megjavítására, Balatonalmádi környékén a 71-es útvonal korszerűsítését tűzték ki feladatul. Átépítik a 711-es utat is, amely a Balaton északi és déli oldalán biztosítja majd az összeköttetést. A Duna-kanyar egyre növekvő forgalmának javítása érdekében folytatják a 121-es útvonal átépítését a Nógrádverőce és Nagymaros közötti átkelési szakaszon, valamint a Szob—Zebegény közötti részen. Ugyancsak a Duna-kanyar közlekedésének javítását szolgálja majd a Visegrád—Dömös közötti útszakasz korszerűsítése. Megkezdik a 122-es (az új átsorolás szerint 2-es) nemzetközi főútvonal kiépítését Rátságtól Parasapuszta irányába. Ennek az új útvonalnak az igénybevételével sokkal rövidebben bonyolódhat majd le Csehszlovákián át a Varsóba irányuló járműforgalom. Eger átkelési szakaszán a 22-es főútvonal modernizálását végzik el. Befejezik az új esztendőben a szigetvári átkelési szakaszon a 6-os főút városias kiképzését. Az alsóbbrendű úthálózat fejlesztési programjából említésre méltó a 111-es útvonalnak Budapest—Dobogókő irányában a Pomáz—Pilisszentkereszt közötti szakasz újjáépítése. Befejezik a 808-as út Komárom—Kisbér közötti szakaszán a felújítást. Mohács— Nagybaracska között a szigeten keresztül kezdenek új utat építeni. A bekötő úthálózat fejlesztésére 60 millió forintot fordítanak, főleg Somogy, Baranya, Zala megyékben épülnek új bekötő utaik. Háromszáz kilométer hosszúságban, mintegy 50 útvonalon végeznek az aszfaltburkolaton hengerelést. Ezenkívül 15 millió négyzetméter makadámutat portalanítanak. Az útkorszerűsítési munkálatokat a lehetőség szerint úgy végzik el, hogy ne okozzon nagyobb nehézséget a forgalomban. Lehetőleg fenntartják a forgalmat az építés ideje alatt is az érintett útszakaszokon és csak ott terelik el a közlekedést, ahol elkerülhetetlen. Gárdonyi Jenő Egymilliárd forint útkorszerűsítésre Hatvanmilliót költenek bekötőutak építésére Ma&ar Nmt .Szombat, 1966. január 1.