Magyar Nemzet, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

... \Lso\;ír Vam/4il ....I wmmmmmmm^————■——■ i ■ ■ . — i ■■ ———■■»■—■ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA l 1 Az MSZMP KB első titkárának beszéde Moszkvából jelenti a TASZSZ és az MTI. Csütörtökön, ma­gyar idő szerint délelőtt 8 óra­kor a Kremlben megnyílt az SZKP XXIII. kongresszusának harmadik munkanapja. Az ülésen folytatódott az SZKP Központi Bizottsága és a Köz­ponti Revíziós Bizottság beszá­molójának megvitatása. Az ülésen beszédet mondott az MSZMP küldöttségének ve­zetője, Kádár János. Felszóla­lásának szövege a következő: Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Küldöttségünk a Magyar Szocialista Munkáspárt nevé­ben szívből köszönti a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusát. Átadjuk a kong­rsszusnak és a kommu­nizmust építő nagy szovjet népnek a szocializmust építő magyar nép forró, testvéri üd­vözletét és őszinte jókívánsá­gait. . Még nincs ötven éve annak, hogy az orosz proletárok, a cári birodalom elnyomott né­peinek fiai és leányai 1917-ben, Lenin, a bolsevikok szavát kö­vetve felkeltek és kivívták a hatalmat Romokban heverő országban, meggyötört és vér­áztatta földön fogtak hozzá egy új világ, a szocialista tár­sadalom felépítéséhez. Azóta a párt vezette szovjet nép a régi világ romjait eltakarítva, szin­te a semmiből hatalmas gazda­ságot, virágzó kultúrát terem­tett. A Szovjetunió ma a fej­lett tőkés országokat megelőz­ve, élen jár a rakétatechnika, az űrkutatás, az elektronika, valamint a tudomány és az al­kotómunka számos más terü­letén. Az emberiség úttörője A szovjet nép az emberiség úttörőjeként, példátlan nehéz­ségeket leküzdve, tör előre cél­jai felé, s ma már a kommu­nista társadalom megteremté­sén dolgozik. A Szovjetunió hatalmas eredményei méltán vívták ki a haladó emberiség legnagyobb elismerését. Ezen a történelmi úton mér­földkő volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX. és XXII. kongresszusa és nyilván­ Kádár János felszólalása az SZKP XXIII. kongresszusán A külpolitikai helyzet­­ AZ SZKP XXIII. KONGRESSZUSÁNAK HARMADIK napján kibontakozott az eszmecsere legfőbb jellegzetessége, ami valószínűleg már nem változik. Voltaképpen nem is any­­nyira vita folyik a szó klasszikus értelmében, mint inkább ter­melési tanácskozás, magas szintű munkaértekezlet. A felszóla­lásoknak az az alapgondolata, hogy az SZKP Központi Bizott­ságának referátuma helyesen jelöli ki a tennivalókat mind bel-, mind pedig külpolitikai vonatkozásban. Ezt húzta alá nagy tetszéssel fogadott beszédében az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Kádár János. A kongresszus azt tisz­tázza, miként lehet a legjobb feltételeket kialakítani ahhoz, hogy a szovjet nép a kommunizmus építésének magasabb fók­ára lépjen. Az olasz 11 Tempó jegyzi meg, hogy a kongresszus semmi­lyen értelemben nem jelent fordulópontot. A KB referátuma és valamennyi felszólalás az eddigi politika folytatását hang­súlyozza, így a XXIII. kongresszus arra az irányvonalra üti rá a jóváhagyás pecsétjét, amelyet a KB 1964 októberi plénuma alakított ki. A plénumot közvetlenül megelőző időszak referá­tumbeli kritikáját a csütörtöki felszólalók közül többen is to­vábbá részletekkel egészítették ki. Mackevics mezőgazdasági miniszter a tervszerű, racionális fejlesztés és a legkorszerűbb technológia törvényeinek megsértéséből származott káros kö­vetkezményekről beszélt. Podgornij szovjet államfő, az elnök­ség tagja azt fejtegette, hogy a szubjektivizmus felszámolása milyen jótékony hatással volt a szocialista demokrácia fej­lesztésére, ami nélkül — mint mondotta — elképzelhetetlen a kommunizmus építése. Bizonyítás­képpen megemlítette a tör­vényesség szilárdulását, a jogrend tökéletesedését és általában a lenini normák zavartalanabb érvényesülését. Az elmúlt időkről rendkívül mértéktartóan és nagyon tényszerűen beszéltek, az 1964 október előtti negatív jelensé­gekről pedig csak annyiban, amennyiben a haladást ma is gátló tényezők feltárása és kiküszöbölése ezt szükségessé tette. A New York Times, Brezsnyev beszámolóját jellemezve azt hangsúlyozta, hogy az SZKP szemmel láthatólag „nyugodt Ha­józásra­* törekszik. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a megfontolt haladás a megvalósítható célok felé hasznára válik a szovjet népnek és kifejezi az egész emberiség érdekeit. A csütörtöki­­ lápon felszólaló külföldi küldöttek joggal húzták alá, hogy a kongresszus jótékony hatást fog gyakorolni a világpolitika alakulására. Ami a vil­ágpoliti­kára vonatkozó fejtegetéseket illeti, ezekre legfőképpen az jellemző, hogy a békét veszélyeztető je­lenségeket sorolják fel és a helyzet cseppfolyósiságára való tekintettel nemigen bocsátkoznak átfogóbb elméleti általáno­sításokba. A nemzetközi kérdésekben három téma dominált: az Egyesült Államok vietnami agressziója, az NSZK politiká­jának veszélyessége és a nemzetközi munkásmozgalom hely­zete. Washington távol-keleti kalandját és Bonn európai poli­tikáját határozott, kemény szavakkal ítélték el mindazok, akik ezeket a témákat érintették. A nemzetközi munkásmozgalom­mal kapcsolatban, mint általános kívánság fogalmazódott meg ho­gy az egység álljon helyre, de legalább valamiféle akcióegység szülessen Vietnam megsegítésére. A lehetőségeket az egyes felszólalók különbözőképpen ítélték meg. Két dolog­ban azonban egybecsengő vélemények hangzottak el. Az egyik, amit Novotny fogalmazott meg a legfrappánsabban: az egység megsokszorozná a szocialista világ erejét és megnövelné fel­lépésének hatékonyságát. A másik, hogy az SZKP KB helye­sen jár el, amikor szilárd elvi álláspontját rugalmas taktikával párosítja és a legnagyobb türelemmel érvényesíti. Ez a taktika máris meghozta a maga gyümölcsét: a Kínai Kommunista Párton és az Albán Munkáspárton kívül a nemzetközi mun­kásmozgalomnak szinte valamennyi osztaga képviselteti magát a XXIII. kongresszuson, s ezek a pártok az egység legfőbb akadályát a kínai politikában ismerték fel. való új fejlődés kezdete és len­dítő ereje lesz a mostani, XXIII. kongresszus is, amely­nek munkájához sok sikert kí­vánok. A kongresszus bonyolult nemzetközi helyzetben végzi munkáját. Történelmileg az imperializmus hanyatlik, a szo­cialista világrendszer ereje, a népek szabadságharca, a világ kommunista pártjainak és ha­ladó mozgalmainak befolyása növekszik. Ugyanakkor a nem­zetközi helyzet éleződik, mert a vesztüket érző imperialisták fokozzák agresszióikat, külö­nösképpen az észak-amerikai imperializmus, amely durva támadások sorozatát követte és követi el a dél-vietnami nép és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ebben a helyzetben éberség­re, az imperialistaellenes erők összefogására, Vietnam s más megtámadott népek hatékony megsegítésére van szükség. A világháború megakadályozható Mindezt figyelembe véve, a Magyar Népköztársaság két- és többoldalú megállapodások alapján — állandóan szilárdít­ja egységét és együttműködé­sét mindenekelőtt a Szovjet­unióval, a szocialista országok­kal. Támogatjuk a szocializ­mus és a béke szempontjából oly nagy fontosságú nem­zetközi szervezetek — a Varsói Szerződés Szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa — hatékonyságá­nak növelését. Elítéljük a Vietnam népe el­leni amerikai agressziót, köve­teljük annak beszüntetését, segítjük az agresszió ellen har­coló vietnami testvéreinket, s az imperialisták ellen harcoló más népeket. Azt tartjuk, hogy az imperialistákra kudarc vár, a világháború megakadályoz­ható, mert a hatalmas Szovjet­unió, a szocialista országok, a szabadságukért harcoló népek, a világ haladó mozgalmainak együttes ereje legyőzhetetlen. Az imperializmus ellen har­coló forradalmi erőket támo­gatva, a szocialista és kapita­lista országok állami kapcso­latai vonatkozásában fontos­nak tartjuk és változatlanul követjük a békés egymás mel­lett élés politikáját, a szuve­renitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avat­kozás, a kölcsönös előny elvei­nek érvényesítése alapján. A nemzetközi helyzetet bo­nyolítja, a szocializmus előre­haladását fékezi, az imperia­lizmusnak kezére játszik az, hogy jelenleg a szocialista or­szágok, a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységtörekvé­seit szak­adárok akadályozzák. A Magyar Szocialista Munkás­párt, a marxizmus-leninizmus elvei alapján, küzd az álbalol­dali kalandorság, a nacionaliz­mus, a szovjetellenesség, a re­­vizionizmus és minden más ká­ros irányzat ellen és bizton hi­szi, hogy az egység gondolata győzedelmeskedni fog. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja között teljes az elvi és politikai egység, örü­lünk annak, hogy ezt itt, az SZKP XXIII. kongresszusán alkalmunk van ismét kijelen­teni. Megragadva az alkalmat, hogy a teremben minden kon­tinensről jelen vannak a kom­munista világmozgalom képvi­selői, a magyar kommunisták nevében elvtársi tisztelettel kö­szöntjük őket. Mi abban a meggyőződésben vívtuk har­cunkat eddig és folytatjuk a jövőben is, hogy nemzetközi mozgalmunk fő stratégiai irányvonala, amelyet a testvér­pártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete dolgozott ki, helyesnek bizonyult az ed­digiekben is és a világ forra­dalmi erőinek hatékony fegy­vere marad ezután is. Kifejez­zük azt a meggyőződésünket, hogy ha állhatatosan harco­lunk internacionalista egysé­günkért, az eredményes lesz és ezzel szolgáljuk legjobban a szocializmus, a nemzeti füg­getlenség és béke erőinek ügyét. A magyar népi hatalom szilárd A Szovjetunió internaciona­lista segítséget nyújtott a ma­gyar népnek, amikor megsza­badította a hitleri fasisztáktól és háborújuktól, amikor segí­tett az ellenforradalmi felkelés leverésében, amikor segít a bé­kés építőmunkában. A szovjet nép által nyújtott segítség nem volt hiábavaló. Mert igaz, meg­oldandó feladat van nálunk is — és nem kevés —, a legfon­tosabb azonban az, hogy a ma­gyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kulturális munká­ban előre haladunk, a szocia­lista társadalom teljes felépí­tésén dolgozunk sikerrel. A Magyar Népköztársaság belpolitikája a népi hatalom védelmét és erősítését, a szo­cialista demokrácia fejlesztését szolgálja. Változatlanul törek­szünk a szocializmust a nem­zet céljaként elfogadni kész, minden haladó erő tömörítésé­re. A Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot ma az esz­mék és a célok közösségén ala­puló mély barátság, együttmű­ködés, jó szövetségi viszony fűzi össze. Ezek a kapcsolatok nem függnek az időjárástól, nem szezonjellegűek, hanem szilárdak, maradandóak, törté­nelmiek. Pártjaink, orszá­gaink, a szovjet és a magyar nép együtt halad a jövőben is Marx—Engels—Lenin útján, a szocializmus, a kommuniz­mus útján, a végső győzelem felé. Szovjetel­lenes kommunizmus nem létezik Ezekben a napokban a világ közvéleménye, barát és ellen­ség egyaránt, Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szovjetunió Kom­munista Pártja kongresszusá­ra figyel. Az igaz ügyért har­colók, az elnyomottak és meg­támadottak, a békéért aggódók reménnyel és támaszt várva tekintenek a kongresszusra, s ez természetes. Érthető az is, hogy a kommunizmus ellensé­gei gyűlölködve néznek a Szovjetunióra. Viszont külö­nös, hogy manapság olyanok is akadnak, akik „igazi” marxis­ta—leninistának nevezik ma­gukat, ugyanakkor szovjetelle­nes hangulatkeltéssel próbál­koznak. A magyar kommunis­ták azt vallják, hogy az inter­nacionalizmus próbaköve volt mindig, és ma is az a Szovjet­unióhoz való elvi, elvtársi vi­szony. Szovjetellenes kommu­nizmus nem volt, nincs, és nem is lesz sohasem. Ezekre gondol küldöttsé­günk, amikor kijelenti, hogy a magyar kommunisták teljes mértékben és fenntartás nél­kül szolidárisak szovjet elv­tár­saikkal. Meghallgattuk a Köz­ponti Bizottság beszámolóját, amelyet Brezsnyev elvtárs adott elő. Küldöttségünk egyet­ért az abban kifejtett fő poli­tikai irányvonallal és törekvé­sekkel. Sikert kívánunk test­vérpártunknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a kongresszus határozatainak végrehajtásá­hoz, az ötéves téli­ megvalósí­tásához. Éljen a Szovjetunió, a szov­jet nép és lenini kommunista pártja! Éljen és legyen mindig erő­sebb a magyar—szovjet barát­ság! Éljen a proletár internacio­nalizmus, a kommunista és munkáspártok egysége! Éljen a kommunizmus és a béke! Kádár János felszólalását több ízben szakította meg a küldöttek tag­sa. A beszéd vé­gén a részvevők viharos taps­sal fejezték ki tetszésüket is segíti. A Szovjetunió politi­kai tekintetben is támogatást nyújt Vietnamnak, helyesli a VDK kormányának és a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí­­tási Frontnak azokat a javas­latait, amelyeket a vietnami probléma rendezésére vonat­kozóan előterjesztettek. Ezután rámutatott, hogy a gyarmatosítók igyekeznek visz­­szaszerezni elvesztett pozíciói­kat, és hangsúlyozta, hogy nem lehet lebecsülni azt a veszélyt, ami ennek következtében a bé­két fenyegeti. Podgornij kijelentette, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége és összefo­gása állandóan az SZKP Köz­ponti Bizottsága figyelmének középpontjában áll, majd ha­zai kérdésekről beszélt. El­mondotta, hogy a Szovjetunió­ban következetesen valóra váltják az SZKP XX. és XXII. kongresszusának határozatait, teljesítik a párt programját. Az SZKP a lenini úton, a kommunista társadalom felépí­­tésének útján vezeti a szovjet népet és ezzel internacionalis­ta kötelességének tesz eleget. A Szovjetunióban végrehaj­tott nagy szociális átalakulások folyamatát nem lehet megmá­sítani. A szónok ezzel kapcso­latban nevetségesnek minősí­tette az SZKP ellenségeinek azt az állítását, hogy a szocia­lista gazdasági élet a kapitaliz­mus irányában fajul el. Ilyen, délibábokkal csupán önmagu­kat áltatják — hangoztatta Podgornij. Az SZKP Központi Bizottsá­ga az 1964 októberében tartott plénumon feltárta azokat a hiányosságokat, amelyek több fontos kérdés szubjektivista kezelési módjából fakadtak. A párt jelentős munkát végzett e hiányosságok megszüntetésére — jelentette ki, majd arról be­szélt, hogy a kommunizmus építése elválaszthatatlan a de­mokrácia fejlesztésétől. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a pártvonal, amely a szovjet demokrácia következetes fej­lesztésére irányul, megmutat­kozik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és a helyi szovje­teknek a tevékenységében is. Az SZKP nagy munkát vég­zett a szocialista jogrend meg­szilárdítására, a személyi kul­tusz káros lerakódásainak fel­számolására, a szovjet tör­vényhozás tökéletesítésére­­■ mondotta. A következő felszólaló Va­­szilij Csernisev, a tengermel­­léki Primorje határterület pártbizottságának első titkára volt Kijelentette: "Bízunk ab­ban, hogy a szovjet és a kínai nép, a két testvérpárt barátsá­ga, összefogása és egysége fel­tétlenül felülkerekedik majd.« Hozzáfűzte, hogy Szovjet-Tá­­vol-Kelet minden dolgozója szívből támogatja az SZKP Központi Bizottságának a Kí­nai Kommunista Párttal való kapcsolatokban követett politi­kai irányvonalát és a Központ­i Bizottságnak a nemzetköz. Alekszej Leonov alezredes, szovjet űrhajós pilóta holnap Budapestre érkezik Alekszej Leonov alezredes, ruszt kormány vendégeként szovjet űrhajós pilóta a Ma­ hazánk felszabadulása 21. Mv­­gyar Szocialista Munkáspárt fordulójának ünnepségeire a­- Központi Bizottsága és a má­­rilis 2-án Budapestre érke­­gyar forradalmi munkás-pa-­zik. A­nn­a •• i | • ttl r csütörtöki ülés A csütörtök délelőtti ülésen elsőnek Anton Kocsinjan, az örmény Kommunista Párt Központi Bizottságának titká­ra szólalt fel. Elmondotta, hogy Szovjet-Örményországba több ezer olyan örmény tért vissza, akit annak idején a sors a haza történelmi hatá­rain túlra vetett, ők most a Szovjetunió teljes jogú állam­polgárai, s tevékenyen részt vesznek az új Örményország építésében. A köztársaság valamennyi dolgozójával együtt Szovjet­­örményország eredményeire méltán büszkék az örmény népnek a világ különböző, kon­tinensein élő fiai. E büszke­ségre minden alap megvan: a hétéves terv időszakában (1959 —1965) a köztársaság nemzeti jövedelme 86 százalékkal, a termelés volumene 90 száza­lékkal emelkedett. Létrejött és gyorsan fejlődik a precíziós mű­szeripar, az elektronika, a rá­dió-elektronika, a számítótech­nika. Szovjet-örményország, a cári birodalom egykor elmara­dott határvidéke, a gazdaság színvonalát tekintve, ma már maga mögött hagyta Európa sok magas fejlettségi szinten álló országát. Az örmény szak­emberek műszaki segítséget nyújtanak a fiatal fejlődő álla­moknak. Az örmény asztrofizi­­kusok, fizikusok, matematiku­sok világszerte elismerést vív­tak ki maguknak. A szubjektivista hibák kijavítása Nyikolaj Podgornij, az SZKP Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja kijelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is békeszere­tő külpolitikát folytat, vissza­veri az agresszorok támadásait, minden lehetőséget felhasznál arra, hogy előbbre vigye a szo­cializmus ügyét. Podgornij elítélte az ameri­kai imperializmusnak a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság és Kuba ellen elkövetett agresszióját és emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió gaz­dasági segítséget nyújt a viet­nami népnek és fegyverekkel

Next