Magyar Nemzet, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
... \Lso\;ír Vam/4il ....I wmmmmmmm^————■——■ i ■ ■ . — i ■■ ———■■»■—■ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA l 1 Az MSZMP KB első titkárának beszéde Moszkvából jelenti a TASZSZ és az MTI. Csütörtökön, magyar idő szerint délelőtt 8 órakor a Kremlben megnyílt az SZKP XXIII. kongresszusának harmadik munkanapja. Az ülésen folytatódott az SZKP Központi Bizottsága és a Központi Revíziós Bizottság beszámolójának megvitatása. Az ülésen beszédet mondott az MSZMP küldöttségének vezetője, Kádár János. Felszólalásának szövege a következő: Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Küldöttségünk a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében szívből köszönti a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusát. Átadjuk a kongrsszusnak és a kommunizmust építő nagy szovjet népnek a szocializmust építő magyar nép forró, testvéri üdvözletét és őszinte jókívánságait. . Még nincs ötven éve annak, hogy az orosz proletárok, a cári birodalom elnyomott népeinek fiai és leányai 1917-ben, Lenin, a bolsevikok szavát követve felkeltek és kivívták a hatalmat Romokban heverő országban, meggyötört és véráztatta földön fogtak hozzá egy új világ, a szocialista társadalom felépítéséhez. Azóta a párt vezette szovjet nép a régi világ romjait eltakarítva, szinte a semmiből hatalmas gazdaságot, virágzó kultúrát teremtett. A Szovjetunió ma a fejlett tőkés országokat megelőzve, élen jár a rakétatechnika, az űrkutatás, az elektronika, valamint a tudomány és az alkotómunka számos más területén. Az emberiség úttörője A szovjet nép az emberiség úttörőjeként, példátlan nehézségeket leküzdve, tör előre céljai felé, s ma már a kommunista társadalom megteremtésén dolgozik. A Szovjetunió hatalmas eredményei méltán vívták ki a haladó emberiség legnagyobb elismerését. Ezen a történelmi úton mérföldkő volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. és XXII. kongresszusa és nyilván Kádár János felszólalása az SZKP XXIII. kongresszusán A külpolitikai helyzet AZ SZKP XXIII. KONGRESSZUSÁNAK HARMADIK napján kibontakozott az eszmecsere legfőbb jellegzetessége, ami valószínűleg már nem változik. Voltaképpen nem is anynyira vita folyik a szó klasszikus értelmében, mint inkább termelési tanácskozás, magas szintű munkaértekezlet. A felszólalásoknak az az alapgondolata, hogy az SZKP Központi Bizottságának referátuma helyesen jelöli ki a tennivalókat mind bel-, mind pedig külpolitikai vonatkozásban. Ezt húzta alá nagy tetszéssel fogadott beszédében az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kádár János. A kongresszus azt tisztázza, miként lehet a legjobb feltételeket kialakítani ahhoz, hogy a szovjet nép a kommunizmus építésének magasabb fókára lépjen. Az olasz 11 Tempó jegyzi meg, hogy a kongresszus semmilyen értelemben nem jelent fordulópontot. A KB referátuma és valamennyi felszólalás az eddigi politika folytatását hangsúlyozza, így a XXIII. kongresszus arra az irányvonalra üti rá a jóváhagyás pecsétjét, amelyet a KB 1964 októberi plénuma alakított ki. A plénumot közvetlenül megelőző időszak referátumbeli kritikáját a csütörtöki felszólalók közül többen is továbbá részletekkel egészítették ki. Mackevics mezőgazdasági miniszter a tervszerű, racionális fejlesztés és a legkorszerűbb technológia törvényeinek megsértéséből származott káros következményekről beszélt. Podgornij szovjet államfő, az elnökség tagja azt fejtegette, hogy a szubjektivizmus felszámolása milyen jótékony hatással volt a szocialista demokrácia fejlesztésére, ami nélkül — mint mondotta — elképzelhetetlen a kommunizmus építése. Bizonyításképpen megemlítette a törvényesség szilárdulását, a jogrend tökéletesedését és általában a lenini normák zavartalanabb érvényesülését. Az elmúlt időkről rendkívül mértéktartóan és nagyon tényszerűen beszéltek, az 1964 október előtti negatív jelenségekről pedig csak annyiban, amennyiben a haladást ma is gátló tényezők feltárása és kiküszöbölése ezt szükségessé tette. A New York Times, Brezsnyev beszámolóját jellemezve azt hangsúlyozta, hogy az SZKP szemmel láthatólag „nyugodt Hajózásra* törekszik. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a megfontolt haladás a megvalósítható célok felé hasznára válik a szovjet népnek és kifejezi az egész emberiség érdekeit. A csütörtöki lápon felszólaló külföldi küldöttek joggal húzták alá, hogy a kongresszus jótékony hatást fog gyakorolni a világpolitika alakulására. Ami a világpolitikára vonatkozó fejtegetéseket illeti, ezekre legfőképpen az jellemző, hogy a békét veszélyeztető jelenségeket sorolják fel és a helyzet cseppfolyósiságára való tekintettel nemigen bocsátkoznak átfogóbb elméleti általánosításokba. A nemzetközi kérdésekben három téma dominált: az Egyesült Államok vietnami agressziója, az NSZK politikájának veszélyessége és a nemzetközi munkásmozgalom helyzete. Washington távol-keleti kalandját és Bonn európai politikáját határozott, kemény szavakkal ítélték el mindazok, akik ezeket a témákat érintették. A nemzetközi munkásmozgalommal kapcsolatban, mint általános kívánság fogalmazódott meg hogy az egység álljon helyre, de legalább valamiféle akcióegység szülessen Vietnam megsegítésére. A lehetőségeket az egyes felszólalók különbözőképpen ítélték meg. Két dologban azonban egybecsengő vélemények hangzottak el. Az egyik, amit Novotny fogalmazott meg a legfrappánsabban: az egység megsokszorozná a szocialista világ erejét és megnövelné fellépésének hatékonyságát. A másik, hogy az SZKP KB helyesen jár el, amikor szilárd elvi álláspontját rugalmas taktikával párosítja és a legnagyobb türelemmel érvényesíti. Ez a taktika máris meghozta a maga gyümölcsét: a Kínai Kommunista Párton és az Albán Munkáspárton kívül a nemzetközi munkásmozgalomnak szinte valamennyi osztaga képviselteti magát a XXIII. kongresszuson, s ezek a pártok az egység legfőbb akadályát a kínai politikában ismerték fel. való új fejlődés kezdete és lendítő ereje lesz a mostani, XXIII. kongresszus is, amelynek munkájához sok sikert kívánok. A kongresszus bonyolult nemzetközi helyzetben végzi munkáját. Történelmileg az imperializmus hanyatlik, a szocialista világrendszer ereje, a népek szabadságharca, a világ kommunista pártjainak és haladó mozgalmainak befolyása növekszik. Ugyanakkor a nemzetközi helyzet éleződik, mert a vesztüket érző imperialisták fokozzák agresszióikat, különösképpen az észak-amerikai imperializmus, amely durva támadások sorozatát követte és követi el a dél-vietnami nép és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ebben a helyzetben éberségre, az imperialistaellenes erők összefogására, Vietnam s más megtámadott népek hatékony megsegítésére van szükség. A világháború megakadályozható Mindezt figyelembe véve, a Magyar Népköztársaság két- és többoldalú megállapodások alapján — állandóan szilárdítja egységét és együttműködését mindenekelőtt a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. Támogatjuk a szocializmus és a béke szempontjából oly nagy fontosságú nemzetközi szervezetek — a Varsói Szerződés Szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — hatékonyságának növelését. Elítéljük a Vietnam népe elleni amerikai agressziót, követeljük annak beszüntetését, segítjük az agresszió ellen harcoló vietnami testvéreinket, s az imperialisták ellen harcoló más népeket. Azt tartjuk, hogy az imperialistákra kudarc vár, a világháború megakadályozható, mert a hatalmas Szovjetunió, a szocialista országok, a szabadságukért harcoló népek, a világ haladó mozgalmainak együttes ereje legyőzhetetlen. Az imperializmus ellen harcoló forradalmi erőket támogatva, a szocialista és kapitalista országok állami kapcsolatai vonatkozásában fontosnak tartjuk és változatlanul követjük a békés egymás mellett élés politikáját, a szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előny elveinek érvényesítése alapján. A nemzetközi helyzetet bonyolítja, a szocializmus előrehaladását fékezi, az imperializmusnak kezére játszik az, hogy jelenleg a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységtörekvéseit szakadárok akadályozzák. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a marxizmus-leninizmus elvei alapján, küzd az álbaloldali kalandorság, a nacionalizmus, a szovjetellenesség, a revizionizmus és minden más káros irányzat ellen és bizton hiszi, hogy az egység gondolata győzedelmeskedni fog. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között teljes az elvi és politikai egység, örülünk annak, hogy ezt itt, az SZKP XXIII. kongresszusán alkalmunk van ismét kijelenteni. Megragadva az alkalmat, hogy a teremben minden kontinensről jelen vannak a kommunista világmozgalom képviselői, a magyar kommunisták nevében elvtársi tisztelettel köszöntjük őket. Mi abban a meggyőződésben vívtuk harcunkat eddig és folytatjuk a jövőben is, hogy nemzetközi mozgalmunk fő stratégiai irányvonala, amelyet a testvérpártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete dolgozott ki, helyesnek bizonyult az eddigiekben is és a világ forradalmi erőinek hatékony fegyvere marad ezután is. Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy ha állhatatosan harcolunk internacionalista egységünkért, az eredményes lesz és ezzel szolgáljuk legjobban a szocializmus, a nemzeti függetlenség és béke erőinek ügyét. A magyar népi hatalom szilárd A Szovjetunió internacionalista segítséget nyújtott a magyar népnek, amikor megszabadította a hitleri fasisztáktól és háborújuktól, amikor segített az ellenforradalmi felkelés leverésében, amikor segít a békés építőmunkában. A szovjet nép által nyújtott segítség nem volt hiábavaló. Mert igaz, megoldandó feladat van nálunk is — és nem kevés —, a legfontosabb azonban az, hogy a magyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kulturális munkában előre haladunk, a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk sikerrel. A Magyar Népköztársaság belpolitikája a népi hatalom védelmét és erősítését, a szocialista demokrácia fejlesztését szolgálja. Változatlanul törekszünk a szocializmust a nemzet céljaként elfogadni kész, minden haladó erő tömörítésére. A Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot ma az eszmék és a célok közösségén alapuló mély barátság, együttműködés, jó szövetségi viszony fűzi össze. Ezek a kapcsolatok nem függnek az időjárástól, nem szezonjellegűek, hanem szilárdak, maradandóak, történelmiek. Pártjaink, országaink, a szovjet és a magyar nép együtt halad a jövőben is Marx—Engels—Lenin útján, a szocializmus, a kommunizmus útján, a végső győzelem felé. Szovjetellenes kommunizmus nem létezik Ezekben a napokban a világ közvéleménye, barát és ellenség egyaránt, Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusára figyel. Az igaz ügyért harcolók, az elnyomottak és megtámadottak, a békéért aggódók reménnyel és támaszt várva tekintenek a kongresszusra, s ez természetes. Érthető az is, hogy a kommunizmus ellenségei gyűlölködve néznek a Szovjetunióra. Viszont különös, hogy manapság olyanok is akadnak, akik „igazi” marxista—leninistának nevezik magukat, ugyanakkor szovjetellenes hangulatkeltéssel próbálkoznak. A magyar kommunisták azt vallják, hogy az internacionalizmus próbaköve volt mindig, és ma is az a Szovjetunióhoz való elvi, elvtársi viszony. Szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs, és nem is lesz sohasem. Ezekre gondol küldöttségünk, amikor kijelenti, hogy a magyar kommunisták teljes mértékben és fenntartás nélkül szolidárisak szovjet elvtársaikkal. Meghallgattuk a Központi Bizottság beszámolóját, amelyet Brezsnyev elvtárs adott elő. Küldöttségünk egyetért az abban kifejtett fő politikai irányvonallal és törekvésekkel. Sikert kívánunk testvérpártunknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a kongresszus határozatainak végrehajtásához, az ötéves téli megvalósításához. Éljen a Szovjetunió, a szovjet nép és lenini kommunista pártja! Éljen és legyen mindig erősebb a magyar—szovjet barátság! Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunista és munkáspártok egysége! Éljen a kommunizmus és a béke! Kádár János felszólalását több ízben szakította meg a küldöttek tagsa. A beszéd végén a részvevők viharos tapssal fejezték ki tetszésüket is segíti. A Szovjetunió politikai tekintetben is támogatást nyújt Vietnamnak, helyesli a VDK kormányának és a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak azokat a javaslatait, amelyeket a vietnami probléma rendezésére vonatkozóan előterjesztettek. Ezután rámutatott, hogy a gyarmatosítók igyekeznek viszszaszerezni elvesztett pozícióikat, és hangsúlyozta, hogy nem lehet lebecsülni azt a veszélyt, ami ennek következtében a békét fenyegeti. Podgornij kijelentette, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége és összefogása állandóan az SZKP Központi Bizottsága figyelmének középpontjában áll, majd hazai kérdésekről beszélt. Elmondotta, hogy a Szovjetunióban következetesen valóra váltják az SZKP XX. és XXII. kongresszusának határozatait, teljesítik a párt programját. Az SZKP a lenini úton, a kommunista társadalom felépítésének útján vezeti a szovjet népet és ezzel internacionalista kötelességének tesz eleget. A Szovjetunióban végrehajtott nagy szociális átalakulások folyamatát nem lehet megmásítani. A szónok ezzel kapcsolatban nevetségesnek minősítette az SZKP ellenségeinek azt az állítását, hogy a szocialista gazdasági élet a kapitalizmus irányában fajul el. Ilyen, délibábokkal csupán önmagukat áltatják — hangoztatta Podgornij. Az SZKP Központi Bizottsága az 1964 októberében tartott plénumon feltárta azokat a hiányosságokat, amelyek több fontos kérdés szubjektivista kezelési módjából fakadtak. A párt jelentős munkát végzett e hiányosságok megszüntetésére — jelentette ki, majd arról beszélt, hogy a kommunizmus építése elválaszthatatlan a demokrácia fejlesztésétől. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a pártvonal, amely a szovjet demokrácia következetes fejlesztésére irányul, megmutatkozik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és a helyi szovjeteknek a tevékenységében is. Az SZKP nagy munkát végzett a szocialista jogrend megszilárdítására, a személyi kultusz káros lerakódásainak felszámolására, a szovjet törvényhozás tökéletesítésére■ mondotta. A következő felszólaló Vaszilij Csernisev, a tengermelléki Primorje határterület pártbizottságának első titkára volt Kijelentette: "Bízunk abban, hogy a szovjet és a kínai nép, a két testvérpárt barátsága, összefogása és egysége feltétlenül felülkerekedik majd.« Hozzáfűzte, hogy Szovjet-Távol-Kelet minden dolgozója szívből támogatja az SZKP Központi Bizottságának a Kínai Kommunista Párttal való kapcsolatokban követett politikai irányvonalát és a Központi Bizottságnak a nemzetköz. Alekszej Leonov alezredes, szovjet űrhajós pilóta holnap Budapestre érkezik Alekszej Leonov alezredes, ruszt kormány vendégeként szovjet űrhajós pilóta a Ma hazánk felszabadulása 21. Mvgyar Szocialista Munkáspárt fordulójának ünnepségeire a- Központi Bizottsága és a márilis 2-án Budapestre érkegyar forradalmi munkás-pa-zik. Anna •• i | • ttl r csütörtöki ülés A csütörtök délelőtti ülésen elsőnek Anton Kocsinjan, az örmény Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára szólalt fel. Elmondotta, hogy Szovjet-Örményországba több ezer olyan örmény tért vissza, akit annak idején a sors a haza történelmi határain túlra vetett, ők most a Szovjetunió teljes jogú állampolgárai, s tevékenyen részt vesznek az új Örményország építésében. A köztársaság valamennyi dolgozójával együtt Szovjetörményország eredményeire méltán büszkék az örmény népnek a világ különböző, kontinensein élő fiai. E büszkeségre minden alap megvan: a hétéves terv időszakában (1959 —1965) a köztársaság nemzeti jövedelme 86 százalékkal, a termelés volumene 90 százalékkal emelkedett. Létrejött és gyorsan fejlődik a precíziós műszeripar, az elektronika, a rádió-elektronika, a számítótechnika. Szovjet-örményország, a cári birodalom egykor elmaradott határvidéke, a gazdaság színvonalát tekintve, ma már maga mögött hagyta Európa sok magas fejlettségi szinten álló országát. Az örmény szakemberek műszaki segítséget nyújtanak a fiatal fejlődő államoknak. Az örmény asztrofizikusok, fizikusok, matematikusok világszerte elismerést vívtak ki maguknak. A szubjektivista hibák kijavítása Nyikolaj Podgornij, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja kijelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is békeszerető külpolitikát folytat, visszaveri az agresszorok támadásait, minden lehetőséget felhasznál arra, hogy előbbre vigye a szocializmus ügyét. Podgornij elítélte az amerikai imperializmusnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Kuba ellen elkövetett agresszióját és emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió gazdasági segítséget nyújt a vietnami népnek és fegyverekkel