Magyar Nemzet, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

2 kommunista mozgalom nehéz­ségeinek leküzdésére tett gya­korlati lépéseit. A délelőtti ülés utolsó fel­szólalója Antanasz Sznecskusz, Litvánia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára volt. Elmondotta, hogy "az imperialista propaganda is­mét felkapja a balti népek úgynevezett felszabadításának elcsépelt kérdését­*. E provo­kációs kampány céljaira fel­használják a litván burzsoá nacionalistákat. A szónok ki­jelentette, hogy a litván nép, amely negyed századdal ez­előtt önként választotta a Szovjetunió minden népével való testvériség útját, vissza­utasítja a tengeren túli ""fel­szabadítók" mesterkedéseit. Szovjet-Litvánia eredményei megmutatják, hogy a gazda­sági és a kulturális életben milyen sikereket érhet el egy nép, amely a szocialista fejlő­dés útjára lépett, és amelyet több mint 25 esztendeje ve­zet a köztársaság pártszerve. Sznecskusz közölte, hogy Lit­vánia ma tizennyolcszor annyi ipari terméket állít elő, mint a burzsoá uralom ide­jén. Az egység megsokszorozná erőnket Üdvözölte a kongresszust Antonin Novotny, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra. Beszédében felhívást tett a nemzetközi kommunista moz­galom tömörítésére, amely a béke és a haladás összes erői­nek alapját képezi. „Azt a po­litikai és erkölcsi támogatást, amelyet a Szovjetunió, a mi köztársaságunk és a többi szo­cialista ország a Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak a védelemhez nyújt, meg kell sokszorozni valamennyi szocia­lista ország, az egész nemzet­közi kommunista mozgalom közös, egységes fellépése út­ján” — jelentette ki. A szocialista államok egysé­ge, a Varsói Szerződés Szer­vezetének további erősítése, az összes forradalmi erők tömö­rítése és közös akciói képesek lennének megállítani a világ­reakció támadását Latin-Ame­­rikában, Ázsiában, Afrikában és Európában — mondotta No­votny. Hangsúlyozta, hogy „az imperializmus agresszív erői a nemzetközi kommunista moz­galomban levő nézeteltéréseket és a szocialista országok egy­ségének hiányát saját ellenfor­radalmi és agresszív terveik megvalósítására használják ki”. Ebben a helyzetben — folytatta — nem állják ki a kritikát azon kísérletek, ame­lyek „a nemzetközi kommunis­ta mozgalommal fenntartott kapcsolatok megszüntetését”, valamint „az imperializmus el­len a többi párttal és ország­gal való közös fellépés eluta­sítását” az „egyik-másik poli­tikai, vagy elméleti kérdésben fennálló nézeteltérésekkel in­dokolják, még ha azok a leg­komolyabbak is”. Egy fittesen segíteni Vietnamot A kongresszuson részt vevő külföldi testvérpártok képvise­lői közül az FKP főtitkára­ is csütörtök délelőtt szólalt fel. Waldeck Rocket kijelentette: Lenin pártjának kongresszusai nagy nemzetközi események­nek számítanak országunkban és az egész világon. ,,A szocia­lizmus sikerei a társadalmi ha­ladás élvonalába helyezték a Szovjetuniót” — mondotta. A dolgozók és a becsületes emberek mindenütt a világon főleg annak örülnek — foly­tatta —, hogy a Szovjetunió a népek békéjének és független­ségének szolgálatába állította hatalmát. Az FKP főtitkára közölte, hogy a francia nép el­ismeréssel adózik a Szovjet­uniónak, amiért olyan nagy támogatásban részesíti az ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népek nemzeti felszabadító mozgalmát, s kiváltképpen a hős vietnami népet. Waldeck Rochet hangsúlyozta, hogy a legújabb események, többek közt a taskenti találkozóval kapcsolatos szovjet tevékeny­ség visszhangja, a Szovjetunió és a szovjet politika világszer­te erősen növekvő tekintélyét bizonyítják. A francia—szovjet jó vi­szony megteremtése — folytat­ta —, megfelel mindkét nép érdekeinek, s egyúttal az euró­pai biztonság és a világbéke érdekeinek is. A francia kom­munisták „nagy megelégedés­sel fogadták azt a hírt, hogy a Francia Köztársaság elnöke el­látogat a Szovjetunióba”. Az FKP főtitkára kijelentet­te, hogy a francia kommunis­ták teljes szolidaritást vállal­nak a Vietnami Dolgozók Párt­jával és a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Fronttal. „Fontos, hogy a békéért és a nemzeti függetlenségért küzdő erők mind tevékenyen támo­gassák a vietnami n­ép hősies harcát és közös erővel lépje­nek fel. Éppen ezért szükség van valamennyi szocialista or­szág, s az összes kommunista- és munkáspárt akcióegységére a vietnami nép megsegítésé­ben” — mondotta. Waldeck Rochet kijelentette, hogy a francia kommunisták a marxista—leninista pártok önállóságáért szállnak síkra, hi­szen mindegyik pártnak magá­nak kell meghatároznia poli­tikáját, országa konkrét felté­teleinek megfelelően és helyze­tének sajátosságaival összhang­ban. „Ugyanakkor azonban, véleményünk szerint, az egész kommunista világmozgalom­nak a marxizmus—leninizmus elveire alapozott, közös fő irányvonalra van szüksége ah­hoz — mondotta —, hogy győ­zelmesen harcolhasson az im­perializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a de­mokráciáért és a szocializmu­sért”. Az FKP főtitkára hangsú­lyozta, hogy a francia kom­munisták kellően értékelik „az SZKP bölcs és szilárd állás­pontját, s az 1957. és 1960. évi nyilatkozatok alapelveinek vé­delmére tett erőfeszítéseit”. A Francia Kommunista Párt nagyon fontosnak tartja, hogy a kommunista pártok fejlesz­­szék kölcsönös kapcsolataik minden formáját. "Egyúttal arra számítunk — mondotta Waldeck Rochet —, hogy ezek a találkozók és eszmecserék előmozdíthatják — s mi éppen ezt szeretnénk — a kommunis­ta pártok új nemzetközi érte­kezletének, megtartásához szük­séges, kedvező feltételek meg­érlelőd­ését." A komm­unista mozgalom nehézségei leküzdhetők Utána Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt fő­titkára szólalt fel. A Szovjet­unió eredményei "rendkívül nagymértékben hozzájárulnak a szocialista világrendszer gaz­dasági, politikai, katonai erejé­nek növeléséhez, jelentősen elősegítik a szocializmus, a vi­lág haladó erői befolyásának növekedését". Az SZKP kongresszusa lel­kesítő perspektívát nyit meg, a­­Szovjetunió további előrehala­dásának, a kommunizmus épí­tésének perspektíváit a szovjet népek javára, a szocializmus és a béke érdekében — mon­dotta Ceausescu. Ezután idéz­te Leonyid Brezsnyev beszá­molójának azt a gondolatát, hogy az SZKP eltökélt szándé­ka továbbra is mindent meg­tenni a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszi­lárdításáért az egyenjogúság, valamennyi párt függetlensé­ge, a belügyekbe való be nem avatkozás, a marxizmus-femi­­nizmus és a szocialista inter­nacionalizmus alapján. Ehhez a megállapításhoz a következőket fűzte hozzá: "Pártunk úgy vélekedik, hogy a kommunista mozgalomban fennálló nehézségek nem le­­küzdhetetlenek, még nincs ké­sőn, hogy valamennyi párt áll­hatatos, felelősségteljes, türel­mes erőfeszítésekkel megaka­dályozza a nézeteltérések fo­kozódását, a szakadás elmé­lyülését, fenntartsa a kommu­nista mozgalom egységét és összeforrottságát." Ceausescu kifejezte a Román Kommunis­ta Pártnak azt a meggyőződé­sét, hogy "azok a közös érde­kek és célok, amelyek a mar­xizmus-leninizmus és a pro­letár internacionalizmus zász­laja alatt egyesítik a kommu­nista pártokat, felülkereked­nek", mert »erősebbek a nézet­­eltéréseknél A román és a szovjet nép között a barátság és a szövet­ség, az elvtársi együttműködés szilárd viszonyai bontakoznak ki, egyre bővülnek a Román Kommunista Párt és az SZKP testvéri kapcsolatai. A szónok kijelentette, hogy a román párt és kormány "erélyesen kö­veteli az Egyesült Államok vietnami imperialista agresz­­sziójának beszüntetését, az összes külföldi csapat kivoná­sát és a genfi egyezmények betartását. Támogatja a viet­nami nép igazságos harcát, amelyet hazája szabadságáért és függetlenségéért vív". Dzsabar Raszulov, a Tadzsik KP Központi Bizottságának el­ső titkára kijelentette, hogy időszerű volt elhatározni a kolhozparasztok­­ III. országos kongresszusának összehívását. A mezőgazdaság fejlesztése a falusi társadalmi viszonyok to­vábbi tökéletesítését igényli, s a kongresszus összehívása le­hetővé teszi majd, hogy széles körűen megvitassák a kolhoz­rendszer további demokratizá­lásának kérdéseit. Közölte, hogy Tádzsikisztán népgazdaságában az utolsó öt év folyamán körülbelül más­­félmilliárd rubelt ruháztak be, többet, mint előzőleg 15 év alatt. Szovjet-Tádzsikisztán gazdasági és kulturális fel­­emelkedése a lenini nemzeti­ségi politika sikerét bizonyítja — jelentette ki. Jelentés A kongresszusi küldöttekről Iván Kapitonov, az SZKP Központi Bizottságának titká­ra előterjesztette a mandátum­vizsgáló bizottság jelentését, amelyet a kongresszus küldöt­tei egyhangúlag jóváhagytak. A mandátumvizsgáló bizottság elnöke közölte, hogy 4620 sza­vazati joggal rendelkező kül­döttet és 323 tanácskozási jog­gal rendelkező küldöttet vá­lasztottak meg a kongresszus­ra. Az SZKP-nak jelenleg 11 673 676 tagja és 797 403 tag­jelöltje van. A kongresszusi küldöttek tehát majdnem 12,5 millió kommunistát képvisel­nek. A küldöttek között 1141 munkás, 554 kolhozparaszt és szovhozdolgozó, 704 vállalati és szovhoz igazgató, valamint kolhozelnök van. Csaknem 350 tudós, továbbá 9 űrhajós, köz­tük Valentyina Nyikolajeva- Tyereskova, valamint 147 író és művész vesz részt a kong­resszuson. Mint Kapitonov közölte, a küldöttek 55 százaléka felsőfo­kú vagy nem teljes felsőfokú képzettséggel rendelkezik. A küldöttek között a nők szám­aránya 23,3 százalék (1154 kül­dött). A kongresszus részvevői a Szovjetunió 59 nemzetiségét és népcsoportját képviselik. A küldöttek 40,2 százaléka 40 év­nél fiatalabb. A 60 éves és idő­sebb küldöttek számaránya csak 3,8 százalék. kedvező változások a mezőgazdaságban A kongresszus csütörtök dél­utáni ülésén Vlagyimir Mac­­kevics mezőgazdasági minisz­ter volt az első felszólaló. Hangsúlyozta, hogy a szocia­lista mezőgazdaság előnyösebb minden más típusú mezőgaz­daságnál. De ezeket az előnyö­ket a leghatékonyabban csak akkor lehet kihasználni, ha szigorúan betartják a tervsze­rű racionális fejlesztés és a legkorszerűbb technológia tör­­vé­­yeit. Mackevics ezzel kapcsolat­ban bírálta "a gazdasági törvé­nyek megsértését és a techno­lógiába való szakértelem nél­küli beavatkozást", amely nem is olyan régen megtörtént és a mezőgazdaság fejlesztési üte­mének csökkenését vonta ma­ga után. Az 1965. évi márciusi plénum határozatai nyomán hozott intézkedések — hangsú­lyozta a mezőgazdasági minisz­ter — rövid idő alatt kedvező irányú változást hoztak a vi­déken. A rendkívül kedvezőt­len időjárási viszonyok és a rossz gabonatermés ellenére a mezőgazdaság össztermelése a múlt évben meghaladta az elő­ző évek termelését. Mackevics megjegyezte, hogy az ötéves terv­ végére az ország szemestermény-hozamát erő­teljesen megnövelik. Elmon­dotta, hogy e feladat teljesíté­sét elősegíti majd az, hogy ren­det teremtenek agronómiai te­kintetben, egyebek között visszaállítják a vetésforgókat, javítják a mezőgazdaság tech­nikai berendezéssel és műtrá­gyával való ellátását és még más intézkedéseket is hoznak. Bonn atomfelfeggy­v­erzése ellen Ezután Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára szólalt fel. Az SZKP XXIII. kongresszusa — jelentette ki — "nagymértékben elősegíti majd a harcot a békéért és a szocializmus további haladá­sáért hazánkban és világszer­te". Az új ötéves tervben ki­tűzött feladatok és a szovjet gazdaság vezetésének tökélete­sebb módszerei, nézetünk sze­rint, új erőt adhatnak a szo­cializmus eszméinek — mon­dotta. Longo ezután világpolitikai kérdésekre tért át. Mint mon­dotta, az Egyesült Államok Vietnam elleni agressziója ar­ra vezethet, hogy az emberi­ség fölött megjelenik egy vi­lágkonfliktus veszélye. Viet­nam népe nincs egyedül, "érté­kes politikai, gazdasági és ka­tonai segítséget kapott és kap a Szovjetuniótól és más szocia­lista országoktól. Vietnam mel­lett nyilvánul meg minden nép forró testvéri szolidaritása". Kijelentette: Olaszországban mi arra törekszünk, hogy ösz­­szefogjanak mindazok, akik síkraszállnak a vietnami hábo­rú beszüntetéséért, a béke fenntartásáért. Beszédét ezután így folytat­ta: Elkerülhetetlen, hogy ne öltsön egész Európát átfogó méreteket a harc az Egyesült Államoknak való mindennemű alárendeltség ellen, Nyugat- Németország bármilyen for­májú atomfelfegyverzése ellen, a fegyverzet csökkentéséért, a fennálló katonai szövetségek megszüntetéséért és egy kol­lektív biztonsági szerződés megkötéséért A munkásmoz­galomnak, a demokratikus erőknek egymás önállóságát tiszteletben tartva arra kell tö­rekedniük, hogy összehangol­ják ez irányú akcióikat és harcukat. Longo sürgette, hogy meg kell teremteni az összes de­mokratikus és békeszerető erők szoros, harcos szolidaritását és egységét "európai és világvi­szonylatban egyaránt, leszö­gezve ezen erők mindegyiké­nek teljes önállóságát és füg­getlenségét, és figyelembe vé­ve azt a tényt, hogy különbö­ző viszony­ok között tevékeny­kednek". A szónok hangsú­lyozta, hogy a szocialista or­szágok nélkül, természetesen nem valósulhat meg a haté­kony európai együttműködés politikája. Minden kommunista és mun­káspárt feladata, hogy az SZKP XX. kongresszusának szellemében kidolgozza magá­nak­ azt az utat, amelyen el akarja érni a szocializmust. Az Olasz Kommunista Párt Tog­liatti vezetésével kidolgozott egy olyan politikát, amely le­hetővé teszi számára, hogy Olaszország viszonyai között "megteremtse a munkásosz­tály, a parasztok és a középré­tegek szövetségét és ilyenfor­mán, a demokrácia valameny­­nyi területen történő szakadat­lan kiszélesítéséért és gazdagí­tásáért vívott harc alapján, megnyerje a szocializmus szá­mára a nép jelentős többségét" — mondotta Longo. A békeharc súlyát a szovjet nép viseli A következő felszólaló, Zeja Nurijev, a baskír területi párt­­bizottság titkára hangsúlyozta, hogy a köztársaság történelmi­leg belátható idő alatt ugrást tett a nyomorból és a jogtalan­ságból gazdaságának és kultú­rájának felvirágoztatása felé. Kijelentette: Baskíria, amely a szovjet kormányzat éveiben a Szovjetunió kőolajiparának egyik jelentős központja lett, 1970-ben 56,57 millió tonna kőolajat termel. A szónok rámutatott, hogy Baskíria példája lelkesítőleg hat külföldi barátainkra, akik azért harcolnak, hogy politi­kailag és gazdaságilag felsza­baduljanak a gyarmati iga alól. Alekszandr Buznyickij uk­rajnai kolhozelnök felszólalá­sában elmondotta, hogy a kol­hozok megerősítésére és a falu kultúrájának emelésére hozott pártintézkedések lehetővé te­szik a város és a falu közötti ellentétek fokozatos leküzdé­sét. Az új ötéves terv — mon­dotta a szónok — nemcsak az anyagi javak gyarapodását hozza magával, hanem a falusi fiatalság szellemi fejlődéséhez is megteremti a legjobb felté­teleket. Alekszandr Buznyickij, aki 14 esztendeje áll kolhoza élén, kijelentette: a kolhozrendszer ereje megtörhetetlen és külföl­di ellenségeink, ideiglenes ne­hézségeinket kihasználva, hasz­talan rágalmazzák a kolhoz— szovhoz-rendszert, amely min­den rágalom ellenére fejlődik és erősödik. Teljes elszigetelődés vár­­ az egységbontókra Todor Z­sivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára kong­resszusi felszólalásában hang­súlyozta, hogy az utóbbi évek­ben végbement nemzetközi változások igazolják az 1950-es és 1960-as moszkvai tanácsko­zásokon levont következtetése­ket, miszerint a világ antiim­­perialista erői, ha egységesek a béke megóvására irányuló törekvésükben és abban, hogy segítsék a népeket a nemzeti felszabadulásért, akkor elég­séges a hatalmuk a demokra­tikus és a szocialista megújho­dásért vívott harcban. A bol­gár küldöttség vezetője aláhúz­ta, hogy a szovjet nép min­denki másnál többet tett a szo­cialista világrendszer gazdasá­gi és katonai hatalmának erő­sítése, a világon végbemenő forradalmi folyamat fejlesztése érdekében. Kijelentette, hogy az emberiségnek a nemzeti és a társadalmi elnyomás alóli felszabadításáért, a nukleáris katasztrófától való megmenté­séért folyó harc alapvető sú­lyát a szovjet nép viseli vál­lán. Zsivkov határozottan sür­gette a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom marxista-leninista egységének szilárdítását. Armando Bart, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kijelentette: a Szovjetunió nagy anyagi és politikai segítsége „értékes hozzájárulás a vietnami nép harcához és példát szolgáltat a proletár internacionalizmus­ra. Senkinek nincs joga vitatni ezt a hozzájárulást”. A szónok felháborodottan ítélte el­ az Egyesült Államok vietnami agresszióját, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság ellen intézett bombatáma- Kuba forradalmi példája A kubai küldöttség vezetője kijelentette: „az amerikai im­perializmus, amely fegyveres támadásokat hajt végre a né­pek ellen, beavatkozik az ál­lamok belügyeibe, nem tudta megakadályozni, hogy Kuba győzelmesen haladjon a szocia­lizmus és a kommunizmus út­ján, nem tudta megakadályoz­ni azt, hogy Kuba forradalmi példává váljék Latin-Amerika számára. Ez azt bizonyítja, hogy nincs olyan erő, amely útját tudná állni a népek szo­cializmusért és kommunizmu­sért vívott harcának”. Hart kijelentette: „különös elismerésünket kívánjuk kife­jezni a Szovjetuniónak azért a segítségért, amelyet országunk védelméhez nyújt nekünk”. A kubai pártküldöttség veze­tője kiemelte a Havannában nemrégiben lezajlott trikonti­­nentális értekezlet jelentősé­gét Az adott történelmi pillanat sürgetően megköveteli, hogy dolgozzuk ki minden forradal­mi erő közös stratégiáját, a legfontosabb kérdéseket ille­tően valósítsuk meg az akció­egységet az imperializmus el­len — mondotta Armando Hart. A kongresszus küldötteinél­, tapsa ismételten félbeszakítot­ta az ezután felszólaló Dolores Ibarrurinak, a Spanyol Kom­munista Párt elnökének beszé­dét. „Az SZKP minden kong­resszusa jó iskola nemcsak a Szovjetunió kommunistái és a szovjet nép számára, hanem minden ország kommunistái számára is” — mondotta Ibar­­ruri. A Spanyol Kommunista Párt elnöke hangsúlyozta, hogy az új szovjet ötéves terv sikeres teljesítése „hatalmas ösztönzi erő lesz a kapitalista országok­ban működő demokratikus és szocialista erők számára. Az ötéves terv győzelme meg fog­ja erősíteni a barátság és együttműködés kötelékeit a szocialista közösség országai között, hozzá fog járulni a nemzetközi kommunista moz­galom fejlődéséhez”. A Spanyol Kommunista Párt nem kíméli erejét — folytatta Dolores Ibarruri —, hogy segít­sen helyreállítani a nemzet­közi kommunista mozgalom egységét. Hangsúlyozta, hogy a spanyol kommunisták hűek a kommunista mozgalom fő irányvonalához, amely kifeje­zést talált az 1957-es és 1960-as nemzetközi értekezletek doku­mentumaiban. Ezzel véget ért a csütörtök délutáni ülés, amelyen Gen­­nagyij Voronov elnökölt. A kongresszus pénteken, moszk­vai idő szerint 10 órakor (ma­gyar idő szerint nyolc órakor) folytatja munkáját. ÜDÜLJÖN JUGOSZLÁVIÁBAN, A KÉK ADRIA PARTJÁN! BIZTOSÍTJUK SZOBÁJÁT! A legszebb tengerparti fürdőhelyeken magán­házaknál, csak szoba, személyenként, naponta elő- és utószezonban: 10,50—14,— Dinár. Fő­szezonban VII—Vili. hó: 11,10—19,50 Dinár. Szállodában, étkezéssel, személyenként, naponta elő- és utószezonban: 50,— — 65,— Dinár. — Főszezonban VII—Vili. hó: 00,------- 90,— Dinár. Igénybevételhez betétlap szükséges Jelentkezés: AZ IBUSZ EGY­ÉNI UTAZÁSOK IRODÁJÁBAN Budapest, VIL. Tanács körút 17—19. ÉS A VIDÉKI IBUSZ-IRODÁKBAN Mi Uj w Vinzpt .Péntek, 1­966. április 1. dásokat, és akcióegységre, a szocialista országok és a nem­zetközi kommunista mozgalom erőfeszítéseinek összehangolá­sára hívott fel az imperializ­mus vietnami agressziója el­len. „Aki nem érti meg, hogy össze kell hangolni az ilyen irányú erőfeszítéseket, arra tel­jes elszigetelődés vár” — mon­dotta. ­ Kádár János találkozott Leonov szovjet űrhajós alezredessel Pirityi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Csütörtökön délben a kong­resszus szünetében Kádár Já­nos és a magyar pártküldött­ség többi tagja találkozott Leonov szovjet űrhajós alez­redessel, aki Magyarországra repül és április 4-én hazánk vendége lesz. — Bármilyen programot szívesen elfogadok, sőt kész vagyok öt napig nem aludni — jelentette ki Leonov, ami­kor Kádár János az iránt ér­deklődött, hogy mit szeretne megnézni Magyarországon. Az­után Leonov pályafutására te­relődött a szó. Elmondotta, hogy húszéves korában, 1956- ban lépett be a pártba. Ami­kor Kádár János megjegyezte, hogy a jövőben majd Komszo­­mol-ajánlás kell ilyen fiatal korban a pártba való felvétel­hez, Leonov elmondotta, hogy 1948 óta tagja a Komszomol­­nak. Márkus Gyula, az MTI ki­küldött tudósítója írja: — örülök, hogy ellátogatha­tok Budapestre és részt vehe­tek az április 4-i ünnepsége­ken — jelentette ki Leonov űrhajós alezredes, a magyar és a szovjet sajtónak adott nyi­latkozatában. — Április 2-án érkezem Magyarországra, ahol hat napot töltök majd, ezúttal másodszor leszek a pestiek vendége, akiknek vendégsze­retetét tavaly már másfél na­pig élveztem. Leonov részt vesz a fel­­szabadulásunk évfordulója al­kalmából rendezett budapesti ünnepségeken, majd látogatást tesz Kaposvárott és Szombat­helyen, s fogadja Kállai Gyu­la, a Minisztertanács elnöke is. Jövő terveiről szólva, Leo­nov elmondotta: "Az idén sze­retnék diplomát szerezni a re­pülőmérnöki akadémián, s közben folytatni felkészülése­met az újabb kozmikus repü­lésekre, mert számomra az a normális állapot, ha a világ­űrben vagyok. Sajnos, az idén már nem vehetek részt űruta­záson". Alelkszej Leonovot 1965. március 18-án lőtték fel a Voszhod—2 űrhajón, amely­nek ő volt a másodpilótája. Az űrhajó második fordulója alatt kilépett kabinjából a vi­lágűrbe, ahol különböző fel­adatok végrehajtásával tíz percet töltött el

Next