Magyar Nemzet, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

[ : (is.. . K. • Magyar Nemzet s~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Tudomány és gyakorlat­ ­„Nincs praktikusabb egy jó elméletnél” — mondotta egy jeles tudós. Tudomány és gya­korlat — vissza-visszatérő két szó, találkozunk vele mint jámbor óhajjal, mint elhatáro­zással, majd pedig mint prog­ram jelenik meg. A kérdés ál­landóan napirenden van, ezzel is bizonyítva, hogy e problé­ma megoldása a modern tár­sadalomnak objektív szükség­­szerűsége. A megvalósításról azonban különböző nézeteket hallhatunk. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a tudo­mány művelése hasznos, egyik alapja a társadalom fejlődé­sének, s törekedni kell, hogy a gyakorlat felhasználja. A né­zeteltérés a realizálás módjá­ban jelentkezik. Hogyan le­hetne ezt a szakszerűség biz­tosításával a legértelmesebben, leghasznosabban megvalósíta­ni? Egyesek szerint a tudósok dolga csupán a tudományos eredmények elérése, mások szerint hathatós segítséggel vé­gig kell kísérniük a folyama­tot a termék megjelenéséig, az értékesítésig. Egy másik nézet, hogy hazánkban az adott fej­lődési szakaszban a máshol el­ért kutatási eredmények repro­dukálását kell előtérbe állí­tani és majdnem minden tu­dományos erőt erre kell össz­pontosítani, hiszen jelentős új tudományos eredmények eléré­sére a kutatóknak csak kis ré­sze képes. Vannak, akik sze­rint csak akkor lehet valóban hasznot hajtó és folyamatos a tudományos eredményeknek a gyakorlatba való átvitele, ha híd köti össze az alapkutatá­sokat a termeléssel, és ez nem más, mint alkalmazott kuta­tás, szerkesztés, fejlesztő tevé­kenység. Egy kétségtelen: századunk­ban a nagy felfedezések alkal­mazása gyorsabb, közvetle­nebb, mint a múltban. Három­­négy évtizeddel ezelőtt 25—30 év is kellett addig, míg az alapkutatástól a technikai al­kalmazásig eljutott a tudomá­nyos eredmény; jelenleg az esetek többségében ez az átfu­tási idő pár évre csökkent. A tudomány történetéből láthat­juk, hogy az egy időben na­gyon elvontnak látszó alapku­tatási eredményeket egy ké­sőbbi időben, a technika fej­lettebb fokán igen eredménye­sen használhatnak fel. Pél­dául, akik annak idején felfe­dezték az algebra bizonyos for­máit a mátrixok és operáto­rok terén, nem látták előre annak hasznosságát és szere­­­pét az akkor még nem létező kvantummechanikában. A fel­fedezés és a hasznosítás idő­szaka közötti időbeli eltérés is fokozza az alapkutatások iránti meg nem értést. Akik csak a ma gyakorlatából és annak szükségleteiből szemlélik a tudományt, hátat fordítanak a holnap gyakorlatának. Hol tar­tanánk ma, ha elődeink is így gondolkoztak volna? Nem vol­na mit reprodukálni. A más országokkal való tu­dományos együttműködés, az integrációs törekvés a tudo­mányban helyes. Hogy csak egy példát említsünk, a dub­­nai Atomkutató Központ olyan lehetőségeket teremt a kísér­leti fizikusok számára, amit itthon nem tudnánk biztosí­tani. De ez nem jelentheti azt, hogy országonként válasszuk szét az alap-, az alkalmazott és az üzemi laboratóriumi ku­tatásokat. Ahogy egy kis or­szág megteremtheti fejlett ipa­rát, illetőleg adottságainak megfelelően az egyes iparága­kat, ugyanúgy megteremtheti — s meg is kell, hogy teremt­se a saját tudományos kuta­tóbázisát a kutatás különböző fokainak megfelelően. Tudo­mányos eredmények reprodu­kálása,, alkalmazása sem kép­zelhető el a problémákat alap­­kutatási szinten értő, művelő kutatók nélkül. Ilyen tudósok a felsőoktatásban is nélkülöz­hetetlenek. Ezzel persze nem ezt akarjuk mondani, hogy egy kis ország mindent egyforma intenzitással kutasson, ez nem is lehetséges, miután ehhez sem anyagi, sem szellemi erő­vel nem rendelkezünk. De az olyan területeken, ahol a fel­tételek adva vannak, vagy ép­pen a társadalom szempontjá­ból szükségesek, a legjobb nemzetközi együttműködés esetén is indokoltak az alap­kutatások, gazdagítva ezzel a saját és a világ tudományát is. A tudomány és a gyakor­lat egysége valójában sokkal bonyolultabb folyamat, mint azt sokan feltételezik. Nagyon tanulságos erre vonatkozóan az utóbbi idők genetikai vi­tája is. A tudósok tényekből és nem téveszmékből vonják le következtetéseiket. Az ered­ményesség érdekében első­sorban is arra kell törekedni, hogy minél sokoldalúbb legyen az információs kapcsolat az elmélettől az alkalmazásig ve­zető úton és fordítva. A probléma lényege vélemé­nyünk szerint az, hogy miképp lehetne hatékonyabbá tenni a kutatást, hogyan lehetne a tu­domány eredményeit erőtelje­sebben, gyorsabban társadal­munk hasznára fordítani. E problémák állandó aktualitása mellett ez a kérdés most a gazdasági mechanizmus re­formjával kapcsolatosan mint szervezési probléma is felve­tődik. Elsősorban nem is arról van szó, hogy új intézményeket lé­tesítsünk — bár erre is nem egy területen szükség lenne —, hanem inkább a meglevő in­tézmények olyan értelmű számbavételéről és adott eset­ben bizonyos profilváltoztatá­sáról, amely meggyorsítaná, szélesebb és szervezettebb ala­pokra helyezné azt az igen bo­nyolult folyamatot, amelyet egy tudományos eredmény az alapkutatástól a gyakorlati felhasználásáig megtesz. Jelenleg is szép számban vannak a magyar tudomány­nak olyan eredményei, ame­lyeket az ipar, a mezőgazda­ság felhasznált. Nem egy olyan intézménye van az Akadémiának is, amely szocialista szerződést kötött egyes iparágakkal, nagyüze­mekkel; igen nagy és évről év­re növekvő számú szabadal­mat, új eljárást jelentenek be, ezek közül ma már sok segí­ti a mezőgazdaságot, az ipart, sőt, ha szerényen is, növeli az ország valutakészletét. Ez azonban nem elégséges, hiszen nagyon sok esetben a kapcso­lat csak véletlen találkozás eredménye. Az együttműködés összehangolására van szükség a kutatások realizálásánál. Az Akadémián a gazdasági mechanizmus reformjáról le­zajlott vitában többen szüksé­gesnek tartották annak meg­oldását, hogy a kutatások bi­zonyos fázisai kövessék egy­mást a kutatóintézmények lép­csőzetes egymásra épülésével. Híd épüljön — ahogy ezt egyik tudósunk mondta —, amely összeköti az alapkutatással fog­lalkozó intézeteket a nagyüze­mekkel. Ez természetesen to­vábbra sem azt jelenti, hogy az alapkutatással foglalkozó intézményekben ne születhes­­sék alkalmazott kutatási vagy akár laboratóriumi eredmény, vagy fordítva. De jellegében az intézmény az egyik vagy a másik kutatási típusnak le­gyen az otthona. A tudomány tervezése lehetővé teszi, hogy a népgazdaságnak és a tudo­mány fejlődésének az igényei együtt szerepeljenek, s ha megvan a kapcsolat, az össze­függés a különböző szintű ku­tatások, illetve intézmények között, akkor hasznothajtóbb lesz a tudományos dolgozók munkája, gyorsabban realizá­lódhat a gyakorlatban, ami alapfeltétele a korszerű terme­lésnek és a sikeres ipari ver­senynek. ,J Antal Jánosné I­jabb áremelés és bérkövetelések Ausztriában A külpolitikai helyzet­ ­ FÖLDRAJZILAG SZÉLESÍTI Washington a vietnami ag­­•**•­ressziót, miután a háború mélységben való kiterjesztése nem hozta meg a kívánt eredményt és az utóbbi napokban fel­tűnően megnövelte az amerikai veszteségeket. A bombatáma­dások a VDK ellen némileg megritkultak, amit a Pentagon és saigoni fiókja a kedvezőtlen időjárással magyaráz. De nyu­gati hírügynökségek ezt a jelenséget a VDK légvédelmének érzékelhető megerősödésével hozzák kapcsolatba. A Hanoi— Haiphong iparvidék felé közelítő támadók MIG-gépek erős el­lenállásába ütköznek és a szovjet gyártmányú vietnami vadász­­repülőgépek súlyos veszteségeket okoznak az amerikaiaknak. A kommentárok feltételezik, hogy az utóbbi időben valamelyest csökkentek azok az akadályok, amelyek késleltették a szocia­lista országokból a VDK-ba irányuló, főleg katonai segítség eljutását rendeltetési helyére. Az eszkalációnak ezért most egy újabb válfaja kerül elő­térbe: a háború kiterjesztése a Vietnammal szomszédos indo­kínai országokra, valamint az Egyesült Államokkal szövetséges kormányok megnyerése, hogy katonailag támogassák az ame­rikai erőfeszítéseket Dél-Vietnamban. A Pentagon kedden be­ismerte, hogy az utóbbi két év során több mint harminc piló­tája zuhant le La­oszban, s egy részük a baloldal hadseregének fogságába esett. A laoszi bombázásokat ugyanazzal indokolják, amivel az észak-vietnamiakat, a dél-vietnami partizánok után­pótlási vonalait szeretnék elvágni. A partizánoknál azonban semmi jele a kifulladásnak, viszont La­oszban a hazafias erők azzal válaszoltak a bombatámadásokra, hogy jó néhány repülő­teret elfoglaltak, amelyeket az amerikai gépek használtak. A háború kiterjesztésének legújabb jele, hogy csaknem ötezer ausztrál katona érkezett Dél-Vietnamba és Thaiföld is ígéretet tett a közvetlen bekapcsolódásra. Washington vonalát jobbról és balról egyaránt bírálják az Egyesült Államokban. Nixon houstoni sajtóértekezletén pél­dául azt követelte, hogy minél előbb katonai győzelmet kell kicsikarni és nem szabad visszariadni a legvégső lépéstől sem. Ezzel szemben Morse szenátor arról beszélt, hogy a béke útjá­nak keresését az eszkaláció azonnali beszüntetésével kell kez­deni. A háború kiterjesztésére irányuló politika ugyanis világ­­háborús veszélyt rejt magában. Jellemző egyébként, hogy Nixon is kénytelen volt elismerni: a vietnami háború egyálta­lán nem népszerű hazájában. Az amerikai agresszió elleni til­takozás olyan emelő lehet, amely felrázza közönyéből a töme­geket és politikai erjedést indíthat el. A tőkés ojságok mun­kásmozgalmáról szóló cikkében a Pravda azt írja, hogy Japán­ban, Franciaországban és Olaszországban, sőt magában az Egyesült Államokban is felfedezhetők egy ilyen fejlődés kez­deti jelei.­­ A NATO VÁLSÁGÁRÓL minden egyes nappal újabb té­­­­nyek kerülnek felszínre. Az már biztos, hogy a szervezet központját össze kell pakolni és el kell vinni Franciaországból. A legújabb hírek szerint az új székhely valahol az NSZK-ban lesz, ámbár tart még az érte való versenyfutás London és Bonn között. Az sem teljesen kizárt, hogy távozni fognak a francia csapatok az NSZK-ból. Bonnban már számolnak ezzel az eshe­tőséggel és a francia minisztertanács szerdai ülése után ennek valószínűsége tovább erősödött. A kabinet üléséről olyan érte­lemben tájékoztatták a sajtó képviselőit, hogy Bonn jegyzékbe foglalt kívánságai teljesíthetetlenek és a nyugatnémet javas­latok alapján nem sok sikerrel kecsegtetnek az esetleges tár­gyalások. A minisztertanácsban beszámolt Couve de Murville buka­resti és szófiai tárgyalásairól. Elhatározták, hogy de Gaulle moszkvai útja előtt a külügyminiszter ismét ellátogat Kelet- Európába. Feltételezhető, hogy az útiprogram összeállításánál szántításba veszik hazánkat is. Franciaország "­keleti orientá­ciója" bizonyára az egyik oka annak, hogy Washington erőtel­jesebben iparkodik Bonnra támaszkodni. Az efféle ellensúly kialakításának szándéka olvasható ki abból a johnsoni inicia­­tívából, amely az NSZK atomfelfegyverzésének meggyorsítá­sára irányul. E terv részleteiről híranyagunkban számolunk be. Klaus nem lát jobboldali veszélyt Ausztriában Miniszterelnöklégi államtitkári kinevezés Strauss ajánlására Bécsből jelenti az MTI. Az osztrák kormány az üzem­­anyagárak literenként 20 gro­­schenes emeléséről szóló tör­vényjavaslatot terjeszt a par­lament elé. A június elsején életbelépő intézkedés a közle­kedés mellett érzékenyen érin­ti az Ausztriában igen elter­jedt olajkályhák tulajdonosait. Nyolcszázezer építő- és fém­munkás már korábban beje­lentett 15 százalékos bérköve­telése után, szerdán nyilvá­nosságra került, hogy a textil- és ruhaipar, valamint az olaj­feldolgozó ipar dolgozói ugyancsak béremelést kíván­nak. Egyidejűleg kell a kor­mánynak a közalkalmazottak régen megígért fizetésemelésé­vel foglalkoznia Az utóbbiak a sajtó szerint 10 százalékot kívánnak. Az osztrák ipar és kereskedelem vezetőinek kö­reiből máris elhangzott a fi­gyelmeztetés, hogy a »túlzott bérkövetelések« az árszínvo­nal további emelkedésére ve­zethetnek, azaz a tőke ismét a vásárlókra kívánja áthárítani terheit. Klaus kancellár kedden este az osztrák televízióban elhang­zott interjújában ismételten megerősítette: Ausztria »­maga értelmezi semlegességét". Né­zete szerint Ausztria közös­piaci társulása annak ellenére, hogy a Szovjetunió más véle­ményen van, összeegyeztethető az államszerződéssel, az oszt­rák semlegességgel. Lehetsé­ges, hogy a Szovjetunió az ed­digieknél erősebb formában ismétli majd meg figyelmezte­tését, de ez sem akadályozza meg Ausztriát abban, hogy azon az úton haladjon tovább, amelyet helyesnek tart és amely megfelel gazdasági ér­dekeinek — mondotta a kor­mányfő. A tévé szocialista ri­portere megemlítette, hogy a néppárti kormány programjá­ban nem jutott eléggé kifeje­ zésre a szélsőjobboldal elíté­lése. Klaus nézete szerint az a mondat, amely az ifjúságnak a megértés, a türelem jegyé­ben való nevelésére vonatko­zik , elegendő. Egyébként a kérdésben a jelenlegi törvé­nyes biztosítékokat ugyancsak elegendőnek találja. A kancellárnak a Habsburg Ottóval kapcsolatos kérdésre adott válasza egyértelműen arra enged következtetni, hogy az új kormány nem kí­vánja megakadályozni Ottó Ausztriába való visszatérését. Klaus szerint az ügy igazság­szolgáltatási kérdés (egy oszt­rák felsőbíróság már három évvel ezelőtt jogosnak ítélte Ottó visszatérését), valamint az útleveleket kiállító hatósá­gok problémája. A kancellár szerint Gruber volt külügymi­niszter, akinek miniszterelnök­ségi államtitkári kinevezése úgy Ausztriában, mint külföl­dön a legnagyobb visszhangot keltette, új munkakörében nem külpolitikai, hanem kizá­rólag belpolitikai feladatokkal foglalkozik majd. A Frankfur­ter Rundschau szerint — mint már jelentettük — a szélső­­jobboldali Gruber Franz Josef Strauss ajánlására került új beosztásába. Több ezer ausztráliai katonát szállítottak Dél-Vietnamba Thaiföld is segítséget ígért az amerikaiak bábkormányának A Sydney nevű ausztráliai csapatszállító hajó szerdán horgonyt vetett a dél-vietnami Vang Tau kikötőjében és part­ra szállított egy 4500 főnyi ausztráliai harci különítményt. A 4500 katona közül 400 sor­katona is van. Ez az első eset, hogy Ausztrália sorkatonákat nagyobb alakulatokban a dél­vietnami frontra küld, miután az ausztráliai kormány beve­zette a sorkötelezettséget. A Da Nang-i kelepce A bangkoki rádió szerdán közleményt ismertetett, amely szerint a thaiföldi kormány katonai segítséget nyújt a dél­vietnami kormánynak a parti­zánok ellen viselt háborúban. Thaiföld egy katonai szállító­hajót, egy őrhajót és két C— 123-as típusú csapatszállító re­pülőgépet küld, eleget téve a saigoni kormány kérésének. A hajókat és repülőgépeket thai­földi személyzet fogja kezelni. A thaiföldi kormány kedd esti ülésén született döntés értel­mében a segítséget két hóna­pon belül elküldik Dél-Viet­namba. Da Nang város közelében dél-vietnami szabadságharco­sok tőrbecsaltak egy katonai alakulatot a szerdára virradó éjjel. Az amerikaiak a "Geor­gia" hadművelet keretében úgynevezett tisztogató hadmű­veletet folytattak és Da Nang­­tól 40 kilométernyire délnyu­gatra átkeltek egy folyón, ami­kor a "bokrok és fák" egy­szerre megelevenedtek, s a nagyszerűen álcázott partizá­nok közvetlen közelből lecsap­tak az ellenségre. Egy sebesült amerikai őrmester, akit később sikerült kimenteni a front mö­gé, újságíróknak elmondotta, hogy teljesen gyanútlanul vo­nult előre, amikor közvet­lenül az orra előtt "felállt egy bokor és rápuskázott". A "tisz­togató akcióban" részt vevő másik amerikai alakulatra ak­navetővel tüzeltek a partizá­nok és súlyos veszteségeket okoztak neki. Közelharcba keveredtek az amerikaiak a felszabadító erőkkel egy másik összecsa­pásban is, amely Saigontól né­hány kilométernyire nyugatra zajlott le. Itt egy amerikai szárazföldi egység szenvedett súlyos veszteségeket. Több mint 300 bevetés Szerdán az amerikai hadi­­tengerészet vadászbombázói ismét támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, de az alacsony felhőzet, a to­vábbra is rossz látási viszo­nyok­ miatt kisebb mértékben, mint szokták. A támadó gé­pek Hanoitól délre egy part­menti sávot bombáztak. A partizánok feltételezett dzsungel-állásai ellen lényege­sen nagyobb szabású légiak­ciókat hajtottak végre. A há­rom fegyvernem gépei össze­sen 301 bevetésen jártak Dél- Vietnam fölött és B—52-es tí­pusú óriásgépek is részt vet­tek a feltételezett utánpótlási vonalak bombázásában. Lélektani hadjárat a VDK ellen A VDK elleni amerikai légi­agresszióval egyidejűleg az Egyesült Államok lélektani háborút is visel a demokrati­kus Vietnam ellen — jelentet­te ki a vietnami nemzetgyűlés legutóbbi ülésén Hoang Quoc Viet, a VDK főügyésze. Beszé­dének szövege a szerdai Nhan Dánban jelent meg. A főügyész elmondotta, hogy az amerikai imperialisták di­­verzánsokat, kémeket dobnak át a demokratikus Vietnamba, azzal a feladattal, hogy dezor­­ganizálják a hátországot és akadályokat gördítsenek a szo­cialista építés útjába. Az elő­adó hangsúlyozta: a demokra­tikus Vietnam dolgozóinak ébereknek kell lenniük, hogy megakadályozzák a felforgató tevékenységet végző provoká­torok munkáját. Franciaország megnehezíti légitere használatát a NATO számára A korlátozás az amerikaiak ellen irányul Párizsból jelenti a Reuter és az AP. Franciaország értesí­tette főbb NATO-partnereit: június elsejétől havonta kér­niük kell a francia kormány­tól, hogy engedélyezze katonai repülőgépeik átrepülését Fran­ciaország felett, vagy leszállá­sát az ország területén. Ko­rábban az engedélyezés az év végén csaknem­ automatikusan történt és az engedély egy egész évre szólt Az új francia döntés, amely szerves része de Gaulle tábor­nok tervének, hogy Franciaor­szág kilép a NATO-ból, fő­ként az Egyesült Államokat sújtja. Az amerikai légierő ugyanis körülbelül százezer repülést hajt végre évente Franciaország felett Franciaország az új rend értelmében egyhónapos előze­tes figyelmeztetés után bár­melyik NATO-országtól meg­vonhatja a jogot, hogy francia terület felett átrepüljenek gé­pei.

Next