Magyar Nemzet, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-10 / 136. szám
*Mü rti/av Mnm mi .. " '“,ar Iling yül rH iu/A i A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 41 A közérdek szolgálatában mindig vidám mérnökből áradt a kedvetlenség, amikor a népi ellenőrzés helyiségébe belépett. Aktatáskájából iratköteget vett elő és az asztalra téve azt mondta: »Ha ebben az ügyben nem lesz felelősségre vonás és kártérítésre kötelezés, én tovább nem dolgozom, mint népi ellenőr". Egyik fővárosi intézményben vezette a vizsgálatot és számos szabálytalanságot tártak fel az állami vagyon hűtlen kezelésétől a beosztással való visszaélésig, jogtalan prémiumok felvételéig. Elsősorban az igazgatót terhelte a felelősség, akinek érdekében hamar megindult a mentőakció. A felettes szerv részéről jöttek az észrevételek: a népi ellenőröknem jól értelmezték a rendeleteket, nem szabályosan jártak el, egyébként is az igazgató köztiszteletben álló személy, akinek az érdemei mellett eltörpülnek a feltárt szabálytalanságok. Itt tartott az ügy, amikor a vizsgálatot végző népi ellenőrök — látva munkájuk, fáradozásuk semmibevevését, lebecsülését — be akarták adni a lemondásukat. A kerületi népi ellenőrzési bizottság azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és a kerületi párbizottság segítségével végül is sikerült elérni, hogy a vétkesek elnyerjék méltó büntetésüket. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy a népi ellenőrök munkája nem könnyű, nemcsak arra korlátozódik, hogy megállapítsák: hiba, mulasztás történt. Kitartó, kemény harcot kell néha folytatniuk azért, hogy az igazság napfényre kerüljön, meg lehessen személy szerint is állapítani a károkozókat, a szabálytalanságok elkövetőit. Felelősségteljes munka ez, amelyet nem lehet szenvtelenül végezni. Szükség van az igazság szenvedélyes szeretetére és annak mély átérzésére, hogy a nép nevében cselekszenek, a közérdeket védik. A több mint 40 ezer népi ellenőr többségére ezek a jellemvonások már ráillenek. Az évek során kihulltak közülük a felületesen, tessék-lássék módon dolgozók, az akadályok előtt meghátrálók. Ma is elhangzik azonban elég gyakran egy-egy vizsgálattal kapcsolatban: a népi ellenőrök nem járatosak az adott területen, nem ismerik eléggé a törvényeket, előírásokat és éppen ezért megállapításaikat nem lehet elfogadni. A múltban ennek volt is alapja, ma azonban az esetek döntő többségében a felelősség alóli kibújás, a vizsgálati anyag terhelő megállapításainak az elkenése húzódik meg mögötte. Az egyik vidéki, reprezentatív étteremnél a vizsgálat árdrágítást, súlycsökkentést és leltárhiányt állapított meg. Az étterem vezetője így védekezett: -Bosszú van mögötte. A vádak parlagiasan vannak megfogalmazva. Húszéves szakmai gyakorlatom van, főiskolai végzettségem, de rendelkeznek-e ezzel a népi ellenőrök. Több dologban csak a beosztottaim véleményét kérték ki, az enyémet nem. A népi ellenőrök néha valóban vétenek a formaságok ellen, elkövetnek jelentéktelen hibákat a vizsgálat során, amelyeket az érintettek igyekszenek gyorsan megnyergelni. Ez azonban mind kevésbé sikerül. És hiába jó ismerősük egy-két minisztériumi, megyei vagy kerületi vezető, ha vétkesek, hibát követtek el, az esetek többségében nem védik meg őket, nem állnak ki mellettük. A népi ellenőrzési bizottságok nagy része — akár a fővárosban, akár a megyékben tevékenykednek — igen sokat adnak ma már arra, hogy a vizsgált területen otthonosan mozgó, képzett szakembereket küldjenek ki ellenőrizni. Olyan embereket, akik nem élnek vissza hatalmukkal, nem keresik a kákán is a csomót, hanem a segíteni akarás vezérli őket, a tények objektív feltárása. Ennek elismerése fejeződik ki abban, hogy évről évre nő a népi ellenőrzési bizottságok jogköre, s ma már a vétkes egyéneket fel is függeszthetik állásukból. A nagyobb hatáskör pedig nagyobb tekintélyt jelent számukra. Vannak azonban olyan esetek, amikor az ellenőrzés milliós károkat állapít meg, a felelősségre vonás mégis elmarad. Nem voltak vajon elég harcosak a népi ellenőrök, nem indítottak ügyészségi eljárást? Legtöbbször az van emögött, hogy sokan ludasak a dologban és a tucatnyi szerv, intézmény, vállalat úgy lefedezi egymást, hogy lehetetlen megállapítani a felelőst. Szinte képletként lehetne felírni: minél nagyobb a vétkesek köre, annál valószínűbb, hogy megússzák szárazon. Előfordult azonban már olyan eset is, amikor minden kétséget kizáróan bebizonyosodott egy igazgatóról, hogy szabálytalanságot követett el, ez azonban nem zavarta a feletteseit abban, hogy — szinte tüntetőleg — néhány hónap múlva kitüntetésben, jutalomban részesítik. Az ellenőrzés segítő, bajt megelőző szándéka pedig gyakran a gazdasági irányító szervek lassú, nehézkes ügyintézése miatt nem válik valóra. Hiába figyelmeztetnek a népi ellenőrök időben a hibákra, ha az intézkedés, a tettek olyan későn követik azokat, hogy közben a hibakiteljesedik, ezrek, milliók úsznak el. A népi ellenőrzés tekintélyét jelzi, hogy a bejelentők nyílt üldözésével ma már nem lehet „találkozni. Ezt sehol nem néznék el tétlenül. Az ■üldözés burkoltabb, finomabb módja azonban ma is dívik. A magukatsértve érzett" vezetők kiderítik a bejelentő személyét, aztán várnak egykét hónapot, évet, s amikor már mindenki elfelejtette az ügyet, jön az áthelyezés, a felmondás, a besorolás kisebb fizetésű állásba. Vagy ha ezek el is maradnak, akkor is úgy meg tudják keseríteni a bejelentő életét a munkahelyén, hogy ha nem mond fel, előbb-utóbb idegszanatóriumba kerül. Néha az üldözéseknek, a zaklatásoknak még a népi ellenőrök is ki vannak téve, ha a saját vállalatuknál, munkahelyükön is védték a köz érdekét, az igazságot, vezetőikkel szemben. Az ilyen jelenségek és a felelősség eltussolása ellen igen hatásos szer a népi ellenőrök kezében a nyilvánosság. Sajnos, sok helyen még nem élnek vele kellő mértékben. Pedig a közvélemény olyan erő, amely ott is kifejti hatását, ahol a jogszabályok, a törvény cikkelyei már nem alkalmazhatók, meggátolhat minden mentőakciót, »elkenési« kísérletet. S ami szintén nem lebecsülendő: a nyilvánosság fényében a népi ellenőrök még lelkiismeretesebben, még odaadóbban végzik ezt a nagyon hasznos társadalmi munkájukat. Keserű Ernő Erőpróba a Wilson-kormány és a szervezett munkásság között Súlyos helyzet Angliában a matrózsztrájk miatt A külpolitikai helyzet A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGNAK és a Német De- Jemokratikus Köztársaságnak a szocialista internacionalizmus szellemétől áthatott baráti kapcsolatait méltatja az ADN, az NDK hivatalos hírügynöksége, párt- és kormányküldöttségünk közelgő látogatásával kapcsolatban. A hírügynökség megállapítja, hogy a küldöttségek kölcsönös látogatásai mérföldkövek az egyre szorosabbá váló együttműködés útján. Felsorolja és méltatja az eddigi látogatásokat és tárgyalásokat, majd rámutat, hogy Magyarország és az NDK együttműködésének szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt a Walter Ulbricht vezette párt- és kormányküldöttség 1964. évi baráti látogatása, s idézi a látogatásról kiadott közleménynek azt a megállapítását, hogy Európa és a világ békéjének megszilárdítása megköveteli az atomfegyverkezés megakadályozását és Nyugat-Németország revanspolitikájának megszüntetését. A Magyar Népköztársaság által az NDK békepolitikájának nyújtott támogatást bizonyítja a bonni propagandajegyzékre adott legutóbbi magyar válasz is, amely kiemeli, hogy az NDK külpolitikai szerepe a szó legvalódibb erkölcsi és politikai értelmében jóvátétel mindazért a szenvedésért, amit a Hitler-fasizmus Európa és a világ népeinek okozott — fejeződik be az ADN-nyilatkozat. „ A VIETNAMI HAZAFIAK HŐSIESSÉGE és rendíthetetlen kitartása mindjobban kivívja a rokonszenvet és a támogatást a világ minden részén — állapítja meg a Pravda csütörtöki vezércikkében. Az amerikai agresszorok egyre jobban érzik erkölcsi-politikai elszigeteltségüket, s a hazafiak egyre nagyobb sikereket érnek el az intervenciós hadsereg ellen — folytatja a lap, majd rámutat, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország eddig is megadott és a jövőben is meg fog adni minden támogatást Vietnam hős népének. A Pravda felhívja a figyelmet arra, hogy a kialakult helyzet a segítő akciók még szorosabb összehangolását követeli meg, s tömöríteni kell az összes haladó, demokratikus és békeszerető erőket az Egyesült Államok agressziójának mielőbbi megszüntetése végett. A Szovjetunió véleménye szerint a vietnami kérdés megoldásának csak egyetlen útja van:El kell ismerni a VDK és a Délvietnami Nemzeti Felszabadítani Front jogos követeléseit. Az Egyesült Államoknak haladéktalanul be kell szüntetnie bombatámadásait és fegyveres erőit ki kell vonni Dél-Vietnamból. A DNFF-t el kell ismerni a dél-vietnnami lakosság egyetlen törvényes képviselőjének. Az Egyesült Államok kormányának meg kell szüntetni minden beavatkozást Vietnam belügyeibe és tiszteletben kell tartania az 1954-es genfi megállapodásokat" — hangsúlyozza végül a Pravda. A NATO BRÜSSZELI TÁRGYALÁSAINAK befejezése után Couve de Murville, a francia rádiónak és televíziónak adott nyilatkozatában leszögezte, a nyugat-németországi francia csapatok kérdésében létrejött kompromisszum csak a tárgyalások módját és kereteit tisztázta, az alapvető problémákat azonban nem oldotta meg. A tárgyalás hosszú és nehéz lesz — mondotta a miniszter, s egyben leszögezte, nem lehet szó arról, hogy Franciaország visszatérjen, az integráció és az automatikus elkötelezettség rendszeréhez. A francia megfigyelők véleménye szerint Couve de Murville sikerrel védte meg Brüsszelben a francia kormány álláspontját. A francia kormánynak ez az álláspontja szorosan összefügg Párizsnak a Kelet és Nyugat közeledését kereső politikájával. "Franciaország — írja a degaulleista Nation — attól tart, hogy az atlanti integráció akadályozza a kelet-nyugati enyhülést. A francia kormány a reális adottságokból kiindulva, az európai biztonságra és a hidegháború felszámolására törekszik." Az angol matrózok a „végsőkig harcolnak” Több mint 800 hajó vesztegel az angol kikötőkben Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Csütörtök reggel Wilson miniszterelnök elnökletével összeült a brit kabinet, hogy megvitassa a nagyon súlyos helyzetet", miután a sztrájkoló tengerészek vezetői elutasították a kormány által kinevezett "független" vizsgáló bizottság kompromisszumos javaslatát. Bill Hogarth, a tengerész szakszervezet főtitkára a kormánybizottság ajánlatának elutasítása után kijelentette: »Megtettük a döntő lépést, nincs más lehetőség, mint hogy a végsőkig harcoljunk.« A "független" vizsgáló bizottság vezetője lord Pearson, a fellebbviteli bíróság volt elnöke, további három tagja: Stephen Brown, a brit gyáriparosok országos szövetségének elnöke, Hugh Clegg, a kormány ár- és jövedelemellenőrző bizottságának tagja és O’Hagen szélsőjobboldali szakszervezeti vezető. A bizottság jelentése szerint a hajótulajdonosok "nemzeti érdekből" tartottak ki végső ajánlatuk mellett, a tengerészek viszont "igazolhatatlanul" cselekedtek, amikora sztrájk roppant drasztikus és veszélyes fegyveréhez folyamodtak. A tengerészek 40 órás munkahét bevezetését követelik, a jelenlegi 56 órás munkahét helyett. Minthogy a matrózok a gyakorlatban átlagosan 70 órát töltenek hetenként szolgálatban, a követelés tulajdonképpen a többi bérkategóriák mögött messze elmaradt fizetésük emelésére irányul. (A matrózok heti 70 órai munkával érik el az iparban 47— 50 órai munkával megkereshető átlagfizetést.) Követelésük teljesítése a vizsgáló bizottság szerint 15 százalékos azonnali fizetésemeléssel járna. A bizottság ezzel szemben két évre elosztva, összesen 9 százalékos (most 4,5 és egy év múlva további 4,5 százalékos) emelést ajánl. Wilson miniszterelnök már a sztrájk kezdeténnemzetellenesnek nyilvánította a munkabeszüntetést, mivel — mint mondotta —a tengerészek követelésének teljesítése átszakítaná a nemzeti ár- és jövedelempolitika gátjait*. Wilson ugyancsak anemzeti érdekek védelmére* hivatkozva rendelte el a szükségállapotot. Miután a kormány vizsgáló bizottsága anemzeti érdeket* azonosította a nagy hajóstársaságok és általában a nagytőke érdekeivel, a matrózsztrájk a Wilson-kormány és a szervezett munkásság eddigi legnagyobb erőpróbájává vált. A polgári sajtó szerint ezen áll vagy bukik a kormány egész gazdaságpolitikája és anemzeti bérfegyelem megteremtésének lehetősége. A tőkés érdekeket képviselő Lapok kórusban biztatják a munkáspárti kormányt hogy álljon a sarkára és éljen a szükségállapotból folyó rendkívüli hatalmával, azaz vegye igénybe a katonaságot és a haditengerészetet a kikötőkmegtisztítására. Wilson eddig még nem élt rendkívüli hatalmával, mert attól tart, hogy a dokkmunkások azonnal csatlakoznak a matrózsztrájkhoz, ha katonaságot küld a kikötőkbe. Csütörtökön, a sztrájk 25-ik napján már több mint 800 hajó vesztegelt angol kikötőkben legénység nélkül, a sztrájkban álló tengerészek száma meghaladja a 23 000-ret Podgornij választási beszéde Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön beszédet mondott a Moszkvai Nagy Színházban rendezett választási gyűlésen. Beszédében nagy teret szentelt a nemzetközi élet problémáinak. Mint mondotta a nemzetközi színtéren kialakult bonyolult helyzet megköveteli a Szovjetuniótól, hogy következetesen védelmezze a békét, hárítsa el a világméretű nukleáris rakétaháború veszélyeit és munkálkodjék a feszültség enyhítésén. Kijelentette, hogy Európpa közepén veszélyes háborús góc található. Ezért az európai biztonság megszilárdítása az egyik legidőszerűbb feladat. — Szívünkben nem él boszszúvágy — folytatta a szónok —, de a saját tapasztalatunkból ismerjük a német imperializmus veszett természetét, s ezért erélyes harcot vívunk a Német Szövetségi Köztársaság militarista köreinek revanista politikája ellen. Ebben a harcban a Szovjetunió és a többi békeszerető állam oldalán tevékeny szerepet vállalt magára a Német Demokratikus Köztársaság, az első szocialista állam német földön, hűséges barátunk és szövetségesünk. Podgornij elítélte az Egyesült Államoknak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, az egész vietnami nép elleni bűnös háborúját. A mongol pártkongresszus harmadik napja Fehér Lajos beszéde az Irlan Bator-i textilgyárban A testvérpártok képviselőinek felszólalását Kocsis Tamás, az MTI kiküldött munkatársa jelenti Iilan Bátorból. Történelmi feladatot állít a mongol nép elé a Mongol Népi Forradalmi Párt most folyó XV. kongresszusa: az ipari-agrár Mongólia megteremtését, a szocializmus teljes felépítését abban az országban, amelyet néhány évtizeddel ezelőtt méltán emlegettek az elmaradottság példájaként — hangoztatták a mongol pártkongresszus küldöttei és a külföldi testvérpártok képviselői csütörtökön a kongresszus tanácskozásának harmadik napján. A küldöttek szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák azt is, milyen nagy jelentőségű Mongólia számára a szocialista országokkal való tervszerű és sokoldalú gazdasági együttműködés, a szocialista országoktól kapott segítség. Óriási tapssal fogadta a kongresszus Dang Quang Minhnek, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága tagjának felszólalását, aki hangoztatta, hogy a dél-vietnami nép képviselői örömmel vettek részt az SZKP XXIII., a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. és most a Mongol Népi Forradalmi Párt XV. kongresszusán. Ezek a kongresszusok — mondotta — megmutatták, hogy a szocialista országok népeik milyen figyelemmel kísérik a vietnami nép helyzetét, és szolidaritást tanúsítanak harca iránt. Délután az MSZMP küldöttsége — három kontinens, hét testvérpártjának delegátusaival együtt —az Alan Bator-i ipari kombinát textilgyárát látogatta meg. A gyárban rendezett munkásgyűlésen a külföldi pártküldöttségek nevében Fehér Lajos mondott beszédet. A többi között kijelentette: — Úgy hiszem, nincs túlzás abban, ha azt mondom: ez a gyár is szimbóluma a mongol nép forradalmi eredményeinek, annak a történelmi 45 esztendőnek, ami a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével kivívott népi forradalom győzelme óta eltelt. S egyben szimbóluma a gyár a szocialista országok napról napra fejlődő együttműködésének is. — A mongol nép munkájának sok sikere önmagáért beszél, s a Mongol Népi Forradalmi Párt helyes marxista— leninista politikájának fényes bizonyítéka. A szocialista országok — közöttük Magyarország — számára is öröm és természetes kötelesség, hogy ebben a munkában lehetőségeikhez mérten együttműködnek a mongol néppel és segítik a Mongol Népköztársaságot. — A kommunista és munkáspártok abszolút többsége — folytatta Fehér Lajos — a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért küzd. Mongol elvtársainkkal együtt kommunista meggyőződéssel valljuk mi is, hogy minden olyan cselekedet, ami az egységet gyengíti, ellenkezik a marxizmus -leninizmus tanításaival és a népek érdekeivel. Ennek szellemében, ma valamennyi szocialista országnak és valamennyi marxista-leninista pártnak proletár internacionalista kötelessége az amerikai imperialista agresszió ellen harcoló vietnami nép tettekben kifejezett, egybehangolt támogatása.