Magyar Nemzet, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
1 1969 AUG 2 • ■ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1966. augusztus 2 XXII. év,181. szám A demográfiai hullám az iskolában Kétségtelen, hogy az általános iskolai tanároknak még egy-két évig nem lesz könynyű a dolga. Az 1952—54-es évek nagy demográfiai hulláma most ér föl a felső két osztályig, és ott zsúfoltságot eredményez, oktatási és nevelési gondokat okoz. A demográfiai helyzet alakulása miatt 1968—69-ben harmincezerrel többen fejezik be az általános iskola nyolcadik osztályát, mint a most zárult tanévben, 155 000 helyett 185 000-en. Középiskolai hálózatunk pedig az elkövetkező két-három évben nem növekszik annyit, anyagi erőforrásaink sem teszik azt lehetővé, hogy a jelenleginél lényegesen több diák kerüljön be ezekbe az iskolákba. Nyilvánvaló, hogy megsokasodik a dolga, és megnövekszik a felelőssége is az általános iskolai tanároknak, amikor továbbtanulásra javasolják diákjaikat. Sokkal nagyobb létszámból kell majd kiválasztaniuk azokat, akiknek középiskolai tanulását fontosnak tartják. Amikor azonban ez a demográfiai hullám átcsap az általános iskolán, és a középiskolák meg a szakmunkástanuló-intézetek partjaihoz ér, az általános iskola gondjai egy átmeneti szakaszban csökkenni fognak. Ahogyan dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes egy hónappal ezelőtt az országgyűlés kulturális bizottságában elmondotta, az általános iskolai tanulók létszáma az 1962-63-as maximumhoz mérten 1975-ig jelentősen csökken: 1970-ben például 300 ezerrel kevesebb lesz az általános iskolai tanuló, mint 1962-ben volt. Nem szándékaink szerint való, hogy népesedésünk az elmúlt években így alakult, és hogy a születési statisztikában jelenleg Európa sereghajtói vagyunk. (Illetve, reméljük, csak voltunk, mert már az idei első félévi statisztika is lassú változást sejtet. De ha már ez így történt, és ha ennek hatását a harmadik ötéves tervben az általános iskola alsóbb osztályaiban már tapasztalhatjuk, akkor tudomásul vehetjük ennek a kedvezőtlen demográfiai képnek egy objektíve kedvező oldalát. Azt tudniillik, hogy átmenetileg kevesebb lesz a gyermek az iskolában, emiatt csökken a két műszakban használt tantermek száma — dr. Polinszky miniszterhelyettes szerint 1966—70 között 39 százalékról 20—25 százalékra apad le —, s több gondot lehet fordítani az iskola belső tartalmi kérdéseire. Amióta a népi hatalom kezdetén létrejött és megszilárdult az általános iskola, ritkán került annyira az érdeklődés középpontjába, mint a gimnáziumi vagy az egyetemi oktatás. Ennek az az egyszerű oka, hogy az általános iskola tananyagában aránylag nincs akkora forrongás és változás világszerte, mint a középiskoláéban. Gyakorta könyveltük el jogos büszkeséggel, hogy az általános iskola megnyugtatóan fejlődik, és nem okoz különösebb gondokat. Pontosabban: nem olyan nagy gondokat, mint például a gimnázium. De azért az utóbbi években hallatszottak már olyan tárgyilagos bírálatok is, hogy a középiskolai oktatás némely fogyatékossága viszszamutat az alsófokú oktatásra is, és néhány hiba gyökerét — a szó- és írásbeli kifejezési készség, valamint a számolás és a helyesírás gyengeségeit — jórészt az általános iskolában kell keresni. A bírálatokra az általános iskola védelmezői azt válaszolták: amíg a szakrendszerű oktatást nem lehet teljesen kiépíteni, amíg a felsőtagozatban száz órából hatvanat nem az a tanár tanul, akinek arra a szakra van képesítése, és amíg némely iskolában nagy a zsúfoltság, a tanárok túlterhelése, addig ne kívánjunk lehetetlent ettől az iskolatípustól. Most, hogy csökkenni fog az általános iskolai tanulók létszáma, érdemes kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a kényszerű változás kínál. A parlament legutóbbi, az új ötéves tervet tárgyaló ülésszaka is hangsúlyozta, hogy oktatásunk egyik fontos feladata a szakrendszerű oktatás fokozatos kiterjesztése valamennyi felsőosztályos tanulóra. Ennek többféle útja van állami vonalon, és kínálkozik néhány lehetősége társadalmi segítséggel is. Azokban a falvakban és tanyákon, amelyekben nem lehet teljesen kiépíteni a felső tagozatot, mert sem annyi gyerek, sem annyi pedagógus nincs, ott mind a körzeti iskolába való bejáráshoz, mind a kollégiumok létrehozásához sokféle támogatást adhat a társadalom. A Hazafias Népfront bizottságai például jobban felmérhetnék a közeli, nagyobb iskolába való beutazás lehetőségeit vonaton, autóbuszon, alkalmi járműveken, és néhány falusi kollégium építéséhez is elkelne még a társadalmi összefogás, a népfront meg a nőtanács segítsége. Tagadhatatlan, hogy a rossz népesedési statisztika miatt volt — s talán még van is — némi nyugtalanság az általános iskolai pedagógusok között. Sok tanító és tanár ugyanis attól fél, hogy a csökkenő gyermeklétszám miatt veszélyben van állása is. Figyelemre méltó ebből a szempontból Péter Ernőnek, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkárának a Pedagógusok Lapjában megjelent nyilatkozata. Arra a kérdésre, hogy van-e ok ilyen aggodalomra, a főtitkár ezt felelte: "Ha sok lesz a pedagógus, akkor erkölcsi kötelességünk, hogy visszaállítsuk a korábbi — kevesebb — kötelező óraszámot. Ez régi álláspontja szakszervezetünknek.Addig is, amíg erre sor kerülhet, a kisebb gondokat már most is meg lehetne oldani, rugalmasan, egy-egy iskolán belül. Ahol például átmenetileg feleslegessé válik néhány pedagógus közvetlen oktatómunkája, ott jobban lehetne tehermentesíteni a sokféle adminisztrációval foglalkozó igazgatókat és igazgatóhelyetteseket — ahogyan a szakszervezet főtitkára mondta: Magyarország legdrágább adminisztrátorait —, s ez is növelhetné az oktató-nevelő munka színvonalát. Másutt a napközi otthonokban végzett korrepetálásokat lehetne javítani, színesebbé téve ezt a tevékenységet az osztályokból felszabaduló jó szaktanárokkal. És a szakkörök munkájában, a gyakorlati foglalkozásokon is akadna elég javítanivaló, hogy csak néhányat említsünk meg ama feladatok közül, amelyeknek megoldása jelentősen emelhetné az általános iskola színvonalát. Mindent összevéve: az általános iskoláknak most kell megragadnia a kínálkozó alkalmat, hogy a munka rangját, eredményességét növelve, szilárd alapokat adjon a továbbtanulás és a szakmunkásképzés számára. Ez is az új ötéves tervhez, az új gazdasági mechanizmushoz tartozik. Gábor István Couve de Murville budapesti látogatásának eredményességéről ír a párizsi sajtó A külpolitikai helyzet A HÉT VÉGE A VILÁGPOLITIKÁBAN meglehetősen eseménytelen volt, ha eltekintünk a némileg perifériális nigériai és kongói zűrzavartól és az amerikai légierők már szokásossá vált vietnami bombatámadásaitól. Vietnam tekintetében azonban a víkend megint rontott valamit a helyzeten. Szombaton megkezdődtek és vasárnap folytatódtak a bombatámadások a Vietnam két részét elválasztó demilitarizált övezetben. Washingtonban ugyan újabb nyilatkozatok is elhangzottak arról, hogy az Egyesült Államok nem osztja Ky tábornoknak Észak-Vietnam elözönlésére vonatkozó nézetét, de a demilitarizált övezet katonai "megdolgozása" — előbb a Hastings fedőnevű szárazföldi hadművelettel, most pedig a bombázásokkal — azt a gyanút kelti, hogy esetleg mégis valamiféle nagyobb szabású akciónak az előjátéka folyik. Mindenesetre U Thant, az ENSZ főtitkára nem rejtette véka alá a Vietnammal kapcsolatos súlyos aggodalmát, ami moszkvai látogatása során még inkább megerősödött benne. A New York-i repülőtéren elmondotta: a szovjet vezetőkkel tanácskozva, azt a benyomást szerezte, hogy pillanatnyilag sem a Szovjetunió, sem az ENSZ nem sokat tehet a békés kibontakozás érdekében. A múlt heti diplomáciai nagyhetet, akárcsak az egész világpolitikai helyzetet, erősen megterheli a vietnami háború, s emiatt nem lehet előbbre jutni szinte egyetlen nemzetközi fórumon sem. U Thant ebben az összefüggésben említette a genfi leszerelési értekezletet. Vietnamról sok szír esett Gromiko tokiói tárgyalásain, Couve de Murville francia külügyminiszter budapesti megbeszélésein és ez volt az igazi témája a Johnson—Wilson eszmecserének is, persze az angol fontválság szemszögéből. Az amerikai elnök lelkesen dicsérte az angol kormányfőt, amiért az a távol-keleti katonai terheket ■érintetlenül hagyva, próbálja megoldani Anglia pénzügyi nehézségeit. Johnsonnak a dicséret nem sokba került, de kétséges, hogy Wilsonon segített-e: a miniszterelnökre a héten a parlamentben ismét nagy erőpróba vár. Afrika mozgásban levő két országából olyan jelentések érkeznek, amelyekből arra következtethetünk, hogy a "politikai árhullám« levonulóban van. Nigériában a lázadók kerekedtek felül. Kongóban a jelek szerint a kormány maradt ura a helyzetnek. Mindkét helyen folynak a tárgyalások a zendülőkkel és kompromisszumos megoldás körvonalai bontakoznak ki. A nigériai változás jellegét egyelőre nem lehet pontosan megítélni és az is kérdéses, hogy lesz-e hatása a kongói politikára a kudarcba fulladt zsoldoslázadásnak. A kormány rádiója a nemzetközi pénzoligarchiát vádolja felbujtással, s miközben Kisanganiban farkasszemet néznek a lázadók és a kormánycsapatok, a fővárosban, Kinshasában már szabadon engedték a lefogott lázadókat. A párizsi sajtó a francia külügyminiszter budapesti látogatásáról Párizsból jelenti az MTI. Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter szombaton, valamivel éjfél előtt, repülőgépen visszaérkezett Párizsba magyarországi látogatásáról. A hétfő reggeli francia lapok értékelik Couve de Murville magyarországi és csehszlovákiai látogatását. *A mérleg pozitív — írja a Figaro —, s a jó megállapodásokat azonban most meg kell valósítani a gyakorlatban. Egyik és másik részről is maximális erőfeszítésre lesz szükség, hogy kialakuljanak a kölcsönös bizalmon alapuló, valóban gyümölcsöző együttműködés feltételei. Ezzel megkezdődik a kapcsolatok legfontosabb, egyben legnehezebb szakasza. Természetes — írja a lap —, hogy bizonyos pontokban fennmaradnak az ellentétek, mint a német kérdésben, elsősorban a probléma megoldásának módjában, de Prágában és Budapesten is rokonszenvvel, szívélyesen fogadták a francia külügyminisztert és megértést mutattak a francia kormány külpolitikai koncepciója iránt" — emeli ki cikkében Ogliastro, a lap kiküldött tudósítója. Couve de Murville Caravelle-gépének nehézségei — írja a Le Monde — alkalmul szolgáltak arra, hogy a magyarok újból bebizonyítsák szívélyességüket és rátermettségüket. A lap nagy elismeréssel ír arról, hogy a vendéglátók a külügyminiszter rendelkezésére bocsátották az első szabaddá vált Iljusin-gépet és Couve de Murville a magyar személyzet figyelmességétől körülvéve két és negyedóra alatt elérte az orlyi repülőteret, ahol a Le Bourget-i repülőtérhez szokott magyar pilótát a tökéletes leszállásért a franciák megtapsolták. A francia—magyar együttműködés — állapítja meg Jean Schneebel, a lap munkatársa — hatásosnak bizonyult. A tudósító ezután kiemeli: Kádár János és Couve de Murville ötnegyedórás szombati megbeszélése rendkívül szívélyes volt. Az MSZMP első titkára hangoztatta, Magyarország a francia—magyar kapcsolatok fejlesztését kívánja, egyensúlyi tényezőt lát benne egy olyan Európában, ahol Nyugat-Németország a nyugtalanság forrását jelenti a kelet-európai országok szemében. "Önök mindig együttműködésre kész partnerre találnak bennünk" — idézi a cikkíró Kállai Gyulának a francia külügyminiszterhez intézett szavait. "Kétségtelen — hangoztatja a Le Monde cikkírója —, hogy a francia miniszter látogatása a kelet-európai fővárosokban, meggyorsította a kelet—nyugati enyhülést és új, szívélyes légkört teremtett ezen országok és Franciaország között, első ízben a háború atca.« Nehezebb lesz az egyik és a másik részről is a nyilvánvaló jó szándékot tettekre váltani és a megkötött egyezményeket a gyakorlatban alkalmazni — írja a továbbiakban. Egyelőre nem látni világosan, hogyan biztosítható a kereskedelmi kapcsolatok kívánatos fejlesztése. Az akarat azonban megvan, hogy megtalálják ennek módját. A német kérdésben — hangoztatja Schneebel — Franciaország és a kelet-európai országok megértik egymást anélkül, hogy pontosan meghatározták volna, milyen módon oldható meg a probléma a jövőben. Couve de Murville nem javasolt semmilyen megoldást, hacsak nem azt, hogy egyelőre normalizálni kell a kelet—nyugati kapcsolatokat és pacifikálni az európai légkört. Yves Moreau, az Humanité "Hasznos látogatások — de . . ." című vezércikkében rámutat: a francia külügyminiszter meglehetősen korlátozott célokat tűzött maga elé. Nem arról volt szó, hogy megegyezésre jusson magyar és csehszlovák partnereivel a megvitatott problémák megoldásáról, hanem csupán arról, hogy kicseréljék nézeteiket. Nem kétséges — írja —, hogy Budapest és Prága hajlandó lett volna ennél tovább is elmenni. Ilyen körülmények között a látogatás legfőbb eredménye, hogy megerősítette Franciaország és a meglátogatott országok kapcsolatainak kedvező fejlődését, amit egyébként a csehszlovák és a magyar külügyminiszter korábbi párizsi látogatásai indítottak el. A cikkíró hangsúlyozza: e téren még sok a tennivaló. Magyarországnak a nyugati országokkal folytatott külkereskedelmében Franciaország csak 7 százalékkal van képviselve. Elsősorban a francia kormányon múlik, hogy hitelkönnyítésekkel és a behozatal fokozásával változtasson ezen a helyzeten. Budapesten és Prágában is élénken sajnálják, hogy Nyugat-Németország e téren több realizmust mutat, kezdeményezőbb és rugalmasabb, mint Franciaország. Az Humanité vezércikke ezután rámutat: a nemzetközi kérdésekben Franciaország osztozik a szocialista országoknak a vietnami helyzet miatti aggodalmában és az európai enyhülést keresi törekvéseiben is. Couve de Murville, bár óvakodott állást foglalni Bonn politikáját illetően, hangsúlyozta, Párizs szeretné, ha Nyugat- Németország megjavítaná viszonyát Közép- és Kelet- Európa országaival, mert ez egész Európa érdekét szolgálná. I Thant nyilatkozott moszkvai tárgyalásairól A Thant ENSZ-főtitkár a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásainak befejeztével szombaton este visszaérkezett New Yorkba — jelentik nyugati hírügynökségek. A repülőtéren tett nyilatkozatában elmondotta, hogy a szovjet vezetőkkel — köztük Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával és Koszigin miniszterelnökkel — elsősorban a vietnami kérdésről tárgyalt. Hozzáfűzte, hogy a béketárgyalások indításáról tett javaslatait nem az ENSZ főtitkáraként, hanem magánszemélyként terjesztette elő. U Thant közölte, hogy az ENSZ pénzügyi helyzetéről is tanácskozott a szovjet vezetőkkel. Elmondotta, hogy a szovjet kormány tanulmányozza a pénzügyi kérdések megoldásával foglalkozó 14-es bizottság jelentését, és még nem döntött az ENSZ költségeihez történő hozzájárulás kérdésében. Moszkvában az az általános vélemény — mondotta az ENSZ főtitkára —, hogy a Vietnamban harcoló felekre tartozik mindennemű kezdeményezés. Az ENSZ nem tehet semmit, "legalábbis a jelen pillanatban nem" a vietnami válság súlyosbodásának megakadályozása érdekében. A szovjet vezetők — fűzte hozzá — ismételten hangsúlyozták, készek megadni minden lehetséges segítséget a VDK kormányának. "A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásaim megerősítettek engem abban az aggodalomban, hogy a vietnami összetűzés nagyobb háborúvá fejlődhet." Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között Vietnammal kapcsolatos véleménykülönbségről szólva U Thant kijelentette, hogy az Egyesült Államok Észak-Vietnamot, a Szovjetunió pedig az Egyesült Államokat tekinti agresszornak. Az ilyen véleménykülönbségeket nehéz összeegyeztetni. A továbbiakban elmondotta, hogy a vietnami háború "kihatással van a nemzetközi tárgyalások minden területére, beleértve a leszerelést is". Kijelentette, hogya légkör nem kedvező a genfi leszerelési tárgyalások szempontjából, de kifejezte reményét, hogy sikerül haladást elérni a nukleáris kísérletek eltiltása és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról kötendő egyezmény ügyében. Ma összeül a szovjet parlament Pirityi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Másfél hónappal a Szovjetunióban megtartott parlamenti választások után, kedden délelőtt a Kremlben összeül a Szovjetunió Legfelső Tanácsának újonnan megválasztott 1517 képviselője, hogy fontos bel- és külpolitikai döntéseket hozzon. Az ülésszakon a szovjet kormány benyújtja lemondását, majd megtörténik az új Minisztertanács kijelölése. A két ház együttes ülésén megválasztják a Legfelső Tanács Elnökségét, majd az elnökség megválasztja elnökét. Mind a szövetségi tanács, mind a nemzetiségi tanács újra választja állandó bizottságait, így a törvényelőkészítő, a költségvetési és a külügyi bizottságot. Újjáalakul a Szovjetunió parlamenti csoportja, amely gyakorlatilag az Interparlamentáris Unió szovjet tagozata. Hétfőn Moszkvában ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és áttekintette a Legfelső Tanács kedden kezdődő ülésszakával kapcsolatos kérdéseket.