Magyar Nemzet, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-23 / 225. szám
Péntek, IWHT, szeptember Z£. _ 76(5® Nemzet. Még egyszer Ganz Ábrahámról A Magyar Nemzetben -Ganz Ábrahám és Bartók levelek egy zürichi családi levéltárbóln* címmel megjelent cikkre és dr. Bodoky Richárd levelére hivatkozással szeretném szíves tudomásukra hozni, hogy a magyar gazdaságtörténészek körében Ganz Ábrahám leveleinek léte ismert és az utóbbi évtizedekben több alkalommal is felhasználásra kerültek Ganz Ábrahám életéről és gyárának történetéről készített munkákban. Utalok itt dr. Szentágothay Jánosné bölcsészdoktori disszertációjára (Adatok Ganz Ábrahám életére és gyáralapításának történetére), dr. Berlász Jenő alapvető művére (A Ganz-gyár történetének első fél százada 1844—1899. Tanulmányok Budapest múltjából. XII. k.) és jelen sorok írójának a vízivárosi Ganz törzsgyár üzemének beszüntetése és részleges lebontásának alkalmából a Budapest folyóiratban közzétett megemlékezésére. A magyar történészeknek Svájcban és idehaza végzett szorgos kutatómunkával mind ez ideig 63 Ganz-levelet sikerült feltárniuk és szövegüket megőrizniük. Sajnos, 1944/45- ben a Ganz-gyárban őrzött eredeti levelek elpusztultak, csak másolataik maradtak fenn. A Svájcban őrzött eredeti Ganz-levelek fotókópiáit utoljára 1955-ben küldte meg a winterthuri Gebrüder Sulzer A. G. cég a Ganz Villamossági Gyárnak. A Ganzlevelek valóban igen sok értékes adatot tartalmaznak nemcsak a magyar iparosodás egyik legérdekesebb úttörőjének életére, hanem az ország és Budapest történetére vonatkozóan is sok értékes megállapítást foglalnak magukban. A levelek, mint történelmi forrásanyag is, rendkívül értékes és egyedi anyagot jelentenek, mert a magyar kapitalizmus fejlődésének e kezdeti szakaszából, az 1836—1864. évekből egyetlen gyáros vagy tőkés kereskedő levelezése sem maradt fenn az utókorra. Ezért mindenképpen fontos volna e levelezés publikálása, nemcsak a történészek, hanem az érdeklődő közönség számára is. Tisztelettel Szekeres József. Fővárosi Levéltár Bp. V., Városház u. 9—11. Konty-panasz A színházak földszintjein helyet foglaló "szépek" toronymagasságú kontyai elrontották már nem egy operai és színházi estemet, mert nem láttam egyebet, mint a bűbájos ismeretlen nyakán bólongató óriás kontyot Mintha a földszinten ülő nők versenyeznének abban, hogy mennél magasabb csodálatos loknikat, masnikat (esetleg) a divat romantikus korához visszatérő gyöngy hajdíszeket építsenek hajukba. Nem óhajtom nőtársaim gyönyörűségét elrontani, de nem tartom szociálisnak, sőt emberinek azt az elképzelést, hogy csak "én létezem és rajtam kívül nincs ember a földön ...« Sajnos, sokszor az udvarias kérés sem talál meghallgatásra, mert a két toronyfrizurás barátnő kérésem után még jobban egymáshoz hajolt, úgy, hogy a remek Faust-előadás valpurgiséjének csupán, egy minimális balett részletét láttam és olyan nyakfájással jöttem haza, hogy még két nap múlva is éreztem. Ezért vagyok kénytelen nyilvánosan az Operaház é® a színházak igazgatóihoz fordulni: figyelmeztessék a színházak előcsarnokaiban fali újságon vagy plakáton a szép nemet, hogy legyen könyörületes és ne rakjon tornyokat a fejére. Nem azért megyünk színházba, hogy nemzetközi fodrászversenyen érezzük magunkat. Puky Gáborné, XI., Elek utca 28. II. 3. Pusztuló Szentgyörgyhegy Lapjuk "Ezüsthegy" című riportja adta az ösztönzést, hogy felhívjam szíves figyelmüket a balatoni borvidék egyik kiváló minőségű bortermelő hegyének, a kisapáti Szentgyörgyhegynek sorsára. A nyáron arrafelé jártamban megdöbbenve láttam az akárcsak egy évvel előtti állapottal szemben a szőlők vészes pusztulását és elhanyagoltságát. Érdeklődésemre keserű szájízzel mondták el a kisparaszti gazdák, hogy szőlőiket egy bizonyos vonalon felül megszüntetik, s a területet erdősítik. Láttam gazdát, aki már meg is kezdte tőkéinek kivágását és karódnak felaprózását, beszéltem gazdával, aki főképp szelíd gesztenyefáit siratta, melyek az erdősítés kapcsán kivágásra kerülnek. Ugyanakkor, amidőn ezt az értékes, bazaltos altalajó területet erdősítésre szánták, a hegy lábánál, agyagos-homokos síkon megkezdődött a nagyüzemi termeléshez szükséges telepítés, széles sorokkal. Amenynyire helyes ez, annyira kérdéses : helyes-e a legjobb bort adó, bazalt altalajé, s keletre, délre, nyugatra néző területek erdősítése. S ha ezek a területek is az egykori Svastits szőlők sorsára jutnak, melyeket a Lengyel-kápolna alatt körülbelül 50-ben kivágtak azzal, hogy újra telepítik? S ma is kukorica díszük ott ahol príma minőségű bort hozott a még fiatalos szőlő. Vajon nem jut-e Badacsony testvére, a Szentgyörgyhegy is az Ezüsthegy sorsára? Dr. Szendy László, Szombathely ezt a tésztát már csak főzni kell Levesbe, köretnek békéscsabai Kakas-márkájú SZÁRAZTÉSZTÁT VÁSÁROLJON! Csőtészta, spagetti, szarvacska, kagyló, nagykocka, hosszúmetélt, 2—4 tojásos minőségben " Nagy vállalkozások és változások falun Nagylétai keresztmetszet "DARTA JÁNOS hajdú-bihari elnökhelyettes Nagyléta meglátogatását ajánlotta. A falu, mint közösség, nem indult olyan mélyről, mint Nagyrábé. Határában nem volt komolyan számba vehető nagybirtok. Az effajta falvak régi birtokos, parasztsága meganynyi Esterházy herceg volt a maga mesgyéjén, többségében nehezen szánta rá magát a szövetkezeti útra, azonban több anyagi erő és termelési tapasztalat birtokában, mint más közösségek, ez sok nehézségen átsegítette a népet A parasztság különböző rétegei között kisebbek voltak a távolságok, könnyebb a kiegyenlítődés. Megkaptak minden segítséget az átállásra — éppenúgy, mint mások. De szerencséjük is volt, mert helyben találtak tekintélyes, szakértőnek számító, jó politikai érzékkel megáldott vezetőt, Belgyár András igazgató-tanító személyében. Az Arany Kalász élére állították és döntő szerepe volt a nagylétai változásokban, anyagiakban és szellemiekben egyaránt Dobi István, aki élettapasztalatból és politikai meggyőződésből a felszabadulás órájától fogva szorgalmazta a mezőgazdaság szocialista nagyüzemesítését, de minden idegében érezte és megértette a parasztság körében támadt érzelmi viharokat, a szövetkezeti mozgalom döntően fontos elemének vallotta az érdekelt falusi emberek jóindulatú, értelmi meggyőzését. Ehhez nagy segítséget remélt kapni a falusi tanítóktól, s ahol erre lehetőség volt, ajánlotta beállításukat a munkába. Benne élnek a faluban, ha jó tanítók, akkor a falu szívében is. Természetes, hogy szavukra egész nemzedékek figyelnek, a szülők éppúgy, mint az iskolapadból kezük alól az életbe került fiatalok. Megvan a műveltségük, a szélesebb látókörük, hogy az egyszerűbb embereknél korábban megértsék az új eszméket és magyarázni tudják azokat Belgyár András élő és meggyőző példája: mennyi jót tudtak tenni a tanítók a falvak népének, ha szívvel-lélekkel odaálltak a szövetkezeti munkához. Nagylétán ő volt a vezetőnk. A NAGYLÉTÁN két szövetkezet működik, az Arany Kalász és a Kossuth. Ne nézzük most gazdasági erejüket, csak annyit mondjunk el, hogy versenyeznek, s ez nekik is, a népgazdaságnak is hasznos. A munkát mindkét szövetkezetben idejében és jól végzik, a terméseredmények ennek megfelelőek. Az idei 19 mázsás búzaátlagból sok mindenre lehet következtetni. A falu erős állattenyésztő jellege az új gazdasági intéz-*, kedések következtében megszilárdult és bizonyos értelemben módosult. Míg sertésből változatlanul 5800—6000 darabot adnak át a közellátásnak — egynegyeddel, egyötöddel többet mint a régi rendben —, a háztáji gazdaságokban áttevődik a hangsúly a hízómarha-tenyésztésre. A parasztok a környék takarmányszegény homokos falvaiból is felvásárolják a borjakat és hizlalva értékesítik. A háztájiból nyert takarmányhoz — 30—35 mázsás májusi morzsolt kukoricával számolnak! — ötven százalék pluszt a közösből kapnak, s az itt természetesen következik a jó gazdaságvezetésből, a közös állattenyésztés sérelme nélkül. Meglepően széles a jövedelemszóródás. Szilárdak a családi keretek, a fiú és a leány házasságig otthon dolgozik, a közös jövedelemből közösen gazdálkodnak. Ahol két idősebb ember dolgozik, 10—12 ezer forint körül mozog az évi jövedelem, ők a háztájit sem tudják megfelelően kihasználni. Ez az alacsony jövedelmi szint főleg a régi erősebb birtokos kategóriánál mutatkozik, mert onnan a fiatalok az éles falusi osztályharc éveiben elmentek az iparba, városba, s nem tértek vissza. De ha egy családban a munkaerős férj és feleség mellett még két családtag dolgozik, ők különösebb megerőltetés nélkül elérik a 150 ezer forint évi családi jövedelmet, s ez egyáltalán nem számít kivételesnek a faluban. SOKFÉLE MÚLTTAL, hallgyománnyal és anyagi háttérrel mentek be az emberek a szövetkezetbe, országosan és minden faluban külön-külön gond volt, nem is jelentéktelen politikai gond: hogyan lesz ebből a sokféle emberből — egységes parasztosztály. Mi maradt meg Nagylétán a kezdeti elkülönülésből? Nagyon kevés, de érdemes figyelni rá. Az egykori húszholdasok még ma is ritkán házasodnak a régi tízholdas kategóriába, onnan sem vét, sem menyet nem látnak szívesen. De a traktorosgyerekhez, a gépekkel foglalkozó szakmunkáshoz minden lelki megrázkódtatás nélkül férjhez adják leányaikat. A falu perifériáin a szegények meglehetősen elkülönülten, önmagukba zárkózottan, mások iránt bizalmatlanul éltek. Úgy látszik, ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi magatartás is volt, nyomai ugyanis még mindig mutatkoznak. Nagymértékben hozzájárult a különbözőségek lerontásához, hogy ha az egykori agrárproletár vagy szegényparaszt családban a szülők mellett ketten-hárman dolgoztak, a család egy év alatt többet keresett, mint amennyit a régi húszholdasok korábbi egésze■gazdagsága* megért... Az új házak az egész faluban egyforma igényességgel épülnek, két szobánál szűkösebbre soha sem. Évente 40—50 új ház épülés enek külszínéből, nagyságából és formájából nem lehet a korábbi birtokkategóriára és osztályhelyzetre következtetni. Ezek már egyszerűen *■szövetkezeti parasztok házai*. — ez is egy lépés az egységes parasztosztály felé. A MÚLTHOZ MÉRTEN a ** családok döntő többségéhez bővebben csordogál-folyik a forint, mint régen. Kiegyensúlyozott, biztonságos a parasztélet. A régi időkben évente 150—200 hold volt a földforgalom. Most ritka alkalom, ha valahol bővíteni lehet a zárt kertet. A megnövekedett vásárlóerő jelentős részét a házépítés viszi el Az egykori földes házakat — a házállomány 70—80 százalékát! — felújították, rendbehozták. Az új építkezések legtöbbje a fiú számára készül, aki 20—25 éves korában nősül és a leány számára, akit 18 éves korában férjhez adnak. Amíg otthon vannak, jövedelmükkel a szülők rendelkeznek, de gondoskodnak a jövőjükről is. Sok pénzt visz el a bútorok kicserélődése és a modernebb háztartási berendezkedés, amihez a rádió, a televízió, a mosógép, a palackos gáz éppen úgy hozzátartozik, mint az 1200—1500 forintos szőnyeg a padlóra vagy parkettára A faluban már több rádió van, mint család, a TV-készülékek száma elérte a negyvenet. A földművesszövetkezet bútorüzlete és ruházati boltja évi 5—5 millió forgalmat bonyolít, a takarékbetét-állomány 5 millió. Nagyon sok a motor. Magánkézen még csak 5—6 autó van, azonban a minap megnyílt sofőrtanfolyamra 42 ember iratkozott be, ezek mind szeretnének autót venni. Az egész községet villamosították, a kültelket is. Korszerűsítették a belső úthálózatot. Harmadfél milliót költöttek villamosításra, 1,23 milliót járdára, 2,5 milliót belső kövesutakra, 900 ezer forintot vízre, félmilliót parkosításra, 2,5 millióból építették a kultúrházat. Állami és helyi hozzájárulással 10 milliónál többe kerül a 12 tantermes iskola, 4 millióból épül az új vízmű. A KULTÚRHÁZ életéről ugyanazt lehet elmondani, amit Nagyrábén láttunk, kicsit nagyobb arányokban, mert nagyobb a falu. Havonta 2—3 színielőadás, hangverseny, előadóest, debreceni, budapesti, sőt külföldi művészekkel, de azt mondja Belgyár András, lehetne több is. Klubélet olvasóteremmel, könyvtárral, játékokkal, sűrű táncestélyekkel. A csütörtök este szabályosan "kisvasárnappá" rangosodott. Jelentős kölcsönző és könyvárusi forgalom, a favorit változatlanul Jókai, utána Mikszáth és Móricz következik. A parasztok sok kertészeti, gyümölcstermelési, állattenyésztési szakkönyvet vásárolnak. 80—90 gyerek tanul középiskolás fokon, 30—40 érettségizett fiatal van, aki nem jutott egyetemre. Nagy részük elment dolgozni a mezőgazdaságba, sokkal kevesebb bánattal és zokszóval, mint amit a szüleiktől lehet hallani. A vezetők mindent megtesznek, hogy a parasztok körében ne torzuljon túlzásokba és a fizikai munka elutasításába a felfelé törekvés. Az átalakult falusi élet az érvek tömegét szállítja: nem a bizonyítványért, hanem az ismeretekért kell tanulni, a mezőgazdaságban sok művelt emberre van szükség, s ezeknek sem az anyagi, sem a társadalmi megbecsülése nem marad el. A házasságkötések száma normális, a válás elég ritka Sajnos, a gyerekáldás is ritkul. Belgyár véleménye szerint erős visszahúzó hatása van a múltbeli nyomorúság emlékeinek — példaképpen említ egykor nagy létszámú szegényparaszt családokat, ahol öten— heten nyomorogtak egy családi bokorban, s környezetükben most két—három unoka lézeng. Ő sem tagadja azonban, hogy a nagyobb kényelemre való törekvés is hozzájárul a születések korlátozásához. Itt nem "kicsi vagy kocsi* a probléma, de — majdnem hasonló. A »kocsit* sok mindenfélével lehet helyettesíteni. JÓl ELVÁLTOZOTT az élet, mindenütt gazdagabb és tartalmasabb, mint akár tavaly, tavaly előtt volt, s csodálatos kultúrszomjúsággal lehet találkozni mindenfelé. Még megvannak a szövetkezeti mozgalom gondjai, földhöz ragadt gazdaságokat is látunk, de nem mindig a mostoha természet, a körülmények, az adottságok miatt, hanem inkább az emberek hibájából. A közös gazdaságok nagy része már szilárdan áll a maga lábán, gyarapodik, végzi népgazdasági funkcióit, könnyebb életet, biztonságot és jólétet ad a parasztoknak. Ehhez igazodnak az igények, a megváltozott életformák. Volt valami jelképes abban, hogy búcsúzóban elvittek a debreceni szövetkezeti üdülőbe. A Nagyerdőben fáktól, virágoktól övezetten áll a szárnyalóan könnyed, csodálatos otthonosságot és melegséget árasztó épület, amelyet 7,5 millióból a hajdú-bihari szövetkezetek építettek tagságuknak. A csereüdültetések rendszere segítségével lassan, fél Európára kiterjedő híre van. Csehszlovák, lengyel, német munkások jönnek Debrecenbe, parasztok mennek Tátralomnicra, Pöstyénbe, a lengyel Beszkidekbe. Parasztok, akik a múltban nehezen mozdultak ki a falujukból, most szemmel látható gyönyörűséggel élvezik, hogy ennyire kitárult előttük a nagyvilág, a látóhatár ... Barátságosan keverednek külföldi vendégeikkel a nagyerdei álomkastélyban. Meg kellene kérdezni őket, sorra vallatni mindegyiket, hogy amikor évekkel ezelőtt kínlódva, gyötrődve aláírták belépési nyilatkozatukat, volt-e közöttük egy is, aki ilyennek látta a jövőt. Aztán nem kérdezek semmit Még Belgyár tanító úrtól sem merem megkérdezni, aki most itt van velem, s figyelem, amint a tekintetével szinte minden virágot minden bútordarabot, szőnyeget, képet megsimogat, neki is sok köze van hozzá, hogy a kastély áll és ilyen szép benne az élet. Vajon sejtett-e valamit ekkora lehetőségekről, amikor — sok bátor úttörővel együtt — merészen a nagylétaiak élére állt, hívta őket, hogy kövessék? ... Felejtsük el a küzdelmes múltat, örüljünk a jelennek, és dolgozzunk fáradhatatlanul, hogy a jövő, amelynek már leraktuk az alapjait, még szebb legyen. Dernes Kocsis László Történelemtanításunk a mérlegen A »Ki miben tudós?» műsor keretében nemrég a történettudás ifjú mestere, s általuk és velük történettanításunk eredményei álltak a közönség előtt a televízió kristályfényében. Gábor Istvánnak »Miért nehéz a történelem?* címen megjelent elgondolkoztató cikkével viszont a történelmi ismeretekben elmaradottak és velük a történettanítás hiányosságai kerültek reflektorfénybe. Hogy történelemtanításunk helyzete a vitathatatlan eredmények ellenére sem ad okot a megnyugvásra, az egy adatból is kiviláglik, miszerint "történelemből az érettségi vizsgán többen buktak meg, mint az összes többi tárgyból együttvéve*. De vajon a bukások számával kielégítően körvonalaztuk-e történelemtanításunk részleges sikertelenségét? Erre a kérdésre csak akkor válaszolhatnánk egyértelmű igennel, ha sikerült volna már osztályzásunkban Leküzdenünk mindenféle relativizmust, liberalizmust, vagy’ más szempontokkal takargatott szellemi igénytelenséget. Minthogy ma még korántsem tartunk itt, az érettségi bizonyítványban szereplő kettes — vagy ahogy a kesernyés diákhumor nevezi: ademokratikus ötös— külsőre oly kaekiás alakja mögött olykor meg kell látnunk a szikár egyest. Még komolyabb magunkbaszállást kíván történelemtanításunknak egy konkrétan is megjelölt fogyatékossága, tudniillik az alapfogalmakban való gyengeség. Nagyon tanulságosak e tekintetben egy kollégámnak az általános iskolából frissen jött tanítványai körében folytatott vizsgálatai. Mikor megkérdezte a tanítványait arról: -Mióta és miért harangoznak délben?-, 39 tanulója közül 11 adott helyes választ, 6 még kapiskált valamit (Dugovics Titusz emlékére*), a többi viszont üresen hagyta a helyet, vagy ilyeneket írt: -a mohácsi csatavesztés*, illetőlega győztes (!) mohácsi csata emlékére*,Jellasich (!) Kőszegen visszaverte a törököt*, stb. Arról van itt szó, hogy csupán egy — ha még oly fontos — kérdést nem ismertek a tanulók? Korántsem erről, hanem arról, hogy a tévedéseknek egy óriási zónája húzódik itt 1456-tól 1526-on és 1532-n át egészen 1848— 49-ig, egy elvarázsolt világ, ahol a győzelem vereségre, a vereség győzelemre fordul, még az ellenség is baráttá szépül, sőt a városok, Nándorfehérvár és Kőszeg is helyet cserélnek stb. Nemrég egy Balassi életrajzából vizsgázó esti gimnáziumi tanuló agyából robbant ki egy hasonló tévedés.Balassi 1400-ban született Ozaly várában. Részt vett a kuruc harcokban. Rákóczit elkísérte Lengyelországba, ahol egy könyvtár vezetője lett. Sajnos, ezt a megbízatást Mária Terézia visszavonta tőle.* Legalább hat súlyos hiba egy feleletben ! A fenti hibák olyan jellének, hogy azok forrását nem kereshetjük kizárólag a gyakorlati oktató-nevelőmunkában, hanem azok végső fokon a tantervi anyagból buzognak elő. A jelenlegi tananyag kétségkívül olyan mértékben az emlékezetre van orientálva, hogy emiatt nemcsak a gondolkodás és a megjelenítő fantázia sorvad el, hanem hatalmas tömegű, s emellett részben strukturálatlan anyag valósággal elnyomja és viszszafejleszti magát az emlékezetet is. Melyik történelemtanár nem tapasztalta, hogy tanulóinak tudása a négy év folyamán inkább csak extenzíve növekszik anélkül, hogy intenzíve mélyülne, és hogy még jobb tanítványainak gondolkodása is sokkal inkább reproduktív jellegű, kész ismeretek működtetésére beállított, mint produktív, újsmereteket szerző? Negyedik oszályaimban többször is feltettem ezt a kérdést: mi az oka annak, hogy a legújabb kor forradalmi mozgalmai általában a flottánál kezdődnek? S annak ellenére, hogy a tanulók éppen eleget hallottak 1905 és 1918 között a Patyomkin páncélosról, az Auróra cirkálóról, a cattarói és a kieli matrózfelkelésről, a proletariátus vezető szerepéről, s nyilván nem volt előttük ismeretlen egy modern hadihajó nagy szakértelmet igénylő technikai apparátusa sem, mégis összesen csak egy (dolgozó gimnáziumi osztályban kaptam meg a helyes választ, hogy tudniilik az összes fegyvernemek közül a flottánál volt a legmagasabb az ipari munkások számaránya és képzettsége. Örvendezve állapíthatjuk azonban meg a cikkíróval, hogy az utóbbi időben foszladozóban van a pedagógus és különösen történelemtanárok körében egy ideig uralkodó csodaváró hangulat, amely mindent a Művelődésügyi Minisztériumtól, az Országos Pedagógiai Intézettől vagy a Budapesti Szakfelügyeleti és Továbbképzési Csoporttól, illetve az iskolareformtól, az új tantervtől vagy reform-tankönyvektől vár, a pedagógusok tudományos és pedaógiai aktivitásától és együttműködésétől pedig semmit, vagy nagyon keveset. A fegyvert készítheti ugyan Héphaisztosz, de csak Akhilleusz tudja forgatni! Dr. Bellér Béla gimnáziumi tanár*