Magyar Nemzet, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

ira: 60 fillér A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1966. október 1 VAU. at, 232.s­zám Nürnbergi tanulságokPéter János és U Thant megbeszélése A külpolitikai helyzet DIPLOMÁCIAI TANÁCSKOZÁSOK AZ ENSZ-BEN. Péter János külügyminiszter, a közgyűlésen részt vevő magyar kül­döttség vezetője pénteken délelőtt megbeszélést folytatott Ab­­dul Rahman Pazkwakkal, a közgyűlés 21. ülésszakának elnö­kével. A külügyminiszter péntek délután felkereste hivatalá­ban U Thalitot, az ENSZ főtitkárát, akivel a világszervezet kérdéseiről, nemzetközi problémákról folytatott megbeszélést. Gromiko szovjet külügyminiszter, a közgyűlés ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetője, csütörtökön gazdag programot bonyolított le. Tanácskozott Usher elefántcsontparti, Pacsacsi iraki és Nikezics jugoszláv külügyminiszterrel. A Biztonsági Tanács csütörtökön este egyhangúlag elfoga­dott nyilatkozatban kérte fel U Thant ENSZ-főtitkárt, hogy maradjon posztján újabb ötéves időszakra. A tanács tagjai ki­fejezték reményüket, hogy a főtitkár eleget tesz a kérésnek. "■Teljes mértékben megfelelne a Biztonsági Tanács tagjai óha­jának, ha U Thant kinyilvánítaná szándékát, hogy újabb man­dátumot vállal a világszervezet élén« — hangzik a nyilatkozat. A főtitkár szóvivője útján tudatta, hogy elismeréssel adózik a nyilatkozatnak és­­a legkomolyabb formában tanulmá­nyozza azt­". Johnson elnök az ENSZ-közgyűlés alkalmából Amerikában tartózkodó miniszterek közül a közeljövőben találkozik a szov­jet, a francia és az angol külügyminisztérium vezetőjével — jelentette be a Fehér Ház. Johnson és Bush kedden Couve de Murville-t fogadja. Később George Brown angol külügyminisz­ter keresi fel őket. Október 10-én, hétfőhöz egy hétre, Gromiko szovjet külügyminiszter folytat megbeszéléseket Johnsonnal és Bush amerikai külügyminiszterrel. Moyers, a Fehér Ház sajtó­főnöke közölte, hogy a programba iktatott megbeszélések "nemcsak a vietnami kérdésre" szorítkoznak. Figyelemre méltó megállapításokat tett Couve de Murville francia külügyminiszter ottawai sajtóértekezletén. Kijelentette, hogy 1965 elején, mielőtt az Egyesült Államok megkezdte Észak-Vietnam bombázását, a VT­K kész lett volna tárgyalni, de akkor az Egyesült Államok nem volt hajlandó erre. Most — fűzte hozzá — az Egyesült Államokból kell kiindulni a kez­deményezésnek a vietnami béke érdekében. A Pentagon ma­gas rangú tisztjei viszont a VDK elleni bombázások kiterjesz­tését követelik. A New York Times pénteki értesülése szerint a­ tisztek kijelentették: "A jelenlegi bombázásoknak főként po­litikai jelentőségük van — az a céljuk, hogy Észak-Vietnamot a tárgyalóasztalhoz kényszerítsék, s ha a légierő parancsnok­ságán múlna haladéktalanul nagyszabású támadásokat indí­tanának az ipari üzemek, erőművek és kikötők ellen is. Pontosam húsz esztendővel ezelőtt, 1946. október 1-én hir­dettek ítéletet a háborús főbű­nösük nürnbergi perében. A vádlottak padján a hitleri Né­metország politikai és katonai vezetői ültek, azok, akik fele­lősek voltak Európa és a fél világ lángragyújtásáért, mil­liók deportálásáért, a kény­szermunkatáborokért és a gáz­kamrákért — és akiket még utolérhetett a földi igazság­szolgáltatás keze. A Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kép­viselőiből alakult nemzetközi katonai bíróság 12 vádlottat kötél általi halálra ítélt, 7 vádlottat tíz évtől életfogytig­lan terjedő fegyházbüntetésre, 3 vádlottat pedig felmentett. A vádirat eredetileg 24 személy és 5 nemzetiszocialista szerve­zet és intézmény (köztük a Gestapo, SS, SD, NSDAP) ve­zetői ellen szólt, Robert Ley (fő­birodalmi szervező) azon­ban öngyilkosságot követett el a vizsgálati fogságban, Gustav Krupp von Bohlen und Hal­­bach pedig egészségi állapotá­ra való tekintettel későbbi idő­pontban került bírái elé. Vala­mennyien elnyerték, vagy töb­bé kevésbé kitöltötték a szá­mukra kiszabott büntetést, ki­véve az ugyancsak kötél általi halálra ítélt Martin Bormannt, akiinek sikerült kimenekülnie a "harmadik birodalom" rom­jai alól és hírek szerint vala­melyik dél-amerikai fasiszta paradicsomban él. A nürnbergi perben nem a győzők ítélkeztek a legyőzöt­tek felett (miként az a világ történetében már annyiszor előfordul); a vádiratot sem a bosszúvágy sugallta (hiszen egy-egy emberélet hogyan is mérhető milliók szervezett ki­pusztításával); az a nemzetkö­zi bíróság, amely Nürnbergben húsz évvel ezelőtt ítéletet mondott a náci Németország vezetői felett, formailag és tar­talmilag annyiban új a nem­zetközi jog történetében, hogy nemcsak a múltban elkövetett bűnökért vonta felelősségre nemzetközi szinten egy bűnbe vitt ország vezetőit, hanem egyszersmind intelem és fi­gyelmeztetés is volt a jövőre nézve; figyelmeztetés és inte­lem, hogy a népek számon ké­rik az emberi méltóság, a béke és az emberiesség ellen elkö­vetett gaztetteket. A nürnbergi eljárás mély alapgondolata, aki egy állam és egy nép vezetőjeként cse­lekszik, tetteiért nem hárít­hatja a felelősséget az állam­ra, hanem testével, tisztessé­gével és életével felelnie kell, hogy ama törvények és szabá­lyok betartassanak, amelyeket a jog és az erkölcs előír. Ez vonatkozik arra, aki támadó háborút kezdeményez, aki pa­rancsot ad az embertelenségre, azt végrehajtja vagy tűri, no­ha módjában állna megakadá­lyozni. A nürnbergi pereljárás magva éppen az volt, hogy: »egyes személyeknek is van­nak nemzetközi kötelességeik, amelyek túlterjednek az egyes államok által előírt­­nemzeti kötelességeken«. Bizonyos fo­kig újjáértékelődött Nürn­bergben az »állam« fogalma is, amely — mint a népek csa­ládjának a tagja — kímélet­tel és kötelességekkel tartozik más népek irányában. Azoknak a nemzetiszocialis­­ta vezetőknek, akik a vádlot­tak padján ültek, elsősorban az emberi méltóság ellen elkö­vetett bűnökért kellett felel­niük, ez állt a vádirat közép­pontjában, s az eljárásnak az volt a célja, hogy példát sta­tuálva helyreállítsa az emberi méltóság tiszteletben tartását a népek tudatában. Másik vádpont a béke elleni merény­let, vagyis: közreműködés a tá­madó háborúban. Harmadik: háborús bűnösség, vagyis a ha­dijog és a nemzetközi hábo­rús szabályok megsértése (ide tartozók — de nem csupán ezekre szorítkozik — a polgári lakosság legyilkolása a meg­szállt területeken, elhurcolása, a hadifoglyok kínzása, túszok kivégzése, köz- vagy magán­­tulajdon elrablása, városok esztelen elpusztítása stb.) Vé­gül a negyedik vádpont az em­beriesség ellen elkövetett bűn­tett volt Nürnbergben, amely a bűnözés ugyancsak széles skáláját foglalja magában: a népgyilkosságot, az emberte­len bánásmódot, néptömegek üldözését és kiirtását faji, val­lási vagy politikai okból, or­szágok és népek rabszolga sor­ba taszítását stb. A négy vád­pont felölelte a bűnözés min­den fajtáját, amelyet a hitleri Németország vezetői a törté­nelemben eleddig példa nélkül álló módon és méretekben el­követtek. Az eljárás folyamán Nürn­bergben több forma súlyú do­kumentumot vizsgáltak meg és dolgoztak fel, a bíróság 403 nyilvános ülést tartott (1945. november 20 és 1946. október 1 között!), a vádlottaknak módjukban állt tanúkat meg­idézni, a maguk választotta ügyvéddel képviseltetni védel­müket. A bíróság a jogszabá­lyok ama szigorú betartásával hozta meg ítéletét, amelyek minden civilizált ország jog­rendszerében benne foglaltat­nak. A nürnbergi per jelentősége azonban nem a múlt elítélésé­ben áll elsősorban, hanem egy új, nemzetközi eljárás érvé­nyesítését vezette be a jövőre nézve. Justice Robert H. Jack­­son, a per amerikai főügyésze maga jelentette ki, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatás nemcsak a hitleri Németor­szágot sújthatja, hanem bár­mely más hatalmat is, amely a jövőben háborús bűnöket kö­vet el. Ha bizonyos cselekmé­nyek vagy szerződésszegések bűncselekménynek tekinthetők — mondotta az amerikai fő­ügyész —, ezek egyformán bű­nök, akár az Egyesült Álla­mok, akár Németország követi el őket. Nem akarunk olyan büntetőjogi rendszabályokat teremteni mások ellen, ami­lyeneket magunk ellen nem kívánnánk alkalmazni. Ezek, a nürnbergi per lénye­gét összefoglaló szavak külö­nösen időszerűek ma, húsz esztendő múltán, amikor egy újabb támadó háború fenyege­ti lángralobbantással a világot a Föld egy másik, távol-keleti pontján, s amely támadó há­borúban ugyanazoknak a bűn­tetteknek a nagy része ismét­lődik meg, amelyért a hitleri Németország vezetői kötél ál­tali halállal pusztultak. A bűn egyformán bűn, bárki követi el, mondotta az amerikai főál­­lamügyész Nürnbergben. Nos, ebben a perben — amelyben mint ismeretes, Bertrand Rus­­sell nemzetközi törvényszéket készül felállítani, korunk ne­ves személyiségeinek a közre­működésével — az Egyesült Államok mai vezetői ülnek a vádlottak padján. j. Vámos Imre A Pravda vezércikke a szocialista országok kapcsolatairól Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda pénteki számában vezércikket közöl a szocialista országok együttműködéséről, párt- és állami vezetőinek legutóbbi tárgyalásairól. Hang­súlyozza a lap, hogy a test­vérpártok képviselőinek sok­oldalú és kétoldalú kapcsola­tai, az állandó eszmecsere és az időszerű feladatok megvi­tatása a kommunista mozga­lom tömörítésének jó útja. Az SZKP Központi Bizottsága a XXIII. pártkongresszus útmu­tatásait követve, sokat tesz a testvérpártok kapcsolatainak továbbfejlesztéséért. A cikk ezután Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának a Bolgár Népköztársaságban, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaságban és a Ma­gyar Népköztársaságban tett látogatása, a Todor Zsivkov­­val, Joszip Broz Titóval, Ká­dár Jánossal, valamint a test­vérpártok más vezetőivel foly­tatott megbeszélések jelentő­ségét méltatva rámutat: a ta­lálkozók részvevői újra leszö­gezték, hogy pártjaik hűek a proletár internacionalizmus elveihez. Kifejezésre jutott az a szilárd törekvésük, hogy a jövőben is aktívan megvaló­sítják a gyakorlatban a szo­cialista világközösség további tömörítésének, a világbéke tar­tósításának politikai vonalát, elősegítik annak a harcnak a­ kibontakoztatását, amelyet a népek szabadságukért, nem­zeti függetlenségükért és a szocializmusért vívnak. A test­vérpártok magas szintű kül­döttségei országaik kommunis­táinak, minden dolgozójának véleményét fejezték ki akkor, amikor határozottan elítélték az Egyesült Államok vietnami barbár agresszióját, amikor kijelentették, készek a jövő­ben is sokoldalú segítséget nyújtani a testvéri vietnami népnek igaz ügye győzelméért vívott harcában. A Pravda emlékeztet arra, hogy Leonyid Brezsnyev mos­tani látogatása előtt több más fontos találkozóra is sor ke­rült, így például Walter Ulbricht és Jumzsayim­ Ce­­denbal Moszkvában tárgyalt a szovjet vezetőkkel. Ugyancsak az idén Budapesten találko­zóra került sor a Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankie­­wicz vezette lengyel pártkül­döttség és az MSZMP Kádár János és Kállai Gyula vezette küldöttségei között. Az MSZMP vezetői ezenkívül ba­ráti látogatást tettek Romá­niában, az NDK-ban és Ju­goszláviában. Antonin Novotny Varsóban a lengyel, Szófiában a bolgár pártvezetőkkel találkozott, Ni­­colae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára Bukarestben Gomulkával és Tito jugoszláv elnökkel, a JKSZ főtitkárával, Szófiában pedig Todor Zsivkoval, a BKP első titkárával folytatott megbeszélést. Ugyancsak ta­lálkozóra került sor Prágában Walter Ulbricht és Novotny között. Jelenleg Walter Ulbricht vezetésével Jugoszlá­viában tartózkodik az NDK párt- és kormányküldöttsége. A találkozókról, látogatások­ról és megbeszélésekről kiadott dokumentumokból kitűnik — írja a Pravda —, hogy a párt­közi kapcsolatokat, a politikai konzultációkat, az eszme- és tapasztalatcseréket mindenkor a kommunizmus nagy eszméi­hez és céljaihoz való hűség szelleme hatja át. Az utóbbi időben különösen meggyőzően megmutatkozott, hogy a test­vérpártok még aktívabban akarnak harcolni az egységért és az összefogásért, védelme­zik a marxizmus-leninizmus­­ elveit, a kommunista világ- i mozgalom fő vonalát, amelyet az 1957. és 1960. évi moszk­vai tanácskozásokon dolgoz­­­­tak ki. Ivo elutasítja a tárgyalásokat a DNFF képviselőivel Ky dél-vietnami miniszter­­elnök­ kijelentette, hogy soha­sem lesz hajlandó leülni a tár­gyalóasztalhoz a DNFF kép­viselőivel. Ezt az álláspontját újságírók előtt fejtette ki, ami­kor azok felkérték, hogy nyi­latkozzék Humphrey amerikai alelnök ama javaslatáról, amely szerint az Egyesült Ál­lamok elfogadhatná a Felsza­­badítási Frontot tárgyalópart­nerként. A miniszterelnök hoz­zátette, hogy semmiféle hiva­talos értesülése sincs erről a javaslatról. Az a háromtagú vatikáni küldöttség, amely Pignedoli ér­sek vezetésével jelenleg Dél- Vietnamban tartózkodik, hogy tanácskozásokat folytasson a dél-vietnami római katolikus papság képviselőivel, pénteken udvariassági látogatást tett Tran Van Do dél-vietnami külügyminiszternél. Saigonban a napok óta tar­tó rendőri razziák során mint­egy 4500 fiatalembert vettek őrizetbe, mert katonai papír­jaikat nem találták rendben. A dél-vietnami szabadság­­harcosok péntekre virradó éj­jel tüzérségi támadást intéztek a kormánycsapatok egy meg­erősített állása ellen Dong Ha­tól 8 kilométernyire keletre. Saigoni szóvivő a kormánycsa­patok veszteségeit csekélynek minősítette. Amerikai tenge­részgyalogosok a demilitarizált övezet közelében elfoglalták a szabadságharcosok egy pa­rancsnoki állását. B— 52-es típusú amerikai va­dászbombázók csütörtökön több célpontot támadtak a de­militarizált övezeten belül. Az amerikai haditengerészet repü­lőgépei az észak-vietnami par­tok mentén intéztek támadá­sokat, s egy amerikai szóvivő szerint több hajót és az utakon több teherautót rongáltak meg. A VDK külügyminisztériu­mának szóvivője nyilatkozatot tett közzé, amelyben erélyesen elítélte az Egyesült Államok újabb agressziós cselekmé­nyeit. A nyilatkozat megbé­­lyegzi, hogy az amerikai ag­­resszorok folytatják a mérge­ző vegyi anyagok felhasználá­sát a demilitarizált övezetben és B-52-es stratégiai bombá­zóik újabb támadásokat haj­tanak végre. A VDK követeli ezeknek az agressziós cselekedeteknek azonnali beszüntetését, az ame­rikai­ csapatok kivonását Dél- Vietnamból és az 1954-es gen­fi megállapodások tiszteletben tartását. NDK kormánynyilatkozat a nürnbergi ítélet 20. évfordulóján Berlinből jelenti az ADN. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya nyilatkozatot adott ki a háborító bűnösök nürnbergi perében (1946. októ­ber 1-én) hozott ítélet husza­dik évfordulóján. A nyilatkozat megállapítja, hogy a nürnbergi per nemcsak a vádlottak padjára ültetett fő háborús bűnösök egyéni vétkét állapította meg, hanem ugyanakkor feltárta a német militarizmus támadó politiká­jának politikai és gazdasági gyökereit is. A nürnbergi per megfelelt a potsdami egyez­mény kikötéseinek és a Hitler­­ellenes koalíció többi alapve­tő megállapodásainak, ame­lyek azt célozták, hogy gyöke­réig meg kell semmisíteni a német militarizmust, meg kell akadályozni egy újabb háború kiindulását német földről. A nürnbergi ítélet ugyanak­kor figyelmeztetés az imperia­lista és militarista erők szá­mára, amelyek ismét a régi bűnök útjára akarnak lépni — mutat rá a kormánynyilatko­zat —, majd felhívja a figyel­met arra, hogy a nyugatnémet kormányban, a hadseregben, a diplomáciában, az igazságszol­gáltatásban, a gazdasági élet­ben és a közélet egyéb terüle­tein döntő befolyásuk van olyanoknak, akik súlyos bűn­tényeket követtek el a béke és az emberiség ellen. A nürnbergi ítélet elveihez híven — állapítja meg a kor­mánynyilatkozat —, Nyugat- Németországban el kell távo­lítani a vezető állásokból min­den nácit és háborús bűnöst; hatálytalanítani kell a nürn­bergi ítélet szellemével ellen­tétes törvényeket; véget kell vetni az Egyesült Államok és szövetségesei vietnami agresz­­sziós háborújának; a két né­met államnak meg kell egyez­nie abban, hogy lemondanak az atomfegyverekről és konk­rét intézkedéseket tesznek a leszerelésre; az NSZK-nak le kell mondania minden területi igényről, a revanspolitikáról és a német nép egyedüli képvise­letére támasztott igényéről; helyre kell állítani a normális kapcsolatokat a két német ál­lam között és a béke érdeké­ben meg kell teremteni egy hatékony európai biztonsági rendszert. Növek­ednek a hadikiadások a nyugatnémet költségvetésben Bonnból jelenti az MTI. Dahlgrün bonni pénzügymi­niszter pénteken délben sajtó­­értekezleten ismertette az 1967. évi nyugatnémet költségvetés tervezetét. Ezt a bonni kor­mány a csütörtökön a késő éj­szakai órákba nyúló miniszter­­tanácsán fogadta el. A pénzügyminiszter elmon­dotta, hogy a minisztertanács 17 törvényjavaslatot fogadott el. Ezekre azért van szükség, mert az 1967. évi költségvetés­tervezetben 5,4 milliárd nyu­gatnémet márka kiadásra nem volt elegendő fedezet. A fede­zetet különböző törvényjavas­latokkal és meglevő gazdasági­ intézkedések megváltoztatásá­val kellett előteremteni. A költségvetés-tervezet hiá­nyát főként a kiadások lefa­ragásával akarják megszüntet­ni. Az 1967. évi költségvetés­ben a kiadások összege 73,9 milliárd nyugatnémet márka. Ez mintegy ötmilliárd márká­val több, mint a tavalyi. A többletkiadásoknál a legna­gyobb tételt a hadi kiadások növekedése jelenti. Hadicélok­ra a költségvetési tervezet sze­rint 1967-ben 19,7 milliárd márkát fordítanak, ami 1174 millió márkával több a tava­lyinál. A katonai kiadások a tervezet szerint úgy oszlanak

Next