Magyar Nemzet, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

Változatosabb műsorrend lép életbe október 17-én a rádióban A rádióhallgatók megválto­zott és folyton változásban le­vő napi életritmusa, műveltsé­gi színvonalának differenciáló­dása és nem utolsósorban a té­vé terjedése arra indította a Magyar Rádió vezetőit és szer­kesztőit, hogy a megváltozott körülményekhez jobban illesz­kedő műsorszerkezetet dolgoz­zanak ki. Erről az új, gazda­gabb és változatosabb műsor­­szerkezetről tájékoztatta pén­teken délelőtt a sajtót dr. Hárs István, a Magyar Rádió és Te­levízió első elnökhelyettese. Az új műsorszerkezet októ­ber 17-én lép életbe. E sze­rint a Kossuth-adó fő jellege az eddigiekhez képest nem változik: továbbra is a­­nem­zeti főadók szerepét tölti be és jellemzője az egész napot sűrűn átszövő hír-periódus. Ezek közé a hír-periódusok közé a Kossuth-adó különféle műfajú zenei műveket, fontos politikai, ifjúsági és irodalmi adásokat helyez el. Lényeges változás lesz a Pe­­tőfi-adó jellegében. Eltolódik a könnyű, szórakoztató műfa­jok irányába és lényegesen több információs anyagot kö­zöl. Ennek érdekében a Petőfi­­adó műsorideje naponta 95 perccel növekszik és délelőtt 10 órától éjszaka negyed 12-ig folyamatosan sugároz műsort Változatosan alakul a Petőfi adásidejének különösen a dél­utáni műsora. Kettőtől hatig... címmel naponta új műsorblok­kal jelentkezik a non stop- jel­leggel, a legszélesebb hallgató­közönség számára. A négyórás műsor háromnegyed része a könnyűzene különféle műfajai­ból és népszerű, rövidebb ko­molyzenei művekből alakul. A fennmaradó egy órát rövid tá­jékoztató hírek, politikai glosz­­szák, könnyed irodalmi és if­júsági írások, karcolatok, úti­képek töltik ki. A Petőfi-adó délelőttjeinek is­ fő jellegze­tessége a derűs zenei és iro­dalmi műsor lesz. Este a Pe­­tőfi-műsor továbbra is a Kos­suth-adó kiegészítője marad. Az URH-adó elsősorban a zenei, irodalmi, tudományos és politikai műsorok iránt érdek­lődő, igényes hallgatótáborhoz kíván szólni. Ezt a műsorszer­kezetet a Rádió a következő évek folyamán, fokozatosan valósítja meg, addig, adáside­jét naponta 68 perccel növelve, a műsorkezdéstől egy-másfél órás könnyűzenét sugároz, hét­főn, szerdán és pénteken meg­ismétli a Kossuth-adón délben elhangzó Tánczenei koktélt, kedden, csütörtökön, szomba­ton és vasárnap a Hanglemez­parádé című műsort sugározza a délután 6.05-ös Hírek után. A hallgatóság sürgető igé­nyeinek megfelelően megvál­tozik a Kossuth-adón az Esti krónika időpontja. Nyolc óra helyett hét órakor kezdődik és fél óráig tart. Ennek megfe­lelően egy órával korábban kezdődhetnek és fejeződhetnek be a rádiójátékok, színházi közvetítések és szórakoztató összeállítások, s új rövid hír­periódus kezdődik kilenc óra­kor. A tízórás és az éjféli hí­rek sugárzásának időpontja változatlan marad. Hogy a rádiójátékokat és a­ színházi közvetítéseket ne kell­? jen megszakítani, a Jóéjszak,] hát, gyerekek című műsor ól-| kerül a Petőfi-adóra esti 7 órai] 54 perces kezdettel. Változik a], Kossuth délutáni hír­periódu-­­­sainak időpontja is: az eddigi? négy órás hírek helyett három]' órakor, hat óra helyett pedig'] öt órakor közöl híreket a Kos-]' suth-adó. A Petőfi-adó dél­i] után 2-kor, 3-kor, 6-kor ad hí-]­­reket és 8 órakor megismétli',­ az Esti krónikát. Itt a 11 órás1] hírek kezdésének időpontja]' változatlan. Jelentősebb változi]­zás az is, hogy keddenként a­ Petőfin délelőtt háromnegyed? tizenegykor ismeretterjesztő', műsor kezdődik az otthon tar-,'­tózkodókhoz, háromnegyed' ] egykor pedig Házunk tája cím­]' mel tanácsokat ad a házkörüli'] munkákhoz. Pénteken délben]' egy órakor rendszeresen pe-,]­dagógusokhoz szóló műsort su­­­gároz a Petőfi. A Tánczenei, koktél ezentúl eggyel többször:­ hétfőn, szerdán és pénteken] jelentkezik a Kossuth-adón,­ hétfőnként pedig reggel ne­] gyed tízkor A hét előadómű­, része címmel új sorozat indul] A hét zeneszerzője című mű-,­sor helyett. Az óvodásoknak és­ a kicsinyeknek szóló műsor­ úgy bővül, hogy minden hetem mesejátékot is közvetít.­­ A Húszas stúdió című műsor szerda helyett ezentúl hétfőn, délután 6 órakor jelentkezik rendszeresen a Kossuthon és péntekenként a Petőfin a meg­szűnő csütörtöki Élőszóval — muzsikával című műsor he­lyett négy új műsor kap he­lyet: Budapesti egyveleg, Or­szágjárás, Munka után... és Túl az élet delén címmel. Hét­főnként, havonta egyszer. Éle­temről címmel köztiszteletben álló személyiségekről doku­mentumműsorok készülnek a Kossuthon. Újdonság számba megy, hogy időnként ismét je­lentkezik az Éjszakai rádió­­színház. A szombati, vasárnapi és ün­nepi, valamint a tévés szün­napok műsorában újdonság lesz például hetenként egy­szer, vasárnap délután a Tás­karádiósok című új műsor és az Ez is, az is százhúsz perc­ben című kéthetenként ismét­lődő műsor a Petőfi-adó va­sárnapjain. Az október 17-én bevezeten­dő új műsorszerkezet nem érinti a Rádió jelenlegi fő mű­sorarányait: a zene továbbra is a program 65 százalékát, a próza pedig 35 százalékát te­szi ki. A Rádió vezetőségének pénteki tájékoztatója szerint az új műsorrend nem jelent megmerevített, változtathatat­lan programot, hanem a gya­korlat során a hallgatók igé­nyei és kívánsága szerint mó­dosítható. Október 20-án indul Olaszországba a Madách Színház Firenzében, Bolognában. To­rinóban vendégszerepel a Ma­dách Színház társulata októ­ber végén. A 70 tagú együt­tes 20-án kalónarepülőgéppel utazik Olaszországba. A Ma­dách Színház társulata az első magyar prózai színházi együt­tes, amely fellép Olaszország­ban. Október 21-én mutatkoz­nak be a firenzei Testre della Pergolában az Egy szerelem három éjszakája című musi­callel. A Koldusoperát 22-én és 23-án adják elő. 25-én és 26-án Bolognában a Koldus­operát mutatják be. A torinói színházban 28-án az Egy sze­relem három éjszakáját, 29-én és 30-án pedig a Koldusope­rát játsszák. Ezen az utolsó napon délelőtt és délután is előadják Brecht művét. Az olasz nyelvű műsorfü­zetben jelenetről jelenetre tá­jékoztatják a nézőket, mi tör­ténik a színpadon. Szó van arról is, hogy Firenzében — éppen úgy, mint a társulat moszkvai vendégszereplésé­nek idején — kicsiny »tol­­■mácsgépeket* helyeznek el a széken s így a néző fülhall­gatón hallhatja olaszul a szö­veget. Maffsr Vmzw Megkezdődött a múzeumi hónap a fővárosban A hagyom­­ányos őszi mú­zeumi hónap első budapesti eseményeként pénteken ünne­pélyesen megnyílt a Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb állandó kiállítása A reform­kor és a szabadságharc iro­dalma címmel. A megnyitó ünnepségen megjelent Kiss Károly, az Elnöki Tanács tit­kára. Dr. Ortutay Gyula akadémikus tartott megnyitó beszédet. Utalt arra, hogy a hét teremben felsorakoztatott dokumentumok a magyar iro­dalom öntudatra ébredésének, a magyar kultúra felemelke­désének áldomásait mutatják be, s így a múltról szólva napjainkhoz is szólnak. A re­formkor nagy nemzedékének életműve, haladó öröksége ma is segítséget, ösztönzést ad a jelen problémáinak megoldásához. A költészet napjai Budapesten Százhúsz európai költő érkezik hazánkba A költészet egyetemességéről és nemzetköziségéről tanács­koznak a magyar költők Euró­pa minden országából érkező százhúsz költőtársukkal októ­ber 18 és 25 között. A költé­szet napjai Budapesten nevű kerekasz­tal-konferenciájukon — erről tájékoztatták a sajtót az Írószövetség képviselői pén­teken az újságíróklubban. Ga­rai Gábor, az írószövetség tit­kára, a nemzetközi költőtalál­kozó rendezőbizottságának tit­kára bevezetőjében a költők mostanában mindegyre szapo­rodó nemzetközi találkozásai­nak jelentőségét méltatta. "A költészet sok nyelvű, de a köl­tők megértik egymást" — mon­dotta. A nemzetközi tanácskozás programját Somlyó György, a rendezőbizottság titkára ismer­tette. Az egyhetes tanácskozá­son a fő témát négy részre bontva vitatják meg: beszél­nek a költészet fordításáról, a költészet és a társadalom kap­csolatáról, a modern és a ha­gyományos költői formákról, végül a magyar költészet és az európai költészet kapcsolatai­ról. A tanácskozásra Budapest­re érkezik többek között Ra­fael Alberti, Salvatore Quasi­modo, Szemjon Kirszanov, Konsztyantin Szimonov, Inge­­borg Kachman (NSZK), Guil­­levic, Gianni Toti és Parusz Szevak. A külföldi vendégek verseikből fölolvasnak, s ver­seik fordítását magyar fordí­tóik vagy neves szavalóművé­szek adják elő a főváros hét művelődési házában rendezett költői esteken. A vendégek érkezésükkor megkapják a New Hungarian Quarterly, a Kritika, a Nagy­világ és a Szerzői Jogvédő Hi­vatal idegen nyelvű bulletin­­jának egy-egy példányát; ezek a folyóiratok részben vagy egészben a költőtalálkozó al­kalmából készült összeállítá­sokat, tanulmányokat, antoló­giákat közölnek. Kedves gon­dolatot valósított meg a Cor­vina: Árion címmel, Somlyó György szerkesztésében több nyelvű tanulmánykötetet adott ki a nemzetközi költőtalálkozó tiszteletére. Az igen szép könyvben ankét olvasható a versfordításról, nagy magyar költők verseit közli különféle fordításokban. Mai költőink műveiből több nyelven olvas­ható ízelítő. Az Árion egy-egy példányát a konferencia ven­dégei ugyancsak megkapják érkezésükkor. Ma nyílik a szolnoki művésztelep budapesti kiállítása A szolnoki művésztelepen élő alkotók munkásságát tár­ja a közönség elé szombaton nyíló bemutatójával a Magyar Nemzeti Galéria. Pogány G. Gábor főigazgató — aki Pén­zes Éva művészettörténésszel közösen rendezte a szolnokiak anyagát — pénteken sajtófo­gadáson számolt be arról, hogy a hazai képzőművészet jelené­nek legnagyobb múzeumában sorra fölvonultatják az ország úgyszólván valamennyi vidéki művészkolóniáját, a festők, szobrászok, grafikusok műveit. Az a cél, hogy a közönség az időszaki tárlatokkal minél át­fogóbb képet kapjon ábrázoló művészetünk sokarcúságáról, szellemiségéről, eredményei­ről. A tervek szerint a közel­jövőben felhozzák Budapestre Miskolc, Szeged, Pécs képző­művészeinek anyagát. Ezúttal a Nemzeti Galéria földszinti teremsorában a lá­togatók a legrégibb magyar művésztelep eredményeivel is­merkedhetnek meg. Tizenöten mutatkoznak be munkáikkal, nagyrészt fiatal — vagy leg­alábbis a középgenerációhoz tartozó — festők, továbbá há­rom szobrászművész: Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László. Az elmúlt tíz eszten­dőben született műveik — együttesen 380 alkotás — lát­hatók a kiállításon. Az anyag­ban a tenyérnyi ólomszobrocs­káktól a hatalmas táblafest­ményekig minden műfaj és minden méret helyet kap. A rendezők még középületeket díszítő, nagyfelületű dombor­műveket is elhelyeztek a tár­laton, külön vitrinben , fény­képeken. A fotóváltozatok kö­zött­ látható például a balaton­füredi szívkórház és a szarva­si művelődési otthon homlok­zati kődomborműve, Simon Ferenc alkotása. „Én — a szemtanú" Egy tragikus sorsú író különös sorsú könyve Hitlerről Halála után negyedszázaddal világhírű lett Ernst Weiss, az éles hangú antifasiszta német orvos-író és leh­­­dér Augen­zeuge című regénye. Hermann Kesten nyugatnémet kritikus írt a műhöz az elfeledett szer­zőt bemutató előszót. Az ickin­­gi és müncheni Kreisselmeier Verlag adta ki a könyvet. Ennek a könyvnek valóban különleges sorsa volt. Amikor Hitler seregei a má­sodik világháború során bevo­nultak Párizsba, Ernst Weiss öngyilkosságot követett el a Grand Hotel Trianon Palace fürdőszobájában. Mérget vett be, és utána felvágta az ereit. Már régebben készült az ön­­gyilkosságra. Walter Mehring és Hertha Pauli, az emigráció­ba kényszerült német művész­világ több képviselőjével együtt, néhány nappal előbb hiába könyörgött neki, hogy meneküljön velük. Ernst Weiss nem vállalkozott a bujdosás­­ra. Közölte, hogy a Quartier L­atin-ban marad. Gyengesé­gére hivatkozott. Pénze sem volt. Már hosszabb ideje alig mozdult ki párizsi szobájából Naponta legfeljebb egyszer evett. Előfordult, hogy egyszer sem. Szállodai szobájában ki­adatlan kéziratok hevertek az asztalon. Naplójegyzeteket ké­szített már évek óta. Barátai azt mondták, hogy izgalmasan érdekesek voltak. Elvesztek. Az a Hitler—akit Ernst Weiss "az emberiség első számú el­lenségeinek tartott — az első világháború során, mint Ernst Weiss törzsorvos páciense, fe­küdt a tábori kórházban. Ami­kor a későbbi -­vezér és kan­cellár- még csak a császári német hadsereg altisztje volt, egy alkalommal ellenséges gáztámadástól átmenetileg megvakult. Ernst Weiss men­tette meg a szemevilágát. Az író nem feledkezett meg páciense nevéről később sem, amikor már régen szakított az orvosi hivatással. Nem feled­kezett meg arról, hogy milyen pályát futott be az a Hitler, aki akkor a tábori kór­házban hisztérikusan könyörgött az orvosainak, hogy mentsék meg. A Per Augenzeuge kézirata véletlenül megmaradt: néhány nappal öngyilkossága előtt Ernst Weiss New Yorkba küld­te ezt a művét, az egyik emig­ráns újság pályázatára. A bí­rálóbizottság megállapította: egyik pályamű sem felelt meg a követelményeknek. A szem­tanú feledésbe merült. Sze­rencsére, valaki eltette. Egy-két évtizeddel később azután vé­letlenül előkerült. Most kiad­ták. Hermann Kesten-nek, aki A szemtanú­hoz portré-tanul­mányt írt, az a nézete: ez a cseppet sem titkolt "­kulcs­­regény" olyan jelentős alkotás, amely túlzás nélkül megér­demli, hogy századunk egyik legérdekesebb német lélektani regényének nevezzék, így maradt — főképp ezzel a művel — Ernst Weiss neve az utókorra. Nem szabad meg­feledkezni néhány más alko­tásáról sem. Elsősorban a Boetius von Orlamünde-ről, a Georg Letham, Arzt und Mör­­der-ról, a Der arme Ver­­schwender-ről és a Der Ver­­führer-ről. Mindegyik tanúsít valamit Ernst Weiss tehetsé­géről. De egyik sem olyan ér­dekes és jelentős, mint a Der Augenzeuge. Egy ismeretlen szerző a bí­róság előtt megtámadta a re­gény címét. Azzal érvelt, hogy ő hamarabb írt regényt ugyan­azzal a címmel. A nyugatné­met bíróság, amelynek dönte­nie kellett, kötelezte a Kreis­­selmeier Verlap-ot, hogy vál­toztassa meg az eredeti címet. A belső címlapra, a Der Augen­zeuge elé, oda nyomtatták szán­dékosan más betűkkel az "Ich* szócskát. A borítólapra ugyan­csak odaragasztottak egy kis betűkkel nyomott "Ich*-et. A belső címlap előtti oldalra pe­dig gyászkeretes szöveg került,­ amely hírül adja: A bírósági kötelezte a kiadót, hogy az üz-­­ leti forgalomban — A szemta- ? nú helyett — az Én — a szem- t tanú címet használja. Ez ki- ? zárólag a kereskedelmi forga-­ lom szempontjából szükséges.­­ Az Én — a szemtanú cím­­ használata kényszermegol­­l­dás ... A kiadó a gyászkeretes­ értesítésben bocsánatot kért az­­ olvasóktól a címváltoztatással­­ összefüggő "esztétikai és logi-­­­kai hiányért*. J Sokan írtak már könyvet ■ Hitlerről. De senki sem látta ] ilyen közelről a tirannusjelöl­,­tét, mint Ernst Weiss. Ő úgy­­ látta a Harmadik Birodalom f­eljövendő megalapítóját, mint­­ aki fél-idióta benyomását kel­­­tette, szabadjára engedte hisz-­­tériáját, és akin meglátszott,­­ hogy fél-analfabéta. A fél-idiótából­­egy időre a­ leigizott Európa ura lett. A­ hisztérikus bebizonyította,­­ hogy egy kontinensre terjedő ] tömeghisztériát tudott kelteni., A fél-analfabéta pedig arról­ tanúskodott, hogy művelt és] okosnak számító embereket is] magával ragadott. ] Ernst Weiss, aki a tábori] kórházban — orvosi esküjének­ megtartásával — megmentette­­ Hitler szemevilágát, akkor jó] orvosnak, most — tragikus ha-­­­ála után negyedszázaddal — ] jó írónak bizonyult , Sós Endre ! WAWAWr.WW.WAW BUDAPESTI ZENEI HETEK Irigard Seefried és Erich Werba dalestje AZ ELŐADÓMŰVÉSZET RITKA PILLANATAINAK ré­szese volt a közönség szerdán este: a hanglemezről már rég­óta jól ismert énekesnő, Irm­­gard Seefried és Erich Werba, a kiváló zongorista személye­sen lépett a Zeneakadémia pó­diumára. S amikor e gyönyö­rű koncertről beszámolunk, fokozottan kell hangsúlyoz­nunk : korántsem énekesnőről és zongorakísérőjéről van szó, hanem két nagyszerű muzsi­kus együttes produkciójáról. Mert éppen ebben kereshető a dalirodalom lényege, varázsá­nak, ható erejének titka ... Seefried hangja bizonyos mértékig és bizonyos helyeken némileg matt színezetű — ezt azonban hallgatója csak akkor veszi észre, ha a produkció egészétől el tud vonatkozni és külön ennek megfigyelésére koncentrál. E nagy művésznő az előadott művekkel olyan mértékben leköti és magához láncolja az embert, olyan kü­lönleges módon teszi a közön­séget a zenei folyamat része­sévé, hogy az ilyesféle megfi­gyelésekre egyszerűen nem marad ideje. A varázs eszközei között az egyik legfontosabb j elem­" Erich Werba zongorajátéka. Mint mondottuk, a daliroda­lom számtalan remekműve már eleve kizárja azt a lehető­séget, hogy a két előadó funk­cióját a­­dallam* és a­­kísé­ret* kettősségére bontsuk. Ez még akkor is lehetetlen, ha egyébként igen gyakran ép­pen ilyesféle megoldásokban vagyunk kénytelenek Schu­bert- vagy Schumann-dalokat­­élvezni­. Az igazság az, hogy dalt éppúgy, mint hegedű­ zongora-szonátát, csakis két tökéletesen összetanult, művé­szileg egybeforrott muzsikus adhat elő. Erich Werba zon­gorázása azonban még egy fokkal magasabb rendű: érzé­kenysége azokra az egyedül­­való pillanatokra is kiterjed, amelyek csupán egyetlen adott produkció keretén belül szü­letnek és csakis ott, csakis ak­kor bírnak érvénnyel. Werba tudja és érzi amit­ tennie kell — ennél magasabb felső fokot nehéz lenne találni játékára. A MŰSORON és a ráadá­sokban szereplő több mint ne­gyedszáz dal közül ezúttal csu­pán néhányat szeretnénk em­lékeztetőül felvillantani, min­denekelőtt a sok vitát kiváltó schuberti -opusz l.*-et, az Erlkönig-et. Seefried ezt való­ban egyedülállóan oldotta meg s megoldása kétségkívül eltér a nálunk megszokott formától. Mint az köztudomású: e goe­thei ballada keretében egy apa lovon viszi halálosan beteg gyermekét, ám mire céljához ér, a gyerek meghal. A schu­­berti mű előadási nehézsége abban rejlik, hogy a gyerek lázálmában fantáziál, apja csi­­títgatja, nyugtatja, de az álom­kép valóra váltásaként a li­­dérckirály is megszólal. Utób­bi Schubertnél hangsúlyozot­tan pianisszimó és dinamikai tekintetben változatlan hangon énekel. Ezt a részletet nálunk játékosan és érzelmesen szok­ták énekelni, félreértvén a szö­veget, amely hízelgést és csá­bítást tartalmaz ugyan, de Schubertnél mindez mozdulat­lanul és ezáltal félelmetesen szól. Seefried a kevésbé hatá­sos, de értelmileg helyes meg­oldást választotta, még azon az áron, ha cserébe le kellett mondania a külső hatások egy részéről. A Schubert-dalokból A ha­lál és a lányká­t említhetjük még, mint valami különös és egyszerűségében lenyűgöző mozzanatát az estének. Az előbbihez hasonló drámai szi­tuáció szintúgy végtelenül egy­szerű, minden külsőségtől men­tes megoldása volt ez a pro­dukció. Mind Seefried, mind­­pedig Werba, valami egészen rejtélyes erővel kapcsolta egy­máshoz e dal lassú, földön­­túlian nyugalmas hangjait­­akkordjait. És a koncertterem­ben megállt a levegő . .. Seefried művészetének a "Sö­tét" oldala természetesen épp ilyen gazdagsággal bontakozott ki Hugo Wolf és Schumann dalaiban is. A Wolf-dalok he­lyenként "trisztános" éjszakai izzása, szenvedélyes és ugyan­akkor mégis álló­ jellegű kro­matikája minden ízében a ze­nei értelmet nyilvánította ki számunkra, két nagy előadó­ján keresztül. Ezekhez képest könnyed, szinte játékos fel­adatnak tűnt a műsort nyitó hat Mozart-dal, melyekben Seefried művészetének áttetsző egyszerűségét pillanthattuk meg. Valóban úgy szóltak ezek a Mozart-dalok, mint ahogyan a szerző elgondolta őket — itt­­ott apró utalásaikkal egy-egy közismert nagy opera pillana­tára, hangulatára, figurájára —, a könnyű kézzel odavetett vázlat minden tűnő szépségé­vel, az élet egyetlen, apró moz­zanatának szinte pillanatfel­vételre emlékeztető megraga­dásával. Seefried és Werba a hat Mozart-dal előadásával látszólag könnyű — végső so­ron azonban igen nehéz fel­adatot vállalt és oldott meg. Arról van szó itt, hogy e da­loknál a hallgatónak többnyire alig van ideje arra, hogy saját magában bizonyos körvonala­kat rajzoljon fel egy-egy da­rabról, inkább e miniatűr re­mekek végén eszmél csak rá a hallottakra. Seefried és Werba azonban — mint minden nagy művész — már a darab első ütemében a lényeget, az apró tétel magvát tárja elénk és e magból sarjasztja ki a továb­biakat. Werba keze alatt a leg­egyszerűbb kísérőfiguráció is hangulatot koloritot, levegőt teremt, előre meghatározza a kereteket, amelybe majd az ének beleilleszkedik. Természetesen a közönség nehezen tudott megválni Irm­­gard Seefried és Erich Werba művészetétől, és a ráadások egész sorát kapta a kitűnő vendégművészektől. Pernye András ■ Szombat, 1966. október 1. színházak mai műsora­ i Állami Operaház: A nürnbergi ■ mester dalnok­ok (Rétkay béri. 1.)­­(6) — Erkel Színház: Chopéniana, 'Koncertműsor. Poloveci táncok (5. 'béri. 2.) (7) — Nemzeti Színház: Az [ ember tragédiája (7) — Katona Jó­­­­zsef Színház: Szörnyeteg (7) —­­ Madách Színház: Koldusopera (7) .— Madách Kamara Színház: Me­zítláb a parkban (7) — Vígszínház:­­ A fizikusok (7) — Ódry Színpad: ►Szegény Dániel (fél 8) — Tháliá­s Színház: Az Ördög és a Jóisten (7) József Attila Színház: Húszéve­­­sek (du. fél 3). Kényszerleszállás :(M. bér­. I.) (7) — Fővárosi Ope­­­­rettszínház: My Fair Lady (du. fél ,3), (Komb. 5. béb­. 1.) (7)• — Vi­­gdám Színpad: Made in Hungary (fél 8) — Kis Színpad: Leszállás­­Párizsban (7) — Kamara Varieté: , Krimi magyar módra (du. 6 és fél ,9) — Fővárosi Nagycirkusz: Delfin­­ Show (du. 3, 5. 7, 9) — Állami­­ Bábszínház: A fából faragott ki­­i­rályfi, Petruska (du. fél 4) — Épi­­­tők Irodalmi Presszója: Légy hű­­önmagadhoz (8). A LAKOSSÁG FIGYELMÉBE! NNVAN GAZOS FÉREGIRTÁST VÁLLALUNK AZONNAL 6 órás gázosítás szigete­lés nélkül — garantáltan hatásos eredmény! Diszkréció biztosítva! TAKARÍTÓ KSZ Budapest, VII., Majakovszkij utca 77. Telefon: 220—059

Next