Magyar Nemzet, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
• Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉP,FRONT LAPJA ~ A gyermek jövője A stockholmi gyermek világkonferencia eseményeiről szólván mondta Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára: a kisgyermek bizalommal tekint a felnőttekre, ennek a bizalomnak meg kell felelni. Nevelésünknek nagyon sok, mondhatni minden eredménye azon múlik, hogy a felnőttek hogyan felelnek meg annak a várakozásnak, amellyel a gyermek ösztönösen várja tőlük boldogságát. Várja a meleg otthont, a szeretetet, a törődést és az eligazítást a világ bonyolult dolgaiban. És a világ iránti ártatlan bizalommal eltelt gyermek számára nincs szörnyűbb, mint egyszerre csak egy ellenséges világban találni magát, tejszagú gyermekszoba helyett bunkerben, labdák és játékok helyett robbanó és napalmbombák közepette. Erről is, Vietnamról, ahol 21 év óta nem némultak el, hanem mindig csak erősebben dörögnek a fegyverek, sok szó esett Stockholmban. Pedig már az is borzalmas, ha a gyermek életét közvetlenül semmi nem fenyegeti ugyan, de a fennmaradás elsődleges elemeit, az ételt, a tiszta vizet kell nélkülöznie. Sokuknak még kell. Elmondották a konferencián, hogy a földkerekség egymilliárd gyermekéből 600 millió a szó legszorosabb értelmében éhezik. Indiában, Pakisztánban, Jordániában és még sok más országban millióknak nincs rendes ivóvizük, egyes afrikai országokban 40 százalékos a csecsemőhalandóság. Van, ahol az egészségügyi ellátás rendkívül elhanyagolt. Afrikában egy orvossá 103 ezer, Dél-Vietnamban 29 ezer lakos jut (Magyarországon ötszázhúsz, a Szovjetunióban háromszáztíz). Sok millió gyermek számára nem nyílt még meg a megismeréshez, a tudáshoz vezető út. Az elmaradott országokban a gyarmatosítás idején a gyermekeknek csak 5—10 százaléka járhatott iskolába. Mióta a fejlődés útjára léptek, az iskolaköteles gyermekek fele már tanul, de jellemző, hogy Latin-Amerikában a gyermekeknek csupán 20 százaléka fejezi is be általános iskolai tanulmányait. Pedig az anyák mindennél fontosabbnak tartjait, hogy gyermekeik tanuljanak. A küldöttek elmondták: Santiago de Cubában megkérdezték tőlük, mi legyen az első teendő: jobb lakásokat építsenek, emeljék a béreket vagy létesítsenek több iskolát? Az anyák az iskolák létesítésére adták szavazatukat. Bár nemzetközi törvény állapítja meg a munkaképes kor alsó határát, az elmaradott országokban még ma is több millió 7 —8 éves gyermek dolgozik nehéz, egészségrontó körülmények között. A nélkülözés egészen más fajtája az, amelyik a jólétből fakad. Egy svéd profeszszor a konferencián a skandináv országok gyermekbűnözési statisztikáját ismertette. Arról beszélt, hogy a gondtalan jómód, a sok szórakozás, a szülők közönye és felelőtlensége hogyan vezet a gyermek szeretetéhségén keresztül a fiatalkorú bűnözéshez. Ami a magunk dolgát illeti, sok még a bajunk, gondunk, de szégyenkezni nincs okunk. A felszabadulás óta a gyermekek sorsa, ellátása, óvodája, iskolája, orvosa, kormányzatunk szívügye. Igyekszünk odahatni, hogy a családi nevelésben még fellelhető erőszakos, helytelen nevelési módszereket, kulturált, eredményesebb módszerek váltsák fel. Gondunk a fiatalok sokoldalú műveltségének fejlesztése, szabad idejének leghasznosabb felhasználása. És igyekszünk minél jobban felfigyelni a még csak árnyalatokban, apró jelekben mutatkozó problémákra is. A mi jelenlegi központi problémánkat az MNOT titkárának beszámolója úgy summázta: felelősek vagyunk minden gyermekért, azokért is, akik megszülettek, azokért is, akik nem születtek meg. Vagyis: miért idegenkedik még mindig sok fiatal asszony az anyaságtól? A statisztikai adatok ugyan már némi javulást mutatnak és szemmel láthatólag több is körülöttünk a leendő kismama, mint az utóbbi években, de azért még nagyon is helyénvaló elemezni azokat a tényezőket, amelyek az érdekelt fiatalokat befolyásolhatják. Mert megvan az öthavi fizetett szabadság, régóta ingyenes a babakelengye, a törvény számtalan rendelkezése védi a terhes, a szoptató és a kisgyermekes aszszonyt, ám látnunk kell az ellentétes irányban ható tényezőket is. Éppen azon a napon, amikor a budapesti nőtanács stockholmi beszámoló értekezletére készülődtünk, érkezett meg Cs. E. pesterzsébeti olvasónk levele. Cs. E. magányos anya, hétéves kisfiát neveli. Egyik nagy híradástechnikai gyárunkban dolgozik. Nem is volt baj addig, amíg a gyermek óvodás korú volt. Hetes óvodában gondozták: ha az anya nappali műszakban dolgozott, éjjelre hazavitte, ha éjszakás volt, az óvodában jó helyen tudta. Szeptemberben került a gyerek iskolába. Cs. E. jó előre kérte az üzemben, tegyék majd lehetővé számára az egyműszakos beosztást. Az üzemvezető megpróbálta rábeszélni, hogy adja intézetbe a kisfiút. Cs. E. egyedül van, ragaszkodik hozzá, hogy gyermekét maga nevelje. Bár az alapszervi párttitkár és a szakszervezeti bizottság női munkatársai határozottan melléálltak, az ügy sok hányattatás után végül is úgy oldódott meg, hogy az asszony másik üzemrészbe került. Az itteni új, szokatlan, egyműszakos munkán keresete annyira csökkent, hogy az már kettejük megélhetését veszélyezteti. Cs. E. problémájáról sokan beszélnek az üzemben is, lakóhelyén is. Ami vele történt, sok asszonyt befolyásol elhatározásában, legyen-e gyermeke. Esete sajnos nem elszigetelt, a szerkesztőséghez, a nőtanácshoz számos hasonló panasz érkezik. Pedig, ha mindnyájan elfogadjuk — mert el kell fogadni —, hogy mi, felnőttek, a felnőttek társadalma felelősek vagyunk minden gyermekért, a megszületettekért és a meg nem születettekért, akkor elfogadhatatlan, hogy bármelyik üzemben, akár egyetlen anyával is úgy bánjanak, ahogy ez az országos hírű, nagy múltú gyárban történt. A törvények, rendeletek sora védi az anyákat. De a rendelkezések mit sem érnek, ha végrehajtáskor a legfontosabb: a szív, a lélek hiányzik, az a képesség, hogy a vezetők a magányos anya ezer gondjába beleérezzék magukat. A gyermekes anyákra munkahelyükön messzemenően tekintettel kell lenni. Ez a vezetőktől belátást, emberséget, tapintatot követel. Tudjuk, az ilyen jellegű problémák megoldása nem mindig könnyű. Mégis, meg kell oldani őket, a gyermek, az anya, a társadalom jövője érdekében. Köves Sása Afrikai problémák a nemzetközi politika előterében A külpolitikai helyzet AFRIKAI PROBLÉMÁK kerültek a nemzetközi politika előterébe a hét első napján. Addisz Abebában összeült az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa, hogy előkészítse az afrikai vezetők csúcstalálkozóját. Egy váratlan accrai incidens nyomán azonban feltárult, hogy milyen mély viszály dúl az afrikai családban, sőt, olyan nemzetközi bonyodalom is támadt, amelybe belekeveredett az Egyesült Államok. A ghánai főváros repülőterén rendőrök megrohanták azt a repülőgépet, amely a guineai kormányküdöttséget vitte Etiópiába. A küldöttség tagjait kirángatták a gépből és letartóztatták. A guineai kormány az Egyesült Államokat tette felelőssé, miután a Panam nevű amerikai légitársaság gépéről rabolták el a politikusokat. Meglehetősen közkeletű véleménynek adott hangot a kairói Al Ahram, amikor a vasárnapi incidenst úgy kommentálta, hogy az emberrablás külföldi kezek műve, s a cél az afrikai csúcstalálkozó felrobbantása. A ghanai kormány arra hivatkozik, hogy Guineában erőszakkal tartanak vissza a hazatéréstől ghanaiakat, s a delegációt túszként fogták le. Guineai részről a leghatározottabban tagadják ezt a ghánai vádat. A két ország azóta áll szemben egymással, amióta Ghánában katonai puccs megbuktatta Nkrumah rendszerét, s Sekou Touré társelnökként maga mellé vette Nkrumahot. Az Addisz Abeba-i értekezlet előestéjén kirobbant ghánai—guineai konfliktusban Afrika politikai kettéosztottsága jelentkezik, míg az Egyesült Államok belekeveredése az incidensbe azt szemlélteti, hogy az egykor politikailag többé-kevésbé egységes földrészt az amerikai újgyarmatosító erőfeszítések szakították ketté. A fő törésvonalon kívül melléktörésvonalak is láthatók az Afrikai Egységszervezeten. Az egyik közülük Francia-Szomália ügyében állítja szembe egymással a Szomáliai Köztársaságot és Etiópiát. Az afrikai problémák hosszú árnyéka rávetődik az ENS£-re, sőt, az angol politikában is bonyodalmakat okoz. Mint az MTI londoni tudósítójának jelentéséből látható, a Wilson-kormány kétkulácsos rhodesiai és dél-afrikai magatartása miatt lord Caradon ENSZ-képviselő a lemondás gondolatával foglalkozik. A tudósító jelentésében adatokkal bizonyítja, hogy a Rhodesia ellen életbe léptetett szankciók igazi áldozata nem a címzett, hanem a szomszédos Zambia, amely súlyos gazdasági válságba sodródott. Ezt a válságot megtetézi, hogy az amúgy is szűkös fűtőanyagkészlet jelentős része titokzatos tűz martaléka lett vasárnap. A lusakai kormányhoz közelálló körök szerint szabotázs történt, s a szabotázsakció összefügghet azzal, hogy London kiegyezésre készül a rhodesiai fajvédő Smith-rendszerrel. Baljós körülmények között kezdődött meg az afrikai külügyminiszteri értekezlet Ghánában letartóztatták a guineai delegációt Addisz Abebából jelenti az MTI. Baljós előjelek közepette kezdi meg munkáját Addisz Abebában az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozóját előkészítő külügyminiszteri tanácskozás. Az etiópiai fővárosban tartózkodó küldöttségek körében általános visszatetszést keltett a guineai delegáció accrai letartóztatásának híre. A ghánai katonai rezsim ezzel a lépésével kérdésessé tette az afrikai állam és kormányfők csúcsértekezletének megtartását, mutatnak rá értekezleti körökben és hangsúlyozzák, hogy az, alait Ghana csinál, közönséges kalózkodás. Vasárnap meglehetősen éles szóváltás zajlott le a etiópiai kormány és a ghánai küldöttség között. Az etiópiai kormány nyilatkozatban ítélte el a guineai küldöttség letartóztatását és követelte az Accrában fogva tartott guineai politikusok azonnali szabadon bocsátását. Ocran tábornok, az Addisz Abebában tartózkodó ghánai küldöttség vezetője válasznyilatkozatában valósággal rendreutasította Hailé Szelasszié császár kormányát. A ghánai küldöttség követeli, hogy a külügyminiszteri értekezleten első napirendi pontként a Ghána és Guinea között kirobbant válságot vitassák meg. További baljós előjel, hogy — megbízható hírek szerint — a Szomáliai Köztársaság küldöttsége javaslatot szándékozik előterjeszteni a csúcsértekezleten Francia-Szomália kérdésében. Mind Etiópia, mind Szomália igényt tart jelenleg francia uralom alatt levő Francia-Szomália területére. A Szomáliai javaslat újabb válságot idézhet elő az Afrikai Egységszervezeten belül, ezúttal Etiópia és a Szamalim Köztársaság között. Értekezleti körökben hangoztatják, ha egyáltalán sor kerül a csúcstalálkozóra, a részvevők zöme arra törekszik majd, hogy félretéve a különösen kényes kérdéseket, munkaértekezlet jelleget adjon a találkozónak. Hétfőn a késő délutáni órákban megkezdte munkáját az afrikai egységszervezet állam- és kormányfői találkozóját előkészítő külügyminiszteri értekezlet. A délután 4 órára kitűzött megnyitó ülést előbb fél 5-re, majd 6 órára halasztották. A halasztás hivatalos indokolása az volt, hogy az etióp császár, aki jelen kívánt lenni a megnyitó ülésen,városon kívül" tartózkodott. Röviddel 6 óra után Etiópia külügyminisztere végül is megnyitottnak nyilvánította a külügyminiszterek értekezletét, amelyen megjelent és rövid beszédet mondott Hailé Szelasszié császár. A császár hangoztatta a külügyminiszteri értekezlet döntő fontosságát a sorra kerülő csúcstalálkozó sikere szempontjából. Kiemelte az egység fontosságát, szemben a regionális érdekekkel és a megosztás erőivel. Röviden szólt a felszabadítandó afrikai területekről — Rhodesiáról, Délnyugat-Afrikáról, Dél-Afrikáról stb. —, s kijelentette, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket e területek felszabadítása érdekében. Röviden utalt arra a válságra, amelyet az robbantott ki, hogy a ghánai katonai rezsim letartóztatta az Addisz Abebába tartó guineai delegációt Felhívta Ghánát és Guineát ellentéteik rendezésére. Végül síkraszállt a nemzetközi feszültség csökkentéséért. Az etióp császár beszédét Murumbi kenyai alelnök köszönte meg az értekezlet nevében. Utalt az Afrikát és az egységszervezetet megrázkódtató válságokra és hangsúlyozta, hogy ezeket csak őszinte igyekezettel, közös erőfeszítéssel lehet megoldani. Anélkül, hogy Ghánát vagy Guineát említete volna, helytelenítette az afrikai országok egymásközti civakodását. Mint mondotta, a politikai civódás helyett inkább gazdasági és társadalmi egységre kell törekedni Afrikában, őszintén szembe kell nézni a tényekkel, különben veszélybe kerülhet az Afrikai Egységszervezet egész építménye — hangoztatta a kenyai küldöttség vezetője. A külügyminiszteri értekezlet részvevői közfelkiáltással jóváhagyták Botswana és Lesotho felvételi kérelmét. Ezzel az Afrikai Egységszervezet tagállamainak száma harmincnyolcra emelkedett. A guineai rádió vasárnap rendkívüli adásban ismertette a kormánypárt politikai bizottságának közleményét a guineai kormányküldöttség Accrában történt letartóztatásáról. A közlemény, amelyet a párt vezetőinek vasárnap délelőttre összehívott rendkívüli ülése után adtak ki, az Egyesült Államok kormányát teszi felelőssé a súlyos diplomáciai incidensért. A guineai küldöttség a Panam amerikai légitársaság gépén utazott — hangoztatja a közlemény — és nem volt hajlandó az accrai repülőtéren kiszállni a gépből. A ghánai rendőrség azonban jogellenes módon behatolt a gépbe és letartóztatta a guineai személyiségeket. Vasárnap este a washingtoni külügyminisztériumba kérették a guineai ügyvivőt. A távollevő Rusk külügyminiszter nevében Katzenbach külügyminiszter-helyettes éleshangú tiltakozó jegyzéket nyújtott át amiatt, hogy néhány órával koráibban Conakryban háziőrizet alá helyezték Robinson Mcllvaine amerikai nagykövetet. Mcllvaine is tiltakozott Guineában — ő már szuronyos őrség kíséretében vonult az ottani külügyminisztériumba. Az amerikaiak azt hangoztatják, nem tehetnek arról, hogy Ghánában letartóztatták az AESZ-ülésre utazó guineai delegációt, amelyet Benvogui külügyminiszter vezetett. Wilson rhodesiai politikája Zambiát sodorta válságba Londonból jelenti az MTI. Wilson miniszterelnök hétfőn fogadta lord Caradont, Nagy- Britannia állandó ENSZ-képviselőjét, aki hírek szerint lemondani készül a kormány rhodesiai politikája miatt. Lord Caradon szombaton váratlanul érkezett haza New Yorkbólsürgős tanácskozásra", miután Anglia mind a rhodesiai kérdésben, mind a dél-afrikai fajgyűlölő rezsim délnyugat-afrikai mandátumának ügyében teljesen elszigetelődött a világfórumon. A brrit ENSZ-megbízott hazaérkezésekor kijelentette ugyan, hogypillanatnyilag" alaptalanok lemondási szándékáról elterjedt hírek, de az angol sajtó már Gordon Walker volt külügyminisztert emlegeti lord Caradon esetleges utódjaként. Lord Caradon hírek szerint figyelmeztette George Brown külügyminisztert, hogyNagy- Britannia tekintélye mélypontra süllyedt az ENSZ-ben". A Daily Express értesülése szerint Caradon kifejtette: az afro-ázsiai államok küldöttségei gyanakszanak, hogy Londonkiárusítani" készül Rhodesia fekete bőrű lakosságát a fehértelepes kisebbség önkényuralmának. Londonban olyan hírek terjedtek el, hogy Ian Smith esetleg néhány napon belül személyesen hozza válaszát Londonba, a brit kormány legutóbbi kiegyezési ajánlatára, amelynek tartalmát mindeddig nem hozták nyilvánosságra. Lusakából keltezett angol lap tudósítások szerint Zambia gazdasági csőd előtt áll, végtelenül feszült a politikai helyzet és Kanfida elnök pozíciója is veszélybe kerülhet. A Rhodesia ellen foganatosított gazdasági szankciók ugyanis hasonlíthatatlanul érzékenyebben sújtották Zambiát, mint a Smith-rezsimét, amely Dél-Afrika támogatását élvezi. A zambiai gazdasági élet alapját képező réztermelés 25 százalékkal csökkent, ez havi hatmillió font bevétel elmaradást jelent az államháztartásban, amelyet amúgy is végsőkig igénybe vesznek a Rhodesia megkerülésével történő üzemanyagszállítás többletköltségei. A rézövezet erőművei és kohói dél-rhodesiai szénnel működnek, s — jóllehet a Zambiát Rhodesiával összekötő vasútvonal közös tulajdonban van — a Smithrezsim csak akkor enged át egy-egy vagont a határon, ha Zambia cserében egy másikat mindjárt visszaküld. Az akadozó szénszállítást még inkább lassítja az, hogy számos vagont a Dél-Afrikából Rhodesiába irányuló nyersolajszállításra vesznek igénybe. A fűtőanyagválság mellett egyre súlyosabbá válik az üzemanyagválság is Zambiában. Az angol légihíd — amely egyébként hétfőn éjjel beszünteti működését — nem tudta kielégíteni az ország minimális szükségleteit sem. Már csak egy hétre van szűkös tartalék, s az üzemanyaghiány teljesen megbéníthatja az országot, amikor két hét múlva az esős évszak beálltával teljesen járhatatlanná válnak az országutak. A Daily Mail hétfői helyszíni jelentésében rámutat: Kauada és kormánya Wilson miniszterelnököt vádolja a tragikus gazdasági helyzetért. Wilson ugyanis januárban azt ígérte, hogynéhány héten belül" végez a Smith-rezsimmel, s bár Zambia katonai beavatkozást követelt, végül is hozzájárult, hogy együttműködik a gazdasági szankciókban. Titokzatos tüzek Zambiában Másfél millió liter olaj a lángok martaléka Kitiwéből jelenti a Reuter és az AFP. Az afrikai lakosság heves tüntetésének volt színhelye vasárnap este a zambiai Kitwe városa. A tüntetésre az adott okot, hogy eddig még tisztázatlan körülmények között meggyulladt, majd levegőbe repült, több olajtartály. Az afrikaiak feltételezik, hogy a robbanás fehér szabótőrök műve. A felvonulók kövekkel megdobáltak gépkocsikat és bán