Magyar Nemzet, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

• Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉ­P,F­RONT LAPJA ~ A gyermek jövője A stockholmi gyermek vi­lágkonferencia eseményeiről szólván mondta Ortutay Zsu­zsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára: a kisgyer­mek bizalommal tekint a fel­nőttekre, ennek a bizalomnak meg kell felelni. Nevelésünknek nagyon sok, mondhatni minden eredménye azon múlik, hogy a felnőttek hogyan felelnek meg annak a várakozásnak, amellyel a gyermek ösztönösen várja tő­lük boldogságát. Várja a me­leg otthont, a szeretetet, a tö­rődést és az eligazítást a vi­lág bonyolult dolgaiban. És a világ iránti ártatlan bizalom­mal eltelt gyermek számára nincs szörnyűbb, mint egy­szerre csak egy ellenséges vi­lágban találni magát, tejsza­­gú gyermekszoba helyett bun­kerben, labdák és játékok he­lyett robbanó és napalmbom­bák közepette. Erről is, Viet­namról, ahol 21 év óta nem némultak el, hanem mindig csak erősebben dörögnek a fegyverek, sok szó esett Stock­holmban. Pedig már az is borzalmas, ha a gyermek életét közvet­lenül semmi nem fenyegeti ugyan, de a fennmaradás el­sődleges elemeit, az ételt, a tiszta vizet kell nélkülöznie. Sokuknak még kell. Elmon­dották a konferencián, hogy a földkerekség egymilliárd gyer­mekéből 600 millió a szó leg­szorosabb értelmében éhezik. Indiában, Pakisztánban, Jor­dániában és még sok más or­szágban millióknak nincs ren­des ivóvizük, egyes afrikai or­szágokban 40 százalékos a cse­csemőhalandóság. Van, ahol az egészségügyi ellátás rendkívül elhanyagolt. Afrikában egy orvossá 103 ezer, Dél-Vietnam­­ban 29 ezer lakos jut (Ma­­­gyarországon ötszázhúsz, a Szovjetunióban háromszáz­­tíz). Sok millió gyermek számára nem nyílt még meg a megis­meréshez, a tudáshoz vezető út. Az elmaradott országokban a gyarmatosítás idején a gyer­mekeknek csak 5—10 százalé­­ka járhatott iskolába. Mióta a fejlődés útjára léptek, az isko­laköteles gyermekek fele már tanul, de jellemző, hogy La­­tin-Amerikában a gyermekek­nek csupán 20 százaléka fejezi is be általános iskolai tanul­mányait. Pedig az anyák min­dennél fontosabbnak tartjait, hogy gyermekeik tanuljanak. A küldöttek elmondták: San­tiago de Cubában megkérdez­ték tőlük, mi legyen az első teendő: jobb lakásokat építse­nek, emeljék a béreket vagy létesítsenek több iskolát? Az anyák az iskolák létesítésére adták szavazatukat. Bár nem­zetközi törvény állapítja meg a munkaképes kor alsó hatá­rát, az elmaradott országok­ban még ma is több millió 7 —8 éves gyermek dolgozik ne­héz, egészségrontó körülmé­nyek között. A nélkülözés egészen más fajtája az, amelyik a jólét­ből fakad. Egy svéd profesz­­szor a konferencián a skan­dináv országok gyermekbűnö­zési statisztikáját ismertette. Arról beszélt, hogy a gondta­lan jómód, a sok szórakozás, a szülők közönye és felelőtlen­sége hogyan vezet a gyermek szeretetéhségén keresztül a fiatalkorú bűnözéshez. Ami a magunk dolgát illeti, sok még a bajunk, gondunk, de szégyenkezni nincs okunk. A felszabadulás óta a gyerme­kek sorsa, ellátása, óvodája, iskolája, orvosa, kormányza­tunk szívügye. Igyekszünk odahatni, hogy a családi neve­lésben még fellelhető erősza­kos, helytelen nevelési mód­szereket, kulturált, eredmé­nyesebb módszerek váltsák fel. Gondunk a fiatalok sok­oldalú műveltségének fejlesz­tése, szabad idejének leghasz­nosabb felhasználása. És igyekszünk minél jobban fel­figyelni a még csak árnyala­tokban, apró jelekben mutat­kozó problémákra is. A mi jelenlegi központi problémánkat az MNOT tit­kárának beszámolója úgy sum­mázta: felelősek vagyunk min­den gyermekért, azokért is, akik megszülettek, azokért is, akik nem születtek meg. Vagyis: miért idegenkedik még mindig sok fiatal asszony az anyaságtól? A statisztikai ada­tok ugyan már némi javulást mutatnak és szemmel látható­lag több is körülöttünk a le­endő kismama, mint az utóbbi években, de azért még na­gyon is helyénvaló elemezni azokat a tényezőket, amelyek az érdekelt fiatalokat befolyá­solhatják. Mert megvan az öt­havi fizetett szabadság, rég­óta ingyenes a babakelengye, a törvény számtalan rendel­kezése védi a terhes, a szop­tató és a kisgyermekes asz­­szonyt, ám látnunk kell az el­lentétes irányban ható ténye­zőket is. Éppen azon a napon, ami­kor a budapesti nőtanács stockholmi beszámoló értekez­letére készülődtünk, érkezett meg Cs. E. pesterzsébeti olva­sónk levele. Cs. E. magányos anya, hétéves kisfiát neveli. Egyik nagy híradástechnikai gyárunkban dolgozik. Nem is volt baj addig, amíg a gyer­mek óvodás korú volt. Hetes óvodában gondozták: ha az anya nappali műszakban dol­gozott, éjjelre hazavitte, ha éjszakás volt, az óvodában jó helyen tudta. Szeptemberben került a gyerek iskolába. Cs. E. jó előre kérte­ az üzemben, tegyék majd lehetővé számá­ra az egyműszakos beosztást. Az üzemvezető megpróbálta rábeszélni, hogy adja intézet­be a kisfiút. Cs. E. egyedül van, ragaszkodik hozzá, hogy gyermekét maga nevelje. Bár az alapszervi párttitkár és a szakszervezeti bizottság női munkatársai határozottan melléálltak, az ügy sok há­nyattatás után végül is úgy oldódott meg, hogy az asszony másik üzemrészbe került. Az itteni új, szokatlan, egyműsza­kos munkán keresete annyira csökkent, hogy az már kette­jük megélhetését veszélyezteti. Cs. E. problémájáról sokan beszélnek az üzemben is, la­kóhelyén is. Ami vele történt, sok asszonyt befolyásol elha­tározásában, legyen-e gyerme­ke. Esete sajnos nem elszige­telt, a szerkesztőséghez, a nő­tanácshoz számos hasonló pa­nasz érkezik. Pedig, ha mind­nyájan elfogadjuk — mert el kell fogadni —, hogy mi, fel­nőttek, a felnőttek társadalma felelősek vagyunk minden gyermekért, a megszületette­kért és a meg nem születette­kért, akkor elfogadhatatlan, hogy bármelyik üzemben, akár egyetlen anyával is úgy bán­janak, ahogy ez az országos hírű, nagy múltú gyárban tör­tént. A törvények, rendeletek sora védi az anyákat. De a rendelkezések mit sem érnek, ha végrehajtáskor a legfonto­sabb: a szív, a lélek hiány­zik, az a képesség, hogy a ve­zetők a magányos anya ezer gondjába beleérezzék magu­kat. A gyermekes anyákra mun­kahelyükön messzemenően te­kintettel kell lenni. Ez a ve­zetőktől belátást, emberséget, tapintatot követel. Tudjuk, az ilyen jellegű problémák meg­oldása nem mindig könnyű. Mégis, meg kell oldani őket, a gyermek, az anya, a társa­dalom jövője érdekében. Köves Sása Afrikai problémák a nemzetközi politika előterében A külpolitikai helyzet AFRIKAI PROBLÉMÁK kerültek a nemzetközi politika előterébe a hét első napján. Addisz Abebában összeült az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa, hogy előkészítse az afrikai vezetők csúcstalálkozóját. Egy váratlan accrai inci­dens nyomán azonban feltárult, hogy milyen mély viszály dúl az afrikai családban, sőt, olyan nemzetközi bonyodalom is tá­madt, amelybe belekeveredett az Egyesült Államok. A ghánai főváros repülőterén rendőrök megrohanták azt a repülőgépet, amely a guineai kormányküdöttséget vitte Etiópiába. A kül­döttség tagjait kirángatták a gépből és letartóztatták. A guineai kormány az Egyesült Államokat tette felelőssé, miután a Panam nevű amerikai légitársaság gépéről rabolták el a po­litikusokat. Meglehetősen közkeletű véleménynek adott hangot a kairói Al Ahram, amikor a vasárnapi incidenst úgy kommen­tálta, hogy az emberrablás külföldi kezek műve, s a cél az afri­kai csúcstalálkozó felrobbantása. A ghanai kormány arra hivatkozik, hogy Guineában erő­szakkal tartanak vissza a hazatéréstől ghanaiakat, s a delegá­ciót túszként fogták le. Guineai részről a leghatározottabban tagadják ezt a ghánai vádat. A két ország azóta áll szemben egymással, amióta Ghánában katonai puccs megbuktatta Nkrumah rendszerét, s Sekou Touré társelnökként maga mellé vette Nkrumahot. Az Addisz Abeba-i értekezlet előestéjén ki­robbant ghánai—guineai konfliktusban Afrika politikai ketté­­osztottsága jelentkezik, míg az Egyesült Államok belekevere­dése az incidensbe azt szemlélteti, hogy az egykor politikailag többé-kevésbé egységes földrészt az amerikai újgyarmatosító erőfeszítések szakították ketté. A fő törésvonalon kívül mellék­­törésvonalak is láthatók az Afrikai Egységszervezeten. Az egyik közülük Francia-Szomália ügyében állítja szembe egymással a Szomáliai Köztársaságot és Etiópiát. Az afrikai problémák hosszú árnyéka rávetődik az ENS£-re, sőt, az angol politikában is bonyodalmakat okoz. Mint az MTI londoni tudósítójának jelentéséből látható, a W­ilson-kormány kétkulácsos rhodesiai és dél-afrikai magatar­tása miatt lord Caradon ENSZ-képviselő a lemondás gondola­tával foglalkozik. A tudósító jelentésében adatokkal bizonyítja, hogy a Rhodesia ellen életbe léptetett szankciók igazi áldozata nem a címzett, hanem a szomszédos Zambia, amely súlyos gaz­dasági válságba sodródott. Ezt a válságot megtetézi, hogy az amúgy is szűkös fűtőanyagkészlet jelentős része titokzatos tűz martaléka lett vasárnap. A lusakai kormányhoz közelálló kö­rök szerint szabotázs történt, s a szabotázsakció összefügghet azzal, hogy London kiegyezésre készül a rhodesiai fajvédő Smith-rendszerrel. Baljós körü­l­mények között kezdődött meg az afrikai külügyminiszteri értekezlet Ghánában letartóztatták a guineai delegációt Addisz Abebából jelenti az MTI. Baljós előjelek közepette kezdi meg munkáját Addisz Abebában az Afrikai Egység­szervezet csúcstalálkozóját előkészítő külügyminiszteri ta­nácskozás. Az etiópiai főváros­ban tartózkodó küldöttségek körében általános visszatet­szést keltett a guineai delegá­ció accrai letartóztatásának híre. A ghánai katonai rezsim ezzel a lépésével kérdésessé tette az afrikai állam és kor­mányfők csúcsértekezletének megtartását, mutatnak rá ér­­tekezleti körökben és hangsú­lyozzák, hogy az, alait Ghana csinál, közönséges kalózkodás. Vasárnap meglehetősen éles szóváltás zajlott le a etiópiai kormány és a ghánai küldött­ség között. Az etiópiai kor­mány nyilatkozatban ítélte el a guineai küldöttség letartóz­tatását és követelte az Acc­rában fogva tartott guineai politikusok azonnali szabadon bocsátását. Ocran tábornok, az Addisz Abebában tartózkodó ghánai küldöttség vezetője válasznyilatkozatában valóság­gal rendreutasította Hailé Sze­­lasszié császár kormányát. A ghánai küldöttség követeli, hogy a külügyminiszteri érte­kezleten első napirendi pont­ként a Ghána és Guinea kö­zött kirobbant válságot vitas­sák meg. További baljós előjel, hogy — megbízható hírek szerint — a Szomáliai Köztársaság küldöttsége javaslatot szándé­kozik előterjeszteni a csúcs­­értekezleten Francia-Szomália kérdésében. Mind Etiópia, min­d Szomália igényt tart­­ jelenleg francia uralom alatt levő Francia-Szomália terüle­tére. A Szomáliai javaslat újabb válságot idézhet elő az Afrikai Egységszervezeten be­lül, ezúttal Etiópia és a Sza­­malim Köztársaság között. Értekezleti körökben han­goztatják, ha egyáltalán sor kerül a csúcstalálkozóra, a részvevők zöme arra törekszik majd, hogy félretéve a külö­nösen kényes kérdéseket, munkaértekezlet jelleget ad­jon a találkozónak. Hétfőn a késő délutáni órák­ban megkezdte munkáját az afrikai­ egységszervezet állam- és kormányfői találkozóját elő­készítő külügyminiszteri érte­kezlet. A délután 4 órára ki­tűzött megnyitó ülést előbb fél 5-re, majd 6 órára halasz­tották. A halasztás hivatalos indokolása az volt, hogy az etióp császár, aki jelen kívánt lenni a megnyitó ülésen,­­vá­roson kívül" tartózkodott. Rö­viddel 6 óra után Etiópia kül­ügyminisztere végül is megnyi­­tottnak nyilvánította a külügy­miniszterek értekezletét, ame­lyen megjelent és rövid beszé­det mondott Hailé Szelasszié császár. A császár hangoztatta a kül­ügyminiszteri értekezlet döntő fontosságát a sorra kerülő csúcstalálkozó sikere szem­pontjából. Kiemelte az egység fontosságát, szemben a regio­nális érdekekkel és a megosz­tás erőivel. Röviden szólt a felszabadítandó afrikai terüle­tekről — Rhodesiáról, Délnyu­gat-Afrikáról, Dél-Afrikáról stb. —, s kijelentette, hogy fo­kozni kell az erőfeszítéseket e területek felszabadítása érde­kében. Röviden utalt arra a válságra, amelyet az robban­tott ki, hogy a ghánai katonai rezsim letartóztatta az Addisz Abebába tartó guineai delegá­ciót Felhívta Ghánát és Gui­neát ellentéteik rendezésére. Végül síkraszállt a nemzetkö­zi feszültség csökkentéséért. Az etióp császár beszédét Murumbi kenyai alelnök kö­szönte meg az értekezlet nevé­ben. Utalt az Afrikát és az egységszervezetet megrázkód­tató válságokra és hangsúlyoz­ta, hogy ezeket csak őszinte igyekezettel, közös erőfeszítés­sel lehet megoldani. Anélkül, hogy Ghánát vagy Guineát említete volna, helytelenítette az afrikai országok egymás­közti civakodását. Mint mon­dotta, a politikai civódás he­lyett inkább gazdasági és tár­sadalmi egységre kell töreked­ni Afrikában, őszintén szem­be kell nézni a tényekkel, kü­lönben veszélybe kerülhet az Afrikai Egységszervezet egész építménye — hangoztatta a kenyai küldöttség vezetője. A külügyminiszteri értekez­let részvevői közfelkiáltással jóváhagyták Botswana és Le­­sotho felvételi kérelmét. Ezzel az Afrikai Egységszervezet tagállamainak száma harminc­­nyolcra emelkedett. A guineai rádió vasárnap rendkívüli adásban ismertette a kormánypárt politikai bi­zottságának közleményét a guineai kormányküldöttség Accrában történt letartóztatá­sáról. A közlemény, amelyet a párt vezetőinek vasárnap délelőttre összehívott rendkí­vüli ülése után adtak ki, az Egyesült Államok kormányát teszi felelőssé a súlyos diplo­máciai incidensért. A guineai küldöttség a Panam amerikai légitársaság gépén utazott — hangoztatja a közlemény — és nem volt hajlandó az acc­rai repülőtéren kiszállni a gépből. A ghánai rendőrség azonban jogellenes módon be­hatolt a gépbe és letartóztatta a guineai személyiségeket. Vasárnap este a washing­toni külügyminisztériumba ké­rették a guineai ügyvivőt. A távollevő Rusk külügyminisz­ter nevében Katzenbach kül­ügyminiszter-helyettes éles­hangú tiltakozó jegyzéket nyújtott át amiatt, hogy néhány órával koráibban Conakryban háziőrizet alá helyezték Ro­binson Mcllvaine amerikai nagykövetet. Mcllvaine is til­takozott Guineában — ő már szuronyos őrség kíséretében vonult az ottani külügyminisz­tériumba. Az amerikaiak azt hangoztatják, nem tehetnek arról, hogy Ghánában letar­tóztatták az A­ESZ-ülésre utazó guineai delegációt, amelyet Benvogui külügyminiszter ve­zetett. Wilson rhodesiai politikája Zambiát sodorta válságba Londonból jelenti az MTI. Wilson miniszterelnök hétfőn fogadta lord Caradont, Nagy- Britannia állandó ENSZ-kép­­viselőjét, aki hírek szerint le­mondani készül a kormány rhodesiai politikája miatt. Lord Caradon szombaton vá­ratlanul érkezett haza New Yorkból­­sürgős tanácskozás­ra­", miután Anglia mind a rhodesiai kérdésben, mind a dél-afrikai fajgyűlölő rezsim délnyugat-afrikai mandátumá­nak ügyében teljesen elszige­telődött a világfórumon. A brrit ENSZ-megbízott hazaér­kezésekor kijelentette ugyan, hogy­­pillanatnyilag" alapta­lanok lemondási szándékáról elterjedt hírek, de az angol sajtó már Gordon Walker volt külügyminisztert emlege­ti lord Caradon esetleges utódjaként. Lord Caradon hírek szerint figyelmeztette George Brown külügyminisztert, hogy­­Nagy- Britannia tekintélye mély­pontra süllyedt az ENSZ-ben". A Daily Express értesülése szerint Caradon kifejtette: az afro-ázsiai államok küldött­ségei gyanakszanak, hogy London­­kiárusítani" készül Rhodesia fekete bőrű lakossá­gát a fehértelepes kisebbség önkényuralmának. Londonban olyan hírek terjedtek el, hogy Ian Smith esetleg néhány na­pon belül személyesen hozza válaszát Londonba, a brit kor­mány legutóbbi kiegyezési ajánlatára, amelynek tartal­mát mindeddig nem hozták nyilvánosságra. Lusakából keltezett angol lap tudósí­tások szerint Zambia gazdasági csőd előtt áll, vég­telenül feszült a politikai helyzet és Kanfida elnök po­zíciója is veszélybe kerülhet. A Rhodesia ellen foganatosí­tott gazdasági szankciók ugyanis hasonlíthatatlanul ér­zékenyebben sújtották Zam­biát, mint a Smith-rezsimét, amely Dél-Afrika támogatását élvezi. A zambiai gazdasági élet alapját képező réztermelés 25 százalékkal csökkent, ez havi hatmillió font bevétel elmara­dást jelent az államháztartás­ban, amelyet amúgy is végső­kig igénybe vesznek a Rhode­sia megkerülésével történő üzemanyagszállítás többlet­­költségei. A rézövezet erő­művei és kohói dél-rhodesiai szénnel működnek, s — jól­lehet a Zambiát Rhodesiával összekötő vasútvonal közös tu­lajdonban van — a Smith­­rezsim csak akkor enged át egy-egy vagont a határon, ha Zambia cserében egy másikat mindjárt visszaküld. Az aka­dozó szénszállítást még in­kább lassítja az, hogy szá­mos vagont a Dél-Afrikából Rhodesiába irányuló nyers­olajszállításra vesznek igény­be. A fűtőanyagválság mellett egyre súlyosabbá válik az üzemanyagválság is Zambiá­ban. Az angol légihíd — amely egyébként hétfőn éjjel beszünteti működését — nem tudta kielégíteni az ország minimális szükségleteit sem. Már csak egy hétre van szű­kös tartalék, s az üzemanyag­­hiány teljesen megbéníthatja az országot, amikor két hét múl­va az esős évszak beálltával teljesen járhatatlanná válnak az országutak. A Daily Mail hétfői hely­színi jelentésében rámutat: Kauada és kormánya Wilson miniszterelnököt vádolja a tragikus gazdasági helyzetért. Wilson ugyanis januárban azt ígérte, hogy­­­néhány héten belül" végez a Smith-rezsim­­mel, s bár Zambia katonai beavatkozást követelt, végül is hozzájárult, hogy együttműkö­dik a gazdasági szankciókban. Titokzatos tüzek Zambiában Másfél millió liter olaj a lángok martaléka Kitiwéből jelenti a Reuter és az AFP. Az afrikai lakos­ság heves tüntetésének volt színhelye vasárnap este a zam­biai Kitwe városa. A tünte­tésre az adott okot, hogy ed­dig még tisztázatlan körülmé­nyek között meggyulladt, majd levegőbe repült, több olajtar­tály. Az afrikaiak feltételezik, hogy a robbanás fehér szabó­­tőrök műve. A felvonulók kövekkel meg­dobáltak gépkocsikat és bán­

Next