Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-11 / 292. szám
Vasárnap, 1966. december 11. VÁSÁROLJA A HEMELECTRIC KIÁLLÍTÁSON SZEREPELT HÁZTARTÁSI GÉPEKET! PRAKTIKUS, MODERN FORMÁK! KOMÉT - keverő- és mixerkészülék KOMÉT - légszárító OMEGA - kis, kézi és padló porszívó OMEGA - szőnyeg poroló AUTOMATIC -vasaló WELTOR - merülőforraló, használható háztartásban és utazás alkalmával Forróvíz-tároló Lámpák nagy választékban KAPHATÓK A SZAKÜZLETEKBEN Magyar Nemzet Négy és fél millió rubel értékű szovjet gépi berendezés hazánk első polietilén gyárában A Tiszai Vegyikombinát területén az idén kezdték meg a polietilén gyár építését. Az 1,7 milliárd forintos beruházással készülő gyárban szovjet és angol berendezésekkel húszféle minőségben és színárnyalatban évente 24 ezer tonna polietilén port állítanak majd elő. Az új létesítményt építő tíz vállalat dolgozói a pártkongresszusi versenyben arra törekednek, hogy az év végéig tervezett 120 millió forint értékű munkát elvégezzék és az etilén gyáregységben határidő előtt megkezdhessék a technológiai berendezések szerelését Az etilén gyáregységben 1968 elejéig 4,5 millió rubel értékben több mint 300 különböző szovjet gyártmányú gépi berendezést helyeznek el. Ezenkívül jövőre hozzáfognak a polimerizációs gyáregység építéséhez is, ahol Angiiéból vásárolt berendezéseket szerelnek fel. Az új gyárban előreláthatólag 1969 elején kezdik meg a termelési próbákat Magyar—francia jogásznapok Budapesten A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete és a Société de Legislation Comparée 1966. december 12—14. között rendezi Budapesten az első magyar—francia jogásznapokat. A jogásznapokra — amelyeknek keretében a francia és a magyar jogforrási rendszer problémáinak megvitatására kerül sor — illusztris francia egyetemi tanárokból és tudományos kutatókból álló delegáció érkezik Budapestre. s Út a diplomához Az utánpótlás Kétszázhúszezer diplomása van ennek az országnak és ötvenezer egyetemi és főiskolai hallgatója. Nem szenzációt leső kíváncsiság tehát, hanem többnyire őszinte és becsületes érdeklődés diktálja a kérdést: milyen is a jövő értelmisége, mi várható tőle? Sok vázlat előzte meg az első elfogadható portrét, és ezek, mint minden vázlat, elnagyoltak voltak. Láttunk olyat, amely a mesterség ismeretében szándékoltan rúgta fel az arányokat, de olyat is, amely nem ismerte a távlat törvényeit — tehát dilettáns munkát. Láttunk realista és szürrealista alkotásokat. De akármilyennek is minősítjük őket, előtanulmányok voltak. És most itt az arcmás, a KISZ központi bizottságának műve — és nem én mondom, hanem egyetemi tanárok, oktatók és diákok is mondják —, hogy végre! S a végre nemcsak a műre, hanem az alkotóra is vonatkozik, ilyenformám pedig nemcsak dicséret, hanem elmarasztalás is hajlik belőle a régebbi egyszerűsítésekért a „mi ifjúságunk nem olyan kezdetű bizonykodásokért. Azt, ahogy a KISZ az egyetemi ifjúságot megítéli, megerősítette, és kiegészítette a IX. kongresszus. A Központi Bizottság beszámolója megállapítja: »A fiatalok túlnyomó többsége becsületesen tanul, dolgozik, teljesíti a haza iránti kötelességét, gondolkodását a szocialista társadalom formálja.« De: •Ifjúságunkra különösen hatnak társadalmunk életének még meglevő fogyatékosságai is és ezekből kellő élettapasztalat hiányában nem mindig helyes következtetéseket vonnak le.* Kádár János, amikor elismerőleg szól az értelmiség kiemelkedő munkájáról, társadalmi szerepének megnövekedéséről, azt is megemlíti, hogy »egyes rétegei érzékenyebben reagálnak a felmerült nehézségekre, a burzsoá ideológia és politika hatásaira, ezért soraikban fáradhatatlanul terjeszteni kell a marxista-leninista elméletet, meghonosítani, erősíteni a közösségi gondolkodást, a forradalmi állhatatosság és a helytállás szellemét.* Ha e megállapításokat öszszevetjük, akkor mind az ifjúság, mind az értelmiség megítélését vonatkoztathatjuk az egyetemi polgárokra. Kiviláglik, hol szorulnak erősítésre és kiérezni a szavakból a párt türelmét is. S a fenti idézetekből következik, hogy az egyetemi hallgatók sok vonatkozásban egyek a többi fiatallal, de mint az értelmiség utánpótlásának, vannak sajátos vonásaik is. Kiindulópontunk azonban csak egy lehet: az egyetemi ifjúság a mi társadalmunk szülötte, neveltje és a szocializmusban akar boldogulni. De nem homogén csoport, már az egyetemi felvétel pillanatában sem. Különböző a családi háttere és neveltetése, különböző középiskolákból érkezett, ki munkahelyről, ki a katonaságtól jött S az egyetemen újabb polarizáció megy végbe a különböző felsőoktatási intézmény jellegének, hagyományának és színvonalának megfelelően. S ha a társadalom felől egyformán is sugároznak rájuk a jó és rossz hatások, de egyeteme, tanszéke válogatja, hogy milyen sugarakat nem enged át, tör meg, vagy erősít fel. A KISZ irányelvei azt is hangoztatják, hogy az egyetemi polgár, mint az értelmiség utánpótlása,hivatása szerint is keresi önmaga helyét, szerepét az épülő szocializmusban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemre — úgy becsülik az ottani KISZ-vezetők — a hallgatók egynegyede irodalmi és tudományos ambíciókkal érkezik. Kiábrándultságot okozhat hát, ha tapasztalják, hogy tehetséggel nem bírják, de ekkora kereslet sincs költőkben és tudósokban. Kétféleképpen orientálódnak: az ismeretanyagot tekintve és hogy szakmájukban hol és milyen eszközökkel érvényesülhetnek, a kínálkozó állásokban van-e karrier lehetőség. Miközben ismereteket gyűjtenek, becserkészik a burzsoá kultúra egyes területeit is és ezeket a •►kirándulásokat* még szorgalmazzák is a fellazítás taktikusai. De nem tilalomfát kell állítani, csak éppen segítséget adni, hogy a tőkés társadalmat és eszmei termékeit összefüggésükben vegyék szemügyre. Ha frázisokat kapnak mély elemzés helyett, akkor a fellazítás sikerrel járhat. S ha az érvényesülést nézik, egyes pályákon óriási a terrénum, másutt gyér az elhelyezkedési alkalom. A perspektíva lelkesíthet és cinizmust is kiválthat. S a kiábrándultságot és cinizmust elkerülendő a kereslet és kínálat összehangolása a szakemberképzésben is elengedhetetlen. A disztingválás tehát feltétele az egyetemisták megítélésének, mind a többi fiatalhoz hasonlítva, mind indulásukat és távlataikat, mind az adott oktatás és nevelés színvonalát tekintve. De van, ami közös bennük: gyermekkoruk kitolódott. Társadalmi érésüket a tanulás évei késleltetik. Felnőttek a felnőttség ismérvei nélkül, nem önállóak, *nincs mire* családot alapítaniuk, munkájuk társadalmi hasznosságát nem érzik. Talán azért is, mert anyagi szempontból függő helyzetben vannak, törekednek másutt az önállóságra. Az önálló gondolkodás és véleményalkotás, a felfedezés (akár már ismert igazságok felfedezése), lételemük. Mindez természetesen intellektuális képességeikből is fakad, amelyek maximális kifejlesztésére az egyetemi oktatás hivatott Ha nem adnak nekik lehetőséget az önálló gondolkodásra, ha nem kíváncsiak a véleményükre, ha nincs elég terük, hogy a szocializmuson belül újítsanak — szélsőséges nézetek hirdetőivé válhatnak. S ki adjon nekik lehetőséget és teret, ha nem az egyetem és az ifjúsági mozgalom? Észrevehető azonban, hogy néhány egyetemi oktató tart a fiatalok gondolat- és problémaözönétől, még akkor is tart, ha kifejezetten világnézeti tantárgyat ad elő. Hogy miért? Erről szó esett a KISZ központi bizottságának legutóbbi ülésén. Egyesek nem elég felkészültek a vitára, válaszadásra egyetérteni sem mernek. Mások szeretnének hamar túl lenni az órán, a tudományos munka, a publikáció ma még nagyobb presztízst ad, mint a nevelési sikerek. S itt vannak a gyanakvóak... Az egyik tanár például provokációnak minősítette azt a kérdést, hogy a gazdasági irányítás reformja után milyen különbség lesz a szocialista és a kapitalista árutermelés között. Felháborodott, ahelyett, hogy felelt volna. De azt is el kell ismerni, hogy sok esetben nincs is lehetőség a tanár és hallgató nézeteinek kicserélésére, mert nagyrészt még tömegoktatás folyik. Pedig az egyetemi polgár igényt tart rá, hogy vele, mint egyénnel törődjenek. A tömegoktatáson kívül óratömeg is van egyes karokon. Ezzel kapcsolatban hadd idézzem a természettudományi kar egyik hallgatóját. -Ha minden egyetemi foglalkozáson részt veszek és az anyagot is úgy, ahogy megtanulom, nem marad időm a gondolkodásra. Az ifjúság általában kritikus szellemű. Az egyetemi polgár e téren túlteljesít. Mert minden ballagó banális búcsúztatása —most kiléptek az életbe!* — rá nem vonatkozik, ő iskolából iskolába kerül. Természetesen az egyetem is része az életnek, de itt a társadalmi gyakorlatot többnyire már elméletté párolva kapják, a konfliktusokat a filozófia vagy a művészet megfogalmazásában olvassák, hallják, látják. S az előkelően megfogalmazott ellentmondásokat nem tudják a valóságban sokszor egyszerűen és nyersen jelentkező összeütközésekkel azonosítani. Így az eredményeket természetesnek tartják, de mert mit sem tudnak a szülési fájdalmakról, s csak a kimosdatott, költöztetett újszülöttet látják, a hibákon megütköznek. Addig nincs mitől tartani, míg a kritika egységben és kölcsönhatásban van az elkötelezettséggel, csak akkor, amikor már elválik tőle és önállósul. S ez olyankor történik, amikor a fiatal magára marad. Magára marad, mert kirekeszti, hogy kritikáját eleve rossz szándékúnak minősítik, vagy azért, mert nem él konstruktív közösségben, nincs olyan kapcsolatban oktatóival, diáktársaival, hogy azok megakadályozzák eltávolodását. Azt állítottam, hogy az egyetemisták az elméletet jobban ismerik a gyakorlatnál. De a jobban, nem jelenti azt, hogy jól , ha a szocialista világnézetre vonatkoztatjuk. A filozófiai tanszék ülésén hangzott el: egyetemi hallgatók nemegyszer mechanikus gondolkozásának egyik oka, hogy a szaktárgy és a marxizmus kétcsatornás rendszeren át érkezik hozzájuk. Ez akkor is megtörténik, ha egy tanár, egy órán adja elő. Ha szaktárgya a természettudomány, annak filozófiai következtetéseit hozzáfűzi az előadásához, nem teremti meg a kettő szintézisét, és a filozófiai előadásokból kilógnak a természettudományos példák. De talán a legfontosabb kérés a társadalomtudományok művelőihez és oktatóihoz: több mai témát! Különösen a tegnapi kapitalizmus és a holnapi szocializmus oktatása közötti távolság áthidalására törekedjenek, különben ezt egyetemen kívüli és nem megbízható vállalkozók végzik el , a tájékoztatást se engedjük át ezeknek a vállalkozóknak. Véleménykutatás is megállapította, hogy az egyetemi ifjúságot ugyanazok a politikai problémák izgatják és aggasztják, mint a többi szocializmushoz hű állampolgárt. Hogy érzékenyebben reagál, azt tájékozatlansága, intellektuális képességei, egyik-másik egyetem vagy kar akvárium-jellege együttesen magyarázza. A rendszeres információ, alapos elemzés, őszinte hang — ahogy egy kissé maximalista bölcsészkari ifjú mondta •►kongresszusi színvonalon* — kiegészítője — helyesebben —, tartozéka az egyetemi oktatásnak, nevelésnek. Elméletet és politikát azonban össze kell kötni a társadalmi gyakorlattal, a közéleti gondolkodást közéleti tettek érlelik. Ilyen tett volt a Vietnam iránti szolidaritást kifejező társadalmi munka, ilyen lehet az egyetemen kívüli KISZ-megbízatás, vagy az egyetemről kiinduló szociológiai kutatás. A KISZ központi bizottsága óvott attól, hogy azegyetemi ifjúságnak csak a sajátosságait lássuk. Én mégis ezeket emeltem ki, mert szembe szeretnék szállni a megbotránkozókkal majdk csak néhány jelenséget adnak össze, de az okoktól eltekintenek — és a bujtogatókkal, akik szerint az egyetemisták rendeltetése, hogy társadalmi kérdésekben ítélkezzenek; mert a sajátosságok figyelembevételével lehet megjavítani az oktató-nevelőmunkát — s erre már vannak mind a tanszékeken, mind a KISZ- szervezetekben kitűnő elképzelések, kísérletek és bevált módszerek és formák —, de •egyetem feletti művelődéspolitikai és gazdasági intézkedésekre is szükség van, ha a porosz hagyományokkal (a nevelésmentes tanítással) a középiskolás módszerekkel ,az órák túltengésével) végleg le akarunk számolni és át akarunk térni a KISZ által is javasolt kiscsoportos oktatásra, az egyénekre szabott megbízatások és tudományos pályázatok elterjesztésére; mert sajátosságaik nem negatív előjelűek; hogy milyen emberré válnak és mi várható tőlük az adottságaikon kívül, az egyetemtől függ, hogyan készíti fel őket hivatásukra, alakítja világnézetüket és segíti társadalmi érésüket, erősítve bennük a közösségi gondolkodást, a forradalmi állhatatosság és helytállás szellemét. Kovács Judit A Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal nemrég Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatósággá alakult át. A címváltozás az új gazdasági konstrukció érvényesülését jelenti idegenforgalmi vonatkozásban, eddig ugyanis a hivatal évente állami dotációban részesült, az igazgatóság viszont úgy fog tevékenykedni, hogy új bevételi források feltárásával ne csak eltartsa önmagát, hanem fokozni tudja az eredményeket. Baranyai Ferenc, a Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóság vezetője elmondotta a Magyar Nemzet munkatársának új terveit, a budapesti idegenforgalom növelése érdekében előkészített intézkedéseit. Mindenekelőtt azonban most, az év vége előtt, az idei idegenforgalom örvendetes adatait sorolta fel. Ebben az évben 9 hónap alatt 1 028 000 külföldi turista kereste fel fővárosunkat, 21 százalékkal több, mint tavaly. Majdnem ugyanennyi külföldi átutazóban fordult meg Budapesten és egy-két napot töltött körünkben. A külföldiek 23 százaléka a nyugati országokból érkezett, a baráti országokból hozzánk látogatók többsége csehszlovák állampolgár volt. Szállodák és kempingek Nagy segítséget jelentenek külföldi vendégeink elhelyezésénél a Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóság rendelkezésére álló szálláshelyek. A külföldiek 45 százalékát ezeken a szálláshelyeken helyezték el. A budapesti szállodák férőhelye jelenleg 4481 ágy, 6 százalékkal kevesebb, mint egy évvel előbb volt, ugyanis közben bezárták a margitszigeti Nagyszállót. A szállodai férőhely jövőre sem javul, mert bezárják a Duna Szállót és az új szállodaépítkezések befejezése késik. Ugyanekkor az igazgatóság 9609 szálláshellyel rendelkezik, ez 15 szálloda befogadóképességével ér fel. A vendégszobák bérbeadása igen szép jövedelmet nyújt tulajdonosaiknak. Ez évben 9 hónap alatt átlag 4377 forint bérjövedelem volt egy-egy fizetővendégszobai ágy után. Növekedett a külföldi vendégek itttartózkodási ideje. A fizetővendéglátó szolgálatban 688 ezer vendégnapot, átlag négy és fél napot töltöttek Budapesten a külföldiek. Rendelkezésre áll még ebben az évben háromezer kemping férőhely és sok tízezer külföldi szállt meg a bérbevett kollégiumokban, vállalati üdülőkben, a Citadella és a Csillaghegyi Szállóban. Új motelek Az igazgatóság városbemutató autóbusz körjáratait majdnem 60 ezer idegen vette igénybe. A jövő évben fejlesztik a kiránduló autóbuszutakat. Így például borkóstoló járatot terveznek a Budafoki Állami Borpincébe és Bugacpusztára. Nagy érdeklődés mutatkozik a színház- és hangversenyjegy eladási akció iránt. Idén mintegy 30 ezer jegyet vásároltak a külföldiek az igazgatóság központi irodájában. Az új konstrukció keretében — mint említettük — az igazgatóság növeli bevételeit és minden eszközzel előmozdítja az idegenforgalom fejlődését. Ennek egyik legfontosabb előfeltétele a szükséges szálláshelyek növelése. A jövő évben mintegy 1500 ággyal kívánják emelni a fizetővendég-szolgálat keretében a vendégszobák befogadóképességét Az új lakótelepeken, modern OTF-házakban, zöldövezeti villákban ajánlanak fel központi fűtéses, fürdőszobás vendégszobákat A Római-fürdői kemping befogadóképességét 500 férőhelylyel emelik és ezzel kétezerre bővül a kemping kapacitása. Felüljáróval kapcsolják össze a Római-fürdői kempinget a dunai stranddal, ez a felüljáró június közepére elkészül. A vállalati üdülők bérbevételével további 350 vendégágyhoz jutnak. A kollégiumokban ezer ágyat, esetleg ennél is többet tudnak biztosítani külföldi vendégeink részére. A csillaghegyi strandtelepen új moteleket építenek, amelyben 120 férőhely létesül. Ezekkel a bővítésekkel és új bérletekkel 11 300-ra emelkedik az igazgatóság szálláshelyeinek száma. A külföldiek szórakoztatása A jövő évben még gazdagabb, változatosabb programot állítanak össze a külföldiek szórakoztatására. A budapesti autóbusz körséták mellett rendszeresítik az ország érdekes tájainak bemutatását Egésznapos túrákat rendeznek a Duna-kanyarba, a Balatonhoz és más vidékekre. A városnéző autóbuszok száma egy különleges új kocsival gyarapodik. Az Autóbuszüzem műhelyében rövidesen befejezik egy 42 személyes autóbusz építését amelynek repülőülése és légkondicionáló berendezése lesz. Bővül a Citadella Étterem, ahol magyaros jellegű új szobák létesülnek, az étterem kapacitása megduplázódik. A panoráma társalgóból bárt alakítanak ki. A tervek között szerepel a Hárshegyen egy 150 férőhelyes turistaszálló építése. Bővítik az információs hálózatot. Az E 5-ös út mentén épülő töltőállomásnál is irodát létesít az igazgatóság az érkező külföldiek tájékoztatására. A Rákóczi út és az Akácfa utca sarkán levő üres telken a végleges beépítésig ideiglenes üzletsort állítanak fel, itt is kap egy helyiséget az Idegenforgalmi Igazgatóság. A Baross téren a nyár folyamán új fiókot nyitnak. Saját tervezésű emléktárgyakat hoznak forgalomba. Kulcstartót a főváros címerével, ízléses műanyag tokban budapesti emlékérmet, amely a főváros nevezetes épületeit, műemlékeit ábrázolja. Vásárolhatnak majd az idegenek budapesti jelvényt, a főváros címerével díszített hamutálakat, különleges népművészeti cikkeket. A Citadellában, a Római-parton, a hárshegyi kempingben ajándéktárgy árusító pavilonokat állítanak fel. Gárdonyi Jenő Több ezer új szálláshellyel készül a jövő esztendőre a Fővárosi Idegenforgalmi Igazgatóság