Magyar Nemzet, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

• Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A könyv­ munkaeszköz Hagyománnyá vált, hogy minden év februárjában meg­rendezik a mezőgazdasági könyv hónapját. Az idén Pécs­­váradb­n nyitották meg ked­den. Nyilván ez az időszak, a hideg, fagyos téli hónap a leg­alkalmasabb arra, hogy a könyvhónap keretében or­szágszerte szakelőadásokat tartsanak és író-olvasó találko­zásokat rendezzenek. Ilyenkor érnek rá leginkább a mező­­gazdaságban dolgozó embe­rek, nincs munka a határban és már a disznóöléseken is túlvannak. Tapasztalatszerző országjá­rásnak ígérkezik az idei könyvhónap a falvakban. Fe­leletet ad sok fontos kérdés­re, legfőképpen arra, hogy mennyit gyarapodott a falu szakértelme. Igaz, hogy ezt tükrözik a termelési eredmé­nyek is, amelyekkel általános­ságban meg lehetünk eléged­ve. A szocialista mezőgazda­ság többet és olcsóbban ter­mel, mint a régi egyéni gaz­daságok termeltek és ez meg­mutatkozik az­­ ország ellátá­sában is. A kedden megnyílt mező­­gazdasági könyvhónap a szak­­könyvek felé fordítja a figyel­met. Jelenleg 445 féle mező­­gazdasági szakkönyv található a könyvesboltokban. Ha té­mák szerint osztjuk fel, ak­kor a kertészet vezet, 67 mű­vel. A növénytermesztés 76, az állattenyésztés 60, az állat­­egészségügy 30, az erdészet 23 szakkönyvvel szerepel. Az em­lített szakkönyvek 45 száza­léka alapfokú mű, ami jó do­log, hiszen a mezőgazdasági termelés növelését nem az akadémikus művek mozdítják elő, hanem azok a könyvek, amelyeket, megért a termelő­szövetkezeti brigádvezető és az egyszerű termelőszövetke­zeti tag is. Figyelmet érdemlő jelentő­sége van annak is, hogy a szakkönyvek többsége kerté­szeti témával foglalkozik. Ma­gyarországon rengeteg a házi­kert, alig van olyan vidéki ház, amelyet ne ölelne körül gyümölcsös, vagy szőlő. S ezek a háztáji gyümölcs- és szőlőtermelők igyekeznek tu­dományos módszerekkel gaz­dálkodni. Erre mutat, hogy Prohászka Ferenc Szőlőter­mesztés című könyve ed­dig öt kiadásban, 120 ezer példányban jelent meg. Jól jelzi az érdeklődést más szakkönyvek rohamosan nö­vekvő példányszáma is. Na­gyon sokan keresik a gépesítési szakkönyveket, s azokat a műveket, amelyek a műszaki kérdésekkel foglal­koznak. Említést érdemel a gazdasági mechanizmusról szó­ló könyvek népszerűsége. A közös gazdaságok keresik az utat, amelyen haladva na­gyobb önállósággal gazdálkod­hatnának, s ilyen igényű kér­déseikre is választ adnak ezek a könyvek. Figyelmet kelthet az is, hogy milyen nagy mér­tékben növekedett a gépesíté­si szakkönyvek népszerűsége. S ez is természetes folyamata a szocialista mezőgazdaságnak, hiszen a gépek egyre nagyobb szerepet kapnak, s a gépesítés óriási léptekkel halad előre. Ma már a gép jelenti a kor­szerűséget, régen elmúlt az az idő, amikor a jó kaszásnak, kapásnak messze környéken híre volt. Most a jó traktoro­sokat, kombájnosokat ismeri az egész ország. A mezőgazdasági könyvhó­nappal kapcsolatban megálla­píthatjuk, hogy ma már ele­gendő szakkönyvünk van. De azt is el kell mondani, hogy a szakkönyvek iránt a múltban megnyilvánuló idegenkedés nem volt alaptalan. Ez meg­mutatkozott a példá­nyszám­­ban is. Míg 1960-ban 6000 pél­dányban fogyott átlagban egy­­egy szakkönyv, 1963-ban csak 2500 példányszámot adtak el. Hogy miért, azon sokat vi­tatkoztak. Nyilván azért, mert a szakkönyvek nem mindig fe­leltek meg a követelmények­nek. Nem azt nyújtották, amit a falusi dolgozók vártak. Sok szakkönyv olyan nyelven író­dott, hogy azt csak magas fokon képesített mezőgazdász érthet­te meg. Ezeknek a könyvek­nek nem is volt gyakorlati hasznuk, mert csak bizonyos szűk rétegnek szóltak. Sokat panaszkodtak a szakkönyvek nyelvezetére is. S ha ezen a téren még vannak is kívánni­valók, megállapíthatjuk, hogy a legutóbbi évek kiadványai már számot vetettek az igé­nyekkel. Ezt mutatják a múlt év adatai: 1966-ban 5200 volt a szakkönyvek átlagpéldány­­száma. Magyarországon éven­te átlagosan tízmillió forintért vásárolnak mezőgazdasági szakkönyvet. De vajon ezek a szakköny­vek eljutnak-e a dolgozó pa­rasztok széles rétegeihez? Nem mindig, sőt, a legtöbb esetben nem. A termelőszö­vetkezet megvásárolja a szak­könyvet, odaállítja a többi mellé a polcra, s az ott poro­sodik évekig is. Senki se for­gatja, lapozgatja. Így a köny­vekre kiadott összeg az abla­kon kidobott pénz, annak semmi haszna nincs. Pedig ma már nem szólam, hanem bebizonyított tény: a könyv termelési eszköz. A könyv ke­nyér, hús, zöldség, jobb élet, könnyebb munka. Éppen ezért ma már a termelőszövetkeze­tek nemcsak a kulturális alap­ból fedezhetik a könyvvásár­lásukat, hanem elszámolhat­ják termelési költségként is. A szakkönyv nehezen tör magának utat a széles népré­tegekhez. Ezért van szüksége nagyobb propagandára, mint általában a szépirodalmi és szórakoztató könyveknek. Ezt a propagandát a mezőgazdasá­gi könyvbarátok köre végzi, amelynek máris 18 ezer tagja van az országban. A mozga­lom legfontosabb célja, amely a mezőgazdasági termés to­vábbi fokozásának is nagy táv­latot nyit, hogy minden me­zőgazdasági üzemben megte­remtse az üzemi kézikönyvtá­rakat. Nem lesznek porosodó könyvespolcok, használaton kívüli szakkönyvek, ha olyan szemléletet igyekeznek kiala­kítani a könyvbarátok, hogy a könyv nélkülözhetetlen munkaeszközzé váljék, s emel­lett az új mechanizmus gaz­dálkodási módszerét segítse diadalra. Az idei mezőgazdasági könyvhónap egyik fontos fel­adata, hogy propagálja a fej­lett termelési módszerek be­vezetését és elterjesztését, hogy segítse a harmadik öt­éves terv mezőgazdasági fel­adatainak teljesítését. A másik ugyanilyen fontos feladat, hogy a könyv el is jusson oda, ahol várják, ahol szükség van rá, ahol haszon­nal forgathatják, a termelés színvonalának emelése, a munka hatékonyságának nö­velése és a gazdálkodás ered­ményeinek fokozása érdeké­ben. A mezőgazdasági szak­könyv valóban legyen terme­lési eszköz, mint a kapa, a kasza, s a különböző gépek, vegyszerek. Ha ezt sikerül végre elérni, s a könyvek emelkedő pél­dányszáma azt mutatja, hogy igen, akkor elmondhatjuk, hogy egy-egy jó szakkönyv megjelenése felér egy kapá­lással, vagy egy esővel. S amikor könnyebbé teszi a munkát, szorosan kapcsolódik a termelőszövetkezeti dolgo­zók egyéni, anyagi érdekelt­ségéhez is, s végeredményben pedig az egész ország jólétét, könnyebb életét mozdítja elő. Így válik munkaeszközzé és hasznos segítőerővé a mező­­gazdaságban a könyv, így le­het több kenyér és könnyebb élet a betűből. Ülés Sándor 24 órás általános sztrájk F­rancia­országban A külpolitikai helyzet PODGORNIJ BEFEJEZTE OLASZORSZÁGI LÁTOGA­­A­­TÁSÁT és hétfőn visszautazott a Szovjetunióba. Látogatá­sának eredményei mind a két fél szempontjából kielégítőek. Ez nemcsak a hivatalos közleményből derül ki, hanem a szov­jet államfőnek és olasz vendéglátóinak több alkalommal is elhangzott kijelentéseiből, valamint a kedd reggeli olasz sajtó állásfoglalásából is. Csaknem valamennyi olasz Lap pozitíven ítéli meg Podgornij látogatását. A Popolo, a Kereszténydemok­rata Párt lapja a többi között rámutat, hogy a záróközlemény nem titkolja el az egyes politikai tények értékelésében fennálló véleménykülönbségeket, de aláhúzza, hogy véleményazonosság áll fenn a békés együttélés szükségességében. Az Avanti, az Olasz Egyesült Szocialista Párt lapja ugyancsak hangoztatja, hogy vannak véleménykülönbségek az európai egység és Viet­nam kérdésében, majd így ír: Az olasz—szovjet tárgyalások egyik igen fontos eredménye az, hogy mindkét ország képvise­lői őszintén, frázismentesen beszéltek egymással, abban a meg­győződésben, hogy ily módon hatékonyan hozzá tudnak járulni a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. A Messaggero azt domborítja ki, hogy a nemzetközi politikában bekövetkezett józan megfontolás eredményeként mindinkább kialakulóban van az új Európa. A Szovjetunió és Olaszország által aláírt két­oldalú megállapodások hozzájárulnak majd ennek a célnak az eléréséhez. A holnap Európájában nagy szerepet játszik az Olaszország és a Szovjetunió közötti barátság és szilárd együtt­működés. Az Unitá is »határozottan pozitívnak« minősíti Pod­gornij látogatásának mérlegét. A lap rámutat, különösen jelen­tős a két fél ama kötelezettségvállalása, hogy mindent elkövet az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó értekezlet össze­hívása érdekében. A RAPACKI PÁRIZSI LÁTOGATÁSÁT -További fontos lé­­pés- címmel kommentálja a keddi Trybuna Ludu. Varsó és Párizs között a legfontosabb nemzetközi kérdések megíté­lésében a nézetek azonossága áll fenn — írja a lap. Párizs szilárdan vallja az Odera—Neisse határ elismerésének állás­pontját, ellenzi az NSZK bármilyen formában történő atom­fegyverhez jutását, az európai biztonság és béke érdekében a reális biztosítékok elsődlegességét hangoztatja és nézete sze­rint a német egyesítés kérdése csak az összes szomszédos orszá­gokkal való előzetes megegyezés után lehetséges. Azonosak a francia—lengyel nézetek az általános békét egyre jobban veszélyeztető vietnami amerikai agresszió kérdésében is. Bonn — írja a lap — csakúgy, mint minden lengyel—francia talál­kozó alkalmával, most is idegesen figyelte Rapacki látogatásá­nak eseményeit, s megpróbál valami vigasztalót is találni. Ezért veri nagydobra Párizs és Varsó eltérő véleményét az NDK-hoz való viszonyt illetően. Ez azonban senki számára sem titok. Rapacki látogatása, mint ahogy az várható volt — hang­súlyozza a Trybuna Ludu — hozzájárult a két ország közötti kapcsolatok erősítéséhez, a gazdasági, műszaki és tudományos együttműködés kiszélesítéséhez. Tito elnök Moszkvából Budapestre utazott Közlemény Titónak a Szovjetunióban tett látogatásáról Moszkvá­ból jelenti a T­ASZSZ. Tito jugoszláv elnök, a JKSZ elnöke és felesége kedden vo­naton Moszkvából Budapestre utazott. Mint ismeretes, ja­nuár 28-a óta az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára nem hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. A zászlókkal díszített pálya­udvaron Tito elnököt és kísé­retét Leonyid Brezsnyev, Alek­­szej Koszigin, Kiril Mazurov, Jurij Andropov, valamint Gro­­miko külügyminiszter búcsúz­tatta. Jelen volt az elutazás­nál Szipka József moszkvai magyar nagykövet is. A vonaton a Szovjetunió határáig elkíséri Titót Dzoce­­nyidze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnök­­helyettese, Bernov, az SZKP Központi Bizottságának szak­osztályvezetője, Vidics moszk­vai jugoszláv nagykövet és Puzanov belgrádi szovjet nagy­követ. Tito elutazása előtt, kedden délben az SZKP Politikai Bi­zottsága ebédet adott a jugo­szláv elnök tiszteletére. A meleg baráti hangulatú ebéden Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára és Tito pohárköszöntőt mondott. Hivatalos közleményt adtak ki Tito jugoszláv elnöknek a Szovjetunióban tett látogatásá­ról. A közlemény elmondja, hogy a szovjet vezetőkkel őszinte, baráti légkörben foly­tatott megbeszélések során a felek kicserélték véleményü­ket a szovjet—jugoszláv kap­csolatok kérdéseiről, valamint az időszerű nemzetközi problé­mákról. Megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a szovjet— jugoszláv kapcsolatok sikere­sen fejlődnek, egyöntetűen ki­jelentették, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia sokoldalú együttműködésének további fo­kozására és bővítésére töreked­nek, tevékenyen küzdenek a béke és a szocializmus ügyéért az egész világon. A megbeszéléseken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Jurij And­ropov, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára, Andrej Gromiko külügyminiszter és mások vettek részt. Jugoszláv részről Joszip Broz Tito, M. Todorovics, a JKSZ Központi Bizottsága Végrehajtó Bizott­ságának titkára, H. Pozderac ipari és kereskedelemügyi mi­niszter, M. Pavicsevics külügy­miniszter-helyettes és mások voltak jelen a megbeszélése­ken. Országos sztrájk Franciaországban Harc a bérek és a nyugdíjak emeléséért Lehel Miklós, az MTI pá­rizsi tudósítója jelenti. Szer­dán a legr­rigyobb szakszerve­­ze­ti központok, a CGT és a CPDT (volt keresztény szak­szervezet tagjainak többségé­ből alakult) felhívására 24 órás sztrájk lesz Franciaországban. A sztrájkfelhíváshoz csatlako­zott a félmillió tagot szám­ láló autonóm pedagógus szak­­szervezet és a harmadik na­gyobb szakszervezeti központ­hoz, a szocialista vezetés alatt álló Force Ouvriere-hez tar­tozó több országos, megyei és üzemi szakszervezet, annak el­lenére, hogy a Force Ouvriere vezetősége nyilatkozatban helytelenítette a sztrájkot és megtagadta a csatlakozást. A Force Ouvriere-hez tarto­zó szakszervezetek közül a leg­jelentősebb a vasutas- és a vegyész-szakszervezet csatla­kozása. Ez ebben a két fog­lalkozási ágban általánossá te­szi a sztrájkot, amely a többi­ben is csaknem teljesnek ígér­kezik. A szerdai sztrájknak a munkabeszüntetés mellett nagy jelentőségű eseménye lesz a csaknem minden nagyváros­ban megrendezendő tüntető felvonulás. Közülük a legna­gyobb szabású Párizsban lesz, a Bastille tértől a République téri szakszervezeti székházig. Mi késztette a francia dol­gozókat, hogy 24 órára meg­bénítsák az életet az ország­ban? Elsősorban az, hogy a kormány és a munkáltatók nem teljesítik a dolgozók lé­nyeges követeléseit, sőt az ér­demi tárgyalások elől is kitér­nek. A francia dolgozók min­denekelőtt béreik és a nyugdí­jak emelését követelik, és azt akarják, ne legyen olyan dol­gozó, akinek a fizetése havi 600 frank alatt van, ami a franciaországi megélhetési vi­szonyok között alatta marad a­­ létminimumnak. Ma pedig Franciaországban négymillió embernek a keresete van e minimális határ alatt. Podgornij hazaérkezett olaszországi látogatásáról Rómából jelenti a TASZSZ. Hétfőn este Nyikolaj Podgor­nij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke együtt vacsorázott Luigi Lon­­góval, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával és az OKP más vezetőségi tagjaival. Mint a TASZSZ jelenti, a találkozó meleghangulatú, elvtársi lég­körben zajlott le. Nyikolaj Podgornij kedden délben — néhány perccel 12 után — repülőgépen hazauta­zott Rómából. A szovjet ál­lamfőt a ciampinói katonai re­pülőtéren Aldo Moro minisz­terelnök és Amintore Fanfani külügyminiszter búcsúztatta. N. V. Podgornij hazatérőben átrepült a Magyar Népköztár­saság felett, a repülőgép fe­délzetéről táviratban fejezte ki jókívánságait Dobi István­nak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének. Nyikolaj Podgornij nyolcna­pos olaszországi állami látoga­tásáról kedden visszaérkezett Moszkvába. Az osztrák kancellár a Szovjetunióba utazik Bécsből jelenti az MTI. Jo­sef Klaus osztrák kancellár március 14 és 21 között hiva­talos látogatást tesz a Szovjet­unióban — közölték kedden Bécsben. Az osztrák kormányfőt Nyi­kolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke hívta meg őszi ausztriai látogatása alkalmá­val. Klaus ismételten bejelen­tette, hogy a szovjet államfér­fiakkal folytatandó tárgyalá­sokon különösen fontosnak tartja az újabb eszmecserét Ausztria és a Közös Piac kö­zött tervezett szerződésről. Bolgár- finn tárgyalások Szófiában Szófiából jelenti a BT­A­ Kedd délelőtt Szófiában a bol­gár kormány székházában megkezdődtek a bolgár-finn tárgyalások. A tárgyalásokon részt vesz Georgi Trajkov, a nemzetgyű­lés elnökségének elnöke, To­dor Zsivkov, a Minisztertanács elnöke, Ivan Basev külügymi­niszter és több más bolgár ál­lamférfi. A megbeszélésben finn rész­ről Urho Kekkonen finn köz­­társasági elnök, Ahti Karjai­­nen külügyminiszter vesz részt. r Erőpróba a rendszer és a munkailnsztárv között Spanyolországban egyre feszültebb a helyzet Párizsból jelenti az MTI. Tovább tart a legnagyobb madridi üzemek sztrájkja és újabb gyárak csatlakoztak hozzá hétfőn. A madridi egye­temen is folytatódnak a ösz­­szetűzések. Az Humanité különtudósító­­jának jelentése szerint ma már bizonyos, hogy több mint százezer madridi vett részt pénteken az illegális munkás­bizottságok felhívására tartott tüntető felvonuláson. Az egyetemisták sztrájkja is teljes a jogi és a közgazdasági karon és igen nagyarányú a többi fakultáson is. Az egye­temi városban hétfőn újabb összetűzésekre került sor a diákok és a rendőrök között A rendőrök gumibotokkal tá­madtak a diákokra, akik kő­záporral fogadták őket. Tüntetésekről, sztrájkmoz­galmakról érkeznek hírek Se­villából, Valenciából, Bilbaó­­ból és Barcelonából is. Úgy­hogy — a tudósító szerint — valóságos erőpróba bontako­zott ki a rendszer és a mun­kásosztály között. A harc el­sősorban gazdasági kérdése­kért folyik, de kétségkívül po­litikai következményeket is von maga után. Katonai akciók Vietnamban Salisbur, a VDK bombázásának beszüntetését sürgeti B-52-es bombázó gépek hétfőn éjjel és kedden táma­dást intéztek a kambodzsai határtól mindössze 8 kilomé­terre fekvő, illetve a Saigon­tól mintegy­­­50 kilométerre északra, a Kontum tartomány­beli Do­ha hegység térségé­ben levő feltételezett szabad­ságharcos állások ellen. Kedden hajnalban dél-viet­nami szabadságharcosok he­ves tűz alá vettek két ameri­kai aknakutató hajót Saigon­tól 37 kilométerre délkeletre. Nem sokkal később három to­vábbi hajót — két amerikai és egy dél-vietnami aknakutatót­­ támadtak meg. A majdnem egy óráig tartó tűzpárbaj csu­pán a felmentő amerikai re­pülőgépek megjelenése után ért véget. A ködös időjárás és a felhős égbolt következtében a VDK ellen intézett amerikai bém-

Next