Magyar Nemzet, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

I ' N­­3 — illdgjöl lUJIUtH “ _____________________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA___________________________ ft Az új jelkulcs A Szegénylegények ismét kapott egy díjat. Ezúttal a londoni filmkritikusok tüntet­ték ki az esztendő legjobb külföldi filmjének megtisz­telő címével. A napokban Jean-Paul Rappeneau francia filmrendező, Budapesten jár­va, beszámolt arról, hogy a francia filméletben i­s bizo­nyos értelemben Párizst a mo­dern filmművészet szellemi fővárosának mondhatjuk — mostanában mekkora esemény a magyar filmművészet fölfe­dezése, az idén a magyar fil­mekről esik a legtöbb szó, folyik a legtöbb vita. A Ca­­hiers du Cinéma, a modern filmművészet egyik szellemi centruma, szokásos évi kör­kérdésére ugyancsak azt a választ kapta a legtekintélye­sebb francia kritikusoktól, hogy az esztendő legjobb kül­földi filmje a Szegény legé­nyek. Az amerikai Life és a nyugatnémet Stern legutóbb több oldalas képes riportot közölt Jancsó Miklósról és a Szegénylegényekről. A fran­cia Cinéma 67 elismerő kri­tikáját így fejezi be: "Ezt a szép filmet a legutóbbi feszti­válon, Cannes-ban nem vet­ték észre, de a filmklubok és filmmúzeumok igazságot szol­gáltatnak neki.« A lap ugyan­ebben a számában hosszabb cikkben elemzi azokat a ma­gyar filmeket, amelyeket na­gyobb részt a télen, egy pári­zsi művészmoziban látott a cikkíró. Hosszabbam-rövideb­­ben ír a kritikus a Szegény­­legényekről, a Húsz óráról, az Így jöttem, a Hideg napok, a Hannibál tanár úr, a Sod­rásban, a Zöldár és az Álmo­dozások kora című filmjeink­ről. Méltatja humanizmusu­kat, őszinteségüket, optimiz­musukat, elkötelezettségüket és poétikusságukat, szűksza­vúságukat és lényegretörésü­­ket. Előfordul, persze, hogy az értékelésekbe disszonáns hang keveredik, olykor egyik­másik filmünkben valamit félreértenek vagy félrema­gyaráznak; ez azonban rend­szerint a hozzászóló szemléle­téből fakad és nem a film hibája.­­Közbeszúrva: a siker nem­csak erkölcsi. Legjobb film­jeinket egyre inkább keresik és vásárolják a világpiacon. A Szegénylegényeket — például — megvásárolta egy híján az európai összes szocialista or­szág és Kuba, valamint Ausztria, az NSZK, Nagy-Bri­­tannia, a BBC televízió, Fran­ciaország, Algéria, Belgium, Uruguay, Argentína, a svéd filmmúzeum; tárgyalások foly­nak az Egyesült Államokkal. A Szegénylegények költségei bőven megtérültek, javarészt a devizában.) Elmondhatjuk, hogy világ­szerte megnőtt az érdeklődés a magyar filmművészet — mint a magyar szocialista kultúra egyik fontos ága — iránt. Vajon ki tudjuk elégí­teni az érdeklődést, vajon tu­dunk élni az alkalommal, hogy valljunk önmagukról, gondjainkról és eredményeink­ről, hogy a filmművészet esz­közeivel hozzájáruljunk a vi­lág sorsának alakulásához, az emberiség önismeretéhez, szel­lemi és erkölcsi fejlődéséhez? Két feltétele van ennek. Az egyik, hogy filmjeink igaz, humanista gondolatokat közöl­jenek, s a másik, hogy hatá­sosan tegyék ezt. Ami az elsőt illeti, a ma­gyar filmek javarésze az em­beriség aktuális kérdéseivel kapcsolatos gondolatok közlé­sére vállalkozik. Ez, bár ter­mészetesnek vélhetnék, mégis eredmény: srácáig nem vár­tunk mást, nem volt ildomos, hogy mást várjunk a filmek­től, csak szórakoztatást. Ma már csak elvétve hallatszik egy-egy csipkelődő, gúnyolódó hang, amely kizárólag szóra­koztatásra, a kikapcsolódás elősegítésére tartja alkalmas­nak a filmet, s valamiféle mű­vészeti arisztokratizmussal vá­dolja azokat a filmeket, ame­lyek nem a felelős életből való kikapcsolódást, hanem éppen a múlt, a jelen és a jövő fö­lötti gondolkodásba való be­kapcsolódást igyekeznek elér­ni nézőikben. Ez logikus és helyes fejlődés: a szocialista kultúra egyetlen művészeti ágat sem oldozhat föl a tár­sadalmi és történelmi felelős­ség vállalása alól, sohasem en­gedheti meg, hogy a művé­szetek szórakoztató és felelős szerepe ellentmondásba ke­rüljön egymással. A probléma különben in­kább a másik feltétel körül támad, nevezetesen a gondo­latok hatásos közlésének fel­tétele körül. Foori Zoltán, a napokban bemutatott Utósze­zon rendezője mondta egy nyilatkozatban: »A filmművé­szet formanyelve az egész vi­lágon átalakulóbb : van. Ezt szükségszerű tudomásul venni. Ma már a filim egyre inkább alkalmas arra, hogy a maga képi lehetőségeivel, magyará­zó mankók nélkül is kifejezze a legbonyolultabb (gondolati) összefüggéseket Legfeljebb arról van szó, hogy ehhez a kifejezésmódhoz sok néző még nem szokott hozzá eléggé, ami azonban nem menti fel a ren­dezőt az alól a kötelessége alól, hogy éljen az adott le­hetőségekkel. Biztos, hogy nem túlságosan hosszú idő múlva kialakul majd a közön­ség újfajta szemléletmódja, és minden néző birtokába jut en­nek a jelkulcsrendszernek.­* Balgaság lenne az irodalomban az ómagyar Mária-sirám nyel­vezetéhez, vagy Kemény Zsig­­mond stílusához, Jósika Mik­lós szerkesztéséhez ragaszkod­ni, a színpadon Déryné korá­nak játékmodorában ágálni. Miért éppen a filmművészet­ben — amelyet különben is modern, korunkhoz illő művé­szetnek szokás nevezni — fé­keznék a fejlődést, kívánnánk azt hogy a filmnyelv, a gon­dolat kifejezésének filmes esz­köze ne finomodjék, palléro­­zódjék? Tisztában kell len­nünk azzal, hogy a film gon­dolatközlő lehetőségei világ­szerte ugrásszerűen fejlődtek az elmúlt másfél évtizedben, s ha valóban szocialista film­­művészetet akarunk, akkor kötelességünk a leghatásosabb új módszereket is fölvenni a magyar filmművészet gondo­latközlő eszköztárába. Ha ezt nem terméli, lemondanánk ar­ról, hogy filmművészetünkkel is részt vegyünk a világ kul­turális életében, filmjeink ál­tal megvalljuk világnézetün­ket, korunk problémáiról al­kotott véleményünket, akkor megvonnánk önmagunktól a szót az emberiség fejlődésé­ről folyó világméretű párbe­szédben a filmművészet terü­letén. Zaj László Baloldali előretörést várnak a francia választásokon A külpolitikai helyzet NYUGAT-EURÓPA ÜGYEI kerülnek fokozottabban elő­térbe három esemény kapcsán. Anglia — a kis Luxemburgot kivéve — befejezte tapogatózó tárgyalásait a Közös Piacba való belépés esélyeiről, a rajnai brit csapatok tartózkodása körül támadt viszály a pénteken megnyíló londoni tárgyalásokon újra napirenden lesz, a most következő két vasárnapon tar­tandó francia választások eredménye befolyásolhatja a nyugat­­európai politikai viszonyokat. Most, hogy Wilson, külügyminisztere társaságában több Közös Piac fővárost járt végig, valószínűnek látszik a gyors londoni döntés. Anglia végül is benyújtja-e felvételi kérelmét, vagy pedig tovább vár a jószerencsére. Hágában állítólag azt tanácsolták a brit kormányfőnek, hogy inkább azonnal nézzen szembe egy esetleges francia vétó lehetőségével, mintsem még további hosszú és megalázó procedúrának tegye ki magát. Wil­son állítólag hajlott ennek a holland tanácsnak az elfogadá­sára, miután kicsit számít rá, hogy de Gaulle hazai pozíciója megrendül a vasárnapi francia választások következtében. Ebben az esetben ugyanis — vélik londoni kormánykörökben — a francia elnök talán vonakodik majd összecsapni közös piaci partnereivel a brit tagság ügyében. A munkáspárti kor­mány mindenesetre megvárja a kétfordulós francia választás eredményét. Anglia közös piaci folyamodványának másik oldalára mu­tatott rá a keddi Pravda. E szerint London mindenekelőtt nyugatnémet támogatásra számít a közös piaci belépőhöz. Bonn viszont e támogatás fejében azt követeli, hogy Anglia a készülő atomstop-szerződésben biztosítson a Bundeswehr számára egy kibúvót, amely lehetővé tenné a hozzáférkőzést az atomfegyverekhez. Ma még nehéz eldönteni, hogy Wilson mennyiben akcep­tálja ezeket a követeléseket. Annál is inkább nem lehet még választ kapni erre a kérdésre, mert Wilson bonni látogatása óta erősen lehűti a két ország viszonya a rajnai brit csapatok eltartási költségei miatt. A hét elején Londonban megkezdő­dött tárgyalásokat a két ország ellentétei miatt függesztették fel péntekig. Anglia — Legalábbis a lapok szerint — valóságos ultimátumot nyújtott át a nyugatnémeteknek és ebben azt kö­vetelte, hogy a rajnai brit haderő évi 94 millió fontot kitevő kiadásait teljes összegben a Kiesinger-kormány fedezze kom­penzációs ellenvásárlások formájában. Ha Bonn nem teljesí­tené ezeket az igényeket, megkezdenék a rajnai haderő "töme­ges létszámcsökkentését«. Ez azt jelentené — vélik egyesek —, hogy a jelenleg Nyugat-Németországban állomásozó 63 ezres brit katonai erők létszámát 40 ezerre csökkentenék, de köny­­nyen megtörténhet, hogy esetleg 20 ezerre. Az angolok annál is inkább ragaszkodnak követelésükhöz, mert a nyugatnémetek mint végső engedményt 30 millió font megtérítését ajánlották fel és ez még az egyharmadát sem teszi ki a Wilsonék által köve­telt összegnek. A heves vitából kitűnik, hogy a pénteken foly­tatódó londoni alkudozásokon nehéz probléma áll a tárgyaló­felek előtt és az eszmecseréken harmadikként részt vevő ame­rikai megbízottnak ugyancsak kényes a helyzete, amikor komp­romisszumra akarja rávenni két NATO-partnerét. Kádár János moszkvai programja Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga kedden ebédet adott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Erdélyi Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügy­miniszter-helyettes tiszteletére. Szovjet részről az ebéden jelen volt: Brezsnyev, Koszi­gin, Selepin, Szuszlov, Voro­­nov, Grisin, Gyemicsev, And­­ropov, valamint Gromiko, a Központi Bizottság tagja, kül­ügyminiszter, Jegoricsev, a Központi Bizottság tagja, a moszkvai pártbizottság első titkára, Tyitov, a Központi Bi­zottság tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Iljicsov külügyminiszter-he­lyettes és Kudrjasov, a Köz­ponti Bizottság külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. A vendégek között volt Szipka József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, hazánk nagykövete és a nagy­­követség több diplomatája. A meleg, szívélyes légkörű ebéden Brezsnyev és Kádár János baráti pohárköszöntőt mondott. Moszkva új létesítményeivel ismerkedve Kádár János, Biszku Béla, Erdélyi Károly és Szipka József megtekintette az osztankinói televízió-köz­pont épületét, a Rosszija Szál­lodát és más épületeket. A vendégeket Jegoricsev, az SZKP KB tagja, a moszkvai pártbizottság első titkára és Promiszlov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke kísérte. Amerikai k­rajnálat Pa Nangban Rakétákkal támadták a támaszpontot a dél-vietnami partizánok A Da Nang-i amerikai légi­nák­ leghatékonyabb fegyver, nem is tudtak arról, hogy a szabadságharcosok ilyesmivel rendelkeznek. A támaszpont területén összesen 51 rakéta robbant. A saigoni szóvivő ki­jelentette, hogy a fegyver egy­szerűsége miatt és azért, mert rendkívül ügyesen lehet ál­cázni, komoly problémát okoz. A michigani egyetem 440 tanára üzenetben szólította fel Johnson elnököt, hogy ál­lítsa le Észak-Vietnam bom­bázását. A légitámadások a támaszpont ellen in­tézett hét­fői sikeres parti­zántá­madást kivizsgálva, a saigoni ameri­kai p­arancsnokság közzétette az első eredményeket. Amerikai megállapítás sze­rint a partizánok a támasz­ponttól körülbelül 10—12 kilo­méter távolságra felállított ki­lövőszerkezetekből, 140 milli­méteres rakétákkal támadták a támaszpont területét. Az amerikaiak szerint ez volt ed­dig a partizánok által hasz­ hangzik az üzenet — nem kor­látozzák, hanem kiterjesztik a konfliktust. Ugyanakkor a Gallup köz­véleménykutató intézet adatai szerint az Egyesült Államok lakosságának 67 százaléka he­lyesli a VDK további bombá­zását. Ilyen értelemben nyi­latkozott Rivers kongresszusi képviselő is, aki szerint pél­dául a folyók elaknásítását már régen meg kellett volna kezdeni. Clark szenátor azt követelte, hogy az Egyesült Államok hivatalosan is üzen­jen hadat a VDK-nak. Goldberg amerikai ENSZ- d­elegátus 24 órás szöuli vil­lámlátogatása keretében ked­den találkozott Pak Csen Hi­vel, a dél-koreai rezsim elnö­kével. A Hapton dél-koreai hírügynökség szerint Pak Cson Hi és Goldberg egyetér­tett, hogy a közös katonai erő­feszítéseket Vietnamban — beleértve Észak-Vietnam bombázását — folytatni kell. Hamson Salisburyt, a New York Times munkatársát ta­valyi észak-vietnami tudósítá­saiért a George Polk újságíró emlékéremmel tüntették ki. Az emlékérmet néhai George Polkról, a Columbia rádiótár­saság volt munkatársáról ne­vezték el. A BVT elnökségének határozata Cselekedni a vietnami néppel való nemzetközi szolidaritásért Prágából jelenti a TASZSZ. A Béke-világtanács elnökségé­nek ülése határozatot hozott a vietnami kérdésről. A határozat hangoztatja: Az Egyesült Államok viet­nami agressziója továbbra is a nemzetközi helyzet alapvető problémája. Az amerikai im­perialisták Délen és Északon elszenvedett vereségeik ellené­re továbbr­a is­z­gr­esszív há­borújuk fokozására és kiszéle­sítésére törekszenek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázása­i bombázzanak akár katonai, akár po­lgári objektumokat — szégyenletes agressziós cselek­mény, semmivel sem igazolha­tó bűntett egy független és szuverén ország ellen. Az Egyesült Államok egész Viet­namban tervszerűen követi el szörnyű bűntetteit, olyan bar­bár módszereket alkalmaz, amelyeket a világ népei soha­sem hagynak jóvá. A világ népei — beleértve az Egyesült Államok lakossá­gának széles rétegeit — mind erélyesebben támogatják a vietnami nép jogos álláspont­ját és követelik, hogy az ame­rikai imperialisták szüntessék meg agresszív vietnami hábo­rújukat, vonják ki csapataikat Dél-Vietnamból és adják meg a vietnami népnek azt a jogát, hogy maga döntsön sorsáról. A Béke-világtanács elnöksé­ge, amely 1967. február 25— 27-én ülést tartott Prágában, felhívja a világ minden népjét, hogy a legerélyesebben ítélje el azt a szörnyű igazságtalan háborút, amelyet az Egyesült Államok folytat Vietnam mindkét övezetében. A Béke-világtanács elnöksé­ge ismét kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja a VDK négypontos és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ötpontos nyilatkozatát, ame­lyekben kifejezésre jut az 1954-es genfi egyezmények betűje és szelleme. A Béke­világtanács elnöksége értékeli a VDK kormányának szilárd és jóindulatú álláspontját, amely, hangot kapo­tt az utób­binak abban a követelésében: feltétel nélkül szüntessék meg Észak-Vietnam bombázását, hogy lehetővé váljanak a tár­gyalások a VDK és az Egyesült Államok között. Mindenkinek, aki békét és igazságosságot akar a világon, elő kell moz­dítania e feltétel megvalósítá­sát A vietnami nép igazságos harcának leghatékonyabb és legerőteljesebb támogatása minden békére és igazságos­ságra törekvő nép égető fel­adata. Minden országban fel kell használni a cselekvés min­den formáját, a vietnami nép­pel való nemzetközi szolidari­tási kampány mind átfogóbb arányú kibontakoztatására. A vietnami nép igazságos harca győzni fog. Kommunista előretörést jósol a vasárnapi választásokra a francia közvéleménykutatás Párizsból jelenti az MTI. A FKP Politikai Bizottsága javasolja, hogy a márciusi nemzetgyűlési választások másnapján azonnal üljenek össze a Francia Kommunista Párt és a Demokrata Szocalis­­ta Baloldali Szövetség képvi­selői, valamennyi baloldali párt közös kormányzati prog­ramjának és többségi szerző­désének kidolgozására — je­lentette ki Waldeck Rochet, az FKP főtitkára a kommu­nisták nagygyűlésén, amelyen csaknem tízezer ember vett részt hétfőn este a párizsi Sportcsarnokban. A kommunisták optimiz­mussal indulnak a választási küzdelembe — mondotta Wal­deck Rochet és hivatkozott a legújabb közvéleménykutatá­sokra, amelyeket tartózkodás­sal kell ugyan fogadni, de amelyek nem kedvezőtlenek a kommunisták számára. A SOFRES legutóbbi vizsgálata 24 százalékra becsüli a kom­munistákra jutó szavazatok arányát a legutóbbi választá­sokon elért 21,8 százalékkal szemben. Elhúzódnak a tárgyalások Ausztria közös piaci tagságáról Bécsből jelenti az MTI. Áp­rilis—május előtt aligha vár­ható az osztrák közös piaci tárgyalások folytatása — je­lentette kedden a Presse brüsszeli tudósítója.­­ Felte­hetően francia kívánságra a Közös Piac minisztertanácsa az Ausztriával évek óta foly­tatott tárgyalások helyzetének teljes felmérésétől teszi füg­gővé, hogy mikor és milyen formában engedélyezi a meg­beszélések folytatását. A tisz­tázatlan kérdések közé tarto­zik még a többi között Auszt­ria kelet-európai kereskedel­me. Bock osztrák alkancellár­­nak a brüsszeli hírrel kapcso­latban adott nyilatkozatából kitűnik, hogy a bécsi kor­mánykörökben elégedetlenek a tárgyalások további elhúzó­dásával.

Next