Magyar Nemzet, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
- ■ Magyar Nemzet === A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA "" . Mozgalmas fél év Az elmúlt fél év egyik érdekes tanulsága, hogy nálunk az emberek jól megtanultak politizálni, politikusan gondolkodni és politikusan vizsgálni az eseményeket, amelyek körülöttünk történnek. A politika tudományos, művészet is — hírneves államférfiak és filozófusok fogalmaztak róla definíciókat. Vissza is lehet élni vele, mint ahogyan hírhedt kormányférfiak tették és teszik. A politizálásra különböző és sokféle fórum áll rendelkezésre, s e fórumok közül egészen magasrendűek a kongresszusok. Ezért is volt bátorságom a határozott kijelentésre — már ugyanis arra, hogy nálunk az emberek megtanultak jól politizálni — mert fél esztendeje a kongresszusok idejét éljük, és bőven volt alkalom a politizálás e magasrendű változatából tapasztalatokat gyűjteni. Most éppen egy lélegzetvételnyi szünet van a június végi KISZ-kongresszus előtt, amellyel aztán erre az évre le is zárul a kongresszusok időszaka. Miért volt szükség a kongresszusok e sűrített programjára, mi volt az értelmük és hasznuk, mert valljuk be, nem kevés időbe, fáradtságba és anyagiakba kerül egy országos szintű tanácskozás, a hónapokig tartó előkészületeivel együtt. Belpolitikai életünknek már évek óta kialakult az a rendje, hogy az országos vezető párt kongresszusa után, amely az egész nemzet elé tűz célokat — a különböző társadalmi szervezetek és politikai mozgalmak is országos tanácskozásokat hívnak egybe a maguk sajátos feladatainak meghatározására. Olyan ez, mint az országos terv — rossz magyar szóval — lebontása vállalatokra, egyénekre. önként és szívesen kínálkozik az összehasonlítás gondolata: rakjuk egymás mellé a mostani kongresszusokat és a jó néhány évvel ezelőttieket és figyeljük meg, milyen változás történt azóta hangban, stílusban, a problémák gyakorlati megfogalmazásában, az elfogadott határozatok tartalmában. Az összehasonlított eredmények mindenképpen arról vallanak, hogy megtanultunk és tudunk politizálni. Régebben az ilyen kongreszszusokon két véglet volt megfigyelhető. Az egyik, amikor a kívánságlistának nem volt se eleje, se vége. A kongreszszuson felszólalók közül ki ezt, ki azt kért, annyi igény gyűlt össze — hozzátéve: adjuramisten, de mindjárt —, hogy a jegyzőkönyvek mást sem tartalmaztak, mint folyamodványokat a felső szervekhez pénzért, anyagért, közbenjárásért. Arról már sokkal kevesebb szó esett, hogy ki-ki a maga portáján mit is tesz a dolgok megoldása érdekében. A másik véglet olyan formát öltött, hogy egy-egy kongresszus két vagy három napján át csak szállt, szállt a szó, pallérozottan, kivonva belőle mindent és végül tartalom se nagyon maradt benne. Nagy általánosságok hangzottak el és több volt a körítés, a díszítés, mint a lényegre tapintó mondandó. A mostani kongresszusok hangvétele, konkrét, célratörő iránya alapvetően eltér mindkét és nagyon rossz példának számító véglettől. Nemcsak azért voltak érdekesek és olykor izgalmasak az idei tavasz tanácskozásai, mert napjaink gondjait tükrözték, és az élet elevenébe vágtak, de valamennyinek a középpontjában az egyéni érdek és a közös érdek összhangjának a megteremtése állt. Tulajdonképpen ez már magyarázat arra is, hogy miért volt szükség a kongresszusok sűrített tempójára. Hét hónap és életbe lép az új gazdasági mechanizmus. Az elkövetkező fél évben minden erőt és energiát arra kell fordítani, hogy a reform törekvései a szó szoros értelmében az emberek vérébe menjenek át, mert a reform csak úgy válhat életképessé, ha mindenki, az elképzelésekkel egyetértve, a feladatokat világosan ismerve dolgozik a megvalósításán. Ezt a célt szolgálta a szakszervezetek, a termelőszövetkezetek, az általános fogyasztási szövetkezetek kongresszusa, a tudomány embereinek akadémiai tanácskozása és mind jól példázta, hogy az emberek tudják, értik, miről van szó. Gyakorlatilag, még ha az ifjúság közelgő kongresszusát is ideszámítjuk, minden nemzedék és minden réteg, valamennyi foglalkozási ág közvetlenül érdekelt volt ezeken a tanácskozásokon és a választott küldöttek révén mindenki az álláspontját is kifejthette, a maga tennivalóit is megismerhette. Az ország népének politikai jártassága tette a kongresszusokat olyanokká, amilyenek váltak értelmessé, alkalmassá arra, hogy határozott és világos állásfoglalásokat tehessenek közzé. A szocialista demokrácia is élettelen fogalom maradna, ha nem politikailag érett emberek élnének vele és gyakorolnák, akik tapasztalatból tudják, pontosan értik, hogy igénylik véleményüket, tanácsaikat a párt vezető testületeiben, a kormányban. Az a rendkívüli felelősségérzet és lelkiismeretesség, amely éppen a kongresszusok küldötteinél megnyilvánult, mutatta, milyen komolyan veszik az ország dolgainak közös intézését és mennyire értenek hozzá. Az új szövetkezeti törvény és földtörvény kimunkálása, a szakszervezetek megnövekedett jogkörének helyes gyakorlása, a tudomány szerepe a népjólét emelésében, az általános fogyasztási szövetkezetek törekvése a jobb áruellátásra, mind-mind olyan kongresszusi téma volt, amely egyszerre szolgálja az emberek egyéni boldogulását, az egyéni érdekek védelmét, a kiegyensúlyozott, megelégedett életet és szolgálja a termelés biztonságát, a bátor tervezést, az ország erőivel való jó gazdálkodást , az egész ország boldogulását. Az ifjúság kongresszusa mindehhez még bizonyosan hozzáteszi a fiatalos lendületet, az idősek nyomdokaiba lépő utódok bizakodó életkedvét és ígéretét arra, hogy megőrzik, vigyázzák, továbbfejlesztik mindazt, ami a szocializmus építése során eddig megvalósult hazánkban. Mozgalmas belpolitikai fél év marad mögöttünk — a kongresszusok fél éve —, s már most látni, hogy meghozza gyümölcseit. Éry József A genfi szovjet küldöttség vezetője az atomsorompó-tárgyalások helyzetéről és kilátásairól A külpolitikai helyzet DE GAULLE SIKEREKÉNT értékelik a francia lapok a Közös Piac római csúcsértekezletének eredményeit. A kommentárok szinte egyöntetűen mutatnak rá, hogy a francia elnök két lényeges kérdésben is elfogadtatta álláspontját tárgyalópartnereivel: sikerült elhárítania, hogy azonnal állást foglaljanak Nagy- Britannia közös piaci felvételi kérelméről és ezzel további, legalább nyolc-tízhónapi késedelmet szenved a tárgyalások megkezdése Londonnal; a politikai együttműködésről folytatott eszmecserék zsákutcába jutottak volna és a kiutat de Gaulle mutatta meg az újabb csúcsértekezlet megrendezésére tett javaslatával. Ennek ellenére a legkülönbözőbb politikai irányzatú párizsi lapok szemléírői azt is kiemelik, hogy a francia és a többi öt Közös Piac-tagország nézetei között az ellentétek változatlanul fennmaradtak. A Figaróban Roger Massip azt írta, hogy de Gaulle különösen az integracionista holland delegációval csapott össze és ezért a hágai kormány feje izgatottan távozott Rómából. Miután ez az ellentét a ■‘politikai kis Európa” megteremtését érintette, a nyugatnémetek is rendkívül óvatosak voltak. A Combat szerint, amennyiben sikerült a nézeteket összehangolni az olasz fővárosban úgy-ahogy, ez csupán annak a következménye, hogy a Közös Piac tagállamait érzékenyen érinti a súlyos nemzetközi helyzet. Egyébként a két fő kérdés: az angol tagság és a politikai együttműködés kialakítása tekintetében de Gaulle elnöknek sikerült a vitás ügyeket elnapoltatnia. Kizárólag a jobboldali, atlantista Aurore lát -ígéretet abban, hogy a következő csúcsértekezlet meghozhatja a várt eredményt: a hatok politikai kapcsolatainak szorosabbra fűzését. A KÖZEL-KELETEN diplomáciai és katonai síkon hozza meg következményeit a keddi esemény: az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia védelmi egyezményének megkötése. Az első politikai hatás: Irak, amely a múltban talán még az EAK-nál is rosszabb viszonyban volt a jordániai hasemita dinasztiával, most Aref elnök személyében üdvözölte a létrejött katonai szerződést és nyomban útnak indította csapatait a gyenge teherbíró képességű jordániai hadsereg támogatására az izraeli határvidéken. Ezzel szemben Szíria, amely viszont még Iraknál is hevesebben támadta Husszein király összefonódását az imperializmussal, most sem változtatott magatartásán és még csak említést sem tett a Kairóban megkötött egyezményről. Ezért indult el Damaszkuszba Nasszer elnök megbízottja, hogy megmagyarázza a szíriai vezetőknek az egyiptomi —jordániai közeledés jelentőségét nemcsak a Kairó—Amman viszony vonatkozásában, hanem az egyetemes arab ügy szempontjából is. Egyébként az utóbbi napok feszültsége az arab egység ügyét korábban megbontó nyugatbarát Maghreb-országokat is arra késztette, hogy felülvizsgálják álláspontjukat. Ebből a szempontból jelentős 11. Hasszán marokkói király javaslata egy arab csúcsértekezlet összehívására és Burgiba tunéziai elnök felhívása az eddig általa bojkottált Arab Liga megerősítésére. A szovjet kormány nyilatkozata óta nagy figyelem kíséri mindenütt a moszkvai magatartás alakulását. A szerdai Pravda kommentárja a kormánynyilatkozat szellemében a 6. amerikai flotta hadmozdulatait és az ezt követő angol haditengerészeti és légierő összevonásokat nevezi meg a közel-keleti feszültség okaként. A Pravda ebben a katonai erőfitogtatásban törekvést lát arra, hogy az imperialista államok nyomást gyakoroljanak az arab országokra, beavatkozzanak az arab—izraeli konfliktusba. Roscsin nyilatkozata az MTI tudósítójának A nehézségek ellenére folytatódnak a genfi atomsorompó-tárgyalások A Szovjetunió változatlanul törekszik az atomsorompóegyezmény kidolgozására és aláírására, noha jelenleg igen kedvezőtlen a nemzetközi helyzet — mondotta Alekszej Roscsin nagykövet, a genfi leszerelési értekezlet szovjet küldöttségének vezetője. Hozzátette, hogy különösen Bonn álláspontja támaszt nehézségeket a megállapodás elérésében, mert ennek nyomán a kéthónapos szünet után az amerikai magatartás megmerevedett a korábbiakhoz képest. A szovjet diplomata, aki a leszerelési tárgyalások újrafelvételekor, ez év februárjában óvatos derűlátással ítélte meg a genfi konferencia kilátásait az MTI kiküldött munkatársának, Heltai Andrásnak adott tájékoztatásában, ezúttal hangsúlyozta, hogy a nyugati nagyhatalmak időközben igen sok újabb nehézséget támasztottak.Az NSZK — mondotta — továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ne egyedül az ENSZ bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynöksége ellenőrizze a szerződés végrehajtását, hanem párhuzamosan a nyugat-európai államok szervezete, az Euratom is. Ez nyilvánvaló megkülönböztetést jelentene a szerződés aláírói között. Egy részük valóban a legszélesebb körű nemzetközi, másik részük sokkal szűkebb körű ellenőrzésnek lenne alávetve. Ez az álláspont a Szovjetunió részére elfogadhatatlan, mint ahogy más országok ugyancsak ismételten állást foglaltak már az illetékes ENSZ-szervezet sokszorosan kipróbált, elismert és hatásos ellenőrző módszere mellett. E kérdésekről egyébként időközben tanácskoztunk szövetségeseinkkel, így a Magyar Népköztársasággal is. A nyu gati hatalmak részéről — folytatta —, eddig nem tapasztalhattunk készséget arra, hogy mindannyiunk számára elfogadható ellenőrzési módszert dolgozzunk ki. Bár az Egyesült Államok a NATO legutóbbi tanácsülésén megkapta szövetségeseinek hozzájárulását a genfi tárgyalások folytatásához —, ennél többet nem kapott. Az adott nemzetközi helyzetben, amikor Washington és Bonn viszonyát több vitás kérdés is terheli, úgy tűnik, hogy amerikai részről továbbra is szükségesnek tartják a bonni álláspont támogatását a genfi tárgyalásokon. Ugyanakkor legutóbb, miután Anglia bejelentette a Közös Piachoz való csatlakozási szándékát, genfi álláspontja az atomsorompó-szerződés ellenőrzésének kérdésében a korábbinál,hajlékonyabb* lett — az Euratom elképzelés javára.A Szovjetunió — mondotta a továbbiakban Alekszej Roscsin — kész biztosítékot adni a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok részére. Olyan szakaszt javasolunk a szerződésbe, amelyben az atomhatalmak kötelezik magukat: nem alkalmaznak atomfegyvert olyan országok ellen, amelyek azzal nem rendelkeznek, s ilyet területükön nem is tárolnak. E javaslatunkat, amely egyúttal pozitív válasz több állam kezdeményezésére, amerikai részről erősen ellenzik. Az ok kézenfekvő: az NSZK területén nagy mennyiségben tárolnak amerikai nukleáris fegyvereket. A tárgyalások a következő időszakban is tovább folynak. Hawaein kairói ▼Illámlátogatága után az egyiptomi—jordániai védelmi szerződés hátteréről Írnak a kairói lapok A kedden megkötött egyiptomi—jordániai egyezmény nagy visszhangot keltett az arab világban, mert korábban rendkívül feszült volt Kairó és Amman viszonya. Éppen ezért, a szerdai kairói lapok részletesen megvilágították a közeledés előzményeit és hátterét, magyarázatot adtak a történtekre. A közel-keleti helyzet egyébként az elmúlt 24 órában lényegesen nem változott, továbbra is a diplomáciai útkeresések vannak előtérben. Az Al Ahram szerdai számának jelentése szerint a jordániai—egyiptomi védelmi egyezmény váratlan megkötését üzenetváltás előzte meg Husszein király és Nasszer elnök között. Előzetes üzenetváltás Husszein király május 25-én Ammanban felkérte az EAK nagykövetét, adja át üzenetét Nasszer elnöknek. Erre az üzenetre való tekintettel Nasszer — írja az Al Ahram — aki korábban élesen bírálta Jordánia irányvonalát, az arab dolgozók küldöttségét fogadva, csupán Vaszfi Tali volt jordániai miniszterelnök tevékenységét kritizálta. A következő napon Husszein király választ kapott Kairóból, és az üzenetváltás nyomán kitűnt, hogy a két fél több kérdésben egyetért: a) a jordániai frontot tekintik a legfontosabb és legkritikusabb arab frontnak; b) az Izraellel való összecsapás napok vagy órák kérdése lehet; c) az ellenséget körülvevő összes frontoknak aktív szerepet kell játszaniuk harc esetén, d) Husszein kezdeményezése ilyen körülmények között, minden másra való tekintet nélkül nagy figyelmet érdemel. Irak üdvözli a közeledést Husszein király — írja az Al Ahram — üzenetében azt javasolta, hogy személyesen ellátogat Kairóba, és Nasszer válaszában üdvözölte a gondolatot. Ez előzte meg a jordániai—egyiptomi védelmi egyezmény megkötését, valamint az Aref iraki elnökkel folytatott beszélgetést. A bagdadi rádió kedd esti jelentése szerint az iraki kormány üdvözölte a jordániai— egyiptomi védelmi egyezményt. Aref iraki elnök — mondta a bagdadi rádió — a telefonbeszélgetésben, amelyet Husszein királlyal annak kairói látogatása idején folytatott, ígéretet tett, hogy az iraki csapatok a közeljövőben béres állásokat foglalnak el a jordániai—izraeli határon. Jordánia örömmel fogadja az iraki csapatokat területén — mondta Husszein király Aref elnöknek. AEP: Összeomlott volna a jordán trón Az AFP kommentárja rámutat, hogy Husszein királydrámai helyzetet fordított a maga javára*. Jordánia, amely teljesen el volt szigetelve a közel-keleti válság fejleményei idején, visszanyerte helyét az arab frontban. Jordániának több mint 500 kilométeres határa van Izraellel, viszont hadserege csupán néhány hadosztályból áll, és nem szórhatta szét az egész határ mentén. Jeruzsálem városában, amely Izrael és Jordánia területén fekszik, csupán mintegy 50 katonatiszt állomásozott. Mindeddig egy Izraellel való konfliktus esetén Husszein király csupán Szaúd-Arábia támogatására számíthatott. Ezzel szemben az iraki kormány elutasította Husszein király felhívását, Szíriával pedig még rosszabb volt Jordánia viszonya; a damaszkuszi rádió és sajtó elítélte a rendszert, mint Izrael burkolt szövetségesét. A legutóbbi ramthai incidens nyomán, amely 16 halottat követelt, megszakadtak a két ország diplomáciai kapcsolatai. Az AFP szerint Husszein királynak csupán egyetlen kártyája maradt az elszigetelődés elkerülésére, ezért utazott Kairóba. Ha az EAK elnöke nem lett volna hajlandó fogadni Husszeint — írja a francia hírügynökség — a jordán trón összeomlott volna. Az Al Ahram jelentése szerint Mehieddin, az EAK alelnöke, a népi ellenálló erők újonnan kinevezett parancsa