Magyar Nemzet, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

- ■ Magyar Nemzet === A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA "" . Mozgalmas fél év Az elmúlt fél év egyik ér­dekes tanulsága, hogy nálunk az emberek jól megtanultak politizálni, politikusan gon­dolkodni és politikusan vizs­gálni az eseményeket, ame­lyek körülöttünk történnek. A politika tudomány­os, művé­szet is — hírneves államfér­fiak és filozófusok fogalmaz­tak róla definíciókat. Vissza is lehet élni vele, mint ahogyan hírhedt kormányférfiak tették és teszik. A politizálásra kü­lönböző és sokféle fórum áll rendelkezésre, s e fórumok közül egészen magasrendűek a kongresszusok. Ezért is volt bátorságom a határozott kijelentésre — már ugyanis arra, hogy nálunk az emberek megtanultak jól po­litizálni — mert fél esztendeje a kongresszusok idejét éljük, és bőven volt alkalom a poli­tizálás e magasrendű válto­zatából tapasztalatokat gyűj­teni. Most éppen egy lélegzet­vételnyi szünet van a június végi KISZ-kongresszus előtt, amellyel aztán erre az évre le is zárul a kongresszusok idő­szaka. Miért volt szükség a kong­resszusok e sűrített program­jára, mi volt az értelmük és hasznuk, mert valljuk be, nem kevés időbe, fáradtságba és anyagiakba kerül egy orszá­gos szintű tanácskozás, a hó­napokig tartó előkészületeivel együtt. Belpolitikai életünknek már évek óta kialakult az a rend­je, hogy az országos vezető párt kongresszusa után, amely az egész nemzet elé tűz célo­kat — a különböző társadal­mi szervezetek és politikai mozgalmak is országos tanács­kozásokat hívnak egybe a ma­guk sajátos feladatainak meg­határozására. Olyan ez, mint az országos terv — rossz ma­gyar szóval — lebontása vál­lalatokra, egyénekre. önként és szívesen kínálko­zik az összehasonlítás gondo­lata: rakjuk egymás mellé a mostani kongresszusokat és a jó néhány évvel ezelőttieket és figyeljük meg, milyen vál­tozás történt azóta hangban, stílusban, a problémák gya­korlati megfogalmazásában, az elfogadott határozatok tartal­mában. Az összehasonlított eredmények mindenképpen arról vallanak, hogy megta­nultunk és tudunk politizálni. Régebben az ilyen kongresz­­szusokon két véglet volt meg­figyelhető. Az egyik, amikor a kívánságlistának nem volt se eleje, se vége. A kongresz­­szuson felszólalók közül ki ezt, ki azt kért, annyi igény gyűlt össze — hozzátéve: adj­uramisten, de mindjárt —, hogy a jegyzőkönyvek mást sem tartalmaztak, mint folya­modványokat a felső szervek­hez pénzért, anyagért, közben­járásért. Arról már sokkal ke­vesebb szó esett, hogy ki-ki a maga portáján mit is tesz a dolgok megoldása érdekében. A másik véglet olyan for­mát öltött, hogy egy-egy kong­resszus két vagy három nap­ján át csak szállt, szállt a szó, pallérozottan, kivonva belőle minden­­t és végül tar­talom se nagyon maradt ben­ne. Nagy általánosságok hang­zottak el és több volt a körí­tés, a díszítés, mint a lényegre tapintó mondandó. A mostani kongresszusok hangvétele, konkrét, célratörő iránya alapvetően eltér mind­két és nagyon r­ossz példának számító véglettől. Nemcsak azért voltak érdekesek és oly­kor izgalmasak az idei tavasz tanácskozásai, mert napjaink gondjait tükrözték, és az élet elevenébe vágtak, de vala­mennyinek a középpontjában az egyéni érdek és a közös ér­dek összhangjának a megte­remtése állt. Tulajdonképpen ez már ma­gyarázat arra is, hogy miért volt szükség a kongresszusok sűrített tempójára. Hét hónap és életbe lép az új gazdasági mechanizmus. Az elkövetkező fél évben minden erőt és ener­giát arra kell fordítani, hogy a reform törekvései a szó szo­ros értelmében az emberek vérébe menjenek át, mert a reform csak úgy válhat élet­képessé, ha mindenki, az el­képzelésekkel egyetértve, a feladatokat világosan ismerve dolgozik a megvalósításán. Ezt a célt szolgálta a szakszerve­zetek, a termelőszövetkezetek, az általános fogyasztási szö­vetkezetek kongresszusa, a tu­domány embereinek akadé­miai tanácskozása és mind jól példázta, hogy az emberek tudják, értik, miről van szó. Gyakorlatilag, még ha az if­júság közelgő kongresszusát is ideszámítjuk, minden nem­zedék és minden réteg, vala­mennyi foglalkozási ág köz­vetlenül érdekelt volt ezeken a tanácskozásokon és a válasz­tott küldöttek révén mindenki az álláspontját is kifejthette, a maga tennivalóit is megis­merhette. Az ország népének politikai jártassága tette a kongresszusokat olyanokká, amilyenek váltak­ értelmessé, alkalmassá arra, hogy határo­zott és világos állásfoglaláso­kat tehessenek közzé. A szocialista demokrácia is élettelen fogalom maradna, ha nem politikailag érett embe­rek élnének vele és gyakorol­nák, akik tapasztalatból tud­ják, pontosan értik, hogy igénylik véleményüket, taná­csaikat a párt vezető testüle­teiben, a kormányban. Az a rendkívüli felelősségérzet és lelkiismeretesség, amely éppen a kongresszusok küldötteinél megnyilvánult, mutatta, mi­lyen komolyan veszik az or­szág dolgainak közös intézését és mennyire értenek hozzá. Az új szövetkezeti törvény és földtörvény kimunkálása, a szakszervezetek megnöveke­dett jogkörének helyes gya­korlása, a tudomány szerepe a népjólét emelésében, az ál­talános fogyasztási szövetke­zetek törekvése a jobb áruel­látásra, mind-mind olyan kongresszusi téma volt, amely egyszerre szolgálja az emberek egyéni boldogulását, az egyéni érdekek védelmét, a kiegyensúlyozott, megelégedett életet és szolgálja a terme­lés biztonságát, a bátor ter­vezést, az ország erőivel való jó gazdálkodást , az egész ország boldogulását. Az ifjúság kongresszusa mindehhez még bizonyosan hozzáteszi a fiatalos lendüle­tet, az idősek nyomdokaiba lé­pő utódok bizakodó életked­vét és ígéretét arra, hogy meg­őrzik, vigyázzák, továbbfej­lesztik mindazt, ami a szocia­lizmus építése során eddig megvalósult hazánkban. Mozgalmas belpolitikai fél év marad mögöttünk — a kongresszusok fél éve —, s már most látni, hogy meghoz­za gyümölcseit. Éry József A genfi szovjet küldöttség vezetője az atomsorompó-tárgyalások helyzetéről és kilátásairól A külpolitikai helyzet­ ­ DE GAULLE SIKEREKÉNT értékelik a francia lapok a Közös Piac római csúcsértekezletének eredményeit. A kom­mentárok szinte egyöntetűen mutatnak rá, hogy a francia el­nök két lényeges kérdésben is elfogadtatta álláspontját tár­gyalópartnereivel: sikerült elhárítania, hogy azonnal állást foglaljanak Nagy- Britannia közös piaci felvételi kérelméről és ezzel további, leg­alább nyolc-tízhónapi késedelmet szenved a tárgyalások meg­kezdése Londonnal; a politikai együttműködésről folytatott eszmecserék zsák­utcába jutottak volna és a kiutat de Gaulle mutatta meg az újabb csúcsértekezlet megrendezésére tett javaslatával. Ennek ellenére a legkülönbözőbb politikai irányzatú pári­zsi lapok szemléírői azt is kiemelik, hogy a francia és a többi öt Közös Piac-tagország nézetei között az ellentétek változat­lanul fennmaradtak. A Figaróban Roger Massip azt írta, hogy de Gaulle különösen az integracionista holland delegációval csapott össze és ezért a hágai kormány feje izgatottan távozott Rómából. Miután ez az ellentét a ■‘politikai kis Európa” meg­teremtését érintette, a nyugatnémetek is rendkívül óvatosak voltak. A Combat szerint, amennyiben sikerült a nézeteket össze­hangolni az olasz fővárosban úgy-ahogy, ez csupán annak a kö­vetkezménye, hogy a Közös Piac tagállamait érzékenyen érinti a súlyos nemzetközi helyzet. Egyébként a két fő kérdés: az an­gol tagság és a politikai együttműködés kialakítása tekinteté­ben de Gaulle elnöknek sikerült a vitás ügyeket elnapoltatnia. Kizárólag a jobboldali, atlantista Aurore lát -ígéretet­ abban, hogy a következő csúcsértekezlet meghozhatja a várt ered­ményt: a hatok politikai kapcsolatainak szorosabbra fűzését.­­ A KÖZEL-KELETEN diplomáciai és katonai síkon hozza meg következményeit a keddi esemény: az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia védelmi egyezményének megkötése. Az első politikai hatás: Irak, amely a múltban talán még az EAK-nál is rosszabb viszonyban volt a jordániai hasemita di­nasztiával, most Aref elnök személyében üdvözölte a létrejött katonai szerződést és nyomban útnak indította csapatait a gyenge teherbíró képességű jordániai hadsereg támogatására az izraeli határvidéken. Ezzel szemben Szíria, amely viszont még Iraknál is hevesebben támadta Husszein király összefonó­dását az imperializmussal, most sem változtatott magatartásán és még csak említést sem tett a Kairóban megkötött egyez­ményről. Ezért indult el Damaszkuszba Nasszer elnök megbí­zottja, hogy megmagyarázza a szíriai vezetőknek az egyiptomi —jordániai közeledés jelentőségét nemcsak a Kairó—Amman viszony vonatkozásában, hanem az egyetemes arab ügy szem­pontjából is. Egyébként az utóbbi napok feszültsége az arab egység ügyét korábban megbontó nyugatbarát Maghreb-országokat is arra késztette, hogy felülvizsgálják álláspontjukat. Ebből a szempontból jelentős 11. Hasszán marokkói király javaslata egy arab csúcsértekezlet összehívására és Burgiba tunéziai elnök felhívása az eddig általa bojkottált Arab Liga megerősítésére. A szovjet kormány nyilatkozata óta nagy figyelem kíséri mindenütt a moszkvai magatartás alakulását. A szerdai Pravda kommentárja a kormánynyilatkozat szellemében a 6. amerikai flotta hadmozdulatait és az ezt követő angol haditengerészeti és légierő összevonásokat nevezi meg a közel-keleti feszültség okaként. A Pravda ebben a katonai erőfitogtatásban törekvést lát arra, hogy az imperialista államok nyomást gyakoroljanak az arab országokra, beavatkozzanak az arab—izraeli konflik­tusba. Roscsin nyilatkozata az MTI tudósítójának A nehézségek ellenére folytatódnak a genfi atomsorompó-tárgyalások A Szovjetunió változatlanul törekszik az atomsorompó­­egyezmény kidolgozására és aláírására, noha jelenleg igen kedvezőtlen a nemzetközi helyzet — mondotta Alekszej Roscsin nagykövet, a genfi leszerelési értekezlet szovjet küldöttségének vezetője. Hoz­zátette, hogy különösen Bonn álláspontja támaszt nehézsége­ket a megállapodás elérésében, mert ennek nyomán a kéthó­napos szünet után az amerikai magatartás megmerevedett a korábbiakhoz képest. A szovjet diplomata, aki a leszerelési tárgyalások újra­­felvételekor, ez év februárjá­ban óvatos derűlátással ítélte meg a genfi konferencia kilá­tásait az MTI kiküldött mun­katársának, Heltai Andrásnak adott tájékoztatásában, ezúttal hangsúlyozta, hogy a nyugati nagyhatalmak időközben igen sok újabb nehézséget támasz­tottak.­­Az NSZK — mondot­ta — továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ne egyedül az ENSZ bécsi Nemzetközi Atom­energia Ügynöksége ellenőriz­ze a szerződés végrehajtását, hanem párhuzamosan a nyu­gat-európai államok szerveze­te, az Euratom is. Ez nyilván­való megkülönböztetést jelen­tene a szerződés aláírói kö­zött. Egy részük valóban a leg­szélesebb körű nemzetközi, másik részük sokkal szűkebb körű ellenőrzésnek lenne alá­vetve. Ez az álláspont a Szov­jetunió részére elfogadhatat­lan, mint ahogy más országok ugyancsak ismételten állást foglaltak már az illetékes ENSZ-szervezet sokszorosan kipróbált, elismert és hatásos ellenőrző módszere mellett.­­ E kérdésekről egyébként időközben tanácskoztunk szö­vetségeseinkkel, így a Magyar Népköztársasággal is. A nyu­ gati hatalmak részéről — foly­tatta —, eddig nem tapasztal­hattunk készséget arra, hogy mindannyiunk számára elfo­gadható ellenőrzési módszert dolgozzunk ki. Bár az Egyesült Államok a NATO legutóbbi tanácsülésén megkapta szövet­ségeseinek hozzájárulását a genfi tárgyalások folytatásá­hoz —, ennél többet nem ka­pott. Az adott nemzetközi helyzetben, amikor Washing­ton és Bonn viszonyát több vi­tás kérdés is terheli, úgy tű­nik, hogy amerikai részről to­vábbra is szükségesnek tartják a bonni álláspont támogatását a genfi tárgyalásokon. Ugyan­akkor legutóbb, miután Ang­lia bejelentette a Közös Piac­hoz való csatlakozási szándé­kát, genfi álláspontja az atom­­sorompó-szerződés ellenőrzé­sének kérdésében a korábbi­nál­­,hajlékonyabb* lett — az Euratom elképzelés javára.­­­A Szovjetunió — mondotta a továbbiakban Alekszej Ros­­csin — kész biztosítékot adni a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok részére. Olyan szakaszt javasolunk a szerződésbe, amelyben az atomhatalmak kötelezik magu­kat: nem alkalmaznak atom­fegyvert olyan országok ellen, amelyek azzal nem rendelkez­nek, s ilyet területükön nem is tárolnak. E javaslatunkat, amely egyúttal pozitív válasz több állam kezdeményezésére, amerikai részről erősen ellen­zik. Az­ ok kézenfekvő: az NSZK területén nagy mennyi­ségben tárolnak amerikai nuk­leáris fegyvereket. A tárgya­lások a következő időszakban is tovább folynak. Hawaein kairói ▼Illámlátogatága után az egyiptomi—jordániai védelmi szerződés hátteréről Írnak a kairói lapok A kedden megkötött egyip­tomi—jordániai egyezmény nagy visszhangot keltett az arab világban, mert korábban rendkívül feszült volt Kairó és Amman viszonya. Éppen ezért, a szerdai kairói lapok részletesen megvilágították a közeledés előzményeit és hát­terét, magyarázatot adtak a történtekre. A közel-keleti helyzet egyébként az elmúlt 24 órában lényegesen nem változott, továbbra is a diplo­máciai útkeresések vannak előtérben. Az Al Ahram szerdai szá­mának jelentése szerint a jordániai—egyiptomi védelmi egyezmény váratlan megkö­tését üzenetváltás előzte meg Husszein király és Nasszer el­nök között. Előzetes üzenetváltás Husszein király május 25-én Ammanban felkérte az EAK nagykövetét, adja át üzenetét Nasszer elnöknek. Erre az üze­netre való tekintettel Nasszer — írja az Al Ahram — aki ko­rábban élesen bírálta Jordá­nia irányvonalát, az arab dol­gozók küldöttségét fogadva, csupán Vaszfi Tali volt jordá­niai miniszterelnök tevékeny­ségét kritizálta. A következő napon Husszein király választ kapott Kairóból, és az üzenet­­váltás nyomán kitűnt, hogy a két fél több kérdésben egyet­ért: a) a jordániai frontot tekin­tik a legfontosabb és legkriti­kusabb arab frontnak; b) az Izraellel való össze­csapás napok vagy órák kér­dése lehet; c) az ellenséget körülvevő összes frontoknak aktív szere­pet kell játszaniuk harc ese­tén, d) Husszein kezdeményezé­se ilyen körülmények között, minden másra való tekintet nélkül nagy figyelmet érde­mel. Irak üdvözli a közeledést Husszein király — írja az Al Ahram — üzenetében azt javasolta, hogy személyesen ellátogat Kairóba, és Nasszer válaszában üdvözölte a gon­dolatot. Ez előzte meg a jor­dániai—egyiptomi védelmi egyezmény megkötését, vala­mint az Aref iraki elnökkel folytatott beszélgetést. A bagdadi rádió kedd esti jelentése szerint az iraki kor­mány üdvözölte a jordániai— egyiptomi védelmi egyez­ményt. Aref iraki elnök — mondta a bagdadi rádió — a telefonbeszélgetésben, amelyet Husszein királlyal annak kai­rói látogatása idején folyta­tott, ígéretet tett, hogy az ira­ki csapatok a közeljövőben béres állásokat foglalnak el a jordániai—izraeli határon. Jordánia örömmel fogadja az iraki csapatokat területén — mondta Husszein király Aref elnöknek. AEP: Összeomlott volna a jordán trón Az AFP kommentárja rá­mutat, hogy Husszein király­­­drámai helyzetet fordított a maga javára*. Jordánia, amely teljesen el volt szigetelve a közel-keleti válság fejlemé­nyei idején, visszanyerte he­lyét az arab frontban. Jordá­niának több mint 500 kilomé­teres határa van Izraellel, vi­szont hadserege csupán né­hány hadosztályból áll, és nem szórhatta szét az egész határ mentén. Jeruzsálem vá­rosában, amely Izrael és Jor­dánia területén fekszik, csu­pán mintegy 50 katonatiszt állomásozott. Mindeddig egy Izraellel való konfliktus ese­tén Husszein király csupán Szaúd-Arábia támogatására számíthatott. Ezzel szemben az iraki kormány elutasította Husszein király felhívását, Szí­riával pedig még rosszabb volt Jordánia viszonya; a da­maszkuszi rádió és sajtó el­ítélte a rendszert, mint Izrael burkolt szövetségesét. A leg­utóbbi ramthai incidens nyo­mán, amely 16 halottat köve­telt, megszakadtak a két or­szág diplomáciai kapcsolatai. Az AFP szerint Husszein ki­rálynak csupán egyetlen kár­tyája maradt az elszigetelő­dés elkerülésére, ezért utazott Kairóba. Ha az EAK elnöke nem lett volna hajlandó fo­gadni Husszeint — írja a fran­cia hírügynökség — a jordán trón összeomlott volna. Az Al Ahram jelentése sze­rint Mehieddin, az EAK al­el­nöke, a népi ellenálló erők újonnan kinevezett parancsa

Next