Magyar Nemzet, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Rendkívüli feladatok a rendkívüli közgyűlésen Mindaz, ami az elmúlt két héten a Közel-Kelettel kapcsolatban történt — az izraeli katonai támadás a szomszédos arab országok ellen, majd az ezt követő tűzszünet, a Biztonsági Tanács vitája és az ENSZ rendkívüli közgyűlésének összehívása —, ismét csak azt tanúsítja, hogy vajúdó korunkban a vitás nemzetközi kérdéseket nem lehet erőszakkal megoldani Az agresszió nem fizetődött ki sem a Karib-tenger térségében, sem Vietnamban, sem az izraeli támadás esetében, hiszen nyilvánvaló, hogy a háború nem old meg semmit (még ha rajtaütésszerű sikerrel hajtják is végre), de még bonyolultabbá teszi a nemzetközi helyzetet Nem kétséges, hogy azt az állapotot amelyet Izrael katonailag teremtett nem fogadhatják el sem az arab országok, sem a nemzetközi közvélemény. A rendezés feltételei nehezebbek, mint az izraeli támadás előtt voltak, hiszen az izraeli politikusok és katonák (akiknek a *győzelem* a Times véleménye szerint is afejükbe szállt*) merev ragaszkodása a rabolt területekhez, újabb, még nagyobb méretű konfliktus eredője lehet a Közel-Keleten és az egész Világon. Ezért nagy jelentőségű az Egyesült Nemzetek Szervezete rendkívüli közgyűlésének az összehívása, amelyet — mint ismeretes — a Szovjetunió kormánya kezdeményezett, miután a Biztonsági Tanácsban az Egyesült Államok megakadályozta a béke és a június 5. előtti status quo helyreállítását. Az ülésszak azért nagy jelentőségű, mert, mint az Humanité írta pénteki számában, olyan problémákat tárgyal meg, amelyek nemcsak a közel-keleti békére, hanem a nemzetközi kapcsolatok egészére vonatkoznak. Arról van ugyanis szó, írta a Francia KP lapja, hogy a nemzetközi kapcsolatokat az erőszak és a befejezett tények politikájára, a fegyveres erővel kiharcolt diktátumra kell-e alapozni, avagy az igazságosság és a nemzetközi jog elveire. Ilyenformán a jelenlegi atomkorban, sajnos, nem túlzás leszögezni, hogy az egész emberiség léte forog kockán. A közel-keleti béke csak olyan megállapodás alapján jöhet létre, amely kizár minden megaláztatást, kizár minden térhódítást, és amely tiszteletben tartja minden nép, az izraeli és az arab nép nemzeti jogait. Ez vezette a Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciáját, amikor szinte minden eddiginél nagyobb számú küldöttséggel, kormányfői szinten képviselteti magát és hallatja véleményét az ENSZ rendkívüli közgyűlésén. Ez a magas szintű küldöttség nem csupán azt hivatott dokumentálni, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok szolidaritást vállalnak az agresszió áldozataival, az arab országokkal, közöttük is elsősorban az Egyesült Arab Köztársasággal, Jordániával és Szíriával, hanem felcsillantja a vitás nemzetközi problémák globális, általános rendezésének a reménységét is. Ami a Közel- Keleten történt, nem elszigetelt jelenség, beletartozik annak a harcnak a folyamatába, amelyet a haladás és a reakció erői, a szabadságukért harcoló kis népek és a támadó imperializmus folytatnak évek, sőt évtizedek óta. Számos nemzetközi megfigyelő vallja azt, hogy a közel-keleti válságot nem lehet megoldani a világ egyéb térségeiben jelenvaló háborús állapot békés rendezése nélkül. Vagyis a nemzetközi kapcsolatok újszerű rendezése került előtérbe most, amikor a New York-i üvegpalotában hétfőn megkezdődik az érdemi vita a közel-keleti helyzetről. A Szovjetunió álláspontja ismeretes, hiszen már javaslatként elhangzott a Biztonsági Tanácsban: az agresszor megbélyegzése és a megszállt területek kiürítése. Az Egyesült Államok és az olajérdekeltségei miatt habozó Anglia (Wilson ezért alszik néhány napot, mielőtt határoz, hogy elutazik-e New Yorkba) a jelenlegi állapotot szeretné fenntartani. Franciaország a semlegesség álláspontját képviseli. Couve de Murville pénteken ezt így fogalmazta meg: »A többi hatalomhoz, elsősorban a nagyhatalmakhoz hasonlóan semleges álláspontot foglalunk el. A francia kormány nem kíván részrehajló politikát folytatni. Ezzel a véleményünkkel egyébként nem állunk egyedül.* Éppen ez a párizsi magatartás tette lehetővé, hogy úton az ENSZ rendkívüli közgyűlésére, Koszigin miniszterelnök megálljon a francia fővárosban és megtárgyalja az általános rendezés lehetőségeit de Gaulle elnökkel. Az ENSZ fóruma ugyanis rendkívül fontos, de nem az egyetlen diplomáciai terep, ahol mód nyílik a közel-keleti rendezés megkísérlésére. Több forrás arra is utal, hogy a magas rangú államférfiak New York-i tartózkodása módot nyújt egyéb magas szintű találkozókra is és noha csodákat nem lehet várni, ez az érintkezésfelvétel közelebb segíthet a célhoz. Nem szabad elfelejteni, hogy a támadók elítélése és a csapatok visszavonása még mindig csak feltétele az általános rendezésnek és nem maga a megoldás. A közel-keleti problematika — mint erre a válság napjaiban többször utaltunk — rendkívül bonyolult és nem csupán politikai összetevői vannak. Most lenne alkalom olyan lélektani tényezők kiküszöbölésére is, amelyek több mint két évtizeden át mérgezték az izraeli—arab viszonyt — gondolunk itt elsősorban a csaknem egymillió menekült kérdésére. A nagyhatalmi felelősség túlterjed az égető napi problémák megoldásán, ha valóban megvan a törekvés az átfogóbb rendezésre. A Szovjetunió úgy véli, hogy az első lépéseket a világszervezet rendkívüli közgyűlésének kell megtennie, de a minimális feltételek teljesítése után tovább kell haladni a Közel-Keleten — és a világ más pontjain is — az általános békéhez és biztonsághoz. Az a tény, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésének öszszehívását 92 állam kormánya támogatta szombatig a tagországok közül (és egyedül az Egyesült Államok ellenezte, formai kifogásokra hivatkozva), már magában bizonyítja, hogy a Szovjetunió kezdeményezését rokonszenvvel és helyesléssel fogadta a világszervezet tagjainak túlnyomó többsége. Ez a tény következtetni enged arra, hogy a közgyűlésen kemény szavak hangzanak majd el a támadásban ludas angolszász hatalmakról is. A hangsúly most mégsem azon van, hogy milyen határozatot hoz az Egyesült Nemzetek Szervezete a közel-keleti kérdésben — bármily nagy jelentőségű politikai és erkölcsi szempontból egyaránt a világszervezet döntése —, hanem azon, hogy végre sikerül-e új alapokra helyezni a nemzetközi kapcsolatokat, sikerül-e kiiktatni az erőszakot a nemzetközi politikából, megvalósítható-e a globális rendezés, amely tiszteletben tartja minden szabadságáért küzdő nép alapvető nemzeti jogait. A Szovjetunió és a szocialista országok küldöttségeit ez a cél vezérli az ENSZ tegnap kezdődött rendkívüli ülésszakán. Vámos Imre Koszigin részvételével megnyílt az ENSZ rendkívüli közgyűlése A külpolitikai helyzet A DIPLOMÁCIAI CSATÁROZÁSOK ÚJABB SZAKASZA, az ENSZ sürgős, rendkívüli közgyűlésének összehívása állt a középpontban, néhány órával a New York-i ülés megnyitása előtt. A szovjet sajtó szombaton reggel egyöntetűen hangsúlyozta: a világszervezetnek most kettős hivatása van. Egyfelől — mint a moszkvai lapok kiemelték — a hozandó határozatnak fel kell számolnia az izraeli támadás következményeit, másfelől intézkedéseket kell hozni az izraeli csapatok haladéktalan visszavonására. Szovjet részről nem bocsátkoznak jóslásokba a várható eredményt illetően — annál is inkább nem, mert sok függ a napirendi vitától is. A rendkívüli közgyűlés egyszerű szótöbbséggel *«•különösen fontos kérdésnek* minősítheti a szovjet előterjesztést és ebben az esetben csak kétharmados többséggel lehet határozatot hozni. Egyébként a határozatnak ajánlás jellege van, ami azt jelenti, hogy az ügynek föltehetően vissza kell kerülnie a Biztonsági Tanács elé, itt pedig nem sikerült olyan döntést megszavaztatni, hogy Izraelt agresszorként ítéljék el és szólítsák fel csapatainak teljes visszavonására A szovjet lapok szombaton reggel főként nyugati véleményeket idéztek. A Pravda emlékeztetett a New York Times kommentárjára, amely szerintbármilyen határozatot szavazzon meg a közgyűlés, nem várható, hogy Izrael visszavonja csapatait*. James Reston, a neves szemleíró ezt azzal egészítette ki: ^Egészen nyilvánvaló, hogy Izrael nem készül ilyesmire és az Egyesült Államok nem fog ilyen irányú kéréssel fordulni hozzá.* Ezt a véleményt megerősítették a legújabb izraeli nyilatkozatok is. Abba Eban külügyminiszter pénteken este egy gyűlésen hangoztatta, hogy Izrael *semmilyen körülmények között nem tér vissza az 1949-es fegyverszüneti vonalak mögé*. Menachem Begin, a Herut Párt elnöke, aki Dajan hadügyminiszterrel együtt került be június elején a kormányba, Tel Avivban azt hangoztatta, hogy Izrael **egyetlen négyzetméter területet sem ad föl anélkül, hogy cserébe meg ne kapná a békeszerződést és a biztonságot*. Szombatra természetesen az előző délutáni de Gaulle— Koszigin párizsi találkozó állt az érdeklődés középpontjában, noha hivatalosan semmilyen közleményt nem bocsátottak ki és a kommentátorok főként találgatásokra vannak utalva. A csúcstalálkozó nagy jelentőségét egyöntetűen mindenki kiemelte. Az Humanité azt jegyezte meg, hogy az ENSZ-közgyűlés elékerülő problémát illetően Moszkva és Párizs véleménye nem azonos. De az Elysée-palotában pénteken létrejött találkozó minden valószínűség szerint lehetővé teszi, hogy a különösen rendkívül fontos szempontokat illetően eléggé széles körű nézetazonosság alakuljon ki. Az AFP arra utalt, hogy noha a Szovjetunió kérte a rendkívüli ENSZ-közgyűlés összehívását, egyáltalán nem adta föl azt az elvi álláspontját, hogy a nagy nemzetközi jelentőségű ügyeket a lehetőségek szerint a Biztonsági Tanács állandó tagjainak kell megvitatniuk és rendezniük Ez egyébként Franciaország álláspontja is, s ezen mit sem változtat, hogy Párizs ugyancsak hozzájárult a rendkívüli közgyűlés összehívásához. A másik téma, ami az ENSZ kapcsán előtérbe került, az esetleges négyhatalmi csúcsértekezlet, amennyiben de Gaulle elnök és Wilson brit miniszterelnök is átkel az óceánon. A nyugati hírügynökségek általában úgy tudják, hogy az 1961-es bécsi, Hruscsov—Kennedy találkozó óta első ízben létrejöhet az újabb szovjet—amerikai csúcsszintű párbeszéd. A Reuter tájékozott amerikai körökre hivatkozva írta, hogy Koszigin a jövő héten találkozhat Johnsonnal és akkor a Közel-Keleten kívül más kérdések is szóba kerülhetnek. Az AFP viszont a párizsi megbeszélések után úgy értesült, hogymég nem jött el az ideje a világbékéért felelős négy hatalom értekezletének. Egy ilyen találkozó előtt feltétlenül arra van szükség, hogy előbb az ENSZ-közgyűlésen mindenki kifejtse álláspontját és kialakuljon a megfelelő pillanat az érdekeltek számára elfogadható javaslatok előterjesztésére.* Ezzel függ össze az az értesülés, hogy a hétfőn kezdődő érdemi viták után a rendkívüli ülésszak munkája egy hónap hosszat is elhúzódhat. Lesz-e négyhatalmi csúcs vagy sem, egy másik párizsi találkozótól, a hétfőn kezdődő de Gaulle Wilson eszmecserétől is függhet. A brit kormányfő a francia fővárosban dönti majd el, hogy New Yorkba utazik-e vagy sem, véleménye ugyanis de Gaulle álláspontjától függ. Mindenesetre rendkívül érdekes, hogy Brown angol külügyminiszter szombaton délben egy munkáspárti gyűlésen jelentette ki: »Elfogadhatatlan, hogy katonai erővel kényszerítsék ki a közel-keleti problémák megoldását. Rendezés csak úgy érhető el, ha az érdekeltek elismerik, hogy háború útján nem lehet területi nyereségre szert tenni.* A nyilatkozatot Londonban úgy értékelték, mint Anglia elhatárolódását az izraeli területi követelésektől, ami egyszersmind közeledést jelent Párizs semlegességi nézetéhez. Ezt pedig jó jelnek tekintik a pénteki de Gaulle—Koszigin találkozó után, a hétfői de Gaulle—Wilson tárgyalások előtt. (V. T.) Az ENSZ-koszgyűlés megnyitása Koszigin New Yorkban Kis Csaba, az MTI New York-i tudósítója jelenti: Szombaton New Yorkban megkezdődött az ENSZ rendkívüli közgyűlése. A közgyűlésre, a világszervezet székhelyére érkezett Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A küldöttség IL 18-as különrepülőgépe new yorki idő szerint reggel öt (magyar idő szerint délelőtt 11) órakor szállt le a Kennedy nemzetközi repülőtéren. Koszigint a városi hatóságok, valamint az ENSZ képviselői fogadták. Jelen volt a repülőtéren több szocialista állam ENSZ képviseletének vezetője, köztük Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője. A szovjet miniszterelnök, akit lánya, Ligyia Gvis hiani is elkísért new yorld útjára, gépkocsival a repülőtérről egyenesen a szovjet ENSZ-képviselet 62. utcai székhelyére ment. Koszigin a repülőtéren nem nyilatkozott a sajtónak, az újságírók és főleg a fényképészek nagy örömére azonban az út legutolsó szakaszát gyalog tette meg. A kora reggeli órákban a New York-i járókelők szívélyesen köszöntötték a szovjet miniszterelnököt, aki Gromiko külügyminiszter és Fedorenko szovjet ENSZ-képviselő társaságában tett sétát. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Koszigin szovjet miniszterelnök Gromiko külügyminiszter és Fedorenko szovjet ENSZ-delegátus kíséretében az ENSZ rendkívüli közgyűlésének megnyitása előtt felkereste U Thant főtitkárt, akivel mintegy félórás megbeszélést folytatott. A közgyűlés ülését helyi idő szerint 10 óra után néhány perccel nyitotta meg Abdul Rahman Pazsvak, a közgyűlés elnöke. Bevezetőjében emlékeztetett rá, hogy a rendkívüli sürgős közgyűlés napirendjén szereplő kérdés nemcsak a Közel-Kelet, hanem az egész világ békéje és biztonsága szempontjából rendkívüli fontosságú. Közelről érinti a világszervezetet is, amely érdekelve volt és van e térség problémáinak megoldásában. Pazsvak sürgős és békés megoldást sürgetett a delegátusoktól. A közgyűlés elnöke köszöntötte a részt vevő magas rangú államférfiakat és annak az óhajának adott kifejezést, hogy az egyedülálló alkalmat használják ki más, a világ békéjét érintő kérdések megtárgyalására is. Ezt követően a napirendről döntött az ülés. Egyhangúan napirendre tűzte a Szovjetunió által javasolt pontot, azonban a vitát Gromiko szovjet külügyminiszternek U Thanthoz intézett leveléről, amelyben követelte az agreszszió elítélését és az agresszor csapatainak azonnali és feltétel nélküli kivonását, hétfőre halasztotta, mivel az a kérdés érdemi részét képezi, részt vesz a vitában, „amenynyiben az a béke kérdéseire összpontosul”. Goldberg kísérletet tett az eljövendő vita befolyásolására is,kijelentve, hogy az ENSZ közgyűlésén „nem lehet helye olyan propaganda-manővereknek, amelyek a Biztonsági Tanács ülésén történtek”. Az amerikai küldött azt is mondotta, hogy az Egyesült Államok véleménye szerint a közgyűlésnek kell foglalkoznia minden olyan kérdéssel, ami a tanács előtt volt, vagyis az amerikai javaslatokkal is. El Farra jordániai küldött és Baroody Szaúd-Arábia delegátusa rámutatott arra, hogy a közgyűlésnek az agresszió kérdésével és annak következményeivel kell foglalkoznia. El Farra emlékeztetett, hogy az ENSZ-nek eddig 92 tagállama járult hozzá az előzetes napirendhez. Pazsvak elnök javaslatára ezután a vitát hétfőn, magyar idő szerint 15.30 órára halasztották. Csúcstalálkozótalálgatások Az ENSZ rendkívüli közgyűlése iránt világszerte és az Egyesült Államokban is igen nagy az érdeklődés. A közgyűlés eseményeiről sokszáz újságíró, rádió-, tévé- és filmriporter számol be. Az ülések legfontosabb eseményeit közvetíti az amerikai tévé, és az Early Bírd mesterséges hold segítségével »élő« adás jut el Európába is. Különösen sok találgatásra ad alkalmat Koszigin szovjet miniszterelnök jelenléte. Szovjet miniszterelnök — Hruscsov személyében — legutóbb 1960- ban vett részt a világszervezet közgyűlésén, s ez volt az utolsó alkalom arra, hogy az Egyesült Államokban járt. Az amerikai sajtó nagy része úgy véli, ezt az alkalmat fel kell használni a csúcstalálkozóra is. Az Agerpres híre szerint a román fővárosban hivatalosan bejelentették: az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszakán részt vevő román küldöttséget Maurer miniszterelnök vezeti. A küldöttség tagja Manescu külügyminiszter is. Kairóban közölték, hogy az EAK küldöttségét Favzi miniszterelnök-helyettes vezeti. A delegáció szombaton délután indult, vezetője előzően Naszszer elnökkel tárgyalt. Elhalasztják a vitát A napirend elfogadása előtt Goldberg amerikai küldött kért szót és azt mondotta, hogy az Egyesült Államok ellenzi ugyan a rendkívüli sürgős közgyűlés összehívását, de enged a tagállamok kívánságának és Fock Jenő : Szeretnénk, ha az ENSZ előmozdítaná a közel-keleti békés megoldást A magyar küldöttség elutazása Szombaton délelőtt elutazott a Magyar Népköztársaság küldöttsége az ENSZ-közgyűlés V. sürgős, rendkívüli ülésszakára. A küldöttséget Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke vezeti. A delegáció tagjai: Péter János külügyminiszter, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, Csatorday Károly nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője, és Lőrincz Tamás, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Benkei András belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, és dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője. Fock Jenő elutazása előtt a következőket mondta a sajtó képviselőinek: — Utazásunk célja ismeretes a magyar közvélemény előtt: az ENSZ-nek a közel-keleti válsággal kapcsolatban összehívott rendkívüli közgyűlésén veszünk részt. A magyar kormány álláspontja világos; természetesen ezt képviseljük az ENSZ- ben. Szeretnénk, ha az ENSZ olyan határozatot hozna, amely gyorsan előmozdítaná a közel-keleti válság békés megoldását. Ezt kívánjuk minden eszközzel előmozdítani.