Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

A tudomány élvonalában A Szovjetunió jubileuma alkalmából Budapesten ma nyílik meg az a kiállítás, amely a Szovjetunió tudomá­nyos és technikai fejlődését, magas színvonalát mutatja be. A Városligetben, nyolc pavi­lonban több ezer kiállí­tási egység, köztük a Vosztok űrhajó hordozórakétája, több makett, lúzerek, elektronikus számológépek, világszínvona­lat képviselő tudományos esz­közök, tárgyak vetítik a láto­gatók elé azt a páratlan ütemű fejlődést, amelyet a szovjet tudomány és technika eddig elért. A 8300 négyzetméter fe­dett és a hozzácsatlakozó nyi­tott területen szakszerű cso­portosításban győződhetnek meg, milyen eredményeket ért el a szovjet tudomány és fel­sőoktatás, az atommagfiziká­ban hol tartanak, a szovjet föld és kincsei milyen felbe­csülhetetlen értékűek, hogyan hódították meg a szovjet em­berek a világűrt, milyen új anyagokkal gyarapították az ipart, az energetika fejlődésé­ben milyen előrehaladást tet­tek. Néhány héttel ezelőtt részt vettem Moszkvában két kol­légámmal együtt a szocialista országok közgazdasági újság­íróinak konferenciáján. Elő­zékeny vendéglátóink túl a hivatalos programon, lehető­séget adtak esténként magá­nos sétákra, a moszkvai vá­roskép változásainak megfi­gyelésére. Mi jellemző a szov­jet fővárosra? A több mint hatmillió lakosú Moszkva ut­cáin világvárosi az autóforga­lom és nagy lendületű az építkezés. Ez volt az első do­log, amely megragadott. Éven­te változik, színesedik a moszkvai városkép és az ízlé­ses magasházak erdeje nő ki a földből a szanálásra ítélt belső városrészekben. Föld­szintes és emeletes házakat bontanak le és helyükön kor­szerű lakóházakat emelnek. Ezeket mondottam el építész­­mérnök ismerősömnek. -Mond, valami nagyon érdekeset? — ostromolt tovább az újabb kérdéssel. Elmondottam, az utóbbi években rengeteg alul­járó épült Moszkvában, amióta ott jártam. Sokan csodálják és egyben irigylik is a moszk­vaiakat a gyorstempójú épí­tésért. Legutóbb például lon­doni építészküldöttség járt Moszkvában, hogy tanulmá­nyozza:­ miként tudnak a szovjet mérnökök, munkások három hónap alatt aluljárót építeni a nagyforgalmú sugár­utak mentén. Megtudtam, hogy Angliában közel három­­negyedévig tart ilyen munka, tehát a moszkvaiak három aluljárót adnak át az alatt az idő alatt, amíg Londonban vagy bármely nyugati ország­ban csak egyet. Többször megfordultam a KGST-palota környékén és a többi külföldivel együtt cso­dáltuk a csupaüveg, 30 eme­letes épületkolosszust, vala­mint a hozzá csatlakozó su­gárúton kétoldalt épülő impozáns magasházakat. Va­lamikor Moszkva pereme volt az a terület, ahol a moszkvai televízió 538 méteres tornya emelkedik a magasba. Felül még csinosították Európa leg­magasabb televíziós tornyát, lejjebb már hozzáfogtak a 60 stúdió berendezéséhez. A nagyfokú gépesítés és a tudományos munkaszervezés az alapja a moszkvai gyors lendületű építkezéseknek. Még egy nagyon érdekes dátumot jegyeztem fel, szinte minden­felé, a Kalinyin sugárúti lakó­ház-építkezésen éppúgy, mint a híres, egykori kereskedő utca, az Arbat mögött épülő magasházakon, vagy az osz­­tankinói tévé-adótoronynál. »November 7* — ez olvasható szerte Moszkvában. Az építők a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfor­dulója tiszteletére adják át, a határidők lerövidítésével a lakóházakat, kulturális épüle­teket, gyárakat. A November 7 iránti tisztelet milliókat ragad magával, a szovjetállam meg­alakulásának félszázados for­dulója újabb tettekre lelkesít munkást, parasztot, tudóst, mérnököt a Szovjetunióban. Gyakran késő éjszakába nyúló baráti beszélgetéseken kerestük, vitattuk a gyors ütemű építőmunka hátterét, a korszerű nehézipar, gépgyár­tás, a vegyipar bázisát és min­den alkalommal oda lyukad­tunk ki, hogy a sikerek alap­ja a szovjet tudomány és tech­nika magas színvonala, a szo­cialista államrendszer, az em­berek mérhetetlen igyekezete. A Budapesti Nemzetközi Vá­sáron újdonságaink valóságos tárházát tárta a magyar dol­gozók elé a Szovjetunió és most újabb alkalom kínálko­zik, hogy széles tömegek még jobban megismerkedjenek a szovjet tudomány és technika eredményeivel, sikereivel. A tudomány különleges he­lyet foglal el a szovjet társa­dalomban, a népgazdaság fej­lesztésében. Jelenleg 4700 tu­dományos kutatóintézetben és felsőoktatási intézmények tan­székein 666 000 tudományos munkatárs fejt ki tudományos munkát a Szovjetunióban. Ily módon a világ minden negye­dik tudományos munkatársa a Szovjetunióban és Eddig hét szovjet tudóst tüntettek ki Nobel-díjjal. A szovjet tudó­sok munkáját viágszerte nagy figyelemmel kísérik. Az utób­bi években különösen nagy fejlődést értek el a szovjet akadémikusok, kutatók a fizi­ka, az elektronika, a kiberneti­ka, a biológia és a közgazda­ság ágaiban. Hatalmas ered­ményeket értek el a tudomány művelői és az új ötéves nép­­gazdasági terv előirányozza továbbra is a tudomány és a technika eredményeinek még szélesebb kiaknázását, a tudo­mány eredményeinek még rö­­videbb idő alatt történő meg­valósítását a gyakorlatban az­zal a céllal, hogy a műszaki haladást tovább gyorsítsák. A szovjet tudomány világraszóló sikerei tanúskodnak a tudo­mány és a technika nagyobb mérvű fellendüléséről, a szovjet állam gazdasági erejé­ről, azokról a kimeríthetetlen erőforrásokról, amelyek a szo­cialista rendszerből erednek. A Szovjetunió tudományos és technikai eredményeit be­mutató budapesti kiállítást nagy érdeklődés előzi meg. Jogos a várakozás a szakem­berek, tudósok, tudományos munkatársak, mérnökök, tech­nikusok, munkások részéről, hiszen a bemutató gazdag ta­pasztalatszerzésre nyújt lehe­tőségeket Módot nyújt ez a kiállítás arra, hogy a szovjet eredményeket tanulmányozzák és közülük minél többet át­ültessenek itthoni talajba. Mód nyílik arra, hogy a napi­renden levő műszaki fejlődés ütemét meggyorsítsuk az ipar­ban. Sokan keresik majd a le­hetőségeket, hogy a KGST- kapcsolatokon és a kétoldalú együttműködésen túlmenően mindkét ország javára gyü­­mölcsöztessük a szovjet tudo­mány és technika eredmé­nyeit A szovjet tudomány és technika kiapadhatatlan for­rás, amelyből bátran meríthe­tünk. Víg István V | / tv A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA é­s Széles körű diplomáciai erőfeszítések a közel-keleti helyzet rendezésére A külpolitikai helyzet A KÖZEL-KELETI HELYZET RENDEZÉSÉT célzó dip­lomáciai erőfeszítéseknek több fővárosban és több szinten is szemtanúi vagyunk e napokban. Khartoumban az arab csúcs­­találkozó azzal a nem könnyű feladattal birkózik, hogy a min­denféle szempontból roppant eltérő, más-más társadalmi be­rendezkedésű és államformájú, sokszor ellentétes külpolitikai orientációjú országokat egységbe tömörítse. Eközben jugoszláv diplomaták Tito elnök közel-keleti rendezési tervét vitték el a világ különböző fővárosaiba. A javaslat azoknak a tapaszta­latoknak a figyelembevételével készült, amelyeket a jugoszláv államfő legutóbbi arab-keleti körútjának kairói, bagdadi és damaszkuszi állomásán szerzett. Nyilván támpontul szolgáltak az indítványhoz azok az üzenetváltások is, amelyekre e körút előestéjén Tito és a szovjet vezetők, illetőleg Tito és Johnson között került sor. A Tito-tervet Nikezics külügyminiszter szerda este adta át Johnsonnak, aki több mint egy órán keresz­tül tárgyalt a jugoszláv államférfival. Nikezics csütörtökön Ruskkal találkozott, majd tovább utazott New Yorkba, ahol U Thant fogadja őt. Egy másik jugoszláv politikus de Gaulle-t ismertette meg Párizsban Tito elgondolásaival. A jugoszláv tervet nem tették közzé, de néhány részlete kiszivárgott. Az MTI washingtoni tudósítója ottani sajtókörök véleményét idézi, mely szerint Tito javasolja, hogy haladéktalanul vonják ki az izraeli csapatokat a megszállt arab területekről, állítsák helyre az ENSZ korábbi felügyeleti rendszerét, a nagyhatalmak ga­rantálják Izrael területi épségét, az arab államok nyilvánítsák megszűntnek a hadiállapotot Izraellel. A belgrádi televízió kommentátora szerint a javaslat magában foglalja Izrael lété­nek elismerését arab részről. A nyugati hírügynökségek kom­mentárjaiban érződik bizonyos kétely a javaslat elfogadható­ságát illetően. Az MTI párizsi tudósítója arról számol be, hogy de Gaulle nagy érdeklődéssel fogadta a jugoszláv elnök elgon­dolásait, amelyeknek megvalósításában a francia elnökre is hárulna némi szerep. A párizsi lapok szerint azonban de Gaulle Izraelre nem nagyon tud hatni, s így a terv sorsa attól függ, miként viselkednek Tel Avivban, illetve hogyan akarják és mennyire tudják befolyásolni Izrael magatartását az angol­szász nagyhatalmak. Az AFP jelentése, amely izraeli lapvéle­ményeken és nem hivatalos megnyilatkozásokon alapul, elked­vetlenítő képet fest Tel Aviv várható álláspontjáról. »Úgy lát­szik — írja —, hogy az erő pozíciójában levő Izrael minden eddiginél határozottabb kíván maradni.* Az angol kormány kérte Izraelt, hogy hosszabbítsa meg a jordániai arab mene­kültek hazatérésére meghirdetett augusztus 31-i határidőt. Kérdés, hogy lesz-e ennek foganatja, s még nagyobb kérdés, hogy Londonnak ez az interveniálása a francia lapok által em­lített­­kijózanító kúra­ jele-e. De még ha így is lenne, Tel Avivra nem első­sorban London tud hatni, sokkal inkább Washington. A kép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy bár az AFP khartoumi jelentése szerint az arab csúcsértekezleten Nasszer szóba hozta Tito javaslatát, de hivatalosan arab rész­ről még nem reagáltak rá. S hogy itt sem lehet könnyű sikerre számítani, azt egyrészt a Szíriai és az algériai államfőnek a csúcstalálkozóról való távolmaradása, másrészt a jemeni rendezési kísérlet sorsa mutatja. A jemeni kérdés fejlemé­nyeit hírany­agunkban részletesen ismertetjük. Ami a távol­­maradásokat illeti, ezek indokolásaként Rumedien szerdán ar­ról beszélt, hogy Izrael csak a fegyverek nyelvén ért, a szíriai külügyminiszter pedig a haladó és reakciós arab rendszerek közti szakadék áthidalhatatlanságát hozta fel Atasszi elnök távolmaradásának magyarázataképpen. (Z. T.) A jugoszláv diplomácia közel-keleti kezdeményezései Nikezics Amerikában, Popovics Párizsban Belgrádból jelenti az MTI. Tito jugoszláv államelnök kö­zel-keleti utazásának­­máso­­dik fordulójaként­ értékelik Belgrádban azt, hogy jugo­szláv politikusok és vezető diplomaták sora indult el, il­letve indul útnak a legrövi­debb időn belül, hogy átadja Tito elnök személyes üzenetét a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, s egy sor el nem köte­lezett ország vezetőjének a közel-keleti válság megoldásá­ra vonatkozó jugoszláv elgon­dolásokról. A Kocsa Popo­­vics—de Gaulle találkozótól, Pavicsevics külügyminiszter­helyettes Etiópiában és a ke­let-afrikai országokban folyta­tandó megbeszéléseitől, s fő­ként Nikezics külügyminiszter­nek Johnson amerikai elnök­kel, Bush külügyminiszterrel, illetve U Thant ENSZ-főtit­­kárral folytatandó tárgyalásai­tól, Belgrádban azt várják, hogy ezek kaput nyitnak egy olyan új formula megfogalma­zásához, amely biztosíthatja a hamarosan összeülő ENSZ- közgyűlés hasznos hozzájáru­lását az izraeli agresszió okoz­ta közel-keleti válság megol­dásához. Ez a formula bizto­sítaná a Közel-Kelet minden népének békéjét s az ENSZ, s a négy nagyhatalom felelős­ségteljes részvételét a közel­­keleti béke garantálásában. Belgrádi politikai megfigye­lők hangsúlyozzák, hogy Tito üzenetei több mint egyhetes tanácskozássorozat eredménye­ként születtek, s tartalmaz­zák mindazokat a tapaszta­latokat, amelyeket a jugoszláv államelnök kairói, damaszku­szi és bagdadi tanácskozásai során szerzett. A Komuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének hetilapja csütörtökön megje­lent legújabb számában hang­súlyozza: ahogyan elkerülhe­tetlen olyan új politikai for­mulák kidolgozása, amelyek kivezetnek a jelenlegi válság­ ból, éppúgy szükség van új lépésekre az arab országok egységének és szolidaritásának biztosítása érdekében is. A lap szerint a khartoumi csúcsérte­kezlet célja egy ilyenfajta ak­cióegység kidolgozása, amely alkalmas lehet az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolására. A Komuniszt hozzáfűzi: tény, hogy Izrael­­az erősebb helyzetéből­ akar kiindulni, s nem is próbálja elrejteni azt a szándékát, hogy a megszállt területeket örökre megtartsa. Azért kell — az arab népek alapvető érdekei­nek védelmében s a­ fegyveres erő alkalmazásának elkerülé­se céljából — mozgósítani a békeszerető országokat, s fel­használni az Egyesült Nem­zetek Szervezetét is, hogy az izraeli agresszió gyámjait a realitás szükséges dózisával beoltsák —, szögezi le a belg­rádi lap. Nasszer:Fejszál megállapodás Jemenről A szaadai kormány nem fogadja el a­­beavatkozást­ Rudnyánszky István, az MTI khartoumi különtudósítója je­lenti. Csütörtök délelőtt az arab államfők és képviselőik a Szudán Hotelben ismét ta­nácskozásra ültek össze. Khar­toumi megfigyelők szerint rendkívül kedvező hatással van az értekezlet légkörére az az egyezmény, amelyet Nasszer elnök és Fejszál király Mah­­gub szudáni kormányfő közve­títésével az éjszaka folyamán kötött meg a szudáni minisz­terelnök házában. Az este 11.10-kor kezdődött és csütörtökön 1.10-kor befe­jeződött hármas tanácskozás után a szudáni miniszterelnök felolvasta az egyezményről ki­adott közleményt. Eszerint a két államfő az arab országok közti légkör megjavítása, a testvéri kapcsolatok helyreál­lítása és a jemeni kérdésben fennálló viszályának felszámo­lása érdekében a következők­ben állapodott meg: 1. Háromhatalmi bizottságot hoznak létre a jemeni kérdés megoldására. Az EAK Irakot, Szaúd-Arábia Marokkót kéri fel a bizottságban való rész­vételre, s mindketten javasol­ják, hogy a bizottság harma­dik tagjává a csúcsértekezlet Szudánt jelölje ki. 2. Ez a bizottság tervet dol­goz ki, amelynek alapja két egyidejű intézkedés: az EAK fegyveres erőinek visszavoná­sa Jemenből és a szaúdi kato­nai segítség megállítása és megszüntetése bármely jemeni félnek. 3. A bizottság erőfeszítése­ket tesz a jemeni stabilitás biztosítására, összhangban a jemeni népnek teljes függet­lenségre és szuverenitásra va­ló jogával. 4. A bizottság tevékenysé­gének bármely akadályoztatá­sa esetén tanácskozik mind az EAK-kal, mind Szaúd-Arábiá­­val, hogy minden érintett fél számára elfogadható megol­dást találjon, lehetővé téve ez­zel az arab vér ontásának megakadályozását és az arab egység biztosítását. A szudáni kormányfő hoz­záfűzte, hogy Nasszer elnök és Fejszál király nemcsak a je­meni viszály rendezésében ál­lapodott meg, hanem minden más köztük fennálló vitatott kérdés rendezésére is erőfeszí­tést tesz. Üdvözölte a megál­lapodást, amely az első nagy lépés az arab országok viszá­lyainak felszámolására. Kife­jezte azt a meggyőződését, hogy a khartoumi egyezmény szelleme kedvezően hat a csúcsértekezlet hátralevő mun­kájára is. Közölte, hogy a szu­dáni—iraki—marokkói hármas bizottság nyomban a csúcsta­lálkozó után megalakul és megkezdi működését. Abdel Aziz Szalam jemeni külügyminiszter csütörtök dél­ben fogadta az MTI különtu­­dósítóját és közölte vele, hogy Jemen visszautasítja a Nasz­­szer—Fejszál találkozóról ki­adott közleményben szereplő beavatkozási kísérletet. *■ Je­men nem engedi meg, hogy az EAK és Szaúd-Arábia által ja­vasolt hármasbizottság Jemen területére lépjen* — mondotta a miniszter. A külügyminiszter szavait megerősítette maga a jemeni elnök is, Abdullah Szalal, aki sajtóértekezleten jelentette be, hogy a jemeni nép nem haj­landó lemondani szabadságá­ról, forradalmi vívmányairól. Szalal hangsúlyozta, hogy ha­zája ellenzi a dzsiddai egyez­mény mindennemű felújítását, mert Jemen annak az egyez­ménynek nem volt részese, és sohasem hagyta azt jóvá. A Jemeni Arab Köztársaság füg­getlenségének és szuverenitá­sának megsértését célzó min­dennemű kísérlet a durva be­avatkozás az ország belügyei­­be” — fejezte be nyilatkoza­tát Szalai elnök. Ma befejeződik az arab csúcsértekezlet A MENA hírügynökség je­lentése szerint az arab csúcs­­értekezlet a csütörtöki üléssel befejezi érdemi munkáját és a péntek reggel tartandó nyil­vános üléssel befejeződik a csúcstalálkozó. Az arab csúcsértekezlet szerda délelőtti zárt üléséről a MENA hírügynökség részlete­sebb beszámolót közölt. Az ülésen Nasszer elnök elemezte az arab világ hely­zetét, majd ismertette az EAK álláspontját és beszámolt az izraeli imperialista agresszió folytán elszenvedett vesztesé­gekről. Kifejtette az EAK-nak az elmúlt években folytatott politikáját és beszélt arról a nyomásról, amelyet a nyugati hatalmak gyakoroltak az EAK-ra. Nasszer elnök kije­lentette: pillanatnyilag az a lényeg, hogy minden arab nemzet részt vegyen a politi­kai, katonai és gazdasági té­ren megvívandó harcban. Ki­emelte az arab országok gaz­dasági megerősödésének fon­tosságát, hogy az erőpozíció­ból kiindulva számolhassák fel az agresszió maradványait. Nasszer elnök 70 perces be­széde után Husszein jordániai király feltárta az értekezlet

Next