Magyar Nemzet, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

­ ■ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Offenzíva Eszmei Dien Bien Phuval ér föl az a vereség, amelyet a dél-vietnami szabadsághar­cosok saigoni csatájukkal mértek az amerikaiakra. A partizánok győzelmének ér­tékét az sem gyöngíti, hogy a dél-vietnami fővárosban bizonyára nem maradhatnak hosszú ideig, hiszen straté­giailag tarthatatlan tartósan befészkelődni az ellenség fő­hadiszállására. Ennek a lát­ványos támadásnak nyilván­valóan nem is ez volt a cél­ja. Egyszerűen be akarta bi­zonyítani — és ez teljes mértékben sikerült is —, hogy az idei tél a Felszabadí­­tási Fronté, az amerikai had­vezetőség nincs abban a helyzetben, hogy megszabja a háború menetét, a frontok kialakulását. A dél-vietnami partizánok offenzívája a saigoni vég­eredménytől függetlenül már csak azért is győzelmes, mert 1967 októbere óta megsza­kítás nélkül tart. Ez a leg­­csattanósabb válasz azokra az amerikai nyilatkozatokra, amelyek nem újak ugyan, de az esztendő elején megint fölelevenítették őket, hogy tudniillik a partizánok „ki­fulladtak” és döntő ellentá­madással „föl lehet őket gön­gyölíteni”. A frontok képe éppen az ellenkezőjét mutatja. A sza­badságharcosok tartják azt a taktikát, hogy egyszerre több ponton támadnak és szinte megoldhatatlan utánpótlási feladatok elé állítják West­moreland tábornok vezérkar­­át. Ke Sanh városának és támaszpontjának napokig tartó ostroma arra kénysze­rítette ezt a vezérkart, hogy háromezer ejtőernyőst irá­­nyítson sürgősen a demili­­tarizált övezet térségébe és ezzel egy esztendőn belül harmadízben vonjon el más­honnan erőket. Ez a sakk­játszma máshol taszítja ka­tasztrofális helyzetbe az ag­­resszorokat, hiszen Dél-Viet­nam északja csak az egyik front, mégha jelenleg a leg­jelentősebb is, közben pedig a partizán offenzíva tart to­vább a közép-vietnami fenn­síkon (laoszi határvidék) és a Mekong deltájában. A Fel­­szabadítási Front erejét és lehetőségeit éppen az mutat­ja, hogy egyszerre három arcvonalon tartja fönn a kez­deményezést és nem ad pil­lanatnyi szünetet sem az el­lenségnek. Ebbe az általános katonai képbe kel belehelyezni Sai­gon ostromát. Egyszerre volt katonai célja — megmutatni az amerikaiak gyöngeségét hatalmas militarista szerve­zetük központjában — és egyúttal politikai­ propagan­da célja, mozgósítani a fővá­ros lakosságát. A hírügynök­ségi jelentésekből ítélve az offenzíva tökéletesen elérte azt, amit vártak tőle, belső dél-vietnami és világpoliti­kai hatása megtépázta az Egyesült Államok hírnevét. Így is kerül be majd ennek a háborúnak a krónikájába. Várkonyi Tibor Szabad út Országszerte most tartják termelőszövetkezeteink zár­számadó közgyűléseiket. Az érdeklődés olyan nagy, hogy szinte minden községben gondot okoz megfelelő, tágas helyiséget biztosítani a ta­nácskozás megtartásához. A zárszámadó közgyűléseken elsősorban a múlt évi gaz­dálkodásról, a tavalyi terme­lési eredményekről szóló be­számolókat elemezgetik, vi­tatják meg, de a legtöbb közgyűlésen a „hogyan to­vább” is szóba kerül. S nem véletlenül, leginkább a ter­melőszövetkezeti tevékeny­ség kiszélesítésével kapcso­latosan vetődnek fel az új elképzelések, tervbe vett, vagy már megkezdett pró­bálkozások. A múlt évben megalkotott termelőszövetkezeti törvény meghatározta a termelőszö­vetkezetek célját és tevé­kenységi körét. A cél, a fel­adat, lényegében már az el­ső termelőszövetkezeti cso­portok megalakulásának ide­jén kirajzolódott, majd egy­re világosabbá vált a közös gazdálkodásra szövetkezett parasztemberek előtt. A szö­vetkezés erejével elősegíte­ni mezőgazdaságunk fejlődé­sét, mezőgazdasági termelé­sünk jelentős növelését, s a szocialista gazdálkodás kere­tében rendszeres munkát, megfelelő jövedelmet bizto­sítani tagjaiknak. Ez volt a céljuk közös gazdaságaink­nak, s ennek megvalósításán már sok esztendőn keresztül fáradoztak. Korántsem volt azonban tisztázva termelő­­szövetkezeteink tevékenységi köre. A vita hol élesebben, hol egészen halkan, de állan­dóan erről folyt. Milyen te­vékenységet végezhetnek termelőszövetkezeteink, s hol lehet és hol szükséges tevé­kenységi körük határát meg­szabni. A termelőszövetkeze­tek tevékenységi körének bővítését bürokratikus ren­delkezések akadályozták, s ezek sok izgalmat, nemegy­szer keserűséget okoztak a termelőszövetkezeti tagok­nak, vezetőknek és mind­azoknak, akik a termelőszö­vetkezetek fejlődését szív­ügyüknek tekintették. A ter­melőszövetkezetek tevékeny­ségi körének jelentős bővíté­sére csak a termelőszövetke­zeti törvény megalkotása, s a gazdasági mechanizmus re­formjának bevezetése nyitott szabad utat. Ezt a lehetősé­get már jó ideje és egyre fo­kozódó türelmetlenséggel várták termelőszövetkeze­teink. A kiegészítő tevékenység kiszélesítése természetesen nem vezethet a mezőgazda­­sági termelés rovására, de ilyen veszély nem is fenye­get. Termelőszövetkezeteink tagjai, vezetői tudatában vannak, hogy a kenyér- és takarmánygabona, az ipari növények, kertészeti termé­kek hozamának növelése, az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztése a legbiz­tosabb módja az eredményes gazdálkodásnak, jövedelmük fokozásának. A tevékenységi kört termelőszövetkezeteink többségében nem is annyira a jövedelem növeléséért akarják szélesíteni, hanem tagjaiknak kívánnak folya­matos munkát biztosítani. Saját maguknak és népgaz­daságunknak egyaránt csak hasznos lehet, ha termelő­­szövetkezeteink, élve a lehe­tőséggel, bővítik, szélesítik tevékenységük körét. Nánási László A salgoni csata részletei Thieu dél-vietnami elnök ismeretlen helyre távozott­ ­ A külpolitikai helyzet­­­ ­ A DNFF AKCIÓJA ragyogóan sikerült — állapítja meg­­ a francia Combat a dél-vietnami szabadságharcosok offen­zívájáról. Az összehangolt támadás kétségtelenül legfontosabb momentuma az, hogy a partizánok harcokat kezdeményeztek magában a fővárosban, Saigonban is. Az akció hatására jel­lemző, hogy Thieu tábornok, dél-vietnami elnök egész Dél- Vietnam területére rendkívüli állapotot rendelt el. Az AFP úgy tudja, hogy a bejelentés után Thieu ismeretlen helyre tá­vozott. (A saigoni amerikai nagykövetség ostromáról híranya­gunkban részletesen beszámolunk.) Egyébként a Combat hangsúlyozza, hogy a partizánok ma már képesek arra, hogy tíz különböző helyen indítsanak hatá­sos és összehangolt támadásokat, órákon át elfoglalva tartsa­nak olyan városokat, amelyeket bevehetetlennek tekintettek és megrohamozzák a legerősebb amerikai támaszpontokat. A francia lap úgy véli, hogy kétségkívül súlyosak a partizánok veszteségei is, de cselekményük pszichológiai hatása felmérhe­tetlen. A Combat cikkírója a partizán-offenzíva katonai jelen­tőségét — ebben tükröződik a polgári lap állásfoglalása — igyekszik csökkenteni; laptársa, a Le Monde azonban megcá­folja ezt a véleményt, amennyiben leszögezi: szertefoszlott az az amerikai álláspont, hogy az ország 67 százaléka "-biztos* vagy "-viszonylag biztos* terület. A Le Monde a továbbiakban arról ír, hogy a DNFF "­megerősödve került ki az offenzívából, még akkor is, ha — a lap szerint — nem jutott ennek révén lényeges katonai előnyökhöz". A legújabb vietnami fejleményekkel foglalkozott szerda délelőtti ülésén a francia minisztertanács. Couve de Murville külügyminiszter szerint a vietnami helyzetet jelenleg két do­log jellemzi: részben látványos módon fellángoltak a harcok, részben pedig éppen most bizonyos jelek arra mutattak, hogy mindkét oldalról olyan folyamat indult meg, amely kis lépése­ket jelenthet a tárgyalások irányába. Természetesen azonban korai még bizonyosságról beszélni ebben a vonatkozásban. Párizsban egyébként az FKP szolidaritási nagygyűlést rende­zett, amelynek főszónoka Waldeck Rochet, az FKP főtitká­ra volt.­­ A PUEBLO-INCIDENS és a közel-keleti helyzet háttérbe­­ került a vietnami események miatt. Ami az amerikai kém­hajó ügyét illeti, a színfalak mögött folytatódnak a BT tagjai­nak tárgyalásai. Az AFP ENSZ-tudósítója úgy értékeli a meg­beszéléseket, hogy azok még mindig holtponton vannak, de biz­tosra vehető: az Egyesült Államok az adott helyzetben nem folyamodhat katonai megoldáshoz. A koreai fegyvermentes övezet nyugati szakaszán eközben folytatódtak az ellenséges­kedések az amerikai katonaság és a dél-koreai gerillák között. A Közel-Keleten a legutóbbi incidens miatt megszakadtak a Szuezi-csatornában rekedt 15 hajó kiszabadítására irányuló munkálatok. A csatorna partjain szerda reggel nyugalom ho­nolt. Gunnar Jarring, az ENSZ közel-keleti különmegbízottja Kairóban megkezdte tárgyalásait Riad külügyminiszterrel. A nemzetközi diplomácia fontos eseménye, hogy Koszigin szovjet kormányfő befejezte indiai tárgyalásait, amelyekről szovjet—indiai közös közleményt adtak ki. A szovjet minisz­terelnök Indiából Afganisztán fővárosába, Kabulba utazott. Míg a szovjet-indiai tárgyalások mindenekelőtt az ázsiai tér­ség szempontjából jelentősek, a Delhiben ma megnyíló máso­dik világkereskedelmi konferencia tevékenysége elsősorban az úgynevezett harmadik világot érinti. A találkozó a tervek sze­rint két hónapig tart. Rendkívüli állapot Dél-Vietnamban Csatatérré változott Saigon A szabadságharcosok az esti órákban megkezdték kivonulásukat A szerda délutáni órákban Saigon egyetlen csatatérré változott, az utcákon és a su­gárutakon elkeseredett csaták folytak. A partizánok ismét behatoltak az amerikai nagy­­követség területére. Thieu el­nök ismeretlen helyre távozott. Johnson elnök a Fehér Ház­ban katonai tanácsadóival tár­gyalt, a Fehér Ház szóvivője, George Christian kijelentette, hogy Dél-Vietnamban­­a hely­zet rendkívül komoly­. Hírügynökségi jelentések szerint Saigonban a szerda reggeli órákban folytatódtak a harcok. A Város különböző pontjain géppuskalövöldözés hallatszott és páncélöklök rob­bantak. A hazafias egységek körülzárták a saigoni elnöki palotát. A délutáni órákban minden eddiginél hevesebb harcok lán­goltak fel Saigonban. Az egész város egyetlen csatatérré vál­tozott. Az utcákon és a sugár­utakon a partizánok és az­­ amerikaiak, valamint szövet­­­ségeseik elkeseredett csatákat­­ vívtak. Szerda éjszaka súlyos akna­vető-támadás érte a Saigontól 305 kilométerre fekvő Naha Trang amerikai repülőteret. A szabadságharcosok sár­­ga-fekete-vörös zászlaja lobo­gott még szerda este is Hué szívében, a város fölött ural­kodó vár tornyán. Harci je­lentések érkeztek az esti órák­ban Közép-Vietnam és a Me­­kong-delta városaiból is. Thieu ismeretlen helyen A UPI gyorshírben számolt be arról, hogy a partizánok százai ismét behatoltak az amerikai nagykövetség terüle­tére, áttörték az amerikai ka­tonai főhadiszállás köré vont páncélosvédelmet és tűzzel árasztották el az elnöki palo­tát, a szállodákat és a kor­mányépületeket. Ezt megelő­zően Thieu tábornok, dél-viet­nami elnök a reggel üzembe helyezett pótadó hullámhosz­­szán egész Dél-Vietnam terü­letére rendkívüli állapotot ren­delt el és­ felszólította a lakos­ságot, hogy ne támogassák a partizánokat. A saigoni nagy­adó nem működött, mert a partizánok csaknem földig le­rombolták az adóépületet és annak berendezéseit. Közben az amerikaiak és szövetségeseik megkezdték a saigoni külvárosok bombázá­sát. Előzőleg felszólították a lakosságot, hogy hagyják el otthonaikat. Az AFP szerint a Saigonban bekövetkezett drámai esemé­nyeket követően Thieu elnök ismeretlen helyre távozott. Ostrom polgári öltözékben Hírügynökségek részletesen beszámoltak a saigoni ameri­kai nagykövetség ellen múlt éjszaka indított partizánost­romról. Az AP hangoztatta, hogy a támadást »elképesz­tően jól« szervezték meg. Maga az ostrom egyébként valóban sajátos körülmények között kezdődött. A támadást végrehajtó partizánok vala­mennyien polgári­ öltözéket vi­seltek. Egyeseken a vietnami parasztokra jellemző fekete ruha volt, míg mások a saigo­ni burzsoázia között divatos fehér inget viselték. A parti­zánoknál tökéletesen hamisí­tott igazolványok voltak. Az AP úgy tudja, hogy az ostromlók egy része taxin ér­kezett a nagykövetség elé, míg a parasztruhások gyalog. A taxiból kiszállók mintegy jelként fehér ingük felső gombján tartották ujjukat, míg a parasztöltözéket viselők vörös karszalagot kötöttek fel. Így kezdődött meg a drámai ostrom, amelynek eredménye­ként a partizánok behatoltak a nagykövetség épületébe és azt hat órán át tartották meg­szállva. 100 méterre W­est moreiam­­tól Szerdán az esti órákban a hírügynökségi jelentések sze­rint csaknem teljesen meg­szűnt a harc a város központ­jában, az elnöki palota kör­nyékén, azonban továbbra is tombolt a csata a külvárosok­ban. A peremnegyedek voltak a déli óráktól kezdve az ame­rikai légierő célpontjai, a fő­város "­védelmének" keretében az amerikaiak ily módon ma­gát a fővárost bombázták. Az AFP jelentése szerint Saigon központjának maga­sabb háztetőiről az éjszaka be­­köszöntével három csatát le­hetett egyszerre figyelemmel kísérni. Két ütközet folyt a Tan San Nhut repülőtér ki­futópályájának két végén, egy harmadik pedig a lóverseny­pálya közelében. A támadások a repülőtéren ronccsá változ­tattak több mint 20 millió dol­lár értékű amerikai katonai felszerelést, repülőgépeket, ra­darközpontokat, a gerillák be­hatoltak a támaszpont-rend­szer belterületére. Szerda este a harcok 400 méternyire foly­tak Westmoreland tábornok főparancsnokságától. A saigoni égboltot világító­rakéták tucatjai borították fénybe, a várost megreszket­­tette a csatazaj. Látni lehetett, amint a helikopterekről vörös nyomjelző lövedékek indultak el Pa Quea külváros házai felé , ott összpontosították a partizánok a legnagyobb kato­nai erőt. A helikoptereket idő­ről időre vadászbombázók vál­tották fel, zuhanórepülésük után látható volt a robbaná­sok vörös gömbje. Jól ki lehe­tett venni az automatafegyve­rek torkolattüzét is. Saigon külvárosaiban több hatalmas tűzvész festette meg az ég al­ját A VNA hírügynökség szer­dán ismertette a dél-vietnami szabadságharcosok sajtószervé­nek, a felszabadítása hírügy­nökségnek jelentését a parti­zánok offenzívájáról. A jelen­tés beszámol arról, hogy a dél­­vietnami szabadságharcosok­ az ország minden részében sú­lyos csapásokat mértek az amerikaiakra és a dél-vietna­mi kormánycsapatokra, vála­szul arra, hogy azok felfüg­gesztették a holdújévi tűzszü­netet. A szabadságharcosok hír­­ügynökségének saigoni tudósí­tója arról számol be, hogy a támadók soraiban nem csupán gerillák voltak. Számos helyen csatlakoztak a szabadsághar­cosokhoz a kormánycsapatok­ katonái, nem egy helyen pe­dig az utcára özönlő lakosság számolta fel az ellenséges posztokat. Saigonban az amerikai pa­rancsnokság szerda este tette közzé első összefoglaló jelen­tését a szabadságharcosok of­fenzívájáról. Az amerikai közlemény el­ismeri, hogy a partizánok 48 óra alatt 48 nagyobb táma­dást indítottak a városok és a nagy amerikai állások ellen A közlemény abban az állítás­ban keres vigasztalást, hogy­­a gerillák nagy veszteségeket szenvedtek, 1778 halottat hagyva a csatatéren, míg az amerikai veszteségek — a köz­lemény szerint — csekélyeb­bek. Az AFP beszámolt arról, hogy este­felé minden irány­ból özönöltek Saigonba a dél­­vietnami kormánycsapatok. Számos főútvonalat szöges­dróttal és spanyollovasokkal zártak le, mindenütt dél-viet­nami ejtőernyősök és ameri­kai katonai rendőrök cirkál­tak. A katonai járművek so­főrjei revolverrel a kezükben vezették autóikat. A különbö­ző őrségek igen gyakran egy­mást igazoltatták. Az AFP jelentése szerint a szerda esti órákban a sötétség leple alatt a partizánok meg­kezdték erőik kivonását, mi­után a dél-vietnami főváros ellen intézett legnagyobb tá­madássorozatuk során szinte minden valamire való célpont­ra csapást mértek. A DNFF felhívása január 30-án 18 órakor a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­­badítási Front Központi Bi­zottságának elnöksége paran­csot adott ki a népi felsza­badító erők valamennyi tiszt­jének és katonájának, vala­mint az egész dél-vietnami la­kosságnak. A parancs elmondja, hogy az utóbbi években Dél-Vietnam lakossága számos győzelmet aratott a nemzet megmenté­séért vívott harcában. A je­lenlegi helyzet az országban és külföldön egyaránt kedvező a forradalomra, amely népünk felszabadítására irányul. Az amerikaiak helyzetét a súlyos passzivitás, a vereség és a ki­merülés jellemzi. E helyzetben a DNFF Köz­ponti Bizottságának elnöksége megparancsolja az összes népi felszabadító erőknek, az összes politikai harci erőknek, a fronthoz csatlakozott összes szervezet valamennyi tagjá­nak, keljenek fel egyöntetűen, vállvetve a többi hazafias erőkkel és az egész lakosság­gal, s eltökélten szabjanak ki büntetést az amerikai agresz­­szorokra és a Thieus Ky­­klikkre.

Next