Magyar Nemzet, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
*■*» ..Wolityik Nemzet A HAZAFIAS KÉPFRONT LAPJA • Május elsején ÍRTA DOBI ISTVÁN ünnepnek tartják. A világ proletariátusa ezt a napot több mint háromnegyed évszázad óta mindig megünnepelte, az utcára vonult és magasba emelte a vörös lobogókat, a szabadság, a nemzetköziség szimbólumát. De nálunk a május elseje nemcsak nemzetközi, hanem nemzeti ünnep is, amelyet a munkássággal együtt a parasztság és az értelmiség is ugyanolyan őszinte emberi érzéssel ünnepel. Amit elértünk a felszabadulás óta, az új városokat, szépülő falvainkat, gazdagon termő földjeinket, gyümölcsöseinket, ezt az állandóan felfelé ívelő békés életünket, elsősorban a munkásságnak köszönhetjük. A munkásság takarította el az üszkös romokat, s építette fel a gyárakat, az új lakótelepeket, a vasutat, a hidakat és a munkásosztály teremtette meg a lehetőségét annak is, hogy új élet csírázzon ki a szántóföldeken. Az a tizenhárom asszony, aki Kiss Józsefnéval együtt elindult a szélfútta homokon fákat ültetni, éppúgy a munkásságtól kapta az erőt, a lehetőséget, mint az a sok ezer más úttörője a szebb paraszti életnek. „Fogjunk össze mindanynyian ott, ahol dolgozunk, így tudjuk még szebbé tenni az életünket!” Ez is az ország színe előtt felszólaló téesz-asszony beszédéből vett idézet és ezt hallva a kongresszuson ara gondoltam, olyan igaz és szép ez, hogy a nagyszerűen megnyilvánuló munkás-paraszt összefogás egyik jelszava is lehetne, s további népfrontmunkánk egyik programja. A munkás-paraszt összefogás elevenen ható erő nemcsak gazdasági, de politikai életünkben is, s további erősítése elengedhetetlen feltétele a szocializmus teljes felépítésének. Virágbaborult fák, üde tavaszi határ, vidámság, derű és szín, lelkesedő emberek az utcákon és a tereken, illatos széltől lobogtatott zászlók! Bennem mindig ez a kép kel életre május elsején annak ellenére, hogy nagyon sok olyan májusi ünnepet megértem, amikor szuronyok fénye csillant a puskákon, és a népet elnyomó rendszer megtiltotta az ünneplést. De a múltat szívesen feledi az ember, s inkább a jövőbe néz. S ez a mai nap olyan ünnep, amelyből erőt meríthetünk a jövő nagy feladatainak ránk váró elvégzésére. Erőt, hitet és lelkesedést, aminek örök forrása a május elseje. Ezeket az egyre gyökeresebb hitet és egyre valóságosabb alapokon nyugvó lelkesedést kiváltó gondolatokat éreztem néhány nappal ezelőtt a népfrontkongresszuson is. Olyan hatással volt ez a kongresszus közéletünkre, terveinkre, további munkánkra — hogy a tavasznál maradjak —, akár a májusi, eső a gazdagabb termésre. Nemcsak gondolatokat ébresztő, de tettekre is serkentő. Azt mondtam, a múltat szívesen feledi az ember. ..Igei, szívesei,de azért nem árt, ha néha-néha visszatér a gondolatainkba, mert csak így tudjuk pontosan felmérni azt az utat, amelyet eddig megtettünk. Így jutott nekem is eszembe, Kiss Józsefné tsz-parasztasszony felszólalását hallgatva a kongresszuson, az a küzdelmes múlt, amit parasztságunk megtett. Őszinté, igaz emberi kiállás volt minden szava, s benne volt faluja életében az egész ország parasztságának élete, küzdelme, reménysége és felemelkedése, akár a csepp a tengerben. Tizenhárman indultak el új életet építeni a mázzá, amelyek város és falu között a mindennapi életben is kifejezésre jutnak például a piacokon. A munkásság érdeke teljesen azonos a parasztság érdekével ezen a téren: a több és jobb élelmiszerellátás, a bővebb árufelhozatal, tehát a gazdagabb termés, a jobb élet. Nemzetközi ünnep, nemzeti ünnep, de a béke ünnepe is egyben május elseje, s a béke gondolata egységesen hatja át az egész nemzetet, s azt mondhatnám, ebben talán legelőször valósult meg, a nemzeti egység. Békében akarunk élni, mert csak így tudjuk felépíteni boldogabb jövőnket, a teljes szocializmust. A békevágy hatja át azonban nemcsak belpolitikánkat, hanem ez jellemzi országunk külpolitikáját is. Segítjük, teljes szívünkből, minden erőnkből támogatjuk a harcoló hős vietnami népet és elítéljük a béke ellenségeit, az amerikai imperialistákat. Ezt teszi ma május elsején a világ minden békeszerető, haladó népe, s mi velük együtt emeljük magasra az ünnepi lobogókat és a szívünket is, hogy megköszönjük a szabadságot, amellyel úgy akarunk élni, hogy további hasznára, gyarapítására fordítsuk népünknek és az egész emberiségnek. Az is eszembe jutott, végigtekintve a küldöttek népes táborán: bármennyire is ismerem a falut, a paraszti életet, nem tudnám már csalhatatlanul megállapítani, melyik küldött képviseli itt a falut, melyik az üzemet, gyárat, ki a munkás, ki a paraszt. A különbségnek nemcsak a külső formái tűntek el végérvényesen, egyre inkább tűnőben van, sok helyen meg véglegesen eltűnt a munka végzése közötti különbség is. S így tűnik el lassan a falu és város között a különbség és kerül egymáshoz közelebb munkás, paraszt és értelmiségi. A termelőszövetkezetekben, különösen a fejlett üzemekben, nyoma sincs ma már a régi paraszti munkaformának, ami egyéni erőkifejtésen alapult. A munkásosztály segítségének látható jeleként egyre több a gép, s vannak munkafolyamatok, amelyeket teljesen gépesítettek. Ez nem az a régi parasztság már, amelyet a konvenciók, szokások sok ezer szála fűzött a földhöz, s megkötötte, mint a béklyóba vert csikót. Talán kicsit szokatlan a hasonlat, de én mindig szilaj paripákra gondolok, szélcibálta sörényű vágtató lovakra, amikor a székjárta homokon, a férfiak elhagyták a falut, másfelé néztek munka után, de az asszonyok ott maradtak és almafát ültettek. Azóta visszajöttek a férfiak, gazdag termést hoznak a fák, s a tizenhárom úttörő mellé felzárkózott az egész falu. Arra gondoltam a kongresszusi teremben, hallgatva ennek az asszonynak a beszédét, aki most járt először Budapesten és most beszélt először az ország nagy nyilvánossága előtt, hogy az ő szabolcs-szatmári kis falujához hasonlóan az egész ország parasztsága is ezt az utat járja, így indult, nehezen küszködve és ocsúdva az évszázados gúzsbakötöttségből, izmait próbálgatva, tapasztalatát kamatoztatva, kicsit talán néha bizonytalankodva. Így indult fákat ültetni, szőlőt telepíteni, közös majorságokat építeni, hogy lerakja az új paraszti élet alapjait. S ma már ,a fák gyümölcsöt teremnek és gyökereikkel erősen a földbe kapaszkodnak. Az új paraszti élet valóság lett, szép és reményteljes valóság, amely megváltoztatta nemcsak a falu külső képét, hanem a parasztság életformáját, gondolkodásmódját és világnézetét is. Május elsejét a munkásság ünnepének, nemzetközi falvakat járom és látom, milyen gyorsan halad a tűzgazdák szekere afelé, hogy a parasztság is egységes osztállyá váljon. Ehhez minden előfeltételt megteremtett a kormányzat is. A sokat emlegetett nemzeti egység így válhatott valósággá, így születhetett meg a munkás-paraszt összefogásból, amelyet az értelmiség is minden erejével támogatott. Ahogy a kongresszuson is elhangzott: nemzetté vált nálunk a nép. A nemzet jövőjéről, további feladatairól sok szó esett a kongresszuson, hiszen köztudott, el is mondták nagyon sokan, hogy a szocialista Magyarország, amelyet mi meg akarunk valósítani, s amelynek felépítésében máris nagyszerű sikereket értünk el, csak a nemzet minden erejének összefogásával teremthető meg, s ennek az összefogásnak nélkülözhetetlen tényezője a Hazafias Népfront is, amely a nagy nemzeti célok megvalósítására tömörítette a társadalom erőit. A gazdasági reform, amelynek első esztendejét éljük, szintén szerves része és eszköze a szocializmus teljes felépítésének és ennek gondolatát is magáévá tette a népfront. E gondolat szellemében munkálkodik a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa is, amely részt vállal a falu felemelése, a termelőszövetkezetek további megszilárdítása érdekében végzett nagyszabású országos munkából. A tanács a kongresszus után ült össze, s nem véletlenül, hiszen részese, a maga területén folytatója a kongresszusi munkának, továbbfejlesztője a szocializmus felépítése rá eső részének, önállóbb kezdeményezések elősegítője, azoknak a kapcsolatoknak a szorosabbá tételét szorgal Heves harcok Saigon közelében A külpolitikai helyzet A VDK KÜLÜGYMINISZTÉRIUMA nyilatkozatiban ítélte - el az amerikai halogató politikát az előzetes megbeszélések megkezdésének ügyében. A hanoi külügyminisztérium nyilatkozata válasz volt Humphrey és William Bundy kijelentéseire, amelyeket az amerikai politikusok néhány nappal ezelőtt tettek. McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője újra megerősítette, hogy az előzetes tanácskozások színhelyéről folytatott tárgyalások egyelőre nem jártak eredménnyel. Vientiane-i hírek szerint a laoszi fővárosban levő diplomáciai képviseletek pusztán a postaláda szerepét játsszák, az Egyesült Államok és a VDK kormánya ugyanis itt adják át egymásnak jegyzékeiket, de mind ez ideig személyes megbeszélésekre, közvetlen érintkezésre nem került sor. A Pentagonhoz közelálló U. S. News and World Report című amerikai hetilap nagy cikkben foglalkozik a vietnami béke kilátásaival. Az elemzés azért figyelemre méltó, mivel nyilvánvalóan nemcsak — és bizonyára nem is elsősorban — az amerikai újságíró véleményét tükrözi, hanem a Fehér Ház hivatalos álláspontját is. A »Vietnami fegyverszünet — de mikor? ■« című cikk szerint Vietnamban 1970-ig nincs kilátás békére. Lehetséges, hogy még az idén fegyverszünetet kötnek, de a lap szerint ez valószínűtlen. Sokkal inkább közel áll a realitásokhoz az a feltételezés, hogy a fegyverszünetet 1969-ben kötik meg. Az elemzés úgy véli, hogy ebben az évben lehetetlen lesz a vietnami béke megteremtése. Az előzetes tanácskozások színhelyéről folytatott eddigi hosszas és eredménytelen tárgyalások mindenesetre azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok magatartása következtében még nagyon sok idő telhet el a tényleges tárgyalások megkezdéséig. S amint az amerikai lap idézett elemzéséből kiderül, ez egyáltalán nem ellentétes a washingtoni hivatalos körök érdekeivel. Ami az amerikai elnökválasztási küzdelmet illeti, Johnson elnök kormánya tagjait arra hívta fel, hogy ne foglaljanak állást a választási kampányban. Mindez egybevág az elnök március 31-i kijelentéseivel, amelyekben hangoztatta, hogy szeretné magáttávol tartani a választási küzdelemtől.* A Demokrata Párt három elnökjelöltjeinek egyike. Róbert Kennedy ismét éles szavakkal bírálta Johnsont, de bírálatánál céltáblája ezúttal az elnök belpolitikája volt. **A világtörténelem leggazdagabb nemzetének tagjai közül milliók vannak lassú kiéhezésre ítélve« — vetette Róbert Kennedy Johnson szemére. Az ellenzéki Republikánus Párt soraiban ugyanakkor döntő fontosságú, hogy a párt hány elnökjelöltet indít. Ezzel kapcsolatban különösen Rockefeller magatartását kíséri figyelemmel az amerikai és a nemzetközi közvélemény. A JORDÁNIAI KIRÁLY váratlan angliai látogatása még a közel-keleti helyzet szakértőit is meglepte. Husszeinnek ugyanis az eredeti tervek szerint Líbiába kellett volna utaznia. A hivatalos indoklás szerint Husszein a gyógykezelésre utazott a szigetországban, de brit diplomáciai körökben biztosra veszik, hogy találkozni fog Stewart külügyminiszterrel és esetleg Wilson miniszterelnökkel is. A megbeszélések napirendjén — vélik a diplomáciai megfigyelők — az angol fegyverszállítások kérdése szerepel majd az első helyen. Husszein valószínűleg korszerű hadiberendezéseket és fegyvereket kér Nagy-Britanniától. A továbbra is válságos közel-keleti helyzetet jellemzi, hogy — az Ál Ahram című félhivatalos kairói lap szerint — az EAK kormánya jegyzéket intézett a Biztonsági Tanácshoz. A jegyzékben felhívta a tanács tagjainak figyelmét arra, hogy Izrael nem veszi figyelembe az ENSZ határozatait. Így a Közel-Keleten a helyzet további éleződésére lehet számítani. A VDK külüggyminisztériumánál* nyilatkozata Amerikai katonák furcsa „ajándékait* A VDK külügyminisztériumának szóvivője hétfőn este nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államokat az előzetes érintkezés színhelyéül szolgáló város kiválasztása körüli halogatás miatt. A nyilatkozat válasz volt William P. Bunda amerikai külügyi államtitkár vasárnapi megjegyzéseire. A Johmson-kormányzat most már egy hónapja újabb és újabb nehézségeket támaszt, hogy halogassa az előzetes érintkezést Észak-Vietnammal. Az amerikai kormány, amely kezdetben nem fűzte feltételekhez a hely kiválasztását, most egyik feltételt a másik után támasztja McCloskey amerikai külügyi szóvivő hétfőn ismét kijelentette, hogy az Egyesült Államok és a VDR Vientiane-ban érintkezésben áll egymással, de mindeddig nem sikerült megegyezésre jutni a tárgyalási színhellyel kapcsolatban. Vientiane-ban az amerikai nagykövetség szóvivője viszont leszögezte: »Mi csupán a postaláda szerepét töltjük be a Washingtonból Hanoiba címzett üzenetek továbbítására.* A VDK vientiane-i képviseletén közölték, hogy mindeddig nem került sor személyes tárgyalásra a két ország vientiane-i diplomatái között. McCloskey amerikai külügyi szóvivő hétfőn egyébként kommentálta azt a hírt, hogy a nemzeti demokratikus és békeerők szövetsége, amely a közelmúltban alakult meg Dél-Vietnamban, felajánlotta, hogy találkozik az Egyesült Államok képviselőivel és tárgyal velük a háború befejezéséről. A szóvivő elutasította a javaslatot és kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kíván tárgyalni e szervezettel. Dél-Vietnamban hétfőn súlyos harcok folytak a demilitarizált övezet, illetve Saigon közelében. A partizántüzérség hétfőn lövedékekkel árasztotta el Quang Tui amerikai támaszpont villamoserőművét és megsemmisítette azt. Saigon környékén, Cu Chi térségében csaknem egész napos küzdelem folyt az erődítményekben védekező gerillák és a tüzérséggel és a légierőkkel támadó amerikaiak között. Az amerikai légierő hétfőn folytatta a VDK déli területeinek bombázását. A dél-vietnami csapatok számára — egy esetleges partizánoffenzíva miatt — a már korábban elrendelt készültség get május 3-ig meghosszabbították. Mint a DPI hírű adta, egy Vietnamban szolgálatot teljesítő amerikai katona nemrég ajándékot küldött haza az Egyesült Államokba barátnőjének. A csomag két éles kézigránátot tartalmazott. Más katonák, hogy igazi meglepetéssel szolgáljanak, a háborúból olyan apróságokat küldtek szeretteiknek, mint például éles páncéltörő gránát, gépfegyver. Az amerikai hadügyminisztériumban közölték a UPI tudósítójával, hogy a legkülönbözőbb módszereket dolgozzák ki az ilyesfajta küldemények feltartóztatására. A küldemények feladóira a jövőben hadbíróság vár. Robert Kennedy bírálata A Fehér Ház szóvivője szerint Johnson elnök felhívta kormányának tagjait és a közvetlenül az elnök által kinevezett vezető tisztviselőket, ne foglaljanak nyilvánosan állást az elnökválasztási hadjáratban. A szóvivő közölte, a felhívás összhangban van az elnök március 31-én nyilvánosságra hozott döntésével, amely szerint Johnson »távol kívánja tartani magát a választási küzdelemtől«. Robert Kennedy szenátor az Indiana állambeli Valparaisóban hétfőn újabb éles támadást intézett a Johnsonkormányzat politikája ellen. A szenátor, aki az Indianában május 7-én tartandó próbaválasztás korteshadjáratában vesz részt, ezúttal a Johnsonkormány belpolitikáját támadta. Kijelentette, hogy amíg az amerikai kormány külföldi országoknak juttat élelmiszersegélyt, odahaza nem száll szembeaz éhség kihívásával«. Mark Hatfield oregoni republikánus szenátor kijelentette, hajlandó jelöltetni magát az alelnöki tisztségre, amennyiben pártjának valamelyik elnökjelöltje felkérné erre. A kormány vietnami politikájának ellenzői közé számító szenátor felhívta Nixon volt alelnököt, Rockefeller New York-i kormányzót és pártjának esetleges más elnökjelöltjeit, világosan fejtsék ki álláspontjukat Vietnam kérdésében. Nagyarányú tüntetések várhatók Ralph Abernathy lelkész, az amerikai szegények washingtoni tüntetéssorozatának vezetője kijelentette, a mozgalom „az erőszakmentesség leghatékonyabb eszközeivel kívánja elérni követeléseinek megvalósítását. A több hétre, esetleg hónapokra tervezett tüntetéssorozat megnyitásaként a mozgalom vezetői hétfőn Washingtonban több miniszter hivatalába látogattak el, hogy átnyújtsák követeléseiket. Abernathy kijelentette, május közepére már nagyobb arányú békés tüntetések várhatók Washingtonban. A kongresszusban több törvényhozó követelte a tüntetések betiltását és katonaság kivezénylését a békés felvonulások megakadályozására. Az amerikai Fortune című üzleti folyóirat májusi száma kimutatást közöl a leggazdagabb amerikaiakról. A lap szerint a 75 éves olajmágnás, Paul Getty és a 62 éves Howard Hughes pénzember tekinthető az Egyesült Államok két leggazdagabb emberének.