Magyar Nemzet, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-04 / 103. szám

* Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1968. május 4 ..XIV. év, 103. szám Nagyobb hatásfokkal Szállóige manapság, hogy könnyebb valamit újra fel­fedezni, mint a reá vonat­kozó irodalmat megtalálni. Ha ez, a lassanként közmon­dássá előlépő megállapítás végletes is, rengeteg igaz­ság van benne. Napjaink mindent elsöprő információ­­áradata: a publikációk évről évre hatványozottan növek­vő mennyisége valóban ha­talmas erőfeszítést kíván azoktól, akik szervezetebbé kívánják tenni a kutatást, s valamelyest szeretnének ja­vítani hatásfokán. A döntések optimalizálása­­ ezt a kifejezést is egyre gyakrabban hallja a ma em­bere. Azt jelenti: a legked­vezőbb eredményre akkor számíthatunk, ha anyagi és szellemi erőinket ott, és arra használjuk fel, ahol a leg­nagyobb hatásfokot fejthe­tik ki. A tudomány segítsé­get nyújt a vezetésnek a legmagasabb szintű helyzet­­felméréssel, szervezéssel és azzal, hogy megalkotta a elektronikus számítógépet, amely milliónyi kombináció között milliószor gyorsab­ban válogat, mint az emberi agy. Századunk, s különösen annak legutóbbi évtizedei bizonyították a kollektívák, csoportok egyre növekvő je­lentőségét a kutatásban, s ami a magányosan learat­ható babérok mindinkább csökkenő számából követke­zik: nemcsak népes kutató­gárda kell ma már — élén természetesen elhivatott tu­dóssal — egy-egy felfedezés­hez, a továbbjutáshoz vala­melyik tudományterületen, hanem milliós nagyságrendű költséggel létesített labora­tórium, esetleg ipari méretű berendezés. Mindez természetesen költ­ségessé teszi a kutatást, mert a jól berendezett kísérleti kutatóintézetek anyagi do­tációja mellett legalább olyan súllyal esik a latba a kutatók kiképzése. Tapasz­talatok szerint az egyetem elvégzése után még minimá­lisan 5—10 év kell, amíg valaki egyetlen szakterület biztos ítéletű gazdájává vál­­hatik. Ugyanakkor fennáll induláskor az a kockázat is, hogy nem lesz alkalmas ku­tatónak az illető. A rizikót azonban mindenképpen vál­lalni kell, enélkül nincs to­vábbhaladás. E problémakört azért vá­zoltam fel, hogy utaljak ar­ra az egyre növekvő sze­repre, amelyet ma a tudo­mány világszerte betölt és a glóbusz-méretű előretörés hatása alól hazánk sem tud­ja, és nem is akarja kivonni magát. Sőt, kis ország lévén, mi kevésbé engedhetjük meg magunknak azt a fény­­űzést, hogy rossz hatásfok­kal gazdálkodjunk. Hazánk szellemi életének érhálózata az elmúlt húsz évben a szocializmus igényei alapján differenciálódott. A magunk elé tűzött terveket sorra-rendre megvalósítot­tuk. Az elért eredményeket, a most­anál magasabb mér­cét felállító új gazdasági me­chanizmus tudományos ve­­tületeit, s ugyanakkor a tu­domány követelményeit a mechanizmussal szemben ér­demes abból az alkalomból is szemügyre venni, hogy hétfőn kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia 128. évi közgyűlése. Ha hazánk legfelső tudományos terüle­tének munkájáról számadást készítünk, megállapíthatjuk, hogy hatásköre az elmúlt időszakban a tudományos élet országos irányításában tovább bővült. Az akadémia országos felelősségét a tár­sadalomtudományi kutatá­sok terén minisztertanácsi határozat állapította meg. E felelősség érvényesítésére megtörténtek az első lépé­sek. Az alap- és alkalmazott kutatásokból folyó és az új mechanizmusból adódó lehe­tőségeket az eddiginél job­ban fel kell használni. Magyarország kutatásokra évente hárommilliárd fo­rintot fordít­­az évi költség­­vetés csaknem három szá­zalékát). A hárommilliárd még jobb hatásfokú felhasz­nálásának eldöntésében bi­zonnyal nagyobb segítséget nyújthat a jövőben az ország legjobb tudósait összefogó testület. Az akadémia országos fe­lelősségének jobb érvényesí­tésére intenzívebb együtt­működést kíván kiépíteni a szakminisztériumokkal. Az Egészségügyi Minisztérium és az orvosi, valamint a bio­lógiai tudományok osztálya már létrehozott egy közös szakbizottságot, a Művelő­désügyi Minisztérium és né­hány akadémiai osztály kö­zött folynak az előkészüle­tek újabb szakbizottságok létesítésére. Az eddigi egy év helyett most hároméves időszak az, amelynek eredményéről egy­szerre kell beszámolni. Ez a megoldás nagyobb távlato­kat nyit meg, ugyanakkor energiát szabadít fel más munkák elvégzésére. Az eredményekhez tarto­zik, hogy megkezdték a sze­gedi biológiai kutatótelep építését. Csaknem negyed­­milliárdos beruházás ez, amely igen jelentős mérték­ben kiszélesíti a hazai bio­lógiai kutatás bázisát. Az akadémiai kutatóinté­zetek és az egyetemi tanszé­kek közötti együttműködés szorosabbá tétele parancsoló szükségesség mindkét rész­ről. Ebben az irányban is vannak már biztató eredmé­nyek. A külső munkatársi rend­szer kiépítésével olyan fia­tal szakemberek is bekap­csolódhatnak a tudományos kutatómunkába, akik ipari üzemekben dolgoznak. A döntések optimatizálá­­sához, de más vonatkozás­ban is a társadalomtudomá­nyok nagyobb segítségét várjuk; nemcsak abban, hogy reális képet nyújtanak arról, ami van, hanem ab­ban is, hogy realizálják ku­tatási eredményeiket; az emberek tudatához férkőzve segítik a szocialista fejlődést és jobban éreztetik hatásu­kat a társadalom életében. Csak néhány problémát ve­tettem fel, amelyeknek aka­démiánk és országunk éle­tében játszott szerepe indo­kolttá teszi, hogy foglalkoz­zunk velük­. A Magyar Tu­dományos Akadémia hétfőn kezdődő közgyűlése és az egyes osztályülések mind­ezekben állást foglalnak majd, s ismervén országunk érdekeit, szem előtt tartva távlati terveinket, minden bizonnyal valamennyiünk javára döntenek. Nagy István Május 10-én Párizsban kezdődnek a TDK—amerikai hivatalos megbeszélések A külpolitikai helyzet­ ­ A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY pénteken két bejelen­tésből értesülhetett arról, hogy a VDK—amerikai hivatalos megbeszélések május 10-én Párizsban kezdődnek. Hanoiban a VDK külügyminisztériumának nyilatkozata megállapítja: haladéktalanul meg kell kezdeni Hanoi és Washington hiva­talos megbeszéléseit. A VDK kormánya üdvözli a francia kor­mánynak azt a készségét, hogy Párizst a megbékélések szín­helyéül rendelkezésre bocsátja. Washingtonban Johnson elnök pénteken sajtóértekezletet tartott. Johnson a maga részéről szintén bejelentette, hogy a francia fővárosban május 10-én kezdődnek a megbeszélések a két ország között. De Gaulle elnök szóvivője kijelentette: Franciaország örömmel látja Észak-Vietnam és az Egyesült Államok képvise­lőit a párizsi megbeszéléseken. »Franciaország minden erő­feszítést megtesz, hogy megadja a szükséges támogatást.* A francia kormánykörök megelégedésüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy mindkét fél elfogadható színhelynek találta Párizst. (A francia kormány egyébként kész egy Párizs kör­nyéki épületet vagy kastélyt a tanácskozó felek rendelkezésére bocsátani.) Mint a Reuter rámutat, a Párizsban akkreditált diplomaták úgy vélekednek, hogy a francia főváros minden szükséges feltételt biztosíthat a Vietnammal kapcsolatos meg­beszélések számára. V Thant ENSZ-főtitkár kijelentette: rendkívül reményt­­keltőnek tartja az Egyesült Államok és Észak-Vietnam azon elhatározását, hogy Párizsban megbeszéléseket kezdenek, ame­lyek — mint a világszervezet főtitkára megjegyezte — "az első létfontosságú és nélkülözhetetlen lépést jelentik­ a béke felé. A VDK és az Egyesült Államok diplomáciai képviselői megbeszéléseinek színhelyéről és időpontjáról nyilvánosságra hozott bejelentések kétségkívül a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és az őt támogató békeszerető szocialista erők kezde­ményezéseinek jelentős sikere: ezzel a VDK kormánya véget vetett az amerikai halogató taktikának, amely csaknem öt hé­ten át megakadályozta a vietnami békés kibontakozáshoz el­vezető első lépés lehetőségének megtételét. Ugyanakkor nem kétséges, hogy valóban csupán az első konkrét lépésről van szó.­­ A NYUGATNÉMET HATÓSÁGOK Nyugat-Berlinnel kap­csolatos provokációiról írt cikket a Pravda pénteki számá­ban Grigorjev. Hangsúlyozza: »Bonn mindennemű terjeszkedő törekvése továbbra is határozott visszautasításban részesül, s ehhez a szocialista államoknak megvan az elegendő haté­kony eszközük.* A cikkíró emlékeztet Schütz nyugat-berlini polgármester kísérletére, hogy semmibe vegye a Német De­mokratikus Köztársaság hatóságainak rendelkezéseit. Megálla­pítja, hogy ez szándékos provokáció volt, amely Bonn tudtá­val történt. • — A nyugatnémet kormány, amelynek egy szemernyi joga sincs Nyugat-Berlinre vonatkozólag — folytatja a cikkíró — durván beavatkozik a város ügyeibe, mindenképpen meg akarja változtatni Nyugat-Berlin helyzetét, lábbal tiporja az idevágó nemzetközi egyezményeket. E revansista politika élezi a helyzetet, mérgezi a légkört Nyugat-Berlinben. Rendkívül lényeges megállapítással fejeződik be a Pravda cikke. Figyelmeztet arra: a Szovjetunió nem engedi­­meg sem azt, hogy Nyugat-Berlint valamilyen formában a Német Szö­vetségi Köztársasághoz csatolják, sem azt, hogy a várost olyan célokra használják fel, amelyek ellenkeznek az európai helyzet rendezésének, az európai biztonság megszilárdításának érde­keivel. minden formájának megszün­tetéséről, hogy ezután megkez­dődhessenek az érdemi tár­gyalások. Johnson azt mondotta, hogy a kapcsolatok felvételére vo­natkozó megállapodás­­■lépést jelent előre és minden érde­kelt fél részéről kölcsönös, ko­moly erőfeszítéseket eredmé­nyez a délkelet-ázsiai béke megteremtése érdekében". Ugyanakkor azt mondotta, fi­gyelmeztetni kívánja az ame­rikai népet, hogy "ez csak a legelső lépés és számos prob­léma, nehézség van még". Az elnök elmondotta, hogy éjjel egy órakor (közép-euró­pai idő szerint reggel hat óra­kor) kapta meg a VDK kor­mányának üzenetét arról, hogy május 10-től kezdve a VDK képviselői készek Párizsban találkozni az amerikai megbí­zottakkal. Johnson legközeleb­bi munkatársaival folytatott azonnali megbeszélés után reggel küldte meg válaszát Hanoiba. »Ar­ra törekedtünk, hogy olyan színhelye legyen a meg­beszéléseknek, ahol minden érdekelt fél megfelelő és pár­tatlan bánásmódban részesül­het. Párizs ilyen színhely és megfelel minden érdekeltnek" — mondotta Johnson, utalva arra, hogy a francia főváros­ban minden olyan országnak van képviselete, amely az Egyesült Államok oldalán részt vesz a vietnami háború­ban. Az elnök közölte, hogy az Egyesült Államok a tárgyalá­sok minden szakaszában "szo­ros konzultációt folytat szö­vetségeseivel". Az elnök nem részletezte, mi lesz az amerikai magatar­tás Párizsban s ezt azzal in­n­dokol­ta, hogy az egyoldalú ál­lásfoglalás "károsan befolyá­solhatja a diplomáciai tárgya­lásokat". , ,Álláspontom az, amelyet március 31-i beszé­demben kifejtettem" — mon­dotta. Egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a beszéd óta a háború menetében bekövet­kezett fejlemények "gondokat okoztak a kormánynak", de "mindent megtettek az ameri­kai érdekek védelmére". Johnson bejelentette, hogy Thieu dél-vietnami elnök még májusban Washingtonba láto­gat. Ugyancsak megbeszélést folytat az Egyesült Államok többi szövetségesével is a há­ború kérdéséről. Az elnök "igen hasznosnak" minősítette Pak Csong Hi dél-koreai dik­tátorral folytatott legutóbbi tárgyalását. Az amerikai elnök egyéb kérdések közül a legtöbbet az általa javasolt 10 százalékos adóemeléssel foglalkozott, amelyet a vietnami béke hely­reállítása mellett a második legfontosabb feladatnak minő­sített. Éles hangon támadta a huzavonáért a kongresszus egyes tagjait és "zsarolásának minősítette az adóemelés jó­váhagyásának elhúzását mind­addig, amíg a kormány nem csökkenti a költségvetési ki­adásokat. Johnson a választási küzde­lemmel kapcsolatban ismét azt mondotta, hogy "az ország ér­dekét az egyéni érdek elé kell helyezni". Úgy vélekedett visszavonulása "elősegítette az egység helyreállítását, illetve megjavítását". "Még mindig túlságosan nagy a megosztott­ság az országban" — jelentet­te ki, a kormány politikája el­leni erősödő támadásokra utalva. A Priecto-üggyel kapcsolat­ban az elnök azt mondotta, hogy »nincs új közölni való­ja". Az amerikai álláspontot úgy ismertette, hogy az Egye­sült Államok csak akkor haj­landó "megfelelő lépéseket tenni", ha a KNDK előbb sza­badon bocsátja az elfogott kémhajó személyzetét és ezt követően az amerikai hatósá­gok folytathatnak "pártatlan vizsgálatot". A sajtókonferencia után Johnson Kansas Citybe repült, hogy Truman volt elnökkel találkozzék. Rendkívül élénk szabadságharcos tevékenység Dél-Vietnamba­n A VDK külügyminisztériumának nyilatkozata Saigonból jelenti az AFP. Pénteken délben hatalmas robbanás rázta meg a dél-viet­nami fővárost: a szabadság­­harcosok támadást hajtottak végre a televízió épülete ellen. A Tét-offenzíva óta ez volt a partizánok legjelentősebb ak­ciója Saigonban. A szemtanúk beszámolója szerint a televízió épülete előtt néhány perccel a robbanást megelőzően egy kék, taxi állt meg. A sofőr kiszállt és öt perccel később a gépkocsi a levegőbe repült. Mintegy száz kiló robbanóanyagot helyez­tek el benne. A robbanás nyo­mán megszakadt a televízió­­­s rádióműsor, és megrongáló­dott több épület. A harctérről érkező jelenté­sek szerint egyre nagyobb mé­retűvé fejlődik a demilitari­­zált övezettől közvetlenül dél­re, Dong Ha amerikai támasz­pont környékén három napja kezdődött ütközet. Dong Ha 11 kilométerre fekszik az övezet­től, az észak—déli 1-es főútvo­nal és a kelet—nyugati, Khe Sanh felé vezető 9-es számú út kereszteződésénél. Az ame­rikaiak már hosszabb ideje felkészültek arra, hogy a par­tizánok támadást indítanak Haé vagy Khe Sanh ellen, azonban — mint az AFP ír­ja — a szabadságharcosok is­mét ott támadnak, ahol nem várták őket. Csütörtökön dél­után az amerikai parancsnok­ság elismerte, hogy­­az ellen­ség erőteljes támadása kö­vetkeztében" csapatai kényte­lenek voltak visszavonulni. A partizánok akcióját tüzérség támogatja. Az amerikaiak most erősítéseket küldenek a körzetbe és légierőt koncent­rálnak a szabadságharcosok ellen. A DNFF hírügynöksége csü­törtökön jelentést adott ki a Dong Ha körül folyó harcok­ról. A jelentés beszámol arról, hogy a partizánok visszaver­tek két amerikai és dél-viet­nami zászlóaljat, amelyek megpróbálták ellenőrzésük alá venni az 1-es számú útvona­lat. Az amerikaiak és szövet­ségeseik vesztesége 500 ember volt. A három napja tartó csa­tában — jelentette a DNFF hírügynöksége csütörtökön — az amerikaiak ezer halottat és sebesültet, a dél-vietnami kor­mánycsapatok 300 halottat és sebesültet vesztettek. A légiháborúban a B—52-es nehézbombázók Hué térségé­ben szórták le bombájukat, míg Észak-Vietnamban az amerikaiak a 17. és 19. széles­ségi fok között támadtak kü­lönböző célpontokat, ismét be­vetve az F-111-es, változtat­ható szárnyalású gépeket. A borús időjárás egyébként kor­látozta az amerikai légiakciók számát. Hanoiból jelenti a TASZSZ. Hanoiban közzétették a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztériumának május 3-i nyilatkozatát, amely a VDK és az Egyesült Álla­mok hivatalos megbeszélései­nek színhelyével, idejével és képviseleti szintjével foglalko­zik. • A VDK kormánya úgy véle­kedik — hangsúlyozza a nyi­latkozat —, hogy haladéktala­nul meg kell kezdeni Hanoi és Washington hivatalos megbe­széléseit. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormánya úgy döntött: Xuan Thuy mi­nisztert nevezi ki képviselő­jéül az Egyesült Államok kor­­mányképviselőjéve­l folytatan­dó hivatalos, megbeszélésekre azzal, hogy az amerikai féllel megvitassa a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elle­ni amerikai bombázások és egyéb harci cselekmények fel­tétel nélküli beszüntetését és ezt követően megvitassa a két felet érdeklő egyéb kérdése­ket. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya üdvöz­li a francia kormánynak azt a készségét, hogy Párizst a VDK és az Egyesült Államok meg­beszélései számára színhelyül rendelkezésre bocsátja. A VDK kormánya úgy véleke­dik, hogy Párizs — csakúgy, mint Phnom Penh és Varsó — a két fél hivatalos megbeszé­lései számára alkalmas hely. Ezek a hivatalos megbeszélé­sek 1968. május 10-én vagy né­hány nappal később kezdőd­hetnek — fejeződik be a nyi­latkozat. Johnson , az Egyesült Államok és a VDK­ előzetes megbeszéléseiről Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: Johnson elnök pén­teken sajtókonferencián jelen­tette be, hogy május 10-én Pá­rizsban megkezdődnek a meg­beszélések a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és az Esesült Államok képviselői között. Mint ismeretes, a VDK kész előzetes megbeszéléseket folytatni az ország ellen irá­nyuló amerikai hadműveletek

Next