Magyar Nemzet, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

2 dotta a sajtó képviselőinek, hogy a megbeszélések a csökönyös amerikai álláspont miatt semmivel sem haladtak előbbre. Mint az AFP közli, a pénteki ülésen Averell Harriman, az amerikai küldöttség vezetője beszélt elsőnek, majd Xuan Thuy válaszolt. Magyar idő szerint 13 óra 10 perckor a két küldöttség 20 percre megszakította az ülést, majd folytatták a munkát. A pénteki megbeszélések magyar idő szerint 14 óra 5 perckor értek véget. A következő ülés szerdán, magyar idő szerint 10 óra 30 perckor kezdődik. Az AFP hanoi tudósítója jelentette, hogy Le Duc Tho, a VDK neves közéleti személyiségeinek egyike csütörtökön Hanoiból repülőgépen Párizsba indult, hogy ott mint Xuan Thuy különtanácsadója részt vegyen a megbeszéléseken. Le Duc Tho nem tagja a kormánynak, de fontos tisztségeket tölt be a Vietnami Dolgozók Pártjában, a többi között a párt Központi Bizottságának titkára. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője csütörtökön nyilatkozatot adott ki azokkal az amerikai mesterkedésekkel kapcsolatban, hogy a párizsi tanácskozásokon a laoszi kérdést is bevonják a megvitatott problémák közé. A nyilatkozat hangsúlyozza, ezzel a próbálkozással az amerikaiak arra törekszenek, hogy leplezzék az Egyesült Államok laoszi beavatkozását és eltereljék a közvélemény figyelmét a jelenlegi párizsi tanácskozások céljáról, arról, hogy ezeknek a tanácskozásoknak az a feladata, hogy együttesen meghatározzák a VDK ellen intézett bombatámadások és minden egyéb hadicselekedet feltétel nélküli beszüntetését. Nguyen Duy Trinh nyilatkozata az MTI-nek Nguyen Duy Trinh, a VDK miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja fogadta Pécsi Ferencet, az MTI Hanoiban tartózkodó főszerkesztőjét és Hajdú Jánost, az MTI vietnami állandó tudósítóját, és nyilatkozott az időszerű kérdésekről. A miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter arra a kérdésre válaszolva, mi a véleménye a vietnami nép politikai, katonai és diplomáciai harcának jelenlegi állásáról, elöljáróul elmondotta, hogy a DNFF idei általános offenzívája és Dél-Vietnam népének felkelése új szakaszba juttatta a nemzeti felszabadulásért vívott küzdelmet. Négy hónap telt már el a tel-offenzíva megkezdése óta és nemzeti felszabadítási front fegyveres erői továbbra is kezdeményeznek, támadnak, az ellenség pedig képtelen kivédeni e csapásokat. Az elmondottakból arra lehet következtetni — mondotta ezután a miniszterelnökhelyettes —, hogy a felszabadító erők helyzete jó és tovább javul, az amerikaiak és csatlósaik dél-vietnami stratégiai helyzete viszont alapvetően megváltozott. Ugyanis állandó védekezésbe szorultak most már a városokban is. A katonai és a politikai küzdelem mellett belebocsátkoztunk a diplomáciai küzdelembe is, s ez utóbbi most új szakasza érkezett — mondotta ezután a külügyminiszter. — A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánymegbízottja most türelemmel és komoly szándékkal fejti ki elvi álláspontunkat a párizsi megbeszéléseken. Nguyen Duy Trinh miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter ezután értékelte a Magyar Népköztársaság és a VDK kapcsolatait, pártjaik és kormányaik viszonyát, a magyar népnek a vietnami nép harcához nyújtott segítségét. Rámutatott, hogy mindkét nép hosszú tapasztalatokkal rendelkezik a haza szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban, s most mindkét ország szocialista rendszerben él és fejlődik, a szocialista közösség tagjaként. A magyar párt és a kormány vezetői többször is kijelentették, hogy Magyarország internacionalista kötelezettségének tartja Vietnam harcának támogatását. Ez a gyakorlatban a legkülönbözőbb területeken be is bizonyosodott. Ez a segítség nagyon hasznos a vietnami nép számára — mondotta Nguyen Duy Trinh, majd részletekbe menően szólott azokról a tömegmozgalmakról, amelyek hazánkban a vietnami nép harcának támogatására bontakoztak ki. Elmondotta, milyen mély benyomásokat szerzett a Vietnami Hazafias Front nemrég nálunk járt küldöttsége. O (Prága, MTI) Június 4-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására tíznapos viszontlátogatásra a Szovjetunióba utazik a csehszlovák nemzetgyűlés küldöttsége. A csehszlovák delegáció vezetője Josef Smrkovsky, a nemzetgyűlés elnöke lesz. ________Magyar Nemzet________ Befejeződtek az NDK párt- és kormányküldöttségének tárgyalásai Moszkvában Közös közlemény Moszkvában közleményt adtak ki arról, hogy az SZKP Központi Bizottságában május 30- án tárgyalások folytak, egyfelől az SZKP és a szovjet kormány vezetői, másfelől a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége között. Mint ismeretes, az NDK párt- és kormányküldöttsége Walter Ulbrichtnak, az NSZKP Központi Bizottsága első titkárának, az Államtanács elnökének vezetésével érkezett a Szovjetunióba. Az SZKP KB Politikai Bizottsága és a szovjet kormány pénteken ebédet adott az NDK küldöttségének tiszteletére. Az NDK párt- és kormányküldöttsége pénteken repülőgépen hazautazott. Berlinből jelenti a TASZSZ. Pénteken visszaérkezett Berlinbe a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. Pénteken Berlinben nyilvánosságra hozták az NDK és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségeinek május 29 és 31- e között folytatott moszkvai tárgyalásairól szóló kommünikét. Mint a nyilatkozat megállapítja, a megbeszéléseken, amelyeken szovjet részről Brezsnyev, az SZKP főtitkára, valamint Koszigin miniszterelnök, az NDK részéről pedig Walter Ulbricht, az NSZEP első titkára és Willi Stoph miniszterelnök vett részt, a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztését illető politikai és gazdasági kérdésekről tárgyaltak. A nemzetközi helyzettel foglalkozva, a többi között hangsúlyozták, hogy a világimperializmus — elsősorban az Egyesült Államok — a katonapolitikai kalandok mellett, megkísérli fokozni a szocialista országok, továbbá a kommunista és munkásmozgalom elleni politikai és ideológiai aknamunkáját. A tárgyalásokon különös figyelmet szenteltek az európai béke és biztonság kérdéseinek. Megállapították, hogy a Német Szövetségi Köztársaság revansista külpolitikája, összefüggésben a belső militarizálást előmozdító most elfogadott szükségállapot-törvénnyel, és a neonácizmus erősödésével, súlyosan veszélyezteti az európai államok biztonságát. A kommüniké rámutat, hogy az európai béke elengedhetetlen feltételei között szerepel a jelenlegi európai határok — beleértve a két német állam határait — elismerése, Bonn lemondása, a kizárólagos képviseleti igényről és Nyugat- Berlin bekebelezéséről, Nyugat-Németország kizárása az atomfegyverkezésből, továbbá annak kimondása, hogy a müncheni egyezmény kezdettől fogva érvénytelen. A közlemény hangoztatja a Varsói Szerződés erősítésének fontosságát a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Külön kiemeli a két ország teljes egyetértését a kommunizmus, illetve a szocializmus építésének elveiben és gyakorlatában. Folytatódnak Tito és Ceausescu megbeszélései Belgrádból jelenti az MTI. A Ceausescu vezette román párt- és állami küdöttség péntek délben befejezte dubrovniki látogatását és Brioni szigetére utazott, ahol péntek délután és szombat délelőtt zajlik le a hivatalos román—jugoszláv megbeszélések második szakasza. A hét elején megtartott belgrádi tárgyalásokon Tito és Ceausescu nemzetközi kérdésekről tanácskozott, s ezeken belül az európai helyzetről, s az európai országok közötti együttműködésről. A tanácskozások második szakaszában a két ország és párt vezetői Jugoszlávia és Románia belső helyzetéről tájékoztatják egymást, s megvitatják a két ország közötti kapcsolatokat, valamint a JKSZ-t és a Román KP-t közösen érdeklő kérdéseket. A tárgyalásokról előreláthatóan szombat este bocsátanak ki hivatalos közleményt. A román küldöttség szombaton délután utazik haza Brioniból Bukarestbe. A francia válság ellentmondásai A francia események követése minden eddiginél nehezebb feladat, nem is anynyira a gyors fordulatok miatt. Több mint két hete egyetlen párizsi lap sem érkezik Budapestre, a rendelkezésre álló kommentárok csak töredékesek, sokszor összefüggéseikből kiragadottak. Az AFP hírügynökség hullámzóan követi az országos sztrákt mozgalmat, csütörtökön például de Gaulle beszéde előtt beszünetette adását, az államfői szavakat sem közvetítette, az eredeti, francia nyelvű szöveg nem is állt rendelkezésre. A de Gaullebeszéd teljes szövegét angol nyelvű fordítások alapján lehetett csupán különböző mozaikokból összeállítani. Így is kitűnik azonban, hogy a tábornok szokásához híven dramatizálta a helyzetet, és olyan ördögöt igyekezett a falra festeni, amely a valóságban nem létezik. Franciaországot — mondotta — »totalitárius kommunista diktatúra fenyegeti«, ez indokolja a nemzetgyűlés föloszlását, a rend helyreállítását, a kormányerőskezű" intézkedéseit. Függetlenül attól, hogy ez az érvelés illogikus, mert az új választások révén a Francia Kommunista Párt meg is erősítheti pozícióit és akkor nem lehet megint nemzetgyűlést föloszlatni, vezető nyugati lapok mutatták rá de Gaulle antikommunizmusának gyöngéjére. A péntek reggeli londoni Guardian azt írta, hogy a francia politikai fölfordulásban a sztrájkoló dolgozók képviselik a rendet, a kormány pedig a rendbontást, majd hozzátette: »Bármit mondjon is de Gaulle a kommunistákról, az a tény, hogy ők mindent megtettek az anarchia ellen, mégpedig sikerrel. A sztrájkolók nemcsak elfoglalták, hanem védik is a gyárakat«. Ezt az irányzatot megerősítette az a tény, hogy Georges Séguy, a CGT főtitkára, a kommunista párt politikai bizottsági tagja pénteken megismételte tárgyalási ajánlatát a Pompidou-kormánynak, a dolgozók tehát hajlandók munkába állni, amennyiben jogos követeléseiknek eleget tesznek. A neveztes szerda esti nyolcszázezres tüntetés is a legnagyobb rendben folyt le; a példás önfegyelem az első perctől kezdve a kommunistákra jellemző. A Cohn-Bendit-féle anarchisták jelentkezésekor a párt határolta el magát tölük, éppen mert pontosan tudta, mi a tét, vállalva egyes túlzó balosok kritikáját is, hogy a kommunisták — úgymond —az események mögött kullognak. Az FKP egyébként azért tette ezt, mert politikai pozíciói révén magasabbról látja át a mai francia társadalom kusza dzsungelét, jobban ismeri az összefüggéseket, mint egyes forrófejű szalonforradalmárok. Föl kellett figyelni például a válság kellős közepén arra a tényre, hogy a francia frank egyik napról a másikra megrendült, óriási izgalmat okozva csaknem az egész nyugati pénzvilágnak. A frank mindeddig az egyik legerősebb nyugat-európai valuta volt, 6 milliárd dollár értékű arany- és devizatartalék áll mögötte. Ez a hirtelen bekövetkezett krízis annak nyomán állt elő, hogy a francia nagytőke nagyösszegű betéteket kezdett elhelyezni külföldi bankokban, mesterségesen lenyomta a frank értékét, noha ezzel maga is óriási kockázatokat vállalt. Célja azonban nem gazdasági, kifejezetten politikai volt. Figyelmeztetni a párizsi kormányzatot, hogy amenynyiben nem cselekszik gyorsan, olyan lavinát indít el, amelyről nem tudni hol állhat meg. Ezt a jelzést a külföldi moopoltőke is "fogta**, így alakult ki egy összehangolt belső és külső nyomás a párizsi hatalomra. Nem mintha de Gaulle-nak különösebb szüksége lett volna ilyen jelzésekre. Ahogyan huszonnégy órás colombey-i elmélkedése után cselekedett, beleillik az V. Köztársaság eddigi stílusába, még pontosabban az első korszak válságrendszabályaira emlékeztet. És ez az, ami nagy nyugtalanságra ad okot, különösképpen azoknál, akik a francia nép erőfeszítéseit eddig is rokonszénnel követték. A párizsi lapok vitáztak afölött, hogy a sebtében megrendezett degaulleista tüntetéseken mekkora tömeg vett részt. A Figaro egymillióról tudott, a Les Echos csupán két-háromszázezerről, de korántsem ez a lényeg. A de Gaulle nevét az autódudákon ütemesen tülkölő utcai politikusok egyszer már a porondra léptek, éppen tíz évvel ezelőtt, fölidézve a szélsőjobboldali fordulat veszélyét. Esztendőkbe tellett a tábornoknak, amíg a kétértelműségeket teljesen nem eloszlatva ugyan, de elhatárolta magát ettől a politikai erőtől, és megteremtette rendszerének viszonylagos stabilitását. Az adott helyzetben a rendet nem "totalitárius kommunista diktatúra** fenyegeti, hanem éppen ezeknek a hecclovagoknak a színre lépése. Eléggé sokat mond, hogy Tixier-Vignancour ügyvéd, a szélsőjobboldali fenegyerekek vezére, de Gaulle eddigi megveszekedett ellenfele, most hirtelen degaulleista lett, aktivistáinak élén. De ha csupán a hatalom intézkedéseinek oldaláról nézzük is a történteket, az ellentmondás éppen elég. A de Gaulle-beszéd teljes szövegéből kitűnt, hogy a nemzetgyűlés föloszlatása után kiírt választások nem is olyan biztosak. Az elnöki szavakban ott a »ha« választás lesz, ha rendi lesz, következésképpen úgy is lehet értelmezni ezt, hogyha nem lesz sztrájk. De hát ez — különösképpen a pénteki megismételt szakszervezeti ajánlat után — teljes mértékben csak a kormányzaton és a munkáltatókon múlik, mennyire tesznek eleget a munkásosztály legsürgetőbb igényeinek. A francia baloldal nagyon is tisztában van a tét nagyság-val: érdeke a választások nyugodt lebonyolítása, mert a történtek után még nagyobbak az esélyei. Noha bizonyosan arra is igyekeznek fölhasználni majd a kormányzati intézkedéseket, hogy szétzilálják a harcos baloldali sorokat, csüggedést keltsenek; a harc választott formája nem hozhatja meg a remélt eredményeket. A sztrájkharc állhatatos folytatása nem arra mutat, mintha célt értek volna eddig az ilyen törekvések. A belső bizonytalansági tényezőkön túl, a mostani francia eseményeknek van még egy kérdőjelük: a nemzetközi visszahatás. Nem az, hogyan reagálnak majd kívülről a történtekre — noha az sem érdektelen —, hanem miként hat majd ki a belpolitikai változás Franciaország külpolitikájára. De Gaulle elnök csütörtökön erről nem ejtett egyetlen szót sem, érthetően csak a belső dolgok foglalkoztatták. A pénteken későn este bejelentett kormányátalakítás pedig azért rakott új kérdőjelet a francia külpolitika mögé, mert az egyik leglátványosabb változás éppen a Quai d’Orsay élén következett be. Tíz esztendő alatt több ízben volt már Párizsban teljes vagy részleges kormányátalakítás, de két poszt rendíthetetlennek tűnt: André Malraux kulturális álamminisztersége és Couve de Murville a külügyek élén. Ez a rezzenéstelen arcú hugenotta szinte összenőtt de Gaulle külpolitikájával, soha nem volt más véleménye, mint a tábornoké. Átköltözése a Szajna bal partjáról a rue Rivoliba, vajon új küpolitikát jelent-e? A rejtély megfejtése nem egyszerű, mégis van némi támpont. A francia külpolitika elvi alapjainak meghatározása eddig is de Gaulle privilégiuma volt, s nem valószínű, hogy ezután ezt kiadná a kezéből. Ha most a körülmények hatására sokkal inkább a belpolitikai feladatoknak szentelné magát a tábornok, Debré személye a Quai d’Orsay élén a folyamatosságot látszik biztosítani. Debré több évtizedes harcostársa de Gaulle-nak, jóformán még a tábornok gondolatait is kívülről ismeri. Múltjából az köztudott, hogy erőteljesen németellenes. 1954-ben, mint szenátornak és ragyogó szónoknak, nagy része volt az európai védelmi közösség megbuktatásában. Az elmúlt években pedig pénzügyminiszterként a nemzetközi értekezletek sorozatán szállt szembe a nyugati pénzvilág amerikai hegemóniájával, tört több ízben is borsot Fowler amerikai pénzügyminiszter orra alá. Ami pedig Couve de Murville új szerepkörét illeti, ez összefügghet a frank váratlanul megrendült helyzetével is. Képzettségét tekintve ő pénzügyi szakember, és most — évtizedes diplomáciai gyakorlatát fölhasználva — közbeléphet a frank védelmében. Mindezek csupán személyi motivációk, s nem feltétlenül biztos, hogy politikai megfontolást is takarnak. Milyen hatása lesz ennek a személycserének a francia diplomáciára, indokolt türelmesen várni a válasszal. Tárkonyi Tibor Ibarruri beszéde Moszkvából jelenti a TASZSZ. A marxisták moszkvai tudományos konferenciáján csütörtökön felszólalt Dolores Ibarruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke. Hangoztatta, hogy a spanyolországi és a franciaországi dolgozók megmozdulásai demonstrálják a munkásosztály harckészségét és megcáfolják azokat az antimarxista elméleteket, amelyek "az osztályok kibéküléséről" a "munkásosztály elpolgáriasodásáról" szólnak. Szombat, 1968. június 1- A CSKP Központi Bizottsága folytatja ülését A felszólalók egyetértenek a rendkívüli kongresszus összehívásával A CSKP KB csütörtök délutáni ülésén a felszólalók egyetértésüket fejezték ki Alexander Dubcek javaslatával, hogy a CSKP XIV. rendkívüli kongresszusát szeptember 9-re hívják össze. A felszólalók többsége — hivatkozva az érdekeltek felelősségére —, azt a véleményét is kifejezte, hogy még a jelenlegi ülésen mondjanak le KB- tagságukról azok, akik elvesztették a párttagok bizalmát. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy meg kell teremteni a demokrácia érvényesítésének biztosítékait, hogy a demokrácia fejlesztését a dolgozók létszükségletnek tekintik. Többen kiemelték a jelenlegi politikai folyamat történelmi jelentőségét és kijelentették, hogy támogatják a párt offenzív politikáját. Óta Stic miniszterelnök-helyettes elemezte bizonyos politikailag szélsőséges áramlatok jelentkezésének okait, amelyekveszélyeztetik a demokratikus folyamat nyugodt és eredményes előrehaladását. Az a véleménye, hogy a meg nem oldott belpolitikai problémák összefüggésben vannak az össztársadalmi politikai problémák növekedésével, valamint a baloldali szektás és a jobboldali antikommunista szélsőséges áramlatokkal. A délutáni ülés végén Josef Smrkovsky elnök bejelentette, hogy már a KB ülésének megkezdése előtt lemondott tagságáról Rudolf Cvik és betegsége miatt Václav Skoda (volt nemzetgyűlési alelnök). A KB tagjai között írásban szétosztották az Oldrich Cernik vezette bizottság jelentését a Sejna-ügy kivizsgálásáról Mint a kiadott közleményből kitűnik, a plénumhoz nagy számban érkeznek Csehszlovákia egész területéről határozatok és táviratok, melyekben a dolgozók ígéretet tesznek, hogy végrehajtják Alexander Dubcek beszédének a legközelebbi feladatokra vonatkozó 8 pontját. Teljes egyetértésüket fejezik ki, hogy Antonin Novotnyt megfosztották KB-tagságától és felfüggesztették a politikai perekben felelős párttagok tagságát A CSKP KB ülése pénteken reggel Oldrich Svestka elnökletével folytatta ülését Robert Kennedy televíziós vitára hívta ki ellenfeleit Los Angelesből jelenti az AP és a UPI. McCarthy, demokrata szenátor csütörtökön megtartott választási gyűlésén kijelentette, hogy igen szoros küzdelmet vár a jövő keddi kaliforniai előválasztásokon. Hozzáfűzte, bármi legyen is az eredmény, folytatja harcát az elnökjelölés megszerzéséért, egészen a chicagói kongresszusig. A szintén Kaliforniában tartózkodó Robert Kennedy táviratot intézett a harmadik vetélytárshoz, Humphrey alelnökhöz, felszólította, hogy McCarthy szenátorral együtt vegyen részt egy nyilvános televíziós vitában. Táviratában megállapította, hogy számos kérdésben nem értenek egyet (vietnami háború, faji zavargások stb.), ezért hasznos lenne a nyilvánosság előtt szembeállítani a nézeteket Humphrey alelnök egyik kortesvezére válaszul közölte, hogy az alelnök "egyéb lekötöttségei** folytán nem vehet részt a tv-vitában, másrészt részvétele azért sem lenne indokolt, mert az előválasztásokon hivatalosan nem lépett fel Kennedy és McCarthy szombaton kerül szembe egymással a televízió képernyőjén. A két politikus megállapodott abban, hogy egymásnak nem tesznek fel keresztkérdéseket, hanem a televíziós társaság három újságírójának kérdéseire adnak majd választ, viszont ezekben a válaszokban megjegyzést fűzhetnek egymás kijelentéseihez. Arias Panama új elnöke Ciudad Panamából jelenti a Reuter és az AFP. A panamai országos választási bizottság csütörtökön dr. Arnulfo Arias Madrid ellenzéki jelöltet az ország megválasztott elnökévé nyilvánította, miután a május 12-i választásokon, amelyek során megválasztották az elnököt, a két alelnököt és a nemzetgyűlés 42 tagját, 175 432 szavazatot kapott, ugyanakkor Dávid Samudio kormánypárti jelöltre 133 887 és Antonio Gonzalez Revilla kereszténydemokrata jelöltre 11 371 szavazat esett. (Az országnak 1,3 millió lakosa van.) A választási bizottság 18 napos, heves jelenetekkel tarkított munka után hirdette ki a végeredményt. A bizottság kormánypárti tagjai lemondtak tisztségükről.