Magyar Nemzet, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

W ..Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Atomsorompó Moszkvában, Washingtonban és Londonban július 1-én aláírták az 1963-as részleges atomcsendegyezményt követő, legfontosabb, leszereléssel összefüggő szerződést. Leereszkedett tehát az atomsorompó, amelynek feladata lesz, hogy a jövőben megakadályozza a nukleáris fegyverkezési hajsza tovább terjedését, védelmet nyújtson a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező hatalmaknak és ugyanakkor előmozdítsa az atomenergia békés felhasználásának lehetőségeit. Magyarország aláírása is szerepel mindhárom okmányon, Moszkvában Péter János külügyminiszter írta alá kormányunk megbízásából a szerződést. A július 1-i nemzetközi dokumentum a békepolitika igen jelentős sikere, annak a szüntelen tevékenységnek az eredménye, amelyet a leszerelés megvalósításáért küzdő népek és az államközi egyezmények létrehozását sürgető békeszerető kormányok folytattak esztendőkön keresztül. Bizonyítja, hogy a kishitűeknek nem volt és nem lehet igazuk, mert megfelelő jóakarattal a nemzetközi élet legbonyolultabb problémái is rendezhetők. Fokozza a reméységet, hogy veszélyekkel terhes világunkban a bizalom érzésének erősítésével és az együttműködés őszinte óhajával lehet ténylegesen csökkenteni a rakétanukleáris korszak fenyegetéseit. A szerződés aláírásával egyidejűleg Moszkvából igen fontos üzenet hangzott el, amelynek lényege, hogy a most aláírt szerződést kiindulópontként tekintve az államok haladéktalanul kezdjenek hozzá az újabb leszerelési intézkedések megtárgyalásához. Ilyen intézkedések a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltása, gyártásuk megszüntetése, a felhalmozott tartalékok csökkentése, illetve felszámolása, valamint a stratégiai fegyverek célbajuttatását szolgáló eszközök korlátozása. A szovjet javaslatok mindezen túl foglalkoznak az atomfegyvert szállító repülőgépek a nemzeti határokon túl való repülésének megtiltásával és a rakétahordozó tengeralattjárók cirkálásának korlátozásával Nem kétséges, a nemzetközi közvélemény az atomsorompó-egyezmény megkötése után határozottan követeli, hogy a genfi tizennyolc hatalmi leszerelési értekezlet a lehető legsürgősebben tűzze napirendre mindenekelőtt a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltására vonatkozó konvenció kérdését. A nemzetközi politika atmoszférája kedvező a további leszerelési intézkedésekhez, mert az atomsorompó-egyezmény — mint Koszigin szovjet miniszterelnök mondotta — „meggyőző bizonyíték, hogy az államok megtalálhatják az egész emberiségszámára létfontosságú, bonyolult nemzetközi problémák kölcsönösen elfogadható megoldását.” Pethő Tibor Színház a csillagok alatt Kétszeresen is szerencsés előjelekkel indult az idei nyári szezon szombat este a Margitszigeten: kellemes szellő fújdogált csak a fák között, az idő a szabadtérnek kedvezett, másrészt a jelet a kezdésre annak az operának hangjai adták meg, amelyet külföld zenerajongó közönsége is kezd megismerni és nagyra értékel. Szokolay Sándor Vérnászának operaházi előadását hozták ki a szigeti fák közé, a csillagok alá, és a Wiesbadenben is sikerrel kipróbált előadás még csak megszínesedett az előnyös környezetváltozástól. Szinte sajnálhatjuk, hogy ezt az operát csupán egyszer tűzték műsorra a nyáron; talán az első este jó híre meghozta volna a további sikert is. Az idei nyár pesti műsorában böngészve most már világosan kialakul a három nagy, s közös irányítással működő szabadtéri színpad sajátos és elhatárolt arculata. A Sziget — hangulatánál, javuló színpadtechnikai berendezésénél és tágas méreteinél fogva — egyre inkább az igényes, nagy létszámú, nem kevés költséget kívánó zenés műfajok, operák, klasszikus operettek, balettek színhelye. A könynyű múzsán a Budai Parkszínpad és a Városmajori Színpad osztozik; előbbi a hagyományos operettnek, utóbbi a modernebb zenés komédiának ad nyári szállást. Okos ötletnek ígérkezik — persze a gyakorlat dönti majd el, valóban az-e —, hogy a Budai Parkszínpadon néhány vidéki színház is bemutatkozhat. Méghozzá nem hakni-jelleggel, mint eddig, hanem saját évadjának legsikeresebb, pesti szakértők által is megtekintett előadásával. Mindegyik vidéki — győri, debreceni, szegedi — produkció három-három estet kap a szabadtéren, és ez már jó lehetőséget kínál arra is, hogy a színház kissé fölfrissítse a rutinban talán megfáradt játékot a pesti bemutatkozásra. Ha a műsorokhoz hozzászámítjuk a Károlyi-kerti és a Kiscelli Múzeum udvarában rendezendő hangversenyeket, meg a Körszínház programját, amely esztendők óta nemcsak élénk kulturális színfolt Budapesten, hanem gyakran hoz valami meglepetést is, úgy véljük, színvonalas nyári szórakozásban nem lesz hiány. A sikerről, a megvalósítás eredményéről nem beszélhetünk még, de a program mindenesetre újból cáfolja azt a sokáig élő hiedelmet, hogy a nyári melegnek csak a sekélyes, csiklandós mulattatás a megfelelője. Gábor István Kádár János beszéde Tallinnban Aláírták az atomsorompó-szerződést A külpolitikai helyzet A MAGYAR PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG, amelyet Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével június 27 óta tartózkodik a Szovjetunióban, Volgográdban tett kétnapos látogatásának befejeztével hétfőn Tallinnba, az Észt SZSZK fővárosába utazott. A magyar delegáció itt találkozott és közvetlen hangú eszmecserét folytatott az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság vezetőivel, majd a Kalev-sportcsarnokban észt—magyar barátsági nagygyűlésen vett részt. Itt Kádár János mondott beszédet, amelyet részletesen ismertetünk és ugyancsak közöljük kiküldött munkatársunk beszámolóját a második volgográdi nap és a tallinni tartózkodás eseményeiről. A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG felett immár háromezer amerikai repülőgépet lőttek le a VDK légelhárító ütegei. A vietnami néphadsereg központi lapja méltatja ezt a nagyszerű fegyvertényt, ugyanakkor adatokat közöl a foglyul ejtett pilótákról, akik embertelen agressziójuk ellenére, humánus elbánásban részesülnek a táborban. Dél-Vietnamban egyébként a DNFF fegyveres alakulatai az utóbbi 48 órában érzékeny csapásokat mértek amerikai és dél-vietnami kiképző támaszpontokra. A tudósítások szerint az amerikai hadvezetőségnek változatlanul az a fő gondja, hogy megakadályozza a felszabadító népi fegyveres erők gerillaalakulatainak bejutását Saigonba. Vasárnap nyolc alkalommal emelkedtek B-52-es amerikai óriásbombázók a magasba, hogy támadják a főváros körül elhelyezkedő négy tartományban a hazafias erők helyüket állandóan változtató ütegállásait, lőszerraktárait és táborait. A jelentések — akárcsak a korábbi légiakciók idején — ez alkalommal sem adhattak hírt sikeres bombázásokról. A FRANCIAORSZÁGI VÁLASZTÁSOK második fordulójáról Párizsba küldött különtudósítónk értékelését közöljük, az MTI tudósítója ugyanakkor azt jelenti a francia fővárosból, hogy hétfőn, 0 óra 1 perckor formálisan megszűntek a hat közös piaci ország határai között az iparcikkek előtt a vámsorompók. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a vámtisztviselők elhagyták volna hivatalukat, hiszen az illetékek, a nyilvántartások és a technikai felügyelet bonyolult rendszere továbbra is fennmarad. A hétfői Combat „a sors iróniájának” nevezi, hogy Franciaország éppen most vezette be a behozatal ideiglenes kontingentálását, amit a közös piaci partnerek érthetően nem néznek jó szemmel. Más francia lapok arról írnak, hogy a vámunió bevezetése ellenére a háttérben továbbra is fenyegető mozzanat marad a „hatok” Európájában az Egyesült Államok dinamikus gazdasági terjeszkedése, valamint a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági potenciálja, amely majdnem kétszerese Franciaországénak, így nem kell különösebb jóstehetség ahhoz — írja például a Figaro —, hogy előre lássuk: hamarosan komoly gazdasági érdekellentétekre kerül sor a közös piaci országok között. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Egy nap Tallinnban Tallinn, július 1. Kádár János vezetésével a magyar párt- és kormányküldöttség hétfőn délelőtt külön repülőgépen Volgográdból Tallinnba érkezett. A Volga partját a Balti-tengertől légvonalban igen nagy távolság, több mint 2500 kilométer választja el egymástól. A hős város és az Észt SZSZK fővárosa között időjárási tekintetben érezhető a különbség. Míg vasárnap Volgográdban nyári kánikula volt, addig Tallinnban 20 fok körüli, kellemes, napos, inkább tavaszias idő fogadta a magyar vendégeket. Északi rokonaink a közvetlenül a tenger mellett fekvő repülőtéren testvérnek kijáró baráti fogadtatásban részesítették Kádár Jánost és a küldöttség tagjait. Mielőtt azonban részletesen beszámolok a „tallinni 24 óráról” szeretném röviden összefoglalni a magyar delegáció volgográdi második napjának élményekben, eseményekben gazdag programját. Volgográdi emlékek Vasárnap az elesett harcosok síremlékének megkoszorúzáskor, a Pavlov-ház és a nagy volgográdi csata más emlékeinek, a Mamajev kurgáinak megtekintésekor, mindenkit mélységes megindulás hatott át. A hősök útján és nyomdokaiba járva megelevenedtek előttünk a hadtörténelem csodálatos lapjai, amelyek örök időkre szólóan beszélnek az emberfeletti bátorság, a nagyszerű helytállás példáiról. A Mamajev kurgánon, a Hősök Csarnokában és a hatalmas emlékműnél mindnyájan arra gondoltunk, hogy az itt harcolt és életüket feláldozó katonák, tisztek, lakosok hősi küzdelme és diadala eredményezte a háború döntő fordulatát. A múltból a jelenbe tért vissza a magyar párt- és kormányküldöttség, amikor meglátogatta az építőmunka kiemelkedő alkotását, a XXII. pártkongresszusról elnevezett vízi erőművet, amelynek impozáns méretei, a Volga mentén 500 méteres hosszúságban magasló építményei és legkorszerűbb belső gépi berendezései a szovjet tudósok és munkások felkészültségét, szakmai tudását bizonyítják. A küldöttség ezután a Volzsszkijon, a rohamos ütemben fejlődő új városon haladt keresztül. A mi Dunaújvárosunkhoz sok tekintetben hasonlító Volzsszkij lakói az útvonal mentén lelkesen üdvözölték a magyar vendégeket. A vízi erőmű jelentőségét a gyakorlatban is megismerhettük, amikor hajóztunk a Balaton területénél ötször nagyobb „Volga tengeren”, ami tulajdonképpen mesterséges tóként a vízi erőmű gyűjtőmedencéje. A több mint 4 órás felejthetetlenül szép hajókirándulás csúcspontja az volt, amidőn „Tádzsikisztán” elnevezésű hajónkat „átzsilipelték a tengerből” a Volga folyóba. A zsilipeken történt átkelés művelete mindössze 20 percig tartott. A Volga partjain színes kép bontakozott ki. A pihenő, napot élvező fürdőzők a végeláthatatlan „homokpartokon” — ne feledjük el, hogy Volgográd több mint 70 kilométer hosszúságban terül el —, mosolyogva integettek a magyar lobogó alatt elhaladó hajó utasainak. A volgográdi két napot ünnepi estebéd zárta le, amelyen baráti hangulatban a magyar vendégek és szovjet házigazdáik megbeszélték a tapasztalatokat, a közös munka eredményeit és az együttműködés további távlatait. A vacsorán Leonyid Kulicsenko pohárköszöntőjére Kádár János válaszolt közvetlen, keresetlen szavakkal és mondott köszönetet a lehetőségért, hogy a magyar nép képviselői megismerhették a hős várost és lakói életét. Forró hangulatú gyűlés Hétfőn délben Talannba, ebbe a 350 ezer lakosú, műemlékekben gazdag, történelmi levegőjű, lüktető városba érkezve a magyar delegáció tájékoztatást kapott a szovjet hatalom, s az 1944 novemberi felszabadulás óta eltelt időszak rendkívüli fejlődéséről. Az Észt SZSZK fővárosa igen jelentős ipari és kulturális centrum. Bennünket, magyarokat különösen közelről érint, hogy a magyar—szovjet baráti kapcsolatok fejlesztése keretében igen örvendetesen gazdagodik sokoldalú együttműködésünk az Észt SZSZK üzemeivel, vállalataival, tudományos és kulturális intézményeivel. A magyar párt- és kormányküldöttség látogatása kétségtelenül hozzájárul testvéri barátságunk további jelentékeny megerősítéséhez. Mivel teljes a megértés köztünk, csupán arra van szükség, hogy ennek szellemében az eddiginél sűrűbben látogassunk egymáshoz. A kora délutáni órákat a történelmi Tallinn városnegyedeinek megtekintésével töltötte a delegáció. A kikötőváros dombon emelkedő hősi várfalairól gyönyörű panoráma tárult elénk. Előttünk az ezüstkékesen csillogó tenger, közvetlenül alattunk ódon háztetők, keskeny középkori utcácskák. Távolabb kiemelkedő új lakónegyedek. A macskaköves várbeli tereken, a műemlék épületek között, amerre csak elhaladt Kádár János és a magyar küldöttség, mindenütt szeretettel köszöntötték a kapuk elé kitódult vagy az ablakokból, erkélyekről integető lakosok. S végig az egész városnézésen hasonló érdeklődés kísérte a távolból jött rokonok útját. A tallinni látogatás legfontosabb eseményeként baráti nagygyűlésre került sor a Sportpalotában, a főváros sok ezer dolgozója jelenlétében. Tallinn lakosságának képviselői feszült érdeklődéssel figyelték Kádár János beszédét, amelyben részletesen beszámolt a magyar küldöttség eddigi körútjáról és ismertette a Magyar Népköztársaság alkotó munkájának eredményeit A magyar küldöttség vezetőjének beszédét sokszor szakította meg lelkes taps. A nagygyűlés forró, baráti hangulata is mutatta, hogy az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság népe milyen őszintét rokonszenvvel viseltetik irántunk. Kedden délelőtt Tallinn környékével ismerkedik a magyar delegáció, majd délben ismét visszarepül Moszkvába, ahol a délutáni órákban a magyar nagykövetség ad fogadást Matolcsy Károly KAPÁR JÁNOS: Közös célunk a szocializmus, a kommunizmus és a béke Kádár Jánosnak a Tallinnban elmondott beszédét az alábbiakban ismertetjük. — Mi, programunk szerint, Volgográdból érkeztünk önökhöz — mondotta bevezetőben Kádár János. — Ott leróhattuk tiszteletünket a történelmi sztálingrádi csata hőseinek emléke előtt és meleg, baráti találkozóink voltak a lendületesen fejlődő nagy szovjet városnak vezetőivel, munkásaival, lakosságával. Itt, a hatalmas Szovjetunió egy másik táján új élmények vártak reánk, amelyek sajátos vonása a rokonok találkozása. A magyarok és az észtek egyaránt a finnugor népek családjához tartoznak, népeinket a közös származás, a rokonság szálai és máig élő emlékei is összekapcsolják. Még abban is sok a hasonlóság, hogy népeink az elmúlt századokban sokáig harcoltak idegen elnyomók ellen, s a közelebbi évtizedekben a magyar és az észt nép öntudatos fiai súlyos és váltakozó sikerű harcot vívtak társadalmi felszabadulásért, míg végülis győztek és a szocializmus építésének útjára léptek. — Nálunk van egy eléggé elterjedt szólásmondás arról, hogy az emberek megítélésénél nemcsak az a döntő, honnan jön valaki, hanem az is, hogy hová tart? A finnugor származás révén rokonok vagyunk, ez a múltra utal, arra, honnan jöttünk. Nagyszerű az, hogy ősi kapcsolataink napjainkban új, erős kötelékkel bővültek. Az észt és a magyar nép ma valóban és igazán testvér, mert egy úton jár, vállt-vállnak, vetve együtt harcol, mert közös a népeinket vezérlő eszme, közös a cél: a szocializmus, a kommunizmus és a béke. Az észt—magyar kapcsolatok — Hivatalos magyar párt- és kormányküldöttség most először jár itt, de az észt— magyar kapcsolatok már az élet sok területén kibontakoztak és fejlődnek. Pártmunkások, miniszterek, képviselők, tudósok kölcsönös látogatásokat tettek országainkban, kultúrkapcsolataink jelentősek, népeink mind jobban megismerik egymás életét. — Ismerjük az észt munkásosztály, a dolgozó nép hősi harcát, amelyet kommunista pártja vezetésével a szocialista forradalom győzelméért, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság megteremtéséért vívott. Tudjuk, hogy hősiesen küzdöttek a fasiszta megszállók ellen, a szabadságért. Nagy áldozatokkal járt a köztársaság újjáépítése, hiszen a háború alatt az ipari üzemek 45 százaléka, a lakóházak több mint fele elpusztult. Önök köztársaságuk iparát, a vegyipart, a gépgyártást, az elektrotechnikai ipart magas színvonalra emelték. Az ország mezőgazdasága kimagasló eredményeket ért el Tudományos, kulturális, irodalmi életük fejlett, ma öt és félszer annyi egyetemi és főiskolai hallgatójuk van, mint a burzsoá köztársaságban volt.