Magyar Nemzet, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

- Magyar Nemzet isr A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­I Erkölcs és felelősség •Lapunk július 25-i számá­ban H. Barta kollégám Szentendre egyik orvosáról írt, aki egy — mint utólag kiderült, tüdőgyulladásos — betegtől bürokratikus indo­kokból megtagadta a segít­séget Viszonylag kis ügy, a beteg életben maradt, „kis­emberek packázásai” címet is adta a csokorba gyűjtött hasonló kérdéseknek a szer­ző. De mert az orvosi etika megköveteli a feddhetetlen morális magatartást, ez az ügy a felsorolt többinél fo­kozottabb figyelmet keltett. Többet annál, hogy a kisvá­ros legnagyobb üzletében el­felejtettek citromot rendel­ni, vagy, hogy az egyik üz­let dolgozói kiszolgálás he­lyett értekeztek. Bár, ha a dolog mélyére nevülnk, nemcsak a kényel­messég okozta segítségmeg­tagadás jelen esetben az er­kölcsi kérdés. Etikai-erköl­csi töltése van a lakosság ér­dekeivel, illetve a magatar­tás által felkeltett negatív hangulattal szemben érzett közönynek, a bürokratikus huzavonának, melynek gyö­kere — a kényelmesség mel­lett — leggyakrabban a fe­lelősségtől való irtózás. Kü­lönösen erkölcsi kérdés, ha elfogadjuk az erkölcsnek azt az átfogó meghatározását, hogy az: „A közösség és egyén viszonyából eredő, történelmileg és osztály­szempontból meghatározott normák összessége.” Az er­kölcs szabályozza az ember magatartását társadalmi életének kivétel nélkül vala­mennyi szférájában — a munkában és a magánélet­ben, a politikában és a tu­dományban, a családban és a közéletben. Az erkölcs sem nem időtlen, sem nem független az adott társadal­mi rendtől. Mi ma olyan emberi magatartást tartunk erkölcsösnek, amelynek kö­zéppontja a felelősségtelje­sen végzett munka és amely a szocialista építést minden tekintetben segíti, előmoz­dítja. Nem tekinthető vala­ki morális szempontból kifo­gástalannak, ha egyik oldal­ról bár gáncstalan (tökéletes családapa, nem csak nem lop, nem sikkaszt), de mun­káját — bármi is legyen az — nem úgy végzi, hogy az a társadalom dolgát akár a gazdaság fejlesztése, akár az emberekben keltett tudati hatások tekintetében előbb­re vigye. Az ember egységes egész, nem lehet egyik oldal­ról erkölcsös az, aki más ol­dalról erkölcstelen. Tévedés ne essék: nincs arról szó, mintha a szocia­lista erkölcs az emberekkel szemben valamilyen teljesít­hetetlen, emberfeletti igé­nyeket támasztana. A társa­dalom általában nem Barad­­lay Jenőkből, Szentirmay Rudolfokból, nem makulát­lan regényhősökből áll. Az ember sárból és aranyból, jó­ és rossz hajlamokból össze­tett lény, akit ösztönök és indulatok vezérelnek, érvé­nyesülésüket mások ösztö­nei és indulatai akadályoz­zák. A morális ember az, aki az etikailag helyes, a társadalmilag hasznos, a szocializmus külső és belső építése szempontjából érté­kes magatartást az összes nehézségek ellenére kialakí­tani képes. A mi társadalmunknak értelme, célja, tartalma az ember boldogulása. És ha ilyen szemszögből nézünk magunk körül a világban, nem lehet úgy osztályozni a problémákat, hogy vannak országos fontosságú ügyek és vannak kis esetek, „pac­­kázások”. Gyurkó­ László írja Leninről „Lenin, Októ­ber” című munkájában: Ez a kivételes képességű szer­vező, aki életének minden percét tervszerűen beosztot­ta, mintha nem ismert volna különbséget sorsdöntő és apró-cseprő ügyek között... Egy távirata 1919 február­jából: „Danyilov szovjet al­kalmazott panaszkodik, hogy a Rendkívüli Bizottság el­vett tőle három pad lisztet és más terményeket, amelye­ket másfél év alatt gyűjtött össze nagy nehézségek árán négytagú családja számára. Szigorúan vizsgálják ki. Az eredményről távirati értesí­tést kérek.” Lenin nagyon érzékeny volt a hibákra és minden hi­ba közül a hatalommal való visszaélést gyűlölte a leg­jobban. Ha a „packázások” mélyére nézünk, ott is min­dig egy bizonyos hatalom­mal (hiszen nemcsak a poli­tikai, vagy fegyverrel ren­delkező hatalom — hata­lom), mondjuk, egy bizo­nyos monopóliummal, jog­gal, lehetőséggel való visz­­szaélésről van szó. És arról, hogy az érdekeltek semmit nem törődtek a viselkedésük keltette hatással. Mert azt el tudjuk képzelni, hogy az említett szentendrei orvos­nak sok a betege. Talán va­lóban több, mint amennyit a rendelési idő alatt lelkiisme­retesen ellátni képes. Sze­retne túlterheltségében megszabadulni egynéhány­tól. De egyrészt orvosi es­küje kötelezi a gyógyításra, másrészt — ha valami kis köze van ahhoz, ami ebben az országban történik — ar­ra is gondolnia kell: maga­tartásából egyesek óhatatla­nul egész egészségügyünkre, esetleg még messzebbre me­nő következtetéseket von­nak le. Ha ezt tekintetbe veszi, biztosan nem küldi el segítség nélkül a hozzáfor­duló beteget. És folytathat­juk: az a köztisztviselő, akit munkájában ez a felelősség­­érzet vezérel, nem küldi el többször egymásután dolga­­végezetlenül ügyfelét; a boltvezető megrendeli mind­azt, amire vásárlóközönsé­gének szüksége lehet és a „felettes szerv” forgalmas időben nem vonja el érte­kezleteken a dolgozókat munkájuktól. Az erkölcsi és közéleti ma­gatartás olyan különös do­log, amit nem lehet csak a másiktól megkövetelni. Ak­kor valósulhat meg, ha min­denki tudatosítja magában, hogy az erkölcs egy és oszt­hatatlan. Normái létfontos­ságú és kis ügyekre egyaránt vonatkoznak. Köves Rózsa Bolívia a katonai diktatúra küszöbén A külpolitikai helyzet A VILÁGPOLITIKA a találgatások napjait éli, legalábbis ami a nyugati hírügynökségeket és a polgári lapokat illeti. A nemzetközi életnek szinte valamennyi fontos eseményét a kombinációk sűrű szövevénye fonja körül. Az ágesernyői szovjet—csehszlovák párttanácskozás, a viet­nami helyzet, Argüedas sorsa, a közel-keleti helyzet — meg­annyi alkalom és lehetőség arra, hogy a nyugati újságírók moz­gásba hozzák fantáziájukat. Az SZKP és a CSKP vezetőinek megbeszéléseiről a TASZSZ közleményt adott ki, amely két tényközlést tartalmaz: szerdán is folytatódtak és őszinte, elvtársi légkörben zajlottak a meg­beszélések. A nyugati hírügynökségek, sőt a CTK is olyan érte­süléseket közöltek, hogy a tanácskozás kedden befejeződik, de ez a megállapítás nem vált valóra. Vannak olyan vélemények, hogy a tárgyalások elhúzódása biztató jel, a megértésre való mindkét oldali törekvés bizonyítéka, s a Rudé Právo szerda reg­geli száma is optimista hangnemben számol be arról, hogy a két küldöttség kedden késő estig tárgyalt. Szerdán a délutáni órák­ban olyan hírek terjedtek el, hogy a két párt vezetői befejez­ték tárgyalásukat. A nyugati hírügynökségek a CTK kassai iro­dájára és a prágai televízióra hivatkoznak forrásként. Dél-Vietnamban a helyzet katonai szempontból változat­lan, viszont az Egyesült Államok vietnami politikájáról figye­lemre méltó magyarázatok látnak napvilágot. Bush keddi sajtóértekezletét például egyesek úgy értelmezik, mint az ame­rikai álláspont megmerevedésének jelét. A külügyminiszter arról beszélt, hogy „Hanoinak formális garanciákat kell adnia” a déli partizánakciók leállítására, ha azt akarja, hogy amerikai gépek ne bombázzák a VDR területét. Bush nyilatkozatával szemben Humphrey viszont szerdán azt javasolta, hogy Dél- Vietnamban valamennyi politikai csoportosulás részvételével tartsanak választásokat. Megfigyelők szerint ez a Nemzeti Fel­­szabadítási Front számára is biztosíthatná a politikai életbe való bekapcsolódás lehetőségét. Valószínű, hogy Bush és Humphrey ellentétes nyilatkozata az elnökválasztási előcsatá­­rozásokkal függ össze. A Demokrata Pártban Johnson kezébe fut össze minden szál, s ő Humphrey-t szeretné utódául. Az elnök taktikája, úgy látszik abból áll, hogy a merev Rush elle­nében Humphrey lépjen fel a rugalmasság mezében. Ily módon elesne az a kifogás, hogy az alelnök nem jelent alternatívát a kormány eddigi politikájával szemben. A Guevara-napló ügyében támadt válság Bolíviát a kato­nai diktatúra küszöbére sodorta. Argüedas volt belügyminisz­ter hollétét egyelőre nem lehet megállapítani. Van olyan felte­vés is, hogy a CIA ejtette őt fogságba, nehogy „kellemetlen té­nyek” kerüljenek nyilvánosságra Guevara meggyilkolásáról és az amerikai kémszervezet ezzel kapcsolatos szerepéről. Az Arab-Keleten továbbra is a keddi iraki elnöki puccs és az iz­raeli-jordániai konfliktus tartja izgalomban a kedélyeket. Az egyiptomi sajtó óvatosan és ellentmondóan értékeli a keddi fordulatot. El Bakr nyilatkozata összecseng némelyik kairói lap cikkével, amely a Palesztinai arabokat harcra buzdítja az iz­raeli megszállók ellen. A lapok ilyen értelmű felhívására a gházai övezetből való tömeges deportálás ad alkalmat. Ez vezetett kedden a súlyos túszpárbajhoz is az izraeli-jordániai határon. El Bakr azzal indokolta az iraki kormány feloszlatá­sát, hogy reakciósok ültek a miniszteri székekben. Hozzátette: most, hogy sikerült megszabadulni tőlük, minden erőt Palesz­tina felszabadítására lehet összpontosítani. Őszinte, elvtársi légkör A TASZSZ az ágcsernyői találkozó szerdai napjáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Tisza menti Ágcsernyőn szerdán folytatódtak a tárgya­lások az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége kö­zött. A tanácskozást őszinte elvtársi légkör jellemezte. A képviselők összecsomagolták irataikat... Bolíviában a hadsereg lép a színre Argüedas a CIA foglya? A La Pazból érkező hírügy­nökségi jelentések arról szá­molnak be, hogy kedd estére válságosra fordult a bolíviai helyzet. Barrientos elnök, aki egyben a nemrég alakult ka­tonai junta vezetője, nyíltan azzal fenyegetőzik, hogy fel­oszlatja a parlamentet és ma­gát diktátorrá kiáltja ki. Az AFP a válság kiéleződé­sével hozza összefüggésbe a következő két jelenséget: Bar­rientos elnök kedden este be­jelentette, hogy helyi idő sze­rint 20 órakor rádiószózattal fordul az országhoz. A kitűzött időpont előtt azonban a ter­vezett beszédet minden indok­lás nélkül lemondták. A vál­ság súlyosbodására mutat az is, hogy a parlamenti képvise­lők fiókjaikból kirámolták irataikat és elhagyták hivatali helyiségeiket. Egy másik AFP-jelentés ar­ról ad hírt, hogy a kormány­palotában magas rangú kato­natisztek értekeznek. Ezzel összefüggésben La Pazban utalnak Ovandó tábornoknak, a fegyveres erők főparancsno­kának ama kijelentésére, hogy a „hadsereg szükség esetén to­vábbra is kötelességének érzi az ország belügyeibe való be­avatkozást”. A bolíviai válságot az rob­bantotta ki, hogy Argüedas­ volt belügyminiszter, miután a kubai hatóságoknak átadta Che Guevara meggyilkolt la­tin-amerikai forradalmár nagy feltűnést keltett naplóját, az országból Chilébe menekült. Argüedas hollétéről egyéb­ként továbbra is ellentmondó hírek keringenek. Leginkább az a feltételezés tartja magát, hogy a volt belügyminisztert Londonban a CIA és az angol titkosszolgálat ügynökei őr­zik. A jelek szerint ugyanis a CIA fontos szerepet játszott Che Guevara meggyilkolásá­ban, és a tervekről feltehető­leg az akkori belügyminiszter­nek is tudomása volt. A CIA-nak viszont érdeke, hogy a vi­lág közvéleménye minél keve­sebbet tudjon meg a Che Gue­vara meggyilkolására szőtt tervekről. Progresszív fordulat Irakban? El-Bakr programja: Palesztina felszabadítása és független olaj­politika A vezérkari főnök a „szürke eminenciás** Hasszán al-Bakr iraki elnök kedden elhangzott rádióbeszé­dében kijelentette: „A forra­dalmi parancsnokság tanácsa úgy határozott, hogy meg kell teremteni Irakban a demokra­tikus nemzeti egységkormányt. Meg fogjuk valósítani az ira­kiak és az arab nemzet min­den reményét, független olaj­­politikát dolgozunk ki, és n­em fogunk meghajolni a nemzet­közi olaj­monopóliumok előtt” — hangsúlyozta az elnök. Hasszán al-Bakr a kurd problémát érintve megígérte, „a kormány minden tőle tel­hetőt megtesz, hogy e kérdést békésen megoldhassák, meg­őrizzék a kurdok és az iraki nemzet érdekeit”. Az elnök végül megállapí­totta: őszintén törekszünk az arab egység létrejöttére, s elő­készítjük fegyveres erőinket Palesztina felszabadítására. A Bagdadból érkezett leg­frissebb jelentések szerint a keddi „új államcsíny” végre­hajtásában az elnök legfőbb támogatója el-Takriti tábor­nok, a fegyveres erők vezér­kari főnöke volt. Takriti a 10. páncélos hadosztály élén el­lenőrzése alatt tartja az iraki főváros valamennyi stratégiai pontját. Az iraki fővárosban egyéb­ként teljes a nyugalom, de az elnöki palotát még mindig tankok veszik körül. Legújabb bagdadi jelentésé­ben közli a VPI, hogy a bag­dadi rádió bejelentette, a For­radalmi Parancsnokság Taná­csa felkérte Hasszán Al-Bakr elnököt az új kormány meg­alakítására. A rádió közölte azt is, hogy az elnök egyelőre átvette a miniszterelnöki teen­dők intézését is. A száműzött volt miniszter­­elnök, Abdel Razak Al-Naef, állítólag Marokkót választotta letelepedésének színhelyéül. Az MTI tudósítójának jelen­tése szerint a kairói lapok ve­zető helyen adnak hírt az iraki kormány feloszlatásáról, a mi­niszterelnök és a hadügymi­niszter száműzetéséről. Az Ahram szerint a Baath-párt „régi gárdája” számolta fel a fiatal tisztek csoportját, amely vele együtt részt vett a július 17-i államcsínyben. A Gum­­hurija úgy tudja, hogy Bagdad ura a 10. páncélos brigád, amelynek tankjai körülvették az elnöki palotát és a rádiót. A Progres Egyptien kiemeli el-Bakr elnök nyilatkozatát, mely szerint az új kormány vonala a haladás lesz. A nyi­latkozat azzal vádolja az eltá­volított személyeket, hogy reakciós elemekkel akarták helyettesíteni a kormány hala­dó erőit, ellenforradalmi és haladásellenes politikát foly­tattak, el akartak törölni bi­zonyos haladó törvényeket. Politikájuk lelepleződött, ami­kor a július 28-i miniszterta­nácson javasolták az iraki nemzeti olajtársaság felszámo­lását. A nyilatkozat szerint az új bagdadi kormány független olajpolitikát követ majd, és megerősíti a nemzeti olajtár­saságot. Izrael ötvenezer arabot telepít ki a gázai övezetből Kairói lapok a Husszein-hídnál lezajlott tűzharc hátteréről Kairóból jelenti az MTI. A kairói lapok tudósításai sze­rint a jordániai Husszein-híd­­nál drámai események zajlot­tak le. A hidat a jordán ható­ságok lezárták, hogy megaka­dályozzák tízezer palesztinai menekült deportálását. Az iz­raeli megszálló hatóságok módszeresen eltávolítják a pa­lesztinai menekülteket a gázai övezetből és elhatározták 50 ezer palesztinai kitelepítését­ a Jordán folyó keleti partjára. Az arab államok U Thant közbenjárását kérték a depor­tálás megakadályozására, de Izrael ennek ellenére meg­kezdte az 50 ezer palesztinai elhurcolását. Az első tízezer menekültet egy Jerikó mellett felállí­tott táborba szállították. Az el­lenállás leküzdésére az izrae­liek tankokat vetettek be. Tankok kísérték azokat az autóbuszokat is amelyeken a palesztinaiakat a jerikói tá­borból a Jordán hídjához szál­lították. A jordán őrség azon­ban lezárta a hidat. Az izrae­li erők megtorlásul tüzet nyi­tottak a jordán állásokra. A tűzpárbaj — mint erről la­punk tegnapi számában már beszámoltunk — órákon át tartott s ez alatt az autóbu­szok visszavitték a menekülte­ket a jerikói táborba. A kairói lapok szerint az arab államok nevében három­tagú delegáció — az EAK, Szudán és Líbia képviselője — kereste fel az ENSZ-ben U Thant főtitkárt és a Husszein­­hídnál lezajlott események kapcsán ismét kérte, hogy az ENSZ küldjön haladéktalanul megfigyelőket a helyszínre a deportálások ügyének kivizs­gálására. A vezető kairói lapok vezér­cikkei hangsúlyozzák: meg kell akadályozni az újabb iz­raeli deportálási akciót. Az Ahram szerint minden eszközt igénybe kell venni az izraeli terv keresztülhúzása érdeké­ben. A lap szerint olyan iz­raeli manőverről van szó, melynek célja a közel-keleti válság politikai rendezésének megakadályozása. Az Akhbar vezércikke kiemeli: minden áron meg kell állítani az ara­bok deportálását. A lap sze­rint nem lehet bízni abban, hogy az ENSZ képes lesz meg­akadályozni az izraeli akciót. Az araboknak kérniük kell az ENSZ segítségét, de nem sza­bad ezzel megelégedniük. Szá­mítani kell a maguk erejére és a palesztinai népnek hazá­jához való ragaszkodására is. A lap felhívja a palesztinaia­kat, ha kell, életük árán is fejtsenek ki ellenállást az iz­raeli deportálókkal szemben.

Next