Magyar Nemzet, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
Tudományos Figyelő Szovjet tudományos könyvek seregszemléje a Magyar Tudományos Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia aulájában pénteken Szovjet tudományos kiállítás nyílt, amelynek máris szép sikere van. A kiállítás gazdái — mint már megírtuk — a moszkvai Nauka, a Szovjet Tudományos Akadémia kiadója és a kijevi Naukova Domka, az Ukrán Tudományos Akadémia kiadója. Ez a kiállítás viszonzása a Moszkvában ez év májusában és Kijevben júniusban rendezett tudományos könyvkiállításnak, amellyel az Akadémiai Kiadó reprezentálta a magyar tudományos könyvkiadást. A megnyitásra szovjet delegáció érkezett: Szamszonov, akadémiai levelező tag, a Nauka kiadó igazgatója és Lichtenstejn professzor, a Szovjet Tudományos Akadémia könyv- és folyóirat szerkesztő bizottságának tudományos titkára. A kiállítás megtekintése és a velük folytatott beszélgetés részleteiben is megvilágította a szovjet tudományos könyvkiadás monumentalitását. Enciklopédikus jelleg A Nauka kiadó, amely 1964- ben alakult, fő feladatának tekinti a Szovjet Tudományos Akadémiához tartozó intézetek és intézmények tudományos eredményeinek publikálását, a tájékoztató irodalom, fizika-matematikai tankönyvek és a különböző tudományos akadémiai intézmények munkásságáról szóló népszerű tudományos művek kiadását. Tematikája enciklopédikus jellegű. Kiadványai tájékoztatást nyújtanak a társadalomtudományok, a természettudományok és a műszaki tudományok területéről Évente 1800 könyv, 122 folyóirat A Szovjetunióban, illetve még a cári Oroszországban), 243 éve foglalkoznak tudományos művek kiadásával. A fellendülés e téren a szovjet hatalom éveiben következett be. Ennek félévszázados évfordulója alkalmából érdemes szemügyre venni néhány számot: 1913-ban a kiadott tudományos művek összessége 1434 kiadói ívet tett ki. 1963-ban 38 ezer ív, három évvel később 46 ezer ív jelent meg. A Nauka kiadó a múlt évben 49 ezer kiadói ív terjedelemben jelentetett meg könyveket és folyóiratokat. Ez a terjedelem megfelel évi 1800 könyvnek és 122 folyóiratnak. E művekben úgyszólván valamennyi tudományág szerepel. Figyelemre méltó a kiadó ama tevékenysége, amellyel az életrajzsorozatokban a tudomány jeles művelőit népszerűsíti. A tudomány iránt érdeklődőknek népszerű tudományos sorozatokkal, úgynevezett kiskönyvekkel nyújtanak tájékoztatást a tudomány időszerű kérdéseiről. E kiadványok egyegy csoportjával a kiállításon is találkozhatunk. A Nauka kiadó saját új nyomdai bázisokkal, nyomdai kombinátokkal rendelkezik Moszkvában és Leningrádban és saját kereskedelmi hálózattal Moszkvától Leningrádig, Leningrádtól Taskentig. A Magyar Tudományos Akadémián rendezett kiállítás nemcsak udvarias viszonzás és nem csupán kölcsönös kapcsolatok regisztrálása. Sokkal több ennél: a szovjet és a magyar tudósok kapcsolatát mély barátság alapozta meg, olyan barátság, amely mindig kész segítőkezet nyújtani. Ezt a tudományos kapcsolatot tükrözik egyébként a magyar tudósszerzők által írt ama művek is, amelyeket a Nauka kiadó jelentetett meg orosz nyelven azzal a szándékkal, hogy ismertté tegye a Szovjetunióban is a magyar tudósok eredményeit, munkásságát. Felbecsülhetetlen segítség Erdey-Grúz Tibor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára a kiállítás ünnepélyes megnyitásának napján hangsúlyozta, hogy a szovjet és a magyar tudósok közötti kapcsolat sokrétű és igen mély. A megújhodott magyar tudomány közel húszéves történetéből sok példát lehetne felsorolni, amely jellemzi, milyen gazdagon részesültünk a szovjet tudomány gazdag tárházából; az elmúlt két évAz utóbbi tíz évben a világ villamosenergia-szükséglete csaknem megkétszereződött, 2000-re pedig ez a szám megtízszereződik, vagyis eléri a 40 milliárd kW/órát. Mindentt felvillannak az új erőművek fényei, közöttük egyre több az atomerőmű, a jövő legfontosabb energiaforrása. Miként lehet kielégíteni az egyre növekvő energiaszükségletet? Hogyan lehet biztonságossá tenni az ellátást? Ezek a kérdések foglalkoztatják ma a világ energetikusait. A TERMELŐERŐK fejlődésének és gazdaságos kihasználásának problémájában döntő szerep jut az energetikai rendszereknek, amelyek egységet alkotva felszínre hozzák az energiaforrásokat és azokat átalakítva villamos energiával látják el a felhasználókat. A Szovjetunióban jelenleg 90 körzeti energiarendszert találunk, amelyek 9 hatalmas egyesült energiarendszerhez tartoznak. Ezek szolgáltatják a szükséges villamos energia 95 százalékát. Az energetikai rendszerek egyesítése a hálózat bővítését teszi szükségessé, a nagy energiák hatalmas távolságokra való továbbításának korszerűsítését. A távvezetékek hálózatának bővítése a műszaki fejlődés tendenciája szinte minden országban. Az utóbbi években egyre több távvezeték szeli át a határokat, így szolgáltatnak egymásnak kölcsönösen áramot az USA és Kanada, Svédország és Dánia, Ausztrália és Új-Zéland, Európa 25 országa. A kölcsönösen szállított energiamennyiség volumene évről évre növekszik. Például 1966-ban az országok közötti „elektromos hidakon” 34,6 milliárd kW/ó energia haladt át, 23 százalékkal több mint 1964-ben. A KGST-BEN részt vevő szocialista országok a Béke elnevezésű egységes energiarendszerrel rendelkeznek. A magasfeszültségű vezetékek összekötik Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és a Szovjetunió energetikai rendszereit. A prágai diszpécserközpont kidolgozza a kapcsolások órarendjét, megtervezi az egyes rendszerek munkáját. A diszpécserközponton keresztül megvalósul a kölcsönös segítségnyújtás, és operatíven irányítják az energia áramlását. Állandó összeköttetésben vannak az országok diszpécserközpontjaival, átveszik az időszakosan jelentkező energiafelesleget és abba az országba továbbítják, ahol a legnagyobb szükség van rá. Egyes szakértőket, főként a japánokat zavarja a hatalmas energetikai rendszerek egyesítése. Lehetségesnek tartják óriási balesetek bekövetkezését, amelyek jelentős anyagi veszteséggel járnának. A Békeenergiarendszer tapasztalatai azonban rámutatnak az ilyen irányú félelmek alaptalanságára. Sőt, éppen az ilyen hatalmas rendszerekben lehetséges a meghibásodások likvidálása jelentős gazdasági veszteségek nélkül. A Békeenergiarendszerben koordinálják a különböző automatikus és telemechanikus védelmi berendezések beállításét, szigorúan számon tartják az energiaáramlást, közös kísérleteket végeznek a rendszer korszerűtizedben nagyon sok fiatal kutató nyert a Szovjetunióban különböző tudományos fokozatokat s visszatérve, eredményesen hasznosítják tudásukat. De megannyi más példa is mindazt a nagy értéket illusztrálja, amellyel a szovjet tudósok, a Szovjet Tudományos Akadémia gazdagította a sítésére, megbízhatóságának fokozására. A NEMZETEK életében növekvő szerephez jut az energia — ez a legfőbb oka a rendszerek egyesítésének. A legfontosabb kérdés a biztonságos irányítás a normális üzemben és baleseti körülmények között. A helytelenül kiépített és irányított magasfeszültségű energiarendszernek a következményeit az 1965. évi, New York-i áramkimaradás alkalmával szemlélhettük. Ez azért következett be, mert nem rendelkeztek központi diszpécserirányításai. Az üzemi hibát a Niagarán működő kanadai vízi erőműtől New Yorkba vezető magasfeszültségű vezeték viszonylag jelentéktelen rendellenességei váltották ki. Hatalmas, 200 ezer négyzetkilométer nagyságú terület, a világ egyik legnagyobb városa 14 órára villany nélkül maradt. A város 25 millió lakója maradt fény nélkül, leálltak az ipari üzemek és a szállítás. Az áramkimaradás hatalmas anyagi veszteséget okozott. A SZOVJETUNIÓBAN az energiarendszerek irányításának kérdésérel kezdve a magyar tudományos élet egészét. A szovjet tudományos könyvekről szólva Erdey-Grúz Tibor hangsúlyozta, hogy milyen felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak azok a művek, amelyek a dialektikus materializmus elsajátítását segítették a magyar kutatók és tudósok számára. Ez a reprezentatív könyvkiállítás ezt a törekvést is tükrözi. A kiállítás a Magyar Tudományos Akadémián szeptember 12-ig marad nyitva, hogy azután Szegeden szeptember 19-től 25-ig az Akadémia szegedi központjában nyissák meg a nagyközönség számára. R. F. K. GOELKO-tervtől — mindenkor nagy figyelmet fordítottak. Jelenleg minden erőművet ellátunk korszerű elektronikus számítógépekkel, telemechanikai rendszerekkel, közvetlen telefon- és rádiókapcsolattal. Megteremtettük az ország központi diszpécserszolgálatát, amely rendelkezni fog az összes energiatartalékkal. Nem mondhatjuk, hogy az energiarendszerek egyesítésének minden problémáját megoldottuk már. Még sok az úgynevezett fehér folt. Tudósok és mérnökök dolgoznak sok-sok országban az energetikai rendszerek kiépítésének különböző módszerein, optimalizálásán. Következésképpen a különböző energiarendszerek egyesítése, a terhelések elosztása közöttük, és így a kitermelt energia a lehető legolcsóbb lesz, az ellátás biztonságos, minősége kielégítő. Az energetikai rendszerek problematikájában jelentős helyet foglal el az energiafelhasználás fejlődése és korszerűsödése a különböző technológiai folyamatokban és a mindennapi életben. Valentyin Venyikov „Elektromos hidak 44 az országok között A jövő energetikusai — nagy energetikai rendszerek Fizikusok szimpozionja Keszthelyen Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és a Magyar Tudományos Akadémia rendezésében ötnapos szimpozion folyik Keszthelyen. A tudományos eszmecserén neves hazai kutatók, valamint tíz európai állam — ezenkívül Japán és az Egyesült Államok — élvonalbeli fizikusai ismertetik legújabb kutatási eredményeiket. Ezt a tudományágat az utóbbi években rendkívül jelentős új felfedezések gazdagították. Csaknem 200 — az atomnál kisebb — elemi részecskét fedeztek fel Ezeknek többsége a természetben nem található meg, illetve csak speciális esetekben, például a kozmikus sugárzásban fordulnak elő. A tudományággal kapcsolatos ismeretek bővítéséhez szükséges, hogy az új részecskéket rendszerbe foglalják, örvendetes, hogy az áttekinthető és átfogó új rendszer egy fiatal tudós, dr. Surányi Péter, a Központi Fizikai Kutató Intézet főmunkatársa nevéhez fűződik, aki ezen a fórumon ismertette munkásságát. Ezeket az elemi részecskéket, amelyek jelenlegi tudomásunk szerint az anyag végső „építőköveinek” számítanak, hasonló viselkedésük szerint sikerült áttekinthetően csoportosítani. A fiatal kutató előadását nagy érdeklődéssel fogadták a szimpozion részvevői. PL T _ KERESKEDELMI WT tervezőiroda |||| |_______ ÉPÍTÉSZETI [ A H " |[ | SZAKTERVEZÉSI KERESSE MEG INFORMÁCIÓS SZOLGÁLATUNKAT A BUDAPESTI ŐSZI VÁSÁR PETŐFI-CSARNOKÁBAN KÖZPONT: BUDAPEST, V., SZÉP UTCA. Megtalálták a bor ciprusi „keresztlevelét’’ A mámorító ital mitológiai történetét tárták fel a legújabb ciprusi kutatások Vergilius tévedett, amikor azt hitte, hogy a tragédia szó a tragos „kecske’’jelentéséből származik — állapította meg J. E. Harrison. Volt egy tragos nevű növény, amelyet az ősathéniek mámorító ital készítésére, „sörfőzésre” használtak. Ezt az italt fogyasztották a Dionysos-ünnepségeken. Ez a főzet már csak utóda a mitológiai nektárnak, amely az istenek itala, halandó nem élvezheti. Az Olympos istennői és istenei azonban nem mások, mint a legrégibb matriarchátusi korok uralkodónői és nekik szentelt (és feláldozott) férfikirályok, a halandók pedig a közemberek. Tantalus bűne az volt, hogy közembert is részesített a nektár nyújtotta gyönyörökben. Közember ebben a mámoros élvezetben csak akkor részesülhetett, amikor az italok között megjelent a bor. Aphrodité söre Mindezt Denis Morris idézi fel a Daily Telegraph-ban azzal kapcsolatban, hogy a behozatali megszorítások ellenére a ciprusi bor angliai importja az elmúlt öt évben megkétszereződött. Ebben a mézédes ciprusi bor különleges aromájának, de — minthogy az angol közismerten régészkedő nemzet — szerepe van annak is, hogy a ciprusi bor eredete visszanyúlik a mitológiai időkbe és históriája, amely elválaszthatatlan az emberi kultúrtörténettől, nemcsak azt bizonyítja, hogy Ciprus szigete egyike a világ legrégibb bortermelő területének, hanem arra is fényt derít, hogy a legősibb ital nem szőlőből készült... A történet a vágy istennőjével, Aphroditével kezdődik, aki a tenger habjaiból kiemelkedve hosszas, kagylóban történt hajókázás után a Ciprus szigeti Paphosban kötött ki; innen terjedt szét a kultusza az Égei-tenger szigetvilágában és a szárazföldön. Szentélyének padlóját tengeri kagylók alkották; a tengeri sün és a tintahal volt a neki szentelt állat s egy hinárfajta a neki szentelt növény; ezeket az egész Mediterrán világ „isteni adománynak” tekintette, mert a belőlük készített főzet csodálatos mámort adott és fokozta a szerelmi erőt. A Kréta szigeti Ida hegy barlangjában talált gemmán Aphrodité egy tengeri kürtöskagylót emel a szájához — belefúj, vagy iszik belőle? Az utóbbi a valószínűbb, mert ilyen ivókürtöket sok minoskori sírban találtak Krétán (leghíresebb a Phaestosi lelet). Az ivás, a mámorító ital fogyasztása révén az Aphrodité-kultusz csakhamar öszszeolvadt Dionysos isten kultuszával. A nektár rejtélye Paphosban, ott, ahol Aphrodité partot ért, nemrégiben egy kis épületet tártak fel. Az épülethez egy Dionysos-szentély tartozott, amelyben egy áldozati táblát találtak. „Dionysosnak, aki bort adott az embereknek, hogy elűzze a bánatot.” A tábla a ciprusi bor „keresztlevelének” bizonyult, s a vele kapcsolatos kutatás érdekes adatokat hozott napfényre a mitologikus korok homályából. A legkorábbi vázafestéseken Dionysost, a kor istenét kentaurok (ló-totem törzsbeliek) kísérik, és csak később jelennek meg a kecske-totemű törzseket jelképező szatírok és kísérőik, a menádok. A homéroszi adásokat messze megelőző helladikus korokban a ló (kentaur) a főzethez, a sörhöz kapcsolódik a kultuszokban, a későbbi libyai és krétai kultuszokban és rítusokban a kecske (szatir) már a szőlővel és a borral jelentkezik. Dionysos tehát legősibb állapotában Sör-Isten (másik neve Sabasius). Ismeri a sörfőzés titkát és az ital nyújtotta mámor csodáját. Ez az ital, a nektár, erjesztett mézből készített „sör” volt, amelyet különféle növényfőzetekkel kevertek. A régészeti vegytan a Ciprus szigetén most befejeződött kutatások során kimutatta, hogy a Dionysos-kultusz legkorábbi szakaszának papnői, a menádok — akik repkénnyel körültekert fenyőágat vittek mindig a kezükben —, az erjesztett mézsört fenyőtoboz- és repkényfőzettel keverték. Ez hallucinogén anyagokat tartalmaz. A mámor tudománya Aztán — ismeretlen ősidőkben — megjelent a szőlőből sajtolt bor. Az új ital nem szorította ki teljesen a régi főzeteket. A szőlő a tizedik növénye volt a Szent Fa-évnek, hónapja megfelelt a mai szeptembernek. A következő, tizenegyedik növény a repkény volt és hónapja a mai október. A Dionysos-papnők (a későbbi bacchánsnők) ekkor tivornyáztak, ekkor téptek darabokra embert és állatot, őrjöngő mámorukban, az Indiáig tartó vad rohanásuk közben. Bort ittak már, de a borral együtt repkényleveset rágtak és nyeltek. A rejtélyes mámorító hatás titkos tudománya évezredeken át érintetlen, változatlan maradt. Theophilos, a tudós bizánci szerzetes leírja, hogy „ha márciusban megmetszitek több helyen a repkény indáját, ragadós nedv szivárog ki, s ha ezt vizelettel öszefözitek, a főzet vérszinűvé válik, s azt festésre, valamint mámoritásra használhatjátok.” Jóval korábban Pausanius arról tudósít, hogy „főzött piros festékkel” (bíborcsiga-főzet, föníciai találmány) kenték be az ősi időkben a feláldozott szent királyok arcát. Később Rómában a győzelmi bevonulást tartó hadvezér arcát festették be vele — azt a Mars istent képviselte, akinek neve azonos a március hónappal, amikor megmetszik a repkény indáját. Hesiodos recepje Ennek az „iható festéknek” nemcsak vérszíne, hanem „borszíne” is volt. A legrégibb vázafestmények és domborművek arról tanúskodnak, hogy a borral együtt eleintén egy nyers gombát fogyasztottak, a hallucinogén amanita muscaria-t. Egy etruszk tükrön ez a gomba látható Ixion lábainál (thessáliai hős, a kentaurok őse, akit nektárral vendégeltek meg az istenek); ez a gomba van egy atticai vázán Nessus, a kentaur patái között, s ezt ették ezredekkel később a vikingek is, hogy „merész dühük legyen a harcban”. Az amanita muscaria főzete mélypiros színű, vadon nőtt egykor Ciprus szigetén, ahol végül is a vérszínű bor kiszorította a mámorító gombát. A mitológia érdekes jelenete utal erre; Icarios athéni király sajáttermésű szőlőborával, „amelylyel megelőzte Dionysost” megkínált egy csoport marathoni pásztort. Ezek részeg mámorukban azt hitték, hogy Icarios megbűvölte őket és agyonverték az athéni királyt Ma is a Hesiodos által, majdnem 3000 évvel ezelőtt leírt recept szerint készítik. „Hagyd a szőlőt tíz napig a napsütésben és tíz éjszakán is szabadon, aztán öt napra tedd árnyékba és nyolc napig tartsd az edényben.” A Hesiodos-i bor neve „Nama” volt, ami „istenit” jelent. Ezt a Nama-t az időszámításunk XII. századában a keresztes lovagok Commandariának kereszteltek. I. Erzsébet angol királynő kedvelt lovagjának, Sir Walter Raleigh-nek adományozta a ciprusi bor behozatali monopóliumát. A török idők alatt nem került ciprusi bor Európába, de a múlt században francia és angol művészek újra felfedezték. Alfred de Musset csak ezt itta, Arthur Rimbaud-t „elkápráztatta” és Elizabeth Browning olyannak találta, mint a múzsák lantjának zengését. S most az angolok jelentékeny mennyiségben fogyasztják, mert „ízében és színében őrzi Dionysos diadalát...’« Marom Ferenc