Magyar Nemzet, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

Jog, fétis, gondoskodás A főváros szélén csúfolko­­dó kis kalyiba- és viskótele­peket mutatta a televízió. Illetékesek, szakemberek vi­tatkoztak aztán azon, hogy mit kell tennünk az urba­nizáció egyelőre kicsi, de nem veszélytelen és minden­képpen rossz mellékjelensé­­ge ellen? Felvándorlókról volt szó, akiknek egy része kiszorul a város és a társa­dalom peremére, mert­­ nincs elég lakás. Nyomorog­nak, tengődnek, családostul élnek a legvadabb elképze­léseket meghaladó slam-ta­­nyákon. A vita a lehetséges segítség útját-módját keres­te, természetesen gondolva elvekre is. Az elvek közt hangzott el egy fogalom: a szabad költözködés joga. Nagy szó ez. Nagyobb, mint amekkora idő kell Nem vitás, hogy akik a ka­merák előtt ültek, mai gond­dal, szocialista gonddal, na­gyon rokonszenvesen vitat­koztak, de ennek a szónak még az íze se a legjobb. Ár­pád-házi, még inkább Habs­­burg-királyok korából való szó ez, jobbágyjogi fogalom. Természetesen nem valami­féle elmaradottságból hang­zott el, se valamiféle hatás­vadászatból. De ez a kifeje­zés azért kelt életre — vitá­ban és televízióműsorokon kívül egyaránt gyakran hal­lani manapság­­—, mert túl­méretezünk egy jogot. So­kan merevednek bele ná­lunk elvi szabadságokat fe­tisizáló jogi fogalmakba. Nézzük a kérdést gyakor­latiasan. A fölvándorlás évről évre több embert hoz és sodor a fővárosba és a főváros kör­nyékére, mint amennyi kor­szerű (akár félkorszerű) la­kást építeni lehet, vagy a fölvándorlóknak juttatni. Se ipartelepítési politika, se a mezőgazdasági kereseti lehe­tőség javítása nem szün­tetheti meg az urba­nizációt Fékezheti a föl­vándorlást, de jelenleg nem állíthatja meg. Ha vi­szont több a felvándorló, mint amennyi lakást kaphat, akkor mindig van és lesz, akinek nem jut, távlatilag sem jut lakás, minél távo­labbra nézünk, annál, több­nek nem jut. Haladványsze­­rűen nőhet, kettőződhet, többszöröződhet a viskókba szorulók száma. Egy nagy állami, közigazgatási, nép­­gazdasági összefogás ma, idén, vagy jövőre eltüntet­heti a budakeszi és egyéb városszéli nyomortanya-fol­­tokat — két év múlva újak fognak keletkezni, óhatatla­nul. Mindaddig így lesz, amíg — túlméreteznek egy szabadságjogot, a szabad költözködését. Amíg fétis, amíg érinthetetlen. Amíg korszerűsíthetetlen, amíg kissé csakugyan olyan ma­rad, mint a nincstelen job­bágy középkori joga: vándo­rolhat. „Keresheti a boldo­gulását.” Tényről van itt szó, azt hiszem, és nem szent szabad­ságjogról. S egy másik jog­ról is szó van, amelyet fon­tosabbnak tartok a szabad költözködés jogánál: az is jog, hogy minden ember em­bermódra éljen. Jog az em­ber otthona, lakása, háza. Családjának, fölnevelendő gyermekeinek ágy- és szo­bajoga van — ezt kell kodi­fikálni. Amennyire az ob­jektív lehetőség engedi. És mert objektív lehetőségeink korlátozottak, szigorúan kell kodifikálni. Feltételeket kell szabni, nem azért, hogy megnyirbáljanak egy sza­badságjogot, hanem azért, hogy biztosítsanak egy jo­got. Gyakorlatilag azt monda­nám: rendeljék el országos érvénnyel, hogy bárki bár­hol csak akkor telepedhes­sék le, ha minden letelepe­dő léleknek annyi vagy több lakásnégyzetméter jut leg­alább, mint amennyi ott volt, ahonnan jön. Vagy — mert a modern komfort te­rületcsökkenéssel jár — egyenértékszámítással jus­son annyi lakáskultúra, mint amennyiről régi lakó­helyén lemond. Ez kétségtelenül admi­nisztratív megszorítás. De nem hiszem, hogy enélkül valamire is lehessen menni, hiszen tudjuk, hogy világ­szerte se lehet, nálunk se le­het építőipari vágtával utol­érni az urbanizációt, lakás­hiány van, és ahol hiány van, ott szabályozás kell. Adminisztráció kell, ren­delet, megkötés. Ebben az esetben ez éppenséggel indokolható volna azzal is, hogy a fölvándorlók számot­tevő része bizony meggon­dolatlan, a város vonzásába beleszédülve rossz cserét csinál, s van köztük szeren­csevadász, kalandor, vándor­madár, még alja ember is. De ne ezzel indokoljunk. Az­zal, hogy biztosítani kell egy jogot, az emberi életmód jo­gát, amely fontosabb a feti­sizált szabad költözködési jognál. Ne nyirbáljunk meg jogokat. De gondoskodjunk, ha másképp nem megy, hát nyirbálással. Ha nem akar­juk, hogy a főváros arcán mutatkozó csúf kis pörsené­­sekből öt—tíz év múlva el­­mérgedt slum-ok legyenek, akkor fosszuk meg az okta­lanokat attól a „joguktól”, hogy házból pincébe költöz­zenek, lakás helyett bádog­kalyibát építsenek maguk­nak. Kötelezze őket törvény a saját emberi életmód-jo­­guk tiszteletbentartására. S bizony nem utolsósor­ban arra, hogy gyermekeik jogát is tartsák tiszteletben. A slum­odúkban penészedő, testileg-lelkileg megnyomo­­rodó gyerekekről is kell gon­doskodni — többnyire sok van —, és ezek nem magán­­tulajdonban álló, szülői ma­gánjog alapján satnyítható, nyomorítható gyerekek csu­pán, hanem állampolgáraink is. Emberi életmódjoggal, nem költözködési joggal. Bor Ambrus Dzsungel-kórházat fedeztek fel Saigon közelében Saigonból jelenti az AFP. A dél-vietnami szabadságharco­sok Tet-offenzívájának első évfordulóján csak szórványos harci tevékenység folyt az amerikai hadi jelentések sze­rint Ugyanakkor Saigontól 84 kilométernyire megtalálták a partizánok egyik épülő föld­alatti dzsungel-kórházát, amely ha­t kisebb és két na­gyobb kórteremből áll, össze­sen mintegy háromszáz ágy­­gyal. Az amerikai szakértők szerint az egészségügyi beren­dezések, amelyeket 12 alagút kötött össze a külvilággal, egy teljes partizán-hadosztály ellá­tását biztosították volna. A VDK sajtósa vezércikkben emlékezett meg pénteken a Tet-offenzíva első évforduló­járól. A Quan Dói Nhan Dán, a néphadsereg lapja rámuta­tott, hogy az offenzíva halálos csapást mért az amerikai im­perialistákra. Az egész 1968-as év mérlegét megvonva a lap rámutat, hogy a forradalmi erők 630 000 ellenséges katonát tettek harcképtelenné, beleért­ve 230 000 amerikai és külföl­di csatlós­ katonát. Ez a szám a sebesülteket, eltűnteket és ha­lottakat foglalja magában. A Nhan Dán rámutat, hogy a katonai sikerek megszilárdí­tották a szabadságharcosok po­litikai eredményeit, megerősí­tették a nemzeti összefogás nagy tömbjét a DNFF politi­kai programja alapján. A dél­vietnami nemzeti, demokrati­kus és békeerők szövetségének létrejötte és a népi forradalmi hatalom megteremtése új nagy felszabadított területeken hoz­zájárult a dél-vietnami nép ügyének megszilárdulásához. Újabb perek és kivégzések várhatók Irakban Szíriai tiltakozás egy tiszt meggyilkolása miatt Abdullah Szallám iraki tájé­koztatási miniszter sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy az országban széles körű kémhá­lózat tevékenykedik, szabo­tázsakciókat készít elő, s ép­pen ezért további bírósági pe­rek és kivégzések várhatók. A miniszter ugyanakkor kö­zölte az újságírókkal, hogy né­hány napon belül szabadon bocsátják az iraki olajtársaság egyik amerikai alkalmazottját, akit kémkedés gyanúja miatt egy hónappal ezelőtt tartóztat­tak le. „Irak ezzel a nagyvo­nalú gesztussal bizonyítani kí­vánja, abban a helyzetben van, hogy kegyelmet is gyakorol­hat” — tette hozzá Szallum. A szíriai Baath-párt pa­rancsnokságának nyilatkozata közvetett módon azzal vádol­ja az iraki vezetőséget, hogy felelős egy magas rangú iraki katonatiszt, a Baath-párt egyik I .­­ é­­ | Magyar Vni/o­ ==■­A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Összefoglaló jelentés Hanoiból az amerikai haderők múlt évi vietnami veszteségeiről • A külpolitikai helyzet A DÉL-VIETNAMI szabadságharcosok Tet-offenzívájának első évfordulóján csak elszórt katonai akciókról érkeztek hírek. Az egyéb nemzetközi eseményeket illetően említést érdemel a nyugati hírügynökségek jelentése, amely szerint a szíriai Baath-párt az iraki rendőrséget teszi felelőssé Naszrat ezredes meggyilkolásáért. E nyilatkozat növeli a feszültséget Szíria és Irak között. A libanoni parlament bizalmat szavazott Karami miniszterelnök kormányának. De Gaulle francia elnök meg­kezdte vidéki körútját, amelynek első állomásaként a bretagne-i Rennes-be látogatott. Francia politikai körökben az utazást úgy tekintik, mint a tervezett népszavazási kampány megindítását. Csehszlovák—lengyel tárgyalások kezdődtek külügyminiszter­helyettesi szinten Varsóban a két ország kapcsolatairól és idő­szerű nemzetközi kérdésekről. A Saigon környékén felfedezett épülő föld alatti dzsungel­kórház — hírügynökségi jelentések szerint — nagy aggodalom­mal tölti el az amerikai katonai vezetőket. Ugyanis miközben egyre több nyilatkozat hangzik el annak lehetőségéről, hogy a saigoni rezsim katonasága már tehermentesíteni tudja az amerikai csapatokat, most a kórház méreteiből, amely egy tel­jes partizánhadosztály ellátását biztosíthatta volna, arra követ­keztetnek, hogy újabb támadó hadműveletekre készül a DNFF. Amennyiben ez bekövetkezik, nem lehet szó az amerikai csa­patok kivonásáról.­­­A közel-keleti helyzettel foglalkozik a jugoszláv Vjesnik pénteki száma, amely a többi között ismerteti a szíriai sajtóban közölt iraki diákok nyilatkozatát. A Damaszkuszban tanuló egyetemisták szerint az iraki haladó erőknek össze kellene fog­niuk a jelenlegi rendszer megdöntésére. A bagdadi kivégzésekről nyilatkozott újságíróknak az iraki tájékoztatási miniszter. Kijelentette, hogy az iraki hatóságokat a kivégzések során semmiféle faji gyűlölködés nem vezette, hanem az országban működő, Izraelnek kémkedő csoport fel­számolása volt a cél. Egyben bejelentette, minthogy a szabo­tázsakció és a kémtevékenység tovább folytatódik, újabb perek és kivégzések várhatók. Azt iraki lapok a jelenleg folyamatban levő bírósági tárgyalásokon elhangzott vallomások alapján a kémek tevékenységét Nagy-Britanniával is kapcsolatba hoz­zák, anélkül, hogy ezt részletesen magyaráznák. Az Al Ahram mai számában az Egyesült Államok közel­­keleti politikájával foglalkozik, s megállapítja, hogy a feszült­ség enyhülése nagymértékben függ Nixon kormányának to­vábbi lépéseitől. Hiszen, ahogy az újság írja, az Egyesült Álla­mok az egyetlen hatalom, amely tényleges nyomást gyakorol­hat Izraelre. Ugyancsak a kairói lap számol be azokról a hírek­ről, amelyek szerint Selepin, az arab szakszervezeti kongresszu­son részt vevő szovjet küldöttség vezetője, fontos, a közel-keleti konfliktussal foglalkozó üzenetet hozott Brezsnyevtől Nasszer elnöknek. Ezt erősítik meg különböző hírügynökségi jelentések is, amelyek arról számolnak be, hogy Nasszer hosszasan tanács­kozott Selepinnel az üzenet tartalmáról. vezető tagjának meggyilkolá­sáért. Musztafa Naszrat ezre­dest január 27-én meggyilkol­va találták bagdadi lakásán. Még korábban a szíriai kül­ügyminisztérium egy szíriai diplomata meggyilkolásával vádolta az iraki titkosszolgá­lat tagjait. A libanoni parlament 60 sza­vazattal 30 ellenében bizalmat szavazott Rasid Karami mi­niszterelnök 16 tagú kormá­nyának. A miniszterelnök po­litikai expozéját, amelyben kormánya programját vázolta, csaknem 14 órás vita követte. Az ellenzéki képviselők kifo­gásolták a program egyes pontjait és a kormány összeté­telét. Karami a kormány fő célkitűzésének az izraeli határ közelében elterülő falvak meg­erősítését és a hadsereg fej­lesztését, Libanon védelmét, a többi arab országgal való ka­tonai együttműködést tűzte ki. Előterjesztésében szerepelt még a törvényjavaslat, a köte­lező katonai szolgálat beveze­téséről Muhammed El Farra, Jor­dánia ENSZ-képviselője leve­let intézett U Thant főtitkár­hoz. Üzenetében felszólítja a világszervezet főtitkárát, hogy tekintettel a kialakult hely­zetre, tegye meg a szükséges intézkedéseket az izraeli ag­resszió által sújtott lakosság helyzetének könnyítésére és mielőbbi hazatérésük előse­gítésére. Folytatja munkáját az arab szakszervezeti kongresszus Gáspár Sándor felszólalása Kairóból jelenti az MTI. Az arab szakszervezetek kairói kongresszusán valamennyi fel­szólaló elítélte az izraeli ag­ressziót és támogatásáról biz­tosította az imperializmus és cionizmus ellen harcoló erő­ket. Gáspár Sándor, a magyar delegáció vezetője, csütörtök délután felszólalt a tanácsko­zás plenáris ülésén. Kijelentet­te: meggyőződése, hogy a kon­ferencia igaz ügy szolgálatá­ban áll. Rámutatott arra, hogy nemcsak az arab dolgozókat, de az egész világ haladó köz­véleményét is foglalkoztatja az a kérdés, miként lehet felszá­molni az izraeli agresszió kö­vetkezményeit. A magyar szer­vezett dolgozók szolidárisak az arab népek harcával, minde­nekelőtt azzal a törekvésük­kel, hogy minél előbb eltüntes­sék az agresszió nyomait. A magyar delegáció vezetője egyetértését fejezte ki azokkal, akik harcra szólítottak a cio­nizmus, az amerikai imperia­lizmus ellen. Rámutatott arra, hogy a cionizmusnak osztály­alapja van. Ez az alap pedig burzsoá jellegű. Hangsúlyozta, hogy nem elég azonban csak a cionisták ellen fellépni, és hogy egységesen kell harcolni a nemzetközi burzsoázia min­den kísérletével szemben. Meggyőződésünk, hogy az arab nemzet igaz ügye előbb-utóbb győzedelmeskedni fog éppúgy, mint a világ valamennyi népé­nek a függetlenségért és a tár­sadalmi haladásért vívott har­ca. Vidéki körútjának első állomásán tüntetők fogadták de Gaulle elnököt Rennes-ből jelenti az AP és a Reuter. De Gaulle tábor­nok pénteken délután — há­romnapos bretagne-i látoga­tása keretében — különrepü­­lőgépen Rennes-be érkezett. Az államfőt nagy tömeg vár­ta. De Gaulle a repülőtérről egyenesen a városházára haj­tatott. Mint a hírügynökségek megjegyzik, de Gaulle érke­zését rendkívüli biztonsági in­tézkedések előzték meg, te­kintettel a bretagne-i „auto­­nomisták” tevékenységére, akik közül az utóbbi napok­ban többeket le is tartóztat­tak. Incidensek zajlottak le Ren­­nes főterén, miközben de Gaulle elnök a városházán tartózkodott. A többezres tö­meg két táborra oszolva tün­tetett: egy része de Gaulle ellen, ökölrázások és sérte­gető szavak kíséretében, a másik része de Gaulle mellett, az elnököt éltetve. Verekedés tört ki a két tábor tagjai között és csak a rohamrend­őrség közbelépése akadályoz­ta meg a tüntetés elfajulását. A tüntetés után de Gaulle a városháza épületéből távoz­va látszólag tudomásul sem vette a történteket. Hírügynökségek jelentették, hogy az elnök érkezése előtt a kijelölt útvonalról több vö­rös és fekete zászlót távolí­tott el a rendőrség. A repü­lőtérről a városba vezető utat ismeretlen tettesek több sza­kaszban olajjal öntötték le. Az olajat seprőgépekkel távo­lították el Az elnök mostani utazása során három nagyvárosban, Rennes-ben, Brestben és Quimperben tesz látogatást. A háromnapos utazás alkalmá­val a francia elnök egyetlen nyilvános beszédet kíván mondani, és ez vasárnap dél­előtt 11 óra 30 perckor, a körutazás befejezéseként, Quimperben fog elhangzani. A Szövetségi Gyűlés bizalmat szavazott a kormánynak Bilak és Cisar beszéde A Csehszlovák Szövetségi Gyűlés ülésszakának utolsó napján, a kormány program­­nyilatkozatának vitájában fel­szólalt Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja. Be­szédében Bilak szólt azokról az erőkről, amelyek gyengítik a feladatok végrehajtásához szükséges fegyelmet és zavar­ják a nyugalmat. Alighogy a KB vagy a kormány megjelöli a további teendőket — mon­dotta —, a szocialistaellenes erők azonnal olyan akciókat kezdeményeznek, amelyek el­terelik a dolgozók figyelmét a helyes politikától. Bilak szólott arról is, hogy sokan augusztus után sem ta­nultak semmit. Ezek az embe­rek arra törekednek, hogy a társadalom a bizonytalanság állapotában éljen, megsértik

Next