Magyar Nemzet, 1969. április (25. évfolyam, 75-98. szám)

1969-04-01 / 75. szám

- - Magyar Nemzet , A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ! Nem bukott emberek A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének lehető­ségeiről vitatkoztak az egyik népfronttanácskozáson. A megyei titkár többek között azt fejtegette, ha itt előre akarunk lépni, akkor vál­toztatni kell az emberek szemléletén is. Szavai Győr megyei emlékeket idéztek fel bennünk, amikor két év­vel ezelőtt egy olyan képvi­selői választókerületbe láto­gattunk, ahol kettős jelölés volt. A szavazás után az egyik jelölt — jó hírű terme­lőszövetkezet elnöke — ke­sernyésen jegyezte meg: „Bukott képviselőjelölt let­tem.” Ha ez csak az ő szub­jektív érzése lett volna, azt még nem lehetne valami nagy bajnak nevezni, de sajnos, környezetének, hívei­nek hangulatában is tapasz­talni lehetett ezután némi elhidegülést tőle. Komárom megyében a ta­nácsi választások alkalmá­val 35 kettős jelölés volt, il­letve lett volna. Többen ugyanis, tartva attól, ha nem ők győznek, ez érzékeny presztízsveszteséget jelent a számukra, mert ezután a vá­lasztók szemében „leszere­pelt” emberek lennének — visszaléptek. Az emberek ítéletalkotása az ilyen ese­tekben valahogy deformáló­dott. Sokan nem látják még­ rangot, elismerést, becsülést jelent, akit már jelöltnek ál­lítanak, akire több százan, ezren, érdekeik képviseletét bíznák, függetlenül attól, hogy megkapják-e vagy sem, a szavazatok többségét. A helyes szemlélet kialakí­tását itt nemcsak az indo­kolja, hogy a jövőben a kép­viselő és tanácsi választáso­kon valószínűleg sokkal több kettős és hármas jelölés lesz. Az is sürgeti, hogy a társadalmi és gazdasági éle­tünk különböző területein is — a szakszervezeti választá­soktól a téesz-elnökök meg­választásáig — a jelölések­nek, a választásoknak a leg­demokratikusabb formái ala­kulnak ki napjainkban, és az érintett, a különböző tiszt­ségekre jelölt emberekben sehol ne hagyjon rossz száj­ízt, ne „fagyjon meg körü­löttük a levegő”, ha a több­ség bizalmát nem nekik si­került elnyerni. Ha nagyobb demokráciát akarunk a közéletben, a tár­sadalmi és gazdasági szerve­zetekben, a kritikát is hoz­záértőbben, céltudatosabban kell alkalmazni, reálisan megállapítani a bírálatok sú­lyát. Az őszinte, nyílt beszéd és véleményalkotás a külön­böző fórumokon, megköve­­ti, hogy ne általánosságban, ne virágnyelven beszéljenek az emberek a problémákról, a hibákról, hanem azokat nevén nevezzék és elköve­tőit is. Annak azonban, akit megbírálnak, akinek feltár­ják a hibáit — legyen mun­kás, tanácselnök, igazgató, vagy miniszter — nem kell mindjárt a fejét követelni. Egyáltalán nem biztos, hogy elvetnivaló ember azért, mert megbotlott, mert vala­mit elmulasztott, mert téve­dett. Ha mégis — az okok és körülmények alapos mér­legelése után — leváltják, visszahívják, kisebb beosz­tásba helyezik, akkor sem szabad bélyeget sütni rá, le­mondani róla, hanem ha ar­ra érdemes, segíteni neki, hogy megtalálja azt a mun­kát, azt a feladatot, amely­hez képességei, adottságai legalkalmasabbak. Éppen ezért igazat kell adni annak a megyei nép­fronttitkárnak, aki azt hang­súlyozta: a szocialista de­mokrácia fejlesztéséhez nem elég csak új módszereket, elveket kidolgozni. Sokat kell tenni annak érdekében is, hogy azokhoz felnőjenek az emberek, megfelelően él­ni tudjanak velük. Keserű Ernő Baross tér Mint hatalmas seb a­ vá­ros testén, olyan most a Ba­ross tér. Földtúrások, mély aknák, elterelt közlekedés, dömperek és teherkocsik. Seb, amely jelzőnek talán különösen hangzik, de talá­ló, mert a régi, maradi gó­cot távolítja el egy fejlődő világváros testéről. Újat al­kot, ahelyett, ami már aka­dályozta a fejlődést. Korsze­rűsíti a forgalmat, amely akadozott ezen a szakaszon, akár a beteg szívverése. Ezek a földhányások, fel­szaggatott úttestek ma már általános jellemzői a fejlő­désnek és hozzátartoznak Budapest képéhez. A pesti ember közismert élcelődő kedvéről, ha nincs valami az ínyére, nyomban megszüle­tik a vicc, amely éles, csí­pős és a legtöbbször találó. A Baross téren az építkezé­sek miatt lelassult a forga­lom, csúcsidőben szinte meg­bénul itt a közlekedés a nagyszabású munkák miatt, mégis mindenki érdeklődés­sel, de bosszankodás nélkül és a legteljesebb figyelem­mel kíséri a munkát, amely naponta százezrek nagy nyilvánossága előtt folyik. Az Astoria és az EMKE után ez a harmadik aluljá­rónk, kétségkívül a legna­gyobb szabású városrende­zési munkák egyike, amely a földalatti építéséhez is kapcsolódik. Az utasok a villamosok és az autóbuszok ablakából megfigyelhetik: hétről hétre változik itt a helyzet. Elkészült a végle­ges ütemterv is, a befejezés hajrájának jegyében. Néhány nap múlva meg­kezdik a pályaudvar előtti nagy árkádcsarnok oldalfa­lainak márványburkolását, utána következik a pálya­udvar homlokzati lépcsőinek helyreállítása, majd az irá­nyítótorony felépítése a tér közepére. Májusban már végleges síneken közleked­nek a válamosok és a nyár elején megkezdik a tér fe­lüljárójának építését. A mindjobban kirajzoló­dó jövőnek egyik lépcsőfo­ka a most épülő Baross tér, amely novemberben már teljes nagyságában kibonta­kozik. A következő lépcső­fok a Boráros tér lesz, ezt követi a Soroksári út meg­építése, aztán a Kálvin tér, Móricz Zsigmond körtér át­alakítása, korszerűsítése. Ez a nagyszerű távlata a fejlődésnek, a legkorsze­rűbb világvárosok egyikévé avatja Budapestet. A mi ke­zünk munkája, a mi erőfe­szítéseink és elképzeléseink szerint lesz egyre szebb és vonzóbb a főváros. Illés Sándor Nasszer a veszélyes közel-keleti helyzetről Az EASZ helyesli, Izrael elutasítja a négyhatalmi értekezletet A külpolitikai helyzet A KÖZEL-KELETI PROBLÉMA áll a hét első napján a nemzetközi érdeklődés előterében. Miközben az ENSZ folyo­sóin a négyhatalmi tanácskozás előkészületei folynak, izraeli részről félreérthetetlenül kinyilatkoztatták, hogy ellenzik a „kívülállók beavatkozását”, sőt Tel Aviv azt is közölte, hogy nem veti alá magát semmiféle „nagyhatalmi diktátumnak”. Ezzel az izraeli magatartással van összefüggésben Nasszernak az a kijelentése, hogy a közel-keleti helyzet nagyon veszélyes szakaszba lépett. Az EAK elnöke az Arab Szocialista Unió kongresszusán mondott beszédet és ebből félreérthetetlenül kitűnt, hogy az izraeli intranzigencia a háború irányába tereli az eseménye­ket. A kongresszus ajánlásaiból látható egyrészt, hogy az EAK felkészül erre az eshetőségre, másrészt arra is több jel mutat, hogy az egyiptomi politikai élet irányítói még mindig nem mondtak le a tárgyalásos megoldás reményéről. ENSZ-körök­­ben olyan hírek terjedtek el, hogy az amerikai külügyminisz­térium elkészítette és a másik három nagyhatalom tudomására hozta közel-keleti rendezési javaslatát, amelyet majd hivatalo­san is a négyhatalmi tanácskozás elé terjeszt. Az izraeli kor­mány nyilatkozata után — amelyet híreinkben ismertetünk — e küszöbönálló konferencia esetleges határozatai végrehajtásá­nak kilátásai azonban nem túlságosan rózsásak. Nagyon jel­lemző egyébként, hogy a Szocialista Internacionálé bécsi ta­nácskozásán sem talált különösebb egyetértésre az a merev álláspont, amelyet Áron izraeli kormányférfi fejtett ki a másfél tucat szocialista párt képviselői előtt. A bécsi tanácskozás — mint az MTI tudósítása megálla­pítja — egyetértett azzal a javaslattal, hogy üljön össze az európai biztonsági értekezlet. Ilyen indítványt a Varsói Szer­ződés budapesti csúcsértekezlete tett a minap. Kontinensünk jövendője és békéje szempontjából most az egyik legdöntőbb kérdés, hogy a nyugatnémet külpolitika képes lesz-e és akar-e a realitások talajára helyezkedni, s hajlandó-e feladni azokat az elképzeléseit, amelyekben súlyos konfliktusok veszélye rej­lik. Az MTI bonni tudósítójának hétfői sajtószemléjéből kitű­nik, hogy nemcsak a lapokban, hanem a politikai pártokban is heves vita folyik ezekről a kérdésekről. Úgy látszik, hogy az ellenzéki Szabad Demokrata Pártban utat tört és hivatalos vo­nallá válik az NDK elismerésének gondolata. E párt Baden- Württembergi szervezete ezenkívül szorgalmazza az egyedüli képviseleti elv és a Hallstein-doktrína feladását is. A két né­met állam kapcsolatai és esetleges tárgyalásuk lehetősége is szóba került az NDK Államtanácsában, amely hétfőn ülésezett Berlinben. Stoph miniszterelnök közölte: az érdemleges tárgya­lásoknak az a feltétele, hogy Bonn mondjon le az egyedüli kép­viselet elvéről és a Hallstein-doktrínáról. A nyugatnémet sajtó és pártok vitájából ítélve, ez a követelés mindinkább reálisnak látszik Ami a Távol-Keletet illeti, a hétfői jelentések három vo­natkozásban hoztak újat. Egyrészt úgy látszik, hogy a Nixon­­kormány időhúzásra rendezkedik be a vietnami tárgyalásokkal kapcsolatban, de közben az amerikaiak veszteségei már meg­haladják a koreai háború veszteségeit. Mint az MTI pekingi tudósítója közölte: Kína elutasította azt a szovjet jegyzéket, amely a határviszály ügyében és a két ország kapcsolatainak normalizálása érdekében tárgyalást javasol. Pakisztánban munkához láttak a hadbíróságok, s noha hivatalosan korrup­cióellenes hadjáratról beszélnek, az első vádlottak között szak­­szervezeti funkcionáriusok is találhatók. Nasser beszéde az ASZU kongr­e»«»u»án Veszélyes szakaszban a közel-keleti helyzet Kairóban vasárnap Nasszer elnök figyelmeztette az Arab Szocialista Unió kongresszusá­nak 1700 küldöttjét, hogy a kö­zel-keleti helyzet veszélyes szakaszba lépett, és lehetséges, hogy Izraellel újabb összeüt­közésre kerül sor. Nasszer hangsúlyozta, hogy az 1967-es háborúban Egyipto­mot legyőzték és a háborút kö­vetően az országnak nem volt ereje ahhoz, hogy kiűzze Iz­raelt az elfoglalt területekről. „Most — mondta Nasszer el­nök — a kép megváltozott, ké­pesek vagyunk arra, hogy ki­űzzük őket.” Az EAK elnöke ezután így folytatta: „A háború nem ön­cél. A háborút azért kell meg­vívni, mert megvívása paran­csoló szükség, és nem kínál­kozik más lehetőség. Mi nem vagyunk a háború prókátorai. Olyan békét akarunk, amely az igazságon alapul.” Nasszer ez­zel kapcsolatosan utalt a kö­zel-keleti válság megoldását célzó négyhatalmi tárgyalások tervére. „Nagy reményeket fű­zünk az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, a négyhatalmi tárgyalásokhoz és bízunk a vi­lág közvéleményében. Remé­nyeink azonban legfőképpen saját erőnkkel, az arab fron­tokon harcoló bátor testvé­­rheliek által elfoglalt terüle­­állási mozgalommal kapcsola­tosak.” Nasszer végül ismét hangsú­lyozta, hogy a háború Izraellel mindaddig elkerülhetetlen, „amíg visszautasítják az elfog­lalt arab területek kiürítését”. A kongresszus ajánlásai Az Arab Szocialista Unió kongresszusa, munkájának harmadik, s egyben befejező napján nyilatkozatban foglalt állást a Közel-Kelettel foglal­kozó négyhatalmi tárgyalások lehetséges eredményeivel kap­csolatosan. A nyilatkozat le­szögezi, hogy az arab nemzet nem fogad el semmiféle olyan megoldást, amely béke helyett kapitulációt indítványoz. Más­felől a nyilatkozat hangoztat­ja, hogy az arab nemzet eluta­sít minden olyan megoldást, amely nem gondoskodik az iz­­raleiek által elfoglalt terüle­tek teljes és feltétel nélküli ki­ürítéséről. Az Arab Szocialista Unió kongresszusa ezzel egyidejűleg elhatározta, hogy a következő intézkedések megtételét java­solja: 1. ki kell elégíteni az Egyesült Arab Köztársaság fegyveres erőinek mindenfajta igényét. 2. Meg kell erősíteni a Sínai-félszigeten működő egyiptomi ellenállási szerveze­tet, és irodát kell felállítani egyiptomi és arab önkéntesek toborzására. 3. A hangsúlyt a passzív védelemmel kapcsola­tos intézkedésekre kell helyez­ni. 4. Meg kell erősíteni a né­pi erőket, és létre kell hozni ezeknek a vezérkarát. 5. Biz­tonságos helyre kell telepíteni a szuezi olajfinomítókat. Riad a Vinogradov találkozó Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter vasárnap este találkozott Szergej Vinogra­­dovval, a Szovjetunió kairói nagykövetével A megbeszélé­sek tárgyát a közel-keleti vál­ság legújabb fejleményei, Gun­­nar Jarringnak, az ENSZ kü­lönleges közel-keleti megbí­zottjának küldetése, és a négy­hatalmi megbeszélések képez­ték. Az izraeli kormány vasár­nap hivatalos köleményt ho­zott nyilvánosságra, s ebben egyértelműen állást foglal a Biztonsági Tanácsban képvi­selt négy nagyhatalomnak a közel-keleti helyzet rendezése érdekében megtartandó ta­nácskozássorozata ellen. A közleményt a kormány két tanácskozása előzte meg, ame­lyekben Abba Eban külügymi­niszter számolt be washingto­ni tanácskozásairól, Nixon el­nökkel és Rogers külügymi­niszterrel folytatott megbeszé­léseiről. A közlemény kijelenti: „Iz­rael teljes egészében ellenzi azt a tervet, hogy a Közel-Ke­leten kívül elhelyezkedő or­szágok képviselői összeüljenek a körzetre vonatkozó javasla­tok kidolgozására. Ez az eljá­rás aláássa a körzet államaira háruló felelősséget a béke ki­alakításáért. Izrael sem a je­lenben, sem a jövőben nem hajlandó a hatalmi politika tárgyává válni, és nem fog fe­­jet hajtani semmiféle olyan ja­vaslat előtt, amely ellentétben áll létérdekeivel, jogaival és biztonságával.” Káján fenyegetőzik Mose Dajan izraeli hadügy­miniszter szombat este Afula közelében beszédet mondott és ebben az arab ellenállókkal szembeni izraeli akciók „új di­menziójáról” tett említést. Ki­jelentette: „az arab terroris­tákkal nem a szupermarketek­ben, vagy egyetemi étkezdék­ben vesszük fel a harcot. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy az El-Fatah kiképzőtábo­rai Szíriában és Jordániában vannak. Nem hagyjuk őket fel­készülni terrorakcióikra. Le­sújtunk rájuk mindig és min­denhol, még akkor is, ha ez nem vált ki rokonszenves rea­gálást a Biztonsági Tanács­ban.” Berepülései, tűzpárbajok Ammanban egy jordániai katonai szóvivő bejelentette, hogy vasárnap két izraeli re­pülőgép 25 perces légitáma­dást hajtott végre jordániai te­rület ellen, a Jordán-folyón átívelő Husszein király hídja magasságában. A légitámadás során az izraeli repülőgépek napalmbombákat dobtak le. Az izraeli—jordániai hatá­ron vasárnap reggel sem volt nyugalom. Az AP jelentése szerint több izraeli vadászgép behatolt Jordánia légterébe, lőtte és bombázta arab parti­zánok állásait, akik — egy iz­raeli katonai szóvivő szerint — megsebesítettek négy izraeli határőrt. Izraeli állítás szerint az arabok jordániai területről a Tibériás-tótól délre lőfegy­verekkel támadták az izraeli határőröket, akik viszonozták a tüzelést. A Jordán- folyó völgyének északi részében vasárnap iz­raeli tankok és ütegek tüzet nyitottak a túloldalon elhe­lyezkedő jordániai erőkre — jelentette be egy jordániai ka­tonai szóvivő. A jordániai erők viszonozták a tüzet. Az össze­tűzés körülbelül egy óra hosz­­szat tartott, jordániai részről nincsenek áldozatok. Egy jordániai katonai szóvi­vő bejelentette, hogy izraeli erők vasárnap este, helyi idő szerint 22 órakor a Jordán fo­lyó északi völgyében gépfegy­verekből és aknavetőkből tü­zet nyitottak a jordániai ala­kulatokra. Jordániai részről — mondta a szóvivő — a tüzet vi­szonozták, és a tűzpárbaj mint­egy 15 perc múlva véget ért. Jordániai részről veszteségek nem voltak. A Szocialista Internacionálé bécsi konferenciája helyesli a budapesti felhívást Erlander a magáa-véd kapcsolatokról nyilatkozik Bécsiben vasárnap este véget ért tizenkét, a Szocialista In­­ternacionáléhoz tartozó párt vezetőinek zártkörű konferen­ciája. Brúnó Pittermann, az In­­ternacio­nálé elnöke az MTI bécsi tudósítójának kérdésére kijelentette: foglalkoztak az ülésen a Varsói Szerződés ál­lamainak budapesti felhívásá­val is. „Az a benyomásunk, hogy a kezdeményezés euró­pai biztonsági konferencia összehívására, feltétlenül fi­gyelmet érdemel. A konferen­cia megrendezése előtt véle­ményünk szerint megfelelő terveket kell kidolgozni, pél­dául dönteni arról, hogy ki hívjon össze egy ilyen konfe­renciát.” A Szocialista Inter­­nacionálé egyébként tovább­ra is behatóan foglalkozni fog a budapesti tanácskozás egyes vonatkozásaival — mondotta Pittermann. A konferencián tárgyaltak a nyugat-európai gazdasági integráció kérdéseiről a fran­cia javaslatok, illetve a brit kormány tervei alapján. Fel­tűnést keltett, hogy Brown volt brit külügyminiszter. Wilson jelenlegi helyettese a Munkáspárt élén, saját­ja.­

Next