Magyar Nemzet, 1969. június (25. évfolyam, 125-149. szám)
1969-06-01 / 125. szám
Magyar Nemzet TMA HAZAFIAS NÉPFRONTLAPJA • Nemez és nemes hivatás A pedagógusnap alkalmából megkérte a Köznevelés szerkesztősége Beregovoj szovjet űrhajóst, hogy üdvözölje néhány sorban a magyar tanítókat és tanárokat. Beregovoj többek között ezt írta üdvözletében: „Pedagógusnak lenni nehéz és nemes hivatás. A jövő a mában születik — a jövő az iskolában születik.” Kevés jelző határozza meg találékonyabban a pedagógus mai hivatását, mint ez a két összecsendülő szó: nehéz és nemes. Nehéz, nem is csupán a szó fizikai értelmében, mert lehet ez a tevékenység kényelmesebb, ha a munka feltételei megjavulnak, ha több pedagógus kap például értelmiségihez méltó, jobb lakást. Lehet népszerűbb, ha a társadalmi szervezetek például még komolyabban értékelik a nevelői hivatást, és a társadalmat is jobban ösztönzik arra, hogy ezt a munkát jelentőségének megfelelően mérlegelje és becsülje. És végül: lehetne a pedagógus hivatás jobban dotált, hiszen mindenki tudja, hogy az oktatómunka társadalmi hasznossága, az iránta támasztott jogos kívánságok, valamint az anyagi megbecsülés között nincs még meg a kellő összhang. Kényelem, megbecsülés, népszerűség — mindez változtathat az iskola helyzetén, de végképp megkönnyíteni aligha tudja. A munka nehézsége nem abból adódik elsősorban, hogy bárki is szándékosan gördít akadályokat az iskola elé. A legyőzésre váró pedagógiai gátakat paradox módon a társadalmi fejlődés, a tudományok fantasztikus gyorsaságú haladása hozza létre. Sőt, éppen annak érdekében, hogy minél könnyebb, szebb, tartalmasabb legyen az élet. Nehezíti a pedagógus helyzetét — megint csak furcsa ellentétként — minden új felfedezés, a szabad idő növekedése, az életkörülmények változása. Mert ugyan kinek kell arra nevelnie az ifjúságot — és nem ritkán a felnőtteket is —, hogy az új felfedezést ismeretei rendszerébe illessze, hogy a több szabad időt tartalommal töltse meg, hogy az életet kulturáltabban élje le, ha nem a pedagógusnak? A haladás tehát állandóan új és új leckét ad fel a nevelésnek, és ezen aligha lehet változtatni. Hogy a pedagógus munkája a fokozódó nehézségek mellett miért mégis oly nemes, arra szintén a szovjet űrhajós adja meg a választ. Mert: „a jövő az iskolában születik.” A születés az életnek megragadóan szép, magasztos pillanata. Ezt a születést társadalmi méretekben, milliós nagyságrendben elősegíteni — ma ugyanis milliók és milliók tanulnak az iskolában — különlegesen szép, hálás feladat. Minden valamirevaló tanár nyilvántartja, hogy kik lettek egykori növendékei közül írók, festők, tudósok, neves emberek. Ma azonban ez a „valamivé tevés” tömeges méretűvé válik, és egyre inkább így lesz holnap és holnapután. Mert óriási tömegek vesznek részt oly módon a termelésben, a tudományos munkában, a gazdasági és a társadalmi élet különféle tevékenységeiben, hogy közben valami fontosat, valami lényegeset alkotnak. Egyre ritkábban egyedüli, önálló tevékenység folytán, és mind gyakrabban egy sokféle tudást, ismeretet tömörítő közösség részeként. A jövőnek ez is egyik fontos tendenciája, és ezt a tendenciát erősíteni, a pedagógia nemes hivatása. A jövő abban az értelemben is az iskolában születik, hogy a pedagógia és a pedagógus készíti elő a mai fiatalokat a váratlanra, az újra, és végső soron arra is, hogy ez a váratlan — sem a társadalom haladásában, sem a tudományok fejlődésében — ne érje meglepetésszerűen a mai és holnapi nemzedéket. Sőt, hogy ez a ma még iskolapadokban ülő ifjúság érdeklődéssel és várakozással, egy szocialista közösség iránti felelősségtudattól áthatva tekintsen a jövő elé, összetett, sok tényezőt tömörítő pedagógiai feladatok ezek, és őszintén szólva nem is hisszük, hogy a hazai neveléstudomány, az oktatásügy valamennyi irányítója tökéletesen felkészítette volna már erre a pedagógusokat. A türelmetlenség a nagy iskolai beruházások, milliókat igénylő felszerelések iránt talán nem mindig, indokolt, ám a türelmetlenség a korszerű pedagógiával, az új befogadására képesítő oktatási és nevelési módszerekkel szemben sokkal megalapozottabb. Sürgetően fogalmazzák meg ezeket a gondolatokat az V. nevelésügyi kongresszust előkészítő rangos bizottságok, és sürgetik az űrhajóskorszak és a pedagógia közti elmaradás pótlását, a társadalmi haladás és az iskola közötti átmeneti feszültség csökkentését a pedagógusok legjobbjai is. A társadalom képviselőinek, szülőknek és gyermekeknek, az iskolával valamilyen módon kapcsolatban álló embereknek, amikor a mai pedagógusnapon a hivatás iránti őszinte tisztelettel üdvözölni kívánják a magyar tanítókat és tanárokat, ugyancsak nem könnyű a feladatuk. Szívből óhajtaná ugyanis mindenki, hogy váljék egyszerűbbé ez a munka, de valamennyien érezzük, vagy tudjuk, hogy ma ez csupán jámbor óhaj marad. Mert a világ, amely fokozatosan bonyolulttá válik, nem nagyon teszi lehetővé ezt az egyszerűsödést. Kívánjuk azonban, hogy ennek a nehéz és nemes hivatásnak a körülményei alakuljanak egyre kedvezőbben, hogy mind többen ismerjék föl e hivatás szavakban alig kifejezhető társadalmi jelentőségét, és hogy ez a felismerés az elismerés gyakorlati következményeivel járjon együtt a pedagógia és az iskola minden területén. Gábor István Közös közlemény a magyar—osztrák tárgyalásokról Fock Jenő nyilatkozata a megbeszélésekről A külpolitikai helyzet A BÉCSI TANÁCSKOZÁSOKRÓL, melyeken magyar részről Fock Jenő miniszterelnök, osztrák részről Josef Klaus kancellár és a kíséretükben levő személyiségek vettek részt, közleményt adtak ki. Miniszterelnökünk szombaton a délutáni órákban hazaérkezett Bécsből. Az osztrák lapok részletesen beszámoltak a magyar kormányfő pénteki sajtóértekezletéről. Általában kiemelték, hogy Fock Jenő behatóan foglalkozott az európai biztonsági konferencia előkészítésével. Az MTI varsói tudósítója szerint az európai biztonság problematikája és az ezzel szoros összefüggésben álló német kérdés a lengyel politikai körök figyelmének előterében áll. A LEMP hetilapja, a Polytika szombati számában kifejtette: Gomulka május 17-i beszéde „végeredményben arra szolgál, hogy fokozza a nemzetközi közvélemény nyomását Bonnra. Ez a nyomás többoldalú. Egyes kormányoknak befolyásuk van a nyugatnémet Szociáldemokrata Pártra, másoknak a kereszténydemokratákra, ismét másoknak pedig az NSZK kormányának egészére.” ENSZ-körökben úgy vélik — a lap New York-i tudósítója szerint —, hogy Gomulka javaslatát a legközelebbi jövőben a lengyel kormány átfogó diplomáciai akciója követi. Meg nem erősített varsói hírek szerint a lengyel fővárosban munkaokmányt dolgoztak ki az összeurópai biztonsági értekezletről; a dokumentum szerint az értekezlet előkészítésére hattagú bizottságot létesítenének a szocialista, a tőkés és a semleges országok képviselőiből. Finnországon kívül a javaslatot Belgium is támogatja, ezért utazik a legközelebbi jövőben — az MTI tudósítójának értesülése szerint — Brüsszelbe Winiewicz lengyel külügyminiszter-helyettes. Lengyelországban egyébként ma nemzetgyűlési és néptanácsi választásokat rendeznek. Több nyugatnémet lap a Hallstein-doktrína végérvényes bukásaként könyvelte el azt a tényt, hogy a bonni minisztertanács pénteki ülésén nem hoztak döntést arról: megszakítsa-e a diplomáciai kapcsolatokat az NSZK Kambodzsával. A Kölner Stadt Anzeiger szerint a szociáldemokraták részleges sikert könyvelhetnek el. A bonni General Anzeiger vezércikkében azt fejtegette, hogy — bár az NDK elismerését továbbra is „barátságtalan lépésként” értékelik az NSZK fővárosában — a pénteki minisztertanácson először mondták ki világosan: e „barátságtalan lépésre” nem kell a diplomáciai viszony megszakításával válaszolni. Míg a világpolitika két legsúlyosabb válságában a vietnami és a közel-keleti háborúban nagyobb jelentőségű eseményről nem számolhatunk be, a világ több pontjáról nyugtalanságról, heves tüntetésekről érkeztek jelentések. A Közel-Keletről megjegyezzük, hogy kairói hivatalos körök szerint Irak és Libanon arab külügyminiszteri értekezlet összehívását kérte. A tanácskozáson az Irak és Irán viszálya, valamint a Libanonban harcoló arab gerillák kérdését vitatnák meg. Görögországban a katonai junta újbb nagyszabású letartóztatásokat rendelt el. A Holland Antillák szigetvilágában elterülő Curacao szigetén heves tüntetések robbantak ki, a holland kormány csapaterősítések küldését rendelte el. Tüntetésekre, sztrájkmozgalmakra került sor Argentínában is. A hét vége diplomáciájának fontos eseményeként végül megemlítjük, hogy Koszima szovjet kormányfő befejezte pakisztáni látogatását és hazatért Moszkvába Atahin Khannal. Pakisztán elnökével folyatott tárgyalásokról kiadott közlemény szerint .a mra-apló felek kifejezték óhajukat, hogy bővítsék a két ország gazdasági, kulturális és más természetű együttműködését”. Fock Jenő hazaérkezett Bécsből Bécsből jelenti az MTI. Fock Jenő és a kíséretében levő személyiségek szombaton reggel ellátogattak a bécsi magyar nagykövetségre, ahol találkoztak az osztrák főváros magyar kolóniájának tagjaival. A vendégeket Simó Jenő nagykövet üdvözölte. Fock Jenő, felesége és kísérete szombaton délelőtt utazott haza ötnapos ausztriai hivatalos látogatásáról Budapestre. A vendégek búcsúztatására a bécsi Nyugati pályaudvaron megjelent Klaus kancellár és felesége, Platzer, a külügyminisztérium főtitkára, ott volt több szocialista ország bécsi diplomáciai képviseletének vezetője. Fock Jenő Josef Klaus kíséretében ellépett a felsorakozott díszőrség előtt, elhangzott a magyar és az osztrák himnusz. A különvonat pontosan 11 órakor indult el Budapestre. Fock Jenő szombaton délután visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök kíséretének tagjai voltak: dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, Kurján Sándor, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, dr. Simó Jenő, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete, Rácz Pál, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, dr. Randó Jenő, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője, Kovács Sándor, a Minisztertanács elnöke titkárságának vezetője és dr. Szatmári István, a Külügyminisztérium osztrák referense. Fock Jenő és kíséretének fogadására a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Fehér Lajos és dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Bíró József külkereskedelmi, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Ács Árpádné, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, továbbá a Minisztertanács titkársága és a Kül ügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt az érkezésnél az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének több képviselője. Megérkezése után Fock Jenő a pályaudvaron adott rövid nyilatkozatában egyebek között a következőket mondotta: — Nagy várakozással indultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancellár két évvel ezelőtti magyarországi látogatását viszonozzuk. Most a látogatás befejeztével azt mondhatom — és szívesen mondom —, hogy az ötnapos látogatás kellemes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Természetesen a konkrét eredmények majd később mutatkoznak meg. Ez a látogatás — várakozásom szerint — bizonyára felkelti a figyelmet, az érdeklődést és mindenki előtt világossá teszi a magyar kormány álláspontját, azt, hogy Ausztriával minden szempontból erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat. — A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb téma — a tárgyalás időtartamát tekintve is — az európai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett természetesen egyéb égető problémákat is megtárgyaltunk, így a vietnami helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai biztonság kérdésében a két kormánynak — úgy érzem — lényegében azonos az álláspontja. Mindkét kormány szeretné, ha minél előbb létrejönne a kormányszintű találkozó. Az is világos: mindkét kormány véleménye szerint szükséges, hogy ezért minden érdekelt ország cselekedjék is: jöjjenek létre két-, vagy többoldalú tanácskozások, az országok parlamentjeinek, kormányainak megbízottai tanácskozzanak egymással. Sokoldalúan készítsük elő, hogy eredményes kormányfői értekezlet jöhessen létre. A látogatás befejeztével Fock Jenő és Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese táviratban üdvözölte Klaus kancellárt és Waldheim külügyminisztert. Kőkemény a bécri tanácsi torénokról Minden területen továbbfejlődtek Magyarország és Ausztria kapcsolatai Az MTI jelenti: Fock Jenő, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, dr. Josef Klaus szövetségi kancellár meghívására 1969. május 27-től 31-ig hivatalos látogatást tett Ausztriában. Fock Jenő miniszterelnököt fogadta Franz Jónás szövetségi elnök, látogatást tett dr. Josef Klaus szövetségi kancellárnál, dr. Hermann Wilhelm alkancellárnál és dr. Kurt Waldheim külügyminiszternél. A magyar Minisztertanács elnöke látogatása során kulturális intézményeket, lakó- és ipartelepeket tekintett meg. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és dr. Josef Klaus szövetségi kancellár tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról és az országaikat érintő nemzetközi kérdésekről. A magyar kormány képviselői és az illetékes osztrák szakminiszterek külön megbeszéléseiken elsősorban a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésével foglalkoztak. Az eszmecserék légkörét a két ország jószomszédi viszonya jellemezte. A hivatalos tárgyaláson magyar részről Fock Jenő miniszterelnök és kísérete, valamint dr. Simó Jenő, Magyarország ausztriai nagykövete, osztrák részről dr. Josef Klaus szövetségi kancellár, dr. Kurt Waldheim külügyminiszter, Otto Mitterer kereskedelem- és iparügyi miniszter, Karl Pisa, a szövetségi kancellári hivatal államtitkára, a szövetségi kancellári hivatal, a külügyminisztérium, a kereskedelem- és iparügyi minisztérium, az oktatásügyi minisztérium több vezető tisztviselője és dr. Kurt Enderl, Ausztria magyarországi nagykövete vett részt. A kormányfők megelégedéssel állapították meg, hogy a dr. Josef Klaus szövetségi kancellár 1967. évi magyarországi látogatása óta eltelt időszakban minden területen továbbfejlődtek országaik kétoldalú kapcsolatai. Gyümölcsözőnek és a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése szempontjából hasznosnak ítélteti még a dr. Josef Klaus szövetségi kancellár 1967. májusi hivatalos látogatása alkalmával létrehozott általános vegyes bizottság tevékenységét. Az ipari kooperációk széles köre Mindkét fél egyetértett azzal, hogy az elmúlt években kedvezően fejlődtek a gazdasági kapcsolatok. A két ország árucsere-forgalma 1950—1960 között megháromszorozódott és 1960-tól 1968-ig csaknem megkétszereződött. Egyetértés alakult ki abban is, hogy reális lehetőségek vannak a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére mind az árucsere eddigi, hagyományos formájában, mind a két ország vállalatainak együttműködésében. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy Ausztria és Magyarország között vállalati szinten már ipari kooperációk széles köre alakult ki, s hangsúlyozták, hogy ennek a fejlődésnek további ösztönzése közös érdek. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése új lehetőségeinek feltárása érdekében 1963 novemberében ipari, gazdasági és műszaki együttműködési egyezményt kötöttek. Az abban előirányzott kormányközi vegyes bizottságnak mielőbb meg kell kezdenie munkáját. Az elért eredményeket figyelembe véve a tárgyaló fejek mindenekelőtt kívánatosnak tartják a kooperációt — többek között — az alumíniumiparban, a vegyiparban, a járműiparban, továbbá az együttműködést az energiatermelés (villamosenergia, kőolaj és földgáz) területén. A kereskedelmi vegyes bizottság 1969 őszére előirányzott megbeszéléseinek feladata lesz, hogy — a most lezajlott tárgyalásoknak megfelelően — megvizsgálja a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztését. A felek egyetértettek abban, hogy a két ország kulturális