Magyar Nemzet, 1969. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

1969-07-01 / 150. szám

- ■ Magyar Nemzet ES A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Újfajta gondolkodás Egy idő óta sokat beszé­lünk arról, hogy bizonyos kérdésekben meg kell tanul­nunk új módon gondolkod­ni. A viszonyok változnak, a körülmények átalakulnak, a problémák másképpen ve­tődnek fel, mint tíz-húsz év­vel ezelőtt. Természetes, hogy megoldásuk sem kép­zelhető el a régi úton. Ezúttal a mindennapok életéből vetek fel­ három ilyen kérdést. Különböző te­rületről valók. Összeköti azonban őket az, hogy az an­nak idején meghatározott el­vi alap mindháromnál helyes volt. A hozzájuk fűződő gya­korlati következtetéseket vi­szont ma már másképpen kell megfogalmaznunk. Kétségkívül helyes elgon­dolásból született meg a tö­rekvés a szép, reprezentatív üzletek kialakítására. Buda­pesten és vidéken, városok­ban, sőt, községekben is egész sora nyílt a modernül berendezett, jól felszerelt, a legkülönbözőbb igényeket kielégítő ABC-áruházaknak és egyéb „kereskedelmi egy­ségeknek”. Igen ám, de ez­zel párhuzamosan gyors ütemben elsorvasztották azt a kis boltokból álló hálóza­tot, amely — elsősorban a mellékutcákban — az ellá­tás oroszlánrészéről gondos­kodott. Hogy mi lett az ered­mény, azt valamennyien tudjuk. A vásárlók oly nagy­arányú tömörülése, amellyel a reprezentatív üzletek nem birkózhattak meg, tehát sor­baállás, emellett a legcseké­lyebb árubeszerzés miatt is időt rabló távgyaloglás, ide­gesség, türelmetlenség, elé­gedetlenség. Mindez érthető — és milyen egyszerűen megoldható. Tudomásul kell vennünk, hogy a főútvona­lak reprezentatív üzletei egy­általában nem teszik feles­legessé a mellékutcák kis közértjeit, tejcsarnokait, rö­vidáruboltjait, szóval azokat a kis üzleteket, amelyekben mindaz kapható volt, amit a környék lakói kerestek és a szomszédban, kényelmesen, gyorsan meg is kaptak. Ezeknek a valamikor oly­annyira kedvelt beszerzési forásoknak újbóli megnyi­tását joggal igényli a mind­egyik körül kialakult és nyilván most is hamar ki­alakuló törzsközönség. Bizonyos mértékben ro­kon természetű a másik probléma is. Érthető és szük­ségszerű intézkedés volt az, hogy a sok emberrel dolgo­zó vendéglőket, kávéháza­kat az állami vagy a szövet­kezeti vendéglátóvállalatok átvették, ezeknek üzemelte­tése túllépte a magánvállal­kozás politikailag és gazda­ságilag indokolható határát. Az azonban már sokkal ke­vésbé bizonyult helyesnek, hogy ugyanilyen elbírálás­­b­an részesítették a csak né­hány dolgozót foglalkoztató kis eszpresszókat, kávézó­kat, büféket. Azóta bebizo­nyosodott, amit a szakembe­rek nagy része előre látott: ezeknek a törpe­boltoknak a nagyüzemekhez hasonló ke­zelése a bürokrácia hallatla­nul nagyarányú megnövelé­séhez, a költségek felduz­zasztásához vezetett. Ahol azelőtt ellátta a munkát a család néhány tagja, oda be­állítottak vezetőt, vezetőhe­lyettest, kávéfőzőt, „pul­tost”, nemegyszer még pénztárost is, takarítónőt, mosogatónőt. És ha az üzlet netalán nyolc óránál tovább tart nyitva, akkor mind­ezekből esetleg kettő-kettő kel. Ezeket a személyi ki­adásokat semmiféle üzlet nem bírja el, de a gazdálko­dás új rendjében az ilyen pa­zarlás nem is tartható fenn. A megoldás persze itt sem lehet az, aminek helytelen­ségéről a mellékutcák bolt­jaival kapcsolatban beszél­tünk. Nem megszüntetni kell a kis presszókat, hanem jö­vedelmezőkké tenni. Úgy, hogy becsületes, kipróbált, régi szakemberekre bízzák ezeket, nem protekciósokra, hanem olyanokra, akik a szakmában évek hosszú so­rán keresztül bebizonyítot­ták rátermettségüket, tisz­tességüket ők majd eldön­tik, hány emberrel akarnak dolgozni, hogyan osztják meg a munkát miképpen szolgálják ki legjobban a la­kosságot Már csak saját jól felfogott érdekükben is. Végül a harmadik ügy. Csak helyeselni lehetett azokat a törekvéseket, ame­lyekkel igyekeztek lefaragni a kisiparban jelentkező ha­­rácsolást. Politikai és mun­kaerőgazdálkodási érvek in­dokolták a munkavállalók számának korlátozását is. A gyakorlatban azonban még az annak idején hozott — és azóta többször enyhített — szigorú intézkedéseket is túl­lépték, jelentkezett tehát a ki nem elégített szolgáltatá­si-javítási igények egész so­ra. Az illetékesek fel is mér­ték a helyzetet, és több irá­nyú, célravezetőnek bizo­nyult változtatásokat hoztak a kisipari munkát megnehe­zítő rendeleteken. Nem egy feleslegesnek, sőt, károsnak bizonyult korlátozás meg­szűnt tehát, aminek elsősor­ban a fogyasztó látta hasz­nát. Maradtak azonban még múltbeli csökevények, ame­lyeknek fenntartása semmi­vel sem indokolható, viszont a célnak a lakosság minél jobb ellátásának elérését nagymértékben hátráltatják. Csak egyet említek. Több előttem levő határozat bizo­nyítja, hogy egyes tanácsok azért utasítanak el iparjogo­sítvány kiadására vonatkozó kérelmeket, mert „a megle­vő szövetkezetek és kisipa­rosok a jelentkező igények kielégítésére elegendők”. De akkor hol marad az egészsé­ges verseny kialakulásának lehetősége? És ki az a sze­mély, vagy hivatal, aki, vagy amely csalhatatlanul meg tudja állapítani, hogy a meg­levő műhelyek elegendők? Hátha pontatlanok, vagy piszkosak, vagy rossz mun­kát végeznek? És kinek fáj az, ha újabb iparigazolvá­nyok kiadásával, a verseny kiéleződésével, munka nélkül maradnak a selejtet gyártók, de megtalálják számításukat az újonnan jelentkezők, amennyiben becsületes mun­ka kerül ki kezük alól? Ezúttal csak ezt a pár ki­ragadott példát tettük szó­vá a mindennapi életből. De ezek is bizonyítják: itt az ideje, hogy megszokjuk az újfajta gondolkodást. Kemény István A DVK forradalmi kormányának elnöke a kambodzsai államfővel tárgyal A Dél-jemeni Népi Köztársaság elismerte az NDI­-t A külpolitikai helyzet DÉLKELET-ÁZSIA nemcsak a napi hírkrónikában foglal el fontos helyet, hanem Nixon amerikai elnök bejelentett távol­keleti utazása miatt is. Washingtonban — az MTI tudósítója szerint — az út a találgatások középpontjába került. Általában, az a vélemény alakult ki, hogy az amerikai elnök és Rogers külügyminiszter Washingtonban „Vietnam utáni” politikájáról tárgyal majd a délkelet-ázsiai országokban. A vietnami háború esetleges befejezése olyan irányban módosíthatja az Egyesült Államok távol-keleti politikai vonalvezetését, hogy a katonai jelenlét helyett a Fehér Ház fokozott gazdasági és politikai esz­közökkel igyekszik fenntartani az amerikai befolyást. Nixon alighanem megvizsgálja egy amerikai befolyás alatt álló ázsiai kollektív biztonsági rendszer lehetőségét, annál is inkább, mert Washingtoni hivatalos körökben bizonyos nyugtalanságot kel­tett, hogy több ázsiai ország, így elsősorban India és Japán érdeklődést tanúsít egy olyan kollektív biztonsági rendszer iránt, amelynek nem lenne tagja az Egyesült Államok. Figye­lemre méltó Matife indonéz külügyminiszter nyilatkozata, aki Djakartában arról beszélt, hogy az amerikaiak nem tájékoztat­ták Nixon jövő hónapban esedékes indonéziai látogatásáról, ennek ellenére — tette hozzá — ,,szívesen látjuk az amerikai elnököt, bármikor kíván ide látogatni”. A Nixon elnök utazásának szentelt nagy publicitás annak is tulajdonítható, hogy az Egyesült Államok elnöke ellátogat Romániába. Ez az út, melyről nyugati hírügynökségek és kom­mentátorok több találgatást röppentettek fel, egyebek között — az MTI tudósítója szerint — Washingtonban azt hogy Nixon és Ceausescu megbeszélésein szóba kerülnek a kínai—amerikai kapcsolatok is. A bejelentett látogatás annyiban érinti Bonnt, hogy Kiesinger kancellárnak immár harmadszor kell elhalasz­tania washingtoni látogatását — ezúttal Nixon bukaresti tár­gyalásai miatt. Bár Bonn óvatosan nyilatkozott bizonyos mér­tékig sértőnek találta ezt. Kiesinger egyébként vasárnap Stutt­gartban találkozott Klaus osztrák kancellárral, akivel elsősor­ban európai kérdéseket vitatott meg. Az NSZK belpolitikai éle­tének eseménye, hogy ma iktatják hivatalába Gustav Heine­­ma­nnt, az ország új, szociáldemokrata elnökét. Heinemann a Spiegel című folyóiratnak adott nyilatkozatában kijelentette: határozottan ellenzi az NSZK atomfelf­egy­verzését. A szociál­demokraták egyébként továbbra is a bonni kereszténydemok­raták támadásainak pergőtüzében állnak, elsősorban Schulz nyugat-berlini kormányzó polgármester varsói útja után tett kijelentéseivel összefüggésben. Ezúttal Wehner szociáldemok­rata politikus vette védelmébe a nyugat-berlini polgármestert az uniópártok támadásaival szemben. A Trybuna Ludu elsőoldalas jelentésében ismertette az ugyancsak szociáldemokrata Willy Brandt külügyminiszter bonni televíziónyilatkozatát, s a nyilatkozatból két megállapí­tást emelt ki. Brandt egyik kijelentése, amely Varsóban külö­nös figyelmet keltett, annak szükségességét húzza alá, hogy a következő néhány hónapban ne szakadjon meg a két ország párbeszédének lehetősége, a másik megállapítás pedig leszö­gezi: a lengyel—nyugatnémet viszonyban néhány hét, vagy hónap alatt kézzelfogható eredmények nm várhatók. A Német Demokratikus Köztársaság külpolitikai tekintélyé­nek további növekedését mutatja az az adeni bejelentés, mely szerint a Dél-jemeni Népi Köztársaság elismeri az NDK-t A DVK ideiglenes forradalmi kormányának miniszterelnöke Kambodzsában Phnom Penhből jelenti a Reuter. Hétfőn néhány napos hivatalos látogatásra, a kam­bodzsai fővárosba érkezett Huynh Tan Phat, a dél-viet­nami ideiglenes forradalmi kormány miniszterelnöke. No­­rodom Szih­anuk kambodzsai államfő hétfőn este díszvacso­rán látta vendégül. Ben Het továbbra is ostromgyűrűben Válságos helyzetben az amerikai nagyvezérkar Az immáron 53 napja szo­ros ostromgyűrűbe zárt Ben Het-i amerikai tábor szaka­datlan ágyúzásán kívül a dél­vietnami népi fegyveres erők tüzérsége az ország egész te­rületén több jelentős támadást hajtott végre. Ezek sorából ki­emelkedik, hogy a hazafiak három 122 milliméteres raké­tát lőttek a Saigon közelében tanyázó dél-vietnami ejtőer­nyős hadosztály törzskarának főhadiszállására. Az amerikai nagyvezérkart változatlanul aggasztja Ben Het-i különleges alakulatai­nak sorsa. A válságos helyzet egyik jele, hogy — a bevett gyakorlattal szemben — az amerikaiak a veszélyes hely­zetre hivatkozva, nem hajlan­dók repülőgépen újságírókat szállítani a központi fennsí­kon elterülő táborba. Vasár­nap a DNFF tüzérségétől föld alá kényszerített amerikaiak bunkerjeit megtekintette Will­iam Rosson tábornok, a Dél­Vietnamban szolgálatot teljesí­tő amerikai fegyveres erők fő­parancsnok-helyettese és Ku Luan, a központi fennsíkon harcoló saigoni kormányala­kulatok parancsnoka. A Ben Hez-i helyzetről a szomszédos Dak Tóból küldött tudósítást Michel Garin fran­cia tudósító, akit kollégáival együtt nem engedtek a külön­leges tábor területére. A DNFF a tábor körül el­terülő hegyi dzsungelekben ki­épített álcázott tüzérségi üteg­állásokból bombázza Ben Hét körzetét, s ezeket az ütegeket a szinte folyamatos amerikai légitámadások sem tudták el­hallgattatni. Az adatok pedig félelmetesek: május 1-től jú­nius 29-ig az amerikai tüzér­ség és légierő a vietnami há­ború történetében eddig egye­dülálló összpontosítással tá­madta a Ben Hetet körülfo­gó hegy­vonulatot. Több mint 136 000 lövedék és 22 000 dom­ ba robbant az ostromlott tá­bor körül. Az ostromgyűrű azonban oly szoros, hogy az amerikaiak k­edd óta csak le­vegőből tudják eljuttatni az utánpótlást a szorongatott vé­dőknek. A jelzett napon jutott be utoljára gépkocsin szállí­tott utánpótlás a táborba. A kockázatos útra vállakozó megerősített amerikai gépko­csikaravánok sorra-rendre a hazafiak csapdájába estek. Az amerikaiak „öngyilkossági sza­kasznak” nevezték el a Ben Het-i táborba vezető út ki­égett géproncsoktól feketéllő utolsó 600 méterét. Közel-Kelet• Az EAK kormányszóvivőjének cáfolata izraeli rohamosztagok támadásáról A Palesztinai Nemzeti Fel­­szabadítási Front hétfőn Am­­manban kiadott közleményé­ben jelentette be, hogy a Tel - Avivban vasárnap éjjel bekö­vetkezett robbanást az El-Fa­­tah harcosai szervezték meg. Az eredetileg június 9-re tervezett robbantást három íz­ben is elhalasztották. Vasár­nap este azután Tel Aviv egyik központi útvonalán kö­rülbelül 120 kilogramm robba­nóanyagot helyeztek egy par­kírozó gépkocsiba. A robbanás több embert megsebesített és megrongálta a környező épüle­teket, valamint a közelben parkírozó gépkocsikat Az izraeli rendőrség nagysza­bású hajtóvadászatot kezdett az akció végrehajtóinak kézre­­kerítésére. A rendőrség egy szóvivője bejelentette, hogy eddig csaknem 30 személyt tartóztattak le, a Tel Aviv— Jaffa térségben. .Tel Aviv-i hivatalos közle­mény szerint az izraeli hadse­reg rohamosztagai az 1967. évi háború óta a legmélyebben ha­toltak be az Egyesült Arab Köztársaság területére vasár­nap esti rajtaütésük során. A kommandó 140 km-re közelí­tette meg Kairót és az egyip­tomi fővárostól délre, a Nílus­tól nyugatra súlyosan megron­gálták az Asszuán—Kairó ma­gasfeszültségű vezetéket. A közlemény szerint a támadók veszteség nélkül visszatértek támaszpont­j­ukra. Mohamed Hasszán El-Zajjat, az egyiptomi kormány szóvivő­je hétfőn délelőtt cáfolta azo­kat az izraeli állításokat, ame­lyek szerint vasárnap este iz­raeli rohamosztagok, mélyen behatolva az EAK területére, megrongáltak egy magasfe­szültségű villamosvezetéket. A szóvivő kijelentette, hogy felvette a kapcsolatot az ille­tékes hatóságokkal és szakér­tőkkel, akik valamennyien kö­zölték, hogy nem észleltek se­hol kimaradást a villamos­­áram-szolgáltatásban, vagy az elektromos vezetékek munká­jában. Kairóban sem szűnt meg egy pillanatra sem az áramszolgáltatás. Dél-Jemen elismerte az NDK-t Adenből jelenti az AP és a Reuter: Ali Szalem El Reid külügyminiszter Adenben hét­főn sajtóértekezleten jelentette­­ be: a Dél-jemeni Népi Köztár-­­ saság úgy döntött, hogy elis-­­­meri a Német Demokratikus­­ Köztársaságot. A külügyminiszter hangsú­lyozta, hogy a döntéssel kife­jezésre akarják juttatni a Nemzeti Felszabadítási Front forradalmi politikáját és elis­merésüket az NDK-nak az arab országok iránt tanúsított baráti álláspontjáért. Nem hivatalos athéni jelentés Lemondott a görög államtanács valamennyi tagja Athénból jelenti az AP. A görög államtanács bírái to­vább dacolnak a katonai rezsim alkotmányellenes in­tézkedéseivel. Hétfőn az or­szág legmagasabb közjogi fó­rumának újabb nyolc tisztség­viselője nyújtotta be lemon­dását tiltakozásul Sztasszino­­pulosznak, az államtanács el­nökének törvénytelen eltávo­lítása miatt. A jogtudós és volt miniszter változatlanul nem hajlandó elismerni el­mozdításának jogosságát, s a reá gyakorolt erkölcsi és fizi­kai nyomás ellenére sem tud­ták kicsikarni lemondását szentesítő aláírását. Az ál­lamtanács elnökét az alkot­mány értelmében élethosszig tartó időtartamra választják meg, Sztasszinopuloszt azon­ban hivatali funkcióinak gya­korlása közben alkotmányel­lenesen akarják meneszteni. Az AP jelentése szerint meg nem erősített hírek terjed­tek el arról, hogy a 24 tagú államtanács valamennyi tiszt­ségviselője szolidaritásból be­nyújtotta lemondását. Egyikük táviratban szólította fel V Thant ENSZ-főtitkárt, hogy járjon közbe, s szavatolja Sztasszinopulosz személyi biz­tonságát. Erre annál inkább szükség van, mivel hétfő reg­gel megbízható jelentések ar­ra utalnak, hogy az államta­nács alkotmányszerinti elnö­két házi őrizetben tartják, te­lefonvonalát elvágták, s az újságírók hiába próbáltak érintkezésbe lépni vele. Washington új taktikája Ázsiában Fokozott politikai és gazdasági támogatás a katonai jelenlét helyét Kis Csaba, az MTI washing­toni tudósítója jelenti. Ameri­kai kormánytisztviselők véle­ménye szerint Nixon elnök so­­ron következő utazásán az ázsiai országok az elsődleges fontosságúak. Nixon a jelek szerint arra törekszik majd, hogy megvizsgálja, hogyan ala­kulhat az Egyesült Államok politikája a Csendes-óceán térségében a vietnami háború után, illetve a háború újabb szakaszában, az amerikai csa­patok fokozatos kivonása ese­tén. Az új kormányzat elvben arra, törekszik, hogy a látvá­nyos katonai jelenlét helyett más eszközökkel biztosítsa a

Next