Magyar Nemzet, 1969. július (25. évfolyam, 150-176. szám)
1969-07-15 / 162. szám
Kedd, 19 69. július 15. Kék dosszié, három lila pecsét A Győri Textilipari Vállalat érdekes fejlesztési programja A parlamenti folyosó a tanácskozások szünetében érdekes találkozások, eszmecserék színhelye. A törvényhozóknak alkalmat ad a miniszterekkel, a főhatóságok vezetőivel történő beszélgetésekre, a folyamatban levő ügyek iránti puhatolózásokra. A nyári ülésszakon a Győr-Sopron megyei képviselők közül Marton János az egyik szünetben dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel beszélgetett, miközben az egyik képviselő megjegyezte: bizonyára a Győri Textilipari Vállalat beruházása a beszélgetés témája. A szünet hosszabbra nyúlt és én is faggatni kezdtem Marton Jánost, a Győri Textilipari Vállalat műszaki igazgatóját, mi a beruházás vállalati és népgazdasági jelentősége, amelyről az egyik megyei képviselő olyan hangsúlyozottan szólt. Marton Jánossal a folyosó egyik csöndes zugában letelepedtünk. Aktatáskájából elővett egy kék dossziét, kiteregette, majd hosszabb fejtegetésbe fogott. Vállalati és népgazdasági együtthangzás Konszonancia, együtthangzás a vállalat és a népgazdasági célkitűzések között — ez a mi beruházásunk lényege, összevág az imént elhangzottakkal. Marton János ezzel célzott Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes alig pár perce elhangzott beszédének arra a részére, amely a beruházásokkal foglalkozott és bírálta azt a szemléletet, amely a struktúrajavításnak egyedüli módszerét a nagy beruházásokban látja. „Vállalataink sokkal helyesebben tennék, ha a rekonstrukcióra helyeznék a fő hangsúlyt. Elsősorban rekonstrukció útján, minimális építéssel oldják meg a műszaki fejlesztést, a fogyasztási struktúra változtatását, a piaci versenyképesség javítását’’ — mondotta a miniszterelnökhelyettes. Marton János országgyűlési képviselő nemcsak helyesli, elfogadja ezt a módszert, hanem igyekszik megvalósítani. Nem állíthatja senki róla: vizet prédikál és bort iszik. Lehet, hogy talán banálisan hangzik ez a megállapítás egyeseknek, de álljanak itt a tények bizonyítékul. Előfeltétel az alapos előkészület A Győri Textilipari Vállalat feltérképezte az új gazdasági mechanizmus előtt — 1967 utolsó negyedében — a feladatait, és a körültekintően megfogalmazott koncepció jó minősítést kapott a Könnyűipari Minisztérium iparfejlesztési főosztályától, Lehr Ferenc miniszterhelyettestől 1968 tavaszán. Nyomban kapcsolatba léptek a Technoimpex Gépipari Külkereskedelmi Vállalattal, hogy tervük megvalósításához szükséges berendezéseket, gépeket beszerezzék. Még mielőtt külföldre utaztak volna a gyár képviselői, katalógusokat, prospektusokat kaptak a Technoimpextől, így módjuk nyílt arra, hogy kellő áttekintésük legyen a nyugati cégek gépeiről, amelyek révén műszaki fejlesztésüket megvalósíthatják. A Technoimpex időközben ajánlatokat szerzett be a textilgépgyártó cégektől. Amikor már minden együtt volt, felkeresték Darvas László külkereskedelmi miniszterhelyettest. Részletesen elmondották javaslataikat és a miniszterhelyettes megadta hozzájárulását. — Nem kevés devizáról volt szó. Igényünk 471000 dollárt tett ki, ezt kértük a Magyar Külkereskedelmi Banktól. Március 31-én benyújtottuk a gépbeszerzési hitelkérelmet. Meglepően gyorsan letárgyalták az ügyet és május 22-én értesítettek a kedvező döntésről. A Magyar Külkereskedelmi Bank a gépek beérkezésétől számított három évre adta a devizahitelt évi 9 százalékos kamatra. Amint értesültem, a hitelügylet rövid idő alatti eldöntését kedvezően befolyásolta az a tény, hogy a Győri Textilipari Vállalat benyújtott koncepciójában minden „klappolt”. Még hozzátenném: a vállalat eddigi eredményei is hozzájárultak a hitelnyújtáshoz. 1968-ban nyugati exportja révén 1,6 millió dollárt szerzett a népgazdaságnak. Most pedig a vállalat ígéretet tett, hogy nyugati exportját tovább emeli és a bevételi túlteljesítésekből egyenlíti ki a kapott 471000 dollár hitelt. Marton János műszaki igazgató a közelmúltban három hétig külföldön járt. Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és Svájcban gyárakat látogatott, hogy a már korábban kiválasztott gépeket, berendezéseket közelebbről megismerje. A hazai vásárlónak is előnyös — Olyan berendezéseket, gépeket vásárolunk — vette át a szót ismét —, amelyekkel 240 centiméter széles ágyneműt készíthetünk. Eddig a legnagyobb szélesség 180 centiméter volt és mivel külkereskedelmi partnerünk, a Hungarotex Textilipari Külkereskedelmi Vállalat előnyösebben tudja elhelyezni a nyugati piacokon az extra szélességű ágyneműtextilt — elhatároztuk, hogy valóra váltjuk korábbi elképzelésünket. A beruházás az export növelése oldaláról is jelentős, de korszerűség tekintetében is előrelépés. A műgyantás, nemes kikészítés révén az ágyneműt mosás után nem kell vasalni, ez a háziasszonyok számára könnyebbség, időmegtakarítás is, ezen felül pedig az így kikészített ágynemű mindössze 2 százalékot zsugorodik a korábbi 8—10 százalékkal szemben. — Mennyi lesz az ilyen korszerű termékük évente? — Négy—négy és fél millió négyzetméter. — Ebből kaphat-e a belkereskedelem? — A kérdést azért tettem fel Marton János országgyűlési képviselőnek, mert a parlamentben is többször elhangzott: az ipar a korszerű terméket főleg exportra gyártja és a minőség is háromféle, nyugati exportminőség, szocialista minőség és a leggyengébb minőségű itthon marad. Nekünk az az érdekünk, hogy a hazai vásárló ne csak a Budapesti Nemzetközi Vásár kiállítási vitrinjeiben csodálja újdonságainkat, hanem meg is vásárolja. A belkereskedelemmel sokat hadakoztunk a múlt évben is, mert sok exporttermékünket nem volt hajlandó átvenni. Az volt a szemlélete, a hazai vásárlónak ez nem kell és ezért nem rendelt. Ezen a maradi szemléleten már történt némi változtatás, de több hazai partnerünk nem akarja még most sem átvenni a korszerű, divatos, keresett textíliákat. Vályi Péter pénzügyminiszter, a kormány elnökhelyettese a mostani parlamenti ülésszakon ajánlotta a kereskedelemnek az elmélyültebb, rugalmasabb piackutatást — remélem, a javaslat követőkre talál idehaza is. A győri vállalat az új gépeket, berendezéseket a beérkezéstől számított három hónap múlva üzembe helyezi. Ebben a munkában segítenek a külföldi gyárak szakemberei, a vállalat dolgozói is, akik a gépeket szállító nyugati cégek költségén ismerkednek meg külföldön 10—14 nap alatt az új technológiai követelményekkel. Minimális építéssel — Még egy fontos „vizsgatételt" szeretnék megvitatni: mennyi az építési hányad a mostani beruházásnál, amelyről sokan beszéltek a parlamenti ülésszakon. — A gépalapozásoktól eltekintve gyárunkban nem kerül sor építésre. Belső szervezés-átcsoportosítás révén oldjuk meg a fejlesztést. — Mi lesz, ha a terv nem sikerül? Nem izgul emiatt? — Egyáltalán nem vagyok izgatott. Eddig is dolgoztunk, de a munka java még ezután következik. A beruházás megvalósítása, a gyártás. De addig sem tétlenkedünk. Az új textilfajtákból néhányat alkalmasnak tartunk arra, hogy női felsőruházati cikk készüljön belőlük. A Soproni Ruhagyárnak mintákat küldünk és valószínűleg blúznak dolgozzák fel. Ezeket az újdonságokat a szeptemberben nyíló Budapesti Őszi Vásáron állítjuk ki. — Növelik-e a létszámot? — Gyárunkban 3800 a létszám. Jövőre sem szándékozunk új dolgozókat felvenni ezen a kereten túlmenően. A termelést növeljük, de ezt teljes egészében a termelékenység adja. Befejezésül részletesen tanulmányoztam a kék dosszié tartalmát. Kezembe került a legfontosabb okmány, a hitelnyújtásról. Rajta a Győri Textilipari Vállalat, a Magyar Külkereskedelmi Bank és a Hungarotex Textilkülkereskedelmi Vállalat lila pecsétje és a szokásos hivatalos aláírások. Körültekintéssel, műszaki előrelátással, gazdaságossági számításokkal készült. Amikor Marton János, képviselő az okiratot visszatette a kék dossziéba , megszólalt a csengő. A képviselő felállt. Hívta a kötelesség. Elindult az ülésterembe. Vig István Magyar Nemzet Premier Pakson Fűszeres kaparillat száll a levegőben azon a délelőttöm, amikor megérkezünk Paksra, az évi 4500 vagon kapacitású konzervgyár termelési premierjére. Kródi József, a Paksi Konzervgyár főmérnöke fogad. A Paksi Konzervgyár 1932- ben két szeszkereskedő pálinkafőzdéje volt. A környék barack, gazdag szilva terméséből és a törkölyből főztek pálinkát Aztán a II. világháború alatt kifejlesztették zöldségszárító üzemmé is. Hagymát, sárgarépát, szeletelt burgonyát szárítottak. A fejlődés néhány érdekes számszerű adata: 1951-ben 149 dolgozója volt a Paksi Konzervgyárnak, ma pedig a téli idényben is 1800-an dolgoznak itt, a nyári főidényben pedig 2100-an. 1954-ben évi 495 vagon konzerv készült Pakson, egy évvel utóbb, amikor már úgynevezett steril árut is készítetek 722 vagon, az 1965-ös évi rekonstrukció kezdetén 2200 vagon, most pedig, amikor korszerűen gépesített, szép új épületekben dolgozik a teljesen új üzem 4500 vagon konzerv kerül ki a paksi gyárból. Mi lesz a gyümölcslével Megkóstoljuk a vegyes gyümölcslevet. Hízelgés nélkül állíthatjuk, hogy remek üdítő ital, a meggy, a szamóca és az őszibarack szerencsés vegyítéséből keverték. — És ennek az üvegenként 2,50 forintba kerülő italnak egyelőre feléje se néz a nagykereskedelem — panaszolja Örvös Ferenc igazgató. — Húsz vagon vár eladásra a raktáron. Furcsa dolog, hogy amikor a közönség közismerten annyira keresi a jó ízű gyümölcsleveket, és kénytelen sokszor szintetikus összeállítású szörpöket inni, mert azt kapja, akkor mi teljes propagandaerőnket bevetve is kénytelen-kelletlen tárolunk húsz vagonnyit És már jön utána az új termés, amelyből már jövőre préselünk gyümölcslevet MEGJELENT a Kossuth Könyvkiadó Könyvbarátai 10+1 AKCIÓJÁNAK ÖTÖDIK KÖTETE ESZTÉTIKAI KISLEXIKON A BORÍTÓN AZ 5. SZÁMÚ SZELVÉNY! KAUKÁZUS TISZTA LEVEGŐJE ÚT MESEORSZÁGBA Mesés urambánKS óra alatt odarepülök, ott vár a férjem, aki addig befejezi a munkáját az egyik KGST- konferencián — lesz egy szabad hete, amit Grúziában töltünk, s onnan megyünk a szomszédos Örményországba —, mert az atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó állandó bizottságuk Jerevánban tartja a 16. ülésszakát. Csupa mérnök és fizikus között leszek, mégis ősrégi világba készülök, mert valamikor réges-régen, rögtön az érettségi után, egy évig hallgattam a bécsi egyetemen Szcziigowsky professzor előadásait az ókeresztény örmény művészetről, ő maga is részt vett az ásatásokban, amikor a század elején kibontották ezeréves sírjából ezt a csodálatos világot. Ma is hallom az aggastyán forrón lelkes hangját, látom a tíz, húsz négyzetméteresre kivetített kőrózsa, napkerék, indakoszorú, százféle kőcsipke gyönyörű képeit. Hol találták pontosan, a helyneveket elfelejtettem, csak Msatta, Msatta kattog az emlékezetemben. És milyen különös a hamarjában felhabzsolt örmény képeskönyvek és prospektusok Msattát nem is említik. Vajon megtalálom ennek ellenére? És ha nem, kárpótol helyette más csoda, valamennyi közt legnagyobb, Noé apánk kikötője, az Ararát. Nézem a térképen: két tenger, a Feketetenger és a Kaspi-tó között áll, s elhiszem a bibliai történetet: lehetett egykor özönvíz, melyből csak ez az égig érő csúcs emelkedett ki... Mnevovát három éve látolOMlHtHtam utoljára. Azóta persze megint nőtt. Most egészen új foltján állok: a KGSTalu-üveg toronyháza melletti hotel hetedik emeleti ablakából nézem a feldúlt környéket. Város méretű térre látok, amit már letakarítottak, most égetik itt is ott is a halomba hordott szuvas faanyagot. Ütemesen dobog, lüktet a kalapács, mely az építendő házak alá pilléreket ver a laza talajba. A hosszú kerítés mögött folyik a Moszkva, melynek túlsó partján már óriás házhasábok sorakoznak. Ahogy az már turistához illik, végkimerülésig csavarogtunk, utoljára a Kreml pirosbástyás falán belül is, fényes templomokban, múzeumban és áruházban. Végre megérkeztünk az ötezer szobás Rossia hotelhez, de annak szép éttermébe nem eresztettek be. Próbálják meg a második emeleten, kínálta a portás. Megpróbáltuk, az még szebb, s nagyobb terem tán, de hely szintén nincsen benne. Nagynehezen megtaláltuk a harmadik vendéglőt, majdnemhogy üresen. Csodálkoztunk, és örültünk a csöndnek. Kinéztünk a Moszkva-folyóra, szép pirossal futtatott és szürkülő ég alatt úszik egy kis hajó, a part korlátjára szerelmesek könyökölnek, s felettük körbe-körbe fényes paloták, aranykupolás templomok színes képeskönyve. RaDVrt00 délben alóhalandgJUgUlában vágtattünk ki a távoli repülőtérre , és ott aztán két órát vártunk a Tbiliszibe induló gépre. Micsoda kavargás! Országon belüli járatok pályaudvara, de a világ mindenféle fajta típusa türelmetlenkedik benne. Köztük szinte homogén folyóként ömlik át egy-egy nyugati turistacsoport. A megafon szakadatlanul bőg, percenként indul valamelyik gép é s végre minket is terelnek kifelé, lefelé a kis nyitott omnibuszra, s azzal jó messze a szép ezüst madárhoz. Vagy másfél órát repültünk angyali békében a magas egekben. Alattunk, könnyű fellegek fodrában, mintha vízben lebegne a gyönyörű nyáreleji százféle zöld világ. Most valami történt. Felhőbe hanyatlunk, rázkódik a testünk. A kékruhás lányok azt parancsolják, hogy csatoljuk magunkra az ülés szíjait, a megafon közli, hogy Tbilisziben vihar dúl, nem fogad, kényszerű leszállás következik. Oly hirtelen ereszkedtünk, minden vérem a fülembe szaladt. Hol a napba véltem szállni, hol fordítva, rögtön a pokolba. A pilóta akrobata mutatványt végez? Szent égek, hol érünk földet, réten, vízben, vagy a fák tetején? Egyszercsak ráfutottunk egy óriás repülőtér fehérre betonozott útjára. Mineralnae Voda : Ásványvizek : Hévíz, vagy minek nevezzem a négy-öt fürdőhely közös állomását a széles lapályon, melyből egy Badacsonyforma emelkedik ki. Több gép áll a betonmezőn, mint Zürich repterén, folyton jön, s távozik valamelyik valami oly helyre, melynek még nevét se hallottam. Ebben az óriás országban fantasztikus érték a repülés, napokat, heteket, hosszú vonatokat pótol. Igazán mesebeli táltos vagy csodamadár, hipphopp ott terem, amire gondolok. De most a Kaukázus négyöt-hatezer méteres falai közt őrjöng a szél, csattog a villám. Szép dolog. Itt fogunk éjszakázni? 0 ó 11 o m:i t tágas, de a nidiánia, sok vihar elöl bekényszerült vendég megtölti végig a teraszt és a forró, fülledt csarnokot. Az étterem egyelőre üres, vacsorára terítenek benne. Résen vagyunk és az első áradattal sodródunk be. Jön a második, harmadik, özönlik a nép és a pincérnők szeme rémülettel megnő. De összeszorított foggal nekigyürkőznek, s félóra múlva nekünk is dob asztalunkra egy mokány, keménykezű zsonglőr lány rakott tálcát. Szomszédaink német fiatalok. Úttól, s szerelemtől halálosan fáradt szőke lányok, türelmes és türelmet könyörgő fiúk. Fordítjuk nekik az étlapot. Jaj gyerekek, meddig spekuláltok? Azt kell elfogadni, amit a fekete lányok adnak. A feldúlt tengerben békés nyugalommal pezsgőzik egy helybeli társaság. Csodálatos, fekete szemű, fekete hajú grúz szépség, rövid fehér ruhás, hosszú lábán arany szandál, a fülében gyöngyös függő, igazi Seherezádé — fényes, vaskos férfiakra mosolyog, nem iszik, nem beszél, sugárzik. Ha egy zajt kihívnak, három árad be helyette. Parasztos, fekete utasok. Sóhajtoznak, ácsorognak, rést keresnek, de hiába, csak vissza kell húzódniuk a piros galériára. Végre megint felszálltunk a haragos egekbe. A Kaukázus óriás hegyei között járunk, de semmit se látok belőlük. Félelmes felhőkbe fúrjuk magunkat, mint valami hegybe, melyet át meg át szaggatnak a fényes villámok. Koromsötét zuhogó esőben értünk le a földre. Atomfizikusok vártak ránk, szegények, órák óta. Nem csodálkoztak, igazgatójukért a napokban háromszor mentek ki, míg a vihart szóró nyárelőben a távoli Moszkvából a Mineralnye Vodáben töltött éjszakával, megérkezett. Csattogottakrál,ha lámpák a feketére lakkozott éjszakában. Enyhe magaslatról ereszkedtünk alá a dimbes és dombos Tbiliszibe, melyről Zichy Mihálytól tudom, milyen szép város. Itt lakott valahol a lombos kertek közt valamelyik palotában az orosz cár udvari festője — úgy is mondhatnám, fotóriportere —, mikor a grúzok hőskölteményét, Rustaveli Párducbőrös lovagját illusztrálta. Élőképet is rendezett az operabálon, s annak akkora sikere volt, hogy a bálozó ifjak lelkesedésükben százszor dobták fel a levegőbe. „Borzalmas volt — írta Zichy haza családjának —, de még mindig jobb, mintha fenéken rúgnának.” Csupa mese: a tizennyolc emeletes fekete-szürke gránitból és márványból való hotel tetőteraszáról, villogó villámok között, súlyos mennydörgésben nézünk körül Kolkhiszban, hogy ugyan hol találjuk meg az aranygyapjút Medea és Jázon segítsége nélkül? Móricz Virág: A vitaminok birodalmában Négy gépsor fejezte be éppen ezen a napon a zöldborsó tartósítását, s most egy másik vitamindús főzelékfajta robog a szalagokon a mosdatóba, a vágóba, az üstökbe, a zöldbab. Szó szerint zöld és vajsárga, mert már a Juliskabab is beérett. Kródi főmérnök, nagyot sóhajt a mondanivalójához: — Bizony, főtt a fejünk, amikor a prímőridőkben késett a borsó, majd utána a bab is, aztán egyszerre zúdult a nyakunkba. De hát felkészültünk az éjjel-nappali műszakra, így a felújított gyár premierjén nem buktunk meg. Különböző vásárlóknak természetesen más és más az ízlése. Az angol kereskedelem például édeskésen kéri a savanyú uborkát, a szovjet partner fokhagymával ízesítve. A német, a csehszlovák vásárlók pedig magyaros módon, 75 százalék exportra A befőttek vegykonyháján már befejeződött a szamóca befőzése, s most éppen a málnát, a nagyszemű hevesi cseresznyét és a kétféle meggyet, a pándit és a cigánymeggyet tartósítják. Rövid néhány hét és a kapros savanyúság s a barack átható illatát a paradicsomos lecsó foglalja el. A nyersanyagot 50 kilométeres körzetből szállítják vagontételekben az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek, a Paksi Konzfergyár viszont a készáru 75 százalékát exportálja. A megfiatalított gyár 24 katasztrális holdon terül el. Minden új már ezen a nagy területen: a szociális épület korszerű fehér-fekete öltözőivel, orvosi rendelőjével, könyvtárával, hétszáz személyes éttermével, kazánházával, üzemépületeivel és raktáraival. Új az út- és csatornahálózat, s minden hangulatos virágágy. A Paksi Konzervgyár évi termelési értéke 300 millió forint, méltó a külföldi és a hazai piacon is mind népszerűbb kezerviparunk rangjához. Szabó József 5 Csütörtökön temetik Sós Endrét A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Írók Szövetsége közli, hogy Sós Endre újságíró temetése július 17-én, csütörtök délután 15 órakor lesz a Rákoskeresztúri köztemetőben (Kozma utca 6.). Megnyílt Pécsett a Népek Barátsága nyári egyetem. Vasárnap Pécsett megnyitotta kapuit a „Népek Barátsága” elnevezésű nyári egyetem, amelyet az idén tizenegyedik alkalommal rendezett meg a TIT. Az idén mintegy 120-an vesznek részt, nyolc európai és tengerentúli országból. A két hétig tartó stúdiumon a hallgatók fele már több éve visszatérő vendég. Az idén megismerkedhetnek Magyarország, s elsősorban Pécs és Baranya gazdasági, társadalmi, kulturális életével és első ízben lehetőségük nyílik arra, hogy a speciális érdeklődésű vendégek szakmai csoportokban tanulmányozhassák a földrajzi, jogi s egyéb kérdéseket."