Magyar Nemzet, 1969. augusztus (25. évfolyam, 177-202. szám)

1969-08-30 / 201. szám

4 FOLYÓ­IRATSZEMLE Viták a szecesszióról Az elmúlt években Nyuga­ton, de bizonyos mértékben nálunk is divatba jött a sokáig csak pejoratíve emlegetett „szecesszió” irodalma, képző­­művészete és iparművészete. Mi van e divat mögött? Ho­gyan kapcsolódnak magyar századfordulós törekvések a német „Jugendstil”, az osztrák „secessio”, az angol „Modern Style”, a belga „Art Nouveau” alkotásaihoz? Ezekkel a kér­désekkel is foglalkozik a Helikon legújabb, teljesen a századvég irodalmi (és művészeti) prob­lémáinak szentelt, vaskos szá­ma. Gondolatébresztő az a vita, amely Diószegi Andrásnak a századvég modern magyar szépprózai törekvéseiről írt disszertációjával kapcsolatban folyt le, és amelynek anyagát a világirodalmi folyóirat most leközli. Czine Mihály vitába száll Diószegivel, aki azt állít­ja, hogy a szecesszió — leg­alábbis a magyar — lényegé­ben és általában indirekt láza­dás a kapitalizmus ellen. „Az egységes korstílus keresése közben Diószegi elnézett jelen­tős különbségek fölött Csak a menekvésre figyelt (a „szecesz­­szió” kifejezés magyarul: „ki­vonulás”), de azt már mellé­kesnek vette, hogy a menek­vésnek mi volt a kiváltója és milyen az iránya... Egy áram­lathoz tartozónak csak több meghatározó, közös jegy alap­ján lehet valamit vagy valakit értelmezni, a színező elemek alapján nem lehet művészetü­ket a szecesszió körébe utalni.” Czine tiltakozik például az el­len is, hogy külsőséges jegyek alapján Diószegi rokonítja Justh Zsigmondot és Tömör­kényt, s hogy a naturalista Thury Zoltánnal kapcsolatban erős hangsúllyal beszél sze­cessziót. Diószegi válaszában elismeri: „a naturalizmus lé­nyegében­­ progresszív szere­lem­ felfogását vetítem rá a szecesszióra”, s azt is, hogy dolgozatának mást­ fogalmazás­sai is félreérthetőek. Úgy véli azonban, hogy a „szecesszió, miközben internacionális mű­vészeti stílus, egyszersmind mindenütt szorosan összefügg a nemzeti hagyományokkal, a specifikus­ népi sajátságokkal”. Ady költészete is azt bizonyít­ja, hogy „a magyar szecesszió­nak lehetetlen leszűkített ér­telmezést adni”. Ady harca — írja Diószegi — „épp azt fe­jezi ”, hogy egyrészt a sze­cesszió pozíciójáról lehetséges tagadni a konzervativizmust, másrészt a haladás szolgálatá­ba állított szecesszió nevében lehetséges elutasítani annak politikamentes, öncélú felfogá­sát”. Staud Géza — aki általános áttekintést ad a századforduló magyar és európai drámájáról, színpadáról — Thury Lajos „Katonák”-ját az első magyar naturalista színpadi műnek ne­vezi. A színpad-elméletben el­sősorban Gordon Craig által képviselt, naturalizmus-ellenes szecesszió a magyar színpadon csak a tízes évek elején jelent­kezett, Szomory Dezső és Balázs Béla korai műveiben. A drámairodalmi szecesszió „pozitív eredményének tekint­hető, hogy a naturalista szín­művek tudatos komponálat­­lanságával szemben ismét a kompozíció jelentőségét hang­súlyozta. Az újonnan kreált formákat azonban nem tudta tartalommal kitölteni, s ezért alkotó energiáit díszítő elemek halmozásában élte ki.” Bernáth Mária — aki sze­rint a szecesszió, legalábbis a képzőművészetben, az Angliá­ban, 1848-ban alakult úgyne­vezett „preraffaelista” csoport törekvéseiben gyökeredzik — rámutat arra, hogy a Francia­­országban is érdekes utat meg­tett irány a század végén azért válhatott oly karakterisztikus­sá Ausztriában, mert ott „egy olyan politikai, társadalmi helyzet formálhatta vonásait, amilyen szituációval máshol Európában valóban nem talál­kozhatunk”. A bürokrata és katonai hatalom mintegy „le­blokkolta” a társadalmi — és művészi — fejlődést. Bizonyos extragaranciák és „tekergő vo­nalak” a maguk nemében fel­­­tétlen szembeszállást jelentet­tek a biedermeierrel és Makart művirágaival. A magyar sze­cesszió azonban, Bernáth Má­ria szerint is, más volt, mint nemcsak az angol, a francia, hanem mint a bécsi is. Ady kifejezetten haladó és szociális programot kovácsolt a sze­cesszióból, s a vele rokonságot tartó szimbolizmusból. A bécsi jellegű szecesszió közvetlen hatása leginkább belső beren­dezők és alkalmazott grafiku­sok — legreprezentatívabban Kozma Lajos — működésében tapasztalható. Az irodalmi szecesszió fogal­máról közöl tanulmányt Pór Péter tollából a Valóság legújabb száma. Pór nem érzi jogtalannak, hogy az osztrák— magyar monarchia szecessziós jellegű irodalmi iskoláinak mostanában bizonyos válság, sőt katasztrófa előérzetét tu­lajdonítják. Helytelen volt a különféle áramlatok metszés­síkjában keletkezett szecesz­­szióban csak dekorációt, csak stilizáltságot, csak menekülést látni. „Ellenkező túlzásokat is tanácsos azonban elkerülni... a szétrobbanó világ vízióját, a Weltende látomását végre is mégsem a Jedermann Hoff­­imannstahlja, hanem az ex­presszionista Haddis fogalmaz­ta meg elsőnek.” A szecesszió nemzedéke az imperializmus születését és növekedését élte meg, s „a lázasan iparosodó­átalakuló kapitalizmus nem­csak a szokásos mértékben megváltozott környezetet, ha­nem alapvetően más társadal­makat, sőt más forma-, kép- és színvilágot kínált a művész­nek”. A szecesszió jellegzetes képviselőit azonban „a világ egészéből és akármely jelen­ségből csak annak vetülete ér­dekelte; ‘újfajta, áttételes vi­szonya az egyénhez, pontosab­ban a művészegyéniséghez.” Hogy Adynak mi a viszonya a szecesszióhoz, ahhoz Pór Pé­ter az idézett Helikon-számban napvilágot látott tanulmányá­ban szól hozzá. Szerinte a „szecesszió igazán forradalmi, tehát gazdasági-szociális áram­latának szinte nem volt Ma­gyarországon hatása”. Zemplé­ni Árpád néhány versén, ,„ maguk módján Szilágyi Géza alkotásain kívül” a szecesszió jegyében született magyar ver­sek nem „a szecesszió határo­zottan konstruktív ágára”, ha­nem a dekadenciára rezonál­­tak. „Még Ady is, pedig ő erő­sen kapcsolódott a szecesszió­hoz, a belgákat is lelkesen üd­vözölte, más úton kereste sa­ját forradalmiságának kifeje­zését.” Így hát Per Czine Mi­hály mellet „szavaz”, Ady mint publicista kiállt Verhae­­ren és társai progresszív sze­cesszióiránya mellé (elítélve a Huysmans-ihletésű „divatbá­­bok”-at). Költőként azonban már bonyolultabb a szecesszió­hoz való viszonya. Pór utal rá, hogy annak ide­jén egy, a szecesszióval foglal­kozó vitán Demény János meg­kísérelte a korai Bartók-művek bizonyos szecessziós hatásait kimutatni. Demény a Kortárs­­ ez évi, 6-os számában érdekes megjegyzéseket fűzött Passuth Krisztina „A Nyolcak festé­szete” című könyvéhez. Azt is elmondja itt, hogy Bartók korai ideáljai között szerepel — Richard Strauss mellett — a szintén „szecesszionistá”-nak számító Max Reger német ze­neszerző. Sőt még később is — amikor már magyar pentaton zenei alapra lépett — „kapcso­lat, jóllehet előadóművészi kapcsolat — fűzi Reger zené­jéhez. 1907. december 10-i mű­során az Országos Kaszinóban Reger Aus meinem­ Tagebuch című zongorakompozíciója sze­repel ... A kamaramuzsikus Bartókot ez a zene az 1909— 1910-es évadban is — a Nyol­cak fellépésének évadjában is — kimutathatóan foglalkoz­tatta.” A. G. Ma®ar Nemzet Munkában a Stúdió 3. Készül egyévi filmtermésnek csaknem a fele A Magyar Filmgyártó Vál­lalat e heti munkaterve sze­rint augusztus utolsó napjai­ban tizenkilenc filmen dolgoz­nak a műtermekben, a vágó­szobákban, a külső helyszíne­ken, vagy a dolgozószobákban. Tizenkilenc film — ez egy hí­­ján annyi, mint az évenkénti magyar filmtermés. Csaknem a fele — kilenc film — a Stúdió 3. produkciója. A munka jele, hogy a stú­dió irodáiban nem találni sen­kit. A stúdió vezetője, Herskó János következő filmjének forgatókönyvén dolgozik. A tervezett film címe — egyelő­re —: N. N., a halál angyala. A vágószobában dolgozik há­rom rendező: Kardos Ferenc, Rózsa János és Sándor Pál Kardos Egy őrült éjszaka cím­mel készített filmet, helyszín egy közértbolt, s a bonyodal­mak oka, hogy zárás előtt, meglepetésre, revizorok érkez­nek. Rózsa János filmje, a Bűbájosok, egy manöken tör­ténete, groteszk stílusban, já­tékosan és­­ filozofikusan. Sándor Pál a millennium vilá­gába vezeti nézőit Filmje, a Szeressétek Ódor Emíliát, egy leánynevelő intézetben játszó­dik. Ugyancsak három film elő­készületei folynak a Stúdió 3- ban. Herskó Jánoson kívül Szász Péter és Huszárik Zol­tán készül a voltaképpeni munka, a felvételek közeli megkezdésére. Az utóbbi Szindbád címmel Krúdy nyo­mán készíti filmjét. Szász Pé­ter viszont — szovjet kopro­dukcióban — Kapaszkodj a fellegekbe címmel, 1919-ben játszódó, vidám, kalandos, groteszk filmet tervez. Három filmet forgatnak a stúdió rendezői. Keleti Már­ton Gyárfás Miklós forgató­könyvéből Történelmi magán­ügyek címmel készít filmet; a héten több helyszínen, s a pa­saréti műteremben dolgoztak. Kása Ferenc Dózsa-filmjét forgatja, ítélet címmel; augusztus utolsó napjaiban Kiszorosziban készített felvé­teleket. Szabó István pénteken uta­zott el munkatársaival együtt Franciaországba, ahol egy kis­városban kezdi meg Szerel­mesfilm című új alkotásának felvételeit. Elutazása előtt nyi­latkozott a Magyar Nemzet munkatársának. — Grasse iparvároskába utazunk, itt játszódik a film öt napja, mi is csak egy-két nappal tovább maradunk. Miről szól a Szerelmesfilm? — Egy emberi kapcsolat története. A két főszereplő együtt nőtt fel gyermekkorá­ban, és egymás iránti szerete­­tük minden körülmények kö­zött megmarad. Azt akarom elmondani, ha ketten valóban mélyen értik és érzik egy­mást, ez a rajtuk kívülálló viszonyoktól függetlenül is ér­ték, nagy érték, nem vész el sohasem. — Színes lesz a film, s ez elég sok gondot okoz. A fe­kete-fehér film magában véve is absztrakció, a színes azon­ban olyan, mint a kifestő­könyv. Meg kell találni a módját, hogy a színek azt fe­jezzék ki, amit a fekete-fehér filmen a szürke különféle ár­nyalatai. A festők saját szín­világukat építik fel, de a filmrendező nehezen avatko­zik bele a natúra világába, aligha tehet mást, mint hogy a helyszíneket, a színeket úgy csoportosítja, hogy megfelel­jen elképzeléseinek. Főszereplők? — Halász Judit és Bálint András. (7. .) NAPLÓ] Augusztus 30 Meleg hangú méltatást kö­zöl a Magyar Állami Népi Együttes londoni vendégsze­repléséről a Times és a Daily Telegraph. A Times kritikusa az együttes műsorából az Ecseri lakodalmas című tánc­kompozíciót emeli ki és így ír róla: „A jelenetben — mint az egész előadásban — nincs semmiféle mesterkélt színpa­diasság". Az együttes tagjairól így emlékezik meg a cikk­ben: „Ez az együttes csupa eleven és szeretetre méltó művészből áll”. A Daily Te­legraph A magyar táncosok magával ragadó vidámsága cí­mű bírálatában kitűnőnek ne­vezi az együttest. Kritikusa szintén az Ecseri lakodalmast dicséri, mert — mint írja — „érezni lehetett benne a mé­lyebb érzelmek jóleső fuval­latát”. Nagyszabású természettudo­mányi kiállítást készítenek elő a zalaegerszegi Thury György Múzeum munkatársai. A mú­zeum fennállásának 50. évfor­dulója alkalmából emlékköny­vet adnak ki. Borsos Miklós szobrászmű­vész — akinek István király­ról mintázott mellszobrát augusztus 20-án leplezték le Pécsváradon — befejezte Al­bert Schweitzer életnagyságú portrédomborművét. Művét a hatvani kórház könyvtárában állítják fel. oo Az MTA Nyelvtudomány­ Inté­zete és a Magyar Nyelvtudományi Társaság szeptember 2-án, 3-án és 4-én, háromnapos tanácskozást rendez Budapesten, a Közalkalma­zottak Szakszervezetének Székhá­zában (Vn., Puskin u- 41. A kon­ferencia célja, hogy bemutassa a magyar névtudomány jelenlegi helyzetét, kijelölje jövő feladatait, ápolja az egyéb társadalomtudo­mányokkal való kapcsolatokat és segítse az országszerte folyó föld­rajzi névgyűjtést. A konferencia té­mái között szerepel a többi közt: az európai névtudomány főbb eredményei; névtudomány és nyelvtudomány; személynévkuta­tás és történettudomány; az író és a nevek, a névtudomány, s az ál­lamigazgatás viszonya; a család­név-változtatás, s a magyar utó­névkönyv kérdése. A konferencia neves külföldi vendégei között lesz O. N. Trubacsov professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miája Orosz Nyelvi Intézetének igazgatóhelyettese, aki szláv név­tudományi kérdésekről tart elő­adást. Vije Nissilä, a helsinki egyetem professzora, a finn név­­tudományi kutatásokról beszél. © Jékely Zoltán — Tolsztoj meséjéből írt — Fajankó ka­landjai című bábjátékát mu­tatja be eszperantóul az Álla­mi Bábszínház művészcsoport­ja a zágrábi Nemzetközi Esz­perantó Bábfesztiválon. A mű­vet R­ados Péter fordította eszperantó nyelvre. A zágrábi fesztivál zsűrije külön díjazza majd a bemutatott művek kö­zül a legjobban rendezett, il­letve a nyelvi szempontból legszebben sikerült előadást. A magyar együttes harmad­ízben szerepel a nemzetközi fesztiválon.­ A Nemzetiközi Pen Club 36 kongresszusát szeptember 13 és 21 között tartják a francia­országi Mentonban. A kong­­resszuson megválasztják a Pe­ti­­ elnökét is; ezt a tisztsége eddig Arthur Miller töltötte be. egy Újszerű VÁLLALKOZÁS! SZABOLCSI MIKLÓS A verselemzés kérdéseihez JÓZSEF ATTILA ESZMÉLET című versének vizsgála­ta a strukturalista mód­szer felhasználásával 1969. 123 oldal­­ra fűzve: 12,— FI AKADÉMIAI KIADÓ .Szombat 1969. augusztus 30. ZENEI jegyzetek a változások kon­certjének mondhatják azt az estét, melynek sem helye, sem időpontja, sem előadói, sem műsora nem egyezett az eredetileg meghirdetettel: a rossz idő miatt egy nappal el kellett halasztani, a Károlyi­kertből az Erkel Színházba bevinni, s a lemondott Ruggi­­ero Ricci helyett Kovács Dé­nes játszotta a Mendelssohn­­hegedűverseny helyett a Bee­­thoven-versenyművet. A két utóbbi változás beje­lentését viharos taps fogadta. Nem lehet kétséges, hogy a közönség jó cserét csinált Kovács Dénes a repertoár­ján szereplő mintegy negyed­száz versenymű közül kétség­kívül Beethoven remekével szerzett a legtöbb örömet kö­zönségének. És ez az öröm, úgy látszik, kifogyhatatlan, mert a tőle kapott szépség megszokhatatlan. A „hegedű­­versenyek királya” minden esetben új és új vonásait tár­ja elénk — anélkül, hogy köz­ben akárcsak egyetlen pilla­natra is feladná sajátos „mű­egyéniségét”. Valóban, a legnagyobbak ta­nítottak bennünket arra, hogy a remekmű nem akkor újul meg estéről estére, ha az elő­adó folyvást változtatja a ró­la alkotottt képét — ahogyan azt mondani szokták: felfogá­sát —, hanem éppen ellenke­zőleg: a közvetlen élmény elő­feltétele az előadó harmonikus és ugyanakkor sugárzó szemé­lyisége, amelyben, mint valami élő-eleven közegben a mű új­raszülheti saját magát. Beetho­ven hegedűversenyében ben­ne rejlik az újjászületés lehe­tősége — ezért és csakis ezért mondjuk halhatatlannak, te­hát remekműnek. Ez a mű nem szorul olyan mankókra, ame­lyeket a „meglepetésre”, az „érdekességre”, a „szokatlan­ra” törekvő előadók szoktak hóna alá illeszteni, sőt, min­den ilyenféle törekvés csakis gátolhatja természetes szár­nyalását. Miért kellene életre injekciózni azt, ami maga a sűrített és felfokozott élet? Vajon ki tudná meghatároz­ni, hogy mi Kovács Dénes „felfogása” Beethoven művé­ről? Ez valóban meghatároz­hatatlan. Annyi azonban bizo­nyos, hogy ő a művet magáé­vá tette és azt sajátjaként adja vissza. Ebből eredően minden különbség és változás, amelyet tapasztalhatunk, az ő személyiségének, mint harmo­nikus egésznek változása. Ép­pen ebben rejlik kimeríthetet­lensége, természetes egyszerű­sége és végtelen változékony­sága. Ezúttal az első tétel kaden­­ciájának lobogó szenvedélye, a kóda nosztalgikusan vissza­pillantó, nyugodt szépsége, va­lamint a teljes második tétel volt olyan, amilyennek talán még Kovács Dénestől sem hal­lottuk. Hihetetlen érzékeny­séggel tesz különbséget a „Lar­­ghetto” variációs rétege és a középrész széles éneke között — amikor az előbbiben felel a két kürtre, illetve a fagott­ra és maikor az utóbbiban át­veszi a kezdeményező szere­pet. A két tételt összekötő ka­­dencia és az utolsó tétel, a „Rondo”, indítása szintúgy Kovács Dénes megszokhatat­lan szépségű pillanatait hozta, azt a gyönyörű meglepetést, amely nem az előadói ön­kény, hanem Beethoven inten­cióinak vonalában fekszik. A MŰSORT INDÍTÓ Men­delssohn Szentivánéji álom­nyitány Kórodi András ve­zényletével szokatlanul fe­gyelmezett, egységes és szép produkció benyomását keltet­te. Különös nyomatékkal kell kiemelni a kóda energikus és ugyanakkor mégis törtfényű, fátyolos mesehangulatát. A második részként el­hangzott Olasz szimfónia — szintúgy Mendelssohn műve — ezúttal főként a második és a negyedik tételével hozott iga­zi zenei élményt. Az „Andan­te con moto” széles dallama ugyanis az előadókat arra csábítja, hogy főként az an­dante-jelleget hangsúlyozzák, azt is inkább az „andalgás”, mintsem a „lépés”, illetve „já­rás” értelmében, tehát erősen lassítva. A „con moto”, tehát „mozgalmasan” előjegyzés megvalósítása által Kórodi létre tudta hozni azt az ele­ven basszus-mozgást, amely szervesen — és egyben ellen­tétet alkotva — egészíti ki a téma széles ívét Az utolsó té­tel szintúgy lendületes, ma­­gávalragadó előadásban része­sült. Pernye Andris Lillafüreden tanácskoznak a fiatal írók A fiatal magyar íróik — Miskolc város vendégeiként — pénteken Lillafüreden megkezdték tanácskozásukat. Konferenciájukon az egyes irodalmi lapok köré tömörülő fiatal költők, prózaírók és kritikusok vesznek részt. A tanácskozáson — amelyen részt vett Deme László, a Borsod megyei, és Moldován Gyula, a Miskolc városi párt­­bizottság titkára, Darvas Jó­zsef, a Magyar Írók Szövetsé­gének elnöke, Dobozy Imre, az Írószövetség főtitkára, vala­mint Veres Péter és Váci Mi­hály — Jovánovics Miklós, az Új Írás főszerkesztője mon­dott vitaindító előadást. Dél­után a Palota Szálló kertjé­­ben felavatták József Attila emléktábláját. Különleges eljárással fertőt­lenítették az esztergomi Ke­resztény Múzeum helyiségeit. Mintegy ezer felbecsülhetetlen értékű középkori műtárgyat — fára festett táblaképeket és faszobrokat — védtek meg a további károsodástól A há­romnapos munka pénteken fe­jeződött be. A múzeum vasár­naptól ismét fogadja a láto­gatókat.é A magyarországi boszor­kányperekről tartanak isme­retterjesztő előadást szeptem­ber 6-án, szombaton este 8 órakor a Radnóti Miklós Mű­velődési Házban (XXL. Vé­nusz u. 2.).❖ Múzeummá alakították át. Dosztojevszkij születésének IS0. évfordulója alkalmából az író egykori szentpétervári la­kását. Az új múzeumban Dosztojevszkij használati tár­gyait, bútorait és könyvtárán­­ak köteteit helyezik el Budapesttől 40 percre... Megnyílt az új dunaújvárosi­­ HALÁSZ­(a Szalki-szigeten) Különleges dundi halételek

Next