Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-02 / 203. szám

Veled vagyunk Vietnami A Vietnami Demokratikus Köztársaság ezen a napon, szeptember 2-án emlékezik megalakulásának­ 24. évfor­dulójára. Nem kerek dátum, nem olyan jubileumi évfor­duló, amely erkölcsileg és po­litikailag kötelezni szokta az utód kortársakat, hogy fel­idézzék és tanuljanak a tör­ténelemből, de a vietnami népnek minden joga és a ha­ladó gondolkodású emberi­ségnek minden oka megvan arra, hogy ennek az ország­nak a függetlenségi nyilat­kozatát rendszeresen ünne­pelje. A vietnami nép sza­badságharca naponta jelen­való az életünkben, minden nép életében. Nem múlik el nap, hogy ne tájékoztatná­nak róla a hírközlő szervek, a dátum tehát különösen al­kalmas arra, hogy a végső győzelem kivívásáig szünte­lenül kifejezést adjunk — szóban és tettben — ama tö­retlen elhatározásunknak, amelyet a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács így fogalmazott meg: „Ve­led vagyunk Vietnam!” Nincs is talán a történe­lemben még egy példa ar­ra, hogy egy nép annyi ál­dozatot hozott volna évszá­zadokon keresztül fennma­radásáért és szabadságáért, mint a vietnami. A háborúk és a forradalmak története természetesen teli van az egyéni hőstettek és a hősi vállalkozások példáival, de országos méretekben talán még sehol sem nyilvánult meg ilyen egyetemesen egy nép bátorsága a katonai erők és a polgári lakosság körében egyaránt, mint Vietnamban. Csak a Szov­jetunióban, a Nagy Honvé­dő Háború idején tapasztal­hattuk azt az egységet a párt, a nép és a katonaság között, amely a győzelem feltétele volt a második vi­lágháborúban, és amely Viet­namban immár 24 esztendő óta megnyilatkozik. Ez az egység a fő magyarázata an­nak a — nyu­gdtan mond­hatjuk — csodának, amelyet a vietnami nép az elmúlt év­tizedekben végbevitt: a ja­pán hódítók és a francia gyarmatosítók kiűzése után meghátrálásra és tár­gyalásra kényszerítette a hatalmas, gazdag, a mo­dern haditechnika minden eszközével rendelkező Egye­sült Államokat. Meghátrá­lásra kényszerítette marok­nyi rizsen élve, ellátását a vállán, kerékpáron, vagy kétkerekű kőidén szállítva. Igaz, a Szovjetunió és a többi szocialista ország nagy segítséget nyújtott ebben a harcban. De csak kizárólag katonai és anyagi segítség­gel nem magyarázható en­nek a kis népnek a győzel­me. Nem magyarázható azért, mert évszázadokon, az egész történelem folyamán folyt a függetlenségi harc váltakozó és időleges sikerrel, gyakran szövetségben e térség külön­böző népeivel és a kisebbsé­gi törzsekkel, de tartósan sohasem sikerült a függet­lenséget állandósítani. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának a történelmi jelentősége abban áll, hogy cezúra következett­­ el a vietnami nép életében. A függetlenségi nyilatkozat, amelyet Iio Li Minh elnök tett közzé 24 évvel ezelőtt Hanoiban a Badinh téren, új korszakot és távlatot nyitott. Jelentősége nemcsak abban állt, hogy megalakult a viet­nami nép független állama, hanem, ami még fontosabb: a külső elnyomók elleni harc ettől kezdve összekapcsoló­dott a belső kizsákmányolok elleni küzdelemmel. A Viet­nami Demokratikus Köztár­saság megalakulása tehát a függetlenségi harc és a tár­sadalmi forradalom feltéte­leit teremtette meg, a zálo­gát minden további győze­lemnek és sikernek. Ez a győzelem- és siker­­sorozat óriási, a szó valódi értelmében emberfeletti ál­dozatot követelt a néptől. Kilencéves háborút kellett folytatnia a visszatérő fran­cia gyarmatosítók ellen, amely 15 évvel ezelőtt, 1954. május 7-én Dien Bien Phú­­nál teljes győzelemmel vég­ződött. Ugyanez év júliusá­ban a genfi egyezmény el­ismerte Vietnam szuvereni­tását, függetlenségét és te­rületi egységét, amelynek megvalósítására két éven belül nemzetközi ellenőrzés mellett szabad választásokat kellett volna tartani. A fran­cia gyarmatosítók helyébe lépő Amerikai Egyesült Ál­lamok azonban megakadá­lyozta ezt a választást, s né­hány év múlva a népakarat megnyilatkozása a fegyveres harcban kezdődött el. E harc utolsó felvonásának vagyunk napjainkban tanúi, s ha a halogató amerikai taktiká­zás láttán nem is lehetünk derűlátóak a gyors befeje­zést illetően, egy bizonyos: a vietnami nép ezt a hábo­rút megnyerte. A vietnami nép azonban nemcsak a háborút nyerte meg, de — okulván a meg­szegett genfi egyezményen — a békét, országának egyesítését és függetlenségét is biztosítani akarja. Ennek egyetlen lehetséges és járha­tó útja a Dél-vietnami Nemz­­zeti Függetlenségi Front májusban előterjesztett 10 pontos javaslata, amelyet az időközben megalakult ideig­lenes forradalmi kormány is magáévá tett. Ez a program a biztosíték arra, hogy va­lóban béke legyen Vietnam­ban, megteremtődjenek a­­két országrész egyesítésének a hosszabb távú feltételei.­ Vietnam népe azonban nemcsak a nemzetközi im­perializmus elleni hősies harcával vívta ki az embe­riség csodálatát, de korunk megosztott világában példát mutatott a nemzetközi mun­kásmozgalom és a szocialis­ta országok összefogására is. V­ietnam bebizonyította: szükségszerű az akcióegység, amikor a legnagyobb ellen­ség, a nemzetközi imperia­lizmus elleni harcról van szó. Ebben a harcban a Ma­gyar Népköztársaság is ki­vette és kiveszi részét a jö­vőben is, ama reményben, hogy ez az akcióegység ha­marosan, a háború győzel­mes befejezése után a békés újjáépítésben is megnyilat­kozik.­­ Vámos Imre Kairóban megkezdődött a csúcstalálkozó Líbiában kikiáltották a köztársaságot A külpolitikai helyiet EURÓPA-SZERTE megemlékeznek ezekben a napokban a második világháború kitörésének harmincadik évfordulója-­­­ról. A Pravda vezércikke: „A béke védelme minden nép köte­lessége'’, rámutat, hogy a háború tanulságai rendkívül aktuá­lisak napjainkban is. Ugyan a háború közvetlen kirobbantója a hitleri Németország volt, a felelősség az egész imperialista rendszert terheli érte. Ugyanakkor­­,a szovjet népnek a fasizmus felett aratott világtörténelmi győzelme mindenekelőtt a szocia­lista rendszer életerejét bizonyítja". A béke fenntartására vi­lágszerte kibontakozott mozgalom tanúsítja, hogy a népek tuda­tában meggyökeredzett az a felismerés: meg kell hiúsítani az imperialista reakció újabb mesterkedéseit. A diplomáciai élet híreihez tartozik, Svoboda csehszlovák köz­­társasági elnök hétfőn Varsóba érkezett. A lengyel és csehszlo­vák vezetők kölcsönös találkozói az utóbbi hónapokban egyre gyakoribbak, Husák nyáron kétszer is ellátogatott Lengyelor­szágba és Svoboda másfél hónap alatt már másodszor jár a len­gyel fővárosban. Áprilisban pedig magas szintű lengyel delegá­ció vett részt csehszlovákiai látogatáson. Svoboda hétfőn este részt vett a varsói háborúellenes tömeggyűlésen. A második világháborúval, illetve jelenlegi következményei­­vel foglalkozott Heinemann, az NSZK köztársasági elnöke is hétfői beszédében. Hangoztatta: mindaddig, míg az NSZK nem békül ki szomszédaival, így elsősorban Lengyelországgal, egyet­len kérdést sem lehet megoldani. „Itt az ideje, hogy új viszonyt alakítsunk ki keleti szomszédainkkal” — jelentette ki a nyugat­német köztársasági elnök. Heinemann beszédének hangnemé­vel teljesen ellentétesen nyilatkozott von Hessel, a Bundestag elnöke és a szociáldemokrata Wehner bonni miniszter a nyu­gatnémet revansisták Bad­ Godesbergben tartott ülésén. A Bun­destag elnöke a fennálló európai határok elismerése ellen fog­lalt állást és éles kirohanásokat intézett a Szovjetunió politi­kája ellen. A hétfői nyugatnémet lapok beszámolnak arról, hogy a CDU-CSU is hivatalosan megnyitotta választási kampányát A Dortmundban tartott nagygyűlésen, amelyen Kiesinger kancellár is felszólalt, támadták a Szociáldemokrata Pártot, az­zal vádolva, hogy eltért a hivatalos kormányprogramtól, ameny­­nyiben „veszedelmesen közeledik az NDK elismerésének poli­tikájához”. A dél-vietnami hadszíntéren az amerikai főparancsnokság közlése szerint hétfőn csökkent a hazafias erők támadásainak erőssége. Ugyancsak Saigonból érkezett jelentés arról számol be, hogy Khiem megbízott miniszterelnök megalakította 22 tagú kormányát. A dél-vietnami hadszíntérről az amerikai katonai szervek szerint szeptember 1-ig végrehajtották a korábban ter­vezett 25 ezer amerikai katona kivonását Ez bizonyos értelem­ben ellentmond a Pentagon legutóbbi beismerésének, amely szerint a 25 ezer katona helyett gyakorlatban csak 10 ezerrel csökkentették a létszámot. Az MTI washingtoni tudósítója kö­zölte: ,,rendkívül magas állású személyekre” hivatkozva most ismét olyan sajtó­jelentések láttak napvilágot, hogy Niván elnök változatlanul fenntartja a lehetőségét további csapatkivonások­nak. A Newsweek című hetilap hétfőn arról adott hírt, hogy Nixon augusztusban a vezérkari főnökök egyesített bizottságá­nak követelésére állt el az újabb csapatkivonásoktól. A nap két fontos eseményével, a köztársaság kikiáltásával Líbiában és a háromtagú katonai junta hatalomátvételével Brazíliában, lapunk külön kommentárban foglalkozik. Ajk arab „kis csúcs” részvevői megkezdték tárgyalásaikat Kairóban Két izraeli kivételével elutaztak Szíriából a TWA-gép utasai Kairóból jelenti a MENA és a Reuter. Hétfőn megkezdték tárgyalásaikat a „kis csúcs” részvevői: Nasszer, az EAK elnöke, Husszein jordániai király, Atasszi Szíriai elnök és Szaleh Makai Ammas tábor­nok, miniszterelnök-helyettes, az iraki küldöttség vezetője. Az előzetes hírekkel ellentét­ben Al Bakr iraki elnök nem veszt részt személyesen az értekezleten. Egyiptomi sajtó­jelentések szerint „rendkívül fontos” katonai kérdéseket vi­tatnak meg és „közös terve­ket dolgoznak ki” az együtt­működés megvalósítására. Az amerikai TW­A-gépnek 88 utasa és 11 főnyi legény­sége, amelyet pénteken egy Palesztinai kommandó térített el Damaszkusz felé az Alitalia légitársaság gépén megérkezett Athénba, majd a 88 utas in­nen folytatta útját eredeti úticélja felé. A Szíriában ma­radt hat izraeli államipolgár közül négy izraeli nőt szintén az Alitalia gépe hétfőn elszál­lította Athénba, ahonnan a délután folyamán tovább utaztak Tel Avivba. A négy izraeli nő újságírókkal közöl­te, hogy kifogás­talan bánás­módban részesült Damaszkusz­­ban. Az eltérített TWA-gép piló­tája továbbra is Damaszkusz­iján marad — közölte Wiser, a TWA elnöke, aki hétfőn Damaszkuszba utazott — ad­dig, amíg el nem intézik a még visszamaradt két izraeli férfi szabadon engedését. A 44 ezer tagot tömörítő légiforgalmi pilóták egyesüle­teinek nemzetközi szövetsége Párizsban felhívást adott ki, amelyben sürgetik az ENSZ-t, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az arab geril­lák által Szíriába kényszerí­­tett repülőgép még Damasz­kusziján levő utasainak sza­badon bocsátására. Ameny­­nyiben ez nem történik meg, a pilótaszövetség 24 órás álta­lános sztrájkot rendel el szep­tember 23-ra. Hétfőn Kairóban az Arab­­Liga székházában megnyílt a­­palesztinai ellenálló szerveze­ Itek konferenciája. A Paleszti­nai Népi Felszabadítási Front — amely egyebek között a legutóbbi repülőgép eltérését végrehajtotta — ne­m vesz részt a konferencián. A Reuter jelentése szerint az izraeli főügyész hivatalo­san is vádat emelt az ausztrá­liai Dennis William Rohen ellen, az Al Aksza-mecset fel­­gyújtása miatt. A MENA arról számol be, hogy Libanon visszautasította a román kormánynak azt az indítványát, hogy töröljék el a vízumkényszert a két or­szág közötti turistaforgalom­ban. r- —f S 7 . - Marivar viim/ni .“ m,‘r illíljjjfll u III/j|"l 4 HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA « Mk Líbiában megdől­ lőtték a királyságot A hadsereg forradalmi tanácsa vette át a hatalmat A benghazi rádió hétfőn reg­gel bejelentette, hogy a fegy­veres erők képviselőiből ala­kult „Forradalmi Parancsnok­ság Tanácsa” megdöntötte a királyságot és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. A tripoli rádió ugyancsak hétfőn reggel közölte, hogy ki­járási tilalmat rendeltek el, és lezárták az ország valamennyi légi- és tengeri kikötőjét. A Forradalmi Parancsnokság Tanácsa a délelőtti órákban kiáltványt intézett az ország lakosságához A kiáltvány hangoztatja, hogy a­­ köztársaság kikiáltásá­val Líbia népének „régi álma valósult meg”. „A szocialista köztársaság immáron valóság­gá vált. Felhívással fordulunk a néphez, hogy támogassák a hadsereg által irányított védte­len forradalmat” hangzik a továbbiakban. A katonatisztek kijelentik: „Azért lázadtunk fel, hogy megvédjük a nép szabadságát és méltóságát, hogy magasra emeljük az arab nemzet zászlaját.” Tuniszban vették a tripoli­­szi rádió röviddel 11 óra utáni adását, amely szerint „a város­ban bizonyos felelőtlen elemek puskalövéseket adnak le a le­vegőbe”. Ezután a rádió közöl­te, hogy amennyiben a lövöl­dözések folytatódnak, a felelő­söket bíróság elé állítják. Nem sokkal ezután a tripoli rádió megkezdte azoknak az üzeneteknek az ismertetését, amelyek az ország különböző részeiből támogatásukról biz­tosítják a köztársasági kor­mányzatot. A forradalmi parancsnokság hétfőn délután közleményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy feloszlatták a korábbi rendszer törvényhozó szerveit, a volt vezetőknek a forrada­lom ellen irányuló kísérletét letörik. A Forradalmi Pa­rancsnokság Tanácsa a Líbiai Arab Köztársaság ügyeit inté­ző egyetlen illetékes szerv. Az ország adottságait figyelembe véve „minden doktrínától mentes” szocialista Líbiát kí­vánnak teremteni, amely szembe száll a gyarmatosítás­sal. Hasszán­ Erridha trónörökös,­ aki a Törökországban gyógy­kezeltetésen lévő apja, a 30 éves Idrisz király helyett az államügyeket intézte, bejelen­tette, hogy lemond trónörökösi tisztéről. Hasszar­ Erridha tá­mogatásáról biztosította az új rendszert, felhívta az ország lakosságát, támogassa a hata­lom új birtokosait, s óva intet­te a líbiaiakat, nehogy fegyvert ragadjanak. Costa e Silva súlyos beteg? Háromtagú katonai junta Brazíliában A hétfőre virradó éjszaka Braziliában háromtagú katonai junta vette át a hatalmat Costa e Silva elnöktől. A brazil­ hadsereg három fegyvernemének vezetőiből alakult triumvirátus „felhívás­sal fordult a néphez " és beje­lentette, hogy a 66 éves Costa e Silva vérkeringési zavarok­kal küzd, s így képtelen ellátni államelnöki teendőit. A tábor­nokok közölték, az országot to­vábbra is rendeletekkel fogják kormányoenni, és bejeletnették, hogy nem kerül sor a brazíliai kongresszus korábban bejelen­tett újraösszehí­vásár­a. A közlemény azt is bejelen­ti, hogy a triumvirátus — Tavares tábornok, Grunewald tengernagy és Souza e Mello légimarsall — azonnal vissza­adja a hatalmat Costa e Silva elnöknek, amint annak állapo­ta megengedi, hogy államelnö­ki teendőit ellássa. Megnyílt a brit szakszervezetek kongresszusa trim­a ignolni próbálta kormánya politikáját Sugár András, az MTI tudó­sítója jelenti: Hétfőn Ports­­m­outh dél-angliai kikötőváros­ban megkezdődött a brit szak­­szervezetek 101. kongresszusa. Az első nap eseménye Wilson miniszterelnök beszéde volt. Wilson 1966. óta most először jelent meg szakszervezeti kongresszuson, mégpedig egy olyan félév után, amelyet kor­mánya és a szakszervezetek eddigi leghevesebb összecsapá­sa tett emlékezetessé. . . Beszéde elejett szembeszólít a Munkáspárt hívei körében általánosan érezhető kiábrán­dultsággá­ és azt állította, hogy kormánya öt év alatt na­gyon sokat tett a szervezett dolgozókért. Az első helyen a munkanélküli segélyeket em­lítette, amelyeket a fokozódó munkanélküliség miatt minden eddiginél nagyobb összegben kellett kiutalni... Megígérte a segélyek és a rendkívül ala­csony nyugdíjak emelései, amellyel aligha lehet ellensú­lyozni az árak állandó és gyors drágulását. Wilson a továbbiakban be­jelentette, hogy ez év első fe­lében Anglia fizetési mérlege ismét aktív lett, de hozzáfűz­te, hogy az 1966-ban beveze­tett takarékossági politikára ezentúl is szükség lesz. A dolgozó nők számára az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvet helyesnek nevezte, de azt állította, hogy azt csak

Next