Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)
1969-09-05 / 206. szám
4 FOLYÓIRATSZEMLE Mítoszok és ideológiák Néhány hónapja jelent csak meg magyarul Jurij Levada szovjet kutató „A vallás társadalmi természete” című könyve. E rövid idő alatt is a tartalmában, de stílusában is érdekes tanulmány kivételes sikert aratott. Olyanok is gondolatgazdag vitabázisnak tekintik, akik nem értenek egyet a szerző nézeteivel. Levada könyvéről írt cikkében — amely a Társadalmi Szemle 7—8-as számában jelent meg — Lukács József, többek között, azt fejtegeti, hogy a rítus és a mítosz közötti viszonyt nem lehet egyszerűen az elsődlegesség és másodlagosság relációjában meghatározni”. Levada elemzésére támaszkodva megállapítja, hogy bár a mitológia hegemóniáját a kereszténység hozta magával, „a mítoszok nem az ősi rítusoktól függetlenül alakultak ki”. A rítus — a „gyakorlati” célú kultikus aktus, a szertartás — „egyben a mítosz csírája, reprodukciója is”. A vallás kultikus (mitologikus-ritualisztikus) testét pedig — mint Lukács fogalmazza — „mindenkor meghatározott szociális szervezetek hordozzák”. Ezek lehetnek egyházi jellegűek (itt .a tradíciók, a ritualizmus, a kanonizáció uralkodik”) vagy szekta jellegűek. (Itt „jobban élnek az egyes vallások eredeti elvei, fokozottabb a vallásosság extatikus volta, kisebb azonban a külvilághoz való alkalmazkodás képessége”.) Lukács idézi Levadát, aki szerint „nem lehet megtanítani minden egyes embernek azt a tudáskincset, amelyet az emberiség kidolgozott és felhalmozott, de elvileg ki lehet nevelni az emberekben azt a képeséget, hogy élni tudjanak a kultúrával”. A „kultúrával való élés” azt is jelenti, hogy az embernek nem kell kultikus viszonyokhoz és illúziókhoz folyamodnia, így tehát e fogalom nem redukálható arra, hogy bizonyos ismereteket megértünk. Sokkal inkább arról van szó, hogy az emberekben segítsük kialakítani „az ismeretek felhasználásának tudását, készségét, szokását", hogy segítsük kiformálni „a viselkedés és gondolkodás bizonyos kultúráját”. Lukács Levada valláslélektani és vallásszociológiai könyve gondolatmenetének ismertetése (és a könyv egyes véleményeivel, megállapításaival való vita) alapján úgy véli, hogy „a marxizmus világnézetének igazi próbaköve az olyan szituációkhoz való viszony, amikor az ember az ismeretlennel, a nehézséggel, aközönségestől" eltérő szintű jelenséggel kerül szembe”. A személyiség alkotó potenciáinak, szabadságának kiteljesítésére irányuló szocialista humanizmust „a társadalmi fejlődés objektív gyakorlatától, új ideológiai szabályozók kialakítására irányuló erőfeszítések és közvetlen nevelőmunkánk együttes hatásától várhatjuk”. Legújabb, dupla számában a nat e kérdésre.” Bloch — bár azt állítja magáról, hogy marxista — nem képes „a remény politikai-ideológiai megnyilvánulása speciális jegyeinek jellemzésére”, így hát gyakran mitikus talajon csatázik mitikus elképzelésekkel, nézetekkel. Blochnál, Görgényi szerint, „nincs különbségtevés magányos misztikus rajongó és társadalmi mozgalmat szervező politikai vezér, mitológiai alak és XIX. századi ideológus, szakemberek által is megfejthetetlennek vagy legalábbis többértelműnek talált ószövetségi jelkép és romantikus antikapitalista költészet között... Az a triviális történetfilozófia, amely a vallást és minden ideológiát vagy az üdvözülés, vagy a becsapás eszközének tekint, pontosan megfelel — történelmietlenségével, naiv metafizikájával — a blochi filozófia alapelvének, a reménykedő, utópikusan várakozó ember antropológiájának, a marxizáló messianizmus passzív emberképének.” Ideológia és tudomány, ideológia és társadalom, ideológia és gyakorlat kapcsolataival foglalkozik Kéri Elemér a Valóság 8-as számában. „A marxista tudományok összekapcsolása a cselekvéssel — olvassukAz ideológia szükségességéről« című írásban — jelenti szememben az ideológiát, az ideológiai képzettséget, a marxista elmélet és kultúra funkcióját” A marxista ideológia „az élő, eleven társadalmi mozgásban tárja fel és bizonyítja a tevékenység történelmi (politikai, erkölcsi stb.) szükségszerűségét, s a különböző rétegeket és csoportokat rádöbbenti, rávezeti azonos létérdekeikre”. Az ideológiában — amely „a közvetlen praxis elméletileg megalapozott tudata” és egyben maga is praxisfunkciót kap mind a filozófia, mind a szociológia, mind a többi marxista diszciplína. „A történelmileg nem realizálható filozófiai tételnek nincs ideológiai igazsága. Ezért a filozófiai igazság csak az ideológiává válás folyamatában, a cselekvésben kaphat funkciót. Igazság például, hogy a vallás és a marxista filozófia feloldhatatlan ellentétben vannak. Ez a vallásnak és a filozófiának, mint elvontságnak, mint világnézeti rendszernek a síkján igaz. De ebből nem következik, hogy ez az ellentét megakadályozhatja a történelmileg megjelölt irányban cselekvő vallásos és nem vallásos emberek közös érdeken és kapcsolaton alapuló közös cselekvését.” Kéri különös nyomatékkal hangsúlyozza, hogy az ideológiát „nem lehet a mechanikus, a nem marxista visszatükrözés oldaláról megérteni, s különösen nem lehet a passzív tükrözéssel azonosítani”. A történelem — s ezt a marxizmus világította meg — nem ismeri az öncélú tükrözést, csak a funkcionálisát. Azt, amelynek jelentősége van az élettevékenységben. A tanulmány idézi Goethét: — Lényeges az aminek vonatkozása van az emberre. — „A marxizmus éppen azért lényeges, mert az emberre, az ember lényegére, az ember szabadságára van vonatkozása, mert a marxizmus az ember felszabadulásának az eszköze és öntudata. Ennek az általános lényegnek azonban csak a mindennapi cselekvésben lehet objektív valósága, és a mindennapi cselekvést értő és tudatosító ideológiában lehet konkrét tudati valósága. G. Világosság — amely különben több érdekes tanulmányt és tájékoztató írást közöl, a mai protestantizmus különböző irányzatairól — olvashatjuk Görgényi Ferenc cikkét is a teológia modernizálására törekvő német protestáns tudósokkal (Barth-tal, Buitmannal, Moltmannal) szívesen vitázó, marxista igényű filozófusról, Ernst Blochról. Az idős német gondolkodó — akinek különösen „Prinzip Hoffnung” (Kemény princípium) című műve iránt érdeklődnek a protestáns teológia képviselői — mindig is sokat foglalkozott a humanizmus marxista értelmezésének kérdéskörével. Bloch jelszava az, hogy „meg kell tanulnunk reménykedni”, és hogy „e feladat tudatosítása a filozófia dolga”. Görgényi felveti: mi a remény tárgya, mi felé tart a reménykedő emberiség Bloch szerint? „Mivel a remény mindig a még nemtudottra (das Noch-Nicht-Be- Ausste) és a még-létre-nemjöttre (das Nach-Nicht-Gewordene) irányul. Bloch — éppen az általa megállapítottak alapján — csak okkult választ ad Véget ért a gdyniai lengyel írókongresszus Gdyniában befejeződött a nyugati és északi lengyel területek íróinak 12. kongresszusa, amelyen a szocialista országok íróküldöttségei is részt vettek. A magyar írószövetség delegációját Nemes György vezette. A tanácskozáson mintegy 200 részvevő jelenlétében felszólalt Zenón Kliszko, a LEMP PB tagja, a KB titkára; értékelte a lengyel irodalom felszabadulás utáni útját és ismertette a párt irodalomtpolitikáját- — Ma»\wt — Vietnami dokumentumfilm: A 17. szélességi fok Yoris Ivens vietnami dokumentumfilmje, A 17. szélességi fok, nemcsak a független Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 24. évfordulóján került színre nálunk, hanem azon a napon is, amikor haláltusáját vívta Ho Si Minh, az a férfi, aki szabadságért harcoló hazájának jelképévé nőtt. Talán azért vált kétszeresen megrendítővé ez a dokumentumfilm, amelyben a valóság pátosza- tiszta képnyelven fogalmazva olyan magas hőfokú intenzitást ért el. Milyen eszközökkel idézi elő ezt a hatást Yoris Irons? Talán azzal, hogy nem kerüli a szépséget. A feldúlt ország pálmáinak légiesen finom rajzát és csipkés árnyékát megmutatja akkor is, amikor ágyúcsövet rejt a pálmafa törzse. A rizsarató nők törékeny teste szinte balettszerűen ütemes mozgást végez, amikor a repülőgép zúgására, mintegy kaszasuhintásra, elterülnek a földön és eltűnnek a hullámzó rizskalászok közt. A gyerekszemek sötét, meleg csillogása mosolyt fakaszt akkor is, amikor fölöttük megvillan a rémület az apa szemében, akinek Északra kellett mennie, amikor a fiát Délre vitték, s most látja viszont először a gyerekét, amikor talán azonnal lecsap a bomba. És főleg a földbe vájt folyossókat nem lehet elfelejteni. A zord fekete-fehér végtelen perspektíváit, a távlatot, ahonnan lámpás fényével közeledik egy fehér figura: az anya az otthona felé. Az otthon egy mélyedés egy végtelennek tetsző, abszurd folyosón, a mélyedésben kosar, és benne egy öntudatlanul alvó angyalarcú csöppség. Mögöttük folytatódik a folyosó, melynek mentén valahol bolt van, valahol iskola. A végtelen folyosó, a maga váratlan, kulcslyukszerű boltozataival, kegyetlen és félelmes, mint maga a harc, a földbe vájt ország csökönyös harca egy kérkedő és kegyetlen világ ellen. De — ez Yoris Ivens filmjéből világosan kitetszik — ennek a kivételesen, harmonikusan szép, gyermekarcú és csillagszemű népnek életformája lett a harc; megszokta, hogy örömét egy-egy összesimuló pillanatba sűrítse ringó nádbugák közt. Ez a nép vállalja az állandó halálveszélyt,, a szabadságért. Yoris Ivens a meghalásnak is fölfedezte titokzatos szépségeit: filmje ezeket tükrözi, s azt az elszánt akaratot, amellyel a föld alatti útvesztőkben bolyongó, élő, harcoló nép az emberi életért küzd. F. A. Átdolgozzák a társalgási zsebkönyveket Tizenkét társalgási zsebkönyvet adott ki az évek folyamán, sorozatban, és a szükség szerint újranyomva, a Tankönyvkiadó szomszédaink nyelvén, a világnyelveken, s egy-két, a turisták által látogatott ország nyelvén. Ezek a könyvek tömérdek bosszúságot okoztak azoknak, akik akár az élő nyelv sajátságainak jobb megismerése, akár a — hivatalos vagy turista — utazások alatt szükséges alapvető beszélgetések megkönnyítésére a zsebkönyveket megvásárolták. Rengeteg indokolt csúfolódást is fakasztott a sorozat. — A társalgási zsebkönyvek sorozatának közreadását akkor kezdtük meg, amikor még nem annyira turistáknak, mint inkább az élő beszéd fordulataival megismerkedni kívánó nyelvtanulóknak szántuk — mondta a Magyar Nemzet munkatársának dr. Horváth Miklós, a Tankönyvkiadó főszerkesztője. — Ez a szerkesztési szempont azonban ma már idejét múlta, egyre inkább a turisztika igényei határozzák meg a zsebkönyvek szerkesztési elveit. Az elgondolások megváltozása talán fölöslegessé teszi a vitát a valóban idejét múlt elképzelések szerint készült zsebkönyvekkel; nehézkes, nyakatekert mondataik ugyanis aligha tükrözték a mindennapi életet, aligha tájékoztattak az élő beszéd sajátosságairól, inkább nyelvtani szabályokat példáztak, a gyakorlatban ritkán fölhasználható, annál inkább megmosolyogtató módon. Az új alapelv az, hogy használható segédeszközt kapjanak a turisták, de eredményesen forgathassák a könyveket azok is, akik valamelyik nyelv tanulása közben az alapvető ismereteket már elsajátították, s most ezek gyakorlati alkalmazását akarják megtanulni vagy gyakorolni. A legfontosabb mondatokat keressük meg, kielégítő , választékban és válogatásban, mintegy ötven alaphelyzetbe gyűjtve. A mondatok és párbeszédek.'úfútt 'rendszerint szószedetet is közlünk, a témához kapcsolódó más szavakból. Ennek a szerkesztési elvnek a jegyében készült el már korábban a szerb-horvát társalgási zsebkönyv, amely sokkal használhatóbbnak és valószerűbbnek bizonyult elődeinél. Ez a kötet a közeljövőben, újra megjelenik, ugyancsak nemsokára kapható lesz az új elvek szerint szerkesztett olasz és orosz zsebkönyv, jövőre pedig az angol. A zsebkönyvek továbbra is kettős célra törnek: a turisták segítésén kívül a nyelvek sajátos fordulatait, a beszélgetés gyakoribb formáit is közlik. Kifejezetten turisták használatára készült viszont a kiadó két zsebkönyve, az 1000 szó németül, és az 1000 szó franciául. Ezeket azok is jól használhatják, akik egyáltalán nem ismerik a nyelvet. NAPLÓ Szeptember 6 Az országos népzenei találkozót harmadikben rendezik meg Kecskeméten. A fesztivál idén szeptember 19-től 21-ig tart, és gazdag programjában konferenciák is helyet kaptak. Az egyik tanácskozáson a népzene, az ifjúság és sz beatmuzsika kapcsolatát vitatják meg. A kaposvári Csiky Gergely Színház csütörtökön tartotta évadnyitó társulati ülését. Laczina László igazgató ismertette a műsortervet. A színház egyébként több bérlettípust bocsát ki erre az évadra is. Nyugdíjasok ötven százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak bérletet a délutáni előadásokra. A békés megyei Jókai Színház évadnyitó társulati ülésén az új igazgató, Miszlay István, elmondotta, hogy hat prózai és hat zenés bemutatót tartanak az új évadban. Romániai és jugoszláviai vendégszereplés, továbbá kamaraszínház létesítése is szerepel az évad tervei között. A színház új főrendezője: Sándor János. Az évadot október 10-én Raffai Sarolta Diplomások című drámájának előadásai nyitják meg. Magyar kerámia- és ötvösművészeti kiállítás nyílt meg a londoni Royal Festival Hallban. A tárlatot az Állami Népi Együttes vendégszereplésének befejezéséig. Szeptember 13-ig tartják nyitva. ■ A Szépművészeti Múzeum két kiemelkedő kiállítást rendez a nemzetközi művészettörténeti kongresszus alkalmából, amely a közeljövőben ül össze Budapesten. A szombaton megnyíló tárlatokról dr. Garas Klára főigazgató, és Katonáné dr. Czobor Ágnes, a kiállítások rendezője csütörtökön tájékoztatta a sajtót. Rejtett kincsek és a múzeum legszebb rajzai szerepelnek a szombaton megnyíló két kiállításon. Szeptember 14-től egy héten át Leonardo lovasszobrát is megtekintheti a közönség. .A franciaországi Oijonba utazott csütörtökön a Vasas Művészegyüttes tánckara. Az együttes a Comité Bourgogne 24. nemzetközi folklórfesztiválján vesz részt, majd más franciaországi városokban lép fel........................... Péntek, 1968. neptittber 5- Na négyszáz éve halt meg Pieter Brueghel A flamand festészet legnagyobb humanista mestere ma, szeptember 5-én négyszáz éve, hogy meghalt A mi fogalmaink szerint nagyon fiatalon, negyvenes éveinek derekán. Ha a humanizmust úgy értjük, ahogy kell, vagyis hogy az ember és létének körülményei késztetik ábrázolásra és kifejezésre az alkotói, úgy az idősb Brueghel a nagy olasz reneszánsz művészeken is túltett, hiszen kis számú vallásos tárgyú képén is hazájának és népének sorsát példázta. Népi volt a szó teljes értelmében, mert bár egyáltalán nem bizonyított a „paraszt"’ jelző jogossága, témáiban az egyszerű embert jelenítette meg munka közben és ünnepein. Realizmusa, azt lehet mondani, dermesztő. Verizmusnak nevezhetnénk, ha mindenáron skatulyázni akarnánk, de éppen a nyers, szépítetlen valóság és igazság kutatása s ezeknek különösen kiélezett konstellációkba helyezése teszi rendhagyóvá művészetét. A spanyol világhatalmi törekvések és a katolikus inkvizíció kettős elnyomásában vergődő flamand nép függetlenségi törekvéseinek volt szószólója. Korai rajzai, melyek nagyrészt csak a róluk készült metszetekben maradtak fenn, még csak az általános erkölcsi kötelmekre figyelmeztettek, mint a Hét főbűn című sorozatában. Íme már ezekben a munkáiban is sajátosat teremt, távol áll a Németalföldet is áthatott „romanizmustól” — olaszosság, manierizmus — és inkább nagy elődjére, Hieronimus Bosh-ra támaszkodik, legalábbis a furcsa figuráktól hemzsegő kompozíciókban. A tréfás Péternek, Pieter de Droi-nak hívták kortársai, de ha műveit nézzük, tréfásat nem, különöset annál inkább találunk azokban. Bizonyosra vehető, hogy a spanyol elnyomás ténye korának nagy humanista gondolkodóival tette rokonná, és a néphez való ragaszkodása, a nyomorból és elnyomáshoz való feitörés szándéka még az anabaptistákhoz is közelítette. A Szépművészeti Múzeumunkban látható festménye, Keresztelő János prédikációja azokat a szabadban tartott népgyűléseket idézi, ahol az újrakeresztelés szertartását láthatta és megfestette — az inkvizíció árnyékában. Tudjuk, hogy a spanyol uralkodó, II. Fülöp elhagyta az időben Flandriát, de otthagyta világi és egyházi képviselőit, akik nem ismertek izgalmat a rebellis és titkon eretnek flamand nép számára. Erről nem csupán Brueghel képei — mint például a Tánc a bitófa alatt című kompozíció is — tanúskodnak, hanem Schiller Don Carlos-ának nehéz veretű sorai. Brueghelt kortársai „a paraszt”, meg „a tréfás” jelzővel illették, de ez nem származását és nem humorát határozta meg, hanem azt, a nép életéből merített mozgalmas kompozíciók motívumgazdagságát, amelyben vagy a nép megnyomorítottságát — Vakok, Koldusok, Betlehemi gyermekgyilkolás — festette félreérthetetlen jelképekben, vagy népének erejét, hagyományait, s ezeknek megőrzését, fenntartását sürgette. A Parasztlakodalom, a Gyermekjátékok, a Közmondások és nem utolsósorban az Évszakok sorozat hibátlanul tolmácsolja — az uralkodó osztály merev, spanyolos életformájával ellentétben — a dolgozó kisemberek életét nem csupán létfenntartó munkájukban, de ünnepeik vonzó vaskosságában, gyakran kíméletlen őszinteséggel. Életképei mindenkor a szeretett, hazai tájban játszódnak, néha kis hozzáadással az itáliai útján szerzett tapasztalatokból. Még a Bábel tornya is flamand földön épül, de a szorgos kis emberek még építenek, a torony nem omlik, vagyis a festő bízott az emberi összefogás eredményességében. Tájképeik színbeli megjelenésükben igazán modernek, festésmódjukat tekintve korukat messze megelőzik. Amennyiben elfogadjuk a „drol” jelzőt, úgy az optimizmusának és szatirikus vénájának lehet leegyszerűsített meghatározása, magyarázata. Ha valaki ostoroz, vagy csípősen odamond, feltétlenül azzal a szándékkal teszi, hogy a célba vett bűn vagy hiba köztudottá legyen s ezáltal a megváltoztatására, megszüntetésére serkentsen. Egy progresszív eszme megvalósítására irányuló törekvést ma pártosságnak nevezünk, és mi lehetett haladóbb az adott korban, mint a nemzet függetlenségi harca, így tehát Brueghelt pártos művésznek minősíthetjük. Művészetének művi és tartalmi gazdagsága és egysége máig — beleértve a „grande siècle”-t, valamint a rubensi és vandyeki életművet — Flandria, illetve a Belga föld legnagyszerűbb festői értéke. A művészetről, illetve műveiről megjelent kisszámú, egykorú híradást összefoglalja Bob Claessens: Szeretem Brueghelt című kitűnő kis könyve. Ez a szubjektív közlés nagyon is sok objektív ténnyel megtámogatott. Alább idézett zárósorai egy, hazáját szerető, nemzeti érdekeit jól ismerő, modern művészettörténész vallomása és intelme a kortárs művészekhez Brueghel kapcsán : „Mondanivalója egyre sürgetőbb, példája egyre hivatottabb arra, hogy feladja festőinknek a nagy leckét, amelyre múlhatatlanul szükségük van. Meg fogják érteni őt azon a napon, amikor elfordulnak a kozmopolitizmus hamis külsőségeitől. Akkor majd rájönnek, hogy semmi sem növekedhet, ami nem népi talajban gyökerezik, hogy semmi sem lehet tartós, ami nem — akár egy pillanatnyi — élet , jelképe, és hogy semminek sem lehet egyetemes értéke, ami nem sajátos, nemzeti szemléletből■ fakad.” A négyszáz éve halott mester nem túl nagy, de annál nagyszerűbb életműve ezzel a nagyon is aktuális tanulsággal szolgál. Oelmacher Anna Nov A Töltse a szeptembert nyi 7 a balatonalmádi új X/ig Auróra Szállodában! SZEPTEMBER 1-TŐl KEDVEZMÉNYES UTÓSZEZON ÁRAK! Teljes napi penzió 1X5,— Ft (reggeli, ebéd, vacsora) Egyágyas szobában 155.— Ft Szobafoglalás : A HUNGARHOTELS INFORMÁCIÓS IRODÁBAN Budapest, V., Petőfi Sándor u. 16. Telefon: 180—642, 383—117, vagy a szálló portáján, Balatonalmádiban