Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)

1969-11-01 / 255. szám

• ■ '­­ G­­­V “ * I ! ' •* Magyar Nem­zet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA * A diákok nyelvén Elkeseredett pillanatában találkoztam a presszóban az irodalomszakos tanárnővel. Vidéken rendezett pedagó­giai tanácskozásról jött, és szidta az értekezlet előadó­ját, aki szerint minden rendben van a tankönyvek, a tanterv, a tananyag körül, és aki még egy keskeny rést sem hagyott a kétkedés szá­mára, hogy hátha akadhat­nak bizonyos gondok az iro­dalomoktatásban. „Most ép­pen mit csinál?” — kérdez­tem. „Sartre-t olvasom.” „Tanulmányt ír?” „Dehogy, a gyerekeim kérdezték az osztályban, hogy mi az eg­zisztencializmus, és most na­pok óta kénytelen vagyok filozófiai könyveket olvasni, pedig annyi más dolgom lenne még.” Búcsúzásul hoz­zátette, miközben fél kézzel már a könyvben lapozott: „Tudja, ezért nem mehetek sohasem készületlenül az órára. Talán megtenném, de ilyenkor arra gondolok, hogy a gyerekek megint kérdezni fognak valamit.. Sokan azt hiszik, hogy a pedagógustól az állam, és képviseletében az igazgató, a szakfelügyelő követel a legtöbbet. Mások úgy véle­kednek, hogy a legkövete­­lődzőbbek a szülők. Keve­sen gondolnak arra, hogy nincs olyan elfogult szülő és nincs olyan bogarászó szak­­felügyelő, aki több tudást, ismeretet, szakmai elmélye­dést kívánna meg a pedagó­gustól, mint a diák. És ha bárkiben kétségek támadná­nak eziránt, az olvassa el az Ifjúsági Magazin tanévkez­dő őszi számában azt a fel­mérést, amelyet a folyóirat szerkesztősége készített a tanári munkáról. Megkérdezte az Ifjúsági Magazin a diákoktól, hogy véleményük szerint mitől tanár a tanár, melyek a leg­fontosabb jó tulajdonságai. A válaszok persze különbö­zőek, de alig van olyan fe­lelet, amelyben a jó tanár kritériumai között az igaz­ságszeretet mellett ne szere­pelne fő helyen a tudás. „A legfontosabb, hogy a tudá­sa biztos és sokrétű legyen, hiszen anélkül nem is lehet tanár a tanár” — olvashat­juk a tömör véleményt egy 20 éves átképzős lány meg­fogalmazásában. A szociológia és a statisz­tika tudományának mai színvonalán nem tekinthet­jük különösebben reprezen­tatívnak az Ifjúsági Maga­zin felmérését — nem is an­nak szánta a diáklap szer­kesztősége —, néhány vá­laszból egzakt következteté­seket nem lehet és nem is szabad levonni. Jelzéseket azonban föltétlenül adnak ezek a levelek, amelyekben a tanári munka megítélésé­ről, józan — tisztelettudó! — bírálatáról és bensőséges értékeléséről esik szó. A jó tulajdonságok között persze — kinek-kinek egyé­ni ízlése szerint — sok min­den szerepel, de érdekes mó­don újból és újból visszatér az óhaj, hogy a tanárnak le­gyen humorérzéke. Kár len­ne a felnőttek oldaláról egy kézlegyintéssel elintézni az ügyet, mondván, hogy a gyerekek nyilván azt sze­retnék, ha a pedagógus ál­landóan kacarászva járna közöttük. Ilyesmit csak na­gyon ostoba gyerek kíván­hat. De az az igény feltétle­nül meglelhető itt, hogy a tanár a saját diákkorától ne túlságosan messzire szakad­va ítélkezzék a nem nagyon jelentékeny pedagógiai kér­désekben. „Humorérzék, együttérezni tudás” — kö­veti egymást ez az összetar­tozó két vonás, amelyet a 18 éves G. Mónika szeretne ta­náraiban viszontlátni. Nem a „ jópof­aságot” kívánják meg a józanabb diákok, nem is a gyerekekkel való cinkos összekacsintást, csupán — és ez sem kevés! — a realitás, az életkori sajátosságok iránti érzéket, azt a képes­séget, amelynek birtokában — ha tetszik, humorral is — a jó pedagógus az iskolai hi­bákat, vétségeket, baklövé­seket megfelelő helyre teszi. Mitől népszerű a pedagó­gus? — kérdi a folyóirat. Attól-e, hogy sokat követel, vagy attól, hogy keveset? És ebben a részben olvasható egy válasz, amely ha hivata­los hely nyilatkozatában hangoznék el, bizonyára szólamnak tűnnék. Ha pe­dig szülő mondaná ezt gyön­gén tanuló gyermekének, az biztosan megjegyezné, hogy „na, megint nyomja apu a sódert”. Ezt írja ugyanis B. Kati: „A gimiben, ahová jártam, volt egy »­isteni« ta­nár. Pedig ha tudná, hogy miből állt az isteni népsze­rűsége, biztosan elkesered­ne... Nála soha nem kel­lett tanulni... Egy szóval klassz fej volt 45 percig ... A vélemény mégis más ma már. Mi ittuk meg a levét annak, hogy nála nem kel­lett tanulni, és kit érdekel most a népszerűsége?” Ez a néhány mondat — ha általánosításra ugyanúgy nem alkalmas, mint az egész, jórészt játékos jelle­gű felmérés — újabb tanul­ságos adalékul szolgál az if­júság arculatának megítélé­séhez is. Mert íme, komo­lyan, őszintén kell kérdezni, és akkor ehhez méltóak a válaszok is. A 20 éves B. Kati — nyilván nem kevés iskolai tapasztalat birtoká­ban — rádöbbent arra, hogy a pedagógus népszerűsége nem egyenlő a liberalizmu­sával. Pillanatnyilag nyilván nagyon kellemes, ha pus­kázva is ötös dolgozatot le­het írni, ha makogó felelet­tel is meg lehet kapni a jobb jegyet. Ám később, az érett­ségin, vagy az egyetemi fel­vételi vizsgán nyomban ész­revehető ennek az álnépsze­rűségnek minden buktatója. Ha osztály és osztály, tanár és tanár ötös jegyei, diák és diák jeles bizonyítványa kö­zött ma még lényeges kü­lönbségek vannak, ennek bi­zonyára az is magyarázata, hogy a népszerűséget több­féle módon értelmezik ná­lunk az iskolában. B. Kati tudja már, hogy mi ez a különbség. És a cik­künk elején idézett iroda­lomszakos tanárnő — ha jog­gal mozog is bizonyos hibák, korlátok, pedagógiai ellent­mondások miatt — úgy őr­zi meg népszerűségét, hogy igényes marad önmaga és diákjai iránt. Benne megta­lálható az a két tulajdon­ság, amelyet a 18 éves N. Gábor így összegez: „Értsen a diákok nyelvén, és jól is­merje azt a tárgyat, amit ta­nít.” Gábor István A prágai tanácskozás javaslata az összeurópai értekezlet időpontjára és napirendjére A külpolitikai helyzet PRÁGÁBAN BEFEJEZŐDÖTT a budapesti felhívást aláíró szocialista országok külügyminisztereinek értekezlete. Az aláírt közös nyilatkozat — az eddig megtett kezdeményezések és el­hangzott vélemények ismeretében — a Varsói Szerződés orszá­gainak közös állásfoglalását fogalmazza meg az összeurópai biztonsági értekezlet összehívására és napirendjére vonatko­zóan. A tegnap Prágában aláírt nyilatkozat konkrét javaslato­kat tartalmaz az értekezlet napirendjére, és valós perspektíva­ként említi azt a lehetőséget, hogy az értekezlet már a jövő év első felében összeüljön Helsinkiben. Ez utóbbi mozzanatot egyébként hangsúlyozta Gromiko szovjet külügyminiszter is az aláírást követően újságíróknak adott nyilatkozatában. „Mi, szocialista országok, úgy véljük, hogy mennél hamarább szer­vezik meg az összeurópai tanácskozást, annál jobb” — mondta Gromiko. „Természetesen nemcsak tőlünk függ a siker. Ezért ki akarom fejezni azt a reményemet, hogy a többi európai or­szág is erőfeszítéseket tesz a siker érdekében. Nem csupán az európai szocialista országok érdekeltek ebben, más államoknak semmivel sem kevesebb érdeke fűződik ehhez” — mondta a szovjet külügyminiszter. A Varsói Szerződés tagállamainak sajtója jelentős lépésként értékeli a prágai értekezletet. A budapesti felhívás nyomán kezdődött párbeszéd fontos szakaszának minősítik a lapok, és kiemelik, hogy a napirendre vonatkozó javaslat az erőszakról való lemondás és a sokoldalú gazdasági-kereskedelmi együtt­működés kérdéseit öleli fel. Bonnban véget ért a Grandt-kormány programnyilatkozata feletti vita. Sőt, már kezdetét vette az új kormány diplomáciai tevékenysége is: Scheel külügyminiszter fogadta Carapkint , a Szovjetunió bonni nagykövetét és bejelentette Stewart angol külügyminiszter bonni látogatását is. A szövetségi gyűlésben lezajlott vitát összefoglalva a TASZSZ szemleírója megálla­­­pítja, hogy az éles, gyakran egyenesen viharos volt — különö­sen az NSZK és az NDK közötti kapcsolatok kérdésénél. A tovább éleződő közel-keleti helyzettel foglalkozott a szovjet külügyminisztérium pénteken kiadott nyilatkozata. A fontos okmány élesen bírálja az izraeli vezető körök politikáját, és haladéktalan intézkedéseket követel az agresszió következmé­nyeinek felszámolására. Ismét állást foglal a közel-keleti ren­dezéssel foglalkozó négyhatalmi tárgyalások mellett, és hasz­nosnak minősíti a kérdésben folytatott szovjet—amerikai két­oldali megbeszéléseket is. A Kairóból érkező hírek szerint mindeddig eredménytelenek­nek bizonyultak az egyiptomi kormány közvetítésre irányuló erőfeszítései a libanoni válság ügyében. Az AFP különböző jelek alapján azt feltételezi, hogy a tárgyalások gyakorlatilag megszakadtak. Ugyanakkor Dél-Libanonban folytatódnak a fegyveres összeütközések. Heikal az Al Ahram szokásos pénteki vezércikkében a liba­noni válság okait kutatja. Véleménye szerint az eseményeket az arab—izraeli viszály erőteljes polarizálódása váltotta ki. Libanon — Heikal szerint — az 1967-es háború után megpró­bálta visszaállítani normális életét, kétséges azonban, hogy ma egyetlen arab ország is kivonhatja-e magát a közös feladatok megoldásából. Az Al Ahram főszerkesztőjének véleménye sze­rint ma sokkal komolyabb a helyzet Libanonban, mint az 1958-as válság idején volt. Ami a Libanonnak felajánlott amerikai „védelmet” illeti, Heikal megjegyzi, hogy Washington túlzott optimizmussal né­zett a fejlemények elé. Odáig ment, hogy választ kért Héleu elnöktől, s azt várta, hogy a válasz az amerikai „védelem” el­fogadása lesz. Ez a remény megalapozatlan volt. A libanoni nemzeti erők túlnyomó többsége elutasítja az amerikai gyám­kodást, de a hatóságok egy része Washingtonnal összhangban tevékenykedik — véli az Al Ahram főszerkesztője. Véget ért a prágai tanácskozás Prágából jelenti a TASZSZ és CTK. Pénteken befejezte munkáját a budapesti felhí­vást aláíró hét szocialista ál­lam külügyminisztereinek ta­nácskozása. A baráti, elvtársi légkörben lefolyt tanácskozáson megvi­tatták az összeurópai értekez­let előkészítését. Befejezésül közös nyilatkozatot írtak alá. A pénteki tanácskozáson Erdélyi Károly magyar kül­ügyminiszter-helyettes elnö­költ. A záróközlemény aláírása után az újságírók beszélge­tést folytattak a tanácskozá­sokon részt vett küldöttségek tagjaival. Gromiko szovjet külügyminiszter nyugati tudó­sítók kérdéseire válaszolva utalt arra a lehetőségre, hogy már a jövő év első felében összehívják az összeurópai tanácskozást. Nyilatkozat a Varsói Szerződés országai külügyminisztereinek tanácskozásáról 1969. október 30-án és 31-én Prágában tanácskozást tartot­tak a Varsói Szerződés tagál­lamainak külügyminiszterei. A tanácskozáson részt vettek: a Bolgár Népköztársaság részé­ről Iván Basev miniszter, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság részéről Jan Marko miniszter, a Lengyel Népköz­társaság részéről Stefan Jed­­rychowski miniszter, a Magyar Népköztársaság részéről Erdé­lyi Károly miniszter­helyettes, a Német Demokratikus Köz­társaság részéről Otto Winter miniszter, a Román Szocialis­ta Köztársaság részéről Cor­­neliu Manescu miniszter, a Szovjetunió részéről Andrej Gromiko miniszter. Az illető kormányok kife­jezték törekvésüket és készsé­güket, hogy önállóan, valamint más államokkal együttműköd­ve újabb lépéseket tegyenek az európai feszültség enyhíté­sére, a biztonság megszilárdí­tására és a békés együttmű­ködés fejlesztésére. Megerősí­tették a Varsói Szerződés tag­államai 1969. március 17-én valamennyi európai országhoz intézett budapesti felhívásá­nak az élet által igazolt meg­állapításait. A tanácskozás részvevői kü­lönös figyelmet fordítottak az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglalko­zó összeurópai értekezlet ösz­­szehívásának előkészítésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy az összeurópai érte­kezlet megtartására vonatkozó javaslatuk az európai álla­mok többsége részéről széles körű pozitív visszhangra talált. Ez a javaslat Európában aktív érdemi megvitatás tárgya lett, amelynek során az értekezlet előkészítésével kapcsolatos egyes kérdésekben konkrét el­gondolások hangzanak el. Mindez reális lehetőséget te­remt az értekezlet megtartá­sára és az európai biztonság közös erőfeszítések útján tör­ténő megteremtésére Európa összes államai és népei érde­kében. Ugyancsak kedvező fogadta­tásra talált a finn kormány 1969. május 5-i értékes kez­deményezése, amelyben ki­nyilvánította készségét, hogy közreműködik az összeurópai értekezlet előkészítésében és megtartásában. A budapesti felhívást aláíró valamennyi or­szág pozitív választ adott er­re a kezdeményezésre. A Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszterei kor­mányaik megbízásából a kö­vetkező kérdések felvételét ja­vasolják az értekezlet napi­rendjére: " Az európai biztonság megteremtése, az erőszak al­kalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő le­mondás az európai államok kapcsolataiban; 2. Az európai államok kö­zötti politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyen­jogúságon alapuló kereskedel­mi, gazdasági és műszaki-tu­dományos kapcsolatok kiszéle­sítése. A jelen nyilatkozatot aláíró szocialista államok szilárd meggyőződése, hogy a felsorolt kérdések termékeny megvita­tása, az elért egyetértés és az európai feszültség csökkenése az államok közötti kölcsönös megértést, a békés és baráti kapcsolatok fejlesztését és ez­zel Európa valamennyi népe létérdekeinek megfelelően a biztonság megvalósítását szol­gálná. Az összeurópai értekez­­­et sikere történelmi jelentő­ségű esemény lenne kontinen­sünk és az egész világ népei­nek életében. A későbbiekben lehetővé tenné az európai ál­lamokat foglalkoztató más problémák megvizsgálását, amelyek megoldása hozzájá­rulna az európai béke meg­szilárdításához, előmozdítaná valamennyi európai állam szé­les körű, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlődését, hozzájárulna a történelmileg kialakult mai Európa kollektív alapokon és az összeurópai ér­tekezleten részt vevő államok közös erőfeszítésein nyugvó biztonságának szavatolásához. A jelen tanácskozáson részt vevő országok kormányai ja­vasolják, hogy az összeurópai értekezlet előkészítéseképpen az érdekelt államok két vagy több oldalú konzultációkon vi­tassák meg ezeket az elgondo­lásokat. Természetesen készek arra, hogy megvizsgáljanak bármely más javaslatot, amely az összeurópai értekezlet gya­korlati előkészítését és sikeré­nek biztosítását szolgálja. A külügyminiszterek kormá­nyaik nevében kifejezik meg­győződésüket, hogy egyes, még el nem hárított nehézségek el­lenére az összeurópai értekez­let előkészítésével és megtar­tásával kapcsolatos valameny­­nyi kérdés — akár a napirend­re, a részvevők körére, vagy az összehívás rendjére vonat­kozzék is­ — megoldható, ha jóakarat és a kölcsönös meg­értésre való őszinte törekvés nyilvánul meg. A részt vevő országok kor­mányai felhívják az összes európai államot, hogy a föld­rész békés jövőjének érdeké­ben tegyen erőfeszítéseket az összeurópai értekezlet mi­előbbi összehívására. Az érte­kezletet véleményük szerint 1970 első felében Helsinkiben lehetne megtartani. Jakubovszkij Prágában Csütörtökön Prágába érke­zett Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződéshez tartozó országok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, az egyesített fegyveres erők tör­zse tábornokainak és tisztjei­nek kíséretében. A prágai repülőtéren cseh­szlovák katonai vezetők fo­gadták a Varsói Szerződés or­szágainak vezérkari főnökei­nek kíséretében. Közöttük volt Csémi Károly altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezér­kari főnöke is. Liban­oni válság: Eredménytelenek a kairói tárgyalások Folytatódnak a fegyveres saraecnapjaik Dél-Libanonban Kairóból jelenti a Reuter és az AFP. A Rusztani hadsereg­főparancsnok vezetésével Kai­róban tartózkodó libanoni de­legáció tagjai csütörtökön két alkalommal több mint hat órán keresztül folytattak meg­beszéléseket egyiptomi tárgya­lópartnereikkel. Az Al Ahram hagsúlyozza, hogy az Egyesült Arab Köz­társaság nem részvevője a libanoni válság megoldását cél­zó tárgyalásoknak, „csupán híd, amelyen keresztül az el­lenségeskedő felek közelebb kerülhetnek egymáshoz". A befolyásos egyiptomi sajtóor­gánum mindamellett hangoz­tatja, hogy a tár-rya’á'ok gyü­­rröl csözővé téte’éhez *" ’ • 1 ■ 'ti megállapodásnak kel en­nie, és biztosítékokat kell te­remteni ahhoz, hogy a liba­noni hadsereg ne használja fel a tárgyalásokat időnyerés-

Next