Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)
1969-11-01 / 255. szám
4 Magyar művészeket hív tagjai sokba az érmészek nemzetközi szervezete Érem és kisplasztika ezúttal csak azért került egymás mellé, mert a két örvendetes hír egyszerre jutott tudomásunkra. Egyidejűleg nyílt meg a prágai Belvedere-palota nagyszabású nemzetközi éremkiállítása, az érmészek nemzetközi szervezetének kongresszussal egybekötött biennáléja, ahol most első ízben szerepel a magyar érem, és most ért véget a Képzőművészek Nemzetközi Szervezetének amszterdami kongresszusa. Ez utóbbin Somogyi József szobrászművész képviselte a magyar szövetséget; a főtitkári beszámolóból értesült, hogy a magyar bizottság külügyi vonatkozású munkáját kiemelkedőnek tartják, nagyra értékelik. Amszterdamban határozta el a kongresszus, hogy elfogadja Magyarország javaslatát és az első nemzetközi kisplasztikai biennálét jövőre nálunk rendezik meg. Nem kisebb jelentőségű a prágai biennálé sem. Az érmészek nemzetközi szervezete, a Fidem 32 éves múltra tekint vissza, 32 éve alapították meg Párizsban a több irányú szervezetet, mely összefogja, számon tartja mindazt a hagyományt, törekvést, újítást,kísérletet, ami az érmészet múltját, történetét és jelenét jellemezheti. Kiterjeszti figyelmét mindarra, ami az érem fogalma alá tartozik. Érdeklődését nem korlátozza a művészi érem területére, hanem kiterjeszti a numizmatikára, a pénzverdék működésére. Zsűrizésének egyetlen főszempontja az érték, a kvalitás. Hogy mi kerül a Fidem kiállításaira, az nincs sem stílusirányzatokhoz, sem technikákhoz kötve. A Fidem két lapot ad ki, a „Médailles” című elvi és tudományos kérdésekkel foglalkozó folyóiratát, egy másik, szintén gazdagon illusztrált kiadvány pedig az éremkedvelők és gyűjtők tájékoztatását tűzte ki célul. A Fidem mindinkább jelentékeny szerepet játszik a nemzetközi művészeti életben, kiállításai a Louvre közelében fekvő hatalmas barokk palotában egyre szélesebb áttekintésben adnak képet világviszonylatban az érmészet alakulásáról, stílusirányzatairól. Két éve Párizsban csupán egyetlen magyar művész vett részt a Fidem kiállításán, ahol 26 ország művészei számoltak be munkásságukról. Kunvári Lillát hívta meg akkor a Fidem, s ugyanakkor a nagy kiállítás 410 szereplője közül a párizsi rádió két kiállítót kért a mikrofonja elé. (Az egyik Kunvári Lilla volt. Az aktuális művészeti eseményekről beszámoló riporter nekiszegezte a kérdést: van-e Magyarországon éremművészet, vannak-e művelői?) A Magyar Képzőművészek Szövetségében működik egy külügyi osztály, melynek aktivitására, munkájának fejlődésére jellemző, hogy kapcsolatot teremtett a Fidem-mel és ennek a közeledésnek lett eredménye, hogy a nemzetközi együttesből nem hiányoztak az érem magyar művelői sem. A prágai Belvedere-palota emeleti teremsoraiban 22 nemzet kiállítói között ott szerepelnek a magyarok is és mint hírlik, sikerük van. A prágai érembiennálén a szövetség éremművészeit Borsos Miklós, Kiss Kovács Gyula, Kiss Nagy András, Ligeti Erika, Szabó Iván és Vigh Tamás képviselte. Egyéni Fidem- tagsága révén kapott meghívást: Kunvári Lilla, Kovács Dezső és Renner Kálmán. A Fidem prágai biennáléja két hónapig lesz nyitva, majd az egész anyagot Pozsonyban mutatják be. A kongresszus ideje alatt Borsos Miklós a Képzőművészek Szövetségének megbízásából tárgyalt a Fidem vezetőségével, javaslatai megértésre találtak, így a magyar érem mesterei remélhetőleg már legközelebb, mint állandó tagok vehetnek részt a Fidem kiállításán. (d. m.) Emlékkiállítás készül Szőllősy Endre szobrász alkotásaiból Hárman álltunk a műteremben a szobrok előtt. A két esztendeje halott Szőllősy Endre özvegye, a művész sógora, maga is szobrász és e sorok írója. Életében kevés beszédű, félrehúzódó ember volt, a Szocialista Képzőművész Csoport tagjaként induló művész. Mindazt, amit az emberekről, a világról megtudott, szavak helyett alkotásaiban mondta el, hite szerint, őszintén és egyfajta, már-már konokságnak tűnő következetességgel. Voltak elődei, de társai alig az úton, amelyet megtett. Mestersége fogásait Kallós Edétől, Goldmann Györgytől és Bokros-Birman Dezsőtől sajátította el, hogy aztán félretéve mindazt, amit megtanult, elölről kezdje, bejárva a szuverén alkotók öntörvényű pályáját Életműve, alkotásra szűken szabott ötvenhat esztendő munkássága sorakozik köröskörül a falak mentén. A tárgyválasztás gazdagsága, a játékos, néha torz, máskor meg éppen sima szépségükkel szinte virtuóz formák, egy mélyen érző és messzire látó egyéniségről vallanak. Késpenge élességgel hatolt a formák mélyére a gondolatért; kitűnő portréi és szinte monomániás önarckép-sorozata rá a bizonyság. Az ember megalázása, kiszolgáltatottsága ellen lázadt a Kétségbeesés, a Lesújtó, Vagy az új rendet köszöntő alakjaiban. Állandó ihlető forrása volt a természet. Naiv bájú vagy robusztus állatfigurákban örökítete meg az összefüggéseket kereső, feltáró ember elragadtatását. Sokat és megszállottan dolgozott. Életében csaknem minden gyűjteményes kiállításon szerepelt. Műveit múzeumaink őrzik, köztéri szobrai hozzátartoznak a városképhez Budapesten és vidéken. Szőllősy Endre életműve, munkásságának nagyobb része erre a periódusra esik, része a felszabadulás utáni művészetünknek. Mégis, mintha pazarlón megfeledkeztünk volna erről. A magyar művészet 1945—69 műcsarnoki kiállításán egyetlen műve sem szerepelt. Az Ernst- múzeumi kiállítás katalógusából pedig a nevét hagyták ki, jóllehet ezen a tárlaton egy, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában levő, szépen mintázott férfi fejét mutatták be. Emléket sértő közönyösség. — Ilyesmit nehezen lehet véletlennek tekinteni — mondja csendesen a művész özvegye. Hangja elárulja önfegyelemmel őrzött szomorúságát.— Arról lehet vitázni, hogy valaki jó szobrász-e, vagy sem, de nem lehet kihagyni egy korból, amely fő alkotókorszaka volt. Talán én is hibás vagyok, nem harcoltam elég keményen az életműve megtartásáért. Hátrasimított, ezüstös haj, tágra nyílt, inkább kérő, mint követelő szemek. — Férjem halálakor a Magyar Képzőművészek Szövetsége saját halottjának tekintette. őt. Vajon nem volna-e kötelessége, hogy az emléke megtartásáért is tegyen valamit? Először érzek parányi lázadást a hangjában. — Férjemnek sok munkája maradt gipszben. (Megőrzésre méltó, művészien kiforrott alkotások.) A gipsz portói az idővel tűnő anyag. Szeretném ezeket nemes anyagba átvinni, de az eszközeim ehhez nem elégségesek. (Egy szobor bronzba öntése az állami öntöde árai szerint öt-tízezer forint.) Szőllősy Endre műveiből 1964-ben rendeztek önálló kiállítást. Művészetének méltatója akkor így fejezte be írását: „így hát nincs más hátra, mint felfedezni ezt a nagy igényű életművet s mögötte a hallgatag, minden munkájából meleget árasztó embert.” Két esztendeje halott. De 1970-ben rendezendő emlékkiállításán művészetünkben az őt megillető helyére állíthatjuk Szőllősy Endre életművét. Sárvári Márta adjon Kosarat ltrongyot mert egy kg tiszta háztartási pamutrongyért, vagy öt kg vegyes háztartási rongyért az ellenértéken felül ajándéksorsjegyet is ad a (MÉM) & rongygyűjtő hetek alatt, október 1-től november 9-ig EZERNÉL TÖBB ÉRTÉKES NYEREMÉNY’ Főnyeremény ’ SKODA 1000 MB SZEMÉLYGÉPKOCSI i ’s-—- ——- -fr. j-ti.-... sir. a ■■ ssss Masar Nemzet Iván Szilárd kiállítása Lágyan ringató szép színek, elmosódó, néha mintegy álomban látott, formák nyugtató világa fogadja most a Mednyánszky-terem látogatóit, Iván Szilárd festőművész kiállításán. Ha skatulyába akarnánk kényszeríteni őket, talán a „posztimpresszionizmus” fiókját kellene felnyitnunk számukra. Ám ahhoz, hogy beférjenek e szűkös körbe, épp lényegüktől kellene megfosztaniuk őket: attól a szigorúan tudatos lírától, amely szinte minden részletüket átszövi, s pórusaikba ivódva messze sugárzik. A témák és a képcímek felületes felsorolása ugyananynyit mond csak Iván Szilárd művészetéről, mint a — természetesen meddőnek bizonyuló — skatulyázási kísérletek, azaz végül is semmit. Hiába soroljuk őket — s említjük például a Tihanyi belső tó-t, a Tihanyi tájat, a Kertet és az Eső-t — csak a felületen mozog mindaz, amiről említést tettünk. Hiszen a Tihanyi belső tó cím például két művet takar. Azonos témáról készültek, mégis alapvetően más karakterűek. És ezt nem csupán a festőállvány új beállításai okozzák, de a másképp parázsló színek, a másképp szervülő formák hangulatot árasztó váltakozásai is. — „Szeretem ezt a világot, hazám tájait és nemét...” vallja Iván Szilárd. (h. gy.) Budapesti Zenei Hetek KÉT KARMESTER: ERDÉLYI MIKLÓS, NÉMETH GYULA AZ ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR csütörtöki estjének műsorán kizárólag huszadik századi alkotások szerepeltek. Vezényelt Erdélyi Miklós, közreműködött Zempléni Kornél (zongora) és Lukács Pál (mélyhegedű). Prokofjev klasszikus szimfóniája a maga látszólagos egyszerűségében rendkívül bonyolult és főként kényes feladatot ró az előadóra. Köztudomású, hogy Prokofjev itt bizonyos „így írtok ti”-magatartást érvényesít: némileg ironikus felülnézetből mutatja be a bécsi klasszikusok — mindenekelőtt Haydn — kompozíciós formáját és módszerét. Ez már önmagában véve is áttételes tevékenység, de ha csakis erről lenne szó, még mindig nem beszélhetnénk valóságos bonyolultságról. A dolog ott kezd valóban bonyolódni, amikor a XVIII. század második felének zenei nyelve automatikusan áthelyeződik századunkba, meggyökeresedik új talajában és ettől kezdve már csak saját törvényei szerint halad tovább saját útján. Prokofjev elkezd dolgozni az anyaggal és hamarosan az anyag elragadja őt, nem enged már semmiféle iróniát vagy felülnézetet. Valósággal mámoros pillanatok keletkeznek így, bensőséges és költői muzsika — mint például a lassú tétel lefelé ringatódzólépegető szélesívű éneke. Sőt, ez a tétel a maga egészében már mentes minden idézőjeltől — csak őszinte és tiszta zene. A ,,Gavotte”-ra van szükség, hogy a dolog ne billenjen át az igazi klasszikus szimfóniába. Erdélyi intenciói — mint mindig — ezúttal is a lehető leghelyesebb irányba hatottak: megtalálta és megvalósította ezeket a magávalragadó pillanatokat, az utolsó tétel sistergő humorát és azon belül minden fanyar és „prokofjeves” harmóniaváltást. A lassú tétel pedig ritkán hallható szépséggel énekelt. A műsor zárószámát, Bartók A csodálatos mandarinszvitet csakis Erdélyi Miklóstól hallottuk még a jelenleginél is szuggesztívebb, feszültebb előadásban. De most sem hiányzott az Erdélyi-produkciókra jellemző természeti ritmus és zenei mozgás. Differenciált értelemmel szólt minden részlet és szervesen ágyazódott az egészbe. Tardos Béla Fantáziája zongorára és zenekarra a mintegy három évvel ezelőtt elhalálozott komponista improvizációját rögzíti igen vázlatosan, anélkül, hogy a szó valóságos értelemében vett, tehát formailag zárt kompozíció szintjére emelkedne. Ha a mostoha sors nem akadályozza meg benne, a szerző bizonyára jelentős átdolgozásokban részesíti művét. Zempléni Kornélt nagy elismerés illeti a zongoraszólam szép, színes és ritmikus előadásáért. Lukács Pál William Walton brácsaversenyét eszményien szép és megragadó előadásban részesítette. Nem állítható, hogy Walton versenyműve első vonalbeli alkotás — az viszont egészen bizonyos, hogy helye van a koncertpódiumon. Lényegileg romantikus hangot üt meg, ezen belül, különösen az első tételében, mintha az orosz romantikából merítene. Talán éppen ezért ad annyi hálás és kitűnő alkalmat arra, hogy a mélyhegedű sötét színezetű C-húrja és a hangszer lírikus természete legszebb oldalairól nyilatkozzék meg előttünk. Lukács Pál kantabile-játéka, dallamformálása és nagyerejű virtuozitása ezúttal is a gyönyörű pillanatok egész sorával ajándékozott meg bennünket. UGYANEZZEL AZ EGYÜTTESSEL, az Állami Hangversenyzenekarral adott koncertet hétfőn a Zeneakadémián Németh Gyula. Közreműködött Kovács Béla (klarinét). Sosztakovics I. szimfóniája számos vonatkozásban Prokofjev klasszikus szimfóniájának nyomdokain halad, különösen, ami az ironikus és a drámai attitűd villódzásátváltakozását illeti. Itt is van valami eldöntetlenség, ám ezt nem fogja keretbe olyan szoros és szigorú forma, mint Prokofjevnél. Főként a harmadik (lassú) tételben válik a problematika olyan egyértelművé és komollyá, amilyenre az előző két tétel alapján gondolni sem mertünk volna. Némileg előkészítetlen ez a nagy terjedelmű lassú tétel és ez nem tesz jót a mű egészének. Mindamellett az előadó számára sok hatásos megoldás lehetőséget kínál Sosztakovics I. szimfóniája. Ezeket Németh Gyula döntő többségükben valóra váltotta. Igen jó kapcsolatot létesített a zenekarral, keze után biztosan és jól lehet játszani. Ennek ellenére érdemes lenne felülvizsgálnia mozdulatrendszerét, mivel az hajlamot mutat a sematizmusra, utóbbi pedig gyakran akadályozza őt a hangulati és jelentésbeli váltások megvalósításában. Cásar Franck d-moll szimfóniája — a műsor zárószáma — érezhetően közel áll a karmester lelkivilágához és ezért általában véve jó és hatásos előadásban részesült. Mindemellett nem ártana mélyebbre hatoló analízis segítségével differenciáltabban megkülönböztetni a monumentális darab egyes rétegeit Szervánszky Endre Klarinétszerenádja már többször hangzott el Kovács Béla előadásában. Az előadóművészetben nincs két azonos produkció — főként Kovács Bélánál nincs, akiről tudjuk, hogy a legmagasabb rendű improvizációs készséggel rendelkezik. Ennek a képességének köszönhető, hogy a tőle hallott zene mindig úgy szól, mintha itt és most születne. Ez akalommal főként a mű lassú tételének gyengéd, bensőséges gesztusai és nagyívű melodikája tárult fel kivételes szépséggel. Meg kell jegyezni azonban, hogy a zenekar a szólóhangszert kísérő mozzanatokban egy árnyalattal hangosabb volt a kelleténél. Pernye András SZÍNHÁZAK mai műsora Állami Operaház: Chopiniana, Koncert, Gajane-szvit (Béri, szünet) (7) — Erkel Színház: Don Carios (5. béri, 3.) (7) — Nemzeti Színház: A félkegyelmű (7) — Katona József Színház: Huncut kísértet (7) — Madách Színház: Black Comedy (7) — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7) Vígszínház: Solness építőmester (P. béri. 1.) (7) — Pesti Színház: Meddig lehet angyal valaki? (Bemutató bér-1. 1.) (7) — Thália Színház: Akiért a harang szól (7); Ki lesz a bálanya? (8) — József Attila Színház: A futópályán (Premier béri. 2.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (du. fél 3); Knock out! (7) — Kis Színpad: A Jövő század zenéje (du. 4); Urak és elvtársak (fél 8) — Irodalmi Színpad: Szép magyar komédia (Matiné 2. sor. 1.) (du. fél 4); Múlt nyáron: Bellaci Apolló (Okt. 25-i jegyek érvényesek!) (fél 8) — Kamara Varieté: Vonkós négyes (du. 6 és fél 9) — Mikroszkóp Színpad: Tessék továbbmenni (fél 9) — Egyetemi Színpad: Békés Itala színházi estje (7). ÉRTESÍTJÜK KEDVES VENDÉGEINKET, HOGY A VÖRÖS CSILIAC SZÁLLODÁT 1969. NOVEMBER 1-TŐL TATAROZÁS MIATT ZÁRVA TARTJUK .Szombat, 1969. november 1. Aurora '69 Harmadszor rendezi meg immár hagyományos ünnepi szavalóversenyét a Magyar- Szovjet Baráti Társaság és a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Az ifjúsági fesztivált tavalyelőtt Budapesten, a múlt évben Székesfehérvárott tartották, az idén pedig Győrbe várják a részt vevő hatvan fiatalt. Meghívót, kapott az ország legkülönbözőbb részeire minden olyan ifjú versmondó, aki valamelyik évközi szavalóversenyen aranyszintet ért el és benevezhetnek mindazok, akik az orosz és szovjet szépirodalom területéről öt kötelező vers vagy prózai mű közül egy és két szabadon választott alkotás elmondására vállalkoznak. A november 4-én kezdődő seregszemle előkészítése olyan alapos volt, hogy még a jelenleg NDK-ban tanuló fiatalok legjobban szerepelt szavalója is eljön a háromnapos győri „küzdelemre”. A kétfordulós, hárommenetes pontozásos versenynek figyelemre méltó díjai lesznek. Ezek sorában tíznapos szovjet és más külföldi utakat, táskarádiókat és nagy értékű könyvjutalmakat találunk. A fesztivál utolsó napján a döntőkbe jutott legkiválóbb szavalók díszelőadáson lépnek fel, amelyen evébként kiváló szólisták, köztük Gabos Gábor és Káté László rajtuk kívül pedig a Győri Filharmonikusok Zenekara és a győriek első szú kórusa is szerepel. A diákot Nagy Mária, az MZBT főtitkár és Kárráti Sándor, a KISZ KB titkára osztja ki. NAPLÓ November 1 Magyar könyvkiállítás nyílt meg a jugoszláviai Szabadkán. A kiállításon író-olvasó találkozót tartottak Csoóri Sándor, Mátyás Ferenc, Somogyi Tóth Sándor, valamint Kis Ferenc irodalomtörténész részvételével. Felszabadulásunk 25. évfordulóját gazdag művészeti programmal köszönti Baranya és Pécs. Az ünnepségsorozat egyik fontos eseménye a nemzetközi néptáncfesztivál. A Lengyel plakátművészeti kiállítás nyílt meg pénteken a Lengyel Kultúra és az Interpressgrafik Club közös rendezésében a Lengyel Kultúra Nagymező utcai helyiségében, S a „Mesterművek — titkos rokonságok” címmel a TIT zenetörténeti érdekességekről indított hanglemezekkel illusztrált előadássorozatot. Ma délután 4 órai kezdettel a Kossuth Klubban (Vill.,Múzeum utca 7.) Beethoven IX. szimfóniájának és Brahms I. szimfóniájának rokonságáról beszél Szász István zenetörténész. A nyíregyházi Jósa András Múzeumban pénteken kiosztották az idei Szabolcs-Szatmár megyei honismereti és néprajzi pályázat díjait. A felnőttek első díját Papp Zoltán Sándor, az ifjúsági pályázók első díját a mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Technikum és járási művelődési központ honismereti szakköre kapta. ELKÉSZÜLT A TELJES MŰI MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON I. kötet (A—K) 1039 oldal, Kötve 190,— Ft II. kötet (L—Z) 1104 oldal, Kötve 205,— Fi Megtalálható benne mindenki, aki az államalapítás óta szerepet játszott hazánk életében .^—1828.... .. AKADÉMIAI KIADÓ