Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
Magyar Sorozott A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A májusi menet Az ünnepélyesség, az emberi öröm és büszkeség szervezett megnyilatkozásait általában íratlan törvények szabályozzák. E törvények végtelenül sokfélék, de valamennyiben van egy összecsengő paragrafus: az ünnepi menetek élén mindig azok haladnak, akik valamiféle módon, kimagasló teljesítményükkel, hősiességükkel, tudásukkal, magasrendű emberségükkel kiérdemelték azt a tisztességet, hogy a tömeg élén haladjanak, vezessék az ünneplők áradatát Ezen a napon, amikor a munka és a nemzetközi munkásosztály ünnepén a magyar dolgozók százezrei vonulnak fel a májusi menet tömött és vidáman zengő soraiban,, az oszlopok élén azok a dolgozó emberek, brigádok, üzemeket és vállalatokat képviselő csoportok menetelnek, akik a felszabadulási munkaversenyben kimagasló teljesítményt értek el munkájuk magas színvonalával, tiszteletre méltó eredményeikkel hozzájárultak ahhoz, hogy felszabadulásunk negyedszázados jubileumát a legtisztább öröm, a jól végzett munka fényei ragyogják be. A munkában való nemes versengés fogalma a felszabadulással egy időben honosodott meg társadalmunkban, mint megannyi új fogalom, amely csak a szocializmust építő népek és társadalmak körében válhat otthonossá. Minden becsületes munka hozzájárulás az egyetemes emberi haladáshoz és fejlődéshez, de a szocializmus szellemében végbemenő haladás és fejlődés gyorsabb üteme nagyobb erőfeszítéseket igényel és szükségessé teszi kisebb vagy nagyobb csoportokba tömörült emberek jól összehangolt munkáját, s ebben a munkában a legbékésebb és leghasznosabb küzdelmet, a munkaversenyt. A felszabadulás évfordulója és a Lenin-centenárium tiszteletére indított munkaverseny nem zárult le az elpergett ünnepnapokkal, az eredmények fénye a május elsejét ünneplő országra is kisugárzik. Ez a sugárzás tulajdonképpen szabad szemmel nem látható, fénymérő műszerekkel nem mérhető, mégis olyasfajta éltető, serkentő hatása van, mint az ibolyántúli sugaraknak, amelyek behatolnak az élő szervezetbe és egy zsenge növény, egy emberi test szövetei között elvégzik jótékony munkásságukat. A májusi menetek élén haladó emberek és csoportok száma, népessége, sűrűsége azt igazolja, hogy a nagy ünnepnapok tiszteletére indított versenyekből teljességgel hiányzott az üres formalitás, korántsem központi gombnyomásra lépett porondra egyegy üzemben, műhelycsarnokban a versenyzők tábora — ez a mélyen tagolt és alaposan átgondolt verseny tiszta összhangban volt a jeles napok jelentőségével. Mi késztette arra a magyar dolgozók százezreit, hogy megszokott, mindennapos munkájukat magasabb hatásfokkal, nagyobb gonddal, forróbb lelkesedéssel végezzék ezekben az elmúlt hetekben és hónapokban? Semmi esetre sem valamiféle előírás, még kevésbé a csöndes kényszer. Ennek a versengésnek legszebb vonása a teljes önkéntesség volt, az a belső parancs, amely a dolgozó embereket arra ösztönözte, hogy a maguk satupadja, csúcsesztergája mellett egy-egy alig észrevehető vonással hozzájáruljanak a munkadarab jobb minőségéhez, meggyorsítsák a lakóház befejezését, a szántóföldeken hamarabb felszámolják a hosszú és kegyetlen tél dúlásait. A versenytudósítások többnyire az eredményeket rögzítették, de találkozni lehetett olyan megnyilatkozásokkal is, névtelen versenyhősök csöndes vallomásaival, amelyekből az csendült ki, hogy a dolgozó embereket ebben az országban hatalmas érzések mozgatják. Ezek közt a nagy energiaforrások közt első helyen áll a hála, az emberi természet egyik legszebb tulajdonsága. Azok a milliók, akik huszonöt évvel ezelőtt léptek az embersors felfelé vezető útjának első kaptatójára, megőrizték a hálának azt a forró frissességét, amely 1945. május elsején öntötte el az országot és a fővárost. A szabadság roppant ajándéka mit sem vesztett boldogító varázsából, s az a nemzedék, amely akkor átélte az első szabad május mámorát, megtartotta és az utána következő nemzedék szívébe ültette a hála magját, így a májusi menetben, az élcsoportokban együtt haladnak azok a korosztályok, amelyek ajándékul kapták a munka szabad ünnepét, s azok, akik már beleszülettek. Az egymást követő nemzedékek szorosan összekovácsolt emberi közösséget alkotnak, a szocializmus áramával telített nagy családot, amelynek ez a nap a családi ünnepe. Május első napjának, a munka és munkásság ünnepének hagyománya ma már túlnőtt a tisztes tradíciók megbecsülésén, nemcsak a múlt küzdelmeire, titkos és üldözött ünnepeire emlékeztet, hanem a jelen és a jövő eredményeire, alkotásaira és győzelmeire világít. Még ebben az évben kongresszusra ül össze a párt, hogy megvizsgálja az elmúlt évek politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésének öszszetevőit, s megszabja a következő feladatokat. Az a munkaverseny, amely ragyogó eredményekkel köszöntötte a felszabadulás évfordulóját, hódolt a száz éve született Lenin emléke előtt, fényesebbé tette a májusi ünnepet, töretlen lendülettel tovább tart, mert a dolgozó emberek sorsának alakulásában a pártkongresszusok mindig mérföldkövet jelentenek. S azok a dolgozó emberek, együtt a velük haladó milliókkal, megtanulták, hogy ezeket a történelmi állomásokat az idők szellemében csak egyféleképpen lehet méltó módon megünnepelni és emlékezetessé tenni, magas szintű munkával és magasrendű szocialista emberséggel. S a kettő tulajdonképpen egy. A munka formálja az embert és az ember munkával saját sorsát. Az indokínai háború kiterjesztése Saigoni csapatok hadműveletei Kambodzsában A külpolitikai helyzet A KAMBODZSAI HADMŰVELETEK KITERJEDÉSE újabb fenyegető válságjel abban a folyamatban, amelynek végpontja a jelek szerint az indokínai eszkaláció, a vietnami háború kiterjesztése az egész térségre. A saigoni rezsim egységei amerikai légi támogatással kambodzsai területre nyomultak be, s több várost elfoglaltak. A nagyszabású hadműveletek — a TASZSZ hírmagyarázója szerint — Kambodzsa határmenti térségeiben még hosszabbá és még sötétebbé teszik a vietnami háború árnyékát. Eközben a kambodzsai ellenállók folytatják harcukat és elfoglalták Memot városát, amellyel megnyílt az út előttük az ország második legnagyobb városa, a volt Lihanoukville felé. A Zycie Warszawy csütörtöki számának egyik cikke a vietnami, laoszi és kambodzsai baloldali erők vezetőinek közelmúltban megrendezett találkozóját kommentálva arra a következtetésre jut, hogy megkezdődhet az indokínai baloldali erők egységes frontjának létrehozása. Párizsban semmiféle eredményt nem hozott a Vietnammal foglalkozó négyes értekezlet 65. ülése. A VDK küldöttsége nevében felszólaló Nguyen Minh Vy azt mondotta, hogy az amerikai háború eszkalációja veszélyes fokot ért el. A kambodzsai válság mellett a közel-keleti helyzet is központi helyet foglal el a nemzetközi politikai hírkrónikában, nem utolsósorban ugyancsak a harci cselekmények további felerősödése miatt Emellett visszhangot keltett a Tel Aviv-i kormánynak az a kampánya, amelynek középpontjában a szovjet pilóták állítólagos „operatív tevékenysége” áll. Egyiptomi források szerint Tel Aviv célja, hogy megkapja Washingtontól az elmaradt harci repülőgépeket. Washingtonban mindenesetre bejelentették, hogy „felülvizsgálják” az eddig hozott döntéseket. U Thant, az ENSZ főtitkára arról beszélt, hogy a Közel- Keleten mindaddig romlani fog a helyzet, amíg nem hajtják végre az ENSZ határozatait. A Közel-Keletet és Délkelet- Ázsiát jelölte meg a világ legfenyegetőbb pontjainak Tepavac jugoszláv külügyminiszter a belgrádi Politika ünnepi számában közzétett nyilatkozatában. Az állásfoglalásban Tepavac különleges fontosságot tulajdonított a két német állam közötti kapcsolatoknak. Leber, az NSZK közlekedés- és postaügyi minisztere több részletet közölt az NDK és az NSZK postaügyi hatóságainak a minap befejeződött és gyors részmegegyezéssel végződött tárgyalásáról. A megegyezésnek nagy jelentőséget tulajdonítanak bonni politikai körökben. Az NSZEP központi lapja, a Neues Deutschland ugyanakkor éles hangú kommentárban utasította vissza Scheel nyugatnémet külügyminiszter egyik kijelentését. A lap úgy véli: Scheel azon megjegyzése, hogy „az NDK nevelésre szorul”, arról tanúskodik, a bonni politikai gyakorlatban továbbra is alkalmazzák az NDK-val szemben a megkülönböztetéseket. A bonni minisztertanács ülése után Ahlers szóvivő cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Brandt kancellár Schiller gazdaságügyi miniszter leváltását tervezi. A kormány egyébként elhatározta, július elsejétől ártámogatást ad az NDK-ból az NSZK-ba irányuló importnak, s adóval terheli meg az NDK-ba irányuló nyugatnémet exportot, hogy ezzel csökkentse az export- és az importszállítások közötti különbségeket. Bécsben megtartotta ötödik munkaülését a hadászati fegyverek korlátozásáról tanácskozó szovjet és amerikai küldöttség. Nyugati hírügynökségi jelentések, szerint a megbeszéléseket továbbra is a „tárgyszerű” légkör jellemezte. Megemlítjük végül, hogy Párizsban a francia nemzetgyűlés nagy többséggel elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely kollektív büntetést helyez kilátásba tüntetések, rendbontások esetén. Francia baloldali körök tiltakoztak a törvényjavaslat ellen. Az Elnöki Tanács elnökének üzenete Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az alábbi üzenetet intézte az indokínai népek képviselőinek tanácskozásához: „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar nép és a magam nevében üdvözlöm és forró testvéri támogatásunkról biztosítom az indokínai népek képviselőinek tanácskozását, az elfogadott, történelmi felelősségről áthatott közös nyilatkozatot. Mélységesen elítéljük az amerikai imperializmusnak a vietnami agresszió kiszélesítésére irányuló újabb manővereit, Kambodzsa ellen intézett alattomos támadását, amely nyílt kihívást jelent az indokínai népekkel, Délkelet-Ázsia és a világ békéjével szemben. Teljes szolidaritásunkról biztosítom az amerikai imperializmus és csatlósai ellen hősiesen harcoló indokínai népeket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép antiimperialista összefogása, közös harca — a testvéri szocialista és más baráti országok, a világ békeszerető erőinek támogatásával — győzedelmeskedni fog. Kivívják nemzeti jogaikat és megteremtik a békét, a függetlenséget és semlegességet az indokínai térség országai számára, az 1954. és 1962. évi genfi egyezmények szellemében.” A saigoni rezsim egységei offenzívát indítottak kambodzsai területen A saigoni kormány szóvivője közölte, hogy több mint 6500 dél-vietnami katona amerikai repülőgépek és tüzérség támogatásával, amerikai tanácsadók közreműködésével szerdán offenzívát indított a Dél-Vietnam területébe benyúló nagy kambodzsai kiszögellés ellen. „Teljes győzelem — 42” elnevezésű hadművelet az első olyan, amelyről a saigoni kormányzat hivatalosan beismerte, hogy kambodzsai terület ellen folyik. A hírt egy saigoni amerikai szóvivő is megerősítette. A Phnom Penh-i kormány katonai szóvivője csütörtökön nyugati hírügynökségek tudósítói előtt azt mondotta, hogy kambodzsai csapatokat nem kértek fel a közös dél-vietnami—amerikai hadműveletben való részvételre, sőt, az akcióról előzetesen nem is értesítették őket. Amerikai helikopterek segítségével Malik indonéz külügyminiszter szerdán Djakartában a japán nagykövetségen Hirohito császár születésnapja alkalmából adott fogadáson újságírók előtt kijelentette, hogy a Kambodzsával foglalkozó értekezletet, amelyre kormánya ázsiai országokat hívott meg, május 11—12 helyett május 16—17-re hívják össze. Kompong Cham (Lihanoukville) városának egyik vezetője csütörtökön megerősítette azokat a híreket, amelyek szerint április 28-án reggel háromnapos ostrom után a kambodzsai ellenállók kezére került Memot városa, s így a hazafias erők számára megnyílt az út a Memottól körülbelül száz kilométernyire fekvő Kompong Cham, Kambodzsa második legnagyobb városa felé. Az AFP tudósítója polgári személyekkel folytatott beszélgetések alapján azt írja, hogy a jelenlegi kambodzsai rendszer igyekszik tartani Kompong Chamot, de a környező vidéket kénytelen lesz átengedni az ellenállóknak. A saigoni rezsim egy jelentős létszámú csapategysége — jelentette az AP az egység parancsnokának közlése alapján — minden harc nélkül bevonult Chipou és Prasaout városába, amelyek a Dél-Vietnam területébe beszögellő kambodzsai országrészben fekszenek, és amelyeket a hazafias erők április elején szálltak meg. A katonai műveletben körülbelül 40 harckocsi és páncélos jármű vett részt, rajtuk egy zászlóaljnyi kambodzsai származású zsoldos amerikai tisztek vezetése alatt, továbbá a dél-vietnami gyalogság más zászlóaljai is — mondotta Cao Trn altábornagy, a parancsnok. Egy Phnom Penh-i katonai törvényszék — mint egy csütörtökön kiadott hivatalos közlemény bejelentette — döntést hozott, amelynek értelmében elkobozzák Norodom Szihanuknak és a vele együtt disszidált öt kambodzsai diplomatának minden ingatlan és ingó vagyonát, valamint bankszámláit A brit kormány állásfoglalása Londonból jelenti az AP. A brit kormány nem adta meg támogatását Nixon apya pb-tatarozásához, hogy amerikai tanácsadókat és légi segítséget küld Kambodzsába. Az AP ezt a következtetést vonta le abból a nyilatkozatból, amelyet a brit kormány csütörtökön Indokínával kapcsolatban kiadott. A nyilatkozat a többi között hangsúlyozza, a legutóbbi események rávilágítanak annak szükségességére, hogy tárgyalásokon alapuló rendezést kell elérni az indokínai háborúban. A külügyminisztérium szóvivőjét megkérdezték, vajon az Egyesült Államok előre tájékoztatta-e Nagy-Britanniát arról, hogy támogatja saigoni csapatok behatolását Kambodzsába. A szóvivő a kérdésre nemmel válaszolt. Nyugati hírügynökségek vientianei keltezésű jelentése szerint a Patet Lao erői csütörtökön kora hajnalban elfoglalták az ország délkeleti csücskében levő nagy stratégiai fontosságú Attopeu városát. Pham Van Dong: Az indokínai népek csúcsértekezlete teljes sikert hozott Kínai területen rendezték meg a találkozót A VNA hírügynökség szerdán nyilvánosságra hozta azokat a beszédeket, amelyeket Pham Van Dong, Szufanuvong herceg és Nguyen Huu Tho mondott az indokínai népek csúcsértekezletének második napján, a záróülésen. Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke rámutatott, hogy az értekezlet teljes sikert jelent, s a kiadott közös nyilatkozat történelmi jelentőségű okmány. A csúcsértekezlet révén a három indokínai nép a győzelem szempontjából döntő jelentőségű tényező birtokába jutott. Az országai nemzeti egységfrontjába tömörült három indokínai nép minden bizonnyal legyőzi az amerikai imperialista agreszszorokat és lakásaikat, eredményes lesz az 1954-es és az 1962-es genfi megállapodások alapelveinek megvédésében és nemzeti jogai gyakorlásának biztosításában. Az MTI pekingi jelentése szerint Csou En-laj kínai miniszterelnök jelenvolt az indokínai vezetők tanácskozásának színhelyén. Ez tűnik ki abból a táviratból, amelyet Szihanuk herceg a kínai kormányfőhöz intézett a kínai mesterséges hold felbocsátása alkalmából. Mint Szihanuk táviratában olvasható, Csou En-laj az értekezlet befejezésének napján, április 25-én fogadást adott a résztvevők tiszteletére, majd másnap ő vett részt az indokínai vezetőik által rendezett fogadáson. A kambodzsai vezető táviratában foglaltak így megerősítik, hogy a találkozót kínai területen tartották, s hogy Kína közvetlen szerepet játszott az értekezlet megszervezésében. Az április 25-i fogadáson Csou En-laj — a VNA szerint — egyebek között kijelentette: „A három indokínai nép közeli szomszédja Kínának. A 700 millió kínai hatékony támogatást jelent a három indokínai ország népei számára, s egyúttal Kína óriási területe olyan hátország, amelyre a három indokínai ország népei bízvást számíthatnak. Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke táv-