Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
Éljen társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! ZGP avagy a plasztik társadalom H. G. Wells képzelőereje tudományos-fanttasztikus regények hajnalán megteremtete az „óriások eledelét”, melynek fogyasztása minden ■lő szervezetet természetellenesen naggyá növeszt. A legújabb tudományos-technikai szközök ugyanezt a folyamaot indították el társadalmi átételben. Az aprónak tűnő táradalmi bajokat, amelyeket főrelátással és felelősségérettel nagyobb nehézségek nélkül orvosolni lehetett volna, hehetetlenül gyorsan óriásiérdéssé fejlesztettek, s a bajok nemcsak megnőttek, hanem meghatványozódtak. A fejlettekés országok társadalmában ■ bajokból rövid néhány év leorgása alatt fojtogató válság bontakozott ki, amely hatását s következményeit tekintve messze túlmutat a fehérek és aeketék, a szegények és a gazdagok, a városiak és a vidékiek, a bűnözők és a becsülees emberek növekvő ellentétnek talaján fejlődő, sűrűsölő válságon. A kezdeti jelenségekből állapottá változott helyzetet leginkább az Egyedü Államok társadalmának arzulásán lehet tanulmányozni Népesedési bomba A címben említett ZGP, a lró Population Crowth, a lulla Népesség Növekedés nőtt kibontakozó mozgalmának rövidítése. Az elmélet gorsan szaporodó hívei azmerikai népességnövekedés eljes befagyasztását követeik. Biológusok, szociológusok s közgazdászok néhány évvelelőtt már letették a garast szigorú születésszabályozás mellett, most azonban már nagy egyetemek diákságától ezdve mind szélesebb rétegekben látják a társadalmat enyegető válság megfékezéséek egyetlen lehetőségét. Szeintük a népesség állandó nöekedésére vezethető vissza a környezet elszennyeződése, aűnözés ugrásszerű terjedése, azemélyiség jogainak és értéinek összeomlása. Az ameikai pazarlás következtében 10 millió ember több eneriát használ el, mint a fejlésben levő országok 2,5 miliárd lakosa. A mozgalom hívei fogadalmat tesznek, hogy családjukon két gyereknél több nem lsz, ami persze csak elméleten jelenti a népesség számának állandósítását. Dr. Paul Uhrlich, a kaliforniai Stanford gyetem professzora „A népeedési bomba” című könyvében így ír: „Ma még nem enedhetjük meg, hogy a népeedés rákosodásának csupánüneteivel foglalkozzunk. Magát rákot kell kimetszeni.” Szeinte a Föld óriás űrhajó, melynek fedélzetén már elegendően utaznak. Eisner, a Cornell egyetem tanára egyelősen a sterilizációra igyekszik ábeszélni tanítványait — ő, mivel három gyermeke van —, már alávetette magát ennek az eljárásnak. Galbraith három pontja A világszerte ismert közgazdász, John Kenneth Galbraith sem a lakosság, hanem a mindszerűtlenebb tömegtermelés növekedésében látja a rákfelét. Korábbi könyvében, „A hőség társadalmá”-ban (The Influent Society) már rádöbbent a kiáltó ellentmondásra, amely egyrészről a mályva színű pompás automobilok és rosszul kövezett vidéki utak, hordozható tv-készülékek és szeméthalmok, penészes hálók, a nagyszerű természeti környezet és az elkeserítőenzléstelen reklámtáblák között mutatkozik országos méretekben. „Az emberek kirándultak piknikezni a kies folyópartra, hordozható jégszekrényükből fényűzően csomagolt ételeket vesznek elő — a folyó vize azonban olyan szennyezett, hogy kézmosásra is alig alkalmas s az éjszakát olyan parkokban töltik, amelyek veszélyesek az egészségre és a közerkölcsökre” — írta akkor a közgazdász. Azóta Galbraith még mélyebbre ásott az okok halmazában. A Life magazin 1970. április 27-i számában a növekvő veszélyeket három pontban sorolja fel. Az utcák eltakarításához, a levegő és a víz megtisztításához, az országot elborító kocsironcsok elszállításához, az üzleti jellegű építkezések szörnyűségeinek eltüntetéséhez elsősorban pénzre van szükség. Amíg a pénzt az állam és az államok másra költik, addig homéri kacajjal kell fogadni a környezet megtisztításáról elhangzó lelkes szónoklatokat. 2. Erősödik a benyomás, hogy mindaddig nem szerezhetjük vissza tiszta természeti környezetünket, amíg valamilyen módon meg nem támadjuk a szent előjogok birodalmát, amit úgy neveznek: magánvállalkozás. A helyzet mind képtelenebb. A korszerű gazdasági irányzat nem a közösség növekvő kényelmét szolgálja, hanem a jóval hatalmasabb termelők, iparvezetők érdekeit. A köznek ártalmas a légkör további szennyezése a gépkocsik millióival, a nagy gyáraknak előnyös. A köz számára veszélyes a vizek további szennyezése (a Nagy Tavak vidéke is már egészen fertőzött) az ipari hulladék tonnáinak növekedése, az ipar parancsnokainak hasznát fokozza. Csakis a közösség szabályozó beavatkozásával lehetne segíteni. Akik viszont erről beszélnek, azoknak orrára koppintanak. 3. Rá kell döbbennünk, hogyha meg akarjuk menteni a természeti környezetet, korlátoznunk kell bizonyos javak termelését és fogyasztását. A termelés gátlástalan növekedésének egyoldalú gyakorlata vezetett e súlyos bajokhoz. Ma már ott tartunk, hogy öt, legkésőbb tíz éven belül korlátozni kell a gépkocsiforgalmat a nagyvárosokban. A szakértők születésszabályozást ajánlanak. Logikusab lenne csökkenteni a felesleges fogyasztást. A hitelkártya látható, nem egyszerűen a termelés és a fogyasztás egyensúlya billen fel s nem is a régi értelemben vett túltermelési válság jelei sűrűsödnek. Krízisre mutató értékesítési nehézségekkel az amerikai nagyipar nem került szembe. Ettől bizonyos értelemben megóvta a hadikiadások roppant felduzzadása, az új technika gyors és tömeges alkalmazása. Ha ilyen gondok kezdik felütni a fejüket, a bank és a kereskedelmi hálózat nem megy szomszédba új ötletekért. De éppen az egyik — a maga nemében tényleg eredeti — új gondolat kibontakozása a válságot felgyorsítja. Ez az új gondolat a hitelkártya, a credit card rendszer, ami a fogyasztás dinamikus új erőit szabadította fel. Az utóbbi négy esztendőben az amerikai posta 100 millió plasztikból készült hitelkártyát kézbesített az Államok polgárainak. E kártyákon szerepel akibocsátó bank, vagy olyan társaság, mint az American Express, a címzett neve és egy szám, amelyet betápláltak a komputerbe. E kártya felmutatásával a tulajdonos készpénzfizetés nélkül vásárolhat, utazhat, ehet, ihat, távolsági beszélgetést folytathat. A kártyától függően a bank havi 200—500 dollár erejéig jótáll az illetőért. A számlákra csak a kártyák számát vezetik rá, az összegeket a bank komputere havonta egyesíti és elküldi a tulajdonos címére. Hosszabb magyarázatok nélkül lehetőségek rejlenek a hitelkártya-rendszerben a piaci forgalom kiszélesítésére. Azonban e rendszer szinte korlátlan visszaélési lehetőségeket és egy teljesen új típusú bűnözés kifejlődését is magában rejti. Óriási üzlet ez mindenekelőtt a bankoknak. Ha a kártya tulajdonosa nem egyenlíti ki bankszámláját 25 napon belül, 18 százalékot hozzáírnak, a kezelésért egyébként is 1,5 százalékot számítanak fel. És nyerészkedési lehetőség minden üzleti vállalkozásnak, amely pénzt akar kihúzni a fogyasztó zsebéből. Mi történik azonban, ha a hitelkártya elvész, ellopják, gondatlanságból elhagyják, egyszóval, ha illetéktelenek, mi több, csalók kezébe kerül? Eresztékeiben rendül meg az egész hitelre épülő amerikai fogyasztási rendszer. Világméretű visszaélések A csaknem világméretű viszszaélési lehetőséget az teremti meg, hogy a hitelkártya mellé semmiféle más személyazonosságot igazoló okmány nem szükséges. A dolog tehát már a postai kézbesítőkkel kezdődik, akik ellophatják a hitelkártyákat, részben maguk is beruházkodnak belőle s pazarló életet folytatnak más számlájára, részben 50 dollárért eladják a hitelkártyákat. A szédítő csalási lehetőségekre rögtön felfigyelt a Maffia is. Az amerikai mammut bankok hitelkártyáit ma már a tőkés világ sok országában, sőt egyes szocialista országokban is elfogadják. Új biztosítási üzletág is született, a nagy intézetek biztosítást vesznek fel a hitelkártya-visszaélések áldozatainak kártalanítására. A két legnagyobb hitelkártya kibocsátó a Bank Americard és a Master Charge húszmillió credit carddal árasztotta el az országot, de nem sokkal maradnak el mögöttük a szolidabb New York-i nagybankok sem. A hatalmi helyzet ismeretében valójában a New York-i előkelő bankok bekapcsolódása pénzügyileg teljesen törvényesítette az új rendszert, amely máris megkezdte a társadalom átformálását, így is nevezik immár: a plasztik társadalom. Ennek egyik oldala csak, hogy az eddig becsületes embereket is ráveszi a csalásra, hiszen a „lebukás” lehetősége még ezrelékekben sem fejezhető ki. Ugyancsak részkérdés, hogy a lopott hitelkártyákkal egyes élelmes üzlettulajdonosok millió dollárokat „vágnak ki” a bankokbó. Vajon a pénzügyi következményeket tekintsük-e alapvetőnek? Erre sem lehet egyértelműen igennel válaszolni, jóllehet sokan máris ahhoz a forradalmi újításhoz hasonlítják, amelyet a londoni aranyművesek vezettek be a 17. században, amikor a pénzérmék helyett papírral kezdtek fizetni. Számozott emberek Nos,a valóban döntő a bankok hatalmának és ellenőrzési rendszerének hihetetlen kiszélesedése. A bankok nem jótékonysági intézmények, s így eszük ágában sincs százmilliókat kifizetni különféle Bicska Maxiknak. A számítógépek harmadik nemzedéke már képes az ellenőrzés végrehajtására. A Master Charge csoport máris tizenhárom komputerközpontot működtet az Egyesült Államokban. A legimpresszionálóbb ezek közül a Long Island-i telep, amelynek számítógépei egy szempillantás alatt kétmillió hitelkártyatulajdonos társadalmi-pénzügyi helyzetére adnak választ. Mennyit vett igénybe a 400 dolláros hitelből? Melyik vendéglőben mit ebédelt és milyen italt fogyasztott? Nem vásárolt-e gyanúsan, például nem vett-e egyetlen napon három sportzakót vagy hét gépkocsiabroncsot? Ha ilyesmi történt, a komputer elektronikus aggodalmának ad kifejezést. Ha a vásárlóval szemben bizalmatlan valamelyik üzlettulajdonos, külön számon fel lehet tárcsázni a komputert, amely megadja a kért információt. A bankok már saját rendőrséget is szerveztek, amelynek feladata a visszaélők lefülelése. A nagy bankok vezetői szerint a további fejlődés iránya az egy személy, egy kártya, egy szám rendszer megteremtése. A gyermek a bölcsőben megkapja hitelkártyáját és számát s ez végigkíséri a koporsóig. A komputer pedig életének minden rezdülését nyilvántartja, többet fog tudni ízléséről, szokásairól, életmódjáról, olvasmányairól, szórakozásáról, mint maga a megszámozott ember. A számítógép talán még azt is regisztrálja majd, amikor emberünk elgondolkodik, hogyan is jutott a Függetlenségi Nyilatkozattól a plasztik társadalomba. Pethő Tibor Gáspár Sándor számi köszöntője Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, a televízióban csütörtökön este májusi köszöntőt mondott. " Munkásünnepünk, május elsejének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntöm dolgozó népünket — kezdte beszédét. — Üdvözöljük a gyárak, az üzemek, a bányák, a földek, intézmények és hivatalok dolgozóit. Üdvözlünk minden magyar dolgozót, aki alkotó munkával hozzájárul történelmi céljaink, nagy feladataink megvalósításához. — Nemzetközi ünnepünkön köszöntjük a szocialista országok dolgozóit, külön üdvözöljük a kommunizmust építő szovjet munkásosztályt, az egész szovjet népet. Köszöntjük a kapitalizmus ellen küzdő munkástestvéreinket, a nemzeti felszabadító mozgalmak harcosait, a világ összes haladó erőit. — Testvéri üdvözletünket küldjük és szolidaritásunkat fejezzük ki mindazon népeknek, amelyek fegyverrel küzdenek az imperialista agreszszió ellen, köztük elsősorban a hős vietnami népnek, és a haladásért, az agresszió ellen küzdő arab népeknek. Immár 80 esztendeje, hogy az öntudatra ébredt munkásosztály első ízben bontotta ki vörös zászlaját. Azok emelték magasra a vörös lobogót, akik hittek a munkásosztály történelmi hivatásában és vállalták a harcot egy boldogabb, igazságosabb, emberibb társadalomért. Május elseje a munkásszolidaritás, az osztálycélok megvalósításáért, a munkásosztály hivatásának betöltéséért folytatott harc ünnepe és jelképe. Az első május elseje óta eltelt 80 év megmutatta, merre tart a világ. Az Internacionálé dallamai ma egyre erőteljesebben és szabadabban csendülnek fel mindenütt a földtekén, hirdetve a lenini gondolat diadalát, a proletár-internacionalizmus világot átfogó és átformáló eszmévé vált. A marxizmus—leninizmus elméletéből korunk legyőzhetetlen valósága lett A felszabadult munkásosztály diadalmasan ünnepli ezt a napot. — Aki a maga munkájából él, nemigen hisz csodákban, megváltásban. A munkások mindig tudták, hogy sorsukon fordítani csak közös erővel, összefogással, egy akarattal lehet. Hogy a csoda valóban nem segít és hogy csak az osztály legjobbjaiból kovácsolódott élcsapat vezetésével képes a munkásosztály felszabadulni, emberhez méltó életet megvalósítani, ez ma már bizonyosság, országok egész sorában győzedelmeskedett a munkások joga és eszméje, milliók sorsa, élete vált emberhez méltóvá. A világ számos részén, a gyárakban, műhelyekben, ültetvényeken és szántóföldeken a dolgozók millióinak szívébe remény költözött, derekuk kiegyenesedett, poraik megszilárdultak. A mai körülmények között különböző országok dolgozói más és más nyelven fejezik ki magukat, más és más módon harcolnak, mégis egyek, mert összefogja őket a közös eszme, egyre inkább érzik és tudják, hogy a munkások kezében mindig a leghatékonyabb fegyver volt és marad a nemzetközi munkásosztály szolidaritása, egysége. — A májusi seregszemle számunkra felkészülés az új feladatok megoldására is. Az elmúlt 25 év eredményei a magyar dolgozók fáradságos, áldozatos munkája révén jöttek létre, ezek az eredmények is mutatják, hogy érdemes volt dolgozni, van miért lelkesedni. A jövő tennivalóinak megoldásánál — az ésszerűbb, az átgondoltabb, a tervszerűbb munka mellett — az önzetlen munkáslelkesedésre is építünk. A munkások alkotó tevékenysége nemcsak az ország gyarapodását szolgálja, hanem bizonyítéka annak is: a dolgozók mélységesen megértik, hogy bár nagyszerű a megtett út, sok még a tennivaló. A dolgozó emberek számára tartalmas és kulturált életet akarunk teremteni. Célunk, hogy teljes társadalmi és szociális biztonságot nyújtsunk minden dolgozó számára. Rendszeresen emelkedő életszínvonalat akarunk biztosítani népünknek. Minden ember számára elérhetővé kívánjuk tenni a kultúra, a művészet kincseit, mindazt, ami boldogulásukhoz, igaz emberi életükhöz szükséges. Ilyen szellemben tekintjük május elsejét az alkotó, a felszabadult munka ünnepének, amelynek jegyében népünk előre tekint, olyan feladatok várnak ránk, amelyek még szebbé, tartalmasabbá teszik életünket. Terveink reálisak, ezeket munkásosztályunk, dolgozó népünk magáénak vallja, ez a legfontosabb biztosítéka annak, hogy céljaink megvalósulnak. — Május elseje legyen mindenki számára kellemes, szép, derűs ünnep, fejezze ki a magyar nép, a magyar munkások harci elszántságát a békéért, a haladásért, a szocializmusért vívott világküzdelemben. — Engedjék meg, hogy e nagy ünnepünkön tiszta szívből, meleg szeretettel kívánjak minden magyar dolgozónak sok sikert a munkában, boldogságot, örömet és jó egészséget életükben. — Éljen május elseje, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe! Utcabálok, majálisok, hangversenyek május 1-én Díszkivilágítás egymillió wattal Budapest zászlódíszt öltött. Fellobogózták az utcákat, tereket, színes dekorációkkal díszítették a fontosabb állami intézmények, középületek homlokzatát. Utcát átívelő háromnégy emelet magasban száznál több nagyméretű vörös és nemzeti zászló díszíti a főbb útvonalakat, s a kétnapos ünnepet köszöntve ismét felragyog majd a fővárosban a hagyományos ünnepi díszkivilágítás. Új látványosság: elkészült a budai Várpalota teljes díszkivilágítása, összességében több mint egymillió wattos fényt kap majd a főváros több központi épülete, műemléke, a gellérthegyi Felszabadulási emlékmű, a tanácsköztársasági emlékmű és a felvonulás téri Lenin-szobor. A margitszigeti Vörösmarty Színpadon Májusi csokor címmel rendeznek műsort, neves fővárosi színészek, táncdalénekesek közreműködésével. A szigeti szökőkútnál , térzene lesz, a XIII. kerületi Tisza utcában utcabált tartanak, s a Fásközi színpadon ismét megjelenik a Csinn-bumm cirkusz. Az I. István Gimnázium szimfonikus zenekarának hagyományos fellépti helye a Vajdahunyad vára: a Czabán Samu téri sporttelepen ünnepélyesen felavatják a XV. kerület új úttörőit, a XVI. kerületi Ikarusz-pályán a kerületi általános és középiskolák tornászcsapatai rendeznek vidám zenés játékos bemutatót. Egész napos majális lesz a kispesti úttörőparkban, s a KISZ Központi Művészegyüttese lép fel a csepeli munkásotthonban. A kétnapos ünnepen sok látnivaló, szórakozási lehetőség várja a budapestieket valamennyi városrészben, parkban, szabadtéri színpadon. A délelőtt — a Népligettől a Hűvösvölgyig, a Városligettől a Margitszigetig — mindenütt a gyermekeké: nekik szánt műsorok peregnek majd az Állami Bábszínház előadásában. A Hűvösvölgyi Szabadtéri Körszínpadon délelőtt 11-től este 6-ig szinte egyfolytában tart a majális. A Múzeumkertben 1-én a Nyomdász Szimfonikus Zenekar és a Vasas Szimfonikus Zenekar, 2-án a Pénzügyőrség zenekara hangversenyez. Megkoszorúzták a hősi emlékműveket a szovjet haditengerészek Csütörtökön délelőtt a Hősök terén, a Magyar Hősök emlékművénél koszorút helyezett el a Szovjetunió feketetengeri flottája Budapesten tartózkodó folyami hajórajának parancsnoka, F. E. Pahalcsuk ellentengernagy, a Szovjetunió hőse. Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke csütörtökön fogadta a fekete-tengeri szovjet flotta Budapesten tartózkodó folyami hajórajának tisztikari küldöttségét. F. E. Pahalcsuk az újpesti rakpartnál állomásozó törzshajó fedélzetén díszebédet adott. Csütörtök délután a Szovjetunió budapesti nagykövetségének épületében F. J. Tyitov nagykövet koktélpartit rendezett F. E. Pahalcsuk tiszteletére. A Szent István park melletti Duna-szakasznál horgonyzó szovjet hajókon a legénység csütörtök délután baráti találkozón látta vendégül a budapesti helyőrség katonáinak egy csoportját.