Magyar Nemzet, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

z a szerződés mind a két or­szágnak és népeinek alapve­tő érdekeit szolgálja, új sza­kasz barátságunk és együtt­működésünk fejlődésében. A szerződés minden cikkelyét az a törekvés hatja át, hogy to­vább erősödjék a két állam népeinek megbonthatatlan testvéri barátsága, kapcsola­taikat a szuverenitás és az egyenjogúság kölcsönös tisz­teletben tartása alapján épít­sék, elvtársi segítséget nyújt­sanak egymásnak az új tár­sadalom építésének feladatai­ban, a marxizmus-leniniz­­mus eszméinek gyakorlati megvalósításában. Gromiko felszólalásában rá­mutatott arra, hogy a szerző­dés minden cikkelyének célja biztosítani a Szovjetunió és Csehszlovákia politikai, gaz­dasági, védelmi és kulturális együttműködésének hatékony továbbfejlődését.­­ A szerződés nemzetközi jogi formába öntötte a szo­cialista országok között kiala­kult új típusú nemzetközi kapcsolatokat, amelyek a marxista—leninista ideológia egységén és a szocialista in­ternacionalizmuson alapulnak — mondotta Gromiko. Az új szerződés arra hivatott, hogy Európa és az egész világ bé­kéjének és biztonságának megszilárdítását szolgálja, megbízható gátakat emeljen az imperializmus, a revansiz­­mus és a militarizmus fon­dorlataival szemben. A szer­ződés ismét bizonyítja, meny­nyire kilátástalan a nemzet­közi reakció törekvése a szo­cialista országok megosztásá­ra. A fentiekhez hasonló szel­lemben méltatta a szerződést Borisz Ponomarjov, a Legfel­ső Tanács nemzetiségi taná­csának elnöke is. Prágából jelenti az MTI. Ludvik Svoboda köztársasági elnök hétfőn a prágai várban ratifikálta az új csehszlovák— szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély­­nyújtási szerződést. Az ünne­pélyes aktuson megjelent Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, valamint a párt­elnökség több más tagja. Je­len volt Cservonyenko, prágai szovjet nagykövet is. A szer­ződés a ratifikációs okmá­nyok kicserélésekor lép ha­tályba. Erre a közeljövőben kerül sor a szovjet főváros­ban. Jurij Andropovt Az állam erősítése és a demokrácia fejlesztése egységes folyamat Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunióban folyó vá­lasztási kampány során Jurij Andropov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja hétfőn találkozott az őt képviselőnek jelölő Moszkvai környéki Ko­sk­a város választóival és be­szédet mondott. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista társadalomban az ál­lam erősítése és a demokrácia fejlesztése egységes folyamat. A szocialista állam tapasztala­tai arról tanúskodnak, hogy jól működő államapparátus nélkül nem biztosítható a gaz­daság tervszerű fejlesztése, a társadalmi élet más területei­nek irányítása, az ország vé­delme. Stewart és Szmirnovszkij találkozója Javaslat „puhatolózó tárgyalásokra” Londonból jelenti az AFP. Brit kormányforrások szerint a római NATO-tanácsülésről kiadott közlemény „konstruk­tív mozzanataira” hívta fel Szmirnovszkij londoni szovjet nagykövet figyelmét hétfőn Stewart brit külügyminiszter. Kettejük találkozója 45 percig tartott, és Stewart ké­résére jött létre. A brit külügyminiszter — a források szerint — azt a részt emelte ki a NATO-közlemény­­ből, amely többoldalú, úgy­nevezett „puhatolózó” tárgya­lásokat indítványoz az euró­pai biztonsággal összefüggő kérdések és az európai biz­tonsági értekezlet összehívá­sának megvitatására. Nagy-Britannia azt szeretné — mondotta Stewart Szmir­­novszkijnak —, ha a Szov­jetunió „komoly figyelmet” szentelne a közleményben fog­laltaknak. Stewart — a Foreign Office szerint a kelet-európai szo­cialista országok és el nem kö­telezett országok diplomatái előtt is kifejti majd a „puha­tolózó” tárgyalásokra vonatko­zó brit elképzeléseket Indok­ína: Thaiföld közvetlen katonai segítséget nyújt Ka­mbodzsána­k A Phnom Penh-i rendszer statáriumot léptetett életbe Bangkokból jelenti az AFP. Thanom Kittikac­orn thai­földi miniszterelnök hétfőn sajtóértekezleten számolt be arról a döntésről, hogy or­szága közvetlen katonai segít­séget nyújt a Phnom Penh-i rendszernek. Közölte, hogy a segítség ke­retében 1200 főnyi kontin­genst, (harcoló alakulatot) kül­denek „minél előbb” Kambod­zsába, továbbá egy haditen­gerészeti egységet, amely a kambodzsai haditengerészettel együtt fog tevékenységet ki­fejteni Kambodzsa felségvi­zein. Végezetül pedig kambod­zsai katonákat képeznek majd ki Thaiföldön a d­zsungelhad­­viselésre. A harcoló kontingens Phnom Penh, Kompong Cham és Bat­­tambang térségében tevékeny­kedik majd, felszereléséről és zsoldjáról a Phnom Penh-i rendszernek kell gondoskod­nia. A UPI úgy értesült, hogy a Kambodzsában harcoló thai­földi katonákat az Egyesült Államok fogja felfegyverezni. Bangkoki értesülések szerint a kambodzsai kormánycsapa­tok vasárnap visszafoglalták a thaiföldi határtól hat kilomé­terre fekvő Pak Tha várost, amelyet a népi erők egy hó­nappal ezelőtt, április 29-én szabadítottak­ fel. Vientianéban Souvanna Phouma miniszterelnök lépé­seket tesz arra, hogy a kor­mánypártnak, a Laoszi Népi Tömörülés Pártjának, vala­mint a jobboldali pártoknak a részvételével egységes pártot, vagy egységfrontot hozzon létre. Souvanna Phouma már több megbeszélést tartott a pártok vezetőivel, és meg is ál­lapodtak abban, hogy a pár­tok képviselői a jövőben rend­szeresen találkozni fognak és „a politikai vezetők egymás pártjainak tagjaira nem gya­korolnak semmiféle nyomást”. A UPI szerint a kambodzsai partizánok búvárai Kompong Cham tartományban a Me­­kong -folyón elsüllyesztették a Phnom Penh-i folyamőrség két őrhajóját. Saigoni értesü­lések szerint a felszabadító erőknek egy ezred nagyság­­rendű alakulata megközelítette Phnom Penht. Kambodzsában június 1-én életbe lépett a statárium. En­nek értelmében az ország egész területén statáriális bí­róságok — amelyeknek ítélete ellen fellebbezésnek helye nincs — mondhatják ki­ a ha­lálos ítéletet „a dezertőrökre, összeesküvőkre, szabotőrökre és rémhírterjesztőkre”. Rend­kívüli esetekben a bíróságok húszévi kényszermunkát szab­hatnak ki a fenti bűnökre, va­lamint azokra, akik a pekingi rádiót hallgatják. Kis Csaba, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelentet­te, hogy a vasárnapi hadita­nács után Nixon elnök szer­dán este rádió- és tv-beszéd­­ben ad „időközi helyzetelem­zést” az Egyesült Államok kambodzsai inváziójáról. A kaliforniai elnöki nyaralóban megtartott haditanácsról nem szivárogtak ki részletek, az el­nök közvetlen környezete sze­rint azonban a jelentés „opti­mista” és Nixon a beszédben azt a hivatalos értékelést fogja majd hangoztatni, hogy az invázió szükséges és ered­ményes.­­ (Kairó, MENA) Dr. Ger­­hard Weiss, az NDK kormá­nyának elnökhelyettese hétfőn a gazdasági delegáció élén Kai- I­róba érkezett. Magyar Nemzet Közel-Kelet­­ A líbiai államfő Ammanban, a jordániai miniszterelnök Kairóban tárgyal Favzi: a hadsereg felszabadító harcra készül Ammanból jelenti a Reuter. Ammanba érkezett Kadhafi ezredes, Líbia Forradalmi Ta­nácsának elnöke. Az ezredes érkezése meglepte a megfi­gyelőket, mert eredetileg ar­ról volt szó, hogy még két napot tölt Bagdadban, ahol az iraki vezetőkkel tárgyalt. Kadhafit elkísérte az iraki katonai főparancsnokság két tagja. Talhuni jordániai minisz­terelnök hétfőn Kairóba uta­zott és magával vitte Husz­­szein király üzenetét Nasszer elnökhöz. Az üzenet tartalmát nem hozták nyilvánosságra, a hivatalos közlemény szerint Talhum­ a legutóbbi közel­­keleti fejleményekről tárgyal Kairóban. Hírügynökségi jelentések szerint a szuezi front északi szektorában izraeli repülőgé­pek mintegy hét órán keresz­tül, több hullámban hajtot­tak végre bombatámadáso­kat. Dél-Libanonban a Her­­mon-hegység délnyugati nyúl­ványait bombázták az izraeli gépek. A UPI szerint a Beiszan városa ellen végrehajtott hét­fő reggeli rakétatámadás egy izraeli iskolát ért. Egy kilenc­éves kislány meghalt, öt má­sik iskolásgyermek és három felnőtt megsebesült. Az MTI kairói tudósítójá­nak jelentése szerint Moha­med Favzi tábornok, az EAK hadügyminisztere vasárnap beszámolt a nemzetgyűlés külügyi és honvédelmi bizott­ságának a katonai helyzet legfrissebb fejleményeiről és az egyiptomi néphadsereg si­kereiről. A miniszter a hétfői Al Áb­rám szerint megállapította, hogy április 28 óta az izraeli harci tevékenység a Szuezi­­csatorna frontjára, s annak meghosszabbításában a Vö­rös-tenger térségére korláto­zódik, és megszűntek az EAK belseje ellen végrehajtott tá­madások. A hadszíntér újjá­szerveződött és a helyzet az EAK szempontjából határo­zottan javult. A minimálisra csökkentették a frontra vezé­nyelt egyiptomi csapatok lét­számát, hogy ne merítsék ki a hadsereg ütőerejét, amely a felszabadító harcra készül. Washingtonból jelenti az MTI. Az amerikai sajtó nagy nyilvánosságot ad azoknak a jelentéseknek, amelyek sze­rint a szenátus 58 tagja, köz­tük a kormány ismert ellen­felei is, levelet szándékoznak eljuttatni Rogers külügymi­niszterhez, s ebben az izraeli repülőgép-szállítások engedé­lyezését javasolják. A UPI szerint a szenátorok Nixon „pozitív” döntését — úgymond — „ellenakciónak” szánják a Szovjetunióval szemben. A szenátorok sze­rint a döntés halogatása nem érte el célját: a Szovjetunió „nem korlátozta szerepét a Közel-Keleten”. A petíció aláíróinak sora széles politikai skálán mozog: az ultrakonzervatív Goldwa­­tertől a liberális Edward Kennedyig. Hajnali üzenet A gerillák halálra ítélték Aramburu volt argentin elnököt Buenos Airesből jelenti a UPI. Egy peronista föld alatti gerillacsoport hétfőn hajnal­ban üzenetet intézett két Bue­nos Aires-i napilap szerkesztő­ségéhez. A csoport bejelentet­te, hogy miután Aramburu volt elnököt „beható kihallga­tásnak vetette alá”, halálra ítélte a volt elnököt, s a halá­los ítéletet, később megállapí­tandó helyen és időben, golyó által hajtják végre. Ifjúsági világtalálkozó kezdődött Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Lenin-centenáriummal kap­csolatban Moszkvában, a szakszervezetek házának osz­lopcsarnokában vasárnap if­júsági világtalálkozó nyílt meg, íz A leninizmus és az if­júság harca a békéért, a nem­zeti függetlenségért, a demok­ráciáért és a társadalmi ha­ladásért” témakör jegyében. A találkozón száz ország ifjúsági szervezetének kül­döttségei vesznek részt. A megnyitás alkalmából felol­vasták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának a találkozóhoz intézett üdvözletét, amely megállapítja, hogy a demok­ratikus ifjúság tevékenyen síkraszáll az amerikai impe­rialista politika különböző megnyilvánulásai ellen. A ta­lálkozó tovább fogja erősíteni a demokratikus ifjúság csa­patainak akcióegységét a bé­kéért, a nemzeti független­ségért és a szocializmusért folyó harcban. Hétfőn a találkozó Lenin­­grádban folytatódott. A rész­vevők öt napon át plenáris üléseken és szakosztályokban fejtik ki tevékenységüket. Lengyel katolikus papok látogatása VI. Pál pápánál Varsóból jelenti az MTI. A lengyel katolikus papok 218 tagú csoportját — a hitlerista haláltáborok egykori foglyait — római látogatásuk ideje alatt, az elmúlt szombaton fo­gadta VI. Pál pápa. Ez a lá­togatás rendkívül nagy ér­deklődést keltett, először is azért, mert ilyen népes papi küldöttség — amelyet érsek vezetett és hat tagja püspök — a szocialista országokból még sohasem járt a Vati­kánban, másodszor pedig ösz­­szes tagja végigszenvedte a hitlerista koncentrációs tábo­rokat — írta „Fogadás a pá­pánál” című kommentárjában a Zycie Warszawy. A lengyel papok közül az optimisták kifejezésre juttat­ták azt a reményüket, hogy a hitlerista táborok volt foglyai ilyen népes csoportjának je­lenléte alkalmas pillanat lesz arra, hogy a Vatikán olyan gesztust tesz, amivel elismeri a nyugati és északi területeken a lengyel katolikus egyházme­gyék létét Az optimisták azonban csa­lódtak. A Wojtyla krakkói ér­sek vezette lengyel püspökök és papok ezúttal sem hallot­tak a pápától vagy a Vatikán más magas rangú személyisé­geitől egyetlen olyan szót sem, ami legalább azt az illú­ziót kelthetné, hogy a Szent­szék teljesíti a lengyel kato­likus egyház vagy a lengyel közvélemény követeléseit az Odera és Balti-tenger mel­léki földek lengyelségének el­ismerésére — állapította meg végül a Zycie Warszawy.­­­ (Moszkva, TASZSZ) Ko­szigin szovjet kormányfő a Kremlben fogadta Micsunovi­­csot, Jugoszlávia moszkvai nagykövetét és baráti légkör­ben megbeszélést folytatott ve­le.­­ (Varsó, MTI) A lengyel fővárosba érkezett hétfőn dél­után Pesics jugoszláv külügy­miniszter-helyettes és Bernar­­dics külügyminisztériumi fő­osztályvezető.­­› (Belgrád, Tanjug) Ribi­­csics jugoszláv kormányfő fo­gadta Sharp kanadai külügy­minisztert, aki négynapos ju­goszláviai hivatalos látogatá­sát befejezve, hétfőn délután Bukarestbe utazott. Õ (Varsó, MTI) Nyugatné­met szakszervezeti küldöttség egy hetet töltött Lengyelor­szágban. A vendégeket fogad­ta Loga­ Sowinski, a lengyel Szaktanács elnöke. Ő (Vatikánváros, UPI) VI. Pál pápa szentté nyilvánította Avilai Jánost, aki a XVI. szá­zadban az ibériai félszigeten katolikus papként tevékenyke­dett és VI. Pál pápa szerint napjainkhoz hasonló időkben élt, mivel „a XVI. század is a reform és a vita időszaka volt a római katolikus egyházban”.­­ (Belgrád, Tanjug) Tito elnök meghívására Belgrádba érkezett Margit hercegnő és férje. Kedd, 1914. Június 2. Amillga liirík mögött van MADRID ÉS LISSZABON WASHINGTON SZEREPOSZTÁSÁBAN Caetano portugál miniszter­­elnöknek a közelmúltban tett négynapos madridi látogatása első látásra egyszerű rutinuta­zásnak tűnhetne. Hiszen két szomszédos országról van szó, amelynek kormányzati rend­szere alapvető hasonlóságokat mutat, a látogatás középpont­jában pedig az 1939-ben kötött ibériai paktum formális meg­újítása állt. A spanyol—portugál szom­szédság azonban nem ilyen egyszerű. A két ország vezető politikai körei mindig gyanak­vóan tekintettek egymásra, hogy az Ibériai-félsziget stratégiai helyzetét nem próbálja-e egyoldalúan, a másik háttérbe szorításával kihasználni gazdasági és poli­tikai előnyökre. A lappangó feszültségre jellemző, hogy bár a portugál rezsim a polgárhá­ború idején azonnal Franco „nacionalistáinak” m­egsegíté­­sére sietett, Salazar negyven­éves elnöksége idején mind­össze egyetlen alkalommal járt Madridban. Az elmúlt években sem állt be lényeges változás, sőt mondhatni, hogy a gyanakvás Lisszabonban mintha erősö­dött volna. Ennek több oka is van; egyrészt Spanyolország fokozatosan függetlenséget adott gyarmatainak , így Portugália egyedül maradt Európában jelentős gyarmat­­tartó hatalomként Másrészt a közelmúltban lezajlott kor­mányváltozások mérlege is in­kább Lisszabon politikai meg­merevedését húzta alá, amely kiváltotta a nyugat-európai or­szágok közvetett elítélő maga­tartását. A Salazar helyébe lé­pett Caetano-kormány csak minimális változásokra volt hajlandó, míg a múlt október­ben alakult madridi „technok­rata kabinet” több új elemet vonultatott fel, elsősorban a külpolitika területén. Madrid „Európa felé nyitását” Lissza­bonban vegyes érzelmekkel fo­gadták. A portugál kormány nemcsak szomszédja politikai súlyának növekedésétől fél, hanem tart attól is, hogy a spanyol „technokraták” és az ellenzék vitája a rendszer li­beralizálásának szükségességé­ről esetleg továbbterjed és Lisszabonban gyengíti a poli­tikai stabilitást. Portugália nemzetközi poli­tikai és gazdasági kapcsolatai amúgy is válsággal fenyegető időszakhoz érkeztek. Az ENSZ és a világ haladó közvélemé­nye elítélte az úgynevezett „tengeren túli területek” — Angola, Portugál-Guinea és Mocambique — gyarmati stá­tusának fenntartására irányuló lisszaboni terveket Nyilván­való, ha a portugál ellenzék hatékonyabban tudná felemel­ni szavát a gyarmati háború ellen, ez elkerülhetetlen válsá­got robbantana ki, hiszen az ország politikai jelene a leg­szorosabb szálakkal kapcsoló­dik a tengeren túli területek­hez. A másik kérdőjel, amely nyomasztó az Ibériai-félsziget kisebb országára, hogy az EFTA gyakorlatilag az ön­­feloszlatás küszöbéhez érke­zett. Caetano madridi látogatása, az említett tényezők miatt lé­nyegében puhatolózó jellegű volt. A portugál miniszterel­nököt magas szintű küldöttség kísérte el, elsősorban a gazda­sági tárcák képviseltették ma­gukat. Az a tény ugyanis, hogy Anglia közös piaci tagsága egyre közelebb kerül a meg­valósuláshoz, párhuzamosan az EFTA kérdéses jövőjével iga­zolni látszik Madrid „európai útkeresését”. Spanyolország az év elején kötött preferenciális egyezményt az Európai Gazda­sági Közösséggel, és most Por­tugália azt kísérli meg, hogy afrikai érdekeltségeit megtart­va, a kiskapun, Madridon ke­resztül próbálja meg kivédeni a nemzetközi elszigeteltség fe­nyegető veszélyét. A két or­szág közötti kereskedelmi kap­csolatok amúgy is rendkívül alacsony szintűek. A múlt év­ben Spanyolország 53 millió dollár értékben exportált és 17 millió dollár nagyságrendű árut importált szomszédjától. Ez a spanyol külkereskedelem­nek mindössze egy százaléka. Caetano küldetése tehát az volt, hogy az 1939-ben megkö­tött ibériai paktumot, amely csak katonai védelmi egyez­mény, kiterjesszék a gazdasági területre is. Az elmúlt hét eseményeit tekintve azonban nem lehet csupán gazdasági vonatkozá­saira leegyszerűsíteni a spa­nyol-portugál tárgyalásokat. Rogers amerikai külügyminisz­ter ugyanis a NATO római ta­nácskozását követően azonnal Madridba, majd Lisszabonba látogatott. Washington földkö­zi-tengeri politikájában mind­két ibériai ország fontos sze­repet tölt be. Ahogy Lisszabon Madridot a Közös Piac felé történő tapogatósásra kívánja felhasználni, az amerikai poli­tikában megfordul a szerep­­osztás, mivel Portugália NA­­TO-tag, Spanyolország viszont az Atlanti Szövetségen kívül maradt. Az idei tavasz Washington és a spanyol kormányzat kö­zött élénk tanácskozások kö­zepette telt el Lopez Bravo spanyol külügyminiszter több­ször is járt az amerikai fővá­rosban, hogy megújítsák a négy spanyolországi amerikai bázis fenntartásáról szóló szerződést A két éve elhatározott átme­neti egyezmény hatálya szep­temberben lejár. A spanyolor­szági amerikai támaszpontok kétségtelen stratégiai jelentő­ségűek a Földközi-tenger be­járatánál. A Pentagon nem­csak a szovjet flotta jelenléte miatt tartja fontosnak ezeket, hanem a közel-keleti válság, valamint a líbiai Wheluus Field-i bázis leépítése követ­keztében. Megfigyelők feltéte­lezték, hogy Rogers madridi útján már megszületik a vég­leges megoldás, erre azonban hírügynökségi jelentések sze­rint nem került sor. A spanyol igényeket, illetve az amerikai ajánlatokat nem sikerült egyeztetni. A megállapodás fő akadálya kétségtelenül az, hogy az indokínai háborút ki­terjesztő amerikai kormányzat nem kíván újabb kötelezettsé­get vállalni. Madrid viszont a gazdasági követelések mellett a támaszpontokért cserében újabb védelmi szerződést is szorgalmaz Washingtontól. Számos kommentátor már korábban is utalt arra a meg­oldásra, hogy Washington eset­leg javasolná Spanyolország felvételét a NATO-ba, és ezzel elégítené ki a madridi köve­teléseket A Reuter­ hírügynök­ség szerint Rogers most a ró­mai tanácskozás előtt egyér­telműen hangoztatta, hogy ez egyidejűleg megoldaná a gib­­raltári angol jelenlét problé­máját is, amely ellen Spanyol­­ország évek óta tiltakozik. A gibraltári szikla „atlantizálá­­sával” ugyanis Nagy-Britannia már „joggal” állomásoztathat­­ná csapatait a Földközi-tenger stratégiai pontján. Másik lehe­tőség annak a szintén már ko­rábban felvetett tervnek a fel­újítása, hogy amerikai támoga­tással a Földközi-tenger me­dencéjének nyugati részén, el­sősorban Spanyolország és Portugália részvételével laza katonai csoportosulást hozhat­nak létre. Miután az amerikai külügyminiszternek a római tanácskozás előtti tapogatózó tárgyalásai Madrid NATO-tagságáról kudarcot vallottak, jelenleg in­kább a második terv lehetősé­ge kerül előtérbe. Egyelőre még csak az elgon­dolás kezdeti láncszemei tisz­tázódtak, viszont kétségtelen, hogy Caetano madridi látoga­tásán megújított ibériai pak­tum, amennyiben a korábbiak­tól eltérően nemcsak formális egyezményként funkcionál, már alapul szolgálhatna a Pentagon tervéhez. Rogers, aki a két ibériai országot a NATO- értekezlet után kereste fel, feltételezhetően kimerítően tá­jékozódott a madridi és a lisz­­szaboni elképzelésekről. Leg­alábbis, ami a kormányok vé­leményét illeti, ugyanis elté­rően Scheel nyugatnémet kül­ügyminisztertől nem volt haj­landó fogadni a spanyol libe­rális ellenzék képviselőit, akik petíciót kívántak neki átnyújt­­ani.Liviu Gyula

Next