Magyar Nemzet, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­­­­.Magyar Nemzet­en ] Ismét a nőkről Mi jobb, ha írnak róla, vagy ha napirendre térnek felette? A jó az lenne, ha már nem is lenne probléma. De ma még az és biztosan lesz is még egy ideig — a nők egyenjogúsága. A társa­dalmi-családi többletterhek megszüntetéséhez előrelát­hatólag hosszabb időre, egy­két generációra lesz szük­ség. De az érthetetlen, miért nem érvényesül a gaz­dasági egyenjogúság, az egyenlő munkáért egyenlő bért elve a dolgozó nőknél? Miért visznek ugyanolyan munkáért kevesebb pénzt haza, mint a férfiak? Vagy miért teszik őket eleve olyan munkára, amiért ke­vesebb fizetség jár? Mintha ezzel az alacsonyabb bérrel azt kívánná valaki igazolni, hogy a nők munkája pénz­ben kifejezve kevesebbet ér, mint a férfiaké — tehát otthon is kell dolgozniuk, hogy ugyanannyi értéket alkossanak mint a férfiak. Miért nem lehet megváltoz­tatni azt a begyökeresedett szemléletet, hogy a nők fi­zetése cs­­k kiegészítő kere­set a családban? Mert a je­lek szerint, eddig nem lehe­tett. Az Élet és Irodalomban olvastuk, hogy egy gyárban — a csepeliben, az újpesti­ben, a kőbányaiban, mind­egy — F-né (de akár X, Y, Z-né) „Tíz éve csöveket egyenget, mióta az ura meg­halt. Most beteg. Nem tud fogni a kezében. Nagy a hajtás. Kevesen vannak ... F-né ujjai már nem enge­delmeskednek ... Férfiak ezt a munkát nem csinálják. A férfiak a műhelyben leg­kevesebb kilencet keresnek. F-né és a többiek maximum kilencet.” Délutáni laptársunk a vegyiparban legújabban végzett felmérésről tudósít. Itt is az a helyzet: „A nők munkába állásukkor a bér­­kategória alsó határát kap­ják, ugyanakkor a férfiakat a kategória átlagába sorol­ják be ... Még ott sem kap­nak számarányuknak meg­felelő helyet a gazdasági ve­zetésben, ahol arányuk meg­haladja az 50 százalékot. Igen kevés igazgató, osztály­­vezető, műszaki vezető ke­rül ki közülük.” Az érem másik oldala: a fiatal asszonyok munkahe­lyükön még akkor is nehe­zen érik el az egyenjogúsá­got, ha felelős állásban van­nak. Előfordulhat ugyanis, hogy egy telefonhívásra azonnal el kell menniük be­lázasodott kisgyermekükért a napközibe. Egy tervezőin­tézeti mérnöknő őszintén megmondta: a munkatársak — az asszonyok is — rossz néven veszik, hogy a fiatal anyáik helyett sokszor egyik pillanatról a másikra „be kell ugrani”. Gyermekintéz­ményeink korszerűsítése nélkül nehéz egyenjogúsá­got követelni a fiatal anyák részére; főleg addig nehéz, míg a beteg gyermek ott­honi ellátása az anya jelen­léte nélkül megoldatlan. Hátrányos megkülönböz­tetésről azonban nemcsak a fiatal anyák panaszkodnak, hanem középkorú, kiválóan képzett, soha nem mulasztó asszonyok is számos gyár­ban, üzemben, irodában. E kérdés megoldásáért akad még tennivaló bőven. Köves Rózsa Belvárosi üzletközpont Budapest soron követke­ző egyik nagy beruházása a Belváros rekonstrukciója lesz. Mint ismeretes, a Bel­város szívét, azt a 45 hek­tár kiterjedésű területet, amelyet a József Attila ut­ca—Bajcsy-Zsilinszky út— Tanács körút—Kossuth La­jos utca—Szabad sajtó útja és a Duna határos, az ország fővárosának reprezentatív idegenforgalmi és kiskeres­kedelmi városnegyedévé alakítják ki. Ezen belül, a Galamb utca—Régiposta ut­ca—Petőfi Sándor utca­— Kígyó utca—Pesti Barnabás utca közötti két telektömb tervszerű kiépítésével, át­alakításával, a régi épületek korszerűsítésével világváro­si üzletközpont létesül. A rekonstrukció során végrehajtásra kerülő belvá­rosi új üzletközpont kiala­kításának célja kettős. Vá­rosrendezési és esztétikai szempontból is elodázhatat­lan feladat, mert itt még mindig láthatók a há­borús sérülések nyomai. Ezek eltakarítása, a foghí­jak beépítése lehetőséget nyújt egy sajátosan buda­pesti üzletközpont megter­vezésére. A tervezők, figye­lembe véve a Belváros han­gulatát, a régi adottságok megőrzésével, a hagyomá­nyok tiszteletén alapuló merész tervezéssel olyan újat alkottak, amely méltó lesz fővárosunkhoz. A tervek elkészültek, sok fórum megtárgyalta, jóvá­­­h­agyta, a lakosság részletei­ben is ismeri, de a terveket tartalommal csak az élet töltheti meg; sok függ attól, mi kerül a korszerű üveg- és márványportálok mögé. Most ez is eldőlt, a főváro­si tanács versenytárgyalásra bocsátotta a 16 ezer négy­zetméternyi alapterületet, amelyen az új üzleteket fel­építik. Nagyon helyes, hogy a budapesti kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek egy része csak meghatáro­zott üzlettípust nyithat a Belvárosban. A Váci utca páros oldalán létesítendő Éva-udvarban például csak női divatáru üzleteket és szakboltokat, a túlsó olda­lon, az Ádám-udvarban ter­mészetszerűleg csak férfi divatboltokat lehet nyitni. Külön gondot fordítanak arra, hogy az átalakítások, új építkezések alkalmazkod­janak a hagyományos utca­képhez, hogy a Belváros jellegében ne változzék. Az utcák hangulatához tartozik a régi eszpresszók, drinkbá­rok, falatozók, éttermek át­mentése, s mellettük újak létesítése, de ezt is előre ki­dolgozott és a szükségletnek megfelelő terv szerint oszt­ják majd el a Belváros te­rületén. A tervezésnek az igé­nyekkel való összehangolá­sa, szerves beépítése az adott viszonyok közé bizo­nyára olyan alkotást hoz létre ezen a téren is, amely­re büszkén tekinthet Buda­pest lakossága. Illés Sándor A dél-afrikai fegyverszállítások miatt éles ellentétek a brit nemzetközösségben A külpolitikai helyzet DIPLOMÁCIAI ESEMÉNYÁRADAT jellemezte a hét máso­dik napját, noha a függőben levő ügyek tapodtat sem jutottak előre. Nixon elnök sajtóértekezleten foglalkozott Vietnammal és a Közel-Kelettel; Brüsszelben hivatalosan megkezdődtek a tárgyalások Anglia közös piaci belépéséről; Bonnban lázas ütemben készítik elő Scheel külügyminiszter jövő heti moszk­vai tanácskozásait; Rómában kritikus szakaszhoz ért a kor­mányalakítás, amennyiben a tervezett koalíció pártjai meg­kezdték eszmecseréiket Andreotti programtervezetéről. Nixon sajtóértekezletéből az amerikai lapkommentárok azt emelik ki, hogy az amerikai elnök a saigoni Thieu-rezsim fennmaradását fontosabbnak tartja, mint a tárgyalásos béke­rendezés lehetőségét a párizsi értekezleten. A Washington Post szerint csaknem minden jel arra mutat, hogy David Bruce kül­detése „puszta komédia, amely sokkal inkább a hazai bírálók lecsöndesítésére szolgál, semmint arra, hogy mozgásba hozza a tárgyalásokat”. A lapnak ezt az értékelését megerősíteni látszik, hogy a pári­zsi küldöttségvezetőnek kinevezett Bruce valóban tapasztalt diplomata, csakhogy nem az ázsiai ügyek szakértője. Az eddigi öt washingtoni elnök alatt nyugat-európai szolgálatokat tett amennyiben nagykövet volt Párizsban, Londonban és Bonnban A hetvenkét esztendős politikusnak most kell majd ismerked­nie az ázsiai problémákkal, jóformán minden részletkérdésben szakértők tanácsaira van szüksége. Ez rendkívüli mértékben lassíthatja a párizsi tárgyalásokat, tehát az amerikai magatar­tás alapvető megváltozására semmiképpen sem lehet számítani a Kiéber sugárúti palotában. Feltűnést keltett, hogy noha csupán néhány mondat erejéig, de Nixon érintette a Kínával Varsóban nagyköveti szinten folyó, illetve pillanatnyilag szünetelő eszmecseréket. Az elnök holtpontról beszélt, ami tökéletesen megfelel a jelenlegi hely­zetnek. Sőt, valószínűleg arra lehet számítani, hogy a közel­jövőben a Washington—Peking viszonyban nemhogy javulás, hanem éppen ellenkezőleg, feszültség következik be. A kínai államférfiak és a pekingi lapok az utóbbi időben a korábbinál sokkal élesebb hangon beszélnek az Egyesült Államok tajvani politikájáról. Felróják, hogy az amerikai­ imperializmus a japán militarizmus közreműködésével, Dél-Korea bevonásával fron­tot alakít ki Ázsia népeivel szemben, és ennek ellensúlyozására igyekszik Kína megteremteni a maga ázsiai frontját, amelyben rajta kívül a népi Korea és az indokínai mozgalmak vennének részt. Eközben Peking Nyugat-Európa felé igyekszik kiszélesí­teni kapcsolatait, amint arról Bettencourt francia miniszternek — az AFP szerint — „gyümölcsöző’’ tárgyalásai tanúskodtak. Eközben Nyugat-Európa természetesen elsősorban a maga ügyeivel van­ elfoglalva. Hosszú időt és fáradságos erőfeszítése­ket igényelnek Anglia és a Közös Piac tárgyalásai, noha a keddi brüsszeli nyitóülésen Barber, London képviselője az előzetes feltételeket elfogadta. Itt a Közös Piac hat tagja nevében Wal­­ter Scheel beszél szóvivőként, holott a bonni külügyminiszter lélekben már bizonyosan Moszkvában van. A közvetlen szov­jet—nyugatnémet párbeszéd előtt még csütörtökön Varsóban lengyel—NSZK ötödik forduló lesz a korábbi eszmecserék után. A DPA szerint mindkét fél óvatosan optimista, mert arra számít, hogy ezen a héten megkezdődhet a lengyel—nyugatné­met megállapodás megszövegezése. Ezzel szemben a nyugat­berlini Der Abend úgy értesült, hogy bizonyos koalíciós ellent­mondások vannak Bonnban a moszkvai tárgyalásokat illetően. Scheel és pártja, az FDP össze akarja kapcsolni az erőszakról lemondó szerződést a nyugat-berlini négyhatalmi megbeszélé­sekkel, Brandt viszont azt vallja: a nyugat-berlini kérdésben „nem lenne szerencsés nyomást gyakorolni a Szovjetunióra”. A Der Abend szerint Scheel nézete az amerikai és francia föl­fogással egyezik. Brandttal szemben ellenállás alakult ki, amit csak nehezen tud fölszámolni. Ha ezzel az ellenállással nem számol eléggé, nemcsak keleti politikáját, hanem személyét is veszélyeztetheti — fűzte hozzá a jobboldali liberális nyugat­­berlini lap. Bojkott az ENSZ-ben Válság a brit nemzetközösségben London dél-afrikai politikája miatt A Biztonsági Tanács folytat­ta a vitát a dél-afrikai fegy­verszállítási embargó megsér­téséről. Frederick A. Warner, Nagy- Britannia képviselője arról igyekezett meggyőzni a taná­csot, hogy Nagy-Britannia nem sérti meg a fegyverszállítási embargót. Szavaival élve az a „néhány fegyverfajta”, ame­lyet a fajüldöző dél-afrikai re­zsim kapott és kap a brit kor­mánytól, „szükséges a Dél-Af­­rika körüli létfontosságú vízi­­utak biztonságának védelmé­hez”. Ghána képviselője felszóla­lásában „cinikusnak” minősí­tette az angol kormánynak azt a döntését, hogy felújítja a Dél-Afrikába irányuló fegy­verszállításokat. Az embargó-vitához kapcso­lódik egy kellemetlen hétfői esemény is. A Biztonsági Ta­nács afrikai tagállamai bojkot­tálták U Thant főtitkár foga­dását, amelyet az Apollo—11 űrhajósai tiszteletére adott a Holdat­ érés első évfordulója alkalmából.A bojkott oka: a vitát azért kurtították meg egy órával, hogy a delegátusok részt vehessenek U Thant fo­gadásán. Az afrikai küldöttek szerint — ahogyan ezt Vernon Mwaanga zambiai küldött ki­fejtette — fontosabb a fegy­verszállítások kérdését megvi­tatni, mint abban gyönyörköd­ni, hogy U Thant egy darab holdkőzetet és egy miniatűr amerikai zászlót kap ajándék­ba. A brit nemzetközösségi or­szágokban heves felháborodás fogadta az angol kormány hét­fői politikai nyilatkozatát a Dél-Afrikába irányuló fegy­verszállításokról. Zambia fővárosában, Dasa­kéban kedden több száz diák tüntetett a brit főmegbízott re­zidenciája előtt. A tüntetők betörtek több ablakot és letép­ték az angol zászlót. Milton Obote ugandai elnök nyilatkozatban ítélte el az an­gol kormányt, mert baráti és erkölcsi támogatást nyújt a fajgyűlölő politikát folytató dél-afrikai rendszernek. Új-Delhiben kedden több in­diai parlamenti vezető köve­telte, hogy válaszként a brit konzervatív kormány döntésé­re, India lépjen ki a nemzet­közösségből, vagy legalábbis erőteljesen lazítsa nemzetkö­zösségi kötelezettségeit. Csand­­ra Sekar kongresszuspárti kép­viselő javasolta, hogy India kezdeményezze egy nemzetkö­zösségi értekezlet összehívását, ahol elmarasztalják Nagy-Bri­­tanniát. Megkezdődtek a Közös Piac és Anglia tárgyalásai Hosszú és rendkívül nehéz folyamat Lehel Miklós, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti Brüsszelből. Kedden délután nem sokkal három óra után a brüsszeli modern Charle­­magne-palotában megkezdőd­tek a hivatalos tárgyalások Anglia közös piaci felvételé­ről. A megbeszéléseken Nagy- Britanniát Anthony Barber, a konzervatív kormány külügy­miniszter-helyettese, (Lances­­ter hercegség kancellárja, s mint ilyen a kabinet tagja, akinek külön megbízatása a közös piaci tárgyalások lebo­nyolítása), a Közös Piac hat tagállamát pedig a külügy­miniszterek képviselik. Közü­lük azonban csak egyikük, a Közös Piac miniszteri taná­csának ez idő szerinti elnöke, Walter Scheel bonni külügy­miniszter szólalt fel vala­mennyiük nevében. A hatok a tárgyalás meg­nyitása előtt tartott külügy­miniszteri értekezletükön hét­főn délután és kedden dél­előtt egyeztették álláspontju­kat, és ennek alapján látták el utasításokkal a nyugatné­met külügyminisztert. A kö­zös tárgyalási álláspont nagy­mértékben tükrözi a francia nézeteket. Eszerint a hatok változatla­nul fenntartják azt a június 30-án Luxembourgban kifej­tett álláspontjukat, hogy a be­lépés alapfeltétele a közössé­get létrehozó szerződések, az azok alapján életbe léptetett rendszabályok, törvények, ren­deletek, és a továbbfejlesz­tésre már kidolgozott irány­elvek elfogadása. Röviden, az Európai Gazdasági Közösség múltjának, jelenének és jövő­jének elfogadása úgy, ahogyan azt a hatok kialakították. A francia küldöttség szóvi­vője ezzel kapcsolatban meg is jegyezte, semmiképpen sem lehet szó e szabályok módosí­tásáról, hanem csak az jöhet szóba, hogy átmeneti időre hozzáidomítsák őket a kibőví­tésből adódó problémákhoz. Abban is a francia állás­pont jutott érvényre, hogy a hatok nevében Scheel java­solja az angol küldöttségnek­ a tárgyalásokat a mezőgazda­­sági Közös Piac szervezésére, és a vámunió kialakítására vonatkozó kérdésekkel kezd­jék. Az ülés elején Anthony Barber azonnal elfogadta a hatoknak az eljárási kérdé­sekre vonatkozó valamennyi javaslatát. A lényeget illetően megismételte luxembourgi ki­jelentéseit: Nagy-Britannia kész elfogadni a római szer­ződést és a belőle eredő kö­zös piaci szabályokat. Barber egyévi átmeneti időszakot kért a szén- és acél­közösség, valamint az Euratom tekintetében. A mezőgazdaság és más kérdések vonatkozá­sában — mondotta — nyilván hosszabb időre van szükség. Az angol miniszter ezután azt javasolta, hogy azonnal alakítsanak hét ténymegálla­pító munkacsoportot. E bi­zottságoknak, mint elnevezé­sük is mutatja, nem a tárgya­lás, hanem csak a kérdések részletesebb kidolgozása a fel­adata. Ez az angol javaslat is jelzi, hogy a brit belépés­ről szóló tárgyalások rend­kívül hosszú időt vehetnek igénybe. Meghalt az angol pénzügyminiszter Londonból jelenti a Reuter, az AP és az AFP. Hétfőn éj­jel Londonban szívroham kö­vetkeztében elhunyt Iain Mac­­Leod brit pénzügyminiszter. McLeod-on két héttel ezelőtt sürgős vakbélműtétet hajtot­tak végre. Állapota azóta fo­kozatosan javult, és vasárnap már gyógyultan távozhatott a Szent György kórházból. Hétfőn este éppen lefekvés­hez készült, amikor szívroham érte. Tíz perc múlva halott volt. A miniszter elhunytáról Heath kormányfő adott ki közleményt. MacLeod 1913. november 11-én született. Cambridge­­ben végezte tanulmányait. Részt vett a világháborúban, 1940-ben Franciaországban megsebesült. A háború végén őrnagyként szerelt le. 1948— 50-ben a konzervatív párt bel­politikai kutató részlegének volt a vezetője. 1950-ben kép­viselő, 1952—55-ig egészség­­ügyi miniszter, 1955. októbe­rétől 1959-ig munkaügyi mi­niszter, 1956—1961-ig gyar­matügyi miniszter, 1961— 1963-ig Lancaster hercegség kancellárja és a Konzervatív Párt vezetője a képviselőház­ban. 1963-tól 1965. végéig a The Spectator című lap fő­­szerkesztője. Az 1970. június 18-i parlamenti választásokon a Konzervatív Párt győzelme után a pénzügyminiszteri tár­cát kapta Heath kormányá­ban. Bernadette Devlin képviselő lehet a börtönben Belfastból jelenti a Reuter. Az észak-írországi belügy­minisztérium közleménye sze­rint engedélyezték Bernadette Devlinnek, az angol parla­ment 23 éves képviselőnőjé­nek, hogy börtöncellájában is elláthassa egyes parlamenti teendőit A belügyminisztérium tá­jékoztatása szerint Devlin kisasszony hetenként egy al­kalommal találkozhat és tár­gyalhat munkatársaival, de figyelmeztették, ezeket az al­kalmakat nem használhatja fel arra, hogy átfogó politikai vitákba bocsátkozzék.

Next