Magyar Nemzet, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
4 A televízió műsoráról OIHiUllllllinnii Gumiműsorokvágány Gumianyagnak hívják szakmai körökben az olyan képeket, jeleneteket, amelyek tetszés szerinti terjedelemben illeszthetők be egy-egy filmbe. Ilyen például egy játékfilmhez tartozó táncbetét, lehet félperces, de lehet akár négy-öt perces is. A filmsorozatok nem élhetnek meg gumianyag nélkül. E sorozatokban ugyanis olyan epizódokat kell készíteni, amelyek meghatározott ideig tartanak, húsz-harmincnegyven percig, s nem lehetnek sem hosszabbak, sem rövidebbek. Márpedig filmíró, s filmrendező legyen a talpán, aki például egy tizenhárom részes sorozatot úgy tud megkomponálni, hogy mind a tizenhárom rész épp egyforma hosszú legyen. Könnyen „tetten érhetők” a gumianyagok a legtöbb kalandsorozatban, még a kedves Tenkes kapitányában is, de ott vannak szép számmal a népszerű Zorróban, a Vidocq-ban, sőt, mi tagadás, a Mézga családba is jutott belőlük. A gumianyag nélkülözhetetlen, de olykor bosszút áll mesterein. Ha meggondolatlanul, túl gyakran alkalmazzák a leglátványosabb kalandtörténet is unalmassá válik. A tapasztalatok tehát óvatosságra intenek. A kézenfekvő megoldás az esetleges cselekményszegénység fedezésére nem mindig ideális. Játékfilmben sem, riportműsorban sem. Ugyanis nemcsak A Tenkes kapitányát vagy a Zorrót kell pontos időtartamra szabni. A riportműsorok, legalábbis a sorozatműsorok is előre szabott időtartamra készülnek. Például a hétvégi információs magazin, A TV jelenti. Csakhogy az események, amelyekről egy ilyen műsornak tudósítani kell, nem alkalmazkodnak mindig a műsoridőhöz. Vagy vannak, vagy nincsenek. Vagy érdekesek, vagy unalmasak. És ha történetesen kevés van belőlük? Akkor jön a gumiműsor. A Szentendrei Teátrumból például egyébként ez igen kedves, ízes mulatságnak látszik, lehet közvetíteni két percet, de lehet akár húszat is. Miért ne lehetne! Akár az egész előadást is bizonyára sokan megnéznék. A TV jelenti azonban nem erre való. Riportot ad, ízelítőt, de ezt nem úgy nézzük, mint egy teljes színházi közvetítést. Ha hosszabb ez az ízelítő a szükségesnél, a műsor szegényes marad. Nyáron általában kevesebb a közérdekű esemény. Legalábbis a felnőttek körében. A gyerekeknél a nyár tartalmasabb, gazdagabb élmény. Vagy talán mégsem? A Tízentúliak társaságának legutóbbi adása — amelyet egyébként Horváth Tibor gondosan és leleményesen igyekszik változatossá rendezni — bemutat egy audiovizuális oktatógépet. Érdekes az okos gép. Érdekes a riport is, mindaddig, amíg nem lesz belőle gumiműsor. A gyermekriporterek ugyanis látszólag képtelenek elszakadni a csodagéptől. Bemutatják egyszer, azután még egyszer, azután ismét. Megnyomnak egy gombot, még egy gombot és még egy gombot. Feltehetően azért, mert nem sikerült elegendő témát összegyűjteni az adáshoz, vagy nem készült el valamelyik tervezett riport. Mit tegyenek? Megnyomnak még néhány gombot az oktatógépen. Az idő, a műsoridő csak nem akar véget érni. Nem akar véget érni a műsoridő, úgy látszik, a Zenélő óráknál sem. Ezek egyébként idén sokat mondó címet viselnek: A kocka el van vetve. A mondat végzetes állapotot jelez. Ha a Zenélő órák kitűnő együttese ebben az évadban nem lelte meg a szerencsés formát a sorozat folytatásához, akkor sem változtathatunk. Elvégre a kocka el van vetve. De meddig van elvetve? Ameddig tetszik. Kockát dobni bármeddig lehet. Ha a játszmának vége, a játékosok újat kezdhetnek. Ugyanazon a táblán sokáig lehet játszani, ugyanazzal a csapattal ilyen vagy olyan felállításban. A műsor formája „gumiforma”, de az ötlet önmaga ellen fordulhat, ha visszaélnek vele. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez a zenei ismeretterjesztő-szórakoztató műsor újabb átalakításra szorul. Az elmúlt hét szolgáltatott tehát néhány tanulságos példát a gumiműsor felhasználására. A műsoridőt olykor nehéz kitölteni. Máskor viszont nehéz betartani. Nemrég vetítőben láttam egy szép irodalmi műsort. Ott derült ki, hogy le kell csípni belőle két percet, mert ennyivel hosszabb a műsoridőnél. Tapasztalhattam, rövidíteni sokszor legalább olyan nehéz, mint az időt húzni. Hiába. Az óramutató könyörtelen. Világirodalmi Magazin Ha netán valaki nem élte volna még át az óramutató e könyörtelen ritmusának nyomasztó tudatát, most részesülhetett benne Tom Stoppard és Elbert János jóvoltából a Világirodalmi Magazin vasárnapi műsorában. Stoppard rádiójátéka, amelyet Várkonyi Zoltán nagyszerűen „fordított le” képernyőre, szellemes és érdekes látványt teremtve a hangélményből, gondolatgazdag írás, jóllehet, e gondolatok nem különösebben újak. Az elidegenedésről, az elgépiesedésről, az egyhangú robot elembertelenítő hatásáról, s az egyén lázongásáról e robotsors ellen — a kapitalista viszonyok között mozgó világrendben — sokan gondolták már ugyanazt, amit Tom Stoppard. Ami új és érdekes ebben a képernyőre fordított rádiójátékban — és ami talán nem mindig érthető a képernyő következetes és aprólékos realizmusához szokott nézőnek —, az a gondolat közlésének módja, az abszurd s mégis plasztikus ábrázolás. A fordítói szerzői estek — miként most Elbert Jánosé — megújítják a televízió világirodalmi sorozatának vérkeringését. Frissítő erőt hozott magával a műsor új rendezője, Várkonyi Zoltán is. Az összeállítás színvonala a művek tartalmát és alkalmasságát tekintve nem egyenletes, de színes, változatos. Emellett van benne közös vonás is, s ez a fantázia, a játékos képzelet szerepe az ember életében, sorsában, jellemében. Valamennyi írás főszereplője fantáziadús ember, legfeljebb nem ugyanarra használja fantáziáját. Thornton Wilder egyfelvonásosának ügyvédje például a szélhámoskodásra. Vaszilij Suksin paraszt-Münchhausene már-már a népmese világát idézi. A két lengyel novella más-más szemszögből a játékkészség igenlése mellett a fantáziátlanság kritikáját is adja. Stoppard autóbuszsofőrjének képzelete pedig már túllép a léleküdítő játékon, gyötrő hallucinációvá nő. Erénye a műsornak a sorozat régebbi adásaiban oly gyakran hiányolt könnyedség, a fel-felbukkanó irónia. Érdekes és jólesően közvetlen a műveket keretbe foglaló interjú. Csaknem valamennyi szereplő tehetsége teljében játszik. Közülük talán leginkább Béres Ilona, Psota Irén és Mádi Szabó Gábor alakításait emelhetjük ki .Vilcsek Anna Lukács Györgynek ítélték a Goethe-díjat Frankfurt város Goethe-díját a 85 éves Lukács Györgynek ítélték oda. A díjat augusztus 28-án, Goethe születésének évfordulóján adják át. A kitüntetést, amellyel Lukács Györgynek különösen a Goethével foglalkozó irodalmi tevékenységét jutalmazzák, alapításának éve, 1927. óta ezúttal huszonkilencedszer adják ki. „Egy kis hazai” az Ódry Színpadon A Magyarok Világszövetsége és az Országos Rendező Iroda július 3, 4, 5, 10, 11, 12, 15, 16-án este 8 órakor Egy kis hazai címmel zenés műsort rendez hazalátogató magyaroknak az Ódry Színpadon. Fellép: Balogh Erzsi, Hadics László, Kazal László, Lehoczky Zsuzsa, Tátrai Marianna, Vámosi János, Záray Márta, Kibédy Ervin és Hlatky László a Hacsek és Sajóban. Konferál Fejér István, rendező Kalmár Tibor. —Magyar Nemzet- Majoros István drámája a Déryné Színházban „Az élet elől nem lehet elbújni” — mondják többször is Majoros István drámájában, a Vakvágányban, és a darab sokértelműen igyekszik bizonyítani e mondás igazát. Otthonában éri utol az élet Csikós Mihály pályaőrt, aki 22 éven át mintaszerű házasságban, példásan nevelte lányát, és ami szinte természetes, mindig kiválóan látta el szolgálatát. Valóságos kis rousseau-i paradicsomot teremtett magának azon a kis szigeten, amit a vasút biztosított számára az ötös számú őrház környékén. Ápolta kertjét, hizlalta állatait, és ha letelt a szolgálat, megivott egy pohár saját termésű bort. Mi kell több a boldogsághoz? — kérdezhetnénk Csikós Mihállyal együtt. De nincs időnk a kérdésre, mert a darab ennek az idilli állapotnak éppen a végét mutatja már: építők jönnek, új vasútvonalakat fektetnek, és a pályaőrt saját fölfedezése temeti maga alá. Szenet lelt a hegy oldalában, és a szénhez most bánya, munkástelep, állomás épül. Régi életéből az új úgy is kiforgatja Csikós Mihályt, hogy felesége 22 esztendővel ezelőtt az építők főmérnökének volt szerelme. A szenvedély már mindkét részről kihűlt, az asszonyban legföljebb úgy él tovább, hogy segíteni szeretne a mérnök gondjain. Munkát vállal tehát a telepen, ami ugyancsak fölborítja a kis család nyugalmát. És végül az újfajta, városias élet oly módon is megleckézteti a pályaőrt, hogy lánya a szomszédos vincellér helyett egy technikushoz készül férjhez menni Budapesten. A tragédia föltartóztathatatlan: a másfajta életforma maga alá gyűri az isten háta mögötti őrház lakóját. Drámaérzéke birtokában a szerző nem ítéli el Csikós Mihály pályaőrt, amint ez tíztizenöt évvel ezelőtt játszott magyar darabokban kötelező lett volna, igazságérzete viszont megóvja Majoros Istvánt attól is, hogy a pályaőrből teljesen tragikus hős váljék. Létező és valóságos problémát ábrázol a színmű, kicsit sarkítva, a drámai éleket mégis lekerekítve. Volt egy időszak, amikor azt hittük, és azt hirdettük, hogy a változás, a városiasodás csak diadalmenet és örömünnep. Majoros István megmutatja, hogy az új életforma kialakulása néha áldozatokkal jár együtt. És nem azt mondja persze — mert hite az új mellett egyértelmű —, hogy maradjon minden a régiben, hanem, hogy a változás végrehajtásához nemcsak terv és pénz, hanem tapintat és megértés is kell. A Vakvágánynak ezt a lényeges és fontos gondolatát két szerelmi szál is átszövi, a pályaőr feleségéé és leányáé. Egyik sincs eléggé kimunkálva és motiválva, mindegyik csak foltokban, kissé bőbeszédű, de nem elég mély részletekben jelenik meg a drámában. Ezért a tragédiához közvetlenül elvezető mozzanat: a főmérnöknek és Csikós feleségének a pályaőr által kihallgatott beszélgetése előkészítetlenül robban. Ugyanígy kis Julinak, Csikós Mihály lányának hirtelen vonzalma is a betontechnikus iránt a színfalak mögött formálódik, a pályaőrt és a nézőt egyaránt csak a váratlan eredmény fogadja. Sajnálatos és nehezen magyarázható, hogy Majoros Istvánnak, az egykor Karinthy Frigyessel is társszerzőként dolgozó írónak ez az első, színpadon bemutatott drámája. Azért sajnálatos, mert a szerző, akinek nemcsak a valóság és az igazság, hanem a színpadi szerkesztés iránt is komoly érzéke van, korábban előadott darabjaiból bizonyára nem kevés tanulságot vonhatott volna le. Azt például, hogy a dialógusok aprólékos, magyarázó részletezése sok esetben fölösleges és zavaró; azt, hogy az expozíció, a dráma indítása az egyik legnehezebb drámaírói feladat. És darabjának korábbi előadásaiból azt is kihallhatta volna az író — amit megszívlelni, persze, most sem késő —, hogy amikor a drámai problémák egymás sarkát tapossák, akkor kevés levegő jut a legfőbb gondolatok árnyalt, irodalmi színvonalú kibontására. Gondos előadásban mutatta be a felelősségérzetet is ébresztgető, társadalmi érdeklődéstől és hevülettől áthatott drámát a Déryné Színház. Szécsi Ferenc alapjában véve gondos, megfontolt és aprólékosan kidolgozott rendezése érdekes módon tereli a figyelmet arra, hogy az idő milyen gyorsan jár el a színpad korszakai felett is. Ez a becsületesen részletező, minden akciót jól lereagáló rendezés arra a néhány évvel korábbi stílusra is utal, amikor az új nézők számára sok mindent meg kellett világítani, olyasmit is, ami a televízió elterjedtségének idejében a falun is természetessé válik. A pályaőr szerepét Kutas József játssza, ügyesen fölépítve az idilltől a tragédiához vezető utat. A feleség belső és külső drámáját Sallay Kornélia művészi hitellel kelti életre, színpadi érzelmeiben csak néha téved mellékvágányra. Nagyon tetszett a betontechnikus megformálójaként Ács Gyula eredeti egyénisége. Kedvesen mai lányt fogalmazott meg egyszerű szerepében Szűcs Ildikó. Antal Lászlót — a főmérnököt alakítja — időnként megkísértette a modorosság és az egysíkúság veszélye, bár igaz, hogy ennek a pozitív hősnek már nagyon sok az előzménye — nem is mindig rangos előzménye — irodalmunkban. A Vakvágány jól felépített színpadképét Nagy Sándor tervezte, kitűnő játékteret biztosítva a dráma számára. Gábor István SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Vérnász (B. béri. 10.) (7) — Erkel Színház: A hattyúk tava (Tóth Aladár béri. 10.) (7) — Károlyi-kert: Állami Hangversenyzenekar (Vez. Borbély Gyula, Közr. Perényi Eszter) (A. sor. 1.) (8) (Esőnap: júl. 2.). GÉPKOCSI-TULAJDONOSOK ÉS VEZETŐK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK, HOGY AZ TEHERAUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT fogyasztásmérő, porlasztóellenőrző beállító és javító szolgálata június 15-ével Átköltözött BUDAPEST, XIII. KER., FÓTI ÚT 62. SZÁM ALATTt központi telephelyén korszerű követelményeknek megfelelő eszközökkel, kedvezőbb körülmények között áll megbízói rendelkezésére IGÉNYKÖZLÉS, ELŐJEGYZÉS A 409—330/187 MELLÉK TELEFONSZÁMON .Szerda, 1970. július 1. Szilvitzky Margit kiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézete bemutató termében Matild néni bizonyára szeretett horgolni. Szerette a pókháló finomságú régi csipkéket, arcára is ilyen finom pókhálót rajzolt az idő, dús kontyát befonta e nemes szövedékkel, mígnem ő maga is képpé, suhogó kelmék, halkan csendülő gyöngyök, az öregség jelképévé vált egy kitűnő művész, Szilvitzky Margit kiállításán. Matild néni nem személyes ismerős. Most mégis ismerősként, múltbélien és mégis nagyon maian látható vászonból és bársonyból szőve, kenderből és finom szálból horgolva olyannak, amilyen életében lehetett, s ahogy ez a textilművészeti alkotás — falkép, kárpit, portré? — minden levendula illatú idős hölgyet felidézni szokott. Mint ahogy a természet szálldosó virágcsodáját, fecskefarkú pillangót varázsol elő egy durva zsákvászonra applikált barna és kék kelme, néhány sodrott fonál, színes gyöngy, muzsikás kis fémcső. A textilművészet új határait, látszólag összebékíthetetlen anyagok harmóniáját, a kifejezés formáját kutatja ez a fiatal művész ízléssel és fegyelmezetten, tiszteletben tartva a matéria és az alkotás törvényszerűségeit. Mert a téma legyen bár konkrét: Tavasz, Leányfej, Matild néni emlékére, vagy elvont: Laza szálak, Síkok a térben, Tükröződő síkok, mindig az anyagban, olykor többféle anyagban teljesedik ki. Zsákvászon és bársony, gyapjú és selyemfonál, fémszál és csipke egyidejű, egyenértékű alklmazása teremti meg alkotásai plaszticitását. Kompozícióiba — anélkül, hogy feladná azok textilszerűségét — harmonikusan illeszt bele idegen anyagokat, gyöngyöt és fémet, korszerűen megújítva, átértékelve régmúlt korok öltözködési hagyományait. Amilyen természetes eleganciával használja fel a múlt hagyományait, ugyanolyan magától értetődően olvasztja be munkásságába a magyar népművészetet, annak változatos anyagi, formai kincseit. Magyar hímzés és viseleti motívumok jelentkeznek a népmesék és falusi ünnepek hangulatát idéző Tavasz című falképén, megannyi más alkotásán. Korszerű szemléletmód, nemzeti és európai hagyományok beolvasztása, egyéni és merész útkeresés jellemzi művészetét, ötvöződik egységbe munkásságában. Nemcsak ismeri és szereti, tiszteli az anyagot, hanem játszik is vele. Könnyedén és biztos formaérzékkel, mindig a kifejezés, mondanivalója kibontakoztatása érdekében. Művészete tartományába von olyan csöppet sem artisztikus anyagot, mint a zsákvászon, a kenderszál. Hagyja élni azokat a maguk durvaságában és talán azért, mert mellettük még szebbnek, finomabbnak hatnak a nemes kelmék, megnemesednek, kifejezővé válnak amazok is. De nemcsak a sokféle, eltérő tulajdonságú anyag alkalmazásával feszegeti a hagyományos textilművészet határait, hanem ma még szokatlannak tűnő térbeli kísérleteivel is. Gondosan megkomponált zászlószerű motívumokat illeszt tükröző felület elé, vagy ellentétes síkokra. A merev felületeken a lágy anyag mozdulatlanul is a mozgás hatását kelti, megosztja, egyúttal új alkotóelemként vonja be a teret. Ez a kezdeti stádiumában is a belső terek díszítésére sok lehetőséget magában rejtő kísérlete bizonyítja, hogy munkásságát a legmodernebb művészeti elvek vezérlik, nem érdemtelenül jutalmazták a Munkácsydíjjal, az elmúlt évben pedig a rangos Nemzetközi Rizzoli grafikai díjjal. Sárvári Márta NAPLÓ Július 1 Pártos István emlékkiállítását július 4-én, szombaton délben nyitja meg a Magyar Nemzeti Galériában Barcs Sándor. 08 Néhány nappal ezelőtt érkezett haza kéthetes finnországi körútjáról a HVDSZ művészegyüttese, a Bihari János táncegyüttes, amely nagy sikerrel vett részt a tamperei folklórfesztiválon. Útjük során felléptek Turku, Vasa, Jyveskale színpadain, modern felfogású táncaikkal meghódították Helsinki közönségét is. A finn sajtó lelkes hangú kritikákban méltatta a magyar együttes kitűnő ízléssel összeválogatott műsorát. A sikeres előadókörút viszonzásaként — a finn— magyar barátsági hét keretében — több finn táncegyüttes képviselője látogat majd el július első hetében a Pécsett megrendezendő nemzetközi táncfesztiválra.V A salzburgi ünnepi játékok programjából négy hangversenyt és operaelőadást közvetít egyenes adásban a Magyar Rádió, több mint tíz estről pedig felvételt készítenek. Az első előadás közvetítésére augusztus 9-én kerül sor, a hagyományos Mozart-matinéval, amelyet Bernhard Baumgartner vezényel. Közvetítik Verdi Othello című operáját, amelyet ez alkalommal Herbert von Karajan vezényel és rendez. Hangfelvételről pergetik le Mozart Varázsfuvolájának salzburgi előadását, Zubin Mehta Beethoven Sztravinszkijestjét, Claudio Abbado Mozart- és Bruckner-művekből összeállított műsorát, valamint Daniel Barenboim, Anda Géza és Emil Gilelsz egy-egy zongorakoncertjét* . A népművészeti szakkörök országos jubileumi kiállítása július 4-én, szombaton délben nyílik meg Pécsett, a Technika Házában. KÉSZÍTSE otthon COLA HALAT filp Vásároljon szörpöt Hétszeres mennyiségű hideg szódavízzel hígítva fogyasztható