Magyar Nemzet, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

Ára: 80 fillér­­V" ■ ■ |/C Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ! Szombat 1970. augusztus I XXVI. évfolyam, 179. szám 1/ •• fr »• •• f ^ •• * Kölcsönös előnyök A külkereskedelem első félévi mérlege a jellemző adatok tükrében több olyan lényeges és viszonylag vagy teljesen új elemre is rávilá­gít, amely azt bizonyítja, hogy e fontos gazdasági te­vékenység dinamikusan fej­lődik, nem reked meg a már kitaposott ösvényeken, hanem keresi a továbbfej­lesztés, a kölcsönös előnyös kapcsolatok teremtésének új és új lehetőségeit. Egyik legszembetűnőbb és leginkább figyelemre méltó terület a gépkereskedelem­ hazai exportjának erő­teljes fejlődése. Gép­kivitelünk emelkedése egy­aránt jellemző a rubel- és dollárelszámolású te­rületre. Különösen jelen­tős a kivitel szerszámgépek­ből, műszerekből, erősára­mú ipari termékekből és — a közúti járműgyártás fej­lesztési programjának fo­lyamatos megvalósulása eredményeképpen — autó­buszokból. Dollárviszonylat­ban a termékek skálájá­nak szélesítéséhez kedve­zően hozzájárultak a tőkés kooperáció keretében mu­tatkozó fokozott exportlehe­tőségek. Ez arra utal, hogy a szélesebb értelemben vett kooperációs tevékenységet tovább kell fejleszteni, mert a licencek, know how-ok vásárlása tekintélyes mér­tékben elősegítheti export­­képességünk növekedését. A szocialista export is — a számítások szerint — ez év­ben körülbelül 16—20 szá­zalékkal lesz nagyobb a ta­valyinál. Hazánk sokoldalúan kap­csolódik be a nemzetközi munkamegosztásba, ezért gyors egymásutánban ala­kulnak ki a kooperáció új és új formái. Természetesen a legszorosabb és legzökke­­nőmentesebb kapcsolat, és a fejlődés legnagyobb lehető­sége is az azonos társadal­mi rendszerben élő szocia­lista országokkal bontakoz­hat ki. A KGST legutóbbi, XXIII. és még inkább XXIV. ülésszakán hozott határoza­ta a szocialista országok in­tegrációjának kiépítéséről előírja a gyártásszakosí­tás és -kooperáció nemzetkö­zi fejlesztését a tagországok között. Ma már mind job­ban előtérbe kerül ezen kí­vül a vállalatok és szerve­zetek közötti kapcsolatok megteremtése is, amelyek kutatási, tervezői, szerkesz­tői téren, a gyártásban, az értékesítésben és a szerviz­szolgáltatásban biztosítják a gazdaságos kooperációt. A külkereskedelmi mi­niszter behatóan elemezte tájékoztatójában a tőkés ál­lamokhoz fűződő kapcsola­tainkat is. A Közös Piac, eredeti programjától elté­rően, ez év elején nem ve­zette be közös kereskedelmi politikáját a szocialista or­szágokkal szemben. A szo­cialista országok nem vol­tak hajlandók kétoldalú megállapodásaikat közösségi megállapodásokkal felválta­ni. Ugyanakkor a Közös Piac tagországai, részben politikai, részben gazdasági okokból ugyancsak maguk­nak kívánták fenntartani a szocialista országokkal való tárgyalások és árucsere-for­galmi megállapodások jogát. Hazánk új, 1970—1974. évekre szóló hosszúlejáratú kereskedelmi és gazdasági megállapodást kötött Olasz­országgal és Franciaország­gal, és szándékunkban áll az NSZK-val és a Benelux-ál­­lamokkal is hasonló megál­lapodást létrehozni. Emel­lett egyes konkrét kérdé­sekben, amelyekben a kí­vülálló országokból szárma­zó importszabályozás hatás­körét a Közös Piac tagor­szágai e szervezetre ruház­ták át, nem zárkózunk el a Közös Piaccal való közvet­len kapcsolattól sem. A nemzetközi termelési kooperáció előmozdításában egyre nagyobb szerepet kapnak a szocialista orszá­gok bilaterális alapon kö­tött államközi egyezményei. Hazánknak az említetteken kívül Ausztriával, Belgium­mal, Dániával, Finnország­gal, Hollandiával, Norvégiá­val és Svédországgal van­nak ilyen megállapodásai. Ezek nemcsak az ipari ter­mékek piacképességét növe­lik, hanem a lehetséges mik­ro- és makroekonómiai ér­dekközösségek felkutatásá­val és bevonásával a tartó­­sabb és tartalmasabb kele­ti—nyugati kapcsolatok út­ját egyengetik, azok mély­ségét növelik. A külföldi partner piaclehetőségeit is bővítik, hogy a hagyomá­nyos gép- és berendezésex­port mellett licenceket, technológiákat, üzemi és ke­reskedelemszervezési ta­pasztalatokat adhatnak el országunknak. A tőkés vállalatokkal kapcsolataink még rövid időre tekinthetnek vissza. Noha a számok nem mutat­ják igazi mélységükben a fejlődést, ezekkel is jól jel­lemezhetjük az előrehala­­­dást. A múlt évben az 1963. évi huszonnyolccal szemben 42 kooperáció jött létre és 1970 első félévében tovább nőtt az előkészítés stádiu­mában álló üzletek száma, a tevékenység mindkét olda­lon megélénkült. A koope­ráció természetéből adódóan ennek pozitív hatásai csak később bontakoznak ki. Nem mérhető le ezekből a számokból az a kedvező ha­tás sem, amely például egy kooperációban gyártott, kor­szerű automatikai elemnek valamelyik szerszámgé­pünkbe való beépítése ré­vén exportunkban jelent­kezhet. A nyugati országok pia­ci problémája a vásárlóké­pes kereslet megteremtése a szocialista országok oldalán. Az együttműködés ezt a tö­rekvést sikeresen szolgál­hatja, hiszen az ezt indoko­ló és ezt sürgető konjunktu­rális feltételek erre több nyugati országban megvan­nak. Mindezek alapján kézen­fekvő, hogy a „kölcsönös előnyök” nem csupán szte­reotip szófordulat, hanem a kelet-nyugati kereskede­lem realitásain alapuló, kö­vetelmény. Ez pedig arra serkent, hogy a, magunk ré­széről is minden erővel elő­segítsük azt a kooperációt, amely a partnerek jogi ön­állóságának fenntartása mellett fokozatosan fejleszt­hető, tartós műszaki-terme­­lési-gazdasági kapcsolat­­rendszert hoz létre. Komor Vilma ­ Izrael válasza után U Thant New Yorkba hívta Jarringot I A külpolitikai helyzet­­ AZ ELMÚLT NAP LEGJELENTŐSEBB NEMZETKÖZI ESEMÉNYEI közé kétségtelenül az újabb Gromikon Sc­eel­­megbeszélés, Nixon Los Angeles-i sajtóértekezlete, valamint az izraeli kormánynak az a döntése tartozik, hogy elfogadta a Rogers-tervet. Az utóbbi két jelentés nyilvánvalóan összefüggésben van egymással. Az amerikai elnök ugyanis — részletesen kitérvén a közel-keleti válságra — biztosította az izraeli kormányt, hogy nem kerül hátrányos helyzetbe, ha elfogadja az amerikai fegyvernyugvási tárgyalási javaslatot. Az izraeli kormány ezek után szótöbbséggel fogadta el az amerikai tervet. A Gahal Párthoz tartozó miniszterek a terv ellen szavaztak és várható, hogy a párt hat minisztere kilép a kormányból, ami azonban nem veszélyezteti Golda Meir kabinetjének parlamenti több­ségét. Az izraeli lépés kétségtelenül hozzájárulhat a válság békés rendezéséhez, amely előtt — mint ismeretes — Nasszer egyiptomi elnök bejelentése nyitott új távlatot. Hírügynökségi jelentések még nem közölték lapunk zártakor az izraeli kor­mány esetleges külön fenntartásait. Mindenesetre az a tény, hogy ezt követően U Thant ENSZ-főtitkár sürgősen New Yorkba hívatta Gunnar Jarringot, különleges közel-keleti kép­viselőjét , arra enged következtetni: a diplomácia ebben a tér­ségben talán most felülkerekedik az erőszakon. Jarring egyéb­ként vasárnap érkezik az ENSZ székhelyére. Ami a Moszkvában folyó szovjet—nyugatnémet tárgyalásokat illeti, a „gondolkodási szünet” közben egy kissé váratlanul került sor Gromiko szovjet külügyminiszter és nyugatnémet kollégája, Walter Scheel soron kívüli találkozójára péntek dél­után. Munkabizottsági szinten természetesen a megbeszélések változatlanul folytatódtak az erőszakot kizáró egyezmény rész­leteiről, de ezen nem vett részt a két ország külügyminisztere. A szigorúan zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokról most sem szivárogtak ki újabb hírek, ami természetes, hiszen a ko­rábbi nyugatnémet indiszkréciók már éppen eléggé megnehe­zítették a tárgyalásokat. A Német Demokratikus Köztársaság lapjai egyelőre nem fűz­nek kommentárt a Moszkvában folyó szovjet—nyugatnémet tárgyalások eddigi menetéhez, de élesen elítélik az erőszakot kizáró egyezmény ellen uszító nyugatnémet jobboldal tevékeny­ségét. Ez azt tükrözi, hogy az NDK-ban is nagy fontosságot tulajdonítanak az európai biztonsági rendszer megteremtését és a két német állam kapcsolatainak rendezését is szolgáló szovjet—nyugatnémet egyezmény megkötésének. Az NDK-ban világosan látják, hogy a nyugatnémet jobboldal a nacionalista hangulatkeltéssel és más módszerekkel nyomást iparkodik gya­korolni a szociáldemokrata—liberális bonni kormányra. Berlini vélemények szerint éppen ezért a bonni kormánynak határo­zottabban kellene fellépnie a jobboldali nyomással szemben és megfelelő belpolitikával kellene biztosítania tömegbázisa to­vábbi kiszélesítését. Tovább tart az olasz kormányválság. Colombo kijelölt mi­niszterelnök esélyei a kormányalakításra valamelyest javultak, mert a szociáldemokraták hajlandók bizonyos kompromisszum­ra, de a pártok között és magukon a pártokon belül is válto­zatlanul feszült a helyzet. Colombo, mint ismeretes, ugyancsak a középbal formulát szeretné fenntartani, de kérdés, hogy sike­­rül-e az ellentéteket elsimítani. Sok függ az Olasz Szocialista Párt tanácskozásától, amelyen azt vitatták, vajon megvannak-e a feltételek a négypárti koalíció fenntartásához. Akármi lesz a párt álláspontja és bármiként is alakul Colombo kormány­alakítási kísérlete, annyi bizonyos, hogy elődeihez hasonlóan az alakítandó új kormány is gyenge és rövid életű lesz. Soron kívüli Gromiko—Scheel megbeszélés Moszkvából jelenti a DPA. A Moszkvában folyó szovjet— nyugatnémet tárgyalások ke­retében péntek délután so­ron kívül találkozott Gromiko szovjet külügyminiszter nyu­gatnémet kollégájával, Walter Scheellel. A magyar idő sze­rint 15 órakor kezdődött meg­beszélés előtt Scheel megje­lent a nyugatnémet szóvivő által tartott sajtóértekezle­ten is. Az izraeli kormány elfogadta az amerikai tervet Az izraeli KP nyilatkozata Tel Avivból jelenti a Reuter: Golda Meir 24 tagú kormánya pénteken délben, magyar idő szerint egy órakor, ismét ösz­­szeült, hogy negyedszer is megvitassa Izrael válaszát Ro­­gers amerikai külügyminiszter közel-keleti javaslataira. A kormány szótöbbséggel el­fogadta a Rogers-tervet. A Gahal Párthoz tartozó mi­niszterek a terv elfogadása el­len szavaztak. Várható, hogy a párt hat minisztere ezután ki­lép a kormányból. Az izraeli rádióra hivatkoz­va az AFP már korábban je­lentette, hogy a Gahiai Párt miniszterei délelőtti ülésükön visszautasították Galili komp­romisszumos javaslatát, mivel az nem elégítette ki alapvető követelésüket, a Biztonsági Tanács határozatának és az — akárcsak részleges — kivo­nulásnak is a teljes elutasítá­sát. Az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatko­zatot tett közzé, amelyben kö­veteli, hogy az izraeli kormány teljesítse a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határoza­tait, jelentse ki, hogy kész ki­vonulni az összes megszállt arab területről. Moszkvából jelent a TASZSZ: A Kommunyiszt, az SZKP Központi Bizottságának folyóirata júliusi számában közli Dávid Heninnek, az Iz­raeli Kommunista Párt Politi­kai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának cikkét. Az izraeli kommunista veze­tő a többi között a következő­ket írja:­" Az izraeli vezetők politi­kája, amely támogatja az ame­rikai, angol és a nyugatnémet imperializmus globális érde­keit, ellentétes az izraeli nép nemzeti érdekeivel, a béke ér­dekeivel ebben a térségben. — Az izraeli kommunisták a marxizmus—leninizmus, a pro­letár internacionalizmus elvei­től vezettetve, szemben álltak és szemben állnak a zavaros militarista, soviniszta arabel­lenes áramlattal, állást foglal­tak és állást foglalnak a fék­telen szovjetellenes kampány­nyal szemben. Az izraeli kom­munisták — zsidók és arabok — vállvetve küzdenek ebben a harcban. Az izraeli vezetők és a cionista mozgalom vezetősé­ge által folytatott ellenséges­kedés és távolodás politikájá­val ellentétben a kommunis­ták előterjesztették a Paleszti­nai probléma megoldásának és az arab—izraeli válság rende­zésének demokratikus és anti­­imperialista alapon, az izraeli nép és a palesztinai arab nép nemzeti jogainak kölcsönös el­ismerése alapján nyugvó prog­ramjukat. Az ilyen megoldás egyszer s mindenkorra véget vetne az ellenségeskedésnek és a vérontásnak, amelyen min­dig csak az imperialista raga­dozók nyernek” — írja az iz­raeli kommunista vezető. Jarring New Yorkba utazik Nagyszabású tüntetés Ammanban New Yo­rkból jelenti az AFP. A Thant főtitkár sürgősen New­­Yorkba hivatta Gunnar Jarringot, különleges közel­­keleti képviselőjét, hogy ta­nácskozzék vele legközelebbi közel-keleti megbízatásáról. Jarring vasárnap este érkezik New Yorkba. Ammanból jelenti a Reuter. Pénteken tüntetők ezrei vo­nultak fel Amman utcáin, til­takozva a Rogers-féle terv el­fogadása ellen. A megmozdu­lást a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet Központi Bi­zottsága szervezte. A felvonulás után tartott nagygyűlésen Jasszer Arafat, az El Fatah vezetője mondott beszédet. Kijelentette, hogy a Palesztinai harcosok nemcsak a júniusi háború alatt elrabolt területek visszaszerzéséért, ha­nem egész Palesztina felszaba­dításáért küzdenek. Kairóból jelenti a MENA. Az Al Ahram pénteki száma megállapítja: Ceylon kormá­nyának döntése, hogy megsza­kítja a diplomáciai kapcsola­tokat Izraellel, példaként áll­hat számos el nem kötelezett ország kormánya előtt, ame­lyeknek érdekeik fűződnek a közel-keleti válság megoldá­sához. Ezek az országok nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a válságból ne legyen robbanás — írja a lap. Hasszán a marokkói uralkodó csütörtökön sajtóértekezletet tartott a rabati királyi palotá­ban különböző belpolitikai és afrikai-nemzetközi kérdések­ről. Beszélt a közel-keleti hely­zet legutóbbi fejleményeiről is. Kifejtette: Marokkó óvakodik attól, hogy 4000 km távolság­ra a helyszíntől tanácsokat adjon bárkinek is, majd azt mondta:, „Úgy vélem, ami Kairó és a palesztinaiak állás­­foglalását illeti, nincs ellen­tétben egymással az, hogy a megszállt területek kiürítésé­ről tárgyaljunk és részt ve­gyünk a palesztinaiak törvé­nyes jogainak helyreállításá­ban.” Párizsból jelenti az AFP. Georges Pompidou francia köztársasági elnök pénteken délelőtt 40 perces megbeszé­lést folytatott Rheda Malek­kel, Algéria párizsi nagyköve­tével. Pénteken 42 izraeli repülő­gép bombázta a Szuezi-csa­­torna mentén levő egyiptomi állásokat. A támadás helyi idő szerint 10 órakor kezdődött és 11 óra 30 perckor ért véget. Kairói szóvivő szerint az egyiptomi légvédelem a beha­toló repülőgépeket végül is visszavonulásra kényszerítet­te. A támadás emberéletben és felszerelésekben nem oko­zott veszteségeket. Szombat estére összehívták az Arab Szocialista Unió vég­rehajtó bizottságának rendkí­vüli ülését — jelenti a MENA hírügynökség. Az ülésen Nasz­­szer elnököl. Nixon­ajtóértifetülete Semmi új az Egyesült Államok közel-keleti és indokínai politikájában Nixon amerikai elnök ma­gyar idő szerint pénteken hajnalban televíziós sajtóér­tekezletet tartott Los Ange­lesben. Nemzetközi vonatko­zásban a közel-keleti válság­gal, az indokínai háborúval és a szovjet—amerikai SALT- megbeszélések kilátásaival kapcsolatban válaszolt a kér­désekre. A közel-keleti helyzetről Nixon elnöknek nem volt új mondanivalója. Megértését fe­jezte ki Izrael „dilemmája” iránt és hangoztatta, hogy az Egyesült Államok biztosította az izraeli kormányt, nem ke­rül hátrányos helyzetbe, ha el­fogadja az amerikai fegyver­nyugvási tárgyalási javaslatot. Kijelentette: „Magunk is az erőegyensúly megőrzésére tö­rekszünk a Közel-Keleten.” Hangoztatta, hogy az „erő­­egyensúly" felborulása felidéz­né a két szupernagyhatalom közvetlen konfrontációjának veszélyét. „Meggyőződésem — mondotta —, hogy a Szovjet­unió, csakúgy, mint az Egye­sült Államok, tudatában vall ennek a veszélynek. Mindkét szupernagyhatalomnak érde­ke, hogy elkerüljön egy ilyen konfrontációt a Közel-Kele­ten.” A két szupernagyhatalom viszonyával összefüggésben Nixon nyomatékosan aláhúzta a SALT-megbeszélések jelen­tőségét. Megjegyezte, hogy a­ stratégiai fegyverkezési ver­seny korlátozása még nem len­ne tényleges leszerelés, csupán

Next