Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Szerda, 1910. szeptember 16." ÉRTESÍTJÜK T. ÜGYFELEINKET, hogy MŰSZERSZAKÜZLETEINKET LELTÁROZÁS MIATT 1970. SZEPTEMBER 20—30-IG Z.ÁRVA TARTJUK A LELTÁROZÁST RAKTÁRAINKBAN XIII., Tömöri utca 33. és IX. Dimitrov tér 14. OKTÓBER 1—15-IG VÉGEZZÜK. Szakosztályainknál az ügyfélforgalom, raktárainknál az áru be- és kiszállítása október 1—15-ig szünetel. MŰSZERES IRODAGÉPÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT Budapest, VI., Népköztársaság útja 2. - Magyar Nemzet Amerikai—szovjet vita A szexről, a szexuális filmekről, a szépségkirálynő-választásokról A Time és a Lityeraturnaja Gazeta polémiája „Micsoda talajba képesek elvetni Nyugaton az antikommunizmus magját!” Ezzel a csodálkozó mondattal kezdi cikkét a Lityeraturnaja Gazetában A. Harcsev professzor, amikor válaszol a Time egyik írására. Az amerikai lap az inkriminált cikkben egyebek közt ezt írta: „A Szovjetunió szinte sohasem tér el az általa választott vonaltól, különösen nem a szexualitást illetően. Kineveti a nyugati stílusú szexuális regényeket, a kapitalista dekadencia szimbólumának tekinti azokat. A kommunisták rákényszerítik országukra a szinte viktoriánus szégyenlősséget. Prostitúció és pornográfia a törvényen kívül áll náluk. A szovjet film és a tévé általában úgy ábrázolja a szerelmet, mint a vonzalmat, amely csupán abban fejeződik ki, hogy a férfi és a nő megfogja egymás kezét A külföldi szexuális filmek bemutatása tilos a Szovjetunióban. És nincs náluk sem szépségverseny, mint ahogy nem lehet fellelni ott a csábos vonzó női fényképeket (a pin-up görlöket), sem pedig a csak férfiak számára készülő illusztrált lapokat. A nemi felvilágosítás szinte csak egyetlen kifejezésből áll: tilos. És íme, most előttünk áll egy felfedezés. A 20-as évek óta Oroszországban először jelentkezik a szociológiai kutatás a szexuális szokások és a szovjet polgárok magatartása területén. Megjelent egy cikk »Az ifjúság és a házasság« címmel, amely summázta két leningrádi szociológus tudós, A. Harcsev és Sz. Golod kutatásait. ... Harcsev és Golod azt követeli, hogy javítsák a »szocialista erkölcsöt", szabadítsák meg a jelenlegi kettősségétől, mert ma van egy kódex a férfiak és egy másik a nők részére. Azt követelik, hogy fogadjanak el egy reális új kódexet, amely mindkét nemnek egyenlő jogokat biztosítana és egyforma felelősséget hárítana rájuk. A két szociológus tanulmányában megkritizál egy nemrégiben bemutatott filmet, amelyben egy fiatalember veszekszik a menyasszonyával, akiről megállapította, hogy nem volt ártatlan. Ehhez a fiúnak semmi köze — mondják a szociológusok —, és javasolják, hogy a nőkre is terjesszék ki a házasság előtti és házasságon kívüli nemi élet jogát.” A Time cikkének ezt a részét A. Harcsev professzor teljes egészében idézi a Lityeraturnaja Gazetában közzétett válaszában. Először megdöbbenésének ad kifejezést afelett, hogy micsoda logikával dolgoznak az amerikai újságírók, mert az ő okfejtésük szerint, ha valamilyen irányban nem folyik kutatás, ez azt jelenti: tilos. Ha pedig kutatni kezdenek a szovjet tudósok, ez már azt jelenti: eltérnek a megválasztott vonaltól. De van ennek a logikának egy még különösebb, furcsább vonása — mondja Harcsev —: a Time úgy tekinti a szexuális filmeket és regényket, a prostitúciót és a pornográfiát, mintha csak a demokrácia szimbólumai lennének; a szerelem, mint vonzalom, a szégyenlősség pedig szerintük a „kommunista tilalmak” következménye. Tudomásul kell venniük a Time szerkesztőségében, hogy a kommunizmust emberek teremtik meg az emberek érdekében, legmagasabb szimbóluma a személyiség általános és harmonikus kifejlődése. Annak érdekében, hogy az ember megtisztuljon a visszataszító rútságoktól, amelyek az évezredes rabság során rakódtak rá, mi nemhogy elnéznénk ezeket a rútságokat, hanem gyógyítjuk őket, és e célból néha olyan eszközöket is igénybe veszünk, mint a tilalom. Igen — hangsúlyozza cikkében A. Harcsev professzor —, nálunk tilos a prostitúció, mert az a kapcsolat, amit ez a szó kifejez, méltatlan az emberhez. Igen, mi megmosolyogjuk a kapitalista dekadenciát, ehhez tartoznak az úgynevezett szexuális regények és filmek is. Ennek pedig az az oka, hogy a mi számunkra nagyon drága a művészet, nagyon drága az ember, akihez a művészet szól. A művészet pedig a mi felfogásunk szerint az emberi léleknek és képzelőerőnek olyan alkotása, amelynek felfogásánál az esztétikán kívül minden más érzés és szükséglet elnémul. Amikor a művész tevékenysége már nem az esztétikai felfogás és átélés felé orientálódik, hanem egészen más szükségletre apellál, például arra, hogy bekukkantson a női budoárok kulcslyukán, sőt, részesévé váljék a nemi aktusnak, akkor már egyáltalán nem művészeti tevékenység. Íme, ez a magyarázata annak, hogy a mi véleményünk szerint miért nincs létjogosultsága az erotikus regényeknek, az erotikus filmeknek, mint művészeti jelenségeknek. Mi elfogadjuk a „meztelen természetet”, de csak azt, amely nem a bujaságot váltja ki, hanem azt a kívánságot, hogy az ember felkiáltson: „milyen csodálatosan szép vagy te, ember”. Ez a hagyománya a világ művészetének, az orosz és a szovjet művészetnek. A burzsoá film erotikus „őszintesége” valóban szemben áll a mi nevelési céljainkkal, de — hangsúlyozza a leningrádi professzor a félreértések elkerülése végett — az Egy férfi és egy nő című filmet például milliók és milliók nézték meg a Szovjetunióban, azért, mert ez művészet. Igaz, nálunk nincs szépségkirálynő-választás, mert az ember szépségét mi nem formákban, proporciókban fejezzük ki. Az ember szépsége az ember belső világában van. A butaságoknak abból a halmazatából, amelyek a Time cikkében fellelhetők, kiemelkedik az a tételük, hogy a kommunisták rákényszerítették az országra a szinte viktoriánus szégyenlősséget. Hát először is a viktoriánus puritánizmus egyáltalán nem azonos a szégyenlősséggel, mint társadalmi normával. Másodsorban pedig, ha így állítják fel a tételt, ez azt jelentené, hogy feltételezhető, az orosz népnek veleszületett tulajdonsága volt a szégyentelenség, amely azután „a kommunizmus áldozatául” esett. De hiszen egészen a legutóbbi időkig a mi burzsoá „leleplezőink” teljesen mást inkrimináltak a kommunizmusnál, mégpedig azt, hogy szétzúzta a nemek közötti hagyományos kapcsolatokat, elültette a szégyentelenséget, amelynek éppen a hiánya felett kesereg most a Time. Megdöbbentő, hogy egy jelentős folyóirat ennyire ne becsülje a tradíciókat! Nem logikus-e annak feltételezése, hogy a kommunisták nem erőszakolták rá az országra sem ezt, sem amazt Minden normális ember arra törekszik, hogy eltakarja a maga intim életét a külső szemlélők elől. És miután népünk túlnyomó többségében normális emberekből áll, egész népünk erre törekszik. Akármit mondanak is a szégyenlősség történelmi keletkezésének szakemberei, a civilizált társadalomban a szégyenlősség mindig szerves és általános eleme volt a kultúrának. Éppen ellenkezőleg a szégyentelenség a nemek között, csupán a kultúrától való elidegenedés, sőt a kultúra szétrombolásának következménye. Miután pedig ez a jelenség nagyon is jellemző a mai kapitalista társadalomra, ennek védelmezői (akik között a Time nem az utolsó sorban áll) úgy igyekeznek beállítani a normális szexuális kapcsolatoktól való eltévelyedést, mint az észszerűség és a demokratizmus normáját. Megfordítva a dolgot: a történelmileg kialakult általános emberi kapcsolatok normáját úgy tekintik, mint „kommunista anomáliát”. Harcsev professzor cikkét egy jelentéktelen apró momentum korrigálásával fejezi be, de éppen ez a jelentéktelen apró momentum egy kicsit megmutatja, milyen felületesen és felelőtlenül írnak igen gyakran az amerikai sajtóban. Az a vita, amely a vőlegény és a menyasszony között zajlott le, és amelyet a Time úgy állít be, hogy azt Harcsev professzor és tudós szociológus társa egy nemrégiben bemutatott szovjet filmmel kapcsolatban említette, valójában N. Jefremov regényének egyik epizódja... így is említették a szovjet tudósok, csupán a Time fordítás helyett — ferdített ... (A Lityeraturaja Gazeta cikke nyomán.) Nem mindegy, mit eszünk A bevásárló háziasszony ritkán gondol arra, hogy a húsok, felvágottak minőségét szigorú előírások szabályozzák. Amikor elindul beszerző körútjára, arra ügyel, hogy szép, friss-e az áru; ez a két tulajdonság alapvető követelménye minden élelmiszeripari szabványnak. Szabványos hús, felvágott? — különösen hangzik a köznapi nyelvben. De természetes és nagyon fontos ott, ahol kivizsgálják a panaszokat a Fővárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézetben. Ez az intézmény az utóbbi időben megnövekedett hatáskörrel dolgozik: az élelmiszerek minőségét rontó üzemekkel szemben szabálysértési eljárást indíthat. — Élnek-e ezzel a jogukkal? — kérdezem dr. Ojtózy Kristófné osztályvezető főmérnöktől. — Igen. A szabványelőírásokat sorozatosan megsértő üzemekkel szemben megindítjuk a szabálysértési eljárást, bár azt is meg kell mondanom, hogy ez csak a legvégső eszköz. Kezdetben figyelmeztetünk, esetleg javaslatot teszünk a gyártási technológia megváltoztatására. Arra a kérdésre, hogy milyen húsokat eszünk mostanában, csak azt felelhetem, hogy nem jobbat és nem rosszabbat, mint az elmúlt években; a nem megfelelő minőségű húsfélék aránya 4— 5 százalék. Kétféle kifogás , miközben azon töprengek, hogy ez úgy általában sok-e vagy kevés, hogy adott esetben, amikor csak otthon derül ki, nem jó ízű, esetleg úgy ahogy van eldobható — örök háziasszonyi panasz! — a mindig szűkösen mért háztartási pénzből vásárolt felvágott, mennyi is az a 4—5 százalék, a főmérnökasszony már konkrét példákat mond. — Alapvetően kétféle kifogás merülhet fel a húsárukkal kapcsolatban. Az egyik az érzékszervi hiba, a másik — és ez a súlyosabb —, a nem megfelelő összetétel. Érzékszervi hiba merült fel például a Ceglédi Húsipari Vállalat virslijével kapcsolatban. Úgynevezett huzat nélküli virslit gyártanak. A műanyagbelet, amibe a masszát töltik, nem szedték le, az áru így került a kereskedelembe. A vállalat a technológiai fegyelmet sértette meg. A szabvány előírja, hogy a rugalmatlan műanyaghuzatot le kell szedni az áruról, mert a massza nem tud szellőzni, a kicsapódó nedvességtől hamarabb romlik. A vállalat azzal védekezett, hogy a kereskedelem műanyagbélben rendelte a virslit. Kifogásukat nem fogadtuk el, erre felhívtuk a felettes szerv figyelmét is. A ceglédi vállalat megúszta figyelmeztetéssel. A Budapesti Húsipari Vállalat újpesti gyáregységét azonban a szabálysértési eljárás lefolytatása után pénzbüntetésre ítélték. A gyár a szabványelőírásoknak nem megfelelő, fehérjehiányos terméket hozott forgalomba. Gyakori a kifogás az angol szalonna minősége ellen. Az előírás 50—50 százalékos hús— szalonna réteget követel. Nemcsak a minőséget rontja az, aki keskenyebb húsréteggel gyártja ezt az egyébként kedvelt árut, hanem meg nem engedett haszonra is szert tesz, mivel a szalonna fele annyiba kerül, mint a hús. — Nyerészkedési szándék láttán nem figyelmeztetünk, azonnal megindítjuk a szabálysértési eljárást. Legutóbb a Tolbuhin körúti csarnokban három szövetkezeti elárusítóhelyen tapasztaltuk ezt. A minősítés A figyelmeztetett vagy megbírságolt vállalatok gyakran hivatkoznak arra, hogy azért romlik árujuk minősége, mert nem megfelelő a nyersanyag, nem homogén eloszlású a gyártási alapanyag. Ezt a védekezést nem fogadja el az intézet, minden árut három minta alapján minősítenek. Másféle, de a vásárlókat közelről érintő probléma, ha két, majdnem azonos minőségű áru kerül forgalomba nagy árkülönbséggel. Példaként az olasz és a soproni elnevezésű felvágottat említi a főmérnökasszony. A két termék között még a szakemberek is nehezen tesznek különbséget. Az árban azonban nagy az eltérés: az olasz felvágott kilója 48, a sopronié 42 forint. Sajnos, ezzel a két áruval kapcsolatban nagy a visszaélés lehetősége is. A szállítás folyamán vagy a szeleteléskor leszakad a címke, így az olcsóbb soproni könyen eladható olasz felvágottként Az intézet felhívta a gyártó figyelmét erre az eshetőségre, hozzátéve még azt, hogy a kétféle felvágott valójában nem jelent választékbővítést, mert a vásárlók nem éreznek közöttük minőségi különbséget. Furcsa választ kaptak. Azt ugyanis, hogy nem merik megszüntetni az olcsóbb áru gyártását, mert az kedvezőtlenül hatna a vásárlókra. Az újabb kérdésre, miért nem szüntetik meg a drágább felvágott gyártását, azt felelték, a későbbiekben még visszatérnek a témára. Addig is az intézet állásfoglalása: ha be is bizonyosodik a két termék szükségessége, jól látható jellel különböztessék meg egymástól, hogy kiküszöböljék a visszaélés lehetőségét. Beszélgetésünket az intézet egyik munkatársának rövid beszámolója szakítja félbe. Ritka eset, hogy szabálysértési eljárásra tanúként idézzenek meg közülük valakit, most mégis ez történt. Romlott csirke Az Üllői út 112. alatt levő 9432. számú tanuló üzletből panasz érkezett, hogy a hűtőpultban tárolt baromfiáru büdös. Az ellenőrzésre kiment munkatársról a személyzet csak hosszas huzavona után volt hajlandó elismerni, hogy hivatalos minőségben van jelen. Végül is az árut az öszszes tanuló segítségével két órán keresztül válogatták, 28 kiló csirkét és 12,5 kiló halat kellett megsemmisíteni. Az üzletbe érkezett csúcsvezető végül elmondta, hogy megelőzően ők egyszer már kiválogatták a romlott árut Az üzlet személyzete a hűtőpultot nem tisztította ki, a régi baromfit összekeverték a frissel és így nemcsak a további romlást nem akadályozták meg, hanem a vásárlókat is súlyosan megkárosították. A Fővárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet körzetébe tartozik a budapesti üzemeken kívül Pest és Nógrád megye. A fővárosi üzemeket hetenként, a vidékieket havonta egy alkalommal ellenőrzik. Ezenkívül valahányszor bejelentés érkezik, kimennek az üzletekbe is. Nehézséget elsősorban a kis üzemek ellenőrzése jelent. Sokfelé, szétszórtan termelnek, némelyik csak most, a megszigorított rendelkezések életbe lépése után kért és kapott gyártási engedélyt. — Nemegyszer valóságos nyomozást kellett folytatnunk, hogy kiderítsük, hol, merre vannak — mondja az osztályvezető — és bizony találkoztunk nem megfelelő higiénés körülmények között történő gyártással — Mindez szükségessé teszi a fokozott ellenőrzést. Ma még nincs olyan árubőség, hogy a kereslet-kínálat törvénye szabályozóként lépjen fel, a rossz minőséget gyártókkal szemben. Az élelmiszeripar — ez vonatkozik a kis és nagy üzemekre egyaránt — monopolhelyzetben van a piacon. Enni mindenkinek kell. De nem mindegy, hogy mit eszünk. A Fővárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet munkájának központjában mindannyiunk érdekében ez a „mit” áll. Sárvári Márta Magyar-csehszlovák közös tervek a határmenti folyók szabályozására A magyar—csehszlovák közös műszaki bizottság értékelte a határmenti folyók szabályozásánál végzett közös munkákat és meghatározta az újabb feladatokat. A Felső- Dunán, Rajka és Szob között, de elsősorban Rajkától Gönyűig a nemzetközi vízi út fenntartásában, korszerűsítésében dolgoznak együtt a két ország szakemberei. Évente általában 500—600 ezer köbméter kavics kikotrásával mélyítik ezt a Duna-szakaszt. A folyószabályozás egyik fontos célja, hogy a sok ágra szakadó Duna mellékágait lezárják, s így a folyó úgyszólván teljes vízmennyiségét a főmederben, tehát a hajóúton vezessék le. Körülbelül egymillió köbméter követ kell beépíteni a szabályozó művekbe és 5—6 millió köbméter kavicsot kell kikotorni ahhoz, hogy 2,5 méter mély és 120 méter széles, kifogástalan hajóutat alakítsanak ki a Rajka—Gönyű Duna-szakaszon. A magyar—csehszlovák közös műszaki bizottság az Ipoly völgyére is újabb ármentesítési és folyószabályozási tervjavaslatot fogadott el Elhatározták, hogy a Budapest és a Duna-kanyar ivóvizének minőségét veszélyeztető szenynyeződések miatt rövidesen kiterjesztik a vizsgálatokat a különféle biológiai és mikroszennyezőkre. Csehszlovákia megszigorítja a sturovói új papírgyár szennyvizének ellenőrzését, s magyar kérésre intézkedéseket tesz a Sajó szennyeződésének csökkentésére is. DECEMBERI NAGY AUKCIÓNKRA TOVÁBBRA IS FELVESZÜNK antik és stílbútorokat, keleti és magyar szőnyegeket, francia és flamand aubussonokat, elefántcsont faragványokat, márkás porcelánokat, üveg és dísztárgyakat, festményeket, régiségeket Értékesebb tárgyakra előleget folyósítunk Budapest, V„ Kossuth Lajos utca 1. Budapest, V„ Szent István körút 3. Budapest, V., Vitkovics Mihály utca 10. Lakcímeket felveszünk IX., Kinizsi utca 12. szám alatti központunkban. Telefon: 189—646, 181—940. BIZOMÁNYI áruház VÁLLALAT 1 15. SZAKOV AUTÓBÖRZÉT TART 1970. szeptember 26-án, 10 órakor Veszprém, Pápai u. 28. sz. alatt. TRABANT 601, MOSZKVICS 403, WARSZAYVA 20. (KARAMBOLOS) GÉPKOCSIKRA